Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)

1923-08-23 / 190. (343.) szám

Csütörtök, augusztus 23. y^awJ^'W&iTfrfiTA-p Az elnökváró Selmecbánya Se pénz, se hitel — A meg nem szavazott költségvetés — Jörgesz ur és a hermelin — Memorandum a köztársasági elnökhöz — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása — . Selmecbánya, augusztus 22. Ki tudja, mennyi tengeraranyon tapos a selmeci nép, mennyi kincset rejt még a görbe hegyek rnéhe? Kincsek a hegyben s a he­gyen épült városnak egyetlen fillérje sincs. ;A folyó évi költségvetésnek 765 ezer korona a deficitje, melyet a városi magisztrátus 350 százalékos pótadóval akart fedezni. A kép­viselőtestület azonban kijelentette, hogy a város polgárainak csekély teherbíró képes­sége a magas pótadót elviselni nem tudja s a költségvetést elvetette. így esett azután, hogy ma a város még tisztviselőit sem tudja fizetni. Négy hónap óta éheznek a városi alkalmazottak, négy hónap óta nem kaptak egy garast sem illetményeikből. A város hitelezőinek egy része porol, más része pedig beszüntette a közszállitásokat. A gázgyár, amely egy trieszti cég tulajdonában van, a gázszolgáltatást megtagadta s a városra valóságos egyiptomi sötétség borul. A városi hatóság a renitens képviselőtes­tülettel szemben teljesen tehetetlen. Pótadót nem szedhet, kölcsönt nem kap. Egy év óta házal a bankoknál kölcsönért s bár tízmil­liónyi vagyonát alig három és félmilliós adós­ság terheli, sehol sem bir kölcsönt fölhajtani. Öt millió koronára lenne szükség, hogy a város kikerüljön a csávából, de öt fillért sem bir fölhajtani. A városi vezetőség Masaryk köztársa­sági elnökben reménykedik, aki augusztus 26-án látogat el Selmecbányára, tőle várják, hogy a város száz baján segíteni fog. A hi­vatalos város memorandumot szerkesztett, amelyben fölsorolják a város bajait, szivhez- szólóan ecsetelik kétségbeesett helyzetét s az államfőtől kérnek segítséget. A memoran­dum a kölcsöniigy megoldásán kívül kéri a selmeci vicinálisnak szélesvágányu vonallá való kiépítését, a dohánygyárnak cigaretta­osztállyal leendő kibővítését, a gimnázium uj épületének átépítését, erdészeti főiskola léte­sítését, a bányákban uj kutatások elrendelé­sét s a bányaüzem újból való megkezdését. A ' memorandumot a képviselőtestület élén a sztaroszta fogja átnyújtani a köztársa­sági elnöknek, akinek ünnepies fogadására máris nagyban folyik a készülődés. A ható­ság fölhívta az összes háztulajdonosokat, hogy házaikat lobogózzák föl, mert ennek elmulasztását államellenes cselekedetnek mi­nősitik. A hivatalos városra Jörgesz Gusztáv Selmecbányái nyomdatulajdonos és könyv- kereskedő még rá is licitált. Megjelent a képviselőtestületi ülésen s ott indítványt tett, hogy ia város üléstermének falairól a volt selmeci főispánok művészi portréit távolítsák el, mert az érkező köztársasági elnök meg fog botránkozni „a magyar diszruhás és hermelines" főispáni portrék fölött. Jörgesz ur selmeci őslakó, akiről köztudomású, hogy egész életében szörnyen szeretett a herme­linhez dörgölőzni s a régi főispánok leghűsé­gesebb csatlósa volt­A selmeci képviselőtestület méltó választ adott Jörgesz urnák. Visszautasította Jörgesz urnák azt a föltevését, hogy a köztársasági elnököt bánthatná a város polgárságának kegyelete s a hajdani vezetők megbecsülése s az indítványt egyhangúan elvetette. Érde­kes, hogy Jörgesz indítványa ellen a képvi­selőtestület szlovák tagjai keltek ki legéle­sebben. A város uj sztarosztája rendkívüli igye­kezettel látott hozzá a munkához s első évi programjában szerepel a város pénzügyeinek rendezése, villamos világítás létesítése, az iparfejlesztés és a lakásszükség nehéz prob­lémáinak megoldása. A város egész polgár­sága az uj sztaroszta mögé sorakozik s igy remélhető, hogy a város, ha régi aranykora nem is tér vissza, csakhamar kikerül a mai válságból. Bethlen Párisiid utazik Állítólag- nem is fog tanácskozni Benessel — Tiz napi szünetelés után összeült a nemzetgyűlés — Megcáfolt hírek a pénzügyminiszter lemondásáról Budaipest, augusztus 21. ('Budapesti szerkesztőségünk teleíon- j elöntése.) A politikai világ figyelme a nem­zetgyűlés szünete alatt elfordult a belpoliti­kai eseményektől és teljesen a külpolitika felé fordult. A jóvátétel és a külföldi kölcsön kérdése ismét az időszerűségek sorába lé­pett. Napok óta különféle hírek jelentek meg a sajtóban Bethlen és Benes közeli találkozá­sáról. E hírek, amelyeket nem cáfoltak meg. de meg sem ‘erősítettek, annyira különfélék voltak, hogy a valóságot alig lehetett belő­lük kihámozni. A tény mindössze annyi volt bennük, hogy a magyar miniszíeirelnöfc talál­kozni fog a cseh-szlovák külügylminisztenrel, de hogy ez a találkozás hol és mikor fog megtörténni, arról csiak kombinációk voltak forgalomban. A helyzetet némileg tisztázni hivatott az Ujs-ág mai híre. . A lap ugyanis állítólag teljesen beava. tott forrásból arról értesül, hogy Bethlen István gróf kormányelnök a közeli napok­ban a jóvátétel! bizottság székhelyére, Pá- risba utazik és csak párisi tanácskozásai után megy el Genfbe a népszövetség ülé­sére. Bethlen párisi utazásának az a célja, hogy módot találjon arra, hogy a népszö­vetség már szeptemberi ülésén foglalkoz­hasson a magyar kérdéssel. A lap szerint Bethlen nem fog külön tárgyalni Benessel, akivel csak a népszövetség ülésén, tehát csak a jóvátóteli bizottsággal folytatott ta­nácskozásai után fog Géniben találkozni. A Times Bethlen-interjuja Bethlen. István gróf miniszterelnök a Ti­mes tudósítójának interjút adott és a követ­kezőket mondotta: — Több, mint három hónapja ismer­tettem Magyarország ügyét a jóvátételi bi­zottság előtt. Ezelőtt két hónappal kértem a hatalmakat, hogy vegyék revízió alá a bizottság határozatát, azonban semmi sem történt. A népszövetség tiz nap múlva ösz- szeül Genfben, de a szövetséges hatalmak megegyezése nélkül nem támogathat ben­nünket. Megegyezés hiányában a népszö­vetség szétoszlik, de nem változtat ama helyzeten, amely ma a legaggasztóbbak egyike Európában. Lehet-e azt várni tő­lünk, hogy fölszinen tartsuk magunkat a zuhanó pénz áradatában, amikor kezeink pénzügyileg össze vannak kötözve. Nyo­matékosan kérem a hatalmakat, hogy tiz napon belül hozzanak határozatot az an­gol-olasz javaslat alapján, mert ha kény­telenek volnánk a népszövetség jövő ülés­szakáig várni, akkor a következmények végzetesek lehetnek. Összeült a nemzetgyűlés A' nemzetgyűlés ma délben tizenegy óraikor tiz napi szünetelés után összeült. Az ülés iránt, amelyet Szoitovszky Béla elnök nyitott meg, meglehetős csekély érdeklődés mutatkozott. Az elnök: Bemutatta a budapesti amerikai követség köszönő levelét a nemzet­gyűlésnek Harding elnök halála fölött kife­jezett részvétéért. Ezután napirend értelmében folytatták az adóvalorizációs javaslatok részletes vi­táját. A javaslatot a Ház részleteiben is má­sodik olvasásban elfogadta. Vass József dr. népjóléti miniszter be- tereszti az épitkezésekről szóló törvényja­vaslatot. Zsilinszky Endre (fajvédő): Támad­ja a javaslatot, mert szerinte az építkezési kölcsönnel a kormány ismét a nagybankok segítségére siet, hogy nekik állampénzen palotákat emeljen. Ezután az elnök napirendi indítványt terjeszt elő, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap tartsa és napirenden az építkezési Javaslat tárgyalása szerepeljen. Rassay Károly az elnök napirendi indítványával szemben azt indítványozza, hogy Lendvai István mentelmi ügyét tűzzék ki holnap napirendre. Daruváry Géza miniszter elnökhe­lyettes a kormány nevében hozzájárult Ras­say kéréséhez. A Ház úgy határozott, hogy a nemzet- gyűlés holnapi ülésének utolsó napirendi pontja a Lendvai István mentelmi ügyében lévő állásfoglalás lesz. A nemzetgyűlés azután áttért az inter­pellációk meghallgatására. Östör József az ágfalvai vámőrség túlkapásai és jogtalan fegyverhasználata ügyében terjesztett elő interpellációt. többé szabadulni, csak egy tiszta férfi fel-1 magasztosuüt lelkének mélységes fehér öb­lén, halk áhítatának magános elzárt révében; s megkímélné magát az ily erőszakos és durva kéjenceik zaklatásaitól, minit -ez a C. C. Gallus is. És a törékeny halk költőié gondol, ki­nek eklogáit szavalta ma is a színházban, Virgiliusra, kit ma egész Róma ünnepel, ki sápadt és ébrem álmodó, távoli rejtelmes vi­lágok, panaszos, hüs titkok ihlett hordozója, s érzi, hogy verseinek zamata, fellüktető zengő ritmusa, melyek most benne örvény- lenek, forranak, lassan leülepednek lelke fe­nekén és akikor a reménytelen szerelem csodás kristályát kezdik lassan kijegecesi- teni. És mig igy a vágy lassankint belé öltö- gette már balzsamos fullánkjait valami el­jövendő és titkon kívánt belső fényesség után, szive mélyén meggyujtotta áhítatának első illatáldozatait, oltárán a nagy Ismeret­lennek, kit várva-várt lelke hétfüggönyös szentélyébe. De ekkor már a Fórumon jártak és ká­bult tűnődéséből, mint valami zsibbadt szé­dületből, panaszos fuvolaszó riasztotta fel. Lehet, hogy már előbb is hallotta, csakhogy érzékein át nem jutott a távol öntudatához. Különösnek találta, hogy egészen a közelből hallatszott, mintha közvetlen a fülébe fújná valaki epedő panaszát valami rettentő vágy­nak, oly súlyos és megrázó volt e hangok beszakadása lelkének egy pillanatra nyitva felejtett basadékán. Honnan e furcsa és megfoghatatlan muzsikus, ki most látatlan követi őt, mintha a szive mélyéről zenélne valami elrejtett fájdalom, amit nem tud ki­tépni? Vagy a lelkiismerete muzsikálna ily kesergőn e borongös hangok árján, melyet mintha hallott volna már! Igen, e«z. a dal, 'Aphroditére! nem valami álom játszik tán csupán vele, vagy csufondáros manók űznek gonosz tréfát fölz-áklatott lelkének vérző vergődése fölött? Dehát ez tudatalatitiságá- ■nak kriptájába zárt és rég elbontott emlékek halott szelleméit idézi, minit valami csoda- tévő mágus egy bűbájos éji órán! Varázsos szellő ez a hang, mely a rejtelmes sípokból zokog s mely múltjának szűrt ezüst vizén lágyan felé hajtja emlékei korhadt vitorlá­sait. Ni, itt úsznak már felé (vagy ö úszik fe­léjük emlékezése hajóján?) a hazai partok; szent DyoniS'OB, hilsz ez Phrigia! A vörös sziklás partu, az olajfákban és mirtuszokban dús, fügefákban áldott Phrigia! És már ka­vargóit benne a varázsos fuvola víg ütemé­re az emlékezéseknek rejtekükből felriasz­tott tankaszárnyu hada, melyek elsötétítik eszmél és ének egét és réglátott vonalak, szí­nek, rég neim hallott bangóik, hazai izek és illatok dús zamatát hintik el benne kusza egymásra halmozásban. Ez itt a város Panormus, mely a fehérlő házak skatulyaszerüségével integet felé kar- ‘osu és ájtatos pompázatában az aranytetejü templomok vakító oszlopcsarnokának. Itt ki­köt az emlékhajója s lába már a honi földön tapos, az édes szent szülőföldön, berohanja pillanatok alatt a kedves ösinnerős tereket méltóságos és komoly épületekkel, csacskán locsogó kuitjaival, ahol délén te az aisszonyok százai süröignek, fejükön a kétfülü korsóval, átfutja mind az utcákat ódon lapostetejü há­zaival, a kerítéseken át kibökolő babér­bokrokkal, dús gyÜTiDötcsü fügefák balzsam - illatával hódítón, hogy aztán egy alacsony küivárosii házikó előtt megálljon alázatának boldog reszketésében, gyermeki szeretetének váratlan és mámoros föllélkesülésében, mint egy jámbor vezeklő, ki hosszú évek múlva aléltan érkezik zarándoklása céljához (és a rejtelmes tündérsip, ez érthetetlen szeli elő­idéző fuvola csialk játszik, egyre játszik). Beszédül az ajtón... és már ott piheg az édesanyja remegő keblén, ki öt bizton elve­szettnek hiszi azóta... Azóta, hogy innen azon a rémes éjen őt a részeg és állati katonáik — Antonius katonái — elhurcoltálk ájult mez­telenségében roskadozva, kiinzó ölelések és kegyetlen röhögések közt meggyötörtem! Még az emlékezése is megcsuikJik e rémsé­gék feltámadásán és ismét hirtelen lendület­től korábbi életére gondol: Itt láítja magát, mint gondtalanul játszadozó kiisl'ánykát eny­he örömök felhő ti enségében; mint a fiúgyer­mekekkel pajkosan banourozó serdülő lányt, majd végül... (de, isteneik, ez a osodasip meg­őrjíti, amiint igy emlékét fájón korbácsolja folyton előre) ...s végiül minit... mint hófehér és tiszta hajadont, ki szende szeméremmel, fojtott vágyakozással várja, elfúló szívvel hallgatja — ó hányszor várta és hallgatta babonás holdas éjeken, amint valaki... ott a rácsos ablaka alatt felküldte hozzá sóhajait, éppen... éppen... ily kábító muzsikába öltö­zötten, ugyanily igérző hangok közé rejtve és... mintha éppen valami hasonló dalt lihe­gett volna kesergő sípja... nem-! Éppen ugyanezt a dalt, most már megismeri hatá­rozottan, ugyanezt a dalt, hisz annyiszor epedett fel hozzá könnyes és lázas fojtó éj­szakákon, midőn a templomok titokzatos kertjeiben az éji pávák rikoltóztalk messzi hangon s a hold a palotáik tetejét aranykan- I csókból ezüst vízzel öntöző. K á 11 a y Tibor pénzügyminiszter: Nyomban válaszolt az interpellációra és szi­gorú vizsgálat megindítását ígérte. Hírek a pénzügyminiszter bukásáról A nemzetgyűlés folyosóm ma ellenőriz­hetetlen forrásból híre terjedt annak, hogy Kállay Tibor pénzügyminiszter lemond ál­lásáról. Illetékes helyen ezt a hirt a legeré­lyesebben megcáfolták. Apponyi Amerikába megy A kopenhágai interparlamentáris konfe­rencián résztvevő magyar képviselők ma hazaérkeztek a fővárosba. Apponyi Albert gróf Berlinben való utazásakor az előtte tisztelgő magyar intézet tagjainak kijelentette hogy szeptember második felében Ameriká­ba megy, ahová a Harward- és több más egyetem előadások megtartására hívta meg. Amerikában az európai államok gazdasági helyzetéről fog fölolvasásokat tartani. Fajvédő beszámolók Á szélső jobboldali ellenzék két tagja: Eckbardt Tibor és Lendvai István a kettős ünnepeket arra használta fel. hogy válasz­tói előtt beszámolót mondjon. Ecpbardt Tibor vasárnap mondott beszédet kerülete székhe­lyén, Kiskundorozsmán és megokolta a-z egységes pártból valló kilépését. Rajta kí­vül Gömbös Gyula és Zsínkay János mon­dottak még beszédet. Lendvai István ceglédi választói előtt jelent meg, hogy háromheti képviselői mű­ködéséről adjon számot. Beszédében a szo­kott módon támadta a kormányt, amelynek „eltávolítása" — úgymond — már csak rö­vid idő kérdése, majd hozzátette, hogy ad­dig nem lesz nyu-gság, „amíg meg nem va­lósítjuk a becsületes dolgozó keresztény magyarok diktatúráját". Beszélt a részvény­ügyről. amelynek során szerinte beigazoló­dott, hogy Ulain vádjai helytállóak. Lend­vai t Budavári László követte a szószéken, aki olyan lázitő beszédet mondott, hogy egyesek már a lámpavasat emlegették. Életbelép az uj uzsorabirósági rendelet Az igazságügyminiszter uj uzsora'biró- sági renddete augusztus 25-én lép életbe. Ji rendelet értelmében az uzsorabiróság ítélete jogerős és az ellen perorvoslatnak nincsen helye. Az elítéltnek a büntetést, amelyet nem lehet fölfüggesztem, nyomban meg kell kezdem. Halasztást a büntetés megkezdésé­re csak az igazságügyminiszter adhat, ő is azonban csak egy ízben és legfeljebb har­minc napra. Az uzsorabiróság ezentúl a Markó-ut-cai törvényszéken fog tárgyalni. A horvát köztársasági párt minden kapcsolatot megszakít Belgráddal Prága, augusztus 22. A horvát köztársa­sági párt képviselői elhatározták, hogy Bel­gráddal m égsz akit amak minden összeköttetést és felhatalmazzák Radiosot arra, hogy a hor­vát szeparatista törekvések megvalósításá­nak érdekében szükséges lépéseket meg­tegye. — A prágai Tribuna értesülése sze­rint Pasies ősszel lemond, hogy távozásával megkönnyitse a horvát probléma megoldá­sát. Utóda állítólag Jovanovics Lyuba lesz. Anglia még nem ismeri el a görög királyt London, augusztus 21. A Reuter-ügynök­ség jelentése szerint az angol kormány még nem döntött a görög király elismerését ille­tően. Ha a görög választások teljesen tör­vényes és alkotmányos kormányt eredmé­nyeznek, akkor az angol kormány az egész problémát újból vizsgálat tárgyává fogja tenni. 3 Az egész életre sióié óm

Next

/
Oldalképek
Tartalom