Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-17 / 135. (288.) szám

Vasárnap, junius 17. S^fárJü(&AR7/mT*p A bolygó magyar kálváriája. Aki sehová sem illetékes. Kassa, június 16. (Saját tudósiifcámktóil.) Vitányi Sándor huszon­öt éve ladamóci lakos (Zemplénmegye) és Zdoba Kassa melletti községiben született. Édesatyja Magyarországon született, ott is halt meg, édes­anyja apja bálái a után Ladamócra költözött, mert ott laktak rokonai. Vitányi Sándor hét éves gyer­mek volt, mikor édesanyja' kivándorolt Ameri­kába és őt Ladaimócom hagyta. Vitányi azóta Ladamóc községet soha el nem hagyta. Édesanyja közben Amerikában 1908 május' 20-án férjhez ment Jakab Károlyhoz, aki a New-' Jersey állambeli Morristown. községben amerikai állampolgárságot szerzett. Vitányi Sándor most ki szeretne menni Ame­rikába. Ehhez útlevél kell, az uitleválihez pedig illetőségi bizonyítvány. Amerikából szüleitől meg­kapta a hajójegyet és a' konzuli igazolást, de út­levelet itt kell szereznie. Vitányi megkezdte a kálváriajárást az illető­ségi bizonyítvány után. Ladamóc község nm ad néki illetőségi bizonyítványt, mert neon ott szü­letett. Fölhozzák, hogy édesatyja a urnái Magyar- országon született és ott halt üteg és mostoha­atyja amerikai állampolgár. Megkísérelte már, hogy Magyaroszágon sze­rezzen illetőségi bizonyítványt, de nem adtak neki azzal, hogy Cseh-Szlovakiában született és hét éves kora óta cselh-szloválk területen él. Vitányi Sándor most nem tudja, tulajdonkép­pen hova való! Vau hajójegye, várják Ameriká­ban és útlevélhez nem tud jutni, mert senki sem ismeri el. Utolsó kísérletként t' prágai amerikai konzulhoz fordult tanácsiért és segítségért, hogy kHu ihasson Amer ük álba. Ha ez sem sikerül neki. akkor... Nagyon «J- ke'seredeitten beszélt Vüányt Sándor. Akkor egigyel tölbb lesz az illetőség csúnya, embertelen utvesz- tejének az áldozata. Brazíliában sem arany az élet — Nyomorognak a kivándorlók. — Kassa, junius 16. Egy kassai munkásember, aki március­ban vándorbotot vett a kezébe és Brazíliába vándorolt ki, remélve, hogy ott jobb lesz, mint itt, intézte ezt a levelet a kassai ke­resztényszociális párthoz. Okulásul azoknak, akikben az a hiú remény él, hogy a másik féltekén arany az élet, leközöljük teljes egé­szében a levelet: Március 15-én búcsút vettem hazámtól, mert nem bírtam már tovább numkástár- saim és családom szenvedését végignézni. Mondhatom, hogy itt sem fényesebb az élet, mint otthon. Európait nem vesznek mun­kába, hacsak nem beszél spanyolul és ha föl is veszik, csak erdőirtáshoz, vagy bá­nyákba, ott pedig nem lehet kibírni. Esetleg vasútépítéshez is fölhasználják az európaia­kat, mert erre a munkára benszülöttet nem kapni. Mi is vállaltunk munkát egy bányá­ban; követ fejtettünk, de nem kerestük meg még a mindennapit sem s kénytelenek vol­tunk abbahagyni a munkát. Kint aludtunk az őserdőben, cukornádból vert kunyhóban, Csak feküdtem a májusi ruhában pom­pázó földön, fülem nem hallotta a szél zúgá­sát, szemem nem látta a délutáni nap suga­rainak tündértáncát, — a téma gyökeret vert bennem és lelkemben éjszaka lett, sö­tét harc éjszakája. Halálos csöndben röpülő nyilak serege, mely a könyörtelen, fenséges Akarat ijjáról mint zuhatag áradt, takarta el a szelíd holdat. Az Uraiig láttam el ekkor, de csak havat látott a szemem, havat a föl­dön s hófelhőket az égen is. Ámde lassan, mint a sarkon beljebb ke­rülő éjféli tolvaj, vagy mint a zátonyos öbölbe evező révkalauz, tekintetem keresz- tülsiklott a hegyes, fekete sziklák között és ekkor, — csodák-csodája —: . hajdani magyar puszták tulipános sző­nyegéből ielémcsapott a Szeretet illata, — szép barna legények hajtották a fehér mé­nest esti itatóra és a szél, a májusi szél ize most megcsókolta ajkamat és eltöltötte kitá­gult tüdőm minden sejtjét. Fajom szeretete mint biborhullámos tenger öntötte el szivem négy kamráját és a távoli orosz költő témá­ját rejtelmes ujjak igy variálták lelkem év­századok ködén keresztül vibráló húrjain: — Variatio. Történt, hogy a városba idegenek jöttek. Fejük fölött a munka viharfelhői szágul­dottak, megtelepedtek a házak fölött és lomha villámok áradata hömpölygőit ki ölük ahol ki voltunk téve minden rossznak s ha valaki megbetegszik, nincs, aki segítsen rajta) Buenos Ayresben az Emigrant-szálló tele van bevándoroltakkal. Május 8-án öt­ezren fölül voltak olyanok, hogy két hó­napja munka nélkül állanak. Enni adnak in­gyen naponta háromszor és lakást is adnak, amely ugyan közönséges tömegszállás, ahol üres drótmatrácokon, takaró nélkül, alszanak az emberek. Innen történnek a munkába való közvetítések. Akinek munkás kell, az ide fordul. Aki kimegy munkába, az kap in­gyen vasúti jegyet egész Argentína terüle­tére, vágj.7 esetleg csak a munka színhe­lyére és ha az illető a munkában nemi felel meg, mehet gyalog, ahová neki jól esik, mert rendszerint nincs pénze vasútra. A vasút itt ugyanis rendkívül drága. Egy napszámos két-három pésót (egy pésó = tizenkét korona), ha pedig szakma­beli munkához jut, akkor négj^-öt pésót kap egy napra. Ebből meg lehet ugyan élni, de félretenni nem igen lehet belőle. | Budapest, junius 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A politikai világban élénken tár­gyalják a Magyar Hírlapnak azt az állítólag jól értesült helyről származó hírét, hogy Gömbös^ Gyula tegnap este néhány bizal­masa előtt kijelentette, hogy a jobboldali intranzigens álláspontot képviselő társaival együtt rövidesen kilép az egységes pártból. Gömböst hat-nyolc híve fogja követni. Nagy föltüuést keltett Wolff Károlynak az a nyi­latkozata, hogy nem tart Gömbösékkel, ha­nem párthiveivel együtt továbbra is támo­gatja Bethlent, mivel a külföldi ut tapaszta­latai után belátta, hegy a konszolidáció munkájában mindenkinek részt kell vennie. Az ÉME vezére Eckhardt lesz? A Nemzeti Sajtótudósitó jelenti: Az Éb­redő Magyarok Egyesülete junius 27-én uagyigyü'ést tart, amelyen Pálóczy-Horváth István elnök a maga és elnöktársai nevében be fogja jelenteni az egyesület vezetéséről való lemondását. Ez a lemondás változást jelent az egyesület életében. Az uj vezető­ség azt fogja feladatának tekinteni, hogy az eddiginél nagyobb mértékben valósítsa meg az egyesület elé kitűzött célokat. Az ÉME uj vezére állítólag Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő lesz. Politi­kai körökben a Nemzeti Sajtótudósitó hire élénk feltűnést és meglepetést váltott ki. A tísztviselőkérdés A nemzetgyűlés tegnapi ülésén — amint röviden már jeleztük — Farkas István szo­gomolygó homályából. Az idegenek néma csapata pedig szétoszlott a városban, ömlött és betöltött minden zugot. Serény kalapács­szó hangzott mindenfelé. Az izzadság árja megindult és sebesen mosta a város kövei­ről az idők porát. Érces csillogás terjedt el és beborította fényével a templomokat, a házakat és bányákat. Az öregek pedig megindultak és a ka­pun keresztül elhagyták a várost. Lehajtott fejük ősz tarkóján magukkal vitték a Nap fényét. A férfiak pedig otthon maradtak és feleségükkel zsörtölődtek, vagy zavaros, csodálkozó szemmel tekintettek ki az abla­kon. Az ifjak izmai megduzzadtak, ajkuk mámoritó, harcos szavaktól biborlott és sze­mükben a győzelmes Ego önös füzével idéz­ték a sápadt leányok. A város pedig gyarapodott jólétben és gazdagságban, hire nagy lön, jó aranyának csengése szállt és megütötte a nagy váro­sok utcai zsivajba tompult fülét. De az em­berek lelke szomorú volt és lépteik ól- mosak. A Nyugat arca megfordult és mély sze­mének éjfekete sugara elérte a várost. — Történt pedig, hogy Kelet felől pásztor jött a városba. Hajnalpirkadáskor, porosán és fáradtan, megült a városba vezető hágón és, hogy bágyadt szeméről elűzze az álmot, furu­lyázni kezdett, mert még nagy ut előtt ál­lott. A szépen metszett jávorfából hangok peregtek ki: hosszú hangok, rövid hangok, Április 16-án voltam Brazíliában. Rio de Janeiróban több magyarral beszéltem, kö­zöttük több cseh-szlovákiai magyarral. Mindannyian le vannak rongyolódva, sze­retnének visszamenni, de nem tudnak, mert nincs pénzük s csak az elpusztulást várják mindnyájan. Ha hajóra tud valaki munkásnak beke­rülni, akkor eljuthat Európába, de ez nem mindig sikerül. Mikor otthon voltam, nem hittem cl, hogy a helyzet itt ilyen rossz, de most már elhiszem s ittmaradni is csak ad­dig szándékszom, amíg egy kis pénzhez ju­tok és utam Észak irányába veszem egy magyar mérnökkel együtt. Nevét nem aka­rom kiírni, mert nem akarja, hogy tudják, hogj7 mérnök létére milyen munkát végez velem együtt. Kérem az újságokban a kivándorlókat fölvilágosítani, hogy nem olyan arany az élet itt. mint ahogyan azt otthon elképzeljük. Én már magam nem is veszem figyelembe, csak azokon sajnálkozom, akik még ezek után is 1 az ide való kivándorlásra gondolnak. ciáldemokrata képviselő azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az indexrendszert Magyarországon is bevezessék. Walkó La­jos miniszter fölszólalása után a ház úgy határozott, hogy az indítványt napirendre nem tűzi. A tegnapi minisztertanács, miután hoz­zájárult azokhoz a módosításokhoz, ame­lyeket Kállay pénzügyminiszter indítványo­zott az indemnitási javaslathoz, a tisztvise­lők helyzetével is foglalkozott, amely ma a magyar törvényhozás egyik centrális prob­lémája. A tanácskozás főképpen .akörül moz­gott: miképpen lehetne a tisztviselők ügyét az indemnitási vitától függetlenül kielégítő módon megoldani. Érdemleges határozatot a kormány étinkéiben nem hozott. Nagy Emil igazságügyminiszter elnök­lésével tegnap értekezleten vitatták meg a birói és ügyészi kar különleges érdekeinek megvédését és a birói külön státus fentar- íásának kérdését. Az értekezlet eredménye­képpen az indemnitási javaslatba a birói és ügyészi karra vonatkozóan különböző pótlá­sokat vesznek be. i Cseh-szlovák miniszterek propaganda- kőrúton Bíudweisból jeflentik: Benes km ügy- miniszter tegnap dó hibám Budweisíba érkezett és előedást tartott „A felszaibadmliásunlkért folytatott küz|deim:iiTTk‘‘-rőil. — Máfirisch-Osr amiből! Jelenítik: Novak László kereskedelemügyi miniszter Voves óztályfönök kiséréséiben tegnap este nyolc órakor megérkezett. A miniszter meglátogatta a cseh és német színházat. egyformán bugók és csinosan cifrázottak és ahová, mint fakönnye, leperegtek, friss szél támadt nyomukban, sós puszták gyönge fü­vének izével-illatával terhes márciusi szél. A szél pedig fölkerekedett, gyors hátára kapta a kergetődző hangokat és könnyű vágtatással vitte a furulya-szót a város irányában. És alkonyaikor a város koromfekete egén mintha csillámló ezüstfátyol rezgeti volna, hasonló a tejuthoz, vagy a pusztán költöző ökörnyálhoz. Az öregek hangtalan menete pedig meg­állt a városon kívül, utoljára tekintett a le­áldozó Napra és megfordulva, nyomtalanul eltűnt Kelet felé. A férfiak arcára szelíd ko­molyság árnyéka ült és homlokuk ráncait, mint láthatatlan puha kéz, simította el a hegy felől érkező szél. Az ifjak szemében kialudt a lidérces fény, fölfigyeltek a hangra, a lcis- padon, oldalukon a lánnyal és a lányok sá­padt arca kigyulí. Az ifjak arcának bíbora pedig a hajnal pírjává enyhült, mikor tekin­tetük összefonódott a leány napos tekin­tetével. Ekkor lett, hogy Nyugat távol arcán az éber szemhéjjak egy fáradt percre bezá­rultak. Az utolsó éjsötét sugár már árván reszketve imbolygóit a reggel ködébe bo­rult levegőben. — Ám tizenkét óra. múlva megint éjszaka volt. M@Pgggg«E8i junius 13-iéi íunius 23-ig. a községi elöljáróságokon közszem­lére kiállítják a választási névjegy­zékeket. Húszezer lakoson fölüli vá­rosokban minden házban is kifüg­gesztik az abban a házban lakó vá­lasztók névjegyzékét. Minden ellen­zéki érzelmű választónak köteles­sége, hogy meggyőződjék arról, hogy az ö neve nem maradt-e ki a névjegyzékből! Élünk ám még cimbora. Most az egészen mindegy, ki kiáltja felénk: az egyszerű riyulvadász, vagy a szabad amerikai ember:: Francis Jammis vagy Walt Whitman... Tavasszal, fühempergésben, hirtelen ugrással, örömmel kitör belőlünk. A napnak mondjuk, a kutyánknak kiáltjuk, nézzük a szembejövők ar­cát, hogy rácsókoljuk az örömöt: elünk, élünk! Hogy megmondjuk nekik a csodát, amit már el sem lehet hinni, mert annyira kilopták belőlünk, annyiszor szétnyuzták bennünk, hogy c! sem tud­juk hinni: itt van a pillanat, amikor behunyha­tom a szemem: most jó, most szép az élet... tu­dom: van napfény, margarétás mező, kék ég, az­tán fehér felhők, minden fűszál alján élet: bogár, hangya, tücsök... .Fűbe gázolni, lebukni, harma­tot csókolni: föld, föld. Most jó, most szép az élet... most nincsen semmi, szívom a levegőt- hagyom a mellemre a napfényt, a fülembe a han­gokat, a szemembe a színeket... Mindenki le­gyen igy. mindenki igy ehetne, mindenki érezze­kacagja, bökje ki a titkot: élünk, élünk ám cim­bora! Aztán eszembe jut egy halott. Égy szegény újságíró, kit az élet kicsire nyúzott. A mostani élet. A maii élet csak egy nagy szivart dugott a kezébe: ennyi volt az öröm. Néhány hónappal előbb még ő irta ezt: „élünk ám még cimbora!*' Még hirtelen sietséggel odafestette a mondat fölé vastagbetüsen, magyarázón, keserűen, a ma kró­nikásának hirtelen, már túlról érzett igazságát: Történelmi miniatűr... Aztán elment. Láz. Kór­ház. Temetés... A halál lecsapott dacos préda- mondatára, de a focim, bizonyitóan, döntően meg­maradt: Történelmi miniatűr. Most itt járt a marsall Parisból. A győző, a nagy, a hatalmas. Katonák beszélgettek. Szabad­ság és kultúra: más szót nem is hallani, másról nem is tudnak. Ez a legkönnyebb. Kultúra, sza­badság:-ahogy akarom. A szabadság'nevében — ruhri lövöldözés és börtönzés, a szabadság ne­vében— szobor és iskolarombolás. Ha akarom kultúra ez Is: a négereknek külön bordély, egy­forma ■szerencsétlen német Gretchenekkel. Kultú­ra: buta, félős kínai merev fal: a magyar betű, magyar könyv száműzetése — a szépség, igazság, tudomány ne szállhasson magyarokhoz —... Csak egyeten egy szó maradt ki az ünnepből, szónoklatból, az egyetlen igazság, amit nem lehet álarcozni, amit nem lehet százféleképp magya­rázni: az élet! Katonák beszélgettek és elhallgat­ták. El kellett hallgatniok, mert az élet többé nem lehet üres szó, mert sokáig volt katonás, bűnös emberpusztitó halál. A kiszolgáltatottság után mindenki az igazság idejét várja, de ime: a katonák újra beszélnek, poharakat koccintanak, recsegik a bűvös szavakat: a kultúra és szabad­ság nevében!... Amikor hozzám ér a szavuk, hozzám, ki a rétre: én már látom a félrecsuszott álarcokat már veszem a szavak távoli értelmét és mondom az igazságot:... halál! Látom a fej- lövésesek utolsó örömtelen ugrását a nap felé. A fűben fekszem, aztán egyszerre felnevet bennem a megismerés, az első diadalmas, biztos megismerés: hogy jobb vagyok, szebb vagyok,' igazabb vagyok. Én vagyok a jobb, a szebb, az igazabb, mert csak — ember vagyok... Az ün­Asf @gési életre (tömbös hatodmogávai fellep az egtiséges pariiéi. r Wolffék továbbra is támogatják Bethlent. Lemond az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetősége. 3 (OKrv-vmv $1 .í* wía «n» H Mm 4 A Alt dPW korszakba vezethető vissza az Románul fi Iieserií. VÍ12,$ IS Sri iá || | irflj HA fj® képződésének és hatékony alkatrészeinek Összeérési folyamata a földi r T 1?JL1 J,.„ft. I,,,; 1! M Mg! ^jr &f&£ tIf JilL gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben)_ s mint ilyen| SWpjiTJUgff páratlan természetes gyógyszere a gJJÖSÜlör-, Utál- s egyéb tMJlSŐ betegségeknek! Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. i01<j Rendszeres adag íeggelizés előtt fél poháital. „IGMANDI" nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel |

Next

/
Oldalképek
Tartalom