Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-10 / 129. (282.) szám

2

_______________________$^<ZtrJUcrA£7fm£tp

——————————————————— Ilii II IU 1—1IHMI nr nm-rnww—mmmmmmmam>

Az első ruszinszkói református püspök beiktatása.

Bertók Béla elfoglalta hivatalát. — A munkácsi kálvinista gyülekezet lélekemelő ünnepsége.

Az angol kormány hétfőn doni

Paris, junius 8. A Temps jelenti Londonból, hogy a kormány hétfőn a szövetségesekkel folytatott eszmecsere után meg fogja vizsgáíni a német jegyzéket. Hivatalos körökben úgy tudják, hogy Anglia nagy súlyt helyez arra, hogy a szövetségesék közös választ adjanak Németországnak.

Az olasz sajtó a n ;met javaslatról

Róma, junius 8. A Giornale di Roma utal arra, hogy a német jegyzék ez alkalommal nem hangoztatja az ismét követelt nemzetközi konferencia pártatlanságát. Hogy engedjék — kérdezi a lap — a szövetségesek a versaillesi szerződést elejteni és hogy engedjék át a döntést a szerződést alá nem iró hatalmaknak? — A Nuovo Paese elismeri. hogy a jegyzék szövege rendkívül ügyesen van fogalmazva. Az a francia— beiga követelés, hogy Németország adja föl a ruhrvidéki ellenállást, Németországra nézve teljesíthetetlen. Ezt Franciaország nagyon jól tudja és így bizonyára ez a követelés arra szolgál, hogy a kívánt jóvátétel! konferenciát, amelyet Anglia és Olaszország nem utasíthatnának el, lehetetlenné tegye. Mivel Németország a gazdasági részt elszakítja a politikától és a praktikus útra lép, a Franciaország, Anglia és Olaszország közötti ellentétnek előtérbe kell lépnie. A Messagero úgy találja, hogy a német jegyzék messze eltávolodik a valóságtól, mert nem jelöl meg pontos összegeket. A német jegyzék nem beszél a Ruhr-kérdésről és ezzel az ellenállás hallgatólagosan föl lett adva.

Amerika kielégítőnek találja a német garanciákat

Newyork, junius 8. (Saját tudósítónlkitól.) A Chicago Tribüné közlése szerint amerikai kor- moáykörökben a Németország által fölajánlott garanciákat kielégítőnek találják és megelégedéssel konstatálják, hogy a birodalmi kormány Hughes államtitkár javaslatát magáévá tette. A sajtó is kedvezően fogadta a német jegyzéket.

Ismét megkezdődik Németország antantellenőrzése.

Páris, junius 8. (Havas.) A szövetséges Kormányok egyhangúan elhatározták, hogy a nagyköveti konferencia utján ismét fölveszik Németország szövetségközi ellenőrzését és a német kormányt felhívják, hogy tegye meg az intézkedéseket arra nézve, hogy a katonai bizottság munkáját megkönnyitse.

Munkács, junius 9. •

(Saját tudósítónk jelentése.) A szétzilált magyar református egyháznak a Kárpátok alatt megmaradt népe ünnepet ült Munkácson, ahol a hívek pásztor nélkül tévelygő nyája végre négyévi hányattatás után megtalálta főpásztorát: Bertók Bélát, akit a most megalakult kárpátalji református egyház- kerület püspökévé csütörtököm avatott feli lélekemelő ünnepségek között az egyház- kerület és akit lelkes szere te tűkbe fogadtak nemcsak a reformátusok, de a ruszinszkói magyarok valamennyien. Mintha minden felekezeti és társadalmi válaszfal egyszerre ledőlt volna a magyarság között, mikor Bertók püspök megfujta a jerichói kürtöt, fennen hirdetvén, hogy nincs más ut, csak a szeretet útja.

A ruszinszkói reformátusok ünnepének ez volt az igazi lelki tartalma.

Rövidesen immár másodszor gyűlt ünnepre Munkácson össze Ruszinszkó magyarsága, amikor csütörtökön az újonnan alakult kárpátalji református egyházkerület ünnepi és diszgyülésén első püspökét: Bertók Bélát ünnepiesen beiktatta. Méreteiben nagy, lefolyásában lélekemelőén impozáns volt a gyűlés. Ruszinszkó minden református lakta községének küldöttségei már szerdán délután megérkeztek Munkácsra. Az egyház- kerületi gyűlés hivatalos résztvevői ugyanis szerdán délután előértekezletet tartottak.

Az egyházkerületi gyűlés.

Csütörtökön reggel már a kora reggeli órákban népesek voltak Munkács utcái az ünneplőbe öltözött magyaroktól, kik mindnyájan a Kossuth-utcai egyszerű, sok vihart kiállóit református templom előtt gyülekeztek. Magán a templom külsején iis meglátszott az ünnep. A templom ajtaja felett tölgy- faleveiekből kirakva díszelgett a mondás: „Istené a dicsőség!“, a templomajtó oszlopait virágfüzérek díszítették. A. templomban a lelkészeik ülőhelyei, a katedra, az Urasztala és a padsorok virágkoszorukkal voltak borítva. Kilenc óra után egy pár perccel az egyházkerületi gyűlés hivatalos résztvevői bevonultak a templomba s elhelyezkedtek az Urasztala körül levő székeken. A templomban megjelentek Ruszinszkónak és Munkács városának más felekezetű előkelőségei is. Ott láttuk a munkácsi görögkatolikus püspöknek, Papp Antalnak képviseletében Kossey Elek főesperest, Szabó Lajos munkácsi római katolikus esperest, Margóosy Aladár ungi evangélikus esperest, a munkácsi általános, valamint az izraelita nőegylet, továbbá a kereskedelmi kör és munkácsi iparoskör kiküldötteit. A karzatokon a református énekkarok helyezkedtek el, a jobb oldalon a har- imimctagu református leányénekkar tagjai voltak mindannyian magyar ruhában, a baloldalon pedig a református férfikar. Az első padsorokban a kárpátalji református egyház- községek lelkészei és gondnokai ültek. Nemsokára megkezdődött az egyházkerületi gyűlés. Az Urasztala ajtajánál az elnökség részére fentartott helyen Biky Ferenc helyettes püspök, mármaros-ugoosai esperes és Polchy István dr. helyettes főigondnok, a beregi ref. egyházmegye gondnoka foglaltak helyet. A gyűlést a helyettes püspök magas- szárnyalásu imája nyitotta meg, mely arról szólott, hogy a felettünk elvonult nagy vihar ugyan négy század hatalmas alkotásait rombolta szét és szent oltárok tüzét forgatta fel, de a magyar reformátusságban olyan erők vannak, melyeket a poklok kapui sem vehetnek meg. A kárpátalji református egyház- kerület megépült hajója pedig most indul az Isten szent házából, hogy a nyugalom révébe érjen. Majd Peleskey Sándor viski lelkész terjesztette be György Endre főgondnok levelét, melyben távolmaradását igazolja. A megjelentek igazolása után a helyettes főgondnok a gyűlést megalakul ínak jelentette ki. Ezután kijelölték a jegyzőkönyv hitelesítőit és a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvének felolvasása után a választás eredményét tudomásul vették és megerősítették. Ennek megtörténte után Biky Ferenc helyettes püspök Sütő Áron egyházkerületi főjegyzőtől kivette a hivatalos esküt és meleg szavakkal átnÁmította neki az egyházkerület főjegyzői pecsétjét. Sütő Áron kijelentette, hogy uj hivatalát a jobb időbe vetett hittel, erős akarattal, soha meg nem szűnő reménynyel veszi át, esküjét pedig híven fogja •telje- siteni.

Az egyházkerületi gyűlés ezután Bíhary Lajos és Peleskey Sándor egyháziak, Bgry Ferenc, Molnár Ferenc és Bakó Bertalan világiak személyében kijelölte azt a küldöttséget, amely a megválasztott püspököt a gyűlésbe meghívja. A gyűlést erre felfüggesztették. A templom közelében lévő egyszerű lelkészlakból megindul a magyarruhás lányok sorfala között a feketetaláros református lelkészek kíséretében Bertók Béla püspök. Harangzúgás mellett haladt a templomba, hol az orgona hangja mellett az ünneplő gyülekezet föl állva fogadta. A püspök a rendes lelkész! helyére ment, majd pedig, mikor az egész gyülekezet énekelni kezdte a 37. zsoltár első versét, az Urasztalálhoz lépett. Az ének elhangzása után a püspök imát mondott, amely szétszórattatásumkról, ezer fájó, vérző sebünkről, megaláztatásunkról és a magyar reformátusság siralmakkal teljes kálváriájáról szólott.

Polchy István dr. helyettes főgondnok beszédet intézett a megválasztott püspökhöz. Beszédében kiemelte, hogy a világ protestánsainak üdvözlete száll ma e kicsi templom falai között összegyűlt ünnepi gyülekezetre. A kárpátalji magyar református egyházkerület — így szólt — feltette fejére a koronát, mikor első püspökévé Bertók Béla munkácsi lelkészt választotta meg. Ezután kérdést intézett a püspökhöz, hogy hajlandó-e elfogadni e méltóságot és letenni az előirt esküt?

• — Igenis, hajlandó vagyok — mondotta a püspök.

Az eskü és a felavatás.

Azután Sütő Áron főjegyző lépett az Űr- asztala előtt álló püspök elé, aki a főjegyző kezébe letette az esküt, melynek évtizedekkel ezelőtt megalkotott szövegében a református egyház igazi demokráciája és mindenekkel szemben való autonómiája domborodik ki. A gyülekezet állva hallgatta meg az esküt. Az eskü elhangzása után pillanatokig mély csend honolt a templomiban. Aztán Biky Ferenc esperes, Szentimrey József és Kimi- zsy Nagy Sándor helyettes espereseik téptek az Urasztala elé. A püspök letérdelt, a három esperes fejére tette kezét és Biky Ferencnek, mint egy öreg. dolgos életben kifáradt apostolnak áldás tkérő szavai között avatták fel az uj püspököt.

A fölavatott püspököt az egyházkerület részéröl Polchy helyettes íőgondmck üdvözölte elsőnek.

— Kárpátalja magyar református népét — mondotta — megrázta a vihar, de ez a nép ma már hisz, testi és lelki fájdalmait Krisztus fájdalmain át meggyógyulnak hiszi és bízik a lélek föl támadásában. Ez a nép ma már egységes egész, meg nem rendíthető sziklatömb, eggyé, egésszé olvasztották a közös sors, az azonos vágyak és az együttes csalódások. Ennek a jó magyar református népnek a képviseletében üdvözli lelke egész melegével a püspököt, teszi lábai elé a hűség babérkoszorúját és nyújtja át a püspöki haVasárnap, junius 10.

Tárcaro válunk:

Kedd: Az ellopott város. (KritÉkía Egon Brwin K1 s c h vígjáték ár ól.

Szerda: P é c h y-H orvá t ii Rezső: Lma néni

hagyatéka.

Csütörtök: Qyőry Dezső: A malcxnréti vigalom.

(Vers.) Orosz Sándor: A vendég. (Nimród.)

Péntek: Gergely Pál: Jean Richepin „összes élete".

Szombat: H lekéi Mária Pauila: Várady, a csizmadia.

Vasárnap: Merényi Gyula: Megváltás. (Vers.) Dutkó Zoltán: Terra con variadone.

Egy asszony zongorázik.

Két gödrös kéz cikáz a zongorán, mint misztikus vihartól vert galambok.

Oly méla lettél férfi-cimborám, ki tán kerestél röpke kis kalandot.

A zongorán viharzik a zene és Beethovennek tornyos lelke tombol; a félhomályban rádmered szeme és mintha sírna testvérszánalomból.

Egy pontra nézel, úgy görnyed fejed,

.ló, hogy támasztja két bunkóm öklöd.

Nagy felhő-szörny húz el fejed felett s egy vámplrvégzct vérért rádkönvöklötí.

...És látom: most egyszerre megtelik billentyűkkel öklöd, szemed s a váltad, szíved felé futtat húrt mlndemik. hol ős sebekben ős fájások állnak.

Varázs van rajtad férfi-cimborám, karod földet túrt, könyvet írt, csatázott,

— de Ádámtól évezredek során

az Asszony mindig rajtad zongorázott.,.

S hol ö zenélt: száz rózsa kinyílott, vagy nyíltak szörnyű torkú szakadékok s a férfi dárdát, vérszomjas nyilat röpített, vagy fújt szappanbuborékot.

Hol ö zenélt, a dudva is kikelt, vagy termés duzzadt a családi fákon, a férfi leigazolt vad vihart, tengert avagy hevert párnán, virágon .(..

Bújhatsz oltárhoz, könyvbe: megtalál s billentyűz rajtad mindenütt az Élet. 4.

— Míg egyszer fínlszt játszik a Halál szótlan szerszámmá planózva Téged...

Mécs László,

Kain.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Radnay Oszkár.

A Halál először mutatta meg ember- arcról magát a világnak. Nem látszódott sok belőle eddig, amíg azt a földre nyúlt nagy testmasszát hanyatlóditotta az a közel fölötte görbülő emberiv, melynek 'két le- merevitett karja vonaglott még a végig- feszitett izomgörcsök gyűrődésein és a ma- rokraszoritó ujjakon. A vouaglás aztán lassan elcsendesült. A letapadt ujjak leháimlot- tak a másik mind puhább nyakáról. Odaesett melléje a véresvégü fabunkó is, ami pedig sokszor volt már ilyen véres szétvert állatkoponyákból. Megmozdult most egész vonalában az élő, átgörbült test és úgy bomlott le arról az arcra borult, elvánnyadt másikról, mint az óriáskígyó, amely erős vaddal küzdött és még nem bizonyos benne, hogy ő maradt meg a küzdelemben,..

Féltérdelve fokozatosan kiegyenesedett a nagy alak. Mellre szegzett fejét is emelte a mozgással. Izzadt, szögletes arcát a dele- lőről zuhogó naptiiz átfényezte, amitől kiegyenlítődtek ugyan a gyűrődések rajta, de a lihegő száj félignyilt résén jól látszott, hogy fogait öss^evicsoritja még. Aztán felállt a besüppedt, szétnyomott göröngyről. Bozontos, dús haján meglibbent a szellő, érte izzadt hátát is és megborzongott tőle. A szellő valahogy hideg volt most, amilyen nem futott át ezen a láthatárig terpeszkedő réten eddig, az érzés is uj... és mintha a nap- tíiz is bágyadna... a fény is vörösödne... aztán az a lent heverő, elnyúlt ember se mozdul... csak vér folyik összetapadt hajáról és megalvad a földön, ahova bele van túrva a feje... Visszatérdelt lassan hozzá, nézte, nézte... a fejét, az elterült kezeket, melyek ujjai a földbe markoltak... és azt, hogy nem mozdul... Úgy érezte, hogy ö is kihűl közben... már fázik...

Egy ösztönös indulattal megragadta a lentheveröt és átlóditotta a hátára.

Nagy ívben buktak át az inaszakadt tagok másik göröngyre, a fej is clőlendült a

túrásból és piszkosan, véresen megmutatta magát a napnak. Az első halottember árca!

Az élő alig bírta el ezt a szörnyű értelmetlenséget. Vonaglott a szája tőle, elborult a szeme, visszaesett a két karja és megérezte a szivét, ami fájni kezdett most, ami sose fájt azelőtt, csak dobogott. Megérezte, hogy más a lebunkózott állat, mint ez az elnyúlt testvérember, akinek pedig ugyanolyan véres a feje és ugyanúgy mozdulatlan.

Egyszercsak megfogott gondolatai keletkeztek ettől a sok hirtelen rázuhanó ér- zástől-látvámytól és észrevette a halált, ami semmivé tesz embert is és félelmetesen eltorzult arcra írja rá a maga jelenvalóságát... amivel vége is van az életnek... ilyen csúnyán, ilyen hiábalévőn, ilyen üresen... ami után nem halija már ez az elnyúlt testvér, hogy tele van a világ madárfüttyel és ragyog a gyönyörű nap és legelik a friss, jó- szagu füvet a bárányok és... és ha este lesz, azt se látja... semmit többé! Aztán... csontok maradnak belőle is később, ahogy a rothadó állatdögből, az emberből is! Irtózatos félelem szorította körül. Borzongások indultak végig nagy testén onnan, ahol térdei a földet érték és mind belészántottak az agyába. Most már azt is tudta, hogy ő volt... és szédülten táotorodott talpra, hogy meneküljön.

Ezalatt az égboltozat elfakult, amelyre a Kert felől izzóvörös átsimulások húzódtak. Egy foltban előbb, majd mind terjengöbben, mind éigőbbszinüen. A reflex így növekedőén ráterült a földre, amitől olyan lett a rét, a viz, a fa, minden, mintha vér folyt volna rá. Ádám fiai is beleestek ebbe az égő áradásba. Ráömtött ebből a piszkosarou halottra és megtorpaatotta az összezsugorodott élőt, aki nem mert az égre nézni, csak két karjába ölelte a fejét és imbolyigott. Amikor vér- szinnel átivódott már az egész világ, ott, ahol legizzóbbra fényezte a nap az eget, megnyílt a boltozat, mögötte puha bíborossá vált a hasadék. Az onnan küldött fényözön pedig azt a földbeszorult embert emelte a hasadékból szóló Ur szava elé:

— Kain, megidézlek teulelkedhez. Tudd, hogy az ember második bűnét követted cl. ; Elűzlek ezért a Kert mellől és széjjelszórlak

ivadékaidban a földön. Szaporodó nemzetséged hordozni fogja az apák megsokszoro- sodó bűnét és halálos életet éljen miatta. Én meg felnyitom fejüket, hogy megérezzék a hordozott bűn súlyát. Kain, elűzlek bűnben szaporodni! ^

Megállt a hatalmas megnyilatkozásra minden. A szavak rázúdultak a fénnyel kiemelt emberre, mégjobban legörnyesztették és zsibongni kezdtek testében addig, míg minden rezgés az agyába ért. Ekkor mintha világosság áradt volna szét benne, mintha elsimult érzésekkel terhesültek volna agy- sejtjei és az égi hangokkal való iszonyú szeretkezésből már a megtermékenyült nagy emberjövöt viselné. Fejére ölelt karjai felnyíltak, körülnézett mögülük. És látta, hogy elmúlt egészen a vörös szín, de szürkére felhozott az églap, nincs ragyogó kékség semerre többé. A szürkeség pedig ránehezüíc a tájra, elmosta a messzeséget, beleszürődött a levegőbe is, ami nedvessé lett tőle. És ott, ahol megnyílt a bolt, ott van a rettenetes vérbélyeg. amit az elborított nap rajzol körül alig átérő sugaraival. Megrezzent egész vonalában a görbült test, átszántott rajta - a félelem első vaeogása. Arcán a dagadt inakra kifeszült a bőr, amire a homlokról hideg verejték csörgött. Félt, félt valamitől... A vérbélyeg rettenetes... És érzi mögötte a halott testvérembert... És magában azt, hogy ő tette... a bűnt... az átkot. Félelme nő, a torkába szorul össze. Lélegzése zörög, tüdejéből nem tudja kilehelni a fogak közt szívott nedves levegőt... Könnyeket is érez. de beleégnek a szemgödrökbe és fáj, fáj... Karjai is a feje elé merevedtek... amiket szét kell feszíteni... szét kell... kell... mert fojtogatja a nagy bűin... sípol a torka...! óriási viasko- dással küzd. Megbillen tőle. Erre a mozdulatra felszabadul, átesik testsúlya a kifeszi- tett másik lábra, majd emeli a lendülettel az elsőt... mind gyorsabb mozgással... mindinkább a maga erejéből. Aztán eszeveszetten futni kezd az első üldözött ember.

...Végtelen tájakat hagyott maga mögött, midőn vánszorogva este a hegyek alá ért, amik útját állták. Fclbotorkált a lanká- son a sziklákig még. de nem bírta már ma-