Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-26 / 193. (346.) szám

Vasárnap, augusztus 26. 3 — Mielőtt azonban ezek az urak a Ma­gyar Jogpárttal és a Magyar Pártok Szövet­ségével a szakítást véglegessé tennék, köte­lességemnek tartom, hogy úgy őket, mint pe­dig a város közönségét a Magyar Pártok Szö­vetségének az uj pártalakitásra vonatkozó fölfogásáról hivatalosan is tájékoztassam. — Nem dicsekedni akarok akkor, amikor kijelentem, hogy a ruszinszkói magyarság- belső békéjének megteremtése és fentartása s az a körülmény, hogy a Magyarországon dúlt áldástalan felekezeti tusakodás ide nem hatolt át s a keresztény és zsidó felekezetek közötti esetleges differenciák mindig béké­sen lettek elintézve, a Ruszinszkói Magyar Jogpárt programjának, páirtvezetőségemnek és így jelentékeny részben énnekem is ered­ményül tudható be. Azok tehát, akik pártom­ból kiválva ma hátba támadnak engem s uj pártot létesítenek, ezt a békét veszélyeztetik. Munkájuk eredménye ugyanis csak az lehet, hogy az intelligens zsidó-magyarságot a Polgári Párt-ban külön. tömörítik s e kivá­lasztódással az összmagyarságot minden- I esetre gyöngítik, de egyúttal megássák es teljesen kimélyitik azt a szakadékot, amelyet mi négy és fél éve állandóan betömve tar­tunk annak a célnak a szempontjából, hogy a magyarság mint egység könnyebben elér­hesse e területen megélhetését. — Természetes,--hogy az egységes föl­lépés nem lehet hatályos és eredményes, ha azt egyes párttagok azzal gyöngítik, hogy a magyarság politikai vezetőinek tudta és hoz­zájárulása nélkül saját szakállukra alkudoz­nak, olcsóbb ajánatokat tesznek, hogy ezzel magukat a kormány előtt posszibi'lisekké és kedvesekké tegyék. És különös, hogy még az elszakadok alkarnak ezután bennünket fe­lelőssé tenni azért, hogy programunkat nem tudjuk megvalósítani. Hiszen éppen ők érez­hetnek a legjobban, hogy a kormány oktala­nul cselekszik, ha annak a kívánságait telje­sítené, aki többet követel, mikor vannak, akik olcsóbban is adják. — Hogy az uj párt kezdeményezői — épp úgy, mint a cseh-szlováik szociáldemo­kraták vezére, Ticiha elvtárs — az ungvári magyar parallel gimnázium tetszetős ígéretét hordják állítólag a zsebükben, arra csak azt válaszolom, hogy a kortes-ígéretek értékével mindenki tisztában lehet még a múltból, de tisztában lehet különösen ma. Mi a világért sem vágyunk féltékenyek e tekintetben az apaság kérdésére: arra, hogy kinek tulajdo­nítsa majd a közönség a magyar parallel gim­názium kivivását; mert akárki kedvéért is adják meg, ml csak örülni fogunk neki. De fájó kulturális sebeinket az egyetlen ungvári parallel magyar gimnáziumnak a megadása még nem tudná behegeszteni, mert a kor­mányzat mai iskola-ügyi politikája mellett rövidesen kérdésessé válik még az is, hogy kinek a részére lesz szükséges parallel ma­gyar gimnázium Ungváron? Hiszen a zsidó elemi iskolában már nem engednek magya­rul tanítani, a római katolikus elemi iskolá­ban — kizárva a magyar nyelvet — szep­tembertől szintén elrendelik a szlovák nyelvű oktatást, a református elemi iskolában pedig olyan átalakításokat kívánnak, amelyek technikailag és pénzügyileg kivibe tetteinek, úgy hogy igy alkalmat találjanak ennek az egyetlen fefekezeíi magi-ar iskolának a be­tiltására is. De különben is, a mi politikánk országos természetű, amelyet egy detaií-sé- relem elintézéséért nem adhatunk föl, mert nekünk éppen úgy fájnak a munkácsi és a nagyszőllősi kulturális sérelmek is s épp úgy fájnak a tisztviselő-kérdés, a földreform kér­dése, a mumkáskérdés, a hadiikölasön-kérdés, a lebélyegzett pénzek kérdése, az adókér­dés és a többi kérdések is; hossza s unal­mas lenne mind fölsorolni itt. — Sem az összmagyarságnak, sem pe­dig a zsidó vaüásu magyar közönségnek nem tesz tehát szolgálatot, sőt egyenesen a kárára és ártalmára van azoknak a munkája, akik a kormány bizalmasainak biztatására talán, vagy esetleg egyéni hiúságból, avagy más szempontokból uj pártaíakitással a magyar közönséget megosztani s a keresztény és zsi­dó magyarság közé egy később már talán betömheíetlen szakadékot teremteni igye­keznek. — Az az indokolása egyeseknek, hogy a zsidó közönség nem szavazhat az keresztény- szocialista közönséggel együtt, komolyan nem fogadható el, mert ennek az irányzatnak a hívei ezzel a kijelentésükkel a zsidóság kife­jezett szeparálását s quasi zsidó-kurzus léte-1 sitését akarják, ami pedig senki szempontjá­ból sem volna helyeselhető. — Azt is hallottam okul fölhozni, hogy a zsidóság nem mer a magyarsággá" együtt szavazni. Hát en gebéimet kérek, arra, aki ellenőrzés alá nem vonható titkos szavazás­nál nem meri szavazatát a magyar jelöltekre — akik között bizonyára zsidó vallásnak is lesznek — leadni, arra már igazán nem szá­míthat többé komolyan senki és annak a szempontjait igazán nem lehet a mi politikánk megítélésénél figyelembe venni. — Mi sohasem kívántuk azt, hogy a pol­gárság a mellét verve politizáljon, ‘hanem úgy a keresztény, mint a zsidó vallásu ma­gyarság helyett odaállottunk mi, hogy tart­suk a hátunkat. De azt az eljárást, hogy ami­kor akaratunkon kívül akadályozva vagyunk a párt összetartásában, egyesek egységbon- tásra használják föl, — nem tartjuk sem kor­rekt, siem nyílt, őszinte és lovaglás eljárásnak. — Ami az uj pártalakitásnak a városi po­litikát érintő részét illeti, arra vonatkozólag csak annyit, hogy az uj pártalapitók voltak azok, akik az amerikai uzsora-kölcsönt, mely a város polgárságát könnyen kiszámíthatat­lan nyomorúságba döntheti, már a jelenlegi ideiglenes és törvénytelen vibor utján i’s meg- akarták valósittatui. — Polgártársaim! Gondolkozzatok, tájé- kozódljajtok és ítéljetek, mielőtt cselekedné­tek s csak akkor szegődjetek másokhoz — cserben hagyva a mi zászlónkat —, ha el tudtok ítélni bennünket! iclilei pénteken utazik Genibe Még nem tudni a Bethlen—Benes-találkozás helyét — Egy ang©!-—amerikai konzorcium folyósítja a kölcsönt Budapest, augusztus 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök a jövő hét első napjaiban visszaérkezik nya­ralásából Budapestre. A fővárosban azon­ban csak igen rövid ideig marad, mert már augusztus 30-án elutazik Genfbe, ahová augusztus 31-én érkezik meg. A Bethlen- Benes találkozás Svájcban fog megtörtén­ni, de hogy melyik városban és melyik napon még nincsen eldöntve. A miniszter­elnök budapesti tartózkodása alatt módot fog találni arra, hogy elutazása előtt a po­litikai pártokat tájékoztassa terveiről és programjáról. Popovits Bethlen genfi tanácskozásairól Popovits Sándor, a Jegyintézét elnöke egy déli lap munkatársa előtt nyilatkozott azokról a támadásokról, amelyek a legutóbbi napokban a Jegyintézet ellen a nemzetgyű­lésiben elhangzottak. Kijelentette, hogy érde­mi vitába nem bocsátkozik, mert ennek csak ott van helye, ahol szakszerű bírálat, objek­tív szempontok és elfogulatlanság mondanak kritikát. Annak, hogy a Jegyintézet pénzén a bankok nagy összegeket kerestek, egyedül a pénz romlása az oka. A korona alakulásá­ra pedig nem a Jegyiníézetnek, hanem az általános kormányzati politikának és legfő­képpen a jóátétellel összefüggő kérdéseknek van befolyása. A Jegyintézet csak korlátoz­hatja a nagy hiteligényléseket. Bethlen genfi tanácskozásai ennek a kérdésnek az elöbbre- vitelét is fogiák szolgálni és Bethlen tanács­kozásaival kapcsolatosan megoldást fognak találni a Jegyintézetet fölváltó állami jegy­bank fölállítására, amelyről már Kállay ela- borátumot terjesztett a jóvátétel! bizott­sághoz. A londoni sajtó Bethlen demarsáról London, augusztus 25. (Saját tudósítónk távirata.) A lapok jelentik, hogy Bethlen István gróf magyar miniszterelnök a nép- szövetség közeli ülésezésére való tekintet­tel a nagyhatalmakhoz fordult, hogy a ma­gyar kölcsönügy kérdésében még a népszö­szekaturáért bánatpénzül odanyomjon az elegáns more-nak egy tize zerkoronáist, Mi eke pedig már a második taktusnál ingerülten in­tett, hogy: — Ez sem az igazi! — amikor éppen vele szemközt a harmadik kis asztaltól egy­szerre felállt egy érdekes arcú, halvány, ele­gáns fiatalember, a prímáshoz lépve: — Pardon! — hirtelen kivette a kezéből a vonót-hegediit és féloldalt hajtván a fejét, ugyanazzal a szinte hipnotizáló tekintettel nézve a Ciíráthy-lányra, mint aminőve! már percek óta ostromolta, valami csudás ideg- zsongató érzéssel ráhúzta: — Lálalálá lalá lálá -Laláid... Az egész kávéházon valami szokatlan izgalom vett erőt. Az asztaloknál megszűnt a beszéd, a pincérek bámészkodva megálltak s a távolabb ülő vendégek előrehajolva emelkedtek föl a helyükről, hogy mentül job­ban hallhassák a szívhez szóló, remek hege- diiszót. — Lálallala lalállalá Lá lallala lalallálá... Lá lallala lalalaílá Laláláf. Amikor az ismeretlen fiatalember be­fejezte a refrént, köröskörül az egész kávé- házban orkánszerü taps támadt. — Gyenyeri volt, naccságos ur — véle­kedett hangosan a primás, amikor, zsebében már a íöldesur tizezerkoronásávai, vissza­kapta a hangszerét, egy szerény ezres tár- most mélyen meghajolt Cifráthyék asztala saságában, az elegáns műkedvelőtől, aki előtt. Úgy, mint aki. vissza akar menni a ma­ga helyére — hacsak közben mégis nem tör­ténik valami. Ml eke, a rigolyás, ideges, vá­logatós Cifráthy Mici, az utolsó akkordnál egyszerre csak hangos zokogással borult rá a fehérteritős márványasztalra. A néni csi- titó szóval hajolt hozzája, Cifráthy pedig, az apa, fölkelvén, melegen megrázta az elegáns fiatalember kezét, bemutatkozott neki és úri mozdulattal meginvitálta az asztalukhoz. — Micikém — érintette meg a sírástól görcsösen vonagló lányának a vállát — Sár­kány Tihamér... S nem lehetett róla tenni, annyira magá­tól jött a második tapsvihar, amikor a köny- nyes szemű Cifráthy Mici pirulva nyújtotta oda a kezét a hipnotikus nézésű elegáns Sárkánynak. * Sok víz lefolyt már azóta a Dunán, hogy Sárkány Tibamérné lett a gazdag, szép Mi­dből. Tizennégy esztendő suhant el a házas- életük fölött, mint megannyi titokzatos jele­nés, amelyek közül mindegyik hozott magá­val a házaspár otthonába napsugarat, de mindig kevesebbet és mindegyik hagyott maga után árnyat. És évröl-évre mindegyik többet. Sárkányék már évek óta csak Buda­pesten éltek. Cifráthy. aki tartalékos őrnagy volt, elesett volt a harctéren, Mi-ci férje azon­ban épkézláb úszta meg a véres vizözönt. Anyagilag azonban már csaknem tönkre­mentek. Sárkány Tihamér csupán Micát tud­ta hipnotizálni, de nem tudta a százezreket és milliókat, amiket felesége hozományából akart egymásra halmozni. Nem holmi vállal­kozásokkal, ehhez sokkal felületesebb volt és kény elemez ere több, hanem a baccarat- a szítainál. Sok pénzt elvert már a háború előtt. Ipának meg Micinek csupán nagy üggyel- bajjal sikerült valahogy a birtokot megmen­teni. De aztán a szép földesuraságba bevet­ték magukat a románok, Mici, három kis gyerekével, férfi nélkül, támasz nélkül, nem birt szembeszállni velük és fölmenekült a fővárosba, ahoi szerencsére még sikerült egy egyszerűbb, de csinos lakásban beren- dezkedniök. Ide jött haza Sárkány .az orosz hadifogságból. És a férj most az Isten tudja hogy’ szerzi a méregdrága háztartásra a ! pénzt, de idáig még mindig elő bírta terem- | Leni. Sárkányné azonban, az ábrándos sze-‘ ; mü, szép szőke asszony, az utolsó évben be- , tegeskedni kezdett. Május volt. Vasárnap délután. A körúti lakás kitárt ablakain besütött a meleg tava­szi nap és megaranyozta a beteg asszony hullámos hajét. A férfi miár elment a kaszi­nóba vagy hová, mert talán csak a jó Isten ösmeri az ő útjait. Mici seinimiesetre sem. A válogatós, szép Gifráthy-lánynak rettentő vétség ülése előtt hozzanak döntést az an­gol-olasz javaslat értelmében. Ez a javaslat ugyanis fölhívja a . jóvátételi bizottságot, hogy a Magyarország javára vonatkozó zá­logjogot függessze föl, hogy a népszövetség abban a helyzetben lehessen, hogy — mint Ausztria esetében is — a nyújtott bitéiért a garanciát elvállalhassa, ismeretes — írják a lapok, — hogy egy angol-amerikai pénzügyi konzorcium határozottan megígérte Bethlen­nek, hogy a jóvátétel! bizottság és a nép- szövetség kedvező határozata esetén azon­nal rendelkezésére bocsátja a magyar kor­mánynak a költségvetés szanálásához szük­séges eszközöket. Minthogy azonban a kis- antant Szlnajában a magyar kölcsön kérdé­sében külön programot állított föl és egész sereg különleges garanciákat kíván, nem valószínű, hogy a népszövetség ülése előtt ebben a kérdésben Magyarországra kedve­ző döntés történjék. A kormány a nagyha­talmakhoz intézett demarsában utal arra. hogy az állam pénzügyi helyzete tarthatat­lanná vált és sürgős segítség szükséges. Be- nesnek Mussolinivel folytatandó keddi ta­nácskozásán ugyancsak a magyar hitel kér­dése fog szerepelni. A kisaníant marienbadi tanácskozásai Prága, augusztus 25. A Lidové Noviny belgrádi tudósítás alapján a budapesti Az Új­ság tegnapi számunkban közölt jelentését, hogy a kisantant miniszterelnökei a jövő hé­ten .Marienbadban tanácskozni fognak, meg­erősíti. A lap szerint a kisantant miniszter- elnökei Marienbadban a Szinaiában megkez­dett tanácskozásokat folytatják. Amerikai hang Magyarország mellett Irvimg Guhs, a new-yorki kereskedelmi kamara elnöke a Newyork Amerikán cimü lap hasábjain hosszabb cikket irt, amelyben kifejti, hogy Magyarországnak minden jog­címe meg v'án a kölcsönhöz. Sürgeti, hogy Amerika kövesse London példáját, ahol nin­csenek animozitással Magyarországgal szemben. A nemzetgyűlésből A nemzetgyűlés tegnapi folytatólagos ülésén Györki Imre szociáldemokrata hatá­rozati javaslatokat nyújtott be a vidéki ipar­telepeid lakosairól, a szanatóriumokról, a napközi otthonokról s a kislakásokról, ame­lyeket a Ház a népjóléti miniszter hozzá­járulásával elfogadott. Az adójavaslat rész­letes tárgyalása során Gaál Gaszt ónnak azt az indítványát, hogy a javaslatot pontonként tárgyalják, a Ház elfogadta. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt tizenegy órakor lesz. A budapesti egyetem birtokügye a népszövetség előtt A budapesti egyetem cseh-szlovák terü­leten lévő harmlncnyolcezer holdnyi szekve- sztrált birtokainak ügyében a népszövetség szeptemberi ülésszakán fogja tárgyalni a ma­csalódást hozott ez a regényes módon létre­jött házasság. Ah. az ura már rég elhidegük tőié. Ud­varias volt hozzá, de közömbös. Biztosan azért, mert az is csalódott — a vagyonban, .amit az asszony hozott a házhoz és ami mind oly csúfosan elúszott a kártyaasztalon. — Ó Istenem — sóhajtott föl egyszerre csak Cifráthyné, paplanjára tevén le a könyvet, amit unalmában olvasott —. milyen pompás idő lehlet odakint. — Bizony, anyusikám — sietett felelni a tízéves apró Micike. — És olyan szépen vi­ta gzanak az akácfák! Az anya csöndesen mormolta magában: — Igen, azrakácfák. Suttyomban egy könnyet törült ki a : zeniéből. A nótája jutott eszébe, az ,,akác- lombos falumba”, amit oly megbabonázva tudott elhúzni, akkor, valaki. Elmúlt. Eltűnt, mint egy szép álom. Mi maradt belőle? A tizenhárom éves Tibiké, aki legidősebb vod-t a három gyerek között, csöndesen át­látta két testvériét a másik szobába. — Gyerekek, — suttogta — anyuskának holnap van a nevenapja. Tudjátok mit, én hozok néki Budáról egy nagy csomó akác- virágot, mert azt nagyon szereti. A két kisebbik nyomban hozzájárult a tervihez. — Jó. És ha anyuska keres ... — Akkor mondjátok neki azt, hogy át­1 w P “l ■ ■ 1 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg SClifflMHAIlER-félf 1 I I fTlTlHHi n Sí I1 F íl IC OTTOOfl^ keserüviz. mert szükség esetén rcgüeHZéS SélpoBldrral llÖSZ v tHIVAa? lidlVfi, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben miniiHiHiiiininiinuiminiminmiiiimiiiiHimniiiiiniiiiiiiiimninnHUitniHin rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben, ioia Az „Hglfl6lldl“ nem tévesztendő össze másfajta keserüvlzekke]

Next

/
Oldalképek
Tartalom