Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-04 / 148. (301.) szám
Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. upi'l * • « é • im 1 » « • •®• • A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Derengés (fi.) Prága, julius 3. A népszövetségi ligák uniójának bécsi kongresszusán ismét meggyőződhettünk róla, hogy a nemzeti kisebbségek védelmének kérdése messzire túlnőtt az egyes államok határain és immár nem Középeurópá- nak, a nemzetiségi ellentétek klasszikus földjének elszigetelt ügye, hanem olyan probléma, amely belekapcsolódott egész Európának, sőt az egész müveit világnak közvéleményét kialakító eszmeáramlatok láncolatába. Az érdeklődés Becsben kezdettől fogva legfőképpen ama bizottság munkája felé fordult. amely Sir Dickinson elnöklésével a kisebbségi ügyekkel foglalkozott. A bizottság tanácskozásait általában a legnagyobb nyugalom jellemezte, komolyabb nézeteltérések nem merültek föl és az ellenkező fölfogások legföljebb részletkérdéseknél, vagy az egyes javaslatok szövegezésének módjánál csaptak össze. Az őszhaju Dickinson tapintatos elnöklését illeti ezért elsősorban az érdem. Georges Scelle, a fiatal d'ijoni egyetemi tanár, aki a bizottság előadója volt, ügyességével szintén hozzájárult ehhez az eredményhez. Bizonyos azonban az is, hogy az egyes nemzeti ligák delegátusai szinte kivétel nélkül oly dicséretreméltó önmérsékletet tanúsítottak, amely mellett az idei ülésezésnek sokkal méltóbb volt a lefolyása, "mint a tavalyi, Prágában tartott kongresszusé. Általában azt a benyomást szerezhettük, hogy a bizottsági tagok túlnyomó része tudatában van a kisebbségi kérdés kiemelkedő fontosságának. Talán ez volt az oka annak is, hogy Brabec és Sirovy cseh delegátusok sem emelitek kifogásokat az előterjesztett határozati javaslatok ellen és megelégedtek azzal, hogy a bécsi cseheket és az ausztriai szlovéneket, tehát szintén egy kisebbség tagjait, tolják előtérbe. Ennek a békés hangulatnak köszönhető, hogy a bizottság egyhangúan elfogadott jelentést terjesztett elő a teljes ülésnek. A békés összhangot itt sem zavarta meg semmi. Szüllő Géza, Lukács György és Medinger Vilmos beszédei legföljebb erősebben aláhúzták a kisebbségek egyes követeléseit, de ők is megérdemelt elismeréssel adóztak a bizottság, legfőképpen pedig Dickinson fáradhatatlan munkásságának. Az elfogadott tizenhárom határozati javaslat. közül talán a legfontosabb az, amely a nemzeti kisebbségek részére helyi önkormányzatot követel, de egyúttal arra is fölhívja őket, hogy legyenek lojális polgárai annak az államnak, amelynek polgárai. Igen jelentős ez a javaslat azért, mivel a kisebbségeknek területi autonómiát óhajt biztosítani, amit különösen a cseh-szlovák kormánynak kellene megszívlelnie, mert hiszen a mi kormányunk kézzel-lábbal kapálózik nemcsak a nemzeti kisebbségek, hanem a többségeknek tekintett szlovákok és ruszinok autonómiája ellen is. Ami pedig a lojali- tási záradékot illeti, nincsen okunk, hogy ahhoz hozzá ne járuljunk, hiszen állampolgári kötelezettségeinket mindig híven teljesítettük. Üdvözölnünk kell a lojalitás ama magyarázatát (a bizottság ezt a magyarázatot Magyary Géza budapesti egyetemi tanár tervezetéből vette át), hogy a kisebbségek panaszainak' hangoztatása nem il lojalitás. A cseh-szlovák kormány eddigi viselkedéséből az látszott ugyanis következni, hogy felségsértő bűnnek tekinti azt. ha a kisebbségek nemzetközi fórumokon .adják elő sérelmeiket. Ezt a javaslatot a fontos rezoluciók egész sora egészíti ki. A monarchia utódállamainak és a balti államoknak földbirtoktörvényei és a hivatalos népszámlálások nem kerülték el az unió figyelmét, ami arra enged következtetni, hogy a világ közvéleménye átlátja azokat a célokat, amelyeket a földbirtokreformmal el akarnak érni és tisztában van a hazug népszámlálások statisztikai értékével is. Rendkívül örvendetes, hogy az unió a jövőben is élénken kivan foglalkozni’ a kisebbségi kérdéssel és ebből a célból külön bizottságot létesített, amelyben nemcsak a többségek, de a kisebbségek is képviselve lesznek. Mindezeket egybevetve, örömmel kell tudomásul vennünk, hogy az európai közvélemény horizontján már derengeni kezd a belátás hajnala. A kisebbségek védelmének terén az emberiség legjobbjai megtették az első, igaz, hogy még bizonytalan lépéseket. Az, amit Bécsiben határoztak, még nem jogszabály és még sok küzdelembe fog kerülni, amíg jogszabállyá válik és ezért bizonyosan jogosult az az ellenvetés, hogy a bécsi határozatok egyelőre csak platónikus értékkel bírnak. Ámde a piától eszmékből is lehet valóság, ha komolyan akarjuk. „A világ közvéPrága, julius 3. Az egyetemes magyar kultúrának válságos időszaka következett be azzal, hogy a politikai földarabolással párhuzamosan hirtelen és átmenet nélkül négy különböző területre szakadt szét az eleddig egységes kulturális működés is. Az utódállamok magyarsága, miután a budapesti kulturális termelés szinte légmentesen elzáródott előtte, kénytelen volt saját területén olyan kutakat fakasztani, amelyek fogyatékosán ugyani de valahogyan mégis csak kielégítették kulturális szomjúságukat. Ez egymagában véve még nem lett volna baj, mert egyetemes kultúránknak csak javára szolgál, ha Budapest melllett más művelődési központok is kialakulnak és az utódáHamckbel'i magyarság uj nüanszokkal s friss, még el nem kopott sziliekkel gazdagítja a magyar művelődést. Sokkal nagyobb baj volt azonban az, hogy az utódállamok kormányai irredentizmusnak minősítették azt a természetes törekvést is. amely a leszakadt kulturágakat arra ösztönözte, hogy érintkezést keressenek az anya- törzzsel. Igen nagy hátrány származott ebből azért, mert a cseh-szlovák köztársaság magyarságának önmagára hagyatott kultúrája vezetés és irányítás nélkül maradt. Egyeteme és tudományos intézete nincsen, országos jelentőségű közművelődési egyesülete vagy irodalmi társasága sincsen, nem azért, mintha ilyen intézményekre nem volna szüksége, hanem egyedül azért, mert a kormány létesítésük elé leküzdhetetlen akadályokat gördít. Újabb ok ez arra. hogy valami Uitját-módját találjuk az elszakadt kulturális érintkezés ujrafölvételének. Semmi'köze sincs ennek a politikához, mint ahogy a kormány nem méri politikai mértékkel, ha a szudétanémetek német birodalmi, vagy svájci, vagy ausztriai könyveket olvasnak és önönmaguk kultúráját, általában az egyetemes német kultúrát erőforrásaival gyarapítják. Mindezeket a szempontokat tömören foglalta össze Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, egy a nép- szövetségi ligák uniójának bécsi kongresszusa alkalmával lefolyt beszélgetésünk során amikor is a többi között ezeket mondotta: — Magyarország megcsonkítása természetesen rettenetes veszteség és megakadályozza a kölcsönös érintkezést. Azonban, hogy politikailag szétszakadtunk, kulturális tekintetben még nem jelentene veszteséget, ha azok az államok, amelyekhez magyar testvéreink most tartoznak, nem helyezkednének oly merev álláspontra, mint amelyet eddig tanúsítottak. A németek Ausztriában és a birodalomban különböző politikai alakulatokban éltek £or érvényesül, de hogy hat és valamikor j érvényesülni fog, az egészen bizonyos" — 1 mondotta nekünk Apponyi. Igen, egyelőre az j a teendőnk, hogy a közvéleményt meggyőz-j zük a magunk igazáról, mert. a jól tájékozott közvélemény egyszer éppen olyan segítségünkre lehet, mint amennyire ártott ügyünknek a félrevezetett közvélemény, amelyet Scotus Viator és Ernest Denis könyvei táp- láltalk. Bécsben ott láttuk a népszövetség képviseletében Radziwilí hercegnőt és Wil- liam Martint. Tehát a népszövetségnek sem közömbös a közvélemény fölfogása. Az erős európai közvélemény előbb, vagy utóbb arra fogja kényszeríteni a népszövetséget, hogy elhatározó lépéseket tegyen a kisebbségek érdekében és akkor — erősen bízunk benne — a nemzetiségi államok is kénytelenek lesznek eddigi rendszerükkel örökre szakítani. A rózsaujju hajnal után mindig fölkel a nap ... ugyan, de szellemileg folytonosan össze- müködtek. De mi tartósan el vagyunk vágva és minden reményünk arra irányul, hogy valamikor fölvilágosítjuk szomszédainkat arról, miképpen semmi komoly érdek nem követeli, sót a liberális gondolPáris, julius 3. Saint Aulaire londoni francia követnek Curzon lorddal való tegnap délutáni bejelentett tanácskozása elmaradt. St. Aulaire holnap fog Curzonnal tárgyalni. — Baldwin az alsóházban egy képviselőnek válaszolva, kijelentette, hogy az angol kormány minden lehetőt el fog követni, hogy a dolgok fejlődését siettesse. Dementálják Anglia küiönakcióját London, julius 3. (Reuter.) London hivatalos köreiben meglepetéssel fogadták az angol sajtó híreit, mintha az angol kormány el volna határozva arna, hogy az angöl- franda viszony azonnali tisztázását kikényszeríti. Illetékes helyen megállapítják, hogy korai dolog Angliának Németországgal szembeni önálló eljárásáról beszélni. Az angol jóvátéteíi politika változatlan marad és a kormány el van határozva, hogy a francia választ megvárja, mielőtt álláspontjának megváltoztatását mérlegelés tárgyává tenné. A Reuter-ügynökség de mentije végén megjegyzi, hogy Angliának éppen úgy vannak elpusztított területei, mint Franciaországnak. Angliának elpusztított területeit megrendült kereskedelme képviseli. Az angol sajtókampány óriási hatása Fárisban Páris, julius 3. Az angol sajtónak tegnapi hírei, melyek az angol kormány önálló akcióját harangozták be, Párisban a legnagyobb és legkínosabb föltiinést keltették. Bár kétségtelen, hogy a különböző tendenciájú angol lapok egységes állásfoglalása reális információkon kell, hogy nyugodjék, a párisi politikai körök remélik, hogy a cikkek nem tartalmazzák az angol kormánynak hivatalos álláspontját. Franciaország jogilag nem ismerné el a Németország és Anglia közötti esetleges külön egyezséget, sőt ez esetben Franciaország a ruhrvidéki nyomását anyujára megszigorítaná, hogy egyetlen német kormány sem tudna néhány hónapnál tovább ellenállni. Ami az Angliának és Amerikának fizetendő francia adósságokat illeti, bizonyos, hogy Franciaország ezeket a fizetéseket soha másképpen, mint hasonló értékű kodás ellen vét az az eljárás, hogy magyarországi könyvet és lapokat nem engednek bevinni az utódállamokba, ellenben beeresztik a bécsi vörös sajtót, a budapestit pedig nem. A Magyar Tudományos Akadémia sem tudja föntartani az érintkezést az utódállamokban élő akadémikusokkal. Ez 'aiz elzárkózás a legnagyobb baj, amelyen azonban lehet segíteni, ha liberális álláspontra helyezkednek. Kívánatos volna, hogy ez minél előbb megtörténjék, mert az utódállamokban élő magyarság kiszakadt a szellemi közösségből, hiszen olyan irodalmi vállalatok alakulnak ott, amelyek a nemzet érdekei ellen dolgoznak. A legelső magyar tudományos intézetnek az utódállamokban élő tagjaival való érintkezéséről így nyilatkozott az Akadémia elnöke: — Szabolcska Mihály állandóan feljár Budapestre az Akadémia üléseire. A kolozsvári tanárok, miután Kolozsvárt elhagyták, szintén részt vesznek az Akadémia munkájában. Általában igen nagy baj az, hogy az utódállamokban élő magyarság legkiválóbbjai, miután nem akartak kiszakadni a szellemi közösségből, átjöttek és ezért meggyengült erővel kénytelen küzdeni az ottani magyar szellemi élet. Egész kulturális tragédiánk sűrűsödik össze az utolsó szomorú mondatban. (t Franciaországnak beszolgáltatott német fizetések teljesítésével összefüggésben fogja teljesíteni. A londoni francia követ ma délután szóbelileg fogja közölni az angol kormánnyal a francia választ az angol memorandumra. Mig az angol kormány válasza meg nem érkezik, addig nem lehet következtetéseket vonni az angol sajtó cikkeiből. Rendkívül figyelemreméltó jelenség azonban, hogy a párisi angol követ ma délelőtt kijelentette, hogy az angol lapok cikkeit nincsen módjában megcáfolni. Nyilvánvaló tehát, hogy a helyzetbe csak a ma délután kezdődő hivatalos tárgyalások fognak világosságot hozni. A jóvátéteíi krízis elérte csúcspontját és ez a hét döntő lesz Európa gazdasági jövőjének a kialakulására. Baldwin nem bízik a légi leszerelés korlátozásában London, julius 3. Az alsóház ülésén Morei kérdést Intézett a kormányhoz, hogy a/, angol kormány az amerikai kormánnyal együtt nem szándékszik-e a népszövetségben képviselt nemzetek konferenciáját összehívni a légi fegyverkezés korlátozása céljából. Baldwin válaszában kijelentette, hogy szerinte korai volna ilyen konferencia sikere kimenetelét remélni addig, míg egy csomó elintézetlen nyílt kérdést nem szabályoznak. Hivatalos kommüniké az angol különakcióról London, julius 3. (Londoni tudósítónk telefonjelentése.) Az Observernek és a Daily Mailnek, valamint az egész angol sajtónak az angol különakciót beharangozó cikkeit a tegnap délután lei'adott hivatalos kommüniké némileg enyhítette. A kommüniké mindenek100 csen-siL !«®r«ínáírl fizettek ma, julius 3-án: Zürichben 17.15 svájci frankot Budapesten 25 400.— magyar koronát Bécsben 212800.— osztrák koronát Berlinben 483750.— német márkát leményének ereje lassan hat, nem tudni, miA négy magyar kulturális terület összeműködése A Magyar Tudományos Akadémia elnökének nyilatkozata a „P. M, H.“ részére Még mindig adós a válasszal Páris Londonnak Elmaradt a francia követ látogatása C/Ürágm B$ Prága, szerda, 1923 julius 4. Sül M nlice 18. az.. Telefon 6797. szám on. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —
