Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-15 / 109. (262.) szám

Mint a londoni és pár-isi konferenciáikon bemutatod tervezeteiből is kitűnik,

Olaszország a mai gazdasági és pénzügyi helyzete mellett a jóyátételi kérdést és a szövetségesek közötti hadiadósságokaí egyazon problémaiként kénytelen kezelni,

Olaszország kész arra, hogy az általános gazdasági helyzet szanálása érdekében maga is áldozatokat hozzon, azonban nem tűrheti, hogy ezek az áldozatok nagyobbak legyenek, mint amennyit erői elbírnak. .Nem szabad elfelejteni, hogy Olaszországnak milyen a helyzete a jóváife- teli kérdésben az utódáilamo'kkal szemben, melyeknek engedékenységből és nagylelkűségből, valamint tekintettel nehéz helyzetükre, tekintélyes engedményeket tett anélkül, hogy egyszersmind hivatkozott volna! azon szerződésbeli jogara, hüigy ezeknek ellenértékét Németországtól követelje. Olaszország nem azonosította magát az angol kormány által Parisban tett jóvá,téteti javaslatokkal, mivel azok Bonar Law memorian- dtímárnak magas célkitűzései mellett nem vették eléggé ügyeltembe Olaszország megváltaztatlha- catlan követeléseit. Annál nagyobb meglepetéssé! volt kénytelen az olasz kormány konstatálni azt, hogy a német kormány május 2-án tett javaslatai még az angol kormány-. párisi javaslatainak mértékét sem haladják meg. A föSaijánlott jóvátételi összeg csekélye, kölcsönök utján wa-ló előte-remtésl lehetősége bizonytalan és semmi konkrét megjelölése a zálogoknak és garanciáknak iram talánható a német jegyzékben, mely tehát a tárgyalások alapját nem képezheti. Az olasz kormány ennek dacára

fölszólítja a német kormányt, hogy minél hamarább határozza el magát aj javaslatok megtételére,

melyek lehetővé tennék, hogy ugy a szövetségesekre, mint Németországra', valómulj. egész Európára nézve életbevágó fontossági; problémát rendezzék.

Pesszimista hangulat Berlinben.

Berlin, május 13. Az angol jegyzék pontjai Be rímben aert a benyomást teszik, bogy a jegyzék valamié unyi lényeges pont- rajban igiKKrálja a német javaslatokat, melyeket teljesen negatrv jellegire knek állít be, A jegyzék a német kormány súlyos megterhelését jelenti és a tárgyalásokra való kilátások szempontjából nem kedvező, bár néni zár be valamennyi ajtót a tárgyalások e$őtt. A Wffiielmsstrasse hangulata ennek dacára igen pesszimisztikus.

A berlini saUó a helyzetről

Berlin, május 14. A Berliner Lokalanzei- g©T hétfői száma Curzon és Mussolini jegyzékéről írva megállapítja, hogy a jegyzékek semmi megértésit nem tanúsítanak Németország helyzete iránt és azoknak szerzőit nem Németország gazdasági lehetőségeinek a szearuneltartása, hanem a Franciaországra való politikai tekintetek irányították, ezért Anglia és Olaszország további politikája elé a legnagyobb szkepszissel kell tekinteni.

A Montagspost szerint viszont Curzon jegyzéke lehetőséget nyu-jt a német kormánynak, hogy a jóvátételi kérdésben folytassa a tárgyalásokatA franciak szénrekvirálásai

Paris, .május 14. A Havas-ügynökség koibfleazi jelentőse szerint a rajnai antantbizottság elreiti- dette, hogy a megszállott vidéken kiiteninelit szenet és kokszot teljes egészében eirekvirálják. A rendelet megtiltja, hogy a háztartásokban ipari kokszot használjamit. A magárcszükségletet gáz koöosiszal látják el.

A kormánypárti szlovák képviselők gazdasági értekez’ete. A szlovák képviselők e napokban Stodola Kornél elnökilésével értekezletet tartottak, amelyen főként a szlo- vensiZkói gazdasági viszonyokkal foglalkoztak. Stodola és Benda képviselők indítványára elhatározták, hogy a képviselőházi szünetre való tekintettel Űrnapján újabb értekezleteit tartsanak Pozsonyban, amelyre >a kormánypárti szenátorokat is meghívják. Becsko indítványára elhatározták, hogy a 'kormányhoz, főként azonban a pénzügyminisztériumhoz azzal a kérelemmel fogna* fordulni, hogy a külföldi befektetési kölcsönt hamarosan üssék nyélbe, hogy az 1923. évi költségvetésben tervezett munkálatokat minél előbb meg lehessen kezdeni. Az értekezlet egyébként az 1920. évi vasúti befektetési törvény alapján á'I, de emlékeztet az eperjes-varaunói vonal kiépítésére is. Stodola indítványára sürgősen össze fogják hívni a szlovák iparosok ankétjét, mivel ez a réteg nehéz iétharcot viv.

Belgrádban és Bukarestben is insplciáit egy francia tábornok. Bukaresti jelentés szerint Peronéi francia tábornok aiki jelenleg Bukarestben van, meglátogatja Bel gr időt is. A tábornok utazásának politikai jelentősége vau s célja a kisálltán tnalk déli államait ;> íeyszornsabbn hozzáfűzni a francia politikához.

Ji molnár UorMJoínfnoft « trnr.i

fapunft n Aonif<a<ld|af

JfyáGvMAgVtzffmm:

_____________________________ Kedd, május IS.

■§

ii marsaiir itala crlícicli

egy unalmas bürótól loptak el egy órát Foch kedvéért. Ezért bizonyosan hálásak Foch- nak, aki azonban sehogy sem tetszett nekik.

— Nincs barátságos arca, — mondja az egyik.

— És öreg, — mondja a másik. — Én ismerek egy tábornokot, a mi hadseregünkben szolgál, együtt voltam vele áldozócsütörtökön a Baumgartenben, ez fess, kedves fiú, még nincs harmincéves ...

így pötyögött a két leány s gépiesen, szív nélkül lengette az azsuros fehér zsebkendőt.

Ezt a két leányt nem hódította meg a ,németet verő** francia marsall.

*

A köztársasági elnök feleségének halála következtében a Foch marsall tiszteletére rendezett ünnepségek sorrendjében változás állott be s igy azok lefolyása a következő volt: hétfőn délután egy órakor diszebéd volt Benesnél, délután öt órakor az Altstádter Rathausba hajtatott a marsall, ahol Prága város vezetősége tisztelgett Foch előtt, este nyolc órakor Udrzal hadügyminiszternél diner zárta be a hétfői programot. Kedden délelőtt fálegykor dejeune lesz a francia követségen, este nyolc órakor diner Mittelhauser vezérkari főnöknél. Kedden az egész köztársaság területén fekete zászlók hirdetik az elnök feleségének a halálát. Szerdán, Foch marsall elutazása napján, Prága útvonalait, melyeken a marsall a pályaudvarra megy, nemzetiszinü zászlók díszítik.

Prága, május 14.

Prague, adoratrice des Francais — a franciákat imádó Prága ma korán ébredt, zászlókba, egyenruhákba, vörös és kék ingekbe öltözött és föltüzelte az izgalmát. Jön Foch, a nagy francia nemzet ármádiájának diadalmasan gloriíikált vezére... idejön, hogy alkalma legyen minden franciát imádó esetinek, vagy cseh-szlováknak arra, hogy öt láthassa, feléje kendőjét lebegtesse, kegyes és fejedelmien kimért tisztelgését fogadhassa.

Gyönyörű napos reggelre ébredt Prága. Bonifác, a zord fagyos szent nem okoskodott és nem rontott ünnepet, megelégedett egy langyosan hűvös széllel, amely kellett is ahhoz, hogy a félárbócra eresztett s a köz- társasági elnök feleségének halálát az ünnepben is gyászoló zászlók lengjenek, lobogjanak. Még nincs hét óra és már rajokban járják az utcákat az emberek. Jönnek a kiváncsiak és a hivatalos képiiek. Jönnek a rendőrök, a katonák, a szakállas és az iskola padjából kivezényelt pöttömnyi szokolok s fölálltnak oda, ahová kijelölték a helyüket.

A Wilson-pályaiidvar előtt.

A Wilson-pályaudvar előtt a különböző egyesületek és testületek zászlós küldöttségei s a francia hölgysportklub tagjai állanak.

A pályaudvar előtt sorfalat von a prágai háziezred. A kordonon belül hat mozifölvevőgép szegeződik a pályaudvar úgynevezett fejedelmi kijáratára, amely előtt szokolisták és cserkészek még egy sorfalat alkotnak. Cilinderes urak és estélyi ruhás hölgyek. A szél hűvösen fuj... a dekoltázsok fölé boát húztak. A levegőben repülőgépek keringenek.

Percnyi pontossággal fnt be a yonat.

A tábornagy különvonata percnyi pontossággal fut be. 8 óra 45 perckor. A zenekar

a Marseillaiset játsza és a diszszázad vi- gyázba vágja magát. Foch látható fáradsággal lép ki a szalonkocsijából. Meghallgatja a diszszázad parancsnokának jelentését és megszemléli a diszszázad legénységét. A szemle alatt a zenekar a cseh, majd a szlovák himnuszt játsza. A szemle után Foch marsall, kíséretétől követve, belép a Wilson- pályaudvar „kék“ szalonjába, ahol a fogadtatására megjelent notabdlitások már türelmetlenül várták. A szalon inkább fekete, mint kék a sok feketeruhás úrtól, akik a bejárattal szemközt idegesen harapdálják ajkaikat. A fogadtatás rendezője is idegesen szaladgál jobbra-balra, mint a festő, aki az utolsó ecsetvonásokat vonja a már kész képre. A jobb sarokban a külföldi követek és katonai attasék állnak. Mellettük cseh politikusok és államférfiak. Azután a cseh-szlovák hadsereg tábornokai következnek a rangosztályaiknak megfelelő sorrendben. Mellettük a francia tisztek állnak. A bal sarokban van az újságírók csoportja.

A kék szalonban.

A marsall lassú, kimért léptekkel jön a szalon közepéig. Egyszerű tábori uniformis van rajta. Tartása merev, mintha nyárs, t nyelt volna. Arca fakó. Szemei alatt mély karikák vannak és nagy fáradtság tükröződik róluk vissza. A tábornagyot a francia követ és tábornokai követik. Malypetr belügyminiszter pózba vágja magát Foch előtt és látható izgalommal kezdi a beszédet: Panc marsai! Üdvözlöm Önt a cseh-szlovák kormány nevében ... — Foch nagy érdeklődéssel hallgatja a cscli beszédet, melynek végeztével Udrzal nemzetvédelmi miniszter iép elő, aki a cseh-szlovák hadsereg nevébep üdvözli a tábornagyot. A beszéd katonásan rövid volt és Udrzal még a francia fordítását is fölolvasta a tábornagynak. Azt kell hinnünk, hogy a marsall jól érthet csehül, mert a francia fordítással szemben sem tanúsított nagyobb érdeklődést, mint a cseh szöveggel szemben.

Baxa, Prága főpolgármestere, a főváros üdvözletét tolmácsolta a nagy hadvezérnek.

Az üdvözlések után cercle következett, melynek folyamán a fogadtatásra megjelent noíabilitásokat bemutatták Foch tábornagynak. A marsall barátságosan szorongatta meg a feléje nyújtott kezeket. A kezek feketeruhás notabilitásai mély meghajlással fogadták a nagy kegyet.

A cercle nem tartott sokáig. Kevesen voltak, akik a tábornagy nyelvén beszélni tudtak volna. Foch talán tudta ezt és nem is beszélt sokat a „jelenvoltakhoz*4.

A zene indulóra gyújtott és Foch tábornagy a7 szokolegyesület tagjainak, a cserkészeknek, a fényképészeknek, niozifölvcvö- gépeknek, katonáknak és rendőröknek sorfala között bevonult Prága föllobogózott fajai közé.

A bevonulás.

A bevonulás autókon történt. Foch Ma- lypetrrel ült egy kocsiban, azután Udrzal mellett ült egy francia tábornok, a harmadik, autóban az ősz Tomasekre ismertünk, a negyedikből Benes nézett idegesen a tömeg felé. A katonák sorfala vigyázban állott, a sorfal mögött embertömeg feketéllett, üdvözléseket kiáltott és kendőket lobogtatott. Az autók végigrobogtak a Vencel-téren, azután a Narodni-tfidán, a Károly-hidon át föl a Hradzsinba.

Kilenc óra volt, mikor a járdák szélein álló kordon megbomlott és a tömeg özönleni kezdett hazafelé, a napi munka felé. Két órát a hét első napjából a franciáknak szentelt. Két órából egyszáztizenkilenc percet várt, egy percig nézett és itt-ott lelkesedett. Nem tört föl egetverő enthuziazmusba, nem égett lázban és nem vihaTzott lelkesedésben. Mint egy megrendezett színjátékot nézte az eseményt. Úgy látszik, a parlament elmúlt heti beszédeinek volt hatása a prágai utcára.

A legszínesebb volt a Muzeum körüli kép, ahol a Múzeumhoz vezető följárón nemzeti viseletbe öltözött leányok és asszonyok tömörültek. A kordon mögötti közönség szürke és hétköznapi volt. Előttem két álmos j szemű leány tolongott. A kalapszalontól, vagy |

M autonóm SzlovotsibO gazdasági mmiíitm biztosítva vannak.

A „sebösia&iost** problémája Bazovskyék megvilágitásábau. Az autonómia

a munkásság létérdeke.

Losonc, május 14.

(Saját tudósítónktól.) A szlovák auto- ílómista mozgalom Bazovsky aLjos dr. körül csoportosuló liberális-demokrata szárnyának egyik legtevékenyebb és legértékesebb veztio egyénisége Belánsky Káro'y nyugalmazott tüzérkapitány, a „Slovenská íNárodná Jednota** felelős szerkesztője. Népszerű lapjában elszánt harcot vezet a csehszlovák centralizmus ellen s az utonóm Szlo- venszkó jövőjében vetett rajongó hittel dolgozik, agitál dr. Bazovskyval a közélet minden terén. A köztársaságnak leggyakrabban elkobzott lapja a Slovenská Národna Jednota s ez kétségtelen fokmérője annak a nagy fontosságnak. amelyet a hatalom Belánsky és társai munkájának tulajdonit. Az e heti szám második kiadása is kétharmad részben fehér hasábokkal jelent meg.

Belánsky szerkesztő Sziovenszkó autonómiájának problémáTól, a szlovák liberális autonómisták felfogását mindenben fedő érdekes nyilatkozatokat tett losonci tudósítónk előtt, amelyeket jóváhagyásával az alábbiak- ban hozzuk a nyilvánosság elé.

Első feletett kérdésünk a következőképpen hangzott:

— A szlovák és a cseh sajtóban -- nevezetesen az Önök lapjában, a Slovenská Národná Jednoíában is — gyakran ta- lál'kokozunk annak a kérdésnek a megvitatásával, hogy vájjon Sziovenszkó mint autonóm alakulat képes volna-e önmagát nemzetgazdaságilag föntarni. Arra nézve kérünk Szerkesztő Úrtól fölvilágositást,, hogy a „Slovenská Národná Jednota** köré csoportosuló liberális és demokrata szlovák autonómisták csoportjának mi a véleménye erről a kétségtelenül elsőrangú fontossággal b'ró kérdésről?

—- A „sebestaénost*** (csehül: „sobéstac- nost‘“), vagyis a gazdasági önfentartásra való képesség problémájának nézetem szerint minden országban elsőrangú jelentősége van. Ez a probléma különösen a világháború alatt nyert döntő jelentőségű aktualitást. Ezen fordult meg tulajdonképpen az egész világháború sorsa. Lényeges dolog volt ugyatrs az. hogy az egyes országok képesek-e elegendő éleím'szert termelni a hadsereg és a lakosság számára, továbbá, hogy rendelkeznek-e a hadviseléshez szükséges elegendő hadianyaggal és pénzügyi eszközökkel.

— A „sebestaőnost**4 problémájának azonban békeidőben is elsőrendű fontossága van, mivel e szerint alakul kedvezően, vagy kedvezőtlenül az egyes országok kereskedelmi mérlege, valutája és általában egész közgazdasági élete.

— A gazdasági önfetartásra való'képesség e problémája Sziovenszkó szempontjából is igen nagy jelentőségű és egész természetes, hogy ezzel a szlovák és cseh lapok rendkívül sokat foglalkoznak. A cseh nemzet- gazdászok és ezek nyomán az úgynevezett

„cseh-szlovák“ politikusok (Hodzsa, Dérer, stb.) velünk, autonómistákkal szemben azt szokták állítani, hogy Sziovenszkó képtelen volna önmagát föntartani („Slovensko nie je sebestacné**) és hogy Csehország Szloven- szkóra jelentékeny pénzösszegeket kényeién ráfizetni. Az állami költségvetés tárgyalásánál maga a pénzügyminiszter jelezte, hogy Csehország Szlovenszkóra körülbelül kilenc- száz milliót, közel egy milhárdot fizet ra.

— Ezzel szemben mi úgy tudjuk, hogy Sziovenszkó szükségleteit sokszorosan meghaladó bevételekkel rendelkezhetik és rendelkezik is! Természetesen okszerűen bevezetett állami gazdálkodást kell Szlovenszkón föltételeznünk! És úgy látszik, hogy már maga a kormány is kezdi belátni azt, hogy a Szlovenszkón levő közalkalmazottak száma többszörösen meghaladja azt a számot, amely az egész áPami ügykezelés minden ágazatának ©'látására szükséges és elegendő.

— Felültes, de megközelítő számvetés szerint Szlovenszkón jelenleg négyszer, vagy ötször annyi közalkalmazott van, mint amennyi szükséges s az a véleményünk, hogy minimálisan ötvenezer közalkalmazottat né‘kü!özni lehetne. Ennek az ötvenezer közalkalmazottnak az évi járandósága a legszerényebben számítva körülbelül egy és fél miirárd koronát tesz ki. De biztosak vagyunk abban, hogy enné! sokkal kedvezőbb redukciót is el lehetne itt érni.

— Hogy Sziovenszkó mennyire „sebe- stacné“, az még a következő, ötletszerűen élővé ! példából is kitűnik: A történelmi országokban található erdőknek a terjedelme háromszáznegyvenezer hektárt tesz ki; a Szlovenszkón levő erdők terjede’me felülhaladja a 2 miliő hektárt. Ezeknek az erdőknek produkcióját körülbelül 16 millió köbmétere lehet becsü’nl, amiből két millió esik a történelmi országokra és tizennégy millió Szlovenszkóra! Az évi export 1 miliő köbméter fűrészelt fát és egy fél m'llió köbméter rönkfát tesz ki, — de kitehet jóval többet is — és ennek az értéke szintén megközelít' a inás- ré! milliárd koronát. Ebből egy nyo’cad esik a történelmi országokra és hétnyolcad Szío- venszkóra.

— Szó sem lehet tehát arról, hogy Sziovenszkó nem vo’na képes fedezni a sahit szükségleteit! A fenti példát csak illusztrálásul hoztam fel. Szlovenszkónak egyébként számos oly kincse és gazdagsága van, amelyeknek felhasználásával igazzá válik az a tételünk, hogy Sziovenszkó bevételeinek ösz- szege többszörösen meghaladja szükségleteit.

— Eyébként ezzel a kérdéssel kapcsolatban elárulhatom azt Is, nogy már hosszabb idő óta pontos adatokat gyűjtünk, amelyekkel egy emlékirat keretében úgy a belföldi, mint a külföldi közvéleménynek bizonyítani fogjuk azt, hogy Sziovenszkó gazdasági függetlensége nemcsak magának Sziovenszkó-