Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-02 / 122. (275.) szám
az összes főÉeroegek és katonai főméltóságok, tehát az egész úgynevezett kamarilla, testületileg követette a császártól, hogy most már ne álljon szóba a magyarokkal, mert kül- ellenség nem lóvén, Magyarország leigázására elég erő áll rendelkezésre. Az igazság tehát az, hogy két becsületes ember megegyezett egymással, akik aztán szavukat minden körülmények között állották. Deák megcsinálta ugyan a kiegyezést, de mivel a sima udvari parketten mozogni ■sem nem tudott, sem nem akart, a praktikus keresztülvitelre tökéletesen alkalmatlan volt. Az egyetlen férfiú, aki a kiegyezést perfektuálhatta, az írott betűnek testet adhatott és a kezdet nehézségeit leküzdbette, Andrássy Gyula gróf volt, aki diplomáciai ügyességénél, de főképp az uralkodónak az ő személyében összpontosuló bizalmánál fogva az ellenséges intrikák és gáncsvetésekkel szemben is megtudta állam a helyét. Nagyon nehéz volt a katonaságnak a régi rendszerben megcsontosodott vezető köreivel bírni. Ezek az urak államot képeztek az államban és semmiképpen sem akarták régi hatalmi pozíciójukat feladni. A kiegyezési tárgyalások során egy udvari estélyen történt, hogy valamely katonai potentát élesen rászólt Andrássyra, mondván: „Jegyezze meg magának a gróf, hogy egy állam életében a hadsereg olyan tényező, mellyel mindig számolni kdl.“ AndráSsynak nem tetszett az éles hang s röviden csak azt felelte: ,,Igen, de csak a győzelmes hadsereg". A magasrangu katonai főméltóság feltűnés nélkül elpárolgott. Andrássy miniszterelnöksége alatt történt aztán az egri GriviSich-féle eset, midőn a tábornok ur, a magyar zászlóra azt mondta: ..Herun- ter mit dem Fetzeu“. Grivisichen elkezdve J.auszkyn át véges-végig úgy Andrá.ssyoak, mint utódainak sok bajuk volt azokkal a katonákkal, akik semmiképpen sem akarták az uj rendet megemészteni s túlbuzgóságból nehézségeket okoztak a magyar kormányoknak. Az ügyeik azért okoztak nagyobb nehézségeket, mert az elégtételért, természetesen mindig a királyig kellett menni A kiegyezést életbe léptetni s a kezdetben bizony gyönge kisdedet a gyermekbetegségeken átsegíteni, nehéz munka volt, annál is inkább, mert a két dudáis, Deák és Andrássy nehezen fért meg egy csárdában. Néha egy hajszálon műit az összezönrenés lehetősége. A két nagy aiák közvetlen környezete azonban annyira át volt hatva attól a meggyőződéstői hogy Magyarország léte függ a két nagy férfiul egyetértésétől, hogy a legnagyobb ügyességgel minden súrlódást elhárítottak. Andrássy nem volt virágos közmondatokkal dobálódzó, úgynevezett nagy szónok, Szombat, junjus 2. _ inkább akadozva beszélt s a sikert rendszerint éles és szellemes riposztjaival biztosította magának. Tisza Kálmánnak, akit különben nagyrabecsült s akit később, mint utódját, úgy is, mint külügyminiszter, úgy is, mint magánember, hathatósan támogatott,, egy élesebb szócsata alkalmával a magyar képviselőt]ázban azt mondta: „Beszédjeit pedig égesse el a képviselő ur, mert ha majd itt ül az én helyemen, a fejére fogják olvasni." A jóslat bevált, mert. a bihari pontokkal és a szögre akasztott elvekkel Tiszának tizenöt éves minisztersége alatt sok baja volt. Bármilyen nélkülözhetetlen lett légyen Andrássy mint a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, innen távoznia kellett, mert reá immár sokkal nagyobb feladatok vártak. Andrássy egyéni nagysága, lángelméje, messze a jövőbe néző éleslátása, tulajdonképpen csak a külügyek terén domborodott ki agizán. Andrássy már mint magyar miniszterelnök is nagy befolyást gyakorolt a külügyek vezetésére és megakadályozta Beustnek azt a szándékát, hogy a monarchia a németeket hátba támadva, a németfrancia háborúba beleavatkozzék. Andrássy nyilván okult a világtörténelem példáin, valamint azon is, amit emigránskorában párisi tartózkodása idején tapasztalhatott. — Annak idején úgy a Bourbonok, min a Napóleonok sok jó szóval és kevés pénzzel mindig pont addig biztatták a magyarokat, amíg célszerűnek tartották a császárt a háta mögött nyugtalanítani. Iskolapélda erre Bethlen Gábor, Thököly és Rákóczi esete. De III. Napóleon is, aki ki akarta szorítani a császárt Olaszországból, amíg ezt a célját el nem érte, biztatta a magyar emigrációt, dem ihelyt terve vallóra vált, rögtön békét kötött és többé velük nem törődött. A kiszámíthatatlan és ezért megbízhatatlan francia szövetkezés kedvéért a hatalmas lendületnek indult a tőszomszédságunkban levő német birodalommal a régi ellentétek tüzét szítani s revafiche-poiliíikát csinálni, annyit jelentett, mint a monarchia fennállását rövidlejáratra kockára tenni, mert ez Oroszországgal szemben, annak hóditó politikája miatt fennálló természetes érdekellentét a hozzá való csatlakozást kizárta. Tisztán és kizáróan Andrássy érdeme volt, hogy akkor Beust külügyminisztert és a Königrátzért bosszút libegő katonai kamarillát vissza tudta 'tartani attól, hogy a monarchiát egy pusztító háborúba belevigyék és reá tudta bírni az uralkodót, hogy egyéni érzelmei legyőzésével, teljes őszinteséggel a béke útjára lépjen. (Folytatjuk.) yu jpákisel műé fetsas&Sftvmfc. fk&gnj <=?£& íősecss ? HBBSagBMMB—BM 180 frankos értékük helyett ma 951. 1460, illetve 1333 frank értéket mutatnak. A második kérdés politikai kérdés a német export értéke 1922-ben. mint a Nouvelle Gazette de Zürich megírta, nyolc- milliárd aranymáirka volt, nem pedig négvmil- lfárd, mint a német állami statisztika kimutatta. Ha Németország ennyire reorganizálja egész termelését, nem fogja-e ennek kárát vallani Anglia. Végül fel kell vetnünk azt a kérdést, nem fog-e ez a reorganizáció kiváltani hatalmas ellenállást a munkásság részéiről. A ruhrvidéki események fogalmat nyújtanak arról, hogy milyen lenne Németország képe ez esetben. A német kormány tán erőszakkal akarja a hivatalnokai tömegét megrendszabályozni és a nagyiparosok autoritása alá helyezni? Ez a művelet alighanem csak fegyverrel sikerülne. De egy katonai rezsim alá helyezett Németország hogyan tudná a béke garanciáit nyújtani. ______________l Mikor ül össze a képviselőház? A szerdai minisztertanács nem döntötte el azt a kérdést, hogy mikorra hívják össze a kép- váselőházat. A döntés tehát eltolódik a jövő hétre, amikor újabb minisztertanács tesz, amelyet megelőzően Svehl’a — amint a Ná- rodiny Listy jelenti — beható tanácskozást akar folytatni a petkával. Az utóbbi lap úgy Véti, hogy a képviselőhöz nem ifi össze a Soupal, Riasin gyilkosa ügyéiben kitűzött főtárgyaiásig, amely junius 21-én és 22-én lesz. Hogy a nyári ülésszak meddig fog tartani, azt a N. L. nem tudja megmondani, csupán azt hiszi, hogy ez attól függ, vájjon a cseh koalíciós pártok meg tudnak-e állapodni egy mumkaitervben. A koalíció arra törekszik, hogy a képviselőház nyári ülései ne bírjanak tisztán f orm áíis- jelleggel, hanem vezessenek legalább a vitás anyag egy részének letárgyalásához. A cseh koalíció perpatvara. A Lidové Listy. Srámek miniszter lapja, Svehla miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatával kapcsolaton azt követeli, hogy az agráriusok sajtója hagyjon föl a cseh néppárt ellen irányuló támadásaival. A Venkov mai számában válaszol a Lidové Listy- nek és szemére veti, hogy az elmúlt esztendőben nem volt olyan hét, vagy olyan nap, melyben ne bántották volna az agráriusokat a néppártiak, akiknek sajtóbizottságában hét tagja között öt pap van. Á szlovák néppárt képviselők ülése. A szlovák néppárt parlamenti klubjának tagjai a minap ülést tartottak Pozsonyban. Az ülésen tiltakoztak a kormányt támogató pártok amaz eljárása ellen, amely a polgárokat ál- lamföntartó és államellenes kategóriákba osztja. Ezt törvényellenes eljárásnak minősítették, mivel a politikai meggyőződést és a politikai szabadságot súlyosan sérti. A klub tiltakozik a különféle intézmények és intézetek politikai felülvizsgálata ellen, amely a néppárt híveinek a mellőzését jelenti. Az ülés résztvevői a Morvaországból Szlovén- szkóba beözönlő munkásság térfoglalása ellen is bejelentették tiltakozásukat. Tárcarovatunk: Via'sámaip: W a 11 e n t i n y i Dezső * így lesz (vers). S z e r e d a y-G r u b e r Károly: Dialógus a tavaszról és a nőről Asszonylátomások. (Naplódarabkák.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Radnayné Soltész Irén. — márciusi. Átintegetett hozzám a melegedő napfény és én kitártam eléje ablakom mindkét szárnyát. Ki is hajoltam közöttük, hogy még közelebb kapjam az első drága tavaszi üzeneteiket. Megsimogatta a hajam, érintette a szám, aztán elmesélte, hogy azok a hegyek fent csak ház adják már a szomorúságokat és úgy tesznek, mint aki nem akarja, hogy közelállóit a hirtelen vÍrágbaszakadás öröme elszéditsen . . . Égetettsziéna-színnel leplezik a nagy tavasznakésziilést . . . Mert itt van, itt, itt; hordozza a levegő magában, kacagja a télien hűséggel közénk telepedek verébfaika, amint lármásan átröpdös most a házunk felett és minden, miniden a tavaszt hívja, a tavaszra vár . . . Kicsi lány vagyok és olyan egymagáimban elő. Kisvárosban csak, könyvek között, tizennyolc esztendőmmel. A ház-iskola, megszokott gyerekzsiivajtól lármás egész nap, Apám is ott van a sok-sok iskolásgyerekkel a nagy udvaron, aztán egy coporttal a kertben később, akikkel ássa már a mi kedves, agyonrendezgetett, udvarmögötti vegyes - kertünket. Mert van benne virágoságy a szőlőlugas körül, van zöldségesirész, gyümölcsös. és fakisérietezö. Pedig olyan parányi az egész, de úgy hiv-hiv nyáron, amikor zsibongó csend van benne, amikor buzog, érik a perzselő naptüzben miindien. A most érkezett március azonban furcsább az eddigieknél. Mintha belőlem éledne, mintha éppezért fájna is valahogy. Tele vagyok levegővel, a kintről valéval, amit Jászi Andrássyról. Irta: Molnár Béla dr., volt magyar országgyűlési képviselő. III. Ausztríla-Magyarország földrajzi fekvésénél fogva élő akadálya volt Oroszországnak az Alduna és Konstantinápoly felé vezető útjában, ismeretes Nagy Péter cár úgynevezett végrendelete, mely már annak idején az orosz törekvéseik végcéljaként Konstantinápolyi jelölte meg. Valahányszor Oroszország levegőhöz, pénzhez és erőhöz jutott, azonnal megindult a számára kijelölt utón s •expanzív hóditó céljait semmi sem jellemzi •jobban, mint hogy 1848 óta hódító célzattal •belement a krimi háborúba s végül miután a francia revanohe-törekvések kihasználása utján francia milliárdok árán felfegyverkezett, teljes céltudatossággal felidézte a világháborút. Gondolkodó ember tisztában van vele, hogy ha Oroszország 1908-ban az annexiós válság idejében te tudta fújni Szerbiát, ezt 1914-ben is megtehette volna. Sőt talán a •szarajevói gyilkosságot is meg tudta volna •akadályozni. Vájjon hiszi-e Jászi ur komolyan azt. hogy ha az osztrák-magyar monarchia az orosz birodalom uszályhordozójává szegődik s a dualizmus helyett föderali- zálódott volna, Oorszország barátságból, világpolitikai céljairól s az összes szlovákok egyesítésének eszméjéről lemondott volna? S vájjon a monarchia kihasználása után a kancsuka egyetlen suhintásával nem tengették volna szét a födexalízált társaságot, mint •őszi szellő a hulló faleveteket? A szláv törzseket a cár atyai szeretetébe fogadta volna annak meghagyásával, hogy jó, csendes és engedelmes gyermekek lesznek s nem feledkezett völha meg rólunk magyarokról sem, de biztosra vehető, hogy Jászi ur és társaiknak nem lett volna módjában az október vívmányaiból szónokolni. A kiegyezés apja és megalkotója tulajdonképpen Deák volt, aki a megállapodásokból egy betűit sem akart engedni, sőt Andrássyniak sem engedte meg, hogy engedményeket tegyen. Történelmi tény, hoy Andrássyt a honvédelmi minisztérium kérdésében levették Bécsben a lábáról s Andrássy meghozta a kész kiegyezést honvédelmi minisztérium nélkül. Deák Összeráncolta bozontos szemöldökeit, Andrássynak vissza kellett mennie és meghozni a magyar honvédelmi minisztériumot is. Éveken át sokan támadták Deákot azért, mert Königrátz, illetve a békekötés után magyar nobilitásból az uralkodó kényszerhelyzetét jobban ki nem használta a magyar álláspont javára s nem követelt többet Königrátz után, mint előtte. Az eset azonban másképpen történt. Königrátz után ez a márcituisi nap melegített már és amiben meg keli mozdulni a farügynek az erdőn,, a madárnak a kékre színesedett ég alatt és nékem is ... a kicsi kisvárosi, tanitólány- nak, a ti,zien,nyolc évesnek, aki nem, tudtam még, ilyen tavaszról . . . amelyben szét kei tárni a két kart, bele kiéli feszülni ebbe a naigy újraéltedésbe és várni . . . ettőli kezdve várni álmok között, hittel, vággyal . . . Miudiigpiiros arcom betegre sápadt tőle, a sz eme in árnyékod gödörből csodálkoztak elő és kerestem velük azt, and . . . ami höl van vajion?! . . és mi vájjon?! . . M'ost méginkább magamban vagyok. Úgy az emberek közt magam. Csak éidesi- anyám figyel néha.. Mosolyog is ilyenkor azzal az ő drága, megértő, simogató mosolyával, amit úgy csókoltam mindig a szája körül ... és ami fáj most. Aztán könyvet se bírok egy idő óta. Gondolataim is fáradtak, pedig érzem, hogy vannak, csak furcsák, nagyon zavarosak . . . Reggel pádéul még ágyban fekve láttam, ahogy a napfény a félsz árny na lazított zsalu hasad ékian mérv sugárvomalakkal látogatott rám, az egyik tegvastagab sugár országúit á szélesedett, i.tt- ott nyárvégi jegenyék feküdtek át rajta sovány árnyékukkal és messze-messze egy •ember bandukolt kisvárosiunk felé. Ez miniden. De hogy -mért láttam, ilyent . . .? Aryuskám mondta, amikor minap megsimogatott, mert csak néztem rá : — Nem baj kislányom. Tavasziérás ez. Elmúlik nemsokára. — május. . . . Nem szeretem a síziiletesutapok.it. Pedig nem csúnyák, ha magiamra maradok vele. Virág, virág, tarkák, színesek . . . tele a lakás májusi nevető illattal és ha' lecsukom az ablakra a zsaluiéceket, amik mögül csak napreflex ömlik ránk és közéjük bújhatok. . . Olyan drágáik, mind-mind ezek az emléknél- ktili, magukban való íistenáilimocskák és úgy kábítanak a hitbe, amiből nekem még ezen a huszonkettedik születésnapon se jutott elég. Szomorú vagyok és elifárasztott az, hogy szeretnek a környező emberek. Csak a virágjaikért maradtam velük. Csokrokat adtaik, letépett virágokat, aimiik most már addig élnek majd, amíg elbírják, hogy nekem ililatozzamalk, nekem színesedjenek, nekem hazudjék a termékeny csodáiatesságokat. . . Aztán elázik a vázákban széttánult egész életük és a leszakított ístenál,mok nem hazudjék többé az élet legszebb szépjét, legjobb jóját. . . A legközelebbi születésnapiak .megint . . És így múlik esztendő esztendőre, íredig nem akarom, már látni a folyton érkező esztendőket, kell, kell az a megállás, ahol vlssaaszialadjon egymásba az a belőlem rég-rég különvált két ikerlény, amely azonban, együtt adhat osiak asszonyi hitet, képességékeit, oéfezeretést . . .! Niem akarok várni már, miás május ketll, amelyben ne adjanak letépett virágokat, olyan halálra díszített igérethazugságokait, zsaluval szűrt napfémyü szobába valót. . . hanem igazi májust végre, szároinhagyott virágokkal, amiknek termékeny a testük és 'ha aztán élethordozóvá lettek . . . istenem, milyen komoly mosoty- íyail ringatják miagukat az ősz fellé! Volt egy képem már, amiilne csak most emlékszem jól, hogy születésnapom van és tele van minden illattal, májusa születésnapi virágokkal és magamra vagyok velük. Érdekes, nem' is, rég történt. Pár nap előtt. A legelső májttseitejf sétáimon, amikor egészen zölddé lett a mező, nem húztak át az égen többé áprilisi futófelbök és a nap zrihogtatta a meleget. Délután volt, öt óra táján. Miesszi látszott mögöttem élesen rajzolt távlatképben a kisváros. A nagy-nagy rét végén szeim- látásiiig rajzolódó hegyiek pedig minden hajlatukban kiszínesedtek már. Tiszta, bővizű pa/tak jött te róluk a rétre és futott szabálytalan kanyarulatokkal! a kisváros felé. A parton öreg, odvas, váilámégetett fűzfák borultak a kristályos viz fölé, aminek mozgó tűk űrlapjában nézegették magukon a megint elérkezett ujtavaszt. És csöndes haramigszó ha'latsz'ott, a- városka felől pacsartadíafeT, viizzöngéssel vegyülve. Szép volt ez a délután. Ott sétáltam benne1 a patakparti füzesek alatt. De nem üdített nagyon, csak könnyített rajtam valamit, amit úgy éreztem, mintha a sok gondolatban korűlparafásodott agyamról leháim- lanának a boritórétegek és friss lesz az agyfeáüfet, jobban figyelhetek, jobban Iá,thatok, jobban örülhetek most majd. Aztán leültem az egyik fűzfa tövébe, arccal az alig egyugrásnyi széles patak felé. És néztem a vizet, meg a késő délutánba egyszerűsödő ég kékjét amin madárpoütok voltak láthatók. Később pedig az országúira kellett átfigyelnem, ahol egy közeiért valaki lépegetett fel- felmosolyodó arccal és kalapfedetlen haját átsimogattu a szellő. Neim vett észre és ezért jól láttam, hogy milyen nagyon tudna most nem magában lenni . . . milyen szorosra vonná lüktető, tavaszbaderitt életéhez az alig mozgott száijail mégis erősen, kiabálva hívott asszonyt, a beszélő párját, a kiegészítőt, . . És én íis úgy menteim volna hozzá és talán kacagtunk volna1, talán nagyon-nagyon szép tett volna ez a május . . , amiből itt vagyok szütrfnapiényü szobában mégis és csak tépett születésnapi virágok illatoznak. . — augusztus. Azért illetlenség volt Lujzától kicsit, hogy oiz én mindenkitől titkolt, gyönyörűséges készülődéseim órájában ráimtört. Igaz. jöhetett, hiszen nem volt zárva ajtó. György nincs itthon ilyenkor és. az a jámbor cerberus kint. a „dajka", akit az anyósom György gyermekkori holmijával együtt küldött ide, nos, ö szegényke ajtót nyit az ismerősök elé. De hiába is magyaráznám, hogy miért titok ez a< készülődés. . . f
