Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-19 / 187. (340.) szám
3 augusztus IV A német tudomány lomtárba küldi a tankokat Szenzációs német felfedezések az elektrotechnikában — A német tudomány fog győzni — Háború esetén szikrahullámokkal megbénítják az ellenséges forgalmat? Berlin, augusztus közepe. (Berlini szerkesztőségünktől-) A legutóbbi időkben ismételten előfordult, hogy a francia—román aviatikái társaság repülőgépei Németország fölött elhaladva, motorhiba folytán kénytelenek voltak a német területen leszállani, amikor is a német hatóságoknak első dolguk volt a gépeket elkobozni. A hazaérkező pilóták és utasok egyértelmű kijelentése szerint a motorhiba csodálatosképpen minden egyes esetben a gyujtómágnes érthetetlen funkciózavarai folytán állott elő, agy, hogy a francia szakértők fölvetették a komoly kérdést, vájjon nem sikerült-e a németeknek föltalálni a mágnesek távolból való demagnetizálásának a titkát? Nemrégiben a híres francia fizikus, Nordmann, a Matin hasábjain tudományos fejtegetésekkel próbálja ennek a lehetetlenségét bebizonyítani s fölényes biztonsággal nyugtatja meg honfitársait, hogy a demagnetizálás csak a mágnes köré alkalmazott dróttekercsek utján lehetséges, amelyeken ellenkező irányú villamos áram vonul végig, úgy, amint itt a gyakorlatban a radiotelegrafiában alkalmazzák is a detectornál. De hát akkor micsoda varázslat folytán áll elő a motorhiba, a mágnesdefektus épp a német terület fölött, holott egyebütt mindenütt funkcionálnak? Ezt a kérdést a kitűnő Nordmann is válasz nélkül hagyja. S amíg a francia szakértők és fizikusok tudományos készültségük minden meggyőző erejével igyekeznek a „német mumust" elhessegetni s a „mindenesetre elég csodálatos" motorhibát más véletlen okokra visszavezetni, ugyanakkor a Chicago Daily News berlini munkatársa, tehát olyan valaki, akinek egyáltalán nem volna érdeke túlzó híreket Írnia lapjának, ma arról ad hirt, hogy a németeknek sikerült a valószinütlennek látszó probléma megoldása. Ezt pedig személyes tapasztalatai alapján állítja, elmondván, hogy pár nappal ezelőtt egy nagyobb társasággal autókirándulásra indult Berlinből. A társaság — írja az amerikai lap tudósítója — vagy húsz autóban foglalt helyet. Az indulás előtt a társaság vezetője azt a titokzatosnak tetsző kijelentést tette, hogy félóra múlva különös meglepetés fogja őket érni, de kért mindenkit, viselkedjenek nyugodtan, mert pár perc alatt el fog múlni a kellemetlenség. Úgy is történt. Körülbelül 150 kilométer távolságban lehettünk a fővárostól, amikor valamennyi kocsi egyszerre fölmondta a szolgálatot s megállt. A soffőrök fölemelték a karjukat, jelzésül az utánuk jövőknek, mert azt hitték, hogy motorhiba miatt meg kell állniok. Amint hátranéztek azonban, meglepetve látták, hogy valamenyi soffőr a magasban tartja a karját. Mindegyik autó ugyanabban a pillanatban vált használhatatlanná- Mit volt mit tenni, a soffőrök előkeresték szerszámaikat és hozzáfogtak a defektus okainak kutatásához. Ekkor az első kocsiban ülő ur fölállott s mosolyogva kiáltott hátra: — Uraim! A szerszámokat rakják el. Nincs semmi baj! Nauen üdvözli önöket! Nauen a berlini szikratávíró állomása. Egyike a föld legerősebb intenzitású kibocsátó állomásainak. Az onnan szerteküldött, eddig ismeretlen, újonnan fölfedezett elektromos hullámok állítottak meg nemcsak bennünket, hanem a körletben futó összes autókat — demagnetizálva a gépek gyújtó induktorait. Nem Írhatom le ' azt a lenyűgöző, nagyszerű hatást, amelyet a korszakalkotó találmány reánk tett! Gondolatokba merülve, szótlanul állottunk helyünkön azzal a zavarodottsággal, amely a legellentétesebb érzések folytán áll elő. A németek megoldották a problémát, a német tudomány győzedelmeskedett és — győzni fog! Irtózatos perspektíva ... A jövő háborújában a nem német autók, repülőgépek, tankok és tengeralattjárók működése lehetetlenné van téve ... Az ellenséges országok távírója és telefonja a háború egész tartama alatt elhallgattatva. Pedig a világháborút főleg ezek döntötték el. S míg igy elmélkedem — az égjük soffőr próbaképpen „kurblizni" kezd. A mágnes újra gyújt, a varázs megszűnt, utunkat tovább folytatjuk. Útközben még megtudom a társaság mindig mosolygó vezetőjétől, hogy a találmány nem is olyan uj, már több, mint két hónapja kísérleteznek vele s újabban már nemcsak a benzingépek, hanem a villamos gépek és vasutak elektromotorjait is — bizonyos feszültségen alul — hatástalanítani tudják. Gömbös Dofflmdnql üharla kttlflgQminiszternek meglenni Újabb leleplezések Gömbösről — ^ fajvédők kísérletezései Budapest, augusztus 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A politikai élet figyelme a fajvédők felé fordul!. A Magyarság tegnap reggeli számában Gömbös Gyula nyilatkozott a Balkán-diplomatákkal folytatott ‘tárgyalásairól. Gömbös kijelentette, hogy több hónappal ezelőtt megbízható helyről úgy informálták, hogy bizonyos körök a nagy- és kisantant diplomáciája előtt az ő személyét a középeurópai béke veszedelmének igyekeznek feltüntetni. Ekkor megtette az ellenintézkedéseket, de hogy ezek az ellenintézkedések mik voltak, arról nem nyilatkozik. Eljárásáról a kormányt behatóan informálta. Gömbösnek erre a nyilatkozatára a Magyar Hírlap ujaibb részleteket közölt Bállá Aladárnak Gömbös Gyula érdekében a budapesti szerb követtel folytatott tárgyalásairól. Ezek szerint Batthyány Tivadar gróf, a 48-as Kossuth-párt elnöke, tudott Bállá Aladárnak, a párt alelnökinek Miilojevics szerb követtel folytatott tanácskozásairól, annál is inkább, mert Batthyány Milojeviccsel állandóan élénk társadalmi összeköttetést tartott fenn. A tanácskozások során Batthyány neve konkréten is szóba került, amennyiben azon a kabinetlistán, amelyet Baila Gömbös ’kormányrajutása esetére a szerb követnek bemutatott, a külügyminiszteri tárca Batthyány Tivadar gróf részére volt fentartva. Batthyány és Gömbös a tárgyalások folyamán személyesen nem érintkeztek ugyan, Bállá Aladárnak azonban sikerült meggyőznie Gömbös Gyulát arról, hogy alakítandó kormányának feltétlenül szüksége van Batthyány Tivadar gróf személyére. A tanácskozásokon, melyek Bállá Aladár lakásán folytak, Gömbös Gyulán és Milojevics szerb követen kívül Eckhardt Tibor is résztvett. A fajvédők zászlóbontása Eckhardt Tibor vasárnap Kiskundorozs- mán beszámoló beszédet mond. Útjára elkísérik: Gömbös Gyula, Fniedrioh István, Zsilinszky Endre, Bell Miklós és Zsirkay János nemzetgyűlési képviselők. A beszámolón Eckhardt Tiboron kívül fel fognak szólalni Gömbös Gyula és Friedrioh István is és kifejtik azokat az okokat, melyek a kormánynyal szemben elfoglalt álláspontjukat igazolják. Ez a beszámoló lesz a fajvédők tulajdonképpeni zászlóbontása. Cikkek Gömbösék ellen A Nép tegnapi száma bizonyos saitótu- dósitásökról ad hirt, amelyeket állítólag a miniszterelnökségi sajtóiroda terjeszt a vidéken Gömbös Gyula és politikai barátai ellen. Ángyán Béla sajtófőnök a cikkel kapcsolatban kijelentette, hogy Gömbös annak idején bemutatott neki egy cikket, amelyre egy vidéki lap hívta föl a figyelmét. A sajtófőnök akkor vizsgálatot indított és megállapította, hogy a cikk tényleg a sajtóirodából származik, kijelentette, hogy a cikk hangját elitéit, bár az távol állott azoktól a bárdo- latlanságoktól. amelyeket a párt sajtója megengedett magának. Gömbös a kijelentést tudomásul vette, arról azonban nem tett említést, hogy több ilyen eset is előfordult volna. Valószínű, hogy a vidéken cirkáló tudósítások apokrifek. Radics angol diplomáciai útlevele Belgrád, augusztus 18. A Radics szökése ügyében tartott nyomozás a Politika szerint több érdekes részletre derített fényt. Rádiósnak nincsen külföldre szóló jugoszláv útlevele, hanem egy „laisser passer"-ja, melyet állítólag egy angol diplomatától kapott Budapesten. A jugoszláv kormány diplomáciai utón fogja megkísérlem kideríteni azt. hogy mily módon jutott Radics diplomáciai útlevélhez. Nincsics és Mussolini találkoznak Berlin, augusztus 18. A Tribuna megbízható helyről nyert értesülése szerint Nincsics jugoszláv külügyminiszter, Franciaországból vissza jövet, egy északolaszországi városban találkozni fog Mussolinivel, hogy a fiumei kérdés végleges rendezéséről tanácskozzanak. Az angol munkásság a versaillesi békeszerződés revíziójáért London, augusztus 17. Clynes ímuükás- vezér az általános niunlkiáisuniók nemzeti szövetségének Cambridgeben tartott ezévi konferenciáján kifejtette, hogy a legfontosabb nemzetközi feladat jelenleg az, hogy Németországot ismét kontaktusba hozzák Európa többi népével, miért csak ez biztosítja a világbeliét A konferencia ezután elfogadta Mac Jones képviselőinek; azt a javaslatát, melyben a veirsflesi béke szerződés megváltoztatását köve téli. A francia—orosz közeledés Moszkva, augusztus 18. De Monzic francia szenátor egy interjúban kijelentette, hogy Franciaország érdekei a szovjetkormány elismerését követelik. A két állam közeledésének föltételei egy kereskedelmi bizottság által volnának kidolgozandók. amint az Dánia esetében történt. must ilyen elemi erővel parancsolta ránk a háború, vájjon nem azt keli-e hinnünk, hogy békeidőben a társadalom bonyolult szerkezetét egy sokkal primitívebb, de egészségesebb rend váltja fői... — Már megint egy színésznő a hősnő és egy író a hős... Unalmas! — bosszankodott a nő. Ezeknek az úgynevezett kivételes szerelmeknek a sorsa a legsablonosabb, aimi elképzelhető. Persze könnyebb annak az Írónak a maga szűk társadalmát rajzolni, mint... Itt ül például velem szemben ez az ismeretlen ember. Mennyivel különb regény téma! Lássuk, ha írónő lennék, hol kezdeném, hogyan bonyolítanám és — mi lenne a vég?... A no elgondolkozott. Kellemes érzés szorongatta meg az idegeit, félig-m eddig a képzelet virágszőmyeges kentjeiben andaigott lelke s mikor lehunyta szempilláit, mintha letűnt korok emberei elevenedtek volna meg, bók aló férfiakkal, kecsesen hajlongó nőkkel, leheietkönnyü táncokat lejtve. Rózsás pára szállt a képek fölött. Nem, ez nem a valóság, ez csak káprázat, az ilyen regény csupa finom hazugság, hamis áradozás lenne. Újra megpróbálta, hátha sikerül legyűrni a színésznő regénye iránt érzett elfogultságát. Épp egy romantikus fejezethez ért. Bosszúsan összecsapta a könyvet. — Még tizenkét óra... istenem! — sóhajtott —, tizenkét óra hosszat kell szenvednem ebben a cellában... Hátravetette magát, gyönyörű nyakának ívelése csodával kínálta a hidegvért is. Szempiliái félig lefüggönyözték álmodozó szembogarait és e selyemkárpiíon keresztül gyerekesen kandikált a férfi felé. A férfi — miint aki észreveszi, hogy nagy-nagy csönd ereszkedik alá — kissé megmozdult, rávetette a tekintetét. Egy pillanat századrésze lehetett az egész. Azután lapozott és folytatta az olvasásit, most már .ceruzával a kezében. Szolnokon túl rohamosan igy peregtek le a jelenetek: — Első félóra. A nő kiveszi reitikülijéből kis lapos cigarettatárcáját, rá akar gyújtani, a férfi megelőzi, tűzzel kínálja s maga is engedélyt kér, hogy rágyújthasson. — Ida megengedni méltózt.affk... — szólt. — Kérem, csak tessék... — Csönd. A férfi tovább olvas, a nő az egyik égő cigarettáról a másikra gyújt. Második félóra. A nő felkel, le akarja huzni a kupé ablakát. — Meleg van — mondja. A férfi felugrik, lehúzza. — Igen, egy kicsit... — szól. — Nem molesztálja, kérem? — Dehogy... Csönd, a férfi cllvas, a nő olvasni próbál. Határozottan bosszankodni kezd. Harmadik félóra. A nő leejti a könyvet. A férfi sietve felemeli, anélkül, hogy megnézné a elmét. — Regény — mosolyog a hölgy és megköszöni. — Gondoltam... — feleli a férfi, belül egy kis szorongást érez, kényelmetlenül megmozdul, de mosolyog egy kissé, azután visszasiklik szeme az ő könyvére. A nő fölkel, a folyosóra megy, úgy tesz, mint akinek ülés közben kissé „összenőttek a csontjai", egyet-kettőt randit a testén, hátat fordít. Nagyon türelmetlen kezd lenni. A férfi olvasás közben rajtakapta magát, hogy egy egész oldalt nem értett meg, pedig végigolvasta. Hja, igen azon járt az esze, mit kezdjen ezzel a végtelen bájos utitárs- nővel, — Udvarias voltam — gondolja magában — nagyon udvarias, de többet mondani vagy tenni nincs jogomban. És nem is tudnám, hogyan. Nem ismerkedem,., nem. Sohasem tudja az ember... Vasúton nem szabad ismerkedni... Pedig szép, bizony isten nagyon szép... Lehet, hogy ostoba vagyok... lehet... — Valami kifogásolni valót talált rajtam? — kérdezi magában a nő. — Lehetetlen. Hiszen észire se vettem... Ö kezdte. Mit udvariaskodik? Föl akarta tolni magát. És én ostoba, beleesem a csapdába. Tovább megyek a kelleténél. Még azt mondom mosolyogva, mikor a könyvet felemeli, hogy regény. Ezt nem kellett volna tennem. Különben nem érdekel. Nyilván azért nem felelt rá, mert ostoba fráter. Igen,, buta, korlátolt. Látszik a homlokán.. Talán az a seb... párbajban kaphatta... ártott neki. Szegény... Igazán sajnálni lehet. Negyedik félóra. A férfi leteszi a könyvet. Kimegy a folyosóra. A nő mellett két lépésre megáll, kinéz. A hölgy hamarosan visszamegy. Egy perc múlva a férfi utána. Leül, most már nem olvas, néz, figyel, látszik rajta, hogy valami ürügyet keres. A hölgy előveszi a regényt és mélyen elmerülnek látszik. — Nagyon disztvingáilt teremtés — igy magában a férfi. — Nem látszik asszonynak, viszont az sem biztos, hogy leány. Érdekes. És milyen csudás kis lábai vannak... A nő gépiesen lapoz a könyvben, olvas és nem tudja, mit. Már nem bosszankodik, örül. Érzi, hogy győzedelmeskedett Érzi, hogy ezzel a férfival már azt tehet, amit akar. De nem akar vele semmit. Tisztességes urinő nem ismerkedik a vonaton. Neki teljesen elég, hogy rákényszeritette ezt a morózus, érdektelen és közömbös ellenfelet, hogy behódoljon neki, mert képtelen lett volna elviselni azt az érzést, amelyet egy vesztett csata okoz a nő csöndes hadjáratában a férfi ellem aki az észre nem vevés. a hideg eltekimtés fegyvereit forgatja. Ötödik félóra. A férfi egyre észrevehetőbb jellel árulja el magát. A nő jegesen elzárkózik. — Megengedi, hogy felhúzzam az ablakot? — Igen — mondja a nő, . anélkül, hogy tekintetre méltatná. A férfi még egy kísérletet tesz, majd reményvesz tét t en abbah agy ja. A hetedik félórában a férfi elökésizü!eteket tesz a kiszállásra. Hangtalan, meghunyászkodó nak látszó. Távozáskor köszön. A nő könnyű fejmozdulattal viszonozza. ...A vonat pedig szaladt tovább. A nő üresen nézett ki az ablakon. Pár perc múlva jött a kalauz. — Kérem alássan, nagyságos asszony, nem tetszik tudni, hová ment az az ur, aki itt ült? — Az? Épp az előbb szállt ki. — Kiszállt? Hiszen Brassóig váltott jegyet. Majd utánanézek a többi kocsiban. Nem szállt ki. csak leszállt és egy hátrább levő kocsiba ment. ...igy végződik egy regény, amely se el nem kezdődött, se nem folytatódott — suhant át a nő lelkén, amikor a kalauz elmondta, hogy arra hátrább rátalált. ...S vájjon biztos-e, hogy bevégződőtt? ^ <& a P orrnál AnLrAni félpohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándi keserüviz, melegítve 3 ItTnTTr* il ftfIBl ÁM ilffillSÜ Keggelenlcent éhgyomorra, mint Ivókúra bármely évszakban kiváló eredLJ f SÍI IB Ji fyi n£ S® a Bffi 11JP SIL ménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy- és m m cmésztéshiány, felfúvódás, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés agyvértódulás, vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhánv evőkanállal is. — Kapható minden gyógyszertárban és jobb fiiszeriizletben. Az Igmándi nem icveszíenűö Gssze másiaff® Síeserüvizehtoel. ír
