Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-07 / 151. (304.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkéi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja II. évfolyam 151. (304.) szám. Prága, szombat, 1923 julius 7. Előfizetési árak bel- és külföldön: Egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1'20 Ke, — Szerkesztőség: Prága II., Stc- pánská-ulice 40. I. Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova ulice 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A parlament aludhat... (g.) Prága, julius 6. A politikai ugorkaszezón beköszöntött. A parlament környéken mélységes a csönd, a miniszterek sűrűn „nem fogadnak11 és hol az egyik, hol a másik kel útra. A pártok életében is álmos és a kánikulába beillő a hangulat, a kis katlanokban ugyan forrnak az intrikák, de a nagy politika a teljes tespedés stádiumába jutott. Ott, ahol a politikai pártrétegezettség reális és ahol a politikai életnek lendületét és irányait a parlament adja meg, a nyári szünet csöndje a megszabott irányban haladó csöndes munkát szokta jelenteni. Itt, ahol a pártmindenhatóság irreális diktatúrája mellett árnyékparlament húzódik meg, ahol a parlament élete nem más, mint kényszerű keresztülkorbácsolása a leglehetetlenebb pártpaktumok sorozatának, a nyári szünet csöndességében a tehetetlenség és zátonyra- futás dicstelensége ásitozik. Itt nem a hőmérő higganyószlopának fölemelkedésétől függ a politikai ugorkaszezón, nem attól, mikor kezdi forrón ontani sugarát a niap, itt már régen bekövetkezett az ugorkák meg- sárgulása, a zöld levelek lepörkölődése, itt már régen tikkaszt a szárazság... a politikai élet letarolt mezőjén itt nem nő selymes fü. Aki más mezőkön is járt s aki más mezők illatát is érzi, aki előtt a politika. élettel teljes eszmék dübörgő zakatolást és az emberi élet együttesének igazsága és akarata, az száraz torokkal ődöng a prágai politika tarlóján. Az előtt megnyílik a kép s az látja, mint vész el a ki nem éredett politikusok kezén a parlamentarizmus, mint lép az eszmék kavargása helyébe a jelszavakból ösz- szekovácsolódott rögeszmék handabandá- zása, mint lesz a politika játéktere azoknak, akik az igazság egyszeregyét nem tudják s akik az emberi élet együttesének akaratát már csak azért sem hallhatják meg, mert az állami autók sebesen és zajt csapva röpítik őket az egyéni célok és érdekek eldorádójába. Aki érzi, hogy ennek a szónak: politika, milyen nehéz és komoly fajsulya van egy állam és egy nemzet életében, az ámulva áll itt meg, ahol játékszerré és nyikorgó verklivé lett ez a fogalom. Az régen nem vár mást a prágai politikai élettől, mint amit tényleg ad. Mert ahol nincs meg az előfölté- tele annak, hogy a politika a nép akaratán épüljön föl, ahol a demokratikus elvek csak ünnepi sallangok, ahol erőszakos eszközökkel épül föl a kormányzati rendszer és párt- diktatúra és petkaterror tartja éveken keresztül életben, ott nem várhatja senki azt, hogy a politika és annak tisztitócsarnoka: a parlament, az állam és az államban lakó népek érdekeinek és akaratának legyen egyen- sulyozója. Nem szabad tehát a nyári szünet vérte- len hangulatát a csöndes munka, a politikai harcokból kikerült irányok utbatörése s a politikai tevékenység jövője elé készülő eszmevibrálás időszakának tekinteni, de úgy kell venni, amint van: a prágai politika nyári szünetében bóbiskoló csöndesség a politikai tehetetlenség és a kormányzati kényelmesség és továbbvurstlizás jele és következménye. Mi, akik önszántunkon kívül csöppentünk ebbe a politikába, akiket iderostált az a nagy cséplés, amely a háború aratása után következett, akik a nemzetünk iránti kötelesség- teljesítés szavára hallgatva, védjük magunkat, életünket és jövőnket a cseh-szlovák politikai életben, nem követhetjük a prágai politikát a még be nem következett kánikula nyári csöndességébe. A mi politikánk ellenzéki harc. Harc egy kormány ellen, amely a maga rendszerével és embereivel elözönlötte a mi virágos mezőinket és mindent letarolt, fagy kormány ellen kell védekeznünk, amely tőlünk a lelkiismereten kívül a nyelvünket és a nemzeti önérzetünket követeli, de amelynek nincs lelkiismerete ahhoz, hogy beváltsa azokat a kötelezettségeket, melyeket vállalnia kellett azért, hogy mi, mint produktív emberek, munka, vagyon, érték, föld és jóizü kenyér az ölébe hulltunk. Szembe kell száll- nunk egy kormánnyal, amely egy uralkodni vágyó nemzet béteges, soviniszta frakciójának szekerét tolja, amely kisajátítja a maga számára és a maga érdekeinek kielégítésére az államot, amelyben benne vagyunk mi is, a munkánkkal, a lelkűnkkel és a keserűségünkkel együtt. Ez ellen a kormány ellen küzdeni több, mint kötelesség, mert az élet- védelem már nem az önmagunk iránti kötelességből, de a legprimitívebb életragaszkodás parancsszavára történik. A Svehla-kor- mány elleni harcunk pedig nem más, mint életvédelem, mint megnyilatkozása-a bennünk rejlő és belőlünk kiirthatatlan nemzeti hitnek és tudatnak. Ennek a küzdelemnek csak éle, csak heve, csak szikrázása lehet, ezt a küzdelmet nem csöndesitheti el az, hogy a prágai politikára ráköszöntött az ugorkaszezón csöndje. * Mi mindennap veszíthetünk, az ellenünk folyó hadjáratban a kormány nem ismer pihenőt, a mi védekező harcunk nem ismerhet nyári szünetet. A parlament aludhat — mi ébren vagyunk! A Lubersac—Stiimes-egyezmény Párls, julius 6. A kamar-a tegnapi ülésén Rei- bél újjáépítési miniszter a Lubersac—Stinnes-féle egyezményről nyilatkozott. Kijelentette, hogy a francia kormánynak az egyezményhez semmi köze. Stiinnes eddig csak lényegtelen szállításokat eszközölt Lubersacnak. A francia mupkásszö- vetségnek a német munkásszövetséggel való tárgyalásai eredmény télén ül végződtek, ami a német nép rosszakaratút bizonyltja. A miniszter adatokkal igyekezett kimutatni, hogy Németország még Franciaországnak megtagadott bizonyos dologi szállításokat, ezeket az árukat hajlandó volt Franciaország szövetségeseinek szállítani, azonban oly áraként, mélyek a franciák által megjelölt árakat sokszorosan fölülmúlták. A francia kormány meg van győződve, hogy a dologi szállítmányok csak akkofr jönnének újra lendületbe, ha a német kormány az ellenállást megszünteti. Kompromisszumra törekednek a franciák és az angolok A pápa a civilizáció megmentéséért — Á Prágai Magyar Hirlap eredeti információja. — Berlin, julius 6. Alaiklmam volt a berlini diplomata testület egyik tagjával a pápa ismeretes táviratáról és Pacelli nuncíusnak a birodalmi kormánynál a pápa nevében tett lépéseiről beszélgetést folytatni. Jól értesült informátorom a következőket mondotta: — Gasparri bíboros államtitkárnak a müncheni pápai nunciushoz intézett távirata Jonnard vatikáni francia követnek a pápával folytatott beszégetésének a következménye. A pápa azonban a táviratában semmi eüítre sem akarta a német passzív ellentállást megbélyegezni s csak a szabotázst ítélte el. Meg kell állapítanunk, hogy sem Gasparri bíboros távirata, sem pedig Pacelli nuncíusnak a birodalmi kancellárnál való megjelenése nem a pápa ismeretes levelének a hatását tompítani volt hivatott. Pacelli semmiesere sem gáncsolta a német kormánynak és a német nemzetnek, a magatartását, hanem kifejezte a pápa ama kívánságát, hogy a birodalmi kormány ismételt nyilatkozatával segítse elő a Ruhrvidéken a rendezett állapotok helyre- állítását, hogy ezzel elejét vegye Franciaország ama vádjainak, hogy a szabotázst a német kormány szitja. Pacelli rendkívül udvarias formában tudatta a birodalmi kancellárral, hogy az említett kormánynyilatkozatot a pápa tisztán erkölcsi okokból kívánja. Cuno a maga részéről és a kormány nevében szívesen járult hozzá a pápa kívánságához és kijelentette, hogy haladéktalanul hozzálát a birodalmi kormány egy megfelelő hivatalos nyilatkozat megszövegezéséhez. Itt meg kell említenem, hogy a ruhrvidéki helyzet kiéleződésének okai közé tartozik az is, hogy ottan ellenőrizhetetlen tevékenységet fejtenek ki egyes nem odavaló kétes elemek és hogy a birodalmi kormány von Bergen vatikáni német követet megbízta annak a nyilatkozatnak a megtételével, hogy a német kormány távol áll az erőszakosságoktól. — Hogy minden kétséget eloszlassak, ki kell jelentenem azt is, hogy a Vatikán minden esetre a viszálykodó felek fölött akar állni. A Szentatya valószínűen az egyedüli személyiség, aki az európai helyzetet helyesen ítéli meg és csak azért lép közbe, hogy Európát egy soha többé jóvá nem tehető veszélytől megszabadítsa. A pápa attól tart, hogy az európai civilizáció a materializmus és a barbarizmus martalékává válik. Dalmo Carnevali. Poincarétól függ az európai szociális és gazdasági élet Berlin, julius 5. (Saját tudósítónktól.) Jól informált körök véleménye szerint a politikai helyzetben bizonyos feszültség állott be. Mindenesetre megállapítható, hogy Anglia és Franciaország között a megértés nem lehetséges. Anglia, úgy látszik, elhatározta, hogy külön utakon halad. Mielőtt az angol kormány a kérdésben dönt, valószínű, hogy szándékait hivatalosan közli a nyilvánossággal, amely az utóbbi időben az ország önálló politikája mellett foglal állást. Tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy'Angliában úgy most, mint mindig, a gazdasági kérdések állnak előtérben. Tagadhatatlan, hogy Anglia a ruhrvidéki állapotok folytán károsul!tnak érzi magát. Angliának az a törekvése, hogy a jóvátételi kérdésben megoldást tudjon találni anélkül, hogy Franciaországgal nyílt szakításra kerülne a sor és még mindig a választott bíróság utján szeretné a kérdést megoldani. A megoldást pedig Franciaország is el fogja fogadni, ha suiyt helyez az Angliával szembeni barátságos viszony megtartására. Az angol politikára nagy hatással van a gazdasági körök véleménye. A politikusok és a gazdasági körök nemcsak a Ruhr-probléma azonnali megoldását kívánják, hanem kívánják egy akciónak a megindítását, amely valamennyi európai gazdasági problémát igyekezzék megoldani, mert nézetük szerint az európai gazdasági probléma kizárólagos oka Franciaországnak intranzigens ruhrvidéki magatartása. Ha Poincaré nem fogadja el Anglia indítványait, akkor tartani kell az egész európai szociális és gazdasági élet felbomlásától. Azt hiszik, hogy a francia miniszterelnök is be fogja ezt az igazságot látni. Berlinben pesszímisztikusan ítélik meg a helyzetet és nem hiszik, hogy Anglia közvetlen tárgyalásokat kezd Németországgal és hogy ezekhez a tárgyalásokhoz Franciaország már csak azért is csatlakozna, nehogy egyedül Angliát illesse az európai probléma megoldásának dicsősége. A pesszimizmust meg- erősiti az a tény, hogy a ruhrvidéki passzív ellentállás a vesztfáliai és a rajnamenti egyre szaporodó erőszakosságok ellenére mindinkább gyengül. Dalmo Carnevali. Siettetik az angol-francia tárgyalásokat London, julius 5. Az alsóház ma délutáni ülésén Macdouaíld megkérdezte Baldwiuti hogy vajon az angol—francia tárgyalások gyorsan haladnak-e előre és hangsúlyozta, hogy az ily tárgyalásoknál az idő pénz. Bakhvin Így válaszolt: — Biztosíthatom az aisóházait, hogy ezt senki jobban inam tudja nálam. A ruhrvidéki megszállásra vonatkozó kérdésre azt válaszolta1, hogy nem kívánatos a jelen pillanatban erről nyilatkozni, mivel a szóbeli tárgyalások tartanak. Páris, iülíius 6. (Párisi tudósítónk jelentése.) Az angol—francia diplomáciai viszony enyhült. Nyilvánvaló, hogy mindkét fél kompromisszumra törekszik. Újdonság az, hogy Anglia hatszázmillió aranyimárkát akar Németországtól évente kapni, holott eddig az volt a feltevés, hogy lemond a Németországgal szembeni jóvátételi követeléseiről. A Tamps tegnap esti száma nagy cikkben foglalkozik az esettel és hangsúlyozza, hogy valamennyi szövetségesnek közös szükséglete, hogy Németországtól ily fizetéseket kapjon, azt javasolja tehát, hogy a német adósságot záloglevelek formájában osszák meg az egyes antantál!amok között. Nagy fontosságot tulajdonítanak Saiut ’ Auiaire legutóbbi tanácskozásának Curzonnal. A francia álláspont nem sokban különbözik az angoltól. A helyzetet nagyon leegyszerűsítené, ha Németország a passzív ellenállást föladná, ez esetben a francia csapatok csaknem teljesen kiürítenék a Ruhrvidéket. Balfour a jóvátételi probléma megoldásáról London, julius 5. Balfour, az angol kereskedelmi és iparkamarák elnöke, kijelentette, hogy a jóvátételi probléma csak a következő föltételek mellett történhetik meg: 1. A német jövedelmi forrásoknak nemzetközi utón való megállapítása, mely lehetetlenné tenné, hogy a németek kötelezettségeik alól kibújjanak, 2. Nemzetközi zónának fölállítása a Rajna mindkét partján és 3. a német vámok elzálogosítása, melynél szükséges volna aranyban fizetendő importvámok bevezetése. Baldwin a nemzetközi adósságokról London, julius 6. Az alsóház mai ülésén Baldwin a szövötté gíközi adósságokról a következőket mondta: — A helyzet az, hogy adósaink máig sem fizettek ki bennünket. Januári ajánlataink visszautasítása teljesen szabadkezet biztosit nekünk az adósság problémáit olyképpen megoldani, ahogyan azt a legalkalmasabbnak tartjuk. Duisburgban tovább lövöldözik a németeket Berlin, julius 6. Duisburgban francia őrjáratok nyílt utcán agyonlőttek egy németet, hármat pedig súlyosan megsebesítettek. Fs- senben egy francia őrjárat nyílt utcán agyonlőtt egy németet, egyet pedig súlyosan megsebesített. A franciák pénzrekvirálásai Düsseldorf, julius 6. A franciák egy Rheindorfba utazó némettől 173 millió márkát „elkoboztak11. 100 cseb-szi. boronáért fizettek ma, julius 6-án: Zürichben 17.575 svájci frankot Budapesten 25 900.— magyar koronát Bécsben 213500.— osztrák koronát Berlinben 536150.— német márkát
