Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-10 / 106. (259.) szám

Csütörtök, május 10. 2 Félórás Illés a szenátusban. Prága, május 9. A szenátus ma rövid ülést tartott és leg­közelebb csak május végén ül össze. Azután egész júniusban együtt marad és csak július­ban megy szünetre. A képviselőház tavaszi ülésszakát — mint tegnap is megírtuk — má­jus 15-én befejezik, azonban júniusban kéthe­tes ülésszak lesz, amelyen a vagyondézsma- törvény módosítását tárgyalják le és kioszt­ják az albizottságnak a szociális biztosításról szóló törvényjavaslatot. A szenátus ülése. A szenátus mai ülését féltizenegy órakor nyitotta meg Prasek elnök. Második olvasás­ban elfogadták a Portugáliával és Lettország­gal kötött kereskedelmi szerződések ratifiká­lásáról szóló törvényjavaslatot. Hasonlókép­pen elfogadták a szlovenszkói és ruszinszkói kisajátításokra vonatkozó javaslatot. W i 11 szenátor, a külügyi bizottság elő­adója terjesztette elő ezután jelentését a; cseh-szlovák köztársaság és Németország kö­zött kötött ama megegyezésről, amely bűn­tettesek kiadására vonakozik. A szenátus vita nