Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-14 / 132. (285.) szám

yTJmM&G&WJfíRTXP _______________g kezdőd hetik. Mindezek kell, hogy erősitőleg hassanak a korona értékének alakulására. A pénzügyminiszter beszéde fölött nem kezdték meg a vitát. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen üdvözölték Nagy Emil uj igazságügyminisztert. Nagy Emil az üdvözlésekre adott válaszában a többi kö­zött ezeket jelentette ki: — Mikor e nehéz szerepre vállalkoz­tam. azért tettem, mert abban a munkában, amelyet a külföld előtti összetartásunk do­kumentálására ki kell fejtenünk, szintén részt akarok venni. Mindazt, amit meg aka­rok valósítani, már tizenegy év előtt, a koa­líció idején is hirdettem. Félre kell tenni a közjogi harcot. Megvalósítandó reformjaim egyedül a nép érdekeit szolgálják és ha eze­ket annak idején megvalósítottuk volna, ak­kor sikerült volna talán a forradalmakat is el­Dortmund, junius 12. Az ostromállapot kihirdetése után a város lakossága ellen a súlyos erőszakosságok egész sorát követték el a franciák. A szolgalmi tilalom kimondása után a francia őrjáratok mindenekelőtt meg­szállották a városba vezető útvonalakat. Számos kirándulót, akik Dortmund vidékéről igyekeztek vissza a városba és a megfelelő engedélyekkel nem bírtak, a francia őrségek letartóztattak, mely alkalommal úgy a tisz­tek, mint a legénység a legbrutálisabbau bántalmazták nemre való tekintet nélkül a német polgárokat. Sokkal súlyosabb követ­kezményei voltak több francia őrség maga­tartásának, melyek szó nélkül tüzelés alá vették a városba igyekvő németeket. így egy német orvost, aki egy szomszéd köz­ségben hivatása teljesítése közben járt s mikor visszatért Dorfcmundba, a francia őr­ség szó nélkül agyonlőtt. Tegnap a francia őrségek egy második német orvost is agyonlőttek, úgyszintén egy német rendőr- tisztviselőt. Dortmundban negyven miiliárdot koboztak el a franciák Dortmund, junius 13. A német Birodalmi Bank dortmundi fiókjából negyven milliárd márkát ko­boztak el a franciák. Az elkobzás a két francia altiszt agyoniövetésének megtorlásául történt. Uj vámrendelei a Ruhrvidéken Koblenz, junius 12. A szövetségesek fő­bizottságának brüsszeli határozata alapján elrendelték, hogy uj vámrendeleteket adja­nak ki a megszálló hatóságok, melyek Né­Bwaaaam ír nm i iiijii i n m minire kerülni. Terveimet a legjobb szándékkal akarom megvalósitani. Vallom, hogy a ke­resztény gondolatot meg kell menteni. Az egybegyült képviselők az igazság­ügyminiszter beszédét nagy éljenzéssel fo­gadták. Nyolcórás üléseken tárgyalják az indemmíásí Tekintettel arra, hogy az indemnitási vita jó sokáig elhúzódik, az egységes párt­ban arra törekszenek, hogy a vitát lehetőleg megröviditsék és ezért nyomban a bizottság jelentésének beterjesztése után indítványozni fogják a sürgősség kimondását és ezzel kap­csolatosan a nyolcórás üléseket. Minthogy az indemnitási vita a nyári hónapok nagy részét lefoglalja, a parlament nyári szünete csak juliius közepe táján kezdődhetne meg. rnetországmak a Ruhrvidékre való importját még jobban megszorítanák. Münster, junius 12. Gelsenkirchen-Schal- keban .a franciák ma megszállották a Conso- lidation nevű bányát. Á franciák Dortmundban egy svájci állampolgárt agyonlőttek Berlin, junius 13. (Berlini szerkesztőségünk te- lefonjelentése.) A vasárnapról hétfőre virradó éj­szakán Dortmundban agyonlőtt hat egyén közül az egyik Sclüech Ferenc svájci állampolgár volt. Csendélet a cseh-szlovák—lengyel határon. A Lidővé Noviny jelenti: A lengyel határőrség az utóbbi időiben cseh-szlovák területen cseh­szlovák állampolgár okát fogott el és tiltott ha­tárátlépés miatt büntetést rótt az élfogottakra, közöttük Kozsdon vollit képviselőre is. Legutóbb pedig Miclhalok miniszteri tanácsost tartóztatták le, agy földművest pedig, akinek birtoka a határ mindkét oldalára kiterjed, a lengyel határőrség cseh területen bántalma'zott a felesége és a leá­nya jelenlétéiben. Az illetőt végüli a lengyel terü­leten levő parancsnokságra kisérték, ahol hu­szonötezer lengyel márka pénzbüntetéssel súj­tották. A büntetés behajtásától csak a község polgármesterének a közibelépésére tekintettek el. Mos ismét cseh területen támadták meg a föld­művest és el akarták kobozni a nála levő cseh pénzt. Az erre keletkezett dulakodás közben az egyik haitiárrendőr megharapta a íö ldimiiv.es fele­ségének a kéziét. A bántalmazott feljelentésére a helyszíniére kiszállott lengyel bizottság megálla­pította. hogy az eset cseh-szlovák területen tör­tént, de a bántalmazottnak nem szolgáltatott elégtételt. Junius 20'6n Ul msif, a ftépvisemáz Prága, junius 13. A képviselöiháiz, amint értesülünk, ju­nius 26-án ül össze és július 5-ig fog tanács­kozni. A ház ekkor megkezdi nyári szabad­ságát, de ugyanazon a napon összeül a sze­nátus, amely július 12-ig marad együtt, hogy azután ez a kamara is nyári szabad­ságra menjen szét. Ilyen rövid ülésezés mel­lett a nemzetgyűlés nagyobb munkát elvé­gezni nem tud és ezért a politikai ellentétek­re vezető kérdések, mint például a szociális biztosítás, a vagyonadó leszállítása, a vám­koefficiensek szabályozása stb. aligha ke­rülnek napirendre. ♦♦^•í****** f**********•/ !> »«<• í t i-', A Ceské Slovo megtámadja* Klímát. Kramár kassal látogatása. — „Klíma lehetet­lenül föliujta a kémkedési affért14. Prága, junius 13. A cseh nemzeti szocialista Ceské Slo-vo mai számában válaszol a Bratisiavské No­viny, a cseh nemzeti demokrata párt szlo- venszikói lapjának legutóbbi támadására. Válaszában Kramár kassai útjáról a többi között a következőket írja: — Kramár utazhat oda, ahova akar, mi csak Klíma és a hozzá hasonló többi kassai, mangitfalvai és korompai áTamhivatalnok tapintatlanságán csodálkozunk, akik Kállay szlovenszkói miniszter hivatalos látogatása alkalmával nem rendeztek a tiszteletére ün­nepségeket, de bengáli tüzet mertek gyúj­tani Kramár látogatása alkalmával. — Ezek az uraik erősen csalódnak, ha azt hiszik, hogy elérkezett az ő idejük. Eny- nyine szomorú állapotok még nincsenek ná­lunk... A Národni Lisfy a kassai látogatás után a losonci, zólyomi és besztercebányai kémkedés szenzációját rö-pitet te világgá. Csak ne dicsekedjen Klíma ur. — Azt mindenki tüstént felismeri, hogy Kiima ezt a kémkedési affért lehe­tetlenül felfújta, hogy ezzel elterelje a figyelmet. — Kramár dr. Kassán volt. Ez tény. Sokat, nagyon sokat szónokolt ottan. De miént nem kérdezte meg az ottani kereske­dőket és iparosokat, hogy milyen kereske­delmi viszonyban állott azelőtt Kelet- szlovenszkó Galidájval. És . miért nem be­szélt arról, hogy ez a viszony éppen azért szenved, mert Kramár dr. minden érejévei azon van, hogy a Lengyelországgal való megegyezés írtjába akadályokat gördítsen. Miért nem mondotta meg a gyárosoknak, kollegáinak, hogy neki fontosabb az egyéni hiúsága, mint az olyan csekélység, mint a kereskedelem és az ipar üdve... Ha a cseh­szlovák köztársaság normális gazdasági ösz- szeköttetést létesít Lengyelországgal, akkor ■ illl WnTIITTfflimW H«cMImstfaÉSsas«£M!»®iii is Baesteamr® m ReckÜnghausen junius 13. Múlt éjszaka az egyik francia őrség a város főutcáján haladó két né­met polgárt szó nélkül agyonlőtte. ReckÜnghausen ben kiherdették az ostromállapotot. Tovább folyik a nemet vér Dorimiiidban. Rakovszky Iván nyilatkozott a soproni eseményekről. Válasz Farkas István interpellációjára. — A pénzügyminiszter ismertette az indemnitási javaslatot, Budapest, iunius 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén tizenöt interpellációt jegyeztek be,' amelyek nagy­része azonban nem politikai, hanem szociá­lis s gazdasági vonatkozású. Az interpellá­ciók előtt Rakovszky Iván belügyminiszter válaszolt Farkas István szociáldemokrata képviselőnek a soproni szocialista népgyülés ügyében az elmúlt hét szerdáján előterjesz­tett interpellációjára. Hébelt szerint — mon­dotta a belügyminiszter — a népgyülést a Selmecbányáról áthelyezett akadémia hall­gatói zavarták meg akik Hébelt szerint külön katonai alakulatot képeztek. Azt is elpanaszolta, hogy a diákok megfenyegették a szónokokat és a szocialistákat. A leghatá­rozottabban kijelenti, hogy a soproni ifjúság semmiféle katonai alakulatot nem alkot és nem igaz, hogy különítménybe tömörült. A főiskolai ifjúság egyszerűen összetart és szép kari szellem fejlődött ki köztük, amelyet még Selmecbányáról hozták ma­gukkal. A beszámolón tényleg megjelent né­hány diák, de nem tettek egyebet egy-két közbeszólásnál. A gyűlés vége felé történt kisebb összeütközés. A hatóságok megtették kötelességüket. A miniszter nyilatkozatát a szocialisták heves közbeszólásokkal kisérték. A belügyminiszter válaszát á ház nagy többsége tudomásul vette. Hegymegi-Kis Pál a választói névjegy­zékek ügyében interpellált, miközben heves jelenetek játszódtak le a baloldal és Wolffék között, amelyek különösen Wolff beszéde alatt érték el tetőpontjukat. Az elnök kény­telen volt az ülést fölfüggeszteni. Az ülés még tart. Nagy Emil bemutatkozása az egységes pártban Az egységes párt tegnap este pártérte­kezletet tartott, amelyen megkezdték az in­demnitási javaslat tárgyalását. Kállay Tibor pénzügyminiszter ismertette a javaslattal kapcsolatosan a gazdasági és pénzügyi hely­zetet, valamint a költségvetés rendelkezé­seit. Megjegyezte, hogy az állami kiadások a drágaság miatt jelentékenyen emelkedtek, ezzel azonban a bevételek nem tartanak lé­pést, úgy, hogy az államháztartásban az ed­digi helyzet föntartása érdekében is erélyes intézkedések válnak szükségessé. Erre az indemnitási javaslat keretében is gondot for­dított. Reméli, hogy a külkereskedelmi mér­leget a meglehetős jónak ígérkező termés lényegesen javítani fogja és az export meg- MUBÜBimnWlMEffWmflBBiMBIIMUMM——pgaaga—BBM — De bizony itt, — mondom — a méltó- ságos ur is itt szokott jóízűen horkolni! — Hiszen nincs ágy, nincs kályha, meg­fázunk! — veti vissza kétsébeesetten. — Majd csinálunk, — csititottam sze­gényt. Andris, mint máskor is, letört pár íenyőgalyat. összeuyalábolta és a kalibát kiseperte. Mihály a fokosával kocsiderékra való száraz ágat vágott fel, a kunyhó köze­pén jó magam megraktam a tüzet, a faze­kat megtöltöttem a közeli forrás vizével, mivel száraz vacsorához dukál a meleg tea. A doktor ur csak csóválja a fejét, végül kiböki: — Ez romantikus szálloda! Elleneztem véleményét: — Itt, a havason, nincs romantika, csak természet. Az mindent ad. A fenyő törzséből levágunk félméteres rönköket, a véknyabbik széknek való, a astagja a kerek asztal. Az Andris a sarkokban megveti az ágyakat, a derékaljat jó vastagon megalapozza vékony fenyőágakkal, a tetejét pedig bőven kitölti száraz mohávab Ilyen ágyon a fejedelmek sem alusznak! — Igaza van, — nevetett a doktor ur, — de könnyen megfázik az ember! — Amig az Andris és a Mihály fölváltva rakja a tüzet, nem kell félni tőle. Tüdőgyu­la dást még senki sem kapott a kalibában! Ezalatt elkészült a tea, a hátizsákból föltálaltam a jó szárazkolbászt és paprikás szalonát, a doktor ur csak piszmogott, íkákabélű a szegény! Andris is elkészült az ágyakkal, a bundákat ráteritette és mivel­hogy beesteledett, a lefekvést ajánlottam, hajnal előtt talpon kell lenni. Motoszkálá. közben kérdezem a vendég urat:-Lőtt-e már sok fajdkakast? — A körvadászatokon csak nyulat és foglyot,, — feleli — de kakast még nem. Elutazásom előtt azonban átolvastam az Csütörtök, junius 14. összes vadászkönyveket! Megvakarom a tarkómat: — Más a betű és más az élő vad! Sebaj! A doktor ur beül a kész ernyőbe, ha a kakasok beszállnak, ne fészkel ődjék, ha­nem kuksoljon, amíg kivirrad, akkor vá­lasszon ki egyet a legények javából, jól oda irányítsa a puskát, olyan kakast fog az ur haza vinni, amilyet még nem látott a pogány nagyváros! Félálmomból fölriaszt a doktor ur: — Van erre vadorzó is? Egy-kettő! — Vakimerőek? — Akad köztük kemény gyerek is. a főszolgabíró azonban messze lakik, a kéz­beeső karó a legjobb bíró nálunk, aztán pár hétig csönd van! A doktor ur egy ideig még fészkelődéit a bundában, majd ismét megszólalt: — Az emberre is lőnek? Álmosan odavetettem: —• Kitelik az is a beste lelkekböl! És mert nem kérdezett többet, szépecs­kén elaludtam. Egyszerre valaki ráz, az Andris volt. A doktor ur .a tűz mellett forgolódott, hol a becsesebb, hol meg a másik fertályát me­lengette. Kiugróm a kunyhó elé, megnézem a göncölszekér állását, itt az indulás ideje! Mihály föltálalta a kész teát, a meleg korty ilyenkor jól esik. .Mondom aztán: — Doktor ur, most csöndesen kövessen, megyünk! Alig lépünk hármat az erdőben, reáni piszeg: — Nem látok semmit! Persze, a pápaszem! Karonfogva elbo­torkálunk a havasi rétig, ott az ernyőbe tuszkoltam, megmutattam neki a kupákat, ahol a kakasok táncolnak, dalolnak, aztán eloldalogtam a rét másik felébe, a íenyiies- kék között meglapul tani, hogy szükség ese­tén kéznél legyek. Lassan virrad. A kakasok egymásután J b esz