Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-01 / 172. (325.) szám

Szerda, augusztus 1. y"RáGfJJmGWRftíR7AP s A francia—olasz viszály egyik terepe: Tunisz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — Róma, július 31. Amíg a negyvenmilliós Franciaország­nak népessége évről-évre fogy, addig a hu­szonötmillió lelket számláló Olaszország la­kosságának száma évente tizenkét és fél százalékkal emelkedik. Az olasz terület már régen kicsinek bizonyult az olasz lakosság számára és igy a liáboruelőtti években 850 ezer olasz hagyta el hazáját, hogy idegenben keresse meg kenyerét. Ma az olasz kiván­dorlást rendkívül megnehezítették s az olasz kormány azelőtt a nehéz probléma előtt áll, hogy miképpen lesz képes az évente majd­nem félmillióval szaporodó lakosság számá­ra az élelmet biztosítani. Voltak egyes olasz körök, amelyek az Alpokon túli latin testvér­rel, a franciával való együttműködés utján gondolták a kérdést megoldani, de ezek szá­mára hideg zuhanyként hatott a francia kor­mány viselkedése, amely Olaszországgal szemben rendkívül merev álláspontot foglalt cl. A1 legsúlyosabb csalódást az olaszországi frankfilek a tuniszi kérdésben szenvedték. Franciaország, amely az anyaországbán és a gyarmatokon elegendő hellyel birna ar­ra, hogy fölvegye az egész olasz kivándor­lást, a legkisebb engedékenységre sem volt hajlandó az olaszok nemzeti kívánságaival szemben. A francia politika — amint azt egy jelentős olasz államférfiu kijelentette előt­tem — arra törekszik, hogy az olasz ipart a nyersanyagokkal fölhalmozott francia ipar fiókjává tegye s hogy az olasz bevándorló­kat elnemzetlenitse, hogy ezáltal megfelelő regrutaanyagot kapjon a francia hadsereg számára. A francia imperializmus ugyanis a militarizmust veszi igénybe akkor, amikor más népeket elnemzetlenit. 3 Éppúgy, ahogy annakidején a német Elzász-Lotharingiában, az olasz Korzikában is az előkelő családok fiait (csak Bonaparte Napóleonra kell gon­dolnunk) a francia katonai iskolákba csalo­gatta és ezzel szoros kapcsolatba hozta Franciaország nemzeti tradícióival. A XIX. században a francia elnemzetlenités politi­kája Olaszország rovására hatalmas lépése­ket feft előre. Nizzát, Garibaldi hazáját tel­jesen elnemzetlenitették. Az Algírban letele­pedett 250.000 olasz közül 200.000-ret fran­ciává tették. Mivel a közéi keleten a francia az érintkezési nyelv, az ott letelepedett ola­szok legnagyobb része a francia nyelvet használta és jóformán teljesen elfelejtett ola­szul. Csak Tuniszban és Marokkóban állott sikeresen ellent az olasz lakosság az elnem- zctlenitésnek. Tunisz, éppen úgy, mint Kor­zika. Olaszország természetes határain be­lül fekszik, mert geografiailag, geológiailag és a klimatikus viszonyokat tekintve, foly­tatása Sziciliának. A XIX. században, külö­nösen Szicíliából és Szardíniából, erős ki­vándorlás indult meg Tunisz felé s ezeknek jogát az olasz kormány ÍS6S-ban megkötött szerződéssel biztosította. 1881-ben Francia- ország hirtelen puccs utján magához ragadta Tunisz birtoklását s ez volt tulajdonképpen indító oka annak, hogy Olaszország belépett a hármasszövetségbe. Tunisz ezután nemze- tileg olasz kolónia maradt, de az államigaz­gatás szempontjából a franciák hatalma alá került. A több, mint százezer tuniszi olasz közé az állami apparátus harmincezer fran­cia hivatalnokot plántált. Mivel Franciaor­szág csak a protekturátust vette át, az 1868- ban harminc évre megkötött szerződés to­vábbra is érvényben maradt és 1896-ban há­rom Franciaország és Olaszország között megkötött konvencióval cserélték föl. Amikor Franciaország az olaszok szö­vetségeseként győzött a világháborúban, azonnal fölmondta ezeket a konvenciókat s noha Olaszország mindent elkövetett ezzel szemben, mindössze annyit tudott elérni, hogy a konvenciókat azután három-három­havi érvénnyel meghosszabitották. 1921 no­vember 8-án a íracia köztársaság kormánya két rendeletet bocsátott ki. Az első kettő szerint azok a Tuniszban és Marokkóban lakó európaiak, akik ott két generáció óta laknak, franciáknak tekintetnek, mig a két generáció óta ott lakó mohamedánokat tu- nrsziaknak, illetve marokkóiaknak minősí­tette. Az első két rendelettel Franciaország meg akarta fosztani a tuniszi olaszoktól Olaszországot és Angliát, Görögországot és Spanyolországot pedig az ott lakó maltáiak- tól, görögöktől és spanyoloktól. A második két rendelettel a Tuniszban lakó tripoliszi alattvalóktól akarta Franciaország Olaszor­szágot megfosztani. E rendeletek végrehaj­tása esetén több, mint tízezer olasznak kell a francia színes hadseregben hadiszolgálatot teljesíteni. A rendeletek különösén Szicíliá­ban nagy elkeseredést váltottak ki. Az olasz kormány óvást emelt ellenük s noha Fran­ciaország megnyugtató kijelentéseket tett, a nemzeti elnyomatás politikáját tovább foly­tatta. Megakadályozta az olasz iskolák ala­pítását, olasz orvosoknak és ügyvédeknek csak az esetben adott települési engedélyt, ha kimutatták, hogy tanulmányaikat francia egyetemen és francia gimnáziumban végez­ték. Magas adókat vetet^ki az olaszok bir­tokvásárlásaira és azt mindenáron igyekezett meghiúsítani. Ez a politika arra vall, hogy Franciaország minden eszközzel arra törek­szik. hogy a Ruhrtól a Szenegálig terjedő fehér-fekete óriásbirodalmat teremtse meg. amely törekvés világosan sérti az olasz ér­London, julius 31. Reuter félhivatalos francia forrásból arról értesül, hogy a belga jegyzék hozzájárul egy szakértőbizottság ki­nevezéséhez, amely a békeszerződés figye­lembevétele mellett s a jóvátételt bizottság közreműködésével megállapítaná a Németor­szágtól követelhető fizetéseket. A belga kor­mány még mindig kitart a Ruhrmegszállás álláspontja mellett, de jegyzékében összeköt­tetésbe hozza a Ruhrvidék kiürítését Német­ország jövőbeni fizetéseivel. Berlin, julius 31. (Berlini szerkesztőségünk telefonijelentése.) Londonból érkező hírek sze­rint a helyzetet rendkívül pesszimisztikusan látják és a francia jegyzéket ki nem elégitő- •nek minősitik. A belga jegyzékkel sincsenek ■megelégedve, bár az enyhébb hangú és köze­ledik az angol állásponthoz. Paris, julius 31. (Havas.) A lapok londoni, jelentése szerint a firancia válasz emlékeztet arra, hogy Franciaország az A és B bonnok ötven milliárdnyi arany márka összegéből 52 százalékot, vagyis 26 milliárdot követel az elpusztított területek újjáépítésére. Ennek el­lenében Franciaország hajlandó á C sorozatú bomnokból reá eső 82 milliárd ró 1 a szövetsé­geseivel szemben fennálló adósság kompenzá­ciójaképpen lemondani. A francia kormány fölveti azt a kérdést, mily mértékben számol Anglia a szövetségeseiknél lévő követeléseivé], mit szándékozik itenni azokkal a visszafizetett összegekkel, melyeket szövetségeseitől ka­pott, meg lenne-e elégedve azokkal az ősz- szegekkel, amelyek szükségesek, hogy saját adósságait az Egyesült Államokkal szemben rendezze. Fölveti Poáocaré azt a kérdést is, vájjon bele egyezne-e Anglia abba, hogy az Egyesült Államokkal szemben fönnálló tar­tozását Németországra hárítsák át. Baldwin rövidesen nyilatkozik a francia és belga jegyzékről Mi van a belga jegyzékben — Poincaré Pa­risban — A német követ Cttrzonnál London, julius 30. Macdcna-ld az alsóház­ban megkérdezte a miniszterelnököt, hogy közölni szándékszik-e a Házzal Franciaország és Belgium válaszát még a csütörtöki közzé­tétel előtt. Baldwin kijelentette, hogy kételke­Berliti, julius 31. (Berlini szerkesztőségünk telefonielentése.) A kormányválságot a birodalmi gyűlés összeilléséig, vagyis augusztus 8-ig elna­polták. A német szociáldemokraták szanálási programja Berin, julius 30. A szociáldemokrata párt és a birodalmi gyűlés frakciójának vezetősé­ge ma hosszasan tanácskozott a súlyos poli­tikai és gazdasági helyzetről és elhatározta, hogy a frakciót csütörtökre összehívja. A frakció elöljárósága a következő programot tartja okvetlenül szükségesnek a kormány elé terjeszteni: Az első követelmény a további infláció­nak radikális pénzügyi politikával való meg­akadályozása, tehát az állatni terheknek adók és kölcsönök révén való fedezése. Az igy be­folyó összegeknek elegendőiknek keltene lenni ahhoz, hogy a bankóprés működését megállít­sák és a márka zuhanásának véget vessenek. Ezért végrehajtandó: a ketnyérellátási tör­vény szerint valutanizált kamaíkölosönök há­romszorosra való felemelése; a testületi és jövedelmi adók előzetes valutarizált befize­tései összegének háromszorosára való föl­emelése; a julius 31-én esedékes forgalmi adó befizetés ének a háromszorosára való emelése. A ruhrvidéki megszállás tartamára minden ipar. kereskedelmi és kisipari vállalatok szá­mára uj adó állapítandó' meg; az adókötele­dekeket. Az olasz kormány az elmúlt napokban Párisban uj lépéseket tett a tuniszi olaszok érdekében. Avezzana követ javaslatot tett arra nézve, hogy az 1896. évben kötött kon­venciót legalább egy félévvel hosszabbítsák meg, mire Poincaré kijelentette, hogy erre nézve tegyen Olaszország jegyzékszerű elő­terjesztést, hogy a minisztertanács tárgyal­hassa a kérdést. A Tribuna arról ir, hogy az olasz kormány hajlandó a tuniszi kérdésben nyújtandó engedmények fejében esetleg a francia Ruhr-politikát támogatni. így játszik bele a tuniszi kérdés a fontos európai kér­désekbe. diik abban, hogy addig valamit is közölhessen a válaszból. Attól tart, hogy a válaszokban csupán a tárgyalások folytatásáról lesz szó, a válaszoknak megérkezte előtt nem mondhat semmi bizonyosat. Minden esetre a lehető legrövidebb időm helül részletesen nyilatkozni fog a háznak a válasz óikról. Brüsszel, julius 30, (A belga távirati ügy­nökség jelenti.) Itt az a nézet uralkodik, hogy a belga jegyzék a Ruhrtmeg&z állás kérdésében az eddig megállapitott irányelvek szerint van megfogalmazva, a jóvátétel problémát Ille­tően hivatkozik azokra a technikai tanulmá­nyokra', melyeiket Londonnak, Párásnak és Rómának elküldték. A jegyzék egy jóvátétel! tervezetnék az alap el veit is tartalmazza. Paris, julius 30. Poincaré a Temips közlése szerint Sampignyból kedden jön vissza Pa­risba. London, julius 30. A francia, belga, olasz és német követek ma fontos tanácskozásokat tartottak Curzon külügyminiszterre!. Az An­gliának adott francia és belga válaszjegyzéket az angol kormány holnapi ülésén vizsgálják meg. A német követ vázolta Curzonnak Né­metország komoly helyzetét. Bajorország önálló gazdasági politikája München, julius 30. A bajor szociáldemo­kraták lintenpélládót intéztek a 'kormányhoz a drágaság miatt. Bauer dr. képviselő szemére vetette a kormánynak, hogy semmit sémi tesz a nagykapíitalisták romboló spekulációi­nak megakadályozására. Az ország és a biro­dalom felelős pártjainak nem. szabad figyel­men kívül hagyni a szenvedélyeknek azt a földalatti viharzását, mely az egész birodal­mat felborulással] fenyegeti. A mezőgazdasági miniszter Válaszában kijelentette, hogy állan­dó fizetési eszközök teremtése nélkül a kor­mány télié tetten a drágasággal szemben. A katolikus párt szónoka kijelentette, hogy ön­álló bajor gazdasági politika mentheti csak meg az országot. Mivel a birodalom gazda­sági és pénzügyi magatartása nem megfelelő. Drezda, julius 31. Az antiíaseista nap úgy Drezdában, mint az egész országiban nyugodtan telt el. Szászországbar korántsem uralkodik oly nyugtalanság, mint Berlinben, bár az élelmezési helyzet rendkívül aggasztó. seknek adóbeszolgáltatás nemteljesitése ese­tén havonta legalább kétszáz százalékos bün­tetése; hitelt és haladékot az állam csak ál­landó érték mellett adhat. A vasúti és posta- tarifákat a pénz értékének változásaihoz a napi árfolyam szerint kell idomítani Szüksé­ges továbbá állandó értékű vagy papirmárká- ban befizetendő birodalmi kölcsön, A Biro­dalmi Banknak kamatgaranciája, hitelnyújtá­sa, aranyalapon és aranykamatok ellen tör­ténjen, a Birodalmi bankban az aranykontó- kat vezessék be. A pénzügyi politika fontos feladata volna a devizaalap létesítése a dol­lárokban történő adósság leírások révén adó­dó devizakészletekből, esetleg az ország ma­gántulajdonban levő devizaállományának es­kü alatt kényszeritett bevallatása. Szükséges továbbá, hogy az állam részesedést vállaljon az ipari vállalatokban. Az állami szállításoknál mindig a cseh cégeket részesítik előnyben., A keres­kedelemügyi miniszter a szlovenszkói álla­mi gyermekinenházakban gondozott gyer­mekek téli ruháinak szállítására kiirt ver­senypályázat alapján a leányruhák szállítá­sát Vavrousek Vilmos prágai és Löw Ar- nold belenövi, a fiuruhák szállítását a Zsol­nai posztógyár r.-t.-nak, a téli férfisapkák szállítását pedig a Stiassny testvérek német- brodi cégnek adta ki. A szíovák néppárt memoranduma a párisi olasz nagykövetségen Pozsony, julius 31. (Saját tudósítónktól.) A Slovák inai szá­mában újabb jelentést közöl főszerkesztőjé­nek párisi tevékenységéről. A jelentés sze­rint Titka Béla julius 22-én Avezzana báró olasz nagykövet távollétében helyettesének adta át a szlovák néppárt memorandumát, amely alkalommal az olasz diplomata kér­dést intézett Titkához a szlovák nemzetnek a cseh-szlovák állammal szemben követeti magatartásáról és a szlovák néppárt által követelt autonómia természetéről. Tuka Bél* ez alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a szlo­vákok az egységes és oszthatatlan cseh­szlovák állam álláspontján állanak, amelyért életüket, vérüket és pénzüket áldozták és amellyel szemben teljesitik kötelezettségei­ket, A szlovákok, akik az államnak lojális polgárai, azoknak az ügyeknek autonóm igazgatását követelik, amelyeket az állam • egységének sérelme nélkül autonóm módon lehet intézni. A világon másutt is vannak — mondotta Tuka — állami alakulatok auto­nóm területekkel anélkül, hogy ez az állam érdekeit sértené, sőt az ilyen autonóm ierű- letek még erősebben, állandóbban és orga- nikusabban függnek össze egymással, ami csak előnyére szolgál az államnak. A szlo­vákok megelégszenek olyan autonómiával, amilyent a csehek megígértek és biztosítot­tak nekik. A nagykövet helyettese meg­ígérte, hogy a zsolnai memorandumot és a néppárti klub határozatát tanulmányozás vé­gett előterjeszti Avezzana bárónak. A házi cselédek biztosítási kötelezettsége Prága, julius 31. A szlovenszkói é's rusziinszkói 'közvéle­mény az utolsó napokig nem tudta bizonyo­san, hogy a legfelső közigazgatási bíróság sokat idézett ítélete, amely a háztartási al­kalmazottak biztosítási kötelez etségém.4; ügyében elvi jelentőségű döntést tartalmaz, általában megszünteti-e a cselédek biztosítási kötelezettségét, vagy pedig csak bizonyos föltételeik és egyéni körülmények összeta­lálkozása esetében. A zavar onnan támadt, hogy a kormány egy félhivatalos lapja, a Prajger Abendblatt az Ítéletet úgy kommen­tálta, hogy ez egy konkrét esetben csupán azért nem. állapította meg a biztosítási köte­lezettséget, mert olyan alkalmazottról volt szó, aki gazdájával rokoni viszonyban áll. A sajtó Ikötelességszerüen regisztrálta a külön­böző jelentéseket, aminek azután az tett a következménye, hogy a közönség egy nagy ■része egészen tanácstalanul állott. Mihozzánk is tömegesen intéztek ez irányban kérdést megzavart olvasóink. Szükségesnek láttuk ezért beszerezni a közigazgatási bíróság íté­letét teljes terjedelmében és alább részlete­sen kivonatokban adjuk annak gondolatmene­tét, amelyből különben érdekes tanulságokat vonhatnak le mind a jogászok, mind az érde­keit laikusok. Az ítélet, rendelkező része szerint a köz- igazgatási bíróság S. J. prágai lakos pana­szára törvénytelensége miatt megsemmisíti a szociális népjóléti minisztériumnak 1922 ja­nuár 17-én 283/F-22. sz. határozatát. A megokolásból kitűnik, hogy a szociális népjóléti minisztérium ebben a határozatában vétkesnek nyilvánította a panaszost az 1888 március 30-án 33. sz. alatt kelt osztrák tör­vény 31. szakaszában meghatározott kihágás­ban és őt e törvény 67. szakasza érceimében 20 korona, behajthatatlanság esetében 48 óráig terjedő elzárásra átváltoztatható pénzbüníe­Fii van a francia és tociga jeguzéhben? Pesszimisztikus hangulat Londonban — Franciaország 26 milliárdot követel Elnapolták a német kormányválságot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom