Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-12 / 130. (283.) szám

£ Kedd, junius 12. lekedésiigyi miniszter Timo Kazaszov, szo­cialista, kö'Zimunkaügyi miniszter Jankó Szto- j eresen. Tegnap este egész Szófiában nagy tün­tetések voltak, melyeken a lakosság örömé­nek adott kifejezést Sztambuliaszki kormá­nyának bukása fölött. Hasonló tüntetésekről érkeznek hirek az ország minden részéből. Csak egyes helyeken fordultak elő rendzava­rások, a lakosság azonban a hatóságokat spontán támogatva, mindenütt helyreállította a rendet. Az uj köziigazgatási funkcionáriu­sok mindenütt megkezdték hivataloskodásu­kat. Czanko'ff miniszterelnök látogatást tett a külföldi diplomáciai képviselőknél, kik örö­müknek adtak kifejezést afelett, hogy a ha­talom átvétele erőszakoskodások nélkül tör­tént s megígérték a miniszterelnöknek kor­mányaik morális támogatását. A bolgár nép ünnepli Stambulinszky legyőzőit Szófia, junius 10. (A Bolgár távirati iroda jelentése.) Az uj miniszterek nagy tekintély­nek örvendenek a bolgár közvélemény előtt, melynek bizalma mindinkább nő az uj kor­mánnyal szemben. A kommunista párt veze­tői ma bejelentették a belügyiminiszternek, hogy a kommunista párt lojálisán fog visel­kedni. Rendkívüli intézkedéseket nem tettek, a cenzúrát sem rendelték el. Belgrád, junius 10. (Jugoszláviai tudósítónk jelentése.) A belgrádi kormány minden lépést megtesz az antanthatalmaknál, hogy meghiúsítsa Bulgária visszatérését a központi hatalmak poli­tikájához. Ha a szófiai forradalomban a bolgár haderők nagyobb egységei is részt vennének, ak­kor a belgrádi kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége a fee'vveres intervenció, hogy a Bal­kán békéjét megőrizze. lteff&€!!fiiw£§)KI BVüüBBiszfitericBBBács Belgrád, junius 10. (Jugoszláviai tudósítónk távirata.) A bolgár kormány erőszakos megbuk­tatásáról érkezett hirek lázas izgalomba hozták a jugoszláv fővárost. A politikai körök meglepe­tése annál nagyobb, mert Stambulinsky pozíció­ját olyan szilárdnak tartották, hogy kizártnak látszott a macedón forradalmárok akciójának si­kere. Az első hírek után azonnal összeült a rend­kívül! minisztertanács, hogy foglalkozzon az ui helyzettel. Mértékadó köröknek az a véleménye, hogy a szófiai katonai forradalom felborulással fe­nyegeti a neully-l békeszerződés által teremtett helyzetet, tehát Jugoszlávia, mint az e tekintet­ben leginkább érdekelt ország. fokozott figyelemmel kell, hogy kísérje a bolgár esemé­nyek fejlődését. Mivel a szófiai forradalom követ­keztében a nlsf egyezmény Is megszűntnek tekint­hető, a belgrádi kormány Intézkedéseket fog ten­ni a szerb határ védelmére a bolgár bandák tá* madásal ellen. Föltétlenül megbízható helyről szer­zett értesüléseink szerint a detronlzált Ferdinánd király híveinek győzelme leírhatatlan benyomást gyakorol az udvarhoz közelálló körökre. A bol­gár forradalmárok győzelmét veszélyes precedens­nek tartják s attól félnek, hogy a példát más Bab kán-államok ellenzéki blokkjai Is követni fogják. A jugoszláv kormány erélyes Intézkedésekre ké­szül, hogy elejét vegye minden hasonló meglepe­tésnek belpolitikai tekintetben. Belgrád a Károly puccsal hasonlítja össze a szófiai eseményeket Belgrád, junius 11. A ma éjszaka érke­zett bolgár jelentések szerint az uj kor­mány, melynek 'hatalma egyelőre Szófiára támaszkodik, megnyerni igyekszik a vidéki helyőrségek támogatását. Ezt az akcióját á régi Ferdinánd-féle rezsim reaiktiivált tiszt- jei/vel hajtja végre. Az eddigi hírekből még nem látni tisztán, vájjon Boris királynak volt-e tudomása a Sztambulinszki-kormány elleni akcióról és tá mosatta-e azt, vagy pe­dig csak a helyzet nyomása alatt nevezte ki az uj kormányt. Sztambulinszki sorsáról eddig még nem érkeztek megbízható jelen­tések. Ebből a körülményből arra követ­keztet Belgrád, hogy Sztambulinszki biz­tonságban van és még nem kapitulált. Emiatt Szófia még mindig tart a parasztság fegyveres ellenforradalmától. A belgrádi kormtánynak .megbízható értesülései van­nak arról, hogy a szófiai összeesküvésben olyan tisztek is részt vettek, akiket a nemlly-i békeszerződés alapján a hadsereg­ből elbocsátottak. Ez a körülmény arra készteti a belgrádi politikusokat, hogy a szófiai puccsot a legutóbbi magyarországi Károly-puccsal hasonlítsák össze. A két puccs között csaipáfn az a különbség, hogy Ferdinánd exkirály — ha egyáltalában van valami morális összeköttetés személye és a mostani puccs között — egyelőre még a háttérben marad. A jugoszláv kormány egyelőre megvárja az események további fejlődését s csak azután fog a kérdésben állást foglalni. Egyelőre megszigorították a bolgár határforgalom ellenőrzését. Bulgá­riából érkezett utasok szerint Bulgáriában vésztjósió csend van, a közelgő viharnak a csöndje. A forradalom éjszakáján a rendőr- igazgatón kívül több rendőrt is megöltek. Szófia a forradalmárok hatalmában Belgrád, junius 10. (Jugoszláviát tudósí­tónk távirata.) A jugoszláv sajtó hírei sze­rint a bolgár főváros teljesen a hadsereg és a macedón bandák hatalmában van. A vá­rosban nyugalom uralkodik, de a lakosság attól tart, hogy a komuitácsik véres bosszút állanak Stambulinsky hivein a Stambulinsky- kormány gaztetteiért. Szófiában számos le­tartóztatás történt. A volt kormány tagjain kívül számos képviselőt is letartóztattak. A külfölddel a vasúti forgalmat ismét helyreál- litották. A forradalom teljesen vértelen volt, egyedüli áldozatta a szófiai rendőrprefektus, akit a forradalmárok agyonlőttek, mivel nem akart a forradalmi mozgatóimhoz csatla­kozni. Daszkalov prágai követet visszahívták Szófia, junius 10. Daszkalov prágai bol­gár követet visszahívták. A Icistimácsni beawoilfoziSf. Belgrád, junius 11. (Jugoszláviai szerkesztőségünk távirata.) A jugoszláv kor­mány meghagyta a külügyminisztériumnak, hogy hiv ja fel a kisantnat kormányainak fi­gyelmét arra a veszedelemre, mely a bolgár nép nagyarányd felfegyverzésében a tartalé­kosok behívásában rejlik. Jól informált hely­ről úgy értesülök, hogy a kisantant képviselői Londonban, Rómában és Párisbanf felhívják a nagyhatalmak figyelmét arra, hogy a olgár események vesélyeztetik a neuill-i békeszer­ződésnek a bolgár hadseregre vonatkozó sza­kaszait és komoly veszélyt jelentenek kö- zépeurópa békéjére. Nincsics külügyminiszter |a bolgár eseményekről Belgrád, junius 11. Nincsics külügymi­niszter a szkupstina mai ülésén a követke­zőket mondotta: A kormány még nem ren­delkezik oly részletes információkkal, hogy teljes képet alkothasson magának a helyzet­ről. Csak annyit tudunk, hogy a tartalékos tisztek ligája a hadsereg és a macedón forradalmárok segítségével erő­szakosan megbuktatta SztambuHnsky kor­mányát y és fölfordulást idézett elő Bulgáriában. Uj kormány alakult Cankoffal az élén, Szta/m- bulinsky sorsa ismeretlen. Bármily izgalom­mal kísérje is a jugoszláv közvélemény a bolgár eseményeket, azt hiszem, hogy a fe­lelős tényezők megőrzik hidegvérüket és nyugodtan bevárják a>z események további fejlődését. Az uj bolgár miniszterelnök kö­zölte szófiai követünkkel, hogy Bulgária úgy Athénnel, különösen pedig közvetlen szom­szédaival, meg akarja őrizni a jó viszonyt és eleget fog tenni minden nemzetközi köte­lezettségének. Bulgária tudja jól, hogy mit kell tennie, ha velünk ló viszonyban akar lenni. Jugoszlávia nem maradhatna nyugod­tan akkor, ha azt látná, hogy Bulgária megsérti a neuillyi szerződést. Biztosak vagyunk abban, hogy ez eset­ben támogatást nyernénk minden barátunk­nál és szövetségesünknél. J^índennap add át a lapot egri* tétováxá ísmerősődneft. vnőg meg nem ^»ő«ődift arróf. Aoéy a Utáltai ÜKaévac J€tor- fap a maitvactátf érdekeit sxof^áfja 1 Tárcarovtaunk: Szerda: Pech y-H o r v á t h Rezső: Litia néni hagyatéka. Csütörtök: Győry Dezső: A miailomréti vigalom. (Vers.) Orosz Sándor: A vendég. (Nimród.) Péntek: Gergely Pál: Jüan Riolxepin „összes élete". Szombat: Hickel Mária Paula: Várady, a csiz­madia. Vasárnap: Merényi Gyula: Megváltás. (Vers.) Dutkó Zoltán: Terra con variiazione. Az ellopott város. (Kisch Egon Ervin történelmi komédiája. A prá­gai Német Szinház szombaton bemutatott újdon­sága.) Pár nappal kolini veresége előtt a Prágát os= troinló Nagy Frigyes hitét veszi, hogy Daiin had­serege a fölmcntésére közeledik. Ebben a vál* ságos órában a stettini fegyházból maga elé ve­zetteti Kásebierí, korának legnagyobb tolvaját és megbízza azzal, bogy a városiba lopózva fürkész* sze ki a császári csapatok erejét. Úgy beszél vele, mint a becsületes ember szokott a tolvaj­jal: kurtán, megvetően; szárait rá, bogy Kásebier. aki valamikor Prágában pellengéréül állott, netn fogja kilétét elárulni. Nem is ígér neki semmit. A tolvajok királyát kárpótolja az, hogy Hohcnau kisasszony, Keltli marsall kedvese, aki női inlvol* tát gondosan elpalástolva zászlósi szolgálatot tel­jesít a marsallnál, hogy lelke eszményképét: a nagy királyt minél többször láthassa, szinte át­menet nélkül beleszeret és önmagát ígéri jutal­mul, Belopózlk Prágába. Egy zsidóvárosi lebuj­bán megtudja, hogy a város megadásra készül minden föl tó tül nélkül. Ezt a fontos hírt el is akarja vinni a királynak, de Margit egy öröm* leány, szerelmével magához láncolja, titkát ki­fürkészi és hogy megtartsa, elárulja. Kásebier hamar föltalálja magát és szerepet cserélve, be­mond!;) az osztrákoknak, hogy a fölmentő sereg útban van. Árulásával „visszalopja" a kapitulálni kész várost II. Frigyes kezéből, a poroszokat Ko- linnál megverik, amire visszavonulni kénytele­nek. A tolvajok királya pedig elégtételt szerez magának a burkusok királyától: osztrák parla­mentér gyanánt Ismét eljut Frigj'-es elébe, aki gyanútlanul ebédre invitálja a betegápolónői kosz­tümbe öltözött Margittal együtt. Ebéd közben azután lerántja a parókáját, a király tehetetlen, mert hiszen Kásebier osztrák parlamentér, Ho- henau kisasszony pedig szintén elvesztette a csa­tát Margittal szemben. Ez a mulatságos történelmi anekdota, amely­nek állítólag históriai alapja is van, magva Kisch Ervin Egon,, a tehetséges prágai újságíró komé­diájának, amelyet a prágai német szinház szom­baton este adott elő. A költői szabadságnak tör­ténelmi tárgynál mindig vannak korlátái, senki sem vitathatja el a költőtől a jogot, hogy elkép­zelt események középpontjába nagy históriai sze­mélyiségeket állítson, de gondosan ügyelnie kell arra, hogy sem a miliőt, amelyben az illető élt, sem annak történelmileg elfogadott jellemrajzát, sem pedig a nagy históriai okozati összefüggé­seket meg ne változtassa. A szerző ezeket az el­veket nagyjában szem előtt tartotta: Frigyes ki­rály az ő komédiájában is az a kiváló ember, aminek a történelemből ismerjük, lelki nagyságát különösen a vereség utáni napok leírásánál dom­borítja ki Kisch: értékéből pedig semmit sem von le azáltal, hogy egy tolvajt küldött ki kémkedni. De az író nézetünk szerint túlságosan messze ment, amikor a kolini csata és vele együtt Cseh­ország sorsát voltaképpen Kásebier kezébe tette le. Ez túlzás, mint ahogy túlzás, sőt Ízléstelenség, hogy a porosz király szájába az aktualitás hatá­sát keltő habstourgcllenes nyilatkozatokat, ad, me­lyeket sem a német közönség, sem az elfogulat­lan kritika jjóméven nem vehet. Kisch Ervin Egon kitűnő újságíró, akinek Írásait a csehországi német és cseh lapok közön­sége szívesen olvassa. Ebben a darabjában is a riporteri ügyessége érvényesül núndenekfölött. A prágai zsidóvárosban játszó második fölvonás fő­ként azért nyerte meg legjobban a közönség tet­szését, mert a XVIII. század ruháiba öltöztetett alakok zsidó zsargonjukkal, szlávos németségük­kel vagy délnémet kedélyességükkel mind olyan típusok, amilyeneket a mában, vagy a közelmúlt­ban itt Prágában megszokott. (Bennünket talán emiatt az idegessége miatt nem elégített ki a második felvonás.) A riporteri szemfülesség nem kárpótol teljesen a szerkezet hiányaiért, Bohó­zattá elnyújtott novellatémánál (a szerző már valóban felhasználta egyik novellájánál) ezt szin­te lehetetlenség elkerülni. A második fölvonás terjengősége miatt csak lazán illeszkedik be a cselekménybe és az első és harmadik fölvonás­ból is sokat bátran törölni lehetett volna. Egy másik hibája a darabnak, hogy a cselekményt előrevivő személyek — ellentétben a mellékala­kokkal — az egyetlen Frigyes királyt kivéve, egész valószínűtlen jellemek. Kásebier pózoló szemtelensége minden emberi határt fölülmúl. II- sebill von Hohenaut madame sans géne-szerü mondásai kezdetben rokonszenvessé teszik, de ez a rokonszenv egyszerre megszűnik, amikor min­den átmenet és kellő megokolás nélkül fölkínálja magát a tolvajnak. Margit, az örömleány pedig annyira patológikusan szentimentális jelenség, hogy valóságában hinni neim tudunk, már csak azért sem, mert erőtleneknek rajzolt lelki tulaj­donságainak kulcsával aligha tudná kinyitni egy agyafúrt tolvajkém féltve őrzött titkát. így, ahogy megrajzolta őket Kisch, ez a három alak egy be­teges morálfilozófia megtestesítője, egy filozófiáé, amely a tolvajok és utcai leányok erkölcsi reha- bilitásálban leli a kedvét. Ha a közönség mindezek ellenére mégis me­legen ünnepelte a szerzőt, ennek magyarázatát Kischnek prágai összeköttetéseiben és darabjá­nak helyi vonatkozásaiban kell keresni. A siker­hez hozzájárult a kitűnő rendezés, valamint a főbb szerepeket alakitó színészek önfeláldozó buzgalma. Koch II. Frigyes kitűnő maszkját adta. Heim (Kásebier) elsőrendű volt. Schmidt Anita temperamentumosán játszotta meg a zászlós pa­rádés szerepet, inig Voss Anita (Margit) igen ne­héz feladatát jól oldotta meg. (f. e.) Kramár újból beszél. „Parlament nélkül is...“ Prága, junius 11. Az utóbbi időben olyan hirek terjedtek el, hogy a koalíció megállapodott abban, hogy a petka vezérei nem fognak a népgyü- léseken beszélni. Kramár azonban, úgy lát­szik, nem sokat törődik ezzel a megállapo­dással, mert vasárnap is beszédet tartott egy nemzeti demokrata népgyülésen, ame­lyet Melnikben tartottak meg. Kramár szükségesnek tartotta a koalí­ció föntartását. Majd igy szólt; „Mi, mint nemzet, nem adjuk ki az ál­lamunkat senkinek és ha ez nem menne parlamenttel, akkor mennie kell parlament nélkül is.“ Úgy vélte, hogy a kommunisták kom­munista programmal nem lehetnek tagjai egy kormánynak, amelynek célja az államot megerősíteni. A németektől azt követelte, hogy lojálisán és föltétel nélkül ismerjék el, hogy ez az állam nemzeti állam. A németek kormányképességének ideje szerinte csak akkor következhet be, ha a németek de­mokratikus érzelmekkel telnek meg, ha sen­kit sem fognak veszélyeztetni, ha Francia- országhoz közelednek és ha a cseh-szlovák éllam létét szláv szövetség fogja biztosítani. Hangoztatta, hogy a koalíciónak lojálisán kell teljesíteni, amiben megállapodott. Kassai beszédéről azt mondotta, hogy a bolsevi- kiekről éppen úgy nyilatkozott a külügyi bi­zottságban és a képviselőház plénumában. Úgy vélte, hogy az utóbbi időben őt csak azért támadták, mert Kassán és Prágában ünnepelték. Személyes esetével kapcsolat­ban kikelt a cseh sajtó egy része ellen. A parlament legközelebbi föladatairól be­szélve, a szociális biztosításnak az iparo­sokra és mezőgazdasági munkásokra való kiterjesztését is követelte. Sürgősnek mon­dotta a vagyonadó rendezését, mivel a vál­ság fontosabb, mint a papirostörvény. A vá­mok kérdésében úgy nyilatkozott, hogy az ipari vámok a mezőgazdaság érdekeit is szolgálják. A költségvetés összeállításánál két szempontot tart szem előtt. Az egyik a takarékosság elve, a másik pedig az, hogy semmi szín alatt újabb bankjegyeket ne nyomjanak. A beszéd után vita fejlődött ki és Kra­már válaszok a benne elhangzott felszólalá­sokra. Egy résztvevőnek arra a kérdésére, hogy a képviselők tiszteletdijait mikor fog­ják leszállítani, nem nyilatkozott világosan és nem adott nyílt választ arra a kérdésre sem, hogy milyen a fölfogása Benes külpoli­tikájáról. Benes a tescheni kérdésről. Benes kül­ügyiminiszter tegnap Máhrásch-Ostrauban előadást tartott a oseh-szlovák függetlenség elérése érdekében vívott diplomáciai küz­delemről Előadásában rámutatott arra, hogy a cseh-szlovák diplomáciai küzdelem nem fejeződött be a fegyverszünettel, mi­vel csak a békekonferencián kezdődött meg a harc a határokért és a köztársaság egyéb érdekeiért. „Különösen nehéz volt — mon­dotta a miniszter — a Teschen miatt vívott küzdelem, amiről jelenleg lehetetlenség be­szélni. Azonban mondhatom, hogy azért volt nehéz, mivel nem ellenség állott ve­lünk szemben, hanem olyan álltam, amely­nek léte ugyanazon az alapon nyugodott, máiul államunk léte. Tudtam, hogy nekünk ezzel az állammal nem szabad ellenséges viszonyba kerülnünk és hogy vele a jövő­ben mégis együtt kell dolgoznunk. A béke- konferenciáin lefolyt küizd elemről elmond­hatom, hogy a legnagyobb energiát szen­teltem Sziléziáinak és nagyon sajnálom, hogy előbb nem tudtam meglátogatni." A koalíció meg akarja nyerni a cseh iparospártot. A Lidové Noviny a koalíció kérdésével foglalkozva, újból azt a megszo­kott szólamot hangoztatja, hogy a koalícióra már csak azért is szükség van, mert az el­lenzék nem annyira kormányellenes, hanem sokkal inkább álliamellenes magatartást ta­núsít és politikájában nem annyira a kor­mányt, mint inkább az államot, annak in­tézményeit, területét, belső szerkezetét és demokratikus állainforiuáját támadja. Ebből arra .a következtetésre Jut, hogy ha egy po­litikai párt, amely nem államéílenes, ellen­zékbe lép, akkor magatartásával az állam ellenségeinek a majmára hajtja a vizet. Ilyen párt az iparospárt, amely a németek­kel, a kommunistákkal és a szlovák nép­párttal együtt van ellenzékben. Pártérdekeit tehát az állam érdekei fölé helyezi, ál­lam érdekei azonban megkívánják, hogy egyetlen cseh pártot se zárjanak ki a koa­lícióból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom