Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-07 / 151. (304.) szám
Szombat, julius 7. Nő a káosz a ruszinszkói iskoia kérdésben Csehesités és ukranizálás minden vonalon Ungvár, julius 5. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől) Az iskolai év befejezésével Ruszinszkó tanügye ismét a közérdeklődés, központjába került. A ruszinszkói tanügyi referátus az iskolák egész sorát szervezi át és minden vonalon f ton igyekszik, hogy a magyarnyelvű isko- k számát leapassza. Az iskolai reformok kísérleti nyula elsősorban az ungvári volt királyi katolikus főgimnázium, melyet az állam a megszállást követő évben egyszerűen lefoglalt és ukrán- nyelvű ,,ruszin“ gimnáziummá alakított át. Tekintettel azonban a magyar osztályokba járó tanulók nagy számára, a tanügyi referátus egyelőre meghagyta a magyar osztályokat, amiket most fokozatosan szüntet be. Ezekben az osztályokban a tanulók valóságos kálváriát jártak. Az ukrán nyelv tanításának örve alatt nem magát a nyelvet tanították, hanem egyes tantárgyakat, amelyekből a tanulók magyar nyelven ma semmit sem tudnak. A múlt iskolai évben e kétfajta iskolához (ugyanakkor, amikor a magyar gimnázium számára nem találtak helyet az intézetben) hozzájárult a szlovák gimnázium megnyitása. A jövő tanévben pedig megnyílik a cseh tannyelvű gimnázium is, melyet „cseh-szlo- vák“ nyelvű gimnáziumnak kereszteltek el. Ennek az intézetnek igazgatója egy ukrán emigráns, Alexievics, akinek botrányos viselkedéséről már több ízben megemlékeztünk. A jövő tanévre beiratkozó elsöosztályu tanulókat — noha azok a tanári kar előtt az előirt felvételi vizsgálatot sikerrel tették le — önkényesen visszavetette. Emiatt óriási felháborodás keletkezett a szülök között, l aminek úgy az igazgató irodájában, mint a sajtóban kifejezést adtak. A szülőik most nagy zavarban vannak, mivel Ruszinszkó elemi és középiskoláiban még máig sem oldották meg a nyelvkérdést. A vita még mindig tart, hogy ruszin, ukrán, vagy nagyorosz legyen-e a tannyelv. Hagy milyen nagy ellenszenv uralkodik az ukrán tannyelv ellen, annak legkiáltóbb bizonyítéka a munkácsi eset, ahol a most érettségizett diákok az ukrán nyelven kiállított bizonyítványt egyszerűen visszadobták és követelték, hogy azt részükre orosz irodalmi nyelven állítsák ki. Mivel pedig se a nagyorosz, se az ukrán nem egyezik a ruszinszkói ruszin nép nyelvével, a káosz teljessé vált. Nagy meglepetést okozott az is, hogy az ungvári római katolikus kincstári magyar tannyelvű fiúiskolát a jövő tanévtől szlovák tannyelvűvé akarja a tanügyi referátus átszervezni. Ebben az iskolában a megszállást követő években a szlovák nyelv tanítását is bevezették. Később — tekintettel arra, hogy mégiscsak Ruszinszkóban vagyunk — a ru2 ____________________ Tá rcarovatunk: Vasárnap:M é c s László; Két nagybátyám. (Vers.% Szederkényi Anna; Az apasági törvény. Á zsákmány — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Bolgár Mózes Piros pünkösd napján került yissza For- golányba káplár Paládi Bálint. Álló esztendeje járja a hadak útját és most hazajött az első szabadságra. Sok idegen országot bejárt, sok szép várost látott, de egyik sem volt olyan ragyogó, mint ez a csendes, zsin- delyes falu azon a verőfényes tavaszi reggelen. Két éjjel, két nap ringatta a gőzös, de ö be sem hunyta a szemét. Most pedig úgy érzi, hogy jártában elaludt és álmodik. Es ez a zsibbasztó álom csakugyan állandó bódulatban tartotta napokon, heteken át. Jó Paládi Bálint, hajdan a korcsmák leghangosabb legénye, most órákig elmélázott a terebélyes öreg diófa alatt. Boldog ámulattal szemlélődött környeskörül: — Nini, hát a felpörkölt erdők mögött igazán nyílik még az orgona? Es amott a nádtetőn csakugyan gólya kelepel és nem rejtett géppuska berreg? Hát azon a kék rnennybolton vájjon bárányfelhők úszkálnak cs nem srapnelok füstfoszlányai? A felesége ujjongó turbékolássa! repde- sett körülötte. Háromhónapos menyecske korában hagyta itthon. Ha lányos, liliomtestét megölelte, minden bordája ropogott. Most pedig ő becézi a nagy darab embert, mint valami serdülő kamaszt. Huncut ingerkedés- scl az ölébe ugrik és Bálint kábul tan érzi, hogy a vad rezeda illata árad acélos fekete hajából. Hátha még meggypiros ajkával vé- gi&slmogatja rozsdaszinü, borostás arcát — szin nyelv tanítását rendelték el, heti négy órában, míg most az iskolát teljesen szlovák tannyelvűvé akarják átalakítani. Nem tudjuk, hogy ez az újabb merénylet sikerülni fog-e, de reméljük, hogy az iskola vezetősége mindent megtesz, hogy ezt a magyar iskolát el ne veszítsük. Volt Ungvárnak görögkatolikus leány- polgárija és tanitónőképzője is. Ez az utóbbi intézet látta el egész Ruszinszkót, sőt Magyarország egy részét is görögkatolikus tanítónőkkel. A ruszinszkói tanügyi referátus- nak úgy tetszett, hogy ez az intézet is megszűnjék és helyette szeptember elsejétől orosz tanítási nyelvvel reform-reálgimnáziumot óhajt létesíteni, melynek első, illetve ötödik osztálya fog most megnyílni. Ebbe az uj tipusu iskolába a felvételek már' meg is kezdődtek. Amíg tehát a gazdasági politika terén a prágai kormányzat határozottan közeledést mutat a ruszinszkói őslakosság felé, addig kulturális téren a legféktelenebb pusztítást végzi nemcsak a magyar iskolákban, de a ruszin tannyelvű iskolákban is. A cél nyilvánvaló: a kormány a nyelvi probléma megoldhatatlansága révén becsempészi a cseh középiskolát Ungvárra, hogy a bizonytalanságban lévő szülőket gyermekeikkel ide- kényszeritse. A kulturális leromlás eme stádiumában azon dolgozik a ruszinszkói magyarság, hogy az évek óta elgáncsolt magyar tannyelvű magángimnázium szeptemberben, bármily áldozatok árán is, megnyíljon. A magyar tannyelvű oktatásnak minden oldalon való beszüntetése mellett reménytelen jövő vár a magyar értelmiség kiképzésére. A gazdasági engedmények és a szövetkezésben rejlő előnyök kétségtelenül kézzelfoghatóbbak, mint azok a szellemi javak, melyeket a kulturális politika könyörtelen eszközei évről-évre pusztítanak. Ennek a politikának minden hatását a magyarság csak évek múlva fogja érezni, amikor már az ellene való védekezés késő lesz. Nincsenek jobb helyzetben a zsidók sem. Az ungvári zsidó elemi iskola eddig magyar tannyelvű volt, a ruszin nyelv kötelező tanítása mellett. Szeptembertől kezdve a tanügyi referátus az iskolát vagy orosz, vagy héber tanítási nyelvűvé akarja átalakítani. A magyar kultúrában nevelkedett zsidóság sem az egyik, sem a másik követelésnek nem tud eleget tenni, hiszen egész Cseh-Szlovákiában nincsen zsidó tanítóképző. A prágai zsidó iskolában, képzett tanerők hiányában, laikusok is oktatnak. Ilyen állapotok mellett az ungvári zsidó iskola is tanerők nélkül marad, mert a pótlás lehetetlen. Mindezek csak nagy vonásokban rajzolják meg azt a káoszt, ami Ruszinszkóban az iskolaügy terén uralkodik. A helyzet kétségbeejtő. Kultúránk fojtogaitása katasztrófával fenyeget bennünket. hit van: amit mi hiaxiivnh T olyan boldog bizsergés fut rajta keresztül, hogy az már igazán valami pünkösdi álom. Jó Isten, minek is jön az ilyen álomra ébredés! Mert megjött. Éppen a szabadság utolsó napján történt. Az asszonyka két keze közé fogta az ura fejét, aztán mókázó duzzogó ssa-1 mondta: — Azért én mégis haragszom magára, Bálint! — Már miért haragudnál rám, rozmaringom — kérdi az szelíden. — Mert hát minden szabadságom katona hozott valamit, hogy is hívják csak, igen, zsákmányt hozott a kedvesének. Még az öreg Jócsák is, laíki pedig csak arbajtos, az is hozott rojtos selyemkendőt a feleségének. Csak te jöttél haza üres kézzel. Mintha ágyúból lőtték vón ki, úgy ugrott fel Bálint a ládáról: — Az Istenit a sok nakcillerjének! — robbant ki belőle a nyers káromkodás. Én nem asszonynéppel hadakoztam- tizenkét hónapon keresztül. A muszka baka meg sem himes to-pánkát, se fülbevalót, se rojtos keszkenőt nem hord. Mi verjük ki a muszkát a városból és azok a hátúikul lógók hozzák haza a zsákmányt! Ágnes asszony kökényzöld szemei tág- ranyiltak a nagy rémülettől Félénken, sze- pegve kezdte kérlelni: — De Bálint... Bálint, ne haragudj! Hisz csak tréfáltam. Jól van na, magadat hoztad, nem kell nekem semmi. De Bálintban már dühöngött a régi vad harag, nem bírt lelohadni. Es másnap reggel józan, mogorva daccal búcsúzott a feleségétől: — Na, Ágnes, ha a-z Isten és a muszka ágyuk is úgy akarják, hozok én is neked zsákmányt. * Nyolc zivataros hónap viharzott el azóta, Bálint ismét szabadságra megy kemény Spanyolországból óriási izgalomról érkeznek hirek Madrid, julius 6. A spanyol parlament mai ülésén Vlesca képviselő egyes volt minisztereket azzal gyanúsított, hogy kincstári pénzeket sikkasztottak. Katonai körökben óriási izgalom uralkodik. Úgy hírlik, hogy Madrid és Barcellona között a vasúti összeköttetés megszakadt. A spanyol hadügyminiszter hadüzenete a spanyol kormánynak Madrid, julius 6. A spanyol szenátus mai ülésén Ágúidéra tábornoknak a legfőbb haditanács elnökének Sanchez Toca volt miniszterhez irt sértőhangu levelét tárgyalták. A tárgyalás alatt botrányos jelenetek játszódtak le. A miniszterelnök és a szenátus elnöke felszólította Aguillera tábornokot, hogy levelét vonja vissza. Mikor a tábornok ezt megtagadta a szenátus tagjai felugráltak és a tábornok felé rohantak. Két szenátor a tábornok védelmére sietett és ökleivel törve utat magának, a szenátorokon keresztül igyekezett Aguillerát megvédeni. Egyikük revolvert rántott, azonban idejekorán lefegyverezték. Ezalatt Agukéra tábornok Sanchez Guerra volt miniszterelnökre rontott, kivel dulakodni kezdett. Mindketten kölcsönösen tettleg inzultálták egymást. A nyugalom csak nagy-nehezen állott helyre. A spanyol politikai helyzet nagyon komoly. Aguillera tábornok a botrányos szenátusi ülés előtt fogadta -a tisztikar egy küldöttségét, mely előtt kijelentette, hogyha a politikai körök továbbra is azon fognak dolgozni, hogy miniszteri tárcáját letenni kényszerüljön, akkor a hadsereg élére fog állani és ezeket a politikusokat el fogja söpörni. Aguillera a szenátusban kijelentette azt, hogy a kormánynak nincs elég ereje őt állásától megfosztani. Erre a miniszterelnök kijelentette, hogy csak holttestén keresztül lehet a parlamentben erőszakot alkalmazni. Az Aguillera esettel este külön minisztertanács foglalkozott, de döntést nem hozott. Nyolcórás üléseken tárgyalják a magyar indemnitási javaslatot Illetékes helyen megcáfolják a Prager Presse újabb vádaskodását Budapest, julius 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén folytatta az indemnitási vitát. A Ház holnap és hétfőn is ülést tart, sőt szerdától nyolcórás ülések lesznek, hogy az indemnitási vitát mihamarabb befejezhessék. Mindamellett azonban valószínűden, hogy a vita rövidesen bezáruljon, mert még igen sok szónok van föliratkozva. Az ellenzéknek minden tagja hozzá akar szólni a javaslathoz és valószínű, hogy a kormánypárt részéről is el fognak hangzani beszédek. Az ellenzék részéről föltünő- nek tartják — bár el voltak készülve rá —, hogy eddig egyetlen kormánypárti képviselő sem szólalt föl. Csodálkoznak rajta, hogy a kormánypárt teljesen átengedi a terepet az ellenzéknek és nem igyekszik kivenni részét a vitából. Az ülés Az ülést féltizenegykor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A napirend értelmében az elnök szavazásra tette föl a kormánypárt részéről beérkezett amaz indítványt, hogy az indemnitási javaslat tárgyalására mondják ki a sürgősséget. A Ház nagy szavazattöbbséggel az indítványt elfogadta, az indemnitási javaslat tárgyalására kimondotta a sürgősséget és elhatározta, hogy szerdától kezdve napi nyolcórás üléseken fogja a javaslatot tárgyalni. Az ülések délelőtt tiz órától délután kettőig és délután négy órától este nyolcig fognak tartani. Ezután folytatták az indemnitási vitát. Drózdy Győző: Hevesen támadja a kormányt. Hangoztatja, hogy a kormánynak sem munka-, sem gazdasági programja nincsen és rendszere csupa esetlegességekből áll. A jelszó Magyarországon bevonult a törvényhozásba. Ez rendkívül sajnálatos körülmény. Hibáztatja, hogy a kormány nem tett eleget ama kötelezettségének, hogy a választójog szabályozására törvényjavaslatot nyújtson be. R u p p e r t Rezső volt a következő szónok: A kormányban látja a hibát, hogy az utódállamok megtagadták a Magyarországgal való tárgyalást. Masaryk elnök kijelentette, hogy szívesen tárgyalna velünk megfelelő előfeltételek mellett. Ennél á kijelentésnél óriási vihar támadt. A jobboldalról éles közbekiáltások hangzottak el. Számos képviselő elhagyta; az üléstermet. R u p p e r t : Ezután belpolitikai és aktuális kérdésekről beszél. Amikor a birói Ítéleteket teszi szóvá, újból zajos incidensek játszódtak le, A népszövetség tegnapi döntésének eredménytelenségét a külpolitikai képviselet hibájának tartja. Majd újra külpolitikai kérdésekről beszél. Szomszédainknak — mondotta — éppen ugy érdekében áll, mint nagy csaták után. A vonaton elmélázik az ő apró családi háborújáról és elmosolyodik — no az nem fog megismétlődni. Gyöngéden megtapogatja baloldali zsebét, kihúz belőle egy jókora skatulyát, óvatosan kinyitja és gyönyörködve nézegeti benne a drága arany ékköves karkötőt. — Lesz zsákmány is, galambom, nevetgél édesdeden. Hisz igazság szerint nem is zsákmányolta. Patrulba küldte egyszer a hadnagy ur, hogy nézné meg, nem bujkál-e muszka abban a magányos, tornyos kastélyban a két állás között, hát ő meg ellenség helyett ott találta valamelyik muszka grófné karperecét. Igaz jószág biz ez, nem is zsákmány, de hát nem. kell ám mindent Ágnes fitos orrára kötni. — Itt vagyok, zsákmányt hoztam — ezt mondom majd neki, punktum. A zsúfolt fülkében a komisz pipadohány füstje és az erős lengyel pálinka gőze kavarog. Korcsmái káromkodások és válogatott kurjantások remeg te tik meg az ablakokat. De Bálint már távolból érzi a hazai rezeda szagát és előre hallja Ágnes gyermeki, vad- galambszerii kacagását: — Zsákmány! Zsákmányt hoztál nekem, Bálint! Amint az ardai állomáson leszáll, a vak sötétben'beleütközik egy tüzérbe. — Te vagy aiz, Bálint!? — Te vagy az, Lőrinc!? A két régi jó cimbora keményen parola zik. — Az istenit, komám, hát te is szabadságra!? — kiáltja Lőrinc. Na gyerünk. De ugy-e, előbb betérsz hozzánk. Csak nem indulsz ebben a veszett esőben Forgolányba. Bálint húzódozott, mentegetőzött, de igy, de ugy, a feleségem, az anyám. Beszédközben azonban Lőrincék házához értek és Bálint is bement egy kis pihenőre. Szegény özvegyasszony volt Lőrinc édesanyja, nem is várta haza a fiát. De azért hirtelen megtelt az asztal mindenféle jóval Volt ott szilvórium, pogácsa, kolbász, sonka — minden. Egy pillanat alatt megtelt a házikó csacsogó lányok és pergőnyelvü asszonyok zsibongó zajával. Mindegyik hozott valami inni, harapni valót a köténye alatt. Beszéltek össze-vissza, kérdezősködtek: — Nem látta valahol a bátyámat? Na még ebből a törkölyből. Nem találkozott az urammal? Na még egy tepertős pogácsát Bálint nem igen kérette magát, csak ivott, ivott. A sok hadi feketekávé után csakúgy nyelte az illatos pálinkát. Az ital meg sz átszaladt zsibbadt ereiben és bizsergő pezsgésbe hozta elalvadt vérét. Agyában valami súlyos bágyadtságot érzett, de izmai csaknem megpattantak a feszitő erőtől. Éjfélre járt már az idő. Az asszonynép lassanként elszállingózott, de a két víg cimbora még mindig iddogált. Valami régi kaszárnyahistóriákat meséltek egymásnak, de a nyelvük már alig mozgott és az egyik sem értette, mit beszél a másik. Egyszer csak csendesen nyílik az ajtó. Bálint felüti a fejét és mint valami kék ködön keresztül egy perzselő fekete szempár parázslik feléje. — Csuhaj Ja Rózsi, te vagy az? — kiált fel duhaj, legényes kurjantással — Nem is az árnyékom — kacag a menyecske. — Kérdezősködni jöttem én is a szeretőm után — teszi hozzá kihivónn Lőrinc anyja felé kacsintva. — Hej, Rózsi, Cifra Rózsi, emlékszel-e még a csepei biletes bálra? Megvan-e még a selyeinkendöm, Rózsi — legénykedik Bálint. Az asszony ingerlőén kacag, domború melle csak ugy reng az inge alatt. — Meg hát Nézze meg, ha nem hiszi, itt lakom a szomszédban.
