Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-15 / 109. (262.) szám

Mint a londoni és pár-isi konferenciáikon bemuta­tod tervezeteiből is kitűnik, Olaszország a mai gazdasági és pénzügyi helyzete mellett a jóyátételi kérdést és a szövet­ségesek közötti hadiadósságokaí egyazon problé­maiként kénytelen kezelni, Olaszország kész arra, hogy az általános gazdasági helyzet szanálása érdekében maga is áldozatokat hozzon, azonban nem tűrheti, hogy ezek az áldozatok nagyobbak legyenek, mint amennyit erői elbírnak. .Nem szabad elfelejteni, hogy Olaszországnak milyen a helyzete a jóváife- teli kérdésben az utódáilamo'kkal szemben, me­lyeknek engedékenységből és nagylelkűségből, valamint tekintettel nehéz helyzetükre, tekinté­lyes engedményeket tett anélkül, hogy egyszer­smind hivatkozott volna! azon szerződésbeli joga­ra, hüigy ezeknek ellenértékét Németországtól követelje. Olaszország nem azonosította magát az angol kormány által Parisban tett jóvá,téteti javaslatokkal, mivel azok Bonar Law memorian- dtímárnak magas célkitűzései mellett nem vették eléggé ügyeltembe Olaszország megváltaztatlha- catlan követeléseit. Annál nagyobb meglepetéssé! volt kénytelen az olasz kormány konstatálni azt, hogy a német kormány május 2-án tett javaslatai még az angol kormány-. párisi javaslatainak mér­tékét sem haladják meg. A föSaijánlott jóvátételi összeg csekélye, kölcsönök utján wa-ló előte-remtésl lehetősége bizonytalan és semmi konkrét meg­jelölése a zálogoknak és garanciáknak iram talán­ható a német jegyzékben, mely tehát a tárgyalá­sok alapját nem képezheti. Az olasz kormány en­nek dacára fölszólítja a német kormányt, hogy minél ha­marább határozza el magát aj javaslatok megté­telére, melyek lehetővé tennék, hogy ugy a szövet­ségesekre, mint Németországra', valómulj. egész Európára nézve életbevágó fontossági; problémát rendezzék. Pesszimista hangulat Berlinben. Berlin, május 13. Az angol jegyzék pontjai Be rímben aert a benyomást teszik, bogy a jegyzék valamié unyi lényeges pont- rajban igiKKrálja a német javaslatokat, me­lyeket teljesen negatrv jellegire knek állít be, A jegyzék a német kormány súlyos meg­terhelését jelenti és a tárgyalásokra való kilátások szempontjából nem kedvező, bár néni zár be valamennyi ajtót a tárgyalások e$őtt. A Wffiielmsstrasse hangulata ennek dacára igen pesszimisztikus. A berlini saUó a helyzetről Berlin, május 14. A Berliner Lokalanzei- g©T hétfői száma Curzon és Mussolini jegy­zékéről írva megállapítja, hogy a jegyzékek semmi megértésit nem tanúsítanak Német­ország helyzete iránt és azoknak szerzőit nem Németország gazdasági lehetőségeinek a szearuneltartása, hanem a Franciaországra való politikai tekintetek irányították, ezért Anglia és Olaszország további politikája elé a legnagyobb szkepszissel kell tekin­teni. A Montagspost szerint viszont Curzon jegyzéke lehetőséget nyu-jt a német kor­mánynak, hogy a jóvátételi kérdésben folytassa a tárgyalásokat­A franciak szénrekvirálásai Paris, .május 14. A Havas-ügynökség koibfleazi jelentőse szerint a rajnai antantbizottság elreiti- dette, hogy a megszállott vidéken kiiteninelit sze­net és kokszot teljes egészében eirekvirálják. A rendelet megtiltja, hogy a háztartásokban ipari kokszot használjamit. A magárcszükségletet gáz koöosiszal látják el. A kormánypárti szlovák képviselők gazdasági értekez’ete. A szlovák képviselők e napokban Stodola Kornél elnökilésével ér­tekezletet tartottak, amelyen főként a szlo- vensiZkói gazdasági viszonyokkal foglalkoz­tak. Stodola és Benda képviselők indítvá­nyára elhatározták, hogy a képviselőházi szünetre való tekintettel Űrnapján újabb ér­tekezleteit tartsanak Pozsonyban, amelyre >a kormánypárti szenátorokat is meghívják. Becsko indítványára elhatározták, hogy a 'kormányhoz, főként azonban a pénzügy­minisztériumhoz azzal a kérelemmel fogna* fordulni, hogy a külföldi befektetési köl­csönt hamarosan üssék nyélbe, hogy az 1923. évi költségvetésben tervezett munká­latokat minél előbb meg lehessen kezdeni. Az értekezlet egyébként az 1920. évi vasúti befektetési törvény alapján á'I, de emlékez­tet az eperjes-varaunói vonal kiépítésére is. Stodola indítványára sürgősen össze fogják hívni a szlovák iparosok ankétjét, mivel ez a réteg nehéz iétharcot viv. Belgrádban és Bukarestben is insplciáit egy francia tábornok. Bukaresti jelentés szerint Pe­ronéi francia tábornok aiki jelenleg Bukarestben van, meglátogatja Bel gr időt is. A tábornok uta­zásának politikai jelentősége vau s célja a kis­álltán tnalk déli államait ;> íeyszornsabbn hozzá­fűzni a francia politikához. Ji molnár UorMJoínfnoft « trnr.i fapunft n Aonif<a<ld|af JfyáGvMAgVtzffmm: _____________________________ Kedd, május IS. ■§ ii marsaiir itala crlícicli egy unalmas bürótól loptak el egy órát Foch kedvéért. Ezért bizonyosan hálásak Foch- nak, aki azonban sehogy sem tetszett nekik. — Nincs barátságos arca, — mondja az egyik. — És öreg, — mondja a másik. — Én ismerek egy tábornokot, a mi hadseregünk­ben szolgál, együtt voltam vele áldozócsü­törtökön a Baumgartenben, ez fess, kedves fiú, még nincs harmincéves ... így pötyögött a két leány s gépiesen, szív nélkül lengette az azsuros fehér zseb­kendőt. Ezt a két leányt nem hódította meg a ,németet verő** francia marsall. * A köztársasági elnök feleségének halála következtében a Foch marsall tiszteletére rendezett ünnepségek sorrendjében változás állott be s igy azok lefolyása a következő volt: hétfőn délután egy órakor diszebéd volt Benesnél, délután öt órakor az Altstádter Rathausba hajtatott a marsall, ahol Prága város vezetősége tisztelgett Foch előtt, este nyolc órakor Udrzal hadügyminiszternél di­ner zárta be a hétfői programot. Kedden dél­előtt fálegykor dejeune lesz a francia követ­ségen, este nyolc órakor diner Mittelhauser vezérkari főnöknél. Kedden az egész köztár­saság területén fekete zászlók hirdetik az el­nök feleségének a halálát. Szerdán, Foch marsall elutazása napján, Prága útvonalait, melyeken a marsall a pályaudvarra megy, nemzetiszinü zászlók díszítik. Prága, május 14. Prague, adoratrice des Francais — a franciákat imádó Prága ma korán ébredt, zászlókba, egyenruhákba, vörös és kék in­gekbe öltözött és föltüzelte az izgalmát. Jön Foch, a nagy francia nemzet ármádiájának diadalmasan gloriíikált vezére... idejön, hogy alkalma legyen minden franciát imádó esetinek, vagy cseh-szlováknak arra, hogy öt láthassa, feléje kendőjét lebegtesse, ke­gyes és fejedelmien kimért tisztelgését fo­gadhassa. Gyönyörű napos reggelre ébredt Prága. Bonifác, a zord fagyos szent nem okosko­dott és nem rontott ünnepet, megelégedett egy langyosan hűvös széllel, amely kellett is ahhoz, hogy a félárbócra eresztett s a köz- társasági elnök feleségének halálát az ünnep­ben is gyászoló zászlók lengjenek, lobogja­nak. Még nincs hét óra és már rajokban jár­ják az utcákat az emberek. Jönnek a kiván­csiak és a hivatalos képiiek. Jönnek a rend­őrök, a katonák, a szakállas és az iskola pad­jából kivezényelt pöttömnyi szokolok s föl­álltnak oda, ahová kijelölték a helyüket. A Wilson-pályaiidvar előtt. A Wilson-pályaudvar előtt a különböző egyesületek és testületek zászlós küldöttsé­gei s a francia hölgysportklub tagjai állanak. A pályaudvar előtt sorfalat von a prágai háziezred. A kordonon belül hat mozifölvevő­gép szegeződik a pályaudvar úgynevezett fejedelmi kijáratára, amely előtt szokolisták és cserkészek még egy sorfalat alkotnak. Cilinderes urak és estélyi ruhás hölgyek. A szél hűvösen fuj... a dekoltázsok fölé boát húztak. A levegőben repülőgépek keringenek. Percnyi pontossággal fnt be a yonat. A tábornagy különvonata percnyi pon­tossággal fut be. 8 óra 45 perckor. A zenekar a Marseillaiset játsza és a diszszázad vi- gyázba vágja magát. Foch látható fáradság­gal lép ki a szalonkocsijából. Meghallgatja a diszszázad parancsnokának jelentését és megszemléli a diszszázad legénységét. A szemle alatt a zenekar a cseh, majd a szlo­vák himnuszt játsza. A szemle után Foch marsall, kíséretétől követve, belép a Wilson- pályaudvar „kék“ szalonjába, ahol a fogad­tatására megjelent notabdlitások már türel­metlenül várták. A szalon inkább fekete, mint kék a sok feketeruhás úrtól, akik a be­járattal szemközt idegesen harapdálják aj­kaikat. A fogadtatás rendezője is idegesen szaladgál jobbra-balra, mint a festő, aki az utolsó ecsetvonásokat vonja a már kész képre. A jobb sarokban a külföldi követek és katonai attasék állnak. Mellettük cseh politi­kusok és államférfiak. Azután a cseh-szlovák hadsereg tábornokai következnek a rangosz­tályaiknak megfelelő sorrendben. Mellettük a francia tisztek állnak. A bal sarokban van az újságírók csoportja. A kék szalonban. A marsall lassú, kimért léptekkel jön a szalon közepéig. Egyszerű tábori uniformis van rajta. Tartása merev, mintha nyárs, t nyelt volna. Arca fakó. Szemei alatt mély karikák vannak és nagy fáradtság tükröző­dik róluk vissza. A tábornagyot a francia kö­vet és tábornokai követik. Malypetr belügy­miniszter pózba vágja magát Foch előtt és látható izgalommal kezdi a beszédet: Panc marsai! Üdvözlöm Önt a cseh-szlovák kor­mány nevében ... — Foch nagy érdeklődés­sel hallgatja a cscli beszédet, melynek végez­tével Udrzal nemzetvédelmi miniszter iép elő, aki a cseh-szlovák hadsereg nevébep üd­vözli a tábornagyot. A beszéd katonásan rö­vid volt és Udrzal még a francia fordítását is fölolvasta a tábornagynak. Azt kell hin­nünk, hogy a marsall jól érthet csehül, mert a francia fordítással szemben sem tanúsított nagyobb érdeklődést, mint a cseh szöveggel szemben. Baxa, Prága főpolgármestere, a főváros üdvözletét tolmácsolta a nagy hadvezérnek. Az üdvözlések után cercle következett, melynek folyamán a fogadtatásra megjelent noíabilitásokat bemutatták Foch tábornagy­nak. A marsall barátságosan szorongatta meg a feléje nyújtott kezeket. A kezek feke­teruhás notabilitásai mély meghajlással fo­gadták a nagy kegyet. A cercle nem tartott sokáig. Kevesen voltak, akik a tábornagy nyelvén beszélni tudtak volna. Foch talán tudta ezt és nem is beszélt sokat a „jelenvoltakhoz*4. A zene indulóra gyújtott és Foch tábor­nagy a7 szokolegyesület tagjainak, a cserké­szeknek, a fényképészeknek, niozifölvcvö- gépeknek, katonáknak és rendőröknek sor­fala között bevonult Prága föllobogózott fa­jai közé. A bevonulás. A bevonulás autókon történt. Foch Ma- lypetrrel ült egy kocsiban, azután Udrzal mellett ült egy francia tábornok, a harmadik, autóban az ősz Tomasekre ismertünk, a ne­gyedikből Benes nézett idegesen a tömeg felé. A katonák sorfala vigyázban állott, a sorfal mögött embertömeg feketéllett, üdvöz­léseket kiáltott és kendőket lobogtatott. Az autók végigrobogtak a Vencel-téren, azután a Narodni-tfidán, a Károly-hidon át föl a Hradzsinba. Kilenc óra volt, mikor a járdák szélein álló kordon megbomlott és a tömeg özönleni kezdett hazafelé, a napi munka felé. Két órát a hét első napjából a franciáknak szentelt. Két órából egyszáztizenkilenc percet várt, egy percig nézett és itt-ott lelkesedett. Nem tört föl egetverő enthuziazmusba, nem égett lázban és nem vihaTzott lelkesedésben. Mint egy megrendezett színjátékot nézte az ese­ményt. Úgy látszik, a parlament elmúlt heti beszédeinek volt hatása a prágai utcára. A legszínesebb volt a Muzeum körüli kép, ahol a Múzeumhoz vezető följárón nem­zeti viseletbe öltözött leányok és asszonyok tömörültek. A kordon mögötti közönség szürke és hétköznapi volt. Előttem két álmos j szemű leány tolongott. A kalapszalontól, vagy | M autonóm SzlovotsibO gazdasági mmiíitm biztosítva vannak. A „sebösia&iost** problémája Bazovskyék megvilágitásábau. Az autonómia a munkásság létérdeke. Losonc, május 14. (Saját tudósítónktól.) A szlovák auto- ílómista mozgalom Bazovsky aLjos dr. kö­rül csoportosuló liberális-demokrata szárnyá­nak egyik legtevékenyebb és legértékesebb veztio egyénisége Belánsky Káro'y nyugalmazott tüzérkapitány, a „Slovenská íNárodná Jednota** felelős szerkesztője. Nép­szerű lapjában elszánt harcot vezet a cseh­szlovák centralizmus ellen s az utonóm Szlo- venszkó jövőjében vetett rajongó hittel dol­gozik, agitál dr. Bazovskyval a közélet min­den terén. A köztársaságnak leggyakrabban elkobzott lapja a Slovenská Národna Jednota s ez kétségtelen fokmérője annak a nagy fon­tosságnak. amelyet a hatalom Belánsky és társai munkájának tulajdonit. Az e heti szám második kiadása is kétharmad részben fehér hasábokkal jelent meg. Belánsky szerkesztő Sziovenszkó auto­nómiájának problémáTól, a szlovák liberális autonómisták felfogását mindenben fedő ér­dekes nyilatkozatokat tett losonci tudósítónk előtt, amelyeket jóváhagyásával az alábbiak- ban hozzuk a nyilvánosság elé. Első feletett kérdésünk a következőkép­pen hangzott: — A szlovák és a cseh sajtóban -- nevezetesen az Önök lapjában, a Sloven­ská Národná Jednoíában is — gyakran ta- lál'kokozunk annak a kérdésnek a megvita­tásával, hogy vájjon Sziovenszkó mint autonóm alakulat képes volna-e önmagát nemzetgazdaságilag föntarni. Arra nézve kérünk Szerkesztő Úrtól fölvilágositást,, hogy a „Slovenská Národná Jednota** köré csoportosuló liberális és demokrata szlovák autonómisták csoportjának mi a véleménye erről a kétségtelenül elsőrangú fontossággal b'ró kérdésről? —- A „sebestaénost*** (csehül: „sobéstac- nost‘“), vagyis a gazdasági önfentartásra való képesség problémájának nézetem szerint minden országban elsőrangú jelentősége van. Ez a probléma különösen a világháború alatt nyert döntő jelentőségű aktualitást. Ezen for­dult meg tulajdonképpen az egész világhá­ború sorsa. Lényeges dolog volt ugyatrs az. hogy az egyes országok képesek-e elegendő éleím'szert termelni a hadsereg és a lakos­ság számára, továbbá, hogy rendelkeznek-e a hadviseléshez szükséges elegendő hadi­anyaggal és pénzügyi eszközökkel. — A „sebestaőnost**4 problémájának azonban békeidőben is elsőrendű fontossága van, mivel e szerint alakul kedvezően, vagy kedvezőtlenül az egyes országok kereske­delmi mérlege, valutája és általában egész közgazdasági élete. — A gazdasági önfetartásra való'képes­ség e problémája Sziovenszkó szempontjá­ból is igen nagy jelentőségű és egész termé­szetes, hogy ezzel a szlovák és cseh lapok rendkívül sokat foglalkoznak. A cseh nemzet- gazdászok és ezek nyomán az úgynevezett „cseh-szlovák“ politikusok (Hodzsa, Dérer, stb.) velünk, autonómistákkal szemben azt szokták állítani, hogy Sziovenszkó képtelen volna önmagát föntartani („Slovensko nie je sebestacné**) és hogy Csehország Szloven- szkóra jelentékeny pénzösszegeket kényeién ráfizetni. Az állami költségvetés tárgyalásá­nál maga a pénzügyminiszter jelezte, hogy Csehország Szlovenszkóra körülbelül kilenc- száz milliót, közel egy milhárdot fizet ra. — Ezzel szemben mi úgy tudjuk, hogy Sziovenszkó szükségleteit sokszorosan meg­haladó bevételekkel rendelkezhetik és rendel­kezik is! Természetesen okszerűen beveze­tett állami gazdálkodást kell Szlovenszkón föltételeznünk! És úgy látszik, hogy már ma­ga a kormány is kezdi belátni azt, hogy a Szlovenszkón levő közalkalmazottak száma többszörösen meghaladja azt a számot, amely az egész áPami ügykezelés minden ágaza­tának ©'látására szükséges és elegendő. — Felültes, de megközelítő számvetés szerint Szlovenszkón jelenleg négyszer, vagy ötször annyi közalkalmazott van, mint amennyi szükséges s az a véleményünk, hogy minimálisan ötvenezer közalkalmazot­tat né‘kü!özni lehetne. Ennek az ötvenezer közalkalmazottnak az évi járandósága a legszerényebben számítva körülbelül egy és fél miirárd koronát tesz ki. De biztosak va­gyunk abban, hogy enné! sokkal kedvezőbb redukciót is el lehetne itt érni. — Hogy Sziovenszkó mennyire „sebe- stacné“, az még a következő, ötletszerűen élővé ! példából is kitűnik: A történelmi or­szágokban található erdőknek a terjedelme háromszáznegyvenezer hektárt tesz ki; a Szlovenszkón levő erdők terjede’me felülha­ladja a 2 miliő hektárt. Ezeknek az erdők­nek produkcióját körülbelül 16 millió köb­métere lehet becsü’nl, amiből két millió esik a történelmi országokra és tizennégy millió Szlovenszkóra! Az évi export 1 miliő köb­méter fűrészelt fát és egy fél m'llió köbméter rönkfát tesz ki, — de kitehet jóval többet is — és ennek az értéke szintén megközelít' a inás- ré! milliárd koronát. Ebből egy nyo’cad esik a történelmi országokra és hétnyolcad Szío- venszkóra. — Szó sem lehet tehát arról, hogy Szio­venszkó nem vo’na képes fedezni a sahit szükségleteit! A fenti példát csak illusztrálá­sul hoztam fel. Szlovenszkónak egyébként számos oly kincse és gazdagsága van, ame­lyeknek felhasználásával igazzá válik az a tételünk, hogy Sziovenszkó bevételeinek ösz- szege többszörösen meghaladja szükségle­teit. — Eyébként ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban elárulhatom azt Is, nogy már hosszabb idő óta pontos adatokat gyűjtünk, amelyek­kel egy emlékirat keretében úgy a belföldi, mint a külföldi közvéleménynek bizonyítani fogjuk azt, hogy Sziovenszkó gazdasági füg­getlensége nemcsak magának Sziovenszkó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom