Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-28 / 194. (347.) szám

a Kedd augusztus 28. akik — szerinte — Zsizskovhan, a. prágai Ferencvárosban, még a háború alatt tanúbi­zonyságot tettek politikai érettségükről, ami­kor a nyomor következtében 1917-ben min­den agitáció nélkül tömegesen mentek a szo­ciáldemokraták székházához, hogy kikövetel­jék a párt erélyes közbelépését. A Geské SIovo a cseh nemzeti szocialista párt központi végrehajtó bizottságának a föl­hívását közli. A fölhívás szerint a párt sok mindent igér a választóknak: az élelmiszerek leszállításától kezdve egészen addig, hogy a legszegényebb embernek is a tisztességes megélhetés alapját kívánja megteremteni. A Socialista köré tömörülő szocialista egye­sülés pártja még a cseh nemzeti szocialistá­kat is túllicitálja Ígéretekkel. Neki könnyebb a helyzete, mert, amint azt már mondottuk, uj párt létére senki sem vetheti a szemére azt, amit a többi pártoknak, hogy „ha ezt akarjátok, akkor miért nem cselekedtétek meg eddig, hiszen bent voltatok a képviselő­testületben eddig is!4< A Sociaista a többi között azt írja, hogy a választások adják az első alkalmat a petka oligarchiája elleni tilta­kozásra. A programját pedig a következő szavakba foglalja Össze: osztály öntudat, osz- tályharc és a proletáriátus nemzetközi szoli­daritása. A kommunista Rude Pravo első oldalát teljesen kitölti a párt fölhívása, amelynek refrénje: „Egyetlen szavazatot sem szabad a koalíciós pártokra adni!“ A Venkov, a miniszterelnök és az agrár­párt lapja, szintén hasábokon keresztül mél­tatja az agrárpártot. A néppárti Lidové Listy választási jel­szava a következő: „A köztársaság békés fejlődését, jogrendet és a rendet akarjuk/' Jellemző a koalíció berkeiben dúló óriási egyetértésre, hogy a szocialisták tüstént megállapították, hogy a néppárt lehetetlensé­geket igér. A rend és a jogrend tényleg lehe­tetlen ígéret? I Poincaré-bcszfri üíMCü reméltül megsemmisít Ch3ssey, augusztus 26- Poincaré Chas- seyben tartott beszédében kijelentette, hogy ellene van a Stresemann által is javasolt ama tervnek, hogy Németország fizetőképességét nemzetközi szakbizottság állapítsa meg. Né­metország fizesse meg azt. amit a jóvátételi bizottság reá kiszabott, ha ezt nem teszi, ak­kor a franciák a Ruhrvidéken maradnak. Berlin, augusztus 27. (Berlini szerkesztő­ségünk telefomjefenitése.) Poincaré tegnapi beszéde súlyos csalódást jelent mindazok számára, kük azt remélték, hogy az uj biro­dalmi kormány komoly akarata a jóvátételi kérdés szanálására és a kancellár megegye­zést hangoztató beszéde a kezdetét fogják je­lenteni egy jobb időnek. Ha azonban Poin- carénak nincs más válasza a kancellár beszé­dére, hogy „fizessetek, vagy a Ruhrvidéken maradunk", akkor minden remény megsem­misül a jóvátételi probléma megoldására. Poincaré jói tudja, hogy Németország mai helyzetében nem fizethet és a jövőben sem teljesítheti kötelezettségeit, ha a franciák a Rinh'rvid'éken maradnak. Berlinben azt remél­ték, hogy Poincaré legalább Stresemann be­szédének egyes részleteire ki fog térni, Poin- cané azonban egyáltalában nem reflektált a beszédre. Ha Poincaré a szövetségeseivel, nevezetesen Baldtv.innal való tanácskozása után sem változtat a hangján, akkor a jóvá­tételi kérdés teljesen zátonyra jut. A német ipar internacionalizálásának terve London, augusztus 27. A Daily Mail je­lenti, hogy Stinnes fia tárgyalásokat folyta­tott a francia megszálló hatóságokkal a ruhr- vidéki vasútvonalak esetleges inernacionali- zálásáról, főképpen azér, hogy informálód­jék, hogy miképpen lehetne a német iparnak internacionalizálását végrehajtani. Más nagy­iparosok is, kik nem tartoznak a Stmnes­csoporthoz, tárgyalnák hasonló értelemben a franciákkal. A ruhrvidéki megszálló körök kijelentik, hogy bár kívánatosak ily tárgya­lások, azonban még korai volna e tekintetben m egáflapO1 dósokról beszéími. London, augusztus 27. A Daily Mail je­lentése szerint Stinnes fia azt javasolta, hogy a ruhrvidéki francia—belga vasutigazgatás- ban a Stinnes-oég képviseletet kapjon. Páris nem ellenzi Németország fölvételét a népszövetségbe Budapest, augusztus 26. (Budapesti tudó­sitónk telefon jelentése.) Párisi jelentések szerint a francia kormány bizalmas körlevél­ben utasította követeit, hogy adják tudomá­sára székhelyük kormányának, hogy Fran­ciaország nem kifogásolná, ha Németország a népszövetségbe való fölvétel iránti kérel­mét szeptemberben beterjesztené a népszö­vetség tanácsához. Fraciaország csak azt köti ki, hogy Németország a népszövetségi szerződés első paragfrafusa értelmében köte- .tozze magát arra, hogy minden nemzetközi kötelezettségének eleget tesz. Szétvert szeparatista gyűlés Koblenz, augusztus 26. A belga megszál­lás alatt lévő Münohen-Gladbachban a rajnai szeparatisták gyűlést tartottak, amelyet több ezer nacionalista ellentüntető szétvert. A né­met rendőrség csak a verekedés után avat­kozott be. A gyűlést ezután megtartották. Szünöben a ruhrvidéki bányászsztrájk Dortmund, augusztus 26. (Havas.) A sztrájkoló bányamunkások nagy része ismét munkába állott. A bányatulajdonosok annul- lálták a munkáskizárásokat. — Düsseldorfban a város vezetősége kilencszáz sztrájkoló vá­rosi hivatalnokot elbocsátott. A franciák éielmiszerinséget idéznek efő Berlin, augusztus 26. Elberfeldi jelentés szerint a franciák Vohwinkel állomáson az összes mellékvonalak sineit fölszakitották és csak két sínpárt hagytak az angol hídfő felé való közlekedés számára. A franciák intézke­dése az egész teherforgalmat megbénítja, minek következtében élelmiszerinség fenye­get a Ruhrvidéken. — A Temps szerint a franciák Trierben 13.75 billiárd márkát ko­boztak el. Véres rendzavarások egy berlini pályaudvaron Bérűn, augusztus 27. A sziléziai pályaud­var mellett tegnap este véres összeütközésre került a sor a rendőrség és a csavargók kö­zött, akik a járó-kelőket molesztálták. Midőn két rendőr felelősségre vonta a rendzavaro­kat, azok rárohantak a rendőrökre, földrete- perték és agyba-főbe verték őket. Amikor a helyzet fenyegetővé vált, rendőrségi meg­erősítés érkezett és fegyverével heves harc után szétverte a csavargókat. A csavargók közül sokan súlyosan megsebesültek, a sebe­sülteket azonban társaik elhurcolták. A rend­őrségnek mindössze tizennyolc csavargót si­került letartóztatni. A Rote Fahnet elkobozták Berlin, augusztus 27. A kommunista Rote Eahne-t vasárnap éjszaka elkobozták. A Rote Fahne röpiratot adott ki, amelyben kijelenti, hogy az elkobzás okai ismeretlenek. A berlini rendőrség már vasárnap délelőtt házkutatá­sokat tartott a kommunista párt központjá­ban és a berlin—brandenburgi titkárság he­lyiségeiben. A Rote Fahne hétfőn ismét meg­jelent. Tegnap nem dolgozott a német bankóprés Berlin, augusztus 27. A bankóprés nyom­dászai beváltották azt a fenyegetésüket, hogy a vasárnapi munka szünetet betartják. Tegnap vonakodtak munkába állami s ennek követ­keztében sem a birodalmi nyomdában, sem pedig a papírpénzeik nyomásával megbízott nyomdákban nem dolgoztak. A nyomdászok mia bár megkezdték a munkát, azonban Grossiman üzemi tanácstag esete még mindig nincs elintézve. Úgy látszik, a bankjegy- nyomidászok sztrájkja elkerülhetetlen, ha a Birodalmi Bank Grosomannt újból nem alkal­mazz^. »♦♦♦♦♦»»»»♦»»»♦♦« ♦♦♦♦♦»♦♦♦»»♦»♦♦♦« Rövid táviratok Athénben kihirdették a lausannei békeszerző­dés ratifikációját. A rendikivüli háJbotrus törvények hatályát megszüntették. Az ostromállapot és a sa.itócenzura továbbra is érvényben marad. Az ir szabadállam hétfői képviselőválasztá­sain tizenkét párt 1,860.000 szavazóval vesztrészt s 153 képviselőt választanak. Cosgrave elnök szerdán Cienfbe utazik, hogy lépéseket tegyen az ir szabadállamnak a népszövetségi gyűlésen való részvétele érdekében. A japán kormány lemondott. Az angol csapatok megkezdték Konstantiná­poly kiürítését. fév fi** van: amit mi fhisxi&nSkl s igy nyugodtan tekint a választások kime­netele elé. A prágai németek és magyarok választási mozgalma A prágai német pártok választási bizott­sága most tette közzé a város német lakosai­hoz intézett fölhívását, amely arra kéri a prágai németeket, hogy mutassák meg, hogy a prágai németség él és önálló akarattal ren­delkezik. Amint megírtuk, a prágai magyarok a németek választási küzdelmét támogatják s úgy értesülünk, hogy a napokban meg fog alakulni a prágai magyarok választási bizott­sága is, amely együttműködik majd a német bizottsággal. Értesülésünk szerint a németek jelölő­listáján több magyar jelölt is szerepel. A kommunista párt előkészületei A kassai kommunista párt szombaton délben beterjesztette a jelöltlajstromát. A rregyvennyolc névből álló lista eső helyén Tausstk Hermáim nemzetgyül. képviselő, va­lamint Minsik József és Gasparik Vince párt- titkáirok neve áll. A párt tegnap délelőtt gyű­lést tartott a munka síházban, amelyen a vá­lasztási előkészületekkel és a vidéki szerve­zetek jelentéseivel foglakozott. A párt bizal- imiférfiai szombaton egész délelőtt tanács­koztak. Az értekezleten Smeral képviselő is résztvett, aki este Ungvárra utazott, hogy a párt ruszinszkói szervezeteinek vezetőivel tárgyaljon. A kommunistáik ungvári jelölt- lajstromának élén Gáty József dr. ügyvéd lesz* * A (kommunista párt központi titkársága felhívással fordult a választókhoz, hogy kü­lön munkás- és kisgazdafajstromot állítsanak azokban a községekben, ahol a kommunista- párt nem állít külön lajstromot, de ahol en­nek ellenére rokonszenveznek a kommunis­tákkal. Korteskedik a cseh sajtó A választások kiírása általában nem kel­tett valami túlságosan nagy izgalmat a cseh sajtóban s talán igaza van a Tribunának, mi­kor azt állítja, hogy a közönséget a választá­soknál a football is jobban érdekli. A Národni Demokracie még most is azon sopánkodik, hogy a választásokat tulkorán írták ki s igy tulkorán ejtik meg. A párttagok tekintélyes része szeptember közepén még fürdőkben nyaral és nem szívesen fogja félbeszakítani üdülését a választások miatt. A cseh nemzeti demokrata pártnak tényleg peche van. A legutóbbi községi választások 1919-ben szin­tén rossz időben: júniusban folytak le, ami­kor a párttagok legnagyobb része „már" für­dőkben nyaralt. A szociáldemokrata Právo Lidu rosszmájuan azt állítja, hogy eszerint a cseh nemzeti demokraták állandóan fiir- dőznek. A Pravo Lidii ellenben teljes gőzzel agi­tál a párt érdekében. Nagy-Prágában a 424-680 választó közül 227.761 a női válasz­tók száma. Vagyis Prágában 30.842-vel több a női, mint a férfiválasztó. A P. L. ezt a túl­súlyt belátva, a női választóknak udvarol. Tárcarovatunk: Szerda: Dutkó Zoltán: Szenzáció „minálnnk". I. Csütörtök: Rácz Ferenc: Vigyázz! (Vers.) Dutkó Zoltán: Szenzáció „minálunk". II. Péntek: Molnár Jenő tréfái: Egy kis modern nyelvészkedés. Idegen szavak tára. Szombat: Szederkényi Anna: Budapest mu­lat. Vasárnap: Bányai Kornél: Dacos tavaszi ének ősszel. (Vers.) Segesdy László: Asszonyördög. Mécs László — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Schöpflin Aladár Nincs semmi személyi adatom Mécs Lászlóról. Mindössze annyit tudtam eddig róla, hogy katolikus pap egy kis faluban, egy időben a budapesti Életben jelentek meg versei, most pedig a Prágai Magyar Hírlap­ba ir. Most pedig ismerem, jobban, mint akár­hány személyes ismerősömet. Azt ismerem belőle, ami a legfontosabb, leginkább jellem­ző s ami az egyik embert legjobban megkü­lönbözteti a másiktól: a lelki életét. Tudom, hogy nemcsak foglalkozására pap, hanem szivére is, Jézus szellemében való keresz­tény abból a típusból, amelynek az Assisi szeut a legdicsőségesebb kialakítója: az ér­zékei nyitva vannak a teremtett világ min­den szépségének befogadására, a szive nyit­va van minden szeretedre és mindig kész há­lás alázattal leborulni a szépség formájában jelentkező isteni lényeg előtt. Szeretető, amely minden pillanatban elárasztja forró hnUámaivaJ, dithirumbikus erővel tör ki, ha embert lát szenvedni vagy örülni vagy egy­szerűen csak élni. Tudom azt is, hogy fiatal ember, romlatlan szivü, lelkes és friss, ami­lyennek minden fiatal embernek lenni kel­lene. A nagy emberi ideálok napfényében látja a világod s ezért az a világ, amelyet leikében felépített magának, ragyogó még 'árnyékos oldalain is, a színek és melódiák, a zengő érzések és szárnyaló gondolatok vi­lága. Tudom azt is, hogy kongeniálís közös­ségben él a természettel, kilesi a hajlongó fü­vek és bókoió virágok titkait, pajtási vi­szonyba lép a madarakkal, kollégaként be­szél a tücsökkel és eseménye életének a ta­vaszi szék az orgonádé őszi vihar, a nap mindennap megújuló fölkelése és lenyugvása. Tudom azt is, hogy „ember az embertelen­ségben": reszket a szive a fájdalomtól és Mháb orod ás tói mikor azt látja, hogy az em­berek gyilkolják egymást és ezt háborúnak nevezik. Mindent tudok róla, még azt is, amit talán ő nem is akart, hogy tudjam. El­árulta magát előttem, azzal a közlékenység- gcl, amely a költők megkülönböztető jegye. Mécs László költő, nemcsak úgy, hogy verseket ir, hanem úgy is, hogy arra vau rendeltetve, hogy verseket Írjon. Ami az éle­tében, a lényében lényeges és fontos, az magától poétikai formákba ömlik, akár az ő akaratával, akár akarata ellenére. Nem hi­szem, hogy képes volna nem Írni verset. Nem adott témákra csinál, előre megfontolt szándékkal, variánsokat, hanem az életének érzelmi rezonanciái ömölnek önkéntelen for­mákba s ebből lesznek a versek. Erről meg­gy őzödbe tik az, aki találomra elolvassa há­rom versét a könyvében. Ez (pedig egy költő íiicgitéjésébgn a fődgjog, mert akiben meg­van, az igazi költő, akiben nincs meg. az di­lettáns. A vers mögött egy arc körvonalának keld lenni, arcénak, amely eltorzul vagy fel- magasztosodik, amely egész életet tükröz egy bizonyos pillanatban összesüritve. Más­különben nem vers, osak többé-kevésbé hangzatos szavak összehaiínozása. Ezt a lelki arcát mutatja meg a költő s osak akkor költő, ha meg is tudja mutatni. S ez a leg­nagyobb dolog is a világon, mert az ember el van az embertől különítve, nemcsak testé­nek a tér különböző részeibe való elhelyez­kedése által, hanem azáltal is, hogy minden ember lelki élete is külön térben mozog, egyik a másikkal osaik ritkán érintkezik, zárkózottság, elfogultság, gőg s szégyenkezés és még egy sereg más ösztön és indulat ke­rítései zárnak el embert embertől. És van még egy roppant korlát: a kifejezés nehéz­sége, amely iámnál! nagyobbra nő, mennél mélyebbre megyünk le, mennéd lelkibb az, amit ki akarunk fejezni, mennél rejtettebb titkait akarjuk feltárni lelkűnknek. Az embe­rek némán állanak szemben egymással, amint az érintkezés köztük túlmegy a kon­venciók határain. Csak a köitőnek adatott meg a közlékemység ösztöne mellett a kife­jezés képessége, ö tudja feltárni a mágia legbensőbb énjét, lelkének titokzatos mozdu­latait, miért ö tudja megtalálni és kimondani azt a szót, amely nemcsak szótári tartalmá­val hait, hanem a ritmusúval, a muzsikájával, a hangsúlyával, a mondatba való belekap­csolód ásával, legfőképpen pedig organikus életbői fa ka dót ts ág óval. Ezáltal válik a költő nemcsak önmaga kifejezőjévé, hanem em­bercsoportok. társadalmi osztályok, kultur- fokok, legmagasabb fokion a nemzet és az emberiség megszól adta tójává. Az ember csak érzi magát egyedülállónak, voltaképpen nincs egyedül: érzésének, gondolatának társai van­nak, ugyanazon érzések és gondolatok köré­ben élő emberek. A többiek némaságának hangot adni, ez a költő hivatása. Méos László anrnák az életkörnek a megszólaltatója, amelyben él. A természet­tel szoros kapcsolatban élő embereké, akik ha érintkeztek is a kultúrának bármiféle eredményeivel, lelkűk tisztaságát, idealiz­musukat, hitüket megőrizték. Képek és ala­kok tűnnek elő verseiben, mind közvetlen szemléletből származók és mind olyanok,- amelyekkel a költő szoros lelki közösséget teremtett magának. Egy kaszájával ballagó öreg paraszt, egy koporsóban fekvő kis gyerek, a mezőin átsiető fiatal panaszflámy — mind testvérei, akiket ért, szeret és megszó­laltat. Egy népies vonás nincs a verseiben és mégis mindig érezni belőlük a nép között, a néppel élő embert, aki csak magasabb kul­túrájával és költői adományával emelkedik ki népéből. S ez a nép nem valami elvont fo­gatom, politikai vagy szociális szimbólum* eleven, friss szemmel látott emberekből áll, van egyéni és vau helyi színezete. Felismer- ’hetőleg a felvidék népe ez épp úgy, mint ahogy a természet, amely a verssorokból beleárad lelkűnkbe, a felvidék speciális szí­neit és illatát hoTdjta magán. Ezzel a néppel és ezzel a természettel él együtt a költő, kougeniális vele, mint a rész az egésszel s reprezentánsává lesz éppen e kongeuialitás révén. Értem, ha Mécs László verseit szíve­sen olvassák felvidéki olvasók, önmagukat, a környezetüket, az életük formáit, a levegő­jüket érzik bennük*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom