Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-29 / 145. (298.) szám

Péntek, junius 29. \ -ft Ferencre mutatott. Ul;am felugrott helyéről és így kiáltott föl: „Nem igaz, szó sincs ró­la, nekem ez az ur nem imponál". Huszár Károly erre igy szólt: „1 udom, hogy nem imponálok a-képviselő urnák, amióta egy gyilkossági pörben nem nyújtottam neki po­litikai támogatást". Huszár itt Friedriclire és a Tisza-pörre célzott. Ulain személyes kér­désben szólalt föl és azt mondotta, hogy Hu­szár miniszterelnök korában Somogyi István újságíró utján adatokat kért tőle Friedrichről azzal, hogy „végezni akar a gazemberrel". Huszár ugyancsak személyes kérdésben szó­lalt föl és igy szólt: „Éppen elenkezőleg tör­tént. Ulain fordult hozzám adatokért, bead­ványt is intézett hozzám, amellyel a minisz­tertanács is foglalkozott. A minisztertanácsi jegyzőkönyvben el lehet olvasni, hogy én mi­ként vélekedtem és nyilatkoztam erről az ügyről. Nem szégyelem azt a levelet, ame­lyet a minisztertanács után irt Ulain nekem és amelyben azt mondta, hogy inkább marad­tam volna meg a néptanítói pályán. Sajná­lom, hogy nem maradtam meg, mert akkor nem kellett volna ilyenfajta emberekkel érint­keznem." Az ülés a késő esti órákban rend­kívül izgalmas hangulatban ért véget'. Egy Srobár-párti népgyiilés epilógusa Pozsony, június 2S. (Saját tudósítónktól.) Megírta a Párgai Ma­gyar Hírlap, hogy a szlovák nemzeti és föld- mivespárt (Srobár-párt) vasárnap Nagyszombat­ban népgyülést tartott. Ez a' népgyülés'a községi választások előtt való seregszemle lett volna. Meg kell azonban állapítani, hogy a sereg bizony elmaradt, a vezéreken kívül csupán húsz-har­minc útiköltséggel és egyéb jóval' ellátott „át- lamíeníartó" jelent meg. A gyűlést a színházban tartották s valóiban színházi jellegű volt a lefo­lyása is. Agybaföbe dicsérték magukat és párt­jukat a vezéreli, az ellenzéki pártokat pedig szidták-csepülték. Hodzsa, Srobár. Síefanek. meg a többiek Ígértek fűt-fát, adóelengedést, földet, vámvédelmet, közben persze nem feledkeztek meg, hogy a szokásos recipe szerint magyaró­noknak, az állam ellenségének, felforgatóknak nevezzenek mindenkit, aki nincs az 6 csődöt mondott politikájuk táborában. Srobár figyelmez­tette a hallgatóságot, hogy meg ne feledkezzék a községi választásokról, Hodzsa pedig arra intett, hogy a lo! dm ive löknek a Srobár-Hodzsa-féle politika mellé kell sziwei-Iélekkel állania, mivel az „nem úri huncutság" (?). A gyűlést, pazar ál­domás fejezte be, melyen a párthivek erőt gyűj­töttek a további munkára. Hogy pedig e munkát hogyan képzelik el 1 az „államfentartók", annak ■érdekes példája játszódott le — mint a gyűlés­nek stilszerü epilógusa — az éjjeli vonaton Nagyszombat és C-ifer állomások között. Néhány beszeszelt Srobár-párti atyafi szörnyű ordito- zások közepette azt követelte a. velük egy sza­kaszban ülő utasoktól,' hegy éljenezzék Srobárt és Hodzsát. Mikor pedig az utasok ezt megta­gadták. inzultálták őket, sőt a rendef csinálni akaró kalauznak is kijutott. A kalauz erre segít­ségül hívta összes kollégáit s mikor .y vonat Ciíer állomásra ért, kiebrudalíák a rendzavarokat a vonatból. Srobár hős követői azonban nem hagy­ták annyiban a dolgot, hanem. ..magyarónok"- n ak, ..ha zaá rptók" -nak, ,, H ot t hy-iband i ták “-nak stb. nevezvén a kalauzokat, valóságos ostrom alá vették és ütlegelni kezdték őket. Csendőröknek birehamva sem volt, — éjjel szeretnek pihenni.- — igy csak nagynehezen sikerült a - dühöngőket megfékezni. Közben az utasokon. nagy félelem vett erőt. mert féltek, hogy a vonatba, újra be­szállni akaró srobáristák erőszakoskodásainak lesznek kitéve. E hecc miatt, melynek folytatása a büntető fórum előtt lesz, a vonat tiz percnyi ké­séssel indulhatott el az állomásról. P. Tizenkét újabb letartóztatás az ekrazitos ügyben Budapest, junius 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) Az ekrazitos ügyben a rendőrség teljes eréllyel folytatja a nyomozást. A bel­ügyminisztertől kapott fölhatalmazás alapján a vizsgálat mindenre kiterjedő részletes pon­tossággal folyik. A rendőrség újból megálla­pította és leszögezte, hogy a tettesek között aktív politikus nincs. Tegnap tizenöt letartóz­tatottat átkisértek az államügyészség foghá­zába, ahol Schulz ügyész vezeti a vizsgála­tot. A nyomozás részleteit még nem lehet nyilvánosságra hozni, csak két-három nap múlva kerülnek ezek az adatok a sajtóba. A rendőrségről kiszivárgott hírek szerint a Rcismann-gyilkosság ügye nagyobbrészt tisztázva van. A nyomozás most főként az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bomba- merénylet tetteseinek kézrekeritésére irá­nyul. Ma éjszaka számtalan helyen házkuta­tás': tartottak és tizenhét egyént letartóztat­tak. Az elíogottak ellen hűtlen kezelés, vala­mint az állami és társadalmi rend ellen való bűncselekmény címén indul meg az eljárás. Saját ügyben Prága, junius 28. A Reggel cimü érseujvári kormánylap, lamely eddigelé sem riadt vissza semmiféle aljas eszköztől, hogy a Prágai Magyar Hírlap törhetetlen harci készségén valahogy rést üssön, szerdai számában olyan támadást en- egdett meg magának, amely aljasságával, rosszhiszeműségével, piszkolódásávai és ha­zugságával c szennylap minden eddigi rá- gaknazási rekordját fölülmúlja. A Reggel cikke nem ért váratlanul. Kiadóhivatalunk egy elbocsátott (nem pedig szabadságolt) gedett meg magának, amely aljasságával, célt érni nem tudott, kénytelen volt maga föl­mondani, napok óta azzal igyekezett alapta­lan igényeinek érvényt szerezni, hogy ne­künk szegezte a kormánynál való feljelentés fenyegetésének revolverét. Fenyegetésével persze éppen az ellenkező hatást érte el, mert nem lévén semmi titkolmvalónk. min­den vizsgálatnak nyugodtan nézünk elébe, A Reggel legutóbb Prágában járt munkatársá­nak cikkét tehát az egyéni bosszú diktálta és mivel a bosszúra vágyók nem válogató­sak az eszközökben, a „meglepő cikk" oly fantasztikus hazugságoktól hemzseg, hogy iaz ember összecsapja a kezét: miképpen le­hetséges az, hogy az emberek ilyesmivel csak előhozakodni is merészelnek. A Reggel ellen egyidejűleg több sajtó­pert indítottunk meg. Nem kételkedünk ben­ne. hogy a pártatlan biróság elégtételt fog nekünk szolgáltatni. Ha a pör lé-tárgyalása előtt mégis válaszolunk a minősíthetetlenül hazug, de egyúttal hihetetlenül primitív vá­daskodásra, úgy ezt egyedül azért tesszük, hogy a mind la közvélemény, mind az illeté­kes tényezők az első perctől kezdve tisztán lássanak. Sohasem mondottuk, hogy a P. M. H.- nak rózsalevélből készült a párnája. Mi nem vagyunk kormánylap, nekünk nem ad a kor­mány szubvenciót az adózó polgárok fillérei­ből, nincs is ;a világnak az a pénze, amiért meggyőződésünket áruba bocsátanók. Ezért lapunk egy esztendős fennállása óta bizony nagyon sok gonddal kellett megküzdenünk, sok, nagyon sok idegünkbe, fáradozásunkba és lelkierőnkbe került, hogy nem könnyű feladatunkat becsületesen teljesíthessük. Nem titok az sem, hogy a magyarság köré­ben egyes áldozatkész emberek (nem pedig a pártok) talán erejüket is felülmúló áldozato­kat vállaltak a P. M. H. főn tartása érdeké­ben addig, amíg a részvénytársaság a közeli napokban megalakul. Hogy ezek az urak mi­képpen fedezik kötelezettségeiket, milyen terheket vállaltak a kötelezettségek teljesí­tésére stb., ahhoz jóizlésü embernek semmi köze. A cikk sugalmazójának teljes jogi tájékozatlanságára vall, hogy — horribile dictu — arról merészel nagyképűen beszélni, hogy a vállalat csődbe került és hogy ebből a következményeket le kell vonni. Annyi kétségtelen, hogy nem indultunk meg ma­miid tőkével, de — sajnos —- a magyarság­nak nagy tőkék nem is állanak rendelkezé­sére. A Reggel azt a vakmerő állítást meri megkockáztatni, hogy lapunk Budapestről, a magyar kormánytól kap pénzt. Ez a legalja­sabb hazugság, amit csak ki lehet találni. Lo­soncról január, február, március és áp­rilisban tényleg kaptunk bizonyos összege­ket egyszerűen abból az okból, mert szindi­kátusunk igazgatósága, amely a nyomda­számlákat közvetlenül szokta fizetni, Loson­con van és ott is vezeti a szindikátus könyveit. Semmi szükség sem volt tehát ar­ra. hogy az összegek eredetét a szindikátus a kiadóhivatalnak közelebbről megjelölje már csak azért sem, mert hiszen a kiadóhivatal, ezeket az összegeket egyszerűen tovább jut­tatta a nyomdának. Itt különben ki kell emelnünk, hogy Erdélyi Árpád közgazdasági rovatvezetőnk azért utazott többször Buda­pestre, mert családja ott lakik. Erdélyi meg­bízásunkból sohasem járt a miniszterelnök­ség sajtóirodájában és egyetlen eset kivéte­lével semmiféle pénzügyi megbízatást nem kapott. Az egyedüli kivétel most adódott elő, amikor Erdélyit megkértük, hogy egyes bu­dapesti előfizetőinknél, főként bankoknál a< hónapok óta hátralékos előfizetési dijakat hajtsa he. Ami pedig az említett tudósítói ho­norárium ügyét illeti, a valóság az. hogy az illető tudósító honoráriumát az ö felkérésére egy barátjának szoktuk átadni továbbítás végett, ami — úgy hisszük —- jogunkban áll, bárki is llegyen tudósítónk barátja. A Reggel ismét feleleveníti a SLovenska Politikának egy télen terjesztett rémmeséjét, amely arról regéi, hogy mi a budapesti Szó­zat nyomdájában nyomattuk karácsonyi mel­lékletünket és ezt állítólag a prágai magyar követség futárja hozta át Tessék tudomásul venni, hogy a prágai r e n donga zg a tó s á go n al­kalmunk volt ezt az ügyet megvilágítani és ott felhatalmazást kaptunk arra, hogy a Slo- venská Politika támadását a rendprigazga- tóságra hivatkozva megcáfoljuk. Ugyancsak ia rendőrigazgatóságon nyert elintézést a könyvek behozatala is, amiből a Reggel uiabb tökét akar kovácsolni ellenünk. A betegse- gélyző pénztári bejelentések pedig szabály­szerűen történtek meg, amit a pénztár is iga­zolhat. A nyomtatványokról szóló mese miatt mind kiadóhivatalunk igazgatója, mind pedig a kassai Szent Erzsébet nyomda külön-külön fogják felelősségre vonni a Reggelt. A meg­szűnt kassai Esti Újság valamennyi szerkesz­tőségi és kiadóhivatali alkalmazottja tökéle­tesen ki van elégítve, Fodor Antal pedig, aki Szlovenszkóban mindig becsülettel szol­gálta a magyarság ügyét, sohasem állott az Esti Újság kötelékében. A valóságnak az felel meg, hogy Ken- dernay volt tisztviselőnket azért, mert sza­bálytalanságokat követett el, elbocsátottuk. Erre a Ceske Slovonál keresett állást, amely vállalat a mi iníomációnk alap ián nem alkal­mazta őt. Mivel Kendernay taz okozott kár megtérítésére kötelezte magát, a bűnvádi el­járástól emberiességi okokból is eltekintet­tünk. A legnagyobb lelkiismeretlenség azon­ban, hogy a Reggel egy föltétlenül korrekt és lelkiismeretes tisztviselőnket azzal meré­szelte megvádolni, hogy 140 (!) koronát sik­kasztott. Nem tudunk kifejezést találni arra, hogy ezt az eljárást megfelelően megbélye­gezzük. Egyébként megjegyezzük, hogy e tisztviselőnknek a budapesti devizaközpont­ban semmiféle rokona nincsen és hogy az il­letőnek ma is ugyanaz a fizetése van, mint amikor a vállalathoz belépett. Legvégül a leghatározottabban vissza kell utasítanunk azt, hogy a Reggel szerkesz­tőségi és kiadóhivatali legbelsőbb ügyeink­be (fizetések stb.) mer beavatkozni. Meg­nyugtatására anny it, hogy iá szerkesztőség és kiadóhivatalnál alkalmazásban lévő egyik szerkesztőnk vagy tisztviselőnk sem kap és sohasem kapott hét vagy kilencezer koro­nás fizetést (de még hatot sem) és hogy az érvényben lévő kollektív szerződés szerint a szerkesztőségi fizetések 2500 korona körül vannak. A napidijak kiutalása szintén a kol­lektív szerződések alapján történnek. A szer­kesztőség egyébként tavaly ősszel jelentős összegekre rugó kedvezményekről önként lemondott. Azért a rágalomért, hogy kiadó- hivatali, igazgatónk több fizetést vesz fel, mint amennyi megilleti, külön fog majd fe­lelni a Reggel. Á viszontlátásra a sajtóbiróság előtt. Növekednek a cseh-szlovák—lengyel sajtóhadjárat hullámai Prágai rekordra — varsói szubkontra Varsó, junius 27. A Ceske Slovo cikke nyomián föikavart sajtókampány hullámai mind magasabbra csapnak. A Kairyer Po- ranny, a Robotnik és a Rzeczpospolita után a kormánytöbbség lapjainak mérsékeltebb irányú orgánumai, a Kuryer Warsawski és a Gazetta Warsawska foglalkoznak vezető- helyen az esettel. A Kuryer Warsawski ve­zércikkét Koszkovszki szenátor irta. Kije­lenti, hogy a Ceske Slovo cikkével eddig csak azért nem foglalkozott, mert meg volt róla győződve, hogy Benes megfelelően meg fogja cáfolni lapjának állításait. Ez azonban nem történt meg, sőt a kormány félhivata­los orgánuma, a P. P. szintén közölte a cik­ket, minek következtében a lengyel kor­mány utasította a prágai lengyel követet, hogy a kérdésben járjon el a cseh-szlovák kormánynál, Koszkpvszky rámutat arra. hogy nem is annyira az ügy diplomáciai ol­dala fontos itt, hanem az a veszély, hogy a lengyel közvéleményben rendkívül ko­moly fordulat áll be a cseh-szlovákokkal való barátságos és szomszédos együttélés lehetőségét illetőleg. Nem lesz egyetlen lengyel kormány sem, mely ellen tud majd állni az elkeseredett és végül is szkepti­kus közvélemény nyomásának. A cikk ezután Seyda lengyel külügy­miniszter nyilatkozatával foglalkozik s meg- állapitja, hogy a lengyel—cseh-szlovák kö­zeledés híveinek optimizmusa gyors mérték­ben csökkent. A cikk a következő snlyos mondatokkal zárul: „Nagyon csalókának fog bizonyulni az a spekuláció, hogy a len­gyel1 kormány helyzetének gyengítése által többet lehet nyerni, mint a lojális együtt­működés révén. A lengyelek, bár sokat ve­szekednek egymás között, a külügyi érde­keik meg ve delin ezésében azonban mindig, a szolidaritás tudata és az egységes front szűk séges ség c i rá n y i tj-a cselek ed e te ik et. Ha tehát a prágai kormány többek között a lengyel széthúzásra számított, akkor be fogjuk bizonyítani neki, hogy gyenge kép­zelőtehetsége van. ' A Gazetta Warsa'wska, bár elismeri, hogy szinte nehéz föltételezni, hogy a Ceské Slovo csinyje oly tapasztalt politikus tudtá­val történt volna, mint amilyen Benes, mind­azonáltal megállapítja, hogy tekintettel a lap ismeretes jellegére, a cseh-szlovák hivatalos körök nehezen háríthatják el a felelősséget magukról a megjelent cikkért. A lap meg­állapítja, hogy a Ceské Slovónál már tradí­cióvá vált a Lengyelországgal szembeni el­lenséges magatartás. A lengyel lap abban látja a Ceské Slovo cikkének célját, hogy a csehek ezáltal meg akarták riasztani Len­gyelországot a Javorina-kérdés döntésének előestéjén, vagy pedig a düh kitörésének egy neme ez náluk azért, hogy éppen Seyda volt, a lengyel-cseh közeledésnek ismert híve, aki hangsúlyozta Lengyelországnak bizonyos követeléseit, melyeket Lengyelor­szág soha föl nem adhat. A Gazetta War­sawska cikke a következőképpen végződik: Oly cikkek, mint a Ceské Slovóé. azt bizo­nyítják, hogy helyes külügyminiszterüknek taktikája, mikor a középeurópai ügyek kér­désében tartózkodik a túlságos sietségtől. Kormányunk programja e tekintetben vilá­gos. Oly tények viszont, mint amilyen a ne­vezett cikk, legjobb bizonyítékai annak, hogy Középeurópában a viszonyok konszo­lidálása csak a la lengne számított feladat­ként oldható meg. ♦»♦»♦»»<><>♦<*»♦♦<»♦❖«>♦»»♦♦♦»»❖♦♦<>■»♦»»»»»»»»♦❖»«»»« Amikor a gazdasági kérdéseket politikai vagy pártszempontokból intézik Prága, junius 2S. A Lidové Novinyben Hotovetz volt miniszter feltűnést keltő cikket közöl Cseh-Szlovákia gaz­dasági politikájáról. A cikkből a követező rész­leteket közöljük: • Cérny-korniány tervezete szerint 1922 január 1-től uj vámtarifát kellett életbe léptetni és ugyanakkor meg kellett volna szüntetni a kül­ker eskedelmi hivatalt és a behozatali engedé­lyekhez kötött behozatali rendszert. A külföldi államoknak a vámtarifából nem adunk enged­ményt, noiha mi engedmnéyeket kérünk tőlük. A legtöbb előnyt 'biztosító klauzula nálunk a kül­föld részére nem jelent semmit... Nem csoda; ha' a külföldnek nem érdeke a velünk való szer­ződéses viszony, A Szerződések alapja a biza­lom. A szerződéseink megkötésekor belénk he-' lyezett bizalmat kimerítettük. Nekünk ma már senki sem hisz. Hol az égjük, hol a másik állam hibáztatja, hogy nem • vagyunk vele szemben lojálisak és az ellentétek mindig jobban kiéleződ­nek. Igaz ugyan, hogy nekünk is vannak jogos panaszaink az egyes államok ellen, de főképpen zok retorziós intézkedései miatt. Tagadhatatlan, hogy, az engedélyhez kötött behozatali rend­szerünk valamennyi állam előtt diszkreditál min­ket és a behozatali engedélyek illetékeinek esz­telen fölemelése a hitelünk utolsó csepjét is ki­merítette." „Elvesztettük tekintélyünket Magyarország és Románia előtt. Az Északamerikai Egyesült Ál­lamok az automobil-törvényben stigmatizáltak minket. Hollandiában a közvélemény tiltakozik a velünk kötött kereskedelmi szerződés ratifikálása ellen. Franciaországgal való tárgyalásunk aka­dályai ismeretesek. És ismeretes az a tény, hogy vámháborut üzent nekünk... Olyan a helyzet nálunk, mintha semmi érzékük sem lenne a hiva­talos köröknek a gazdasági kérdések iránt; noha a gazdasági kérdésektől az állam érdeke függ. Sajnálatos, hogy közvéleményünk kevés érdek­lődést tanúsít a gazdasági kérdések iránt. Sőt az ipari körök maguk fáradoztak azon, hogy az engedélyhez kötött behoztali rendszer megma­radjon. A külföld és a cseh-szlovák köztársaság közötti viszonyt még jobban kiélesitették a de­flációs politika következményei, a termelés csök­kenése, a munkanélküliség és a kormánynak a legutóbbi bankafféroknál tanúsított magatartása." A L. N. rendkiviül érdekes Ollókét a: követ­kező szavakkal idézi be: „Jaj annak az államnak, :,hol a gazdasági kérdéseket politikai kérdések­ként vagy 'a párt érdekeinek megfelelően ke­zelik." A francia kereskedelmi bizottság moszkvai útja Moszkva, junius 28. Az orosz távirati ügy­nökség jelentése szerint Dtrverger, a francia ke­reskedelmi delegáció elnöke, ki Oroszországból most tért vissza Franciaországba, újságírók előtt kijelentette, hogy számos gabona és íaoxporira vonatkozó szerződéstervezetet hozott magával- Franciaországba és reméli, hogy az általa kép­viselt köröknek sikerülni fog a francia kormányt ■az Oroszországgal való gazdasági érintkezés uj- rafelvételére indítani. Meg van győződve arról, hogy a francia kormány Oroszoszágot de facto cl fogja ismerni és állandó hivatalos képviselőt fog küldeni Oroszországba. Nibeau, a delegáció egyik tagja Bakuiba utazik, hogy az ottani nafta­ipar helyzetét tanulmányozza. Duverger az állami bank igazgatójához levelet intézett, melyben el­ragadtatásának ad kifejezést az orosz szovjet- köztársaság pénzügyi szervezete fölött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom