Prágai Magyar Hirlap, 1923. augusztus (2. évfolyam, 172-197 / 325-350. szám)
1923-08-01 / 172. (325.) szám
________________________ Szerda, augusztus t» * Mi ért volt Benes engedékeny ? London, julius 31. Az angol sajtó a szi- ^aiai konferenciáról Írva, Benes engedékenységét a Magyarországnak nyújtandó kölcsön kérdésében annak tulajdonítja', hogy Angoliország kifejezetten ily irányú kívánságot nyilvánított. A Manchester Guardian azt írja, hogy Benes és Bratianu legutóbbi londoni látogatásuk alkalmával meggyőződtek arról, hogy sem Cseh-Szlovák!a, sem Románia nem számi thatnak az angol kölcsönre, amíg a magyarországi kölcsönt nem tószik lehetővé. A Westminster Gazette szerint Benes a legnagyobb zavarban van, mivel egyrészt Angolországnak azzal a határozott kívánságával kell számolnia, hogy Magyarországot talpra akarja állítani, másrészt pedig Franciaországnak ellenkezésével találkozik abban a kérdésben, hogy a magyar jóvátételt töröljék. A lapok egyhangúlag megállapítják azt a körülményt, hogy a kisantam egysége súlyos rázkódást szenvedett, ha hivatalosan meg is cáfolják. A Daily Héráid véleménye szerint a szinajai konferencián tij módokat keresnek a Franciaország felé való eddigi tájékozódás fen- fartására, mivel mindinkább érezhető oly kombináció, amely Törökország, Bulgária, Magyarország bevonásával az angol-olasz kapcsolatot keresi. Páris, julius 31. A Matin azt írja, hogy a szinajai konferencia, ha a ma'gyár kormány is úgy akarja, az ország pénzügyi talpraállá- sát jelentheti Magyarország számára. Benes a konferenciát azzal a megbízatással fogja elhagyni, hogy közölje Bethlen István gróffal a kis antantnak a magyar kölcsönnel szemben támasztott feltételeit. Ha Magyar- ország elfogadja ezeket a feltételeket, akkor aláírhatják azt az egyezményt, amely hasonló lesz az osztrák kölcsön érdekében aláirt genfi egyezménnyel. A Republique Francaise szerint Magyarországnak szüksége van ugyan külföldi kölcsönre, de a kis antantnak is érdeke, hogy megakadályozza a pénzügyi katasztrófát és társadalmi felfordulást, amely abból származnék, ha meghiúsulna a kölcsön. Baldwin nyilatkozik a singapnri flotfakázisról London, julius 30. Az alsóházban Baldwin egy képviselő kérdésére kijelentette, hogy az amerikai kormány nem egyezett bele a hajóknak három mérföldes zónán belüli átkutatására vonatkozó angol javaslatok közzétételébe. Kijelentette tovább Baldwin, ‘hogy az angol kormány már a washingtoni konferencián kijelentette, hogy főn tartja magának azt a jogot, hogy Simgapurbam flottabázist építsen. Ez a terv tehát a konferencián képviselt nagyhatalmak előtt ismeretes. A koalíciós pártok készülődése a szlovenszkói községi választásokra Prága, julius 31. A Tribün a értesülése szerint a cseh koalíciós pártok között Szlovenszkóban a községi választások előtt olyan viszony kezd kialakulni, ameíy többé-kevésbbé meg fogja engedni e pártok együttműködését a leginkább exponált községeikben. A cseh-szlovák szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocialisták, valamint a rolnickárok megegyezése a Tribunia szerint útban van és noiha a három párt nem fog egységes jelölő listáikat föJálli- tain'i, mégis kerülni fogják, hogy a kormánypártok egymást támadják a választások alatt. A nemzeti demokratáik és a többi koalíciós pártok között a kassai események miatt fölmerült ellentéteket lassankinit kezdik elfelejteni, úgy, hogy valószínűen ez a párt is bele fog menni a választási egyezségbe, ámenhez bizalmasan már eddig is hozzájárult. A Tri- bmnánalk ez a jelentése örvendetes annyiban, mert belőle újból kitűnik, hogy a szlovénszkói kormánypártok között csak a legnagyobb nehézségek árán lehet valami egyezséget teremteni, másfelől azonban arra int, hogy a kormánypártokkal szemben az ellenzéki' pártok minél egységesebben lépjenek föl. Szeptember vége előtt nem tartják meg a községi választásokat A kormány prágai németnyelvű esti lapja illetékes helyen áriról értesül, hogy a közeledő községi választások kiírása tekintetében még n-eim történt meg a döntés. Mivel a belügyminiszter és máls politikai tényezőik szabadságon vannak, a döntés valószínűen csak augusztus másodlik felében fog megtörténni. Mivel az előkészítő munkálatok legalább négy hetet igényelnek, a választásokat szeptember vége előtt nem fogják megkezdeni. +♦♦♦»♦♦»»»♦»♦»<>»»»<>»»»♦♦♦♦»»»♦»♦»»»♦»»»»»»♦»♦»»» A parlament őszi ülésszakában előveszik a hadikolcsö- nök kérdését Prága, julius 31. Ledebur-Wicheln szenátor bejelentése A német hadikölcsönvédő egyesület e napokban gyűlést tartott Deutsch-Gabelben, amelyen Ledebur-Wicheln szenátor feltűnést keltő beszédet mondott a hadikölcsönökre vonatkozó parlamenti tárgyalások menetéről. Mindenekelőtt emlékezteit arra, hogy Kramár és Rasin a hadikölcsönkérdést politikai vágányra terelték, úgy hogy emiatt Ho- rácsek cseh szenátornak az a törekvése, hogy ezt a problémát tisztán gazdasági kérdésnek tekintsék, hajótörést szenvedett a Tárcarovatunk: Csütörtök: Dutkó Zoltán: Vátrágszüreten. (Vers.) Sziklay Ferenc: A simándi koldusok. II. Péntek: Donászy Kálmán: Bál. (Vers.) Molnár Jenő tréfái: Különös történet. Szombat: Nimród: A nagy tjréíaesináló. Vasárnap: G3in: Magyarnak lenni. (Vers.) S z. Szig ethy Vilmos: Török császárné. A simándi koldusok — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Sziklay Ferenc. I. Rúdnak határában csoda történt. A hatalmas cserfaerdő egy tisztásán forrás fakadt s kis tóvá gyűlt meg a laposban. Egy sántán született pásztorgyerek beleáztatta kacska lábát s olyan egyenes lett tőle, mint a legdalibb katonalegényé. Nem volt még akkor újság, se csodadrót, amely abban a szempillantásban elhordja a mende-mondát akár száz mérföldre, mégis hamarosan hire kelt az esetnek Tuladunától kezdve Erdély havasaiig, hogy a Felvidékről ne is beszéljek. Hiába szállt meg a török az ország szivében, hiába szakadt három részbe a szerencsétlen ország, szállt a hir szájról-szájra, faluról-falura. Szent Iván havában esett a csoda s őszelő havában már seregestül ömlött a bucsujáró a Csereliátra. Oláh Miklós esztergomi érsek is elment csodalátni. És láthatott is, mert aki vak volt, látóvá lett a kis tó vizétől, a béna járni tanult meg abban a minutumban, a némának megoldott a nyelve . . . ... De micsoda furcsa karaván kanyarodik föl a laukás hegyoldalon Jászóvár felöl. Mintha hét vármegye nyomorékját válogatták volna össze egy csatába. Épkézláb ember egy sincs köztük, mutatóba se. A leg- délcegebb köztük egy őszhaju vénember, úgy keresztbe áll a lába, hogy a jobbal baloldalt lépeget, a ballal meg jobbfclőh Ez az apostoluk, tíz szál lengő szakák mind egy-egy mély ragyából indul útnak, nagyon megverhette a himlő gyermekkorában, a fél- szeme is kifolyt belé. Ez énekli valami sipító cérna hangon a Lorettói litániát, de olyan fura danára gajdolják a többiek utána, hogy mindenkinek oldalához állana a nevetség, ha nem volna istentelenség megnevetni a szent éneken. Utána porosán, vedletten, döcögve ődöng oi sereg. Ki erre biccent, ki arra, kinek a feje reszket, mintha örökké nemet mondana, kinek elül van púpja, kinek hátul. Ez mankón vonszolja a lábát, úgy lóg az, mint a szalmacsutak a madárijesztőn, az csak fél- kezét dughatta a szűre ujjába, a másikba nem jutott más, csak karaj kenyér, egy pár zöldre rozsdáit peták, kacorkés, kócmadzag, szalonnabőr, meg a jó ég tudná megmondani, milyen szedett-vedett holmi még. — A simándi koldusok! — fut végig a hir a bucsusökon, jól ismerik a csapatot a szegények és vigaszt keresők vásárjairól. Utat nyit a tömeg, ismergetik az egyes alakokat: — Ni a Talyigás Péter! — Kis kocsira ül, két keze alatt egy-egy gyerekzsámoly, avval tologatja magát előfelé. — íhol a Kuka Trezsi! — Csúf vöröshaju banya csoszog, derékban előre hajlik a teste, mintha sok bűn volna abban a háti mo- tyóban, némán tátogat a szája, amint kilesi, mikor felel a nép az előénekes szavára. — Hé Trézsi néni, hány kutágast fejt mejt meg útközben? Mért nem jött a pemete- paripáján? Volt-e a boszorkány szombaton lelkem? — Ilyen kérdések röpködtek a vén asszony felé, de egy öreg bucsujáró leesiti- totta a gunyoros fiatalokat: — Ne évődjetek avval a habvető boszorkánnyal, majd még titeket nyergei meg, vagy megköti a nyelveteket! Ördög ágyában született az! — Ahun jön a fazékember! — Püffedt hasú monstrumot tolnak egy Kun László szekerén. Keze lába mintha éppen csak szemszurástul volna, odatapad a testéhez, mint a kövikigyó a röghöz. cseh sajtó propagandáján. A cseh nemzeti demokraták és a cseh szociáldemokraták a leghevesebb ellenzői ma a badíkölcsönök elismerésének. A német képviselők hozzájárultak volna Benes akkori miniszterelnöknek 1922 júliusában előterjesztett törvényjavaslatához, 'ha Benes kijelentette volna, hogy csak részleges megoldásról van szó, amelyet további enyhítések fognak követni. Benes azonban erre nem volt kapható, mire a csehek és az ellenzék egyhangúan elvetették a javaslatot. De nemsokára Benes megváltoztatta a fölfogását és azt hirdette, hogy a javaslat csak első állomás lett volna a kérdés megoldásának utján. Ezt azért hirdette, hogy a németekre tolja a felelősséget amiatt, hogy az Englis-törvényt nem módosították. A kormány azóta a gazdasági válság ellenére sem tett lépéseket a megoldásra, amelyre a német képviselők igen nagy figyelmet fordítanak. Svehla miniszterelnök a kérdésnek a parlamenti őszi ülésszakán való megtárgyalását biztosan kilátásba helyezte. Igen érdekes volt az elnöklő Kraus képviselőnek az ia megállapítása is, hogy Svehla miniszterelnök a háború alatt propaganda- cikkeket tétetett közzé a hadikölcsönök jegyzése érdekében, amire ma nem szívesen emlékszik vissza. A magyarországi szakszervezetek az indexreüdszer mellett Budapest, julius 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szakszervezeti tanács R'ácBi tanácselnök és Payer Károly képviselő vezetésével memorandumot nyújt át a miniszterelnöknek, amelyben a munkásság szabad szervezkedését és az indexrendszer behozatalát követelik. Követelik továbbá, hogy mindenki a létminimumnak megfelelő béreket kapja, szervezzenek béregyezető bíróságokat, végül követelik, hogy a béreket indexrendszerü emelésükkel állandósítsák. A memorandumot a küldöttség ma délben a parlament épületében átnyújtotta Bethlen Isván gróf miniszterelnöknek. Ugyanekkor Budapest valamennyi ipari üzemében és gyárában demonstrációképpen tiz percre megállóit a munka. A memorandum különösen azt emeli ki. hogy az alacsony bérviszonyok miatt a munkáskíván dóri ás emelkedik. A tisztviselői fizetések rendezése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tegnap este minisztertanácsot tartott, amelyen — tekintette] a korona esésére — elhatározták a tisztviselők illetményeinek emelését és úgy döntöttek, hogy az illet— Micsoda Isten verte nép ez? — kérdi a szentéletü püspök. — Nem hallotta hírét szentséges atyám a simándi koldusoknak? Ezek azok. — Hol van az a Simánd? — Biz az messze van innen, Zaránd vármegyében, de ezeknek semmi sincs messze, ha vásárról, bucsujárásról van szó! — Oszt micsoda falu az, mindenki nyomorék benne? — A‘ bizony, apraja, nagyja, embere, asszonya, mind suta. Mán talán nem is születik ott épkézláb ember, aki meg ráhibáz az egészségre, azt úgy nyomorítják meg! — Ez a fazékember a diadaluk. Úgy nevelték, hogy gyerekkorában betették egy nagy csuporba, csak akkor verték le róla a cserepet, mikor beledagadt csudára! — De hisz ez istentelenség! — Biz ez az! Mátyás királynak volt né- hanap olyan tréfáló kedve. Ahogy Szelistyé- re összehordta egész Erdélyből a szépasz- szonyt. aki volt. Simándra meg összehajtatta a vakokat, bénákat, nyavalyatörést, ördögtől megszállottat, hogy pusztuljon ki a faja. De nem a lett belőle. Szaporít ez a pogány nép, mint a patkány. Nézze, szent atyám, még a Krisztust is a maguk képére formálták! Csakugyan! A csapat előtt feszületéit hordoz egy háromfertály kezii ember. A jobb keze egy bakarasszal kurtább a balnál, négy csonka ujja a könyökinéi nőtt ki. — Hát ez biaszfémia, ez Istenkáromlás, az Üdvözítő kicsúfolása! — Horkant föl a hátborzongató látványon a főpap. — A Megfeszített szakasztott mása az előénekes- nek! Hozzá még az arca, — óh az arca rémes! Vigyorogva néz le a keresztről, mintha az ördög fia volna maga, a nyaka valahol a bal válla fölött nőtt ki a fekélyes testéből. Pásztorbotjával utjá állja a zagyva csőcseléknek az ország főpapja, harsány hangon kiált rájuk: — Rongy nép! Mit akartok itt, ez az enményemelést a júliusi uj fizetésrendezés idejében fennállott koronaértékkel állandó arányban tartják. Augusztusra már az uj illetményszabályzat szerint a júliusi fizetés kétszeresét kapják a tisztviselők. A kormány minden hónap utolsó minisztertanácsán állapítja meg a következő hónapra járó illetményt. A mentelmi jog revíziója Nagy Emil igazságügyminiszter Vá- zsonyi Vilmos ismeretes és-a birói kart sértő parlamenti közbeszólásával kapcsolatban az Ítélőtábla elnökéhez leiratot intézett, amely megállapítja, hogy Vázsonyi ellen a büntető eljárás megindítására azért nem adhat felhatalmazást, mert a vizsgálat nem tudta pontosan megállapítani, hogy vájjon a közbeszólás nem tartozik-e a mentelmi jog védelme alá. Az ülést az elnök éppen akkor függesztette föl, amikor Vázsonyi az ismeretes kijelentést tette. Miután nem tűrhető — irja az igazságügyminiszter, — hogy a minden tekintetben az erkölcsiség magaslatán álló magyar bíróságot a jövőben hasonló sérelmek érjék, gondoskodik arról, hogy a mentelmi jog revíziója alkalmával a hasonló sérelmeknek birói megtorlását lehetővé tegye. A földrefonsmoveíía A földreform-novellát a szerdai rendkívüli minisztertanács után nyújtja be a Háznak nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, hogy a képviselőknek alkalmuk legyen még a szünet alatt e kérdéssel behatóan foglalkozni, a szünet után pedig a Ház azonnal tárgyalás alá veszi a javaslatot. ElintéződőU a Kálíay—Ssilágyi-affér A Kállay Tibor pénzügyminiszter és Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő között fölmerült lovagias ügyet ma délelőtt békésen elintézték. Borzalmas vasúti összeütközés Kreiensenfeen KasseJ, julius 31. (Wolff.) Ma reggel négy órakor Krelensen állomáson a hamburg—müncheni D-vonat összeütközött az állomáson veszteglő vonattal. Nyolc óra tizenöt percig harminckét halottat és negyvenhárom sebesültet, köztük tizenöt súlyos sebesültet állapítottak meg. Véres fölkelés Anghirhan Bengazi, julius 31, (Stefani.) Az utóbbi napokban a fölkelők Angim konyákén ismét kísérletet tettek arra, hogy hatalmukba kerítsék az olasz megszállás alatt álló agedá- diei árpaföldeket. Az olasz csapátok visszaverték a fölkelőket, akik száz halottat, több sebesültet, ötven tevét é's nagy mennyiségű árpát hagytak hátra. gesztelés, a bünbánat szigetié és ti ilyen káromlással hozzátok ide a Megváltót! — Mért? — Kérdi csodálkozva a legöregebb, — Hiszen félreáll a feje, mint aki kisértetett látott, szűz teste ki van verve undok fekéllyel. az aroa meg úgy vicsorít, mintha öröme telnék a fájdalomban. — Há‘ szén nem ilyenek vagyunk mink is? Miértünk nem halt meg a kendtek Krisztussá, mindenkinek olyan az Istene, amilyen őmaga! — ó, hogy nem fogan be az a csuíon- dáros szájad! — Bár lenne igaza, nagy uram, akkor lennék csak igazán első a faiunkban, mert rajtam lenne a legtöbb hiba. — Hát nem gjtógyulni jöttek kelmétek ide? — Ouod Deus avertat. — Riadt meg az öreg. — Miből élnénk akkor? Oláh Miklósban föllázadt az a szelíd vér is a pogány beszéden. Nagy-erős haraggal kiáltott a bucsusok felé. — Hajtsátok őket a tóba! Lett erre nagy sirás-rivás a seregben, a porba henteredett valahány, úgy sipitozott kegyelemért. Mivé lenne a szép gondtalan élet, ha megfogná őket az átok s meggyógyulnának, a sánta egyenesre, a néma beszélővé, a püffedt szikárra? — Ha dolgozni kellene!? A tömeg röhögve rontott rájuk, húzta, taszigálta őket előre, a sok undok ember sirt, harapott, kapart, úgy védekezett. Az orkánénak ijedten súgta oda az érseknek : — Atyám, nem jó kerekedik ebből, kockára kerül az uj csodatévő hely. Nem gyógyul meg ezekből egy is, mert nincsen nekik hitük! — Igazad vau fiam, hagyjátok őket békén! De én elmegyek innen, jelentést teszek a király őfelségénél, mert megbotránkoztam a szivemben!
