Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-29 / 145. (298.) szám

2 Péntek, lunltis 29. A kormány beterjesztette a szociális biztosításról és a vagyondézsma leszállításáról szóló , javaslatokat Prága, június 28. A képviselöház mai ülése nagyjában in­kább formális jellegű volt. Azért hívták ösz- sze, hogy a kormány beterjessze és a ház azután a bizottságoknak kioszthassa a szo­ciális biztosításról és a vagyondézsma, va­lamint a vagyonnövekedési adó leszállításá­ról szóló javaslatokat. Érdemben a ház fő­képpen a határidőhöz kötött javaslatok meg- hosszabb itá'S áv a 1 f o gl alk ozo 11, Az ülést egy órakor nyitotta meg Toma- sek elnök üres padsorok előtt. A tárgysoro­zat első pontja a hadirokkantak segélyezésé­ről szóló 1922. évi 122. és 1922. évi 39. számú törvénynek ez év végéig való meghosszabbí­tása volt. Uhl (német szociáldemokrata): A tör­vénynek 1924 junius 30-ig való meghosszab­bítását követelte. Blazsek (kommunista): Csatlakozott Uhl indítványához és hibáztatta, hogy a kor­mány éppen a hadirokkantaknál takarékos­kodik. Ezután az eredeti javaslatot fogadták el. Majd a betegsegélyezésről szóló 1920. évi 668. számú és az 1921. évi 448. számú törvénynek ez év végéig való meghosszab­bítása került szóba. Bergmann (cseh szociáldemokrata) azt kérte, hogy a kormány a teljes szociális biztosítási törvémri terjessze a ház elé. Schubert (német agrárius) sérelmes­nek mondotta, hogy a betegsegélyezést még nem terjesztették ki a mezőgazdaságra és követelte az önálló mezőgazdasági pénztárak létesítését. H o r á k (cseh iparospárti) szükségesnek tartotta, hogy a betegsegélyezési dijak fize­tésénél az iparnak kedvezményeket nyújt­sanak. A javaslatot ezután elfogadták. Majd az elemi károk elleni biztosításról szóló javaslatot adták elő Medveczky és Kudelka előadók. A javaslat szerint az állam ötvenmillió koronás alapot létesít az elemi károk megtérítésére. Kudelka szerint a köz­társaságban az elemi csapások évente átlag­ban kétszázmillió kárt okosak. LeibI (német szociáldemokrata) sze­rint a javaslat nem tartalmaz elég pozití­vumot. B e r g m a n (cseh nemzeti szocialista) •lefesti a mezőgazdaságnak az elemi csapá­sok következtében beállott helyzetét. Z i e r h u t (német agrárius) szerint igazságosan kell felosztani az alap jövedel­mét. Medveczky előadó: A javaslatra Szí öve nszk óban azért van szükség, mert a patakok és folyók nagyobb pusztításokat idéznek elő. Lapunk zárásakor az ülés tart. A vagyondézsma és vagyonnövekedési adó leszállítása A képviselőház mai ülésén a kormány beterjesztette az 1920. évi április 8-án kelt törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló javaslatot. A javaslat értelmében a vagyondézsma és a vagyonnövekedési adó 50 százalékkal csökken, ha a vagyondézs­ma alapját alkotó jövedelem az 50.000 ko­ronát nem haladja meg. A vagyonnöveke­dési adó 50.000 koronáig terjedő vagyon­nál 50 százalékkal csökken, 100.000 koro­náig terjedő vagyonnál 42, 200.000 koroná­ig terjedő vagyonnál 40, 300.000 koronáig terjedő vagyonnál 35, 400.000 koronáig terjedő vagyonnál 30, 500.000 koronáig ter­jedő vagyonnál 25, 600.000 koronáig terje­dő vagyonnál 20, 700.000 koronáig terjedő vagyonnál 15, 800.000 koronáig terjedő va­gyonnál 10 és egy millió koronáig terjedő vagyonnál 5 százalékkal száll le. A va­gyonnövekedési adónál leszállításnak helye ninck, ha az adóköteles vagyonnövekedés a kezdő vagyon 200 százalékát fölülha­ladja. Azokat a íizeiés! meghagyásokat, me­lyeket már kikézbesitettek, hivatalosan ki­igazítják külön értesítéssel, amely ellen harminc napon belül íölíolyamodássa! le­het élni az országos pénzügyi hivatalnál. Tárcarovatunk: Vasárnap: Holly Jenő: A Semmiben. (Vers.) S z e k u 1 a Jenő: A termékenység isteni leánya. Hegedű É-hur váltam, pajzán, si-kongó, Gyöngyözve trillázott utam. Gyerek voltam, örökmosolygó, S elmúltam, mint egy halk futam. Á-hnr lettem húsz évvel, ifjan. Szavamban szivem remegett. Ölelt az élet, s álmaimban ölelgettem az életet. D-hur vagyok, hül erem vére, Már gyakran kisért a A boldog Á-ra, vidám É-re Csak sóhajom vonója száll. S eh vonz, már vonz a G-hur lelke, A bánatoktól szlnarany ... Tépedt húrokra emlékezve Rajt rezgőm el, mi hátra van. Falu Tamás. Utravaló. . . — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárolja. — Irta: Szederkényi Anna. Csudálatos, hogy azok a madarak mit vittek véghez egész éjszaka. Nem aludtak azok, csak fújták szakadatlanul. De egy szemhunyásuyjra sem szűnt meg csipogni, Pötyögni, fütyülni, csicseregni, pusmogni, hu­hogni. Az egészbe pedig beletrillázott néha, de olyan vékonyan, mintha hajszálvékony üvegen huzgálnán^ ezüstpálcikát, / Ha a fizetési meghagyást nem kézbesítették ki, a novella rendelkezéseire hivatalból kell figyelemmel lenni. Az országos pénz­ügyi hivatal a felek kérelmére kivételes esetekben részleges és méltányos könnyí­tést nyújthat mind a két adónemnél, ha az a veszély forog fönn, hogy az adó behaj­tása az adóalanyt gazdasági keresetében, vagy családjának megélhetésében veszé­lyeztetheti. Az e tárgyban benyújtott föl­folyamodásokról a pénzügyminisztérium dönt. Ha az Ingatlan vagyon után jogerő­sen előirt vagyonnövekedési adót Szloven- szkón és Ruszinszkóban az egyes váro­sok (?) szabályrendeletei szerint vetették ki, a szülőkről a gyermekekre (örökbefoga­dott és házasságonklvüli gyermekeket is beleszámítva), vagy unokákra, vagy azok házastársaira, vagy házastársak és jegye­sek között a kötendő házasság föltétele alatt történt vagyonátruházás értékét az adóköteles személy kérelmére levonják a vagyonnövekedési adó alá eső vagyonból, ha ezek az átruházások 1918 október 28 «a és 1920 október 4-ike között történtek. Ahhoz a vagyonhoz, amelynek érté­két 1919 március 1-én állapították meg, hozzászámítják azt a pénzt, a vagyondézs­— Talán egy újonnan elindult lélek — gondolta Vótbiró Örzse és míg figyelte ezt a tuivilági hangot, hogyan huzza-cif rázza, az jutott eszébe, be kellene hoznia a fáskamrá­ból a — motyót. A matyó oda volt akasztva .a hasábfák fölé a gerendákból kiálló szögre. Behozza, mert nem lehessen tudni. Fel­ült az ágyon. Miután az egyik lábát leenged­te, kicsit várakozott, mert a másik lábába beleállo tt a görcs. Végesvégig valami isten­telenül fájdalmas vonal feszült .a nagy Iába- ujjától majdnem a csípőjéig. De úgy feszült, hogy a nagy lábaujját egészen különtolta és felfelé fordította, mint egy felkiáltójelet. Mint­ha csak ezt mondta volna a lábujj örzsének: — Ugy-e, mondtam tegnap, elég lesz ab­ból a vackolód'ásból, nem való, ami nem való egy ilyen asszonynak. Azonban mit ér a ké­sei bánkód ás?! Ült az ágy szélén, előrehajolt és a lábá­hoz nem -mer nyúlni, mert amikor megpróbál­ta a térde alatt dörzsölgetni, annál jobban fájt. Pedig Horkayné éppen előtte való napon mondotta, hogy ez nagyon hasznos. Amikor Horkayné ezt ajánlgatta, az örzse ura éppen akkor hajtatott be a mező­ről a sarjuval. Akkor se szó, se beszéd, őt a faképnél hagyta Horkayné és nekiállt leemel­ni a gazdával a kocsi tetejéről a nehéz rudat. Úgy szaladt segíteni, mintha mindig is ő segí­tett volna. Stirgött-perdülf a kocsi körül, a gazda azután megállóit beszélgetni vele. És amíg pusmogtak, egyetlenegyszer sem- néztek az asszony felé. Nyilván in cgfeledkeztek ró­la, hogy ö is él. A kosarat is, amiben pedig ő vitte az ember után az ételt — .vonszolva az ma alá eső egyéb vagyont, az ajándékokat és egyéb juttatásokat, ha az egyes össze­gek értéke meghaladja az ezer koronát. Kisebb összegeket csak abban az esetben számítanak hozzá, ha arra lehet következ­tetni, hogy a vagyondézsnját ki akarták játszani. Azokat a jogokat, amelyek nyug­díjból, járadékokból és egyéb időszakos szolgáltatásokból erednek, hivatalosan ve­szik figyelembe. A törvény a kihirdetés napján fog életbelépni. A javaslatot ma teszik át a költségve­tési bizottsághoz. A szociális biztosítási javaslat A képviselöház mai ülésén a kormány beterjesztette a szociális biztosításról szóló igen terjedelmes javaslatot, amely öt feje­zetből és azokban kétszázhetvennyolc sza­kaszból áll. A javaslaton, mint ismeretes, az utolsó pillanatban nagyobb változtatá­sokat tettek. Az uj szövegezés szerint az alapjáradék úgy a férfiak, mint az asszo­nyokra nézve 500 koronát tesz ki és ugyancsak 500 korona az állami járadék is. A biztosítottaknak évente a befizetett ösz- szegnek csak egyötödét téritik vissza. A központi biztosító Intézet a javaslat mos­tani szövegezése szerint úgy alakul, hogy tagjainak egynegyed részét a munkások, egynegyed részét a munkaadók választják, mig a többi tagot a kormány nevezi ki a szakértők köréből. A választások keresz­tülvitelére és a bizottság létesítésére a kormány kap fölhatalmazást. A legfonto­sabb változtatások abban a részben talál­hatók, ahol a szociális biztosítás szerveze­téről van szó. Az eredeti javaslatnak az a rendelkezése, hogy minden járásban járási biztosítóintézetet létesítsenek, elmaradt és az uj szöveg csak betegsegélyzőpénztárak- ról beszél. A javaslatot a képviselöház mai második ülésén fogják kiosztani a szociális bizottságnak, amely jelentését az őszi hó­napokban fogja előterjeszteni. Befejeződött a népszövetségi ligák uniójának bécsi kongresszusa Jóvátételi vita — Berzeviczy beszéde a lefegyverzésről Bécs, junius 28. (Kiküldött szerkesztőnk jelentése.) A népszövetségi ligák uniója tegnap délután folytatta a délelőtt megkezdett harmadik -köz­gyűlését, amelynek végeztével az unió ez- idei kongresszusa befejeződött. A délutáni ülésen a gazdasági bizottság terjesztette elő a jóvátétel! kérdésre vonat­kozó határozati javaslatait. Ezek értelmében az unió azt követeli, hogy a népszövetség Németországnak és ha le­het az Egyesült Államoknak közreműkö­désével készítse elő a jóvátétel, * valamint a szövetségközi adósságok fizetésének és a határok biztosításának tervezetét. Az unió azért kéri ia népszövetség közre­működését, mivel ez, mint a legtekintélye­sebb nemzetközi szervezet nagyobb pártat­lansággal tudná ezeket a kérdéseket megol­dani, mint az egyes államok kormányai. Az unió szükségesnek tartja Németország fize­tési képességének reális megállapítását, a Németország által teljesített fizetéseknek a kiürített területek újjáépítésére való fordí­tását, Németország ellenőrzését és a nemzet­közi kölcsön fölhasználását. A politikai bizottság jelentéséhez a kon­gresszusnak legérdekesebb vitája fűződik, amelynek során Henessy francia, Bernstorff gróf német és Bővet svájci delegátus szólal­tak föl. Henessy és Bernstorff beszédei oly hatást keltettek, mint egy párbaj, amelyet két ellenfél enyhe feltételek mellett vív meg. A szóharcot enyhévé nem a szóban forgó kérdés fontossága, hanem az ellenfelek diplo­matikus udvariassága tette. Henessy a fran­cia delegáció nevében úgy nyilatkozott, hogy a francia delegáció hozzájárul a javaslat­hoz, de beszédének végén Benstorff felé-égető napon nehéz testét —, Horkaynénak adta oda az ember és ezt mondta hozzá: — Fogija-d! Már nem érezte a görcsöt a lábában. Onnan már kiállott. Nesztelen léptekkel ment ki a szobából, Odakünn -már szürkült az égalja. A kert­ből, a fák alól, harmatot hordozott feléje a szellő. Az az egy távoli hang még mindig ze­nélt és csendített, neki éppen a szive köze­pébe, mint a harangszava Urfelm-utatáskor. Átment az udvaron. A kamrában még setét volt, a gerenda magasan, fel kellett ka­paszkodnia a hasábfákr-a. Az már nehezen -ment, die valahogyan mégis csak felsegítette az Is-ten, A gyerektelen Horkayn-én-ak köny- nyebb lett volna. Odafönn azután kiny-ujtó­zott és az ujja hegyével addig lökdöste alul­ról a motyót, a-mig végre himbálni kezdett a feje fölött és lebillent a szegről. Amikor oda-- akasztotta, akkor nem jutott -eszébe, hogy le is kell majd vennie. A ház előtt leült a falépcsőre és kioldozta — az utravalót. Csupa fehér gyolcs, gondo­san keményítve, vasalva. Ami régi benne, az is megfoltozgatva, rendbe téve. Egyéniként szedte ki a darabokat. A kezét gömbölyűre fogta és rápróbált egy k-i-s csipkés főkötőt. A-mig nézte, elgondolta a picike arcocskát, ártatlan szemét, azt a madárlábnyi kezecské­jét és körülötte a fodros vánkoskát. A sírását, nevetését, ő maga fájdalmát., az embert, HO'rkaynét, a tudósasszonyt — még öss-zeön-ti neki a kávét — és Horkaynét bizony nem hívja kom a asszonynak, hogy ki­es bejárása legyen a házba, ezt -már nem. Az­után a liszteszsá'kot még meg kellett volna fordulva emelt hangon hangoztatta azokat a szenvedéseket, amelyeket Frnciaország szenvedett a háború alatt. Benstorff gróf köszönetét mondott He- nessynek azért, hogy megértő álláspontot foglalt el a nagyfontosságu kérdésben. Németországban — mondotta — nincsen komoly ember, aki nem akarná helyreállí­tani az elpusztított területeket. Azonban — folytatta — Németországban nem Is jöhet olyan kormány, amely Németországból akár egy talpalatnyi földet is odaadhatna. A francia kormány azt hangoztatja, hogy nem akar újabb területeket elszakítani Né­metországtól, de mingazonáltal még min­dig fantasztikus hirek terjednek el egy raj­nai köztársaság létesítéséről. Ehhez azon­ban a szónok szerint Németország sohasem járulhatna hozzá. A két szónok beszédét a kongresszus tagjai -lenyűgözve hallgatták, hiszen hosszú idő óta ez volt az első eset. hogy francia és német szónok egy mind a két országot oly közelről érdeklő kérdésben egy nemzetközi testület előtt egymásután fejtették ki a né­zetüket. A teljes ülés végül is elfogadta a bi­zottság határozati javaslatait. Ezután a lefegyverzési bizottság terjesz­tette elő a maga javaslatait, amelyet elfogad­tak. Ennél a kérdésnél Berzeviczy Albert, mgyar delegátus nagyhatású beszédet mon­dott. A bizottsági javaslatnak hatodik pont­ját kifogásolta és úgy vélte, hogy a le­fegyverzésnek a népszövetségben való eddigi tárgyalása nem kielégítő, meri a céltól inkább eltávolodunk, semhogy azt megközeütenök. A népszövetség eddig úgy kezelte ezt a kérdést, mintha a !e­forditama, de a-z ember nem volt itthon és ezt bezzeg nem segítette Horkayné ... A távoli, ezüsthang közben tulzengecl mindenen. Általában a többi, az egész már cs-a-k gomolygó füst volt és a fehér gyolcs és fehér hang felsugárzott benne, ahogyan a szürkületen á-t egyszerre csak áttetsződnek a felébredt napnak első, hosszú, pirkadásos su­garai. .. Ült a küszöbön, ölében a matyó, ön tudat­iam turkáltak benne ujjal. * E-ste, amikor -már az egész ház aludt és nem v-olt semmi hang, semmi mozdulás kö­röskörül, az élet aludt, mint a koporsóban, nagyanyó -nyöszörögve, de azért óvatosan, -nehogy felébressze a -többit, leereszkedett az ágyról. Amennyire vén csontjai engedték, igyeke­zett. Nyugtalan volt egész idő alatt, amíg ■ágyhoz bilincselte a betegség. Fogatlan száját rá -is csücsörített-e pár­szor a szóra, de az utolsó pillanatban lefogta a -száját valami. Most azután megpróbálta, volna-e már jártániyi ereje? Kétrét hajolt a dereka, guggolt a hátán az elmúlt életnek minden buja, bánata, tapasztalása. A fáskamrában megkerülte a fahasábo­kat. Mögötte a korpás hordó, mellette kicsi rés. Onnan h-uzta elő a — motyót. Mohón ka­pott utána, könnyebbül-ten sóhajtott, amikor v-égre rá simulhat ott tenyere a féltett kincsre. A ház előtt a falépcsőre ült, kibontotta — az utravalót. Csupa fehér gyolcs. Egy szoknya, jó bőven ráncolva, alól két sor'sze­gély. Egy rékli, hosszú és fodros újakkal kö­tény, kendő, harisnya, fehér függönyök, fehér, •széles csipkés szemfedő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom