Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-10 / 153. (306.) szám
■Kedd, julius 10. A lengyel—cseh-szlovák viszony (=) Varsó, julius 9. A lengyel kormányváltozással kapcsolatban nem lesz érdektelen megvilágítani a lengyel—cseh-szlovák viszonyt s fejtegetni, történtek-e változások s ha igen mennyiben. Az nj lengyel külügyminiszter — Seyda — személyében szélső nemzeti demokrata került a lengyel külügyek élére, tehát előre látható volt, hogy csehbarát, erősen franciabarát, szélsőségesen németellenes s az oroszokkal szemben kíméletes politikát fog folytatni. Mint a párisi lengyel bizottság tagjáról tudták róla, hogy állandó érintkezésben volt a csehekkel s elsősorban Benessel, tehát előrelátható volt, hogy minden erejével azon lesz, hogy a lengyel—cseh ellentétet elsimítsa és a két országot közelebb hozza. Ez azonban nem olyan könnyű dolog, mert a lengyel közvélemény túlnyomó része csehellenes s ezzel számolnia kell a külügyminiszternek is. Seyda tudva ezt, ekszpozé- jában hangoztatta ugyan a csehekkel való kiegyezésre való törekvését, de a lengyel közvélemény megnyugtatására kijelentette, hogy ..eiöbb el kell simítani a Lengyelország és Cseh-Szlovákia közt lévő vitás kérdéseket a jog és az igazságosság elvei alapján, tehát >a tescheni Szilézia nemzetiségi kisebbségének sorsát kell megfelelően megoldani és elintézni a ja'vorinai kérdést a nagykövetek tanácsában legalább is a határrendező bizottság egyhangú határozatának kereteiben". Ez a lengyel közvélemény szemében igen enyhe kijelentés volt, de mégis némileg megnyugtatólag hatott, hogy nem fog oly vakon engedni a' cseheknek, mint azt Skírmunt tette. Alig egy-két napra azonban az ekszpo- zé elmondása után, csalódottan és bosszankodva értesültek róla a cseh lapok közlései alapján, hogy Seyda miniszter igen meleghangú táviratot küldött Benes miniszternek, melyet nem közöltetett a lengyel sajtóban, érezve azt, hogy ez nagy elégedetlenséget idézne elő a lengyel közvéleményben. E kétszínű játék azonban még rosszabb hatást tett s növelte a vele szemben való bizalmatlanságot. A különben sem valami ideális lengyel— cseh-szlovák viszonyt most még jobban felkavarta a Ceske Slovonak junius 23-iki számában megjelent éles cikke Seyda ekszpo- zéia ellen. A Prágai Magyar Hírlap annak ideién részletesen ismertette a Kuryer Polski éles visszautasítását, azután a Kuryer Ro- ranny cikkét, amely azt követelte, hogy a prágai lengyel ügyvivő azonnal elégtételt kérjen és ha nem kapna, hagyja el Prágát, továbbá a szocialista Roboíniknak „Válasz az udvarlásra" cimii cikkét és végül a Rzecz- pospolita állásfoglalását, amely ugyan csiti- tani próbálta a közvéleményt, de mégis tiltakozott a Ceske Slovo támadása ellen. A nemzeti demokraták hivatalos lapja, a Gazeta Warszawszka ezideig még nem foglalkozott vele. Lehet, hogy e reá nézve kínos esetet igyekezni fog vagy elhallgatni, vagy amennyire lehet, letompitani, tekintettel, hogy az ő emberük ül a külügyminiszteri székben. A cseh-szlovák—lengyel ellentét annyira elmérgesedett, hogy a helyzet javulására kevés kilátás van. A csehekkel szemben a legengedéke- nyebb a már említett Gazeta Warszawszkán kivül a nemzeti demokraták pózeni lapja, a Kurier Poznáuski, a lwowi (lembergi) SIowo Polskié s részben a Kurier Warszawski, míg ellenben a nemzeti demokratákhoz közelálló Kurjer Poznáuski, a lwowi (lembergi) SIowo szolidaritást hangoztatja, igen szkeptikus és bizalmatlan a csehekkel szemben s „Szláv levelek" cimü rovatában igen sokat foglalkozik a cseh-szlovák—lengyel antagonizmus- sal, szemére vetve a cseheknek, hogy ma- guktartásával lehetetlenné teszik a szláv népek szolidanitását. E lap nem egyszer lépctt fel már igen élesen a csehek ellen. De még a Gazeta Warszawska is, mely mindig azt hangoztatja, hogy jó viszonyban kell lenni a csehekkel, tekintettel a közös német ellenségre, a múlt hetekben több liosz- szabb cikkben foglalkozott a cseh uralom alatt élő sziléziai lengyelek sorsával s kívánta azok helyzetének megjavítását A lembergi lapok közül a fönt említett SIowo Polskie-t kivéve majdnem mind bizalmatlan a csehekkel szemben, Így a Kurier Swowski, a Wiek Nowy és a Gazét Lwowska, mert azt tartják, hogy a csehszlovák politika Keletgaliciának Oroszországhoz való csatolására törekszik. A legélesebb a hangulat a cseh-szlovák határhoz közel fekvő Krakóban, melynek összes lapjai, nem véve ki még a nemzeti demokratákhoz közel álló Glos Narodu-t sem. csehellenesek. Itt jelenik meg a legtöbb csehellenes cikk és pedig éppen úgy a népszerű s legjobban elterjedt Ilustrowany Kurjer Codziennyben, mint a komoly, nagytekintélyű s politikailag legmagasabb színvonalon álló Czasz-ban. E lap két héttel ezelőtt Naudeau francia publicisztának az Illustrationban megjelent cikkével kapcsolatosan foglalkozott a csehszlovák—lengyel viszonnyal s a következőkben foglalta össze a cseh—lengyel ellentét okait, ami nagyjában megfelel a lengyel közvélemény gondolkodásának. A csehekn nem mondtak le az Oroszországgal való közvetlen határ eszméjéről; ez okból a versaillesi béketárgyalásokon keresztülvitték, hogy a Kárpátoktól délre fekvő területet nekik Ítélték oda, ezért követtek el mindent, hogy Keletgaliciát ne ismerjék el a hatalmak lengyel területnek; e célból szerveztek Prágában ukrán egyetemet s támogatták minden erejükkel az „ukráni kormányt" és ama bandákat, melyeknek célja volt felizgatni a keletgaliciai ruténeket; e célból kötötték meg & szovjettel a „jóaka- ratu semlegesség" szerződését, melynek értelmében egy lengyel—orosz háború esetében Cseh-Szlovákia nem enged át lőszert Lengyelországba. Ezek a lengyel—cseh ellentét igazi okai, nem a javorinai kérdés. Ezenkívül a lengyelek nem tudják elfelejteni, hogy a cseh-szlovák csapatok 1919 januárjában elfoglalták Sziléziát, mikor a lengyelek az ukránokkal háborúskodtak s hogy 1920- •bian, a bolsevik! invázió idején nem engedték át a lőszereket és a lovakat Lengyelországba. Egészen bizonyos, hogy ha meg is kapnák a lengyelek Jávorinál, nem elégednének meg azzal, hanem azt követelnék a csehszlovák kormánytól, hogy ismerje el a rigai béke által alkotott keleti lengyel határt. Az is bizonyos, hogy a. lengyelek nem tartják véglegesnek a sziléziai kérdés megoldását s meg fogják mozgatni alkalmas időben az ottan? lengyelek ügyét. B,eg«i€al»j» Ki van zárva az antant közös jegyzéke London, julius 9. A Times mai száma a jóvátételt kérdésről írva kijelenti, hogy a helyzet változatlan. Ha a német kormány a passziv ellenállás föladására vonatkozó álláspontját meg nem változtatja, akkor egyelőre ki van zrva, hogy az antantállamok közös jegyzékben válaszoljanak a német javaslatokra. A német kormány tiltakozásai Berlin, julius 9. (Wolf.) A londoni és római német követ a birodalmi kormánytól utasítást kapott, hogy az angol és olasz kormánynál tegyék szóvá azokat az elviselhetetlen nehézségeket, amelyeket ;a megszállott és a meg nem szállott területek közötti teljes határzár okoz. A követek tiltakozni fognak egyúttal a Mernében állítólagos szabotázs- cselekedetekért halálra Ítélt hét német polgár kivégzése ellen is. Véres harcok az olasz kommunisták és fascisták között Róma, julius 9. Florencben égy kommunista letartóztatásakor véres összeütközésre került a sor a fascisták és a kommunisták között. A fascisták közül kettő súlyosan megsebesült. A fascisták erre házkutatásokat rendeztek, miközben egy péket hasbalöttelc. — Bolognából és más városokból is számos Összeütközést jelentenek. A Volta-iigynökség panaszkodik, hogy a kommunista zavargások mind gyakoribbak, igy Gémiában egy fascistát ismét agyorflőtteík. A kommunistamozgalom feléledése a választási refofm előidézte fokozott pártküzdelemnek köszönhető. A kormány minden elővigyázati intézkedést megtett s ha a zavargások tovább tartanak, a legszigorúbb ellen rendszabály okhoz fog nyúlni. A szerbek le akarnak amputálni egyes horvát területeket Belgrád, julius 9. A horvát—szefrb viszony az elmúlt napokban még jobban kiélesedett s mindkét nép sajtója a legélesebb hangnemben tárgyalja az ellentéteket. Mig Zágráb azzal fcnyer getődzik. hogy politikai bojkott alá veszi Bel- grádot, addig egyes belgrádi lapok élénken vitatják annak szükségességét, hogy egyes területeket !e kell amputálni Horvátország testéről, ha a politikai abstincnciia álláspontján megmaradnak. Illetékes köröknek ezzel szemben az a véleménye, hogy mindkét pártinak fenyegetőzései nem egyebek, taktikai sakkhuzás.oknál, .melyeket nem lehet komolyan venni' „Gyöngéd" nyomás Romániában — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása, — Kolozsvár, julius 9. Románia egyik legnagyobb kincse az erdélyi fa. A sokszázezer hold különféle erdő értéke nehéz milliárdokat tesz ki. Hatalmas vállalatok alakultak mindenfelé az erdők kitermelésére, de a vállalkozások csakhamar beteg alapításoknak mutatkoztak. Sok-sok baja volt az erdélyi fakitermelésnek és kereskedelemnek. Nem beszélünk a házi bajokról, a pénzszűkéről, a példátlanul magas kamatlábról, a műnkásviszonypkról és munkabérekről. Csak két tényezőt említünk, éppen hogy példát hozzunk fel. Egyik az agrárreform. Eleinte úgy volt, hogy az erdőket nem fogják „kisajátítani", ami alatt Erdélyben az évi hozamon aluli vételár Ígéretével történő felosztást értik. Azonban a reformot erre is kiterjesztették. Miniszteri rendeletre, távirati parancsra huszonnégy órán belül abbahagyatták a kitermelő vállalatok munkáját. A munkásokat szélnek eresztették. A másik a vagonhiány. Az erdők gyüjtő- tisztásiain, a vasúti állomásokon toronymagas farakások várták az elszállítást. Várták, várták, de nem volt mivel szállítani. Mű- fa, épületfa, talpfa, dongafa, tűzifa ott korhadt, ott rohadt rakáson. Valahogyan, nagy áldozatok árán a fa- kereskedelem mégis szerzett vasúti kocsikat. És már-már biztositottnak látszott, hogy legalább Magyarország felé az „A. V. Hungária" kocsikon lesz kivitél. Ámde nem lett. A kormány a kivitelt eltiltotta. A kétségbeesett fakereskedők egyesülete, élén Gróza Péter volt miniszterrel, Bukarestben megtudta, hogy a kiviteli tilalmat a kormány hajlandó feloldani — illő árért. Az ár az lenne, hogy adjon a fások egyesülete Bukarest városnak 20 ezer, a román államvasutaknak 25 ezer és a katonaságnak 7 ezer vagon fát. Nem ingyen. Vagononként 3200 lei árért. Mikor maga a kitermelés közel 4000 leiba kerül és mikor a tűzifa átlagára ma 5000 lei. Az árkülönbség kilancvenmillió lei körül van. A fások előbb hallani sem akartak erről a horribilis 'vágásról. Azonban ‘meggondolták a dolgot és alkudni próbáltak. Az erdélyiek 'leutaltak Bukarestbe, tárgyalni Sassu kereskedelmi miniszterrel. Legelőbb is a követelt mennyiséget akarták leszállítani. Azzal argumentáltak, hogy nemcsak Erdélynek, hanem Bukovinának, sőt a regátnak is rengeteg erdeje van — fedezzék abból a főváros tűzifa- szükségletét, a vasutét pedig a vonalhosszak arányában. Sassu miniszter azonban hajthatatlannak mutatkozott. A parlamentben már kijelentette, hogy gondoskodni fog Bukarestről, tehát nem engedhet. Ila pedig a fások makacskodnak, ö nem riad vissza a kényszereszközöktől sem. A készleteket katonailag elrekvirál- tatja és ha kell, a Faegyesület vezetőit is letartóztattatja. Végül mégis engedett a kétségbeesett kereskedőknek. Ötvenkétezer vagonból engedett — kettőt. Az ár tekintetében is engedékeny volt. 3200 lei helyett 3240 leire emelte a vagononként! egységárat. . Ellenben a leszállított mennyiségek vételárának kifizetésére nézve nem tett megnyugtató kijelentést. Ily alapon jött létre a megegyezés a miniszter és a fások között. Utóbbiaknak sikerült ugyanis egy mellékmondatban óriás előnyt biztositaniok maguknak. Ez a mondat úgy szól, hogy a kormány köteles a 14 naponkint előre bejelentendő vasúti állomásokról a fát a saját vagonjaiban 14 nap alatt elszállítani, amit pedig el nem szállít, az kiesik az egész mennyiségből. Kérdés tehát, vájjon képes lesz-e a kormáig ezt a mennyiséget elszállítani? Hát képes? — felelik a fások. íme, ez a kiviteli tilalom föloldásának az ára. Mellékesen még azt is megígérték a fásoknak, hogy az ötvenszázalékos kiviteli fu- vardijemelést törlik, az 500 leies vagonon- kénti vámot leszállítják, az agrárreformmal kapcsolatos tilalmakat föloldják. Az egész ügylethez van egy megvilágító megjegyzésünk és egy kérdésünk. A megjegyzésünk az. hogy az erdélyi fatermelővállalatok között aligha van csak egyetlen román cég is. A kérdésünk pedig az, hogy miután a faikereskedők a kilencvenmilliós vágást valahogyan be kell, hogy hozzák, a kivitel is fogja drágítani a tűzifát: a várható horribilis tüzelőfaárak ellensúlyozására mily intézkedéseket tesz a kormány az erdélyi magyar és szász városok érdekében? Románia nem kap kölcsönt Prága, julius 9, Bratianu Vintila román pénzügyminiszter külföldi útja, amelynek célja egy kölcsön megszerzése volt, a teljes sikertelenség jegyében folyt le. A Liberté cimü párisi lap vezércikkben foglalkozik a román pénzügyminiszter utjávd és erőteljesen foglal állást az ellen, hogy Franciaország kölcsönt adjon Romániának. — Már elvesztettünk körülbelül negyven-ötven millió ajnastty- frankot — írja — mert túlságosan sokat hallgattunk a Bratianu Vintiiák vöröskakasról szóló meséjére. A lap kijelenti, hogy Románia ina súlyos gazdasági krízis alatt áll. A pénze lej-omlott, exportképessége csökkent s ennek legfőbb oka az a politika, melyet a Bratianu-párt honosított meg. Az angol pénzügyi körök is mereven elzárkóznak a kölcsön dől. Az ellenzéki „Lupta4’ vehemensen támadja Bratianut és kijelenti, hogy Bratianu a külföldi tőkét nem az ország szolgálatára, hanem a liberális párt szolgálatára akarja megszerezni. A becsületrablók Újabb adat a becsületrablók működéséhez Nyitra, julius 9. • (Saját tudósítónktól.) A „Reggel" és a „Slo- vensky Dénnik", a kormánynak ez a két csatlósa, amint a magyar közönség már régen tudja, nem válogat az eszközökben: alattomban, mérges gyilokkal szeretné leteríten azt, akinek kivégzésére parancsot kapott. A mérges gyilpk, amit előszeretettel használnak: a becsületrablás, egyike a leggazabb cselekedeteknek, mert hiszen addig, amíg a bíróság nehézkes aparátusa elégtételt nem ad nekünk, teljesen ki vagyunk szolgáltatva az orvtámadásoknak s ki tudja, hogy- holnap melyikünk becsületét dobálják meg ismét a rágalmazások sarával. Olyan könnyű valakit becsületében megrágalmazni s őt esetleg egész életére szerencsétlenné tenni. És ha bíróság elé kerül az ügy, vajion elégséges-e a néhány száz kofro- nányi pénzbüntetés? Sajnos, a bíróság ítélete legtöbbször csak eddig terjed, pedig sokszor a legdrákóibb büntetésekre is szükség volna. A mai kor szégyene és minden kormány vétkes hibája az efajta elemnek megtüKése. Nemrég történt, hogy az említett két ikerlap Petrasek Ágoston, lakácsi plébánost „erkölcstelen üzelmekkel" vádolta és a leghihetetlenebb módon, a légim per tinensebb és legocstnányabb rágalmakat szórta jriá. E célra felhasználta a plébános személyes ellenfelét, a hrácsi községi bírót, Gajdos Mihályt, aki már évek óta ellenséges viszonyban áll Petraspkkel. Gajdos arra a meg- győfődé^-e- jutott, hogy ’ő ennék a „magyarén" papnak tönkretételével még képviselővé is-lehet, így történt azután, hogy arra határozta el magát, hogy Petraseket koholt „erkölcstelen üze-1- im-ekre" hivatkozva fogja majd tönkretenni. Azonban csakhamar kisült, hogy hazudott. Már az első .tanúkihallgatás alkalmával Pach Ferenc takácsi jegyző esküvel erősítette, hogy L. Katalin, - Gajdos unokája, akivel az állításait igazolni akarta, 1920 február havában megjelent a község hivatalos helyiségében s előtte, valamint az aljegyző és a községi szülésznő jelenlétében kijelent ette, hogy. gyermekének apja B. András. Ugyanezt vallotta eskü alatt a községi szülésznő is. Ezután L. Katalin is eskü alatt kijelentette, hogy a gyermektartás címén perelt plébános teljesen ártatlan s lelkiismeretfurdalásai alatt ösz- szerogyva, zokogva vetette magát a plébános lábaihoz s bocsánatért esedezett. Kijelentette, hogy a plébános rágalmazását nagyapja biztatására követte e.1, amiért pénzt is kapott. Kijelentette továbbá, hogy a bíró több leányt küldött egyenként a plébánoshoz olyan célból, hogy azok a plébános jó hírnevének ártsanak. Ezek a nők is beismerték vétküket s most teljesen megtörtek. A község lakossága, mely rajongásig szereti papját, megbotránkozva tárgyalja az esetet s egy bizottságot menesztett a nagyszombati vikáriushoz azzal, hogy a bírót zárja ki az egyház tagjainak sorából. Az egyházi hatóságok vizsgálata is tisztázta Petraseket. A büntető bíróság szeptember 14-én tárgyalja Petrasek rágalmazás címén beadott följelentését. L. Katalin visszavonta keresetét, Pét- rasek ellenben továbbira is fentartja vádját. A bíróság igazságos ítélete fogja az ügy aktáit lezárni. Merek A jugoszláv konkordátum a Vatikánnal. A Lidové Noviny belgrádi értesülése szerint egy püspökökből és a közoktatásügyi minisztérium képviselőiből álló bizottság most tart tanácskozásokat a Jugoszlávia és a Vatikán között kötendő konkordátum alapelveiröl A konkordátumban a püspökök kinevezéséről is szó lesz. A bizottság fölfogása szerint a jugoszláv kormányt illeti meg a prezentáció joga. Ugyanez az eljárás vonatkoznék a lelkészek kinevezésére. A püspökök tehát, csak olyan lelkészeket nevezhetnének ki, akiknek kinevezését a közoktatásügyi minisztérium jóváhagyja. A konkordátummal egyidejüeu újjászerveznék a bácskai és bánáti egyház- megyéket, mivel ott csak apostoli adminisztrátorok vannak. Azokat a plébániákat, amelyek külföldön levő püspökök hatásköre alá tartoznak, vissza akarják csatolni a jugoszláv püspökségekhez. A tárgyalások ugyanúgy fognak lefolyni, mint a rendes nemzetközi tárgyalások,/