állmaik, csuhukolnak, dobolnak, bolondul j dalolnak, öröm volt őket hallgatni! Közben egészen kivirradt, a legények ott táncolnak az ernyő körül, lövés még mindig nem esik, mi van a vendégünkkel? Megkaptam a választ: a doktor ur po­koli krákogásba kezd. a kakasok fölneszei­nek, egyik a másik után elmegy a fenébe! Az ernyőhöz rohanok: — Mi van, doktor ur? Előbb még köhög néhányat, aztán egy­kedvűen mondja: — Nem láttam semmit, pápaszememet ellepte a pára. De nagyon sok gerlicét hal­lottam búgni! Majd hányát vágódtam! Jó Isten, mióta lett a nyírfajdból ger- lice? Jól nézünk ki! A dörgésnek úgyis vége volt, hazaban­dukoltunk. A doktor ur sűrűn emlegette a fáradtságot, az elutazást. Kakas nélkül? Nem lehet! Nagynehezen még egyszer fölcsaltam a havasra és mikor az ernyőbe nógattam, a kezébe nyomtam a zsebkendőt is, nehogy megint elkrákogja a kakasokat, a közelében hasnavágódtam és vártam. A kakasok tegnap óta aludtak és felej­tettek egyet, pontosan beszálltak és remek nótázásba fogtak. Annyira kivirradt, hogy már vörös rózsáikat láttam, a doktor még mindig nem lő. És eszembe jutott a párás szemüveg, meg a turbé'koló gerlice és Mél­tóságod parancsa: megcéloztam .az egyik fekete legényt és odapörköltem a lövést. Azzal fölpattanok és az erdőn keresztül a rét másik vége felé rohanok. A doktor ur meg rettenetesen ordít: — Erdész ur! Segítség! Vadorzók! A réten át az ernyő felé megyek, a földről magasra emelem a kakast és a ha­donászó vendég felé mutatom: — Ez szép volt! Gratulálok, doktor ur! — Ml volt szép, a vadorzó? Hisz itt fu­tott mellettem az erdőben! — Szarvas lehetett, azonban a szép lö­véshez és az öreg kakashoz gratulálok! En­nek a méltóságos ur is örülni fog! A doktor ott áll az ernyő mellett és bu­tán bámul, aztán mosolyogva nyújtja a ke­zét és boldogan dadogja: — Köszönöm, köszönöm! És a kakast nem engedte ki többet a kezéből. Útközben már azt is regélte, hogy volt. mint volt, hogyan célzott, mint lőtt! Lent nem volt többé maradása, fogat­nom kellett, olyan boldog embert még nem vitt a vasút a hátán, mint a doktor urat! Evvel zárom részletes beszámolómat az idei fajdvadászatról. Azt azonban nem hallgatom el, hogy olyan vendég, aki a kis kakast gerlicének, a dürgést turbékolásnak nézi és a kákabelivel sem a sneffesemegét, sem a tepertős turóscsuszát nem bírja, nem való a mi hegyeink közé, az csak maradjon a körvadászatokon nyulak és foglyok között. Bizonyára szemüvegét akkor is ellepte a pára, mikor Méltóságod betegségét vizs­gálta, nem lehetett az gyulladás, csak nátha, ez ellen pedig a mi hegyeinknél jobb doktor nincsen. Háromórás kapaszkodás a havasra kisajtol a tüdőből minden nyavalyát! Mél- tóztassék a csepürágóknak hátat fordítani, itt javában virulnak a fenyők, meg a vadvi­rágok és a vágásokban vígan riadoznak a bomlott kedvű őzbakok. Teljes tisztelettel Kovács Dénes, erdész. * A strandon másnap hiába keresték a ka­cagó férfit, ott ült már a gyorsvonat étkező­jében. tekintete a messzeségben révedezett, ahol a havasok taraja hullámvonalakat raj­zol az égboltra s ahol a kacagó hegyi szelek szárnyán nyíló fényük balzsamos virágillata száll a tűlevelű faóriáscxk sudarai között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom