Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-14 / 132. (285.) szám

2 nem a hatalom megszerzésére is. Azt han­goztatják, hogy békeszeretők, azonban le­hetnek-e azok? — Az által a puszta tény által, hogy Bulgária szándékai homályosakká váltak, Törökország számára uj lehetőségek tűn­nek föl. — Az angórai kormány az antanttal való hosszú konferenciázás után azelőtt a kérdés előtt áll, hogy békét kössön, vagy szakítson-e az antanttal. Egész a léten pil­lanatig abszurdumnak látszott a szakítás. Azonban a bolgár államcsíny óta a helyzet megváltozott. Kézenfekvőnek látszik a föl­tevés, hogy a forradalmi Bulgária közele­dést fog keresni az intranzigens Török­országgal. A Journal des Debats igy ir a bolgár forradalommal foglalkozó második vezér­cikke végén: — Ami a nagyhatalmakat illeti, konsta­tálnak kell, hogy a bolgár forradalom szálai elnyúlnak Tö­rökországba, Németországba és Szovjet- oroszországba. Izmed pasa legutóbbi fe­nyegető hangú demarsa a lausannei jugo­szláv és román delegátusokhoz megerő­síti ezt a kombinációt. A jelen pillanatban úgy keleten, mint nyugaton mindenre el­szánt emberek dolgoznak azon, hogy min­dent fölforgassanak és kielégítsék reváns- szomjukat. A pángermánok nyíltan hangoztatják, hogy augusztusra föl lesznek készülve. An- góra és Moszkva intrikál és ime, Szófia nyílt fölkelésbe tör ki. Londonnak és Páriá­nak elhatározóban és élesszemüen kell vi­selkednie. Daszkalov machinációi Paris, junius 13. (Saját tudósitónktól.) A párisi bolgár követség táviratot kapott a prágai bolgár követtől, amely közli, hogy a prágai követség az uj kormány rendelkezé­seit nem teljesiti, mert az uj kormánynak nincsenek az országban hívei. A távirat szerint százezer emberből álló hadsereg vonul az izolált főváros és a kormány ellen. Daszkalov mint bolgár ellenkülügyminiszter Prága, junius 13. Daszkalov, a Sztam- bulinszki kormány visszahívott prágai követe ma nyilatkozott a prágai sajtó meghívott képviselői előtt a bolgár helyzetről. Daszka­lov nem ismeri el az uj kormányt. Nyilatko­zatának gondolatmenete a következő: A bolgár forradalmat Ferdinátid cár és dinasztinája kamarillájának, a tartalé­kos tiszteknek és a macedóniaiaknak köz­reműködésével rendezte. A puccs célja Ferdinándnak és dinasztiájának Bulgáriába való visszatérését előkészítse. Szófia Tárcarovatunk: Péntek: Gergely Pál: Jeam Riohepin „összes élete". Szombat: Hl ekei Mária Patria: Várady, a csiz­madia. Vasárnap: Merényi Gyula: Megváltás. (Vers.) Dutkó Zoltán: Terra con vaiiaziione. A malomréti vigalom. A virágos faluvégen Megáilott a malompatak. Megállóit... megállóit... Nem forog a malomkerék. Elszikkad a fii a réten. A virágos faluvégen Ilyen csudát ki látott? Koszorúval a hajukban Nótaszóval dáridóznak, Mégis csak ... mégis csak ... Rájukszakadt nagy bajukban Koszorúval a hajukban Táncolnak, táncolnak. De éjfélkor a malomhoz A temető kilopódzik. S majd itt tesz... majd ott tesz... Az elbűvölt malom mellett Gyűjti a szétszórt virágot Egy óriás sírcsokorhoz: Halott lesz. halott lesz. Visszafelé jár a kerék. Néma minden. Kuvlk rikolt Sokára... sokára... — Haj, de reggel csak én látom. Én kiáltom: Elég, elég! Visszafelé Jár a kerék! ... Imára ... Imára. Györy Dezső. Basch Tivadar ntóda órás és ékszerész Prága, jindri&ska 6. szám 1038 igazi urai a macedóniai komiíácsik a tar­talékos tisztek Alexandrovval és Lazarov tábornokká] az élükön. Az uj kormány miniszterei csak bábok, kik azonnal el­tűnnek, mihelyt Ferdinánd megjelenik a porondon. Boris cár szintén csak atyjának engedelmes eszköze. Lehetetlen, hogy az uj kormány sokáig tartsa magát. Hogy hatalmát legalább rövid időre fönntartsa, mindent megtesz, hogy megakadályozza a külföldi államok intervencióját. Vala­mennyi bolgár követség a bécsi követ­séget kivéve, melynek élén Sztojilov volt miniszterelnök fia áll, hü marad a Sztam- bulinszki kormányhoz és nem ismeri el Ferdinánd embereit. Ezek a követségek addig, mig a SztambuÜnszld kormány ve­lük közvetlen összeköttetést nem létesít, a prágai bolgár követségnek vetették alá magukat. Az uj kormány Szófiában és környékén kihirdette az ostromállapotot és elrendelte az általános mozgósítást. Az uj kormány zászlaja alá 20.000 tartalékos tisztet, 35.000 macedóniai komitácsit és 50.000 tartalékos bolgár katonát sikerült toborozniok. A pol­gárháború tehát elkerülhetetlennek látszik. Hogy meddig fog tartani ez a harc, az belát­hatatlan. biztos azonban, hogy Sztambulin- szki győzelmével fog végződni, mely esetben ütött a dinasztia utolsó órája is, mert akkor a Kóburg-ház tagjainak megmaradása az uralmon elképzelhetetlen. Megcáfolják a francia-aiagol szakifást London, junius 12. Illetékes helyről köz­ük, hogy az angol kormány, ellentétben az elterjedt hírekkel, még nem foglalt véglege­sen állást a német javaslatokat illetőleg. A miniszterek még mindig tanácskoznak a Poincaré-féle informatív jegyzék fölött anél­kül, hogy Franciaországgal és Belgiummal a kielégítő megegyezésre módot látnának. Fgyes angol lapoknak azt a közlését, hogy Franciaország és Anglia között a szakítás küszöbön áll, kategorikusan megcáfolják. Az angol kormány még nem döntött Ruhr-politikáját illetőleg Pájris, junius 13. A Havas-ügynökség jelenti: Az angol külügyi hivatal közölte a francia követ­tel, hogy a francia sajtónak azok a jelentései, melyeik a londoni hétfői minisztertanácsra vonat­koztak, teljesen légből kapottak. A hétfői minisz­tertanácson nem történt végleges döntés Angliá­nak a német kérdésben követendő politikáját ille­tőleg. Jaspar külügyminiszter beszéde Brüsszel, junius 12. Jaspar külügyminiszter a kamara mai üléséin a' költségvetés tárgyalásánál többek között a következőket mondta: Azért vo niuiituinlk be a Riulhrviidiékre, hogy a jóvátétel! ösz- szegeiket megkapjuk, tehát csak akkor fogunk mwmém A vendég. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Orosz Sándor. Az uradalom erdésze csodálkozva for­gatta kezében a levelet, melyet az öreg ke­rülő a heti lappal egyetemben most hozott a messzi városból. A boríték jobb sarkához idegen ország leveljegye tapadt, a ziháló, tüszögő gőz­paripa messze délről, éjjel-nappal vágtatva, felhozta ide, a nagy hegyek közé. A zöldkabátos már vagy féltucatszor elolvasta a címet, az irás, Kovács Dénesnek, az uradalom félviseltes erdészének szól, ezt tehát neki kell fölbontani. Az asztalon fekvő tollszár hegyével feltörte a borítékot. Földesura értesítette hogy a télvégi mellhártyagyuiadás után orvosa tanácsára a napsugaras délvidéken élvezi az örök egészség forrását: a kacagó tavasz verő­fényét, ez évben 'fajddürgésre nem jön föl hegyei közé, ahol a zordon utótél most még sokszor vicsorítja a fogát. Megengedi azon­ban fővárosi kezelőorvosának, hogy a terü­letén egy kakast lőhessen, de csak kicsit, a nagyja zavartalanul szaporodjék ez évben. És mikor Kovács a levél befejezését ol­vasta, szemöldöke sötéten összerándult, de aztán önkéntelenül elmosolyodott. Mert az utolsó sorok neki szóltak, a fenyveseket járó. marcona, darabos fér­fiúnak, aki a gerincek szikláin szöges cipői­vel biztosan felkuszik. de az úri szolónok fé­nyes padlóin esetlen lépéseivel elcsúszik: a vendéget simán kezelje, mivel a fővárosi társadalomban mások a szokások, mások az élői teletek, mint ott fent a hegyek között. kivoiurim, miikor ezt a célunkat elértük. A Ver­sailles i békeszerződés a mi védőbástyánk, ragasz­kodunk tehát e szerződés végrehajtásához. Némi eredményt értünk el azáltal, hogy Németországot sikerült eszmecsere megkezdésére bírni. Szövet­ségeseinkkel készek vagyunk tárgyalni a jóvá­tétel! kérdésről, Németországgal azonban addig ■nem tárgyalunk, miig a passzív ellenállást meg nem szüntetik. A francia és belga követ Curzonnál London, junius 13. Curzon lord tegnap fogadta a francia és belga követet. Románia fütyül. (g) Prága, junius 13. A szófiai események nyomán rendkívül föltűnő, izgatottság érezhető a prágai kor­mány külsőpolitikai szekciójában. A külügy­minisztérium puha, párnázott, hangfogó ajtói gyakran csapódtak be tegnap Daszkalov mö­gött, akit visszahívott Prágából az uj bolgár kormány, de akiről a Cseh-szlovák sajtó­iroda szükségesnek tartotta jelentésében konstatálni, hogy még mindig Prágában tar­tózkodik. Daszkalov Sztamb uliins zikinek po­litikai kreatúrája és igy érthető, hogy politi­kai eszménykép ének bukása után nem siet Szófiába, de ott marad, ahol nőhet még szá­mára fü, ahol érvényesülhet, ahol kavarhat még vizeket és keverhet politikai kártyákat. Az <uj bolgár kormány elleni külföldi akció súlypontja a kisantantra nehezedett s Bel- grád és Prága ma az a hely, ahonnan a Czanhov elleni politika európai intrikáinak szálait bogozzák s Daszkalov az a bolgár politikus, aki gondoskodik arról, hogy az uj bolgár kormány elleni külföldi akciónak le­gyen elég gyujtóanyaga és lendülete. Az bizonyos, hogy a bolgár események sehol sem váltottak ki oly erős visszhangot, mint Prágában és Belgrádban. A szófiai kontra- vagy rekoutraforradalom keresztül­húzhatja Benesnek egész balkáni politikáját — mondotta egy a politikai kulisszák mö­gött jártas informátorunk —, holott ez a balkáni politika Benesre nézve életkérdés, mert nagyon jól tudja azt, hogy a közép­európai politika breitbarfci mutatványait egy­szer elérheti az a sors, ami Breitbartot Grácban utolérte, a középeurópai erőmüvé- szettel a végtelenségig nem lehet operálni s vissza kell térnie a pánszlávizmus nyugati és déli, az európai kultúrába kapcsolódó po­litikai ideáljához s akkor meg kell mérkőz­nie a balkáni problémával, ami súlyosabb, nehezebb és veszedelmesebb, mint azok a produkciók, melyekhez ma a középeurópai varietében tapsolnak. Benes balkáni gravitációjának már ré­gebben láttuk jelét, most pedig világosan ki­tűnik az, hogy a Benes és Ninosics balkáni koncepciói annyira kiérettek és kiforrottak voltak, hogy az a körülmény, hogy egyik MIMII11 "II i IIIMI—Hl ■*—WMWI* IMW—1ITT Vadászterületének jöhire érdekében rajta legyen, hogy a vendég kakas nélkül ne térjen vissza, a vadászat lefolyásáról pedig küldjön részletes beszámolót. így a földesúri * Négy hét múltán a tengerpart fövényén sétálók csodálkozva megálltak egy árnyékot vető pihenőfülke mellett, napsütötte férfi ült benne és szive mélyéből úgy kacagott, hogy szemeit elöntötte a köny. A járókelők megcsóválták a fejőket, tovább mentek, de gyanakodva visszanéztek, hogy a kacagó férfiú mit miivel. Az pedig öléből fölvette a levelet és nevetésre széle­sedő arccal újból elolvasta a nagy hegyek nyílt tekintetű, keresetlen szavú emberének egyszerű beszámolóját: ... Az állomáson megvártam a küldött vendéget. A hálókocsiból kiszáll egy szemüveges ur, a szolga leadja a bőröndöket és körülnéz. Hozzámentem, megmondom, hogy ki vagyok és kit várok. Érre azt feleli, hogy nagyon örvend, pedig nagyon álmos kinézése volt és nyújtja a kezét. Megszorítottam a magam módja szerint. A doktor ur erre sipitozik, mint egy vén kisasszony: — Jaj, a kezem, összetöri a csontjaimat! Megcsóválom őszülő fejemet: — Csak nem? Hisz az ur húsból van, nem pedig vajból, szorításomtól még senki emberfiának nem törött el az ujja, csak a vadorzó Juon három bordája, mikor egy lőtt őzsuta miatt összeölelkeztünk! Kocsira cihelődtünk. Az öreg Mihály megcsapta a vasdereseket és nekivágtunk az erdei útnak. A cséza olyi'k gödörben majd kivetett, a vendégünk folyton piszegett. minden zökkenőnél kap­kodott, egyszer meg is szólalt, hogy nincs-e az uraságnak rugós kocsija? készséges csatlósuk kiesett a balkáni sakk­tábláról1, már fölborítja számításukat és föl­húzza izgatottságukat. . A Beneshez közel álló Cesiké SÍ ovo mai száma szerint Jugoszlávia a bolgár forrada­lom által előállott helyzetet komolyan ítéli meg. Jugoszláviát különösen a mozgósítás izgatja, noha az uj bolgár kormány azt állít­ja, hogy a bolgár mozgósítás nem irányul a szomszéd államok ellen, A bizalmatlanság Belgrádban erősen tart és a szerb kormány diplomáciai lépéseket tett, nehogy Jugoszlá­viát Bulgária részéről meglepetések érjéfe. A szerb kormány ezenkívül, a kisantant de­tektív hivatását teljesítve, figyelmeztette a francia, angol és olasz kormányokat a vár­ható balkáni komplikációkra. Cseh-Szlová­kia ezzel szemben várakozó állásponton van és újabb állásfoglalását a helyzet belgrádi megítélésétől tette függővé, mert a cseh­szlovák köztársaság a balkáni kérdésben köteles Jugoszláviával szolidaritást vállalni. Egy belgrádi jelentés arról ad hirt, hogy a szerb nacionalisták a fegyveres beavatko­zást sürgetik s nem elégszenek meg a diplo­máciai lépésekkel. Belgrád tehát háborús hangulatú, Prága viszont vár és Beligrád'hoz igazodik. Nem igy azonban a kisantant harmadik szereplője: Románia. A os eh-szlovák sajtóirodában bizonyára súlyos gondokat okozott az a kérdés, le­adják-e azt a bukaresti jelentést, mely arról szól, hogy a román kormány örömmel üd­vözli Sztaimbulimszki bukását, mert a bolgár parasztpárt letörésétől várja a román pa­rasztpárt politikai erővesztését is. A román kormány tehát füttyül egyet a kisantantos külpolitikai érdekre, mikor az ö speciális belpolitikai érdekeiről van szó. Ez a helyzet pikáns és jellegzetes. Meg kell jegyeznünk ebből a helyzetből azt, hogy a kisantant politikai fölfogásbeli egysége azonnal fölbomlik, amikor más határról van szó, mint a trianoni békeszerződésben meg­vont ^határokról. A községi választások. Pozsonyból je­lenti tudósítónk: A községi választások elő­készítésére kiküldött bizottság értekezletet tartott, amelyen Dusek Vladimír állami jegyző, osztályfőnök ismertette az elkövet­kező választási rendszert. Az értekezleten megjelentek a húsz választási kerület nevé­ben a különböző politikai pártok képviselői, akik a * választási listákat átvizsgálva, azo­kat helyesnek találták és nevük aláírásával hitelesítették, kivéve a független német nem­zeti pártiakat, akik kifogást emeltek a listák ellen azon a címen, hogy azokat erős cseh­szlovák szellemben állították össze. Nem is írták azokat alá. A többi politikai pártok képviselői a választási előkészítő munkákat kifogástalanoknak találták és a listákat alá­írták. ______ Csütörtök, junius 14. — Van, — mondom — de hóolvadás után a fafuvarosok szétverik az utat, a ru­gók az első száz méteren eltörnének, arra feljebb, a hegyek között, még cifrább az ut, a sziklák között csak csézával lehet átver­gődni! — Mikor érünk fel? — kérdezte félén­ken a doktor ur. — A vasderesekkel délben, más lóval csak este! Egész utón nem szólt egy kukkot sem, csak folyton sziszegett, ha Mihály megeresz­tette a gyeplőszárat. A feleségem ebéddel már várt. A piroshusu pisztráng ízlett neki, na­gyon dicsérte, de csak egy halat evett. Az asszonyom kínálja a másik tál ételt: — Tessen parancsolni, az uram maga lőtte a szalonkákat, valódi bélvagdalék, úgy készítettem, ahogyan a méltóságos ur ked­veli, ha kakasdürgésre jön! Nagy szemeket meresztett a szemüvege mögött, de nem evett, azt mondta, hogy a fűszeres ételt nem bírja a gyomra! Hozzák a tepertős turóscsuszát, csöpö­gött róla a zsir, az asszony nem fukarko­dott vele. Hát abból sem szedett, mert ..buja" étel! Gondolom magamban: mifelénk a fü buja, ha a kiadós tavaszi esők növésnek duzzasztják. de a turóscsusza? Asztalt bontottunk, a doktor ur a ven­dégszobáiba vonult. A feleségem kétségbe volt esve, hogy az istenadta éhen hal. Hamarosan bevittem egy köcsög tejet. Ez Ízlett neki, két bögrét is megivott és lefeküdt. Uzsonatájt felköltöttem, aztán nekivág­tunk a havasnak. Az Andris vitte a puská­kat. volt kettő is, Mihály hozta a bundákat. Alkonyaikor fölértünk a véderdőbe, a kunyhóhoz. A doktor ur ijjedten kérdezi: — Csak nem hálunk itt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom