Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-05 / 149. (302.) szám
3 Csütörtök, Juflus 5. Befejeződött a szenátus nyári ülésszaka Prága, iulius 4. •A szenátus ma tartotta meg utolsó ülését a nyári ülésszakban. A tegnap elfogadott javaslatok második olvasása' után elhatározták a mai napirenden lévő javaslatok rövidített tárgyalását. A kereseti adónál nyújtandó kedvezményekről szóló javaslatot elfogadták. Sucek elrrök kijelentette. hogy ez adónem egyéb hibáit a nagy adóreform fogja megszüntetni, amely 1925-ben fog életíklépni. Azután megszavazták azt w javaslatot, ,amely7 illetéki és adókönnyítéseket biztosít a kereskedelmi társaságok fúziójánál és a korlátolt felelőséggel biró társaságoknak részvénytársaságokká való átalakításánál. Majd a hadirokkantaik igényeinek bejelentéséről szóló törvény meghosszabbítása került szóba. Friedrich (német nemzeti) követelte a törvény egy esztendőre való meghosszabbítását: és a járadékok felemelését. Indítványozta a 2. szakasz törvényét, amely csak kivételes esetekben engedi meg az elesettek és rokkantak hozzátartozóinak bejelentését. Kifogásolta a járadékok késedelmes kifizetését. A járadékok fölemelését szerinte el lehet érni a militarizmus rovására. A javaslatot eredeti szövegezésben fogadták el. A munkás'biztositási törvény novellájának meghosszabbításáról szóló javaslatnál Jaros előadö foglalkozott a közigazgatási bíróság ama határozatával, amely szerint a házi alkalmazottak nem esnek biztosítási kötelezettség alá. Elfogadásra ajánlotta a peíka ama javaslatát,hogy a kormány készítsen elő novellát, amely a házi alkalmazottakra kiterjesztené a biztositási kötelezettséget. Jarolim (német szociáldemokrata), valamint Pru- sa (kommunista) is állást foglaltak a közigazgatást bíróság döntése ellen. A bizottság a peíka határozati javaslatával együtt elfogadta a javaslatot. A munkanélküli segélyezésre fotfditandó 290 milliós póthitelre vonatkozó javaslatnál az előadó kifejtette, hogy7 a hitel nem elegendő. Heget (német szociáldemokrata) és Prusa (kommunista) a hitéinek 400 millió koronára való fölemelését kérték. Hilgenreinefr ((német keresztényszocialls- ta) ezt az indítványt támogatta és kifejtette, hogy a munkanélküliség legfőbb oka Franciaország, amely nem engedi nyugalomhoz Európát. Acfcermann előtadó visszautasította Hilgenreiner kijelentéseit. Ezután a javaslatot elfogadták. A külfölddel való kereskedelmi viszony ideiglenes (rendezéséről szóló javaslatot HHadik (német szociáldemokrata) elvi okokból utasította vissza. Szükségesnek tartotta, hogy végre pozitív kereskedelmi politikát folytassanak és kössenek szerződést azokkal az államokkal, amelyekre termékeink elhelyezése céljából szükségünk van. Hanti (német nemzeti) szintén állást foglalt a felhatalmazási rendszer ellen. Krupka előadó egyszerűen azzal akarta elintézni a német szónokok beszédét, hogy őket államdilenes pántok tagjainak mondotta. A javaslatot erre elfogadták. Az elemi károk fedezésére szolgáló alap létesítéséről szóló javaslatnál Stark (német szociáldemokrata) azt követelte, hogy az alapot elsősorban a kisgazdák javára fordítsák. A javaslatot elfogadták. Soukup elnök rendreutasitja Hanti szenátort, mert a gyorsírói feljegyzések szerint beszédében nemcsak a versaillesi béke ellen kelt ki. amely az állam alapja, hanem az állami tisztviselők ellen is. A katonai fegyelmi jogról szóló javaslatnál Wiechovsky azt fejtette ki, hogy mindig mi- litarisztikusabbá válunk. A javaslat elfogadhatatlan már csaik azért is, mert van benne egy szakasz, amely a nemzeti kisebbségekre sérelmes. Spiegel (német demokrata) elutasítja a javaslatot, mivel a légionáriusokra vonatkozó különleges rendelkezéseket elfogadhatatlannak tartja. A nemzeti kisebbségek ellen irányul az a rendelkezés, amely a szolgálati nyelv nem ismerését szolgálatképtelenséggel egyértelműnek tartja. Az ülés végén megejtették a választást az állandó bizottságba. Rendes tagokul megválasztották a kormánypártok részéről Soukup. Vesely, Trcka, Zavoral, Horacek és Franta, az ellenzék részéről pedig Spiegel német demokrata és Wiess- ner szociáldemokrata szenátorokat. Póttagok lettek: Oholek, Dedic, Chlumecky, Karas. Hruby és Brcbec kormánypártiak, valamint Vetter-Lilfe német nemzeti és Jarolim német szociáldemokrata. Az állandó bizottság első ülése hétfőn lesz. Az elnök kellemes nyaralást kívánva a szenátoroknak, bezárta a gyűlést. Rasin gyilkosa az állami törvényszék előtt Prága, iulius 4. A rendtörvény által létesített állami törvényszék hat tagú tanácsa előtt ma kezdődött meg a prágai büntető tör vény szék esküdtszék! termében Rasin gyilkosának, Sou- palnak ügyében kitűzött büntető főtárgyalás. A büntetörvényszék palotáját rendőrök és detektívek áíják körül, akik sorba igazoltatják azokat az embereket, akik a tárgyalást meg akarják hallgatni. Én is csak igazoltatás után jutok be az esküdtszéki terembe. A terem zsúfolásig megtelt. A közönség egyhar- mada nő, a jelenlevő férfiak közül igen sokan szokoljelvényt tűztek a kabátjukra. Itt-ott feltűnik egy-egy egyenruhás alak, a teremben általában igen sok a detektív. Kilenc órakor bevonul a tanács Ruzicska elnökkel az élén. Öszes hajú, javakorbeli ember, idegesnek látszik s úgy rémlik megfázott, mert állandóan köhécsel. A bíróság két börtönőrrel bevezetteti a vádlottat. Jó megjelenésű fiatalember, barna ruhát és barna cipőt visel, haja szépen hátrafésült, szúrós szemével nyugodtan tekint maga elé. Azután bevezettetik a tanukat, felolvassák a névsorukat. megállapítják jelenlétüket és kiküldik őket. Majd fölveszik Soupal nacionáíéját és azután fölolvassák az ügyészség vádiratát. Soupal kezdetben maga elé néz, később, amikor ;a jegyző monoton hangján egyre gyorsabban darálja le a vádiratot, mustrálni kezdi a közönséget. Csak most veszem észre, hogy szemét kék gyűrűk keretezik. Keveset aludhatott az éjjel. A vádirat Az ügyészség Soupal t a bűn tetőtör vén ykiönyv 134. és 135. szakaszaiba ütköző és a 136. és 52. szakasz szerint büntetendő gyilkosság hüteííével vádolja. A tényállás ismeretes: Soupal vádlott 1923 január 5-én reggel kilenc órakor kétszer rálőtt Rasin Alajos pénzügyminiszterre, akkor amikor Rasin a Zsitna-urcai lakásából az utcára lépett. A vádlott tettének elkövetése után menekülni igyekezett és elbújt a Zsitna- és a Pricsna-utca sarkán levő ház pincéjébe, ahol elfogták és ahol megtalálták az eldobott fegyverét. Rasin miniszter a merénylet következtében a podoli szanatóriumban február tizennyolcadikán meghalt. A vádirat elmondja, hogy Soupal néonetbródi kereskedelmi iskolai tanuló korában már tagja volt a szociáldemokrata pártnak, ahonnan az 1920. évi pártszakadás után a kommunista pártba lépett. Ebből a pártból 1922 szeptemberben azért lépett ki, mert nem értett egyet a párt ama fölfogásával, amely az egyéni akciókat elité!! és anarcho-kommunistává lett. A vádlott a „Praiha“ piízeni biztosító intézet tisztviselője volt. 1922 december 1-én fölmondott és egy königgrátzi biztositó intézet szolgálatába lépett. Állását 1923 január 2-án foglalta el. Január 4-én azzal a szándékkal jött Prágába, hogy Rasin pénzügyminisztert agyonlövi. A-z éjszakát a Zlata Husa-szálló- ban töltötte és másnap reggel Rasin Zsltna-utcai lakása előtt helyezkedett el. Megvárta, amig Rasin autója előállott és ekkor a néhány lépésnyi távolságban levő kirakat elé lépett. Jobb kezében a felöltő zsebében levő revolverét szorongatta. Amikor Rasin kilépett a házból, Soupal Öt lépésnyi távolságból belelőtt Rasin hátába, úgy hogy a miniszter a lövés után összeesett. A második lövést Soupal három lépés távolságból adta le, maiid a szomszédos utca irányába próbált menekülni. A vádirat szerint Soupal már hosszabb idő óta foglalkozott Rasin meggyilkolásának gondolatával. 1922 októberében Pilsenben egv ismétlő- pisztoly és huszonöt töltényt', valamint fegyverviselési engedélyt szerzett. Két ízben lövőgyakor- iatokat is tartott. Soupal már 1922 december 12- én akart Rasin ellen merényletet elkövetni és kihallgatást kért a pénzügyön misztériumban, de itt azt mondták neki, hogy7 csak december 15-fke után lesznek kihallgatások. A vádlott megvárta, amíg Rasin kijön a minisztérium épületéből, de Rasinra ugyanekkor egy ismeretlen hölgy várakozott, aki abban a pillanatban, amikor Rasin kilépett, a merénylő és a pénzügyminiszter közé került. Soupal ekkor azért nem követte el a merényletet, mert nem akarta veszélyeztetni annak a hölgynek az életét. Rasin Zsitna-utcai elmét Soupal a minisztériumban tudta meg és a minisztérium előtt megjegyezte magának Rasin autójának számát. Letartóztatásakor névjegyet találtak nála. amelyen a következő jegyzetei voltak: „Dr. Rasin... Dr. Preis .., végrehajtja St. P.“ Soupal Tiszteletreméltó apósom helyeselte a szándékomat és velünk jött a bazárba ő is, meg haíványarcu leánya Mártja is. De hiába volt szent szándékunk, átok kísérte akikor minden lépésünket. Alig értünk le a bazárba, az első, akit megláttam, az átkozott Adelino volt, ott ült megint selyem párnáján a régi helyén, mintha tudta válnia, hogy jövünk. Mit sem sejtő apósom, aki karján vezette Máriját, még megállt a sátor előtt A vakmerő török a szép, halavány leányra szegezte nagy, szomorú, gonosz szemét és lantját pengetve énekelni kezdett Horvátul énekelt hogy7 biztosan megértse mindenki kár- hozatos szavait: „A török a galambot szereti! — Én, a török! Gyengédebb a galambom arca a jázminnál s szebb, mint a rózsa! A galambot szeretem! — Hallottam szólni őt. Édesebb a hangja a méznél is. Leggyorsabb, tüzes paripámnál becsesebb nekem a fehér, szelid galamb." A törökök, akik hallották, nevetni kezdtek: — Megszállta a szivét egy Afnit! Szerelmes, szerelmes, a szép Adelino szerelmes! — kiabálták össze-vissz,a. Adelino felállt és gyorsan eltűnt a sátrak között Tiszteletreméltó apósom hangos nevetésre fakadt. Ivandzza elhalványodott és Márija zokogni kezdett, arcára borítva fátyolét. Kegyes atyja szigorúan faggatni kezdte, hogy miért sir? Az eltévelyedett lelkű leány nem feleit és Ivanizza könyörögve kérte haragos atyját hogy menjünk haza a bámuló tömeg közül, otthon majd mindent megtud. Ha a hatalmas sas szárnyából téptem volna ki toliamat, akkor sem volna elég erős hozzá, hogy leírja a bánatot és gyalázatot, amely a tiszteletreméltó, nemes Vornich- családra szakadt. Márija, a fehérlelkü hajadon egy törökre, egy hitetlen kutyái a vetette szemét, érte sírta minden éjjel tiszta könnyeit és gonosz bűvöletben vergődve hervadtak el szép arca rózsái Igazságos atyja és jóságos anyja nem tűrhették meg nemesi házukban szeretett leányukat, akinek ez a bűnös szenvedély feketítette be lelkét. — Kolostorba kell küldeni őt, hogy élete végéig vezekelve imádkozzék üdvösségéért és térden állva könyörögjön a szűz Máriához, aki végtelen irgalmával elfordíthatja fejünk felöl a büntetést, amely mindnyájunkat sújtana, ha eltűrnék hajlékunkban a szégyent és gyalázatot. Bár haltál volna meg, bár dögvész pusztított volna el inkább, szemérmetlen, gonosz leányom! —- így átkozó- dott tiszteletreméltó apósom, egy sarokba hajítva szeretett leányát, aki összetett kezekkel kuporgott a lába előtt. Ájultan szedték fel Máriját a szolgálólányok, ájultan vitték őt le a kocsihoz, mely elindult vele az éj sötétjében a traui kolostor felé. Ivamizzám, az én tisztaszivü kedvesem, elkísérte őt, egyedül hagyva engem mérhetetlen bánatommal — Csak addig maradok — Ígérte —, inig a szentéletü nővérek befogadják maguk közé bünöslelkü, szegény testvéremet, szűzi fátylat borítva gyalázatára. Senki sem tudta Spalatóban, hogy hova tűnt el a szelid Márija, de a Sátán, amely kíséretébe szegődött, kifürkészte rejtekhelyét, mert csak ö árulhatta el a szép Adelinónak, akiről mindenül tudta most már, hogy a gonosszal •cimborái Az ördög maga árulta el neki. vagy talán a könnyelmű Stanii. akire szakadjon rá az ég haragja! — Holdfényes, gyönyörű este volt, mesélte Ivanizzám. Ö már ágyban feküdt, Márija a hideg padlón térdelt és imádkozott. Reggelig tartó penitenciát szabott ki rá a kegyes fejedelemasszony. Csak egy kis mécses égett a Madonna képe előtt, de az ablak nyitva volt és a holdfény bevilágította kis cellájukat. Éjféltájt éles sikoltásra ébredt Ivanizza. Gyorsan felugrott és ijedten látta, hogy Mártja ájultan fekszik az irgalmas Madonna lábai előtt. Mellette a földön egy nyíl hevert, most lőhette be valaki és biztosan az rémitette meg olyan nagyon az imádkozó szüzet. Ivanizza felemelte a nyilat. ’ Egy levél volt köréje csavarva. Ó, az ördög kísértő gonoszsága befurakodik mindenüvé! A levelet Adelino irta. Ártatlan kedvesem elrejtette a bűnös izenetet, mert Márija felnyitotta szemét. A megátalkodott pogány levele mint a tűz. úgy égette az én pacsirtám tiszta keblét és alig várta a reggelt, hogy átadhassa a szent fejedelemia sszonynak. Mártija sohasem tudta meg, mi volt a levélben', amely borzalmat kelthetett csak minden igaz keresztény szivében. A kegyes nővérek és szerető testvére, Ivanizza eltitkolták előle örökre tartalmát, lelke üdvösségét tartva szem előtt. „Márijám — irta az elvetemedett, gonosz, török kutya — Márijám, kínoznak téged én miattam, aki kész volnék meghalni is érted. Mert drágább vagy te nekem az egész világnál, drágább Allah paradicsománál és a te hitedre térek, ha akkor az enyém leszel. Csak egyet ints az ablakodból, szép, rab galambom. Én itt állok hajnalig és várok, hogy megmentselek, elvigyelek innen." Megborzadva olvasta a fejedeiemasz- szony a bűnös szavakat megborzadva olvasta őket ártatlan kedvesem Ivanizza és elégették a levelet, nehogy valahogy az eltévelyedett leányzó kezébe kerüljön. Egy keresztény hajadon, akinek nevét szerelmes tollára vette egy hitetlen török, nem imád- kozhatik, nem vezekelhet eleget egész életén át, ha meg akarja nyerni ismét a Madonna kegyét. Nehogy Adelino gonoszsága mégegyszer elérhesse, sötét, földalatti cellába zárta Móriját a jóságos fejedelem-asszony. Szigorú böjtöt rendelt neki és bár a hideg földön való sok imádkozástól forró lázba esett, nem enyhítették a súlyos penitenciáját. — Mert a testi szenvedések megtisztítják a lelket és közelebb viszik a tévelygőket az istenhez. letartóztatása alkalmával kijelentette, hogy a lenti megjegyzéseket a merénylet előtti napon irta azért, hogy azt a látszatot keltse, mintha további merényletek is készülőben volnának, na a névjegyet megtalálják. A névjegyen levő P. betű szerinte Sramek pátert jelentette. A kihallgatása alkalmával — így szó! a vádirat — Soupal beismerte, hogy Rasint előre megfontolt szándékkal ölte meg. A vizsgálat folyamán azonban tagadta, hogy Rasint szándékosan akarta megölni és azt vallotta, hogy7 nem akarta megölni Rasint, csupán el akarta tüntetni a politikai életből olyképpen, hogy a politikai tevékenység kifejtésére alkalmatlanná tegye. Soupal ekkor azt állította, hogy a rendőrségi kihallgatása alkalmával csak a „flélretólni11 kifejezést használta és nem a „meggyilkolni11 vagy „megölni11 kifejezéseket. Soupal beismeri, hogy a rendőrségi jegyzőkönyv fölvételénél hallotta, hogy a „meggyilkolni11 kifejezést diktálják, de ez ellen nem tiltakozott, mivel a rendőrségi jegyzőkönyvnek nem tulajdonított nagy jelentőséget. Az a tény, hogv Rasint csak megsebesíteni, nem pedig megölni akarta, abból is kitűnik, hogy nem célzott Rasin fejére, hanem hátának alsó részébe. Ezt azért tette, hogy7 az igy7 ejtett seb ne legyen halálos. Egy későbbi alkalommal úgy vallott, hogy7 anaroho-kommunista, aki, ha kell, még az élete árán is végrehajtja azt, amiről meggyőződése azt mondja neki, hogy a dolgozó osztályok érdekében lesz... A rendőr tisztviselők, akik az első jegyzőkönyveket vették föl Soupal kihallgatásáról, azt vallották, hogy Soupal kijelentette előttük, hogy Rasint agyon akarta lőni. A bíróság megállapítja az illetékességét A vádirat felolvasása után Ruzicska tanács-elnök megkezdi a vádlott kihallgatását. — Bűnösnek érzi-e magát? — kérdi. Vádlott: Nem. Elnök: Rálőtt-e Rasinra? Vádlott: Nem felelek a 'kérdésre, mert nézetem szerint ügyemben ez a bíróság nem illetékes. Elnök: Feleljen a kérdésre! Vádlott: Nem felelek, mert ügyembe csak az esküdfbiróság illetékes. Elnök: Megtagadja a vallomás1 ? Vádlott: Igen. Elnök: Üljön le! Pleha dr. védő erre azt az indítványt terjeszti elő, hogy az ügyet tegyék át az es- küdtbirósághoz, mivel az állami törvényszék nem illetékes a vád tárgyalására, miután az ügyészség a büntetőtörvény könyv 134., 135. és 136. szakaszaiba ütköző gyilkosság miatt emelt vádat, ennek tárgyalására pedig a büntető perrendtartás rendelkezései szerint az esküdtbiróság illetékes. A rendtörvény 7. szakasza — szerinte — uj büntetendő cselekményeket állapított meg, melyek nem azonosak ia vád alapjául szolgáló gyilkosság bűntettével így mondta a szent feje de lem asszony az én kedvesemnek, Ivaroizzárnak. Egy hétig vezekelt még jámbor arám, egy hétig böjtölt még bűnös testvére lelki- üdvéért, aztán haza akart térni szerető szülei házába. De éppen azon a reggelen, melyen indulni készült, a szent nővérek, halva találták cellájában a szép Mariját. Ott feküdt a hideg padlón, a betegségtől elgyötörtén, soványan, mint egy csontváz. A mindenható jósága véget vetett szenvedéseinek. Szerető szülei igen fájlalták kedves gyermekük korai halálát, akit még csak el se kísérhettek utolsó útjára, mert nem fektethették örök nyugalomra a tiszteletreméltó Vor- nick-csalátí nemesi kriptájába egy megté- velyedett leányt, aki gyalázatot hozott nevükre. Trauba temették el a szelíd Máriját és névtelen sírjának nehéz kőlapját osak végtelen irgalmu testvérének Ivanizzának köny- nyei öntözték. Tiszetefetreméltó apósom, igazságos haragjában a rektorhoz fordult és sikerült is elérnie, hogy Adelinot. a hitetlen kutyát, kitiltották Spalato város területéről Őröltre. Hasztalan volt, gonosz ármányával áthágta a tilalmat, mert három napra a temetés után egy nagy mii-tus bokor állt a Márija sírja mellett és arany betűkkel volt bevésve a fekhelyét borító kőlapra: „Megsebesült a szelid szemű gerlice. Idegen vadász sebezte meg halálosan. Oh Márija! Az apja elűzte házából, vérző szive vigaszra nem talált s a szelid galamb most halott. Oh Márija!" Ezt csak Adelino tehette, aki meggyalázta gonosz szerelmével a bűnös leánynak még a sírját is. Mért busul most annyit az én pacsirtám Ivanizza. Mért imádkozik reggel, este a szűz Máriához, hogy7 irgalmas jósága mentse meg az örök kárhozattól szgény testvére bűnös lelkét. /
