Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-29 / 145. (298.) szám

3 fegyverzés csak ezután megoldandó, tel­jesen újból kezdendő feladat volna. A népszövetség szem elöl téveszti, hogy a legyőzött államok teljesen le vannak fegy­verezve. Ha valaki azt mondaná, hogy a szerződések nem kötelezhetik az államo­kat olyan rendszabályokra, ámenek lé­tükben veszélyeztetnék őket, azt lehet kérdezni, hogy akkor hát miért alkalmaz­zák ezeket a rendszabályokat a legyőzői­tek ellen? Ezeket eltiltották nemcsak a véderőtől, de kimondották azt is, hogy haderejüket csak a belső rend biztosításá­ra és a hafárrendészet céljaira használhat­ják, tehát nem is szabad védekezniük egy esetleges megtámadtatás ellen. An­nak, hogy a lefegyverzés megfeneklett, okai nemcsak a körülményekben, a pak­tumban és a szövetségben és a békeszer­ződésekben keresendők, hanem a jó szán­dék teljes hiányában is. A háborús menta­litás az, amely a maga érdekében mások megrontását valósította meg és amely most is ezen az utón akar tovább haladni, Ennek a fölfogásnak következménye, hogy a béke teljes biztonsága csakis a legyő­zőitek megsemmisítésével volna elérhető, vagy legalább Is azok teljes aSávetésével a győztesek akaratának. És mit érnének azzal? Az a nyolcvan-kilencvenmiilió em­ber el nem tűnik; ha pedig szétosztják őket, a győztes államok között nagyon megszaporodik a húszmillióra tehető nem­zeti kisebbségek száma és növelné mind­azokat a belső bajokat, amelyek a nem­zeti ellentéteket eredményezik és végül megint fegyverkezéshez vezetnek és nö­velné a háborútól való jogos feleimet. Ezért mindenáron utat kell találni, amely a békéhez vezet, végre-vaíahára be kell fejezni a háborút, mert ami ma folyik, az a háború leggyülöletesebb fajtája: a fel­fegyverkezett népek háborúja azok ellen, alkiket lefegyvereztek. Végre kell hajtani az általános lefegyverzést. Mi legyőzőitek — feijezte be beszédét — jogosítva va­gyunk felhívni a győzteseket: mi végre­hajtottuk a lefegyverzést, kövessétek pél­dánkat. A teljes ülés a késő esti órákig foglalko­zott a belső ügyek intézésével. Az ülés vé­gén köszönetét nyilvánítottak Adelwaerd báró elnöknek azért a fáradhatatlan, szere­tetreméltó és diplomatikus magatartásáért, amellyel a tárgyalásokat vezette. Kirándulás Budapestre A kongresszuson megjelent delegátusok ma a Wacliauba rándultak ki. Egy részük a Máv. meghívására szombaton Budapestre utazik, ahol meg fogják tekinteni a város látványosságait. A Budapestre érkező dele­gátusokat hétfőn fogadják hivatalosan. TSseunis megegvezik a pártvezérekkel Brüsszel, junius 27. Theunis tegnap D.evez, Vandever, Franz és Nolf pártvezérekkel tárgyalt. ■Meg van a kilátás arra, hogy a politikai pártok Tiheunis javaslatait elfogadják. A parlament ma ülést tart. Péntek, jurtlus 29. A halotti ruhái... Neki ne adjanak semmit ezek a fiatalok. Neki nem kell. Ö odaadott mindent. Felnevel­te őket, dolgozott és sirt, ott is, ahol senki sem látta. Neki ne adjanak se a gyerekei, se az -unokái. Mért is adnának? Eleget adott ő, igen. Adott jó szót, munkát, egészséget, bol­dogságot. Mindent odaadott; amit nem adott szépen, elverték tőle kéretlen. Mi maradt neki? Az övé —• a motyó! Őrzik a hasábok, őrzi a hordó. Tapogatta a gyolcsot, lassan kihűlt benn égető nyugtalansága. A hold árnyékok között bujdosott. A gör­nyedt kicsi alak beleolvadt az éj sötétjébe. Csak a kezében világított a fehér gyolcs. Maga elé tartotta — kiterítve. Elgondolta, milyen lesz, amikor fölveszi a fehér szok­nyát, a fodros-ujju réküt, a kötényt, vala­mennyi fehérséget. A fehér függönyt, a szé­les csipkés szemfedőt körül, ö maga is fehér nyugalomban. Az arca sima és derűs, a sze­me édes által óriásban. És a két keze, amelyik örökké és örökké mozgott és mindig mások­nak szőtt-font, mint a motolla és közben egy­re rövidebb lett a szál, ezek a kezek pihennek majd a gyolcs felett. A hold feljebb vonult és teljes sugárzás­sal világított rája. összerezzent, hirtelen kö­tötte össze a csomót. és lassan, lecsüggesztett fejjel, kotrót görnyedve vitte-vitte a motyóját... Róma, junius 28. (Római tudósítónk távirata.) A pápa nyílt levelet intézett Gasparri bíboros ál­lamtitkárhoz. A levélben a pápa fölszólítja a vi­lág népeit, hogy a jóvátétel és a Ruhr-megszállás kérdését tegyék újból beható vizsgálat tárgyává, hogy sikerüljön e problémáknak igazságos és ki­elégítő megoldását megtalálni. A pápa a legutolsó német jegyzék javaslatainak jóakaratu megvizs­gálását követeli. A verviersi német foglyok sorsa Berlin, junius 28. A Vossische Zeitung essem jelentése szerint a belga megszálló- hatóságok már enyhébben bánnak a ver­viersi börtönben sínylődő tizenkilenc német fogollyal. Az intervenció visszhangja a francia sajtóban Páris, junius 2S. (Párisi tudósítónk távirata.) A pápának Gasparri bíboros államtitkárhoz inté­zett levele a párisi sajtóra rendkívül kellemetlen benyomást tett. A Le Journal hangsúlyozza, hogy a pápa a német álláspontot teszi magáévá. A ka­tolikus Echo de Paris rámutat arra, hogy Poin- cavé tulajdonképpen mindig ugyanazt mondta, amit a pápa most kivan. Franciaország a Ruhr- videken nem katonai demonstrációt rendez, ha­nem csak jogos követeléseit igyekszik behajtani. A Petit Journal szerint a pápa levelének nagy ha­tása lesz. A pápa elsőizbeu interveniál a Ruhr- konflikitusban. Indítványának teljesítése a versail- iesi békeszerződés revíziójához vezetne, amit Franciaország nem tűrhet. Cunó tanácskozásai a nihrvidéki képviselőkkel Berlin, junius 28. A Tag jelentése szerint Cuno birodalmi kancellár Elberfeldbe uta­zott, ahol tanácskozni fog a politikai és gaz­dasági kérdésekről a Rührvidék képviselői­vel. A kancellár Elberfeldből előreláthatóan Hamburgba fog utazni, utazása alatt nagy­jelentőségű politikai beszedet fog tartani. Poincaré nagyon optimista Páris junius 28. (Párisi tudósítónk táv­irata..) A francia szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke a szenátusban nyilatkozott Poin- caréval tartott eszmecseréiéről. Eszerint rendkívül optímisztikusan ítéli meg a helyze­tet s azt tartja, hogy a Rulirvidékeu a helyzet napról-napra javul Franciaország számára. Százkilencven milliárd márkát harácsoltak a franciák Berlin, junius 21. A német hivatalos kimuta­tás szerint a franciák a Ruhrvidéken összesen 190 milliárd márka készpénzt „foglaltak ie“. Interpellálnak az angol légiflotta ügyében London, junius 28. (Londoni tudósítónk táv­irata.) A munkáspárt számos képviselője interpel­lációt intézett az alsóház tegnapi ülésén a kok­mányhoz a légiflotta megkétszerezésének tervét illetőleg. Az interpelláció közben rendkívül izgal­mas jelenetek játszódtak le. A képviselők közül többen gyilkosoknak nevezték a kormány tagjait, mire az elnök megvonta tőlük a szót. A képvise­lők egyike azt kérdezte, hogy a kormánynak nincsen-e szándéka világkonferenciát hívni össze a légi fegyveykezés korlátozása céljából. A had­ügyminiszter válaszában kijelentette, hogy ez a kérdés a népszövetség hatáskörébe tartozik. A vihar Skócia költségvetésének tárgyalásakor sem ült el. A munkáspárt négy képviselőjét kizárták az ülésteremből.. Az angol munkásság a légiflotfaépités ellen Berlin, junius 28. A Vossische Zeitung jelentése szerint a munkáspárt tegnapi kong­resszusán Landsbury képviselő javaslatot terjesztett a kongresszus elé, melyben ener­gikusan állást foglal az uj angol katonai légi flották építésének terve ellen. A javaslat ki­jelenti, hogy a munkáspárt az angol kormány uj fegyverkezési szándékainak a legenergi- kusabban ellent fog állni, ha csak a kormány nyilatkozatot nem tesz, hogy a nemzetközi konferencián javasolni fogja az általános légi leszerelést. Elfogott vmsatrablók Düsseldorf, junius 28. (Havas.) Oppeinheim- iben letartóztattak két német szerelőt, kiknél négyszázmillió márka készpénzt találtak. A ható­ságoknak az a gyanújuk, hogy a letartóztatottak voltak az elkövetői a mainzi vonat ellen junius 26-án elkövetett merényletnek. 4^44+4+44^+e********** Pasics merénylőjének vallomása Belgrád, junius 28. (A cseh távirati iroda jelentése.) A Pasics miniszterelnök elleni me ■ rényletről a következőket jelentik: Azon a helyen, ahol a merénylet történt, követték el 1921 junius 29-én a Sándor trónörökös elleni bombamerénsrietet. illetékes helyen nem hi­szik a merénylőnek első kihallgatásakor tett azt a vallomását hogy a merényletet szemé­lyes bosszúból követte el, mert általánosan tudott dolog, hogy Pasics senkit sem üldö­zött. A hatóságnak az a véleménye, hogy éppen úgy, mint a Draskovics belügyminisz­ter és a trónörökös elleni merényletkor, a merénylő politikai összeesküvésnek a végre­hajtó szerve, melynek célkitűzései c pillanat­ban még nem ismeretesek. A merénylő anyja, Rajic Paulina asszony Belgrádban lakik. A Vremev egy külön kiadása szerint a me­rénylő tettét azza is motiválta a rendőrségen, hogy merényletével Pasicsnak Radics elleni engedékeny politikája ellen akart tüntetni, mely vallomás minden logikus alapot nélkü­löz. A merénylő kihallgatásánál, melyet La- zarevics belgrádi rendőrprefektus személye­sen eszközölt, Vujicsics belügyminiszter is jelen volt. A rendőrség kiterjesztette a nyo­mozást a merénylő egész rokonságára. A merénylő anyja kijelentette, hogy fiának szándékairól leghalványabb sejtelme sem volt. Pasics miniszterelnököt a királyi család, a diplomáciai kar és Belgrád polgársága sze- rencsekivánatokkal halmozza el szerencsés megmenekülése alkalmából. A szkupstina esti ülésén Jovataovics elnök bejelentette a Pa­sics elleni merényletet. Parlamenti körökben élénken tárgyalják a merénylet körülményeit és valószínű inditó okait és különösen arra a föltűnő körülményre utalnak, hogy a me­rényletet éppen úgy, mint a két év előtti merényletet, pontosan a holnapi nagy nem­zeti Vidovdari-ünnep előestéjén követték el és a merénylő, bár tősgyökeres, született szerb, állítólag összeköttetésben állt Buda­pesttel, miért is minden valószínűség szerint az ottani atmoszférából nyerte az inspirációt, sőt esetleg a megbízatást tettének végrehaj­tására. Pasics ez alkalommal épp úgy. mint két év előtt, mikor a trónörökössel a szkup- stinából távozott, a biztos haláltól menekült meg, ami csak meg fogja erősíteni Őt eddig helyesnek tartott politikájának folytatásában. A merényletről elterjedt első hírek után ál­talában azt hitték, hogy cxaltált ember tet­téről van szó, melyet a Pasics-kormánynak határozott föllépése a Radics-csoport kihívó magatartásával szemben, provokált. A me­rénylő vallomásai után azonban a hatóságok azt a benyomást nyerték, hogy nyilvánva­lóan oly összeesküvésről van szó, melynek szálai a külföldre nyúlnak, mivel a merény­lőnek állításai, hogy személyes bosszúból cselekedett, minden józan alapot nélkülöznek. A merénylet előrelátható következmé­nyeiről e pillanatban nem lehet jóslásokba bocsátkozni, azonban azt hiszik, hogy első eredménye az államfőn tartó elemeknek szo­rosabb összefogása lesz, annál is inkább, mert az utóbbi időben mindgyakrabbati hangzottak oly kijelentések a lakosság min­den rétegéből, hogy energikusan véget kell vetni a fölforgató elemek üzelmeinek. A merénylőnek Budapesten élő apja gradiskai születésű és tizenöt év óta él Bu­dapesten. A merénylő fivére a zágrábi keres­kedelmi bank igazgatója. Pasics a kezén megsebesült Belgrád, junius 27. (Jugoszláviai szer­kesztőségünk jelentése.) Pasics miniszterel­nök ellen elkövetett merénylet alkalmával a merénylő Rajic összesen négy lövést adott le a miniszterelnökre. Bár a lövések közvet­len közelről történtek, csupán az egyik golyó súrolta könnyen a miniszterelnök kezét. A golyók összetörték az automobil ablakát s a szerterepülő üvegszilánkok egyike az orrán sebesitette meg Pasicsot Mikor az első lövés eldördült, a zárt autóban illő Pasics hirtelen hátrakapta egész felső testét és ennek kö­szönhető, hogy az autó ablakán át beröpülő golyók nem találták el. Rajic bosszúból követte el a merényletet Belgrád, június 28. (A eseti-szlovák távirati iroda jelentése.) Rajic előéletére vonatkozólag a nyomozás megállapította, hogy örökölt terhelt­ségben szenvedő, exaltált egyén, ki főként a ke­reskedelmi szakmában volt alkalmazva. Egy ideig a passaui jugoszláv jóvátétel! expozitura tagja volt, honnan múlt ősszel elbocsátották. Pár nap előtt ismét állást kért a passaui expozi- turától, hol azonban kérését elutasították. Úgy látszik, hogy tényleg ez a körülmény kcseritete el és indította a merénylet elkövetésére. * A CTK délelőtti jelentésében nyíltan megvá­dolja Budapestet azzal, hogy Rajiénak a merény­letre megbízást adott. Mielőtt módunkban lett volna a kisantant sajtóirodák rágalom-hadjáratá­nak ismert recipéje szerint készült hirt a kellő értékére leszállítani, a CTK önmagát cáfolta meg fönti újabb távlatával. Hiába, a GTK-nak van a leggyorsabb hírszolgálata a világon. Peid! a magyar kormány külpolitikájáról Viharos jelenet. Budapest, junius 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén folytakták az indem- nitási vitát. Az első szónok P e i d 1 Gyula szociáldemokrata képviselő volt, aki a kormány külpolitikáját birálta. Kijelen­tette, hogy a 'kormány mai külpolitikája nem al­kalmas arra, hogy a konszolidáció nyugvópontra jusson. A kormányelnök legutóbbi külföldi útja igazolta ezt. Majd arról szólt, hegy Középeurópa helyzetére Franciaországnak van a legnagyobb befolyása, mert a többi nagyhatalom nincsen ben­ne annyira érdekelve. Franciaországot pedig tel­jesen leköti a német kérdés és ezért Magyaror­szágot rábizta a kisantantra. A kormányt okolja azért, hogy ez irányban a hangulat még nem eny­hült. Hivatkozik a Budapesti Hírlapban megjelent Masaryk-nyilatkozaíra, amelyet nem lehet leki­csinyelni. Felolvas a nyilatkozatból részleteket és kijelenti, hogy egyelőre nem lehet másról tár­gyalni, mint a kisebbségi jogok védelméről. Bethlen miniszterelnök közbeszól: Egy­előre az a helyzet, hogy visszautasítják, hogy ve­lünk tárgyaljanak. (Nagy zaj balról. Fölkiáltások: Velünk azonban tárgyalnának!) PeidI: Utal Masaryk nyilatkozatának ama részére, hogy tisztességes és okos emberekkel a legkényesebb kérdéseket is meg lehet beszélni. Erre a nagyfontosságu kijelentésre nagyon sze­rencsétlen választ adtak egy prágai ellenzéki lap­ban, melynek lényege az, hogy a kormánynak a legfontosabb feladata a trianoni békeszerződés haladéktalan végrehajtása. A kormány nem gon­dolhat -a>rya, hogy az elcsatolt részeket fegyverrel visszaszerezze. Kötelessége volna minden lehető­ség után nyúlni, ha az elcsatolt részekből vissza­kaphatunk valamit még azon az áron is, ha he­lyét eí kell hagynia. (Nagy zaj.) Ha az országnak az az érdeke, akkor nem is lehet fölötte gondol­kozni. Senkisem pótolhatatlan. A szuverénitást cs az önrendelkezési jogot a szociáldemokraták sok­kal előbb hirdették. Az S. H. S kormánya is tett hasonló nyilatkozatot már régebben, de arra sem reagáltak. Különösnek tartja a szuverénHús emle­getését a trónfosztó törvény mellett. Elismeri, hogy a törvényt kényszerű helyzetben nyújtották be. de ez a kényszerhelyzet ma is fönnáll és ha azt követelik, hogy a kormány hagyja el a he­lyét, akkor azt meg kel! tennie. Emlékeztet arra, hogy amikor Tisza István bejelentette, hogy a háború elveszett, hozzáfűzte ahhoz, hogy olyan békét kell kötnünk, amelyhez ellenségeink is hoz­zájárulnak. Ha Tisza föl tudta akkor adni a német szövetséget és az osztrák kapcsolatot, akkor ma U kell alkalmazkodni tudni a kényszerhelyzet­hez. Ezután a szabadságjogokról beszélt és a ma­gyar bíróságot osztálybiróságnak mondotta. Erre óriási vihar tört ki a jobboldalon. A szocialisták padsorai előtt izgalmas jelenetek iát- szódtak le. Az elnök a nagy zajban az ülést fel­függesztette. Huszár-Ulaíii-affér A nemzetgyűlés tegnap esti ülésén Kiss Menyhért interpellációja alkalmával izgalmas jelenetek játszódtak le. Kiss Menyhért az Amerikai-Magyar Bank üzleteiről szólva föl­panaszolta, hogy a pénzügyminisztériumhoz •számos följelentés érkezett a bank ellen visz- szaélések miatt, de hatszáz akta a miniszté­riumban érteheietlcn módon elsikkadt. Hu­szár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke kép­viselői helyéről válaszolt az interpellációra. Mint az Amerikai-Magyar Bank elnöke kije­lentette, hogy az interpelláló összetévesztet­te a bankot egy másik amerikai pénzügyi vál­lalkozással. Hangoztatta, hogy az Amerikai- Magyar Bank élén kiváló emberek varinak, akik igen sokat áldoztak a magyarokért. ITa igaz, hogy a pénzügyminisztériumban elsik­kadt hatszáz akta, akkor elő kel! venni a nagy seprűt, mert ilyesmit nem lehet tűrni. Egyébként nagyon jól tudja | támadás ere­detét, noha az interpelláló jóhiszeműségéről meg van győződve. Huszár ekkor Ulain Az egész életre A pápa intervenciója a Ruhrkérdésben

Next

/
Oldalképek
Tartalom