Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-19 / 187. (340.) szám
2 0 Vasárnap, augusztus 19. és így a párt megkérdezésével került a ru- szinszkói politikai főnök tisztségébe Rozsypál Antal miniszteri, tanácsos aki eddig Kladnó- ban volt kerületi főnök. Rozsypál a legszélesebb körű felhatalmazással jött Ruszinszkó- ba s kívüle még vagy öt uj tisztviselő, akiknek segítségével a községi választásokat kell végrehajtania, melyek után a parlamenti választások következnek. Röviden ezekben foglalható össze a ruszinszkói politikai helyzet, mely mindenütt a legmesszebbmenő megegyezés jegyében állandósul. A szlovák néppárt azonosítja magát Tokával Tuka ellen nem adtak ki elfogatási parancsot Prága, augusztus 18. A szlovák néppárt szenátorai és képviselői nyilatkozatot adtak ki, amelyben teljesen azonosítják magukat Tuka Béla dr.-nak a nagyköveti tanácsnál és a népszövetségnél történt .intervenciójával. A nyilatkozat a Li- dové Noviny szerint a következőket tartalmazza: — Tuka a klub megbízására járt el és tetteiért a klub minden tagja teljes felelősséget vállal az Isten, a nemzet és a mai államhatalom előtt. A szabad szónak lehetetlenné tétele volt az oka annak, hogy az illetékes fórum előtt tegyünk panaszt és gondoskodjunk az elnyomottak jogairól. Az előtt a fórum előtt, amely a békebeli világuralomért az egész világban s igy Cseh-Szlovákiáhati is felelős. Ha valaki ezt büntetendő cselekménynek tartja, akkor ezért a tettért az egész klub szolidárisán hajlandó minden büntetést elszenvedni. Tuka tanár hazautazásakor orvosi tanácsra maradt Ausztriában, de visszatér és nem fogja magát fenyegetésekkel elriasztani a munkától vagy börtönbe csukatni a szlovák nemzet jogaiért. A Lidové Noviny a nyilatkozathoz a következő kommentárt fűzi: — A szlovák néppárt klubjának a nyilatkozatát jellemzőnek mondhatjuk. Nagyon is későn vették észre, hogy mit követtek el Tuka akciójával. A nyilatkozatból azonban kitűnik, hogy a párt és a klub tudatában van annak, hogy az akció túlmegy a kormányellenes akció határain és az állami ellen irányúit. Érdekes az a körülmény is, hogy a nyilatkozat motívumául csak a Slovák elkobzását adják meg; ami a köztársaság mai helyzetében csak azoknak teher, akik nem tudnak inni. A nyilatkozatot Tuka védelmére azoknak a híreknek a kapcsán adták ki, amelyek szerint elfogatási parancsot adtak ki ellene. Pozsonyi illetékes körök információi szerint Tuka ellen elfogatási parancsot nem adtak ki. Tárcarovatunk: Kedd: Falu Tamás: Dollár. Szerda: Kerényi Rezső Edgár: Sírok két elárvult szem után (Vers.) Gergely Sándoír: A stoikus. Csütörtök: Donászy Kálmán: Cytheris 1. (A szegedi Dugonics Társaság pályázatán első dijat nyert novella.) Péntek: Darvas János: Mikor a halálhárfát hallottam. (Vers.) Donászy Kálmán: Cytheris II. Szombat: Vass Béla utr.: Lerbier kisasszony legényélete (Viktor Majrgueriítc regénye.) Vasárnap: Szereday Grnber Károly: Nincs menekvés (Vers.) Zsoldos László: Ami megmaradt a „faluból .“ A testvéreknek Testvéreim, kemény kevesek, Akik még bizó hittel összetartunk, Akárhová röpít az idő, Ne feledjétek, mit akartunk. Hol tiizzé lobbant minden csöppnyi vérünk, Haza gyökérzik minden idegünk. Magyar barázdák televénye, Termő élet, napsugár nekünk. Rengő vetés, orgonavirág. Édesanya sírján a liaraszt; Könny a szemben, mosoly az arcon: Örök erő, mely itthon maraszt. Migyjélck el, újra tavasz jár; Csodavlrágos, lombos a lelkünk, S ugró kedvvel kiáltjuk szerte, Amit tegnap gondolni se mertünk. Az indulót ma mi doboljuk, Fáklyásai forró tavasznak. A szitkosok arcukba vágnak Örömére falka ravasznak. Élő fáklyák vagyunk az éjben! Ml elégünk egyszer, meglehet. Tüzes pernyénk messze-mcssze s/áU, 8 lehullani — talál majd helyet. ölvedi László. Tízmillió hadirokkant A nemzetközi inunkahivatal és a hadirokkan- tak — Nehéz a rokkantaknak munkaalkalmat találni — Az állami rendszabályok Prága, augusztus 18. A nemzetközi műnk a hivatal — jelentése szerint — behatóan foglalkozóik a hadirokkantaik f ogla l'ko z tatás árnak problémájával. A hadirokkantaik száma összesen tiiz millió. A nemzetközi munkahivatal július harmincegyedikén szakértőkkel tanácskozott a probléma megoldásának módozatairól. A többnyire huszonhét-negyvenöt év között levő rokkantak foglalkoztatásának kérdése két fontos szempont szerint kell, hogy elblráltassék. A legtöbb hadirokkantnál a munka élet- szükséglet. A legtöbbjük a háború élőit a fizetéséből élt, most pedig rokkantsági járadékot kapnak, amely azonban sehol sem elegendő ahhoz, hogy miunkanélkül is megtudjanak élni. A rokkantaik annak ellenére, hogy dolgoz- niok kell, hátrányban vannak a többiekkel szemben. A súlyosan sérültek pedig az egészségeseikkel nem is versenyezhetnek. A hadi- rokkanalkmak egyes foglalkozási ágakra való hajlamát nehéz megállapítani és sokszor olyan nézeteltérések merülnek fel, amilyeneket a munkaadók a legszívesebben elkerülnek. Az egészséges munkásokkal szemben is nehéz a rokkantak helyzete, ha például kisebb munkabért kapnak, mint azok, akikor az egészséges munkások a munkabérek leszorításától tartanak. Mindebből az következik, hogy a rokkantaknak nehéz munkaalkaIlmát szerezni és sokkal inkább ki vannak téve a munkanélküliség veszélyének, mint az egészséges munkások. A hadirokkantaik munkanélküliségén való enyhítést a hadviselt államok azzal akarták elérni, hogy az állami állások betöltésénél előnyben részesítették őket. Ezzel azonban csak részben sikerült a hadirokkiantak foglalkoztatásának problémáját megoldani és mindenütt az a meggyőződés érvényesült, hogy magánváll álatoknál i*s kell a hadirokkantaknak műnk a álk állmát biztosítani. A cél érdekében hozott rendszbállyok az egyes államokban lényegesen különböznek. Az egyik módszer oly vállalkozók önkéntes együttműködésén alapszik, akik rokkantak alkalmazására hajlandók, mely málnásoknak a száma, előre és állami ellenőrzés mellett meghatározandó. Ez a rendszer van Angiában. A második mód volt a vállalkozók törvényes kötelezése arra, hogy bizonyos számú hadirokkantat foglalkoztassanak. Ez a rendszer van Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban, Romániában és Jugoszláviában és ajánlották Franciaországban és Csehszlovákiában is. Az interparlamentáris konferencia pénteki ülése Kopenhága, augusztus 17. Az interparlamentáris konferencia ma délelőtt folytatta tanácskozásait a kisebbségi kérdésre vonatkozó határozati javaslatról. A vita első szónoka Andersen dán képviselő volt. A dánok semmi esetre sem ellenségei a kisebbségek jogosult védelmének. Andersen ezután elítélte a kisebbségi kérdés ellenőrzésére hivatott permanens bizottság felállításának eszméjét. A finn delegáció módosító javaslatot adott be a kisebbségeknek a főiskoláikra való beiratkozását illetően. Ezután megkezdődött a szavazás a határozati javaslatokról. A dánok, amerikaiak, cseh-szlovákok. románok és spanyolok nem vettek részt a szavazásban. A konferencia mindhárom javaslatot elfogadta. A konferencia ülésének további idejét Treuib volt holland pénzügyminiszternek és Adelsward báró svéd delegátusnak a lefegyverzésre, illetve a jóvátételre vonatkozó javaslatai töltötték ki. Mollesen záróbeszéde Elfogadták a leszerelési, a kisebbségi és a jóvátételi javaslatot Kopenhága, augusztus 17. A leszerelésre és a nemzeti kisebbségi kérdésre vonatkozó Javaslatok megszavazása után Bunton szenátor amerikai delegátus a hadikárpótlásiok- ról tartott beszédet. A népeknek az egymással szemben fennálló -adósságaikat meg kell fizetniük; a győzőknek és legyőzőiteknek azonban meg kiéli egyezniük a had'ikárpótlást illetően. Mnrchisom (Anglia) és Loebe (Németország) a hadik árpótilásnak nemzetközi fórum révén történő megállapítása mellett szóltak, miig Meri in (Franciaország) a veir- sailtesi békeszerződés mellett kardoskodott lés Murdúson, valamint Loebe javaslatát törülni kívánta. Be mustéin (Németország) csatlakozott Loebe indítványához. A konferencia Imiinidikét javaslatot változatlanul, a harmadikat pedig Meri in módosításával egyhangúlag elfogadta. Mollesen elnök este 7 órakor rövid záróbeszéddel berekesztette a konferenciát. Miért akarják kinevezni a munkácsi vybort? A kaszárnya és a zsupáni székház építésének ügye — Akció a város akarata ellen Munkács, augusztus 18. (Saját tudósítónktól.) Munkácsnak sok nevezetessége van. A munkácsi püspök, aki Ungváron lakik. A munkácsi vár, amely Várpalánkán van. A munkácsi sör, amelyet Egy hölgy, egy ur — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Molnár Jenő A keleti pályaudvaron szálltaik fel a kolozsvári gyorsvonatra. Előbb a hölgy, frissen, aílig érezhető parfömöt árasztva maga körül, mintha hirtelen egy bokréta most szakított kerti virággal száguldama el valaki az ember mellett. Mögötte hatalmas bőröndök alatt szinte roskadozva a hordár. A hölgy — igazán nem lehet megmondani: lány-e vagy asszony? — a folyosón maradit és közömbösen nézte a pályaudvar életét, a folytonos nyüzsgést, ügyetlen utasok kapkodását, vén utazórókák előkelő nyugai’imát, köziben arra is figyelt, kit sodor be a véletlen az ő kupéjába, mert arra gondolni sem lehetett, hogy a nagy forgalom mellett egyedül marad a kényelmes mozgó lakásban. Két-három férfi bekukucskált ugyan a-z ajtóm de mintha megijedtek volna a pod- gyászt tartó duzzadt hálóiktól, t óvásié ttok. Indulás előtt alig egy perccel toppant be az utitárs, akit egyetlen pillantással végigmért és felmért, azzal a női pillantással, amely mindig a csalira tatlanság fölebbezheteflensé- gét követeli magának. A férfi — nyúlánk alak, nem szép, de igen markáns arc, rövidre nyírt bajusz, érdekes sebhely a homlokon — köszönt és leült. Közepes nagyságú táskáját nem hordár vitte utálnia, hanem egy háziinas külsejű legény.-- Holnap estére jó meleg legyen a lakás, János — mondta neki, a legény szerencsés utat kiváiot, gazdája pedig már a következő pillanatban mélyen éílmerülmi látszott ügy vaskos könyvben, amelyet a kezében hozott. Nagyot lódult a gyors, kopácsollva indult A hölgy miéig mindig a Ikupé előtt állt, letolta az ablakot és lebegtette sötétszürke fátyo- láf a koratavasz acélos levegőjében. Kezében képes folyóiratot szorongatott. Hirtelen egy gonibostühegiyni korom szállít az arcába, a rétikülje után akart nyúlni, ekkor vette észre, hogy a kupé egyik ülésén hagyta. Belépett s a tükörbe nézve törülte le a kis fekete pontocskát. Újra helyet változtatott, megint a folyosóra ment, felhúzta az ablakot, amelyen a kupé belsejének képe jelent meg. Az üveg tükrözésében látta fent a podgyászt és a szemközt levő ülésen az olvasó férfit. Lábait egymásra vetve, fejét kissé előre támasztva ült, arcának minden vonása tisztán látszott a tükröző ablakon. — Furcsa — gondolta magában a nő —, itt van mellettem alig két lépésnyire egy férfi, apróra megfigyelem, anélkül, hogy tudná vagy észrevenné. Csak szórakozásból, időtöltésből telte. Különösebb érdeklődés nélkül. De minél tovább nézte, annál több tanulmányozni valót fedezett föl az arcán, a homlokán, a fejalka- tán, egész tartásán, mozdulatain, amelyek együttesein — legalább igy következtetett a nő — egy igen komoly, energikus és müveit, amellett élesesziü férfi karakterét rajzolták ki elébe. Találgatni kezdte: — Arisztokrata? Nem valószínű. Mert akkor inkább Jeamt mondott volna az inasának, mint Jánost. És nem bújna bele ennyire egy vaskos könyvbe. (Nem tehet regény, nagyon szolid szürke boritéka van.) Talán nagyrangu hivatalnok... És akikor a János nem is az inasa, hanem a hivatalszolgája, aki egyúttal otthon is foglalatoskodik nála, a hivatal után. No, valami túlságosan nagyrangu nem lelhet, hiszen alig látszik többnek harmincöt évesnél. Esetleg mégis osztálytanácsos, vagy képviselő, vagy egyetemi tanár, vagy orvos... A ruháját szemlélte az ablaktükörben. Sötétszürke, határozottan jó ízlésre vall szabójának diszkrét vallomása az úrról, aki készítette. Frissen vasaltunk látszik, nincs kiitérdelve, a pettyes lilla tiyakíkondöcsokor harmonizál az egésszel. —- Ostobaság — gondolta folytatólag a nö és elmosolyodott —mit törődöm vele, Jpiért .vizsgálom?... Nem érdekel. De tetszik, Podheringen gyártanak. A híres munkácsi torma, amely Nagylucskán teTem. Minden van, csak képviselőtestület nincs sehol- Se választott, se kinevezett. Munkácsot eddig kormánybiztosok kormányozták a saját belátásuk szerint. Teljesen érthetetlen, hogy most, a küszöbön álló választások előtt, akarják összeállítani a kinevezett vybort. Ez csak úgy érthető, hogy bizonyos dolgok megszavazását még a kinevezett vybor- nál akarják keresztülhajtani. Talán ,a kaszárnyák ügyét, amelyeknek fölépitése nem kevesebb, mint huszonöt millió terhet jelentene a városra? Talán az uj zsupánátusi épületnek a város által való fölépítését, amely mabb két millió terhet ró a városra? Pedig Munkács egyiket sem óhajtja. Már eddig is 350%-os pótadóval küzd. A' város anyagi helyzetét és teherbíró képességét nem ismerő faktorok hivatkoznak arra, hogy a történelmi országok városaiban ezer- százalékos pótadó is van, de elfelejtik ezek az urak, hogy azokban a városokban hatalmas ipari és kereskedelmi élet lüktet, amelyekhez képest Munkács a szegény flótás szerepét játsza. Ha a kaszárnyákra fölveendő huszonöt millió kamatait csak 8%-kai számítjuk, az egymagában két milliót jelent csak kamatban. A városok s igy Munkács is, ma már tudják, hogy a kaszárnyák építése rossz üzlet. Hiába hangoztatják az illetékes körök, hogy az állam a legjobb garancia, mert tudják, hogy a régi kaszárnyák bérleteit sem fizeti az állam. Hiába ecsetelik élénk színekkel, hogy milyen nagy előnyt s föllendülést jelent a katonaság egy városra nézve. Az kétségtelen, hogy % nagy áldozattal szemben ez az előny lényegesen csekély és elenyésző. A zsupánátusuak Munkácsra költözését sem óhajtotta és kérte a város. Nincs is semmi kedve althoz, hogy ezért egy kétmilliós zsupáni palotát építtessen. Pedig úgy tudjuk, hogy e palotának a tervei is elkészültek már. Önként fölmerül az a kérdés, miért ez az óriási befektetés, mikor Beregszászon, ahonnan a zsupánátus elköltözött, ott áll a hatalmas megyeházépület s kong az ürességtőlMiért akkor e súlyos megterhelés egy városra, amely azt el nem bírja. Hisz eleget nyögnek a város lakói & nagy adók miatt! Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 hogy olyan nyugodt, és furcsa, hogy nem •'akar észrevenni, nyalván valami különc. Varainak ilyenek... A férfi alakját hirtelen beárnyékolták a vasúit mentén sorakozó fák s amint a kép elmosódott, a hölgy érdeklődéséből vagy csak kívánosisk adásából is kilépett az utitárs. Megnézte a képeslapot, forgatta jobbra-bai- ra, aztán a kupéba ment. Leült Nem tehetett róla. Szemben kelleiit helyet foglalni. Úgy ült le, hogy a helyzet véletlenül se lehessen egymásra nézve kényelmetlen. A férfinak mintegy önkéntelenül fel- ránduít a pillája, de csak éppen hogy megrezzent, tálán arra sem volt elég', hogy a szem recehártyáján végigsuhamjon az úti- társnő képe — és zavartalanul az előbbi helyzetben olvasott tovább. A hölgy — tengerkék szemében valami kifejezi! etetlen vagy még csak érezhetetLen valaminek is nyugtalan csillogásával — hol a folyóiratba, hol a kupé egyik vagy másik sarkába, hol az esőtől ázott fekete földekre nézett és rajtakapta magát — bosszankodva kissé —, hogy minden, második szemrebbenése a férfiba ütközik. Nem tehetett róla, odakényszeritette — szemközt vele — az utazás véletlene, melyről nem lehet törvényt hozni, hogy eltiltaná: ennek szabad, ennek nem szabad az utiitár- summak lenni. így van s igy tesz — de meddig? Talán ö is Brassóig utazik? Újra fölkelt, ,a polc felé nyúlt, hogy a kisebbik táskáját levegye. A férfi, pedig föl se nézett, az udvariasság valamely ösztönével megérezte, fö’lpattant és leemelte. — Köszönöm — mondta a hölgy és kis fehér fogai ékkövek gyanánt villantak meg. A férfi kissé meghajolt, elfoglalta régi helyét és ott folytatta az olvasást, ahol egy pilLamattal előbb abbahagyta. A nö megengedte magának, hogy oldalvást fcléplslantson, Kereste a tekintetét, de nem tud Fa felfogni — szűrte véglegesen odaszegődött a ' betühasábokra. A táskából regény került elő. Most már mind a kelten olvastak. Ez valami egészen uj elméié lúprcn- Kétt a férfi. — Hogyan?, Ha a komim un iz-
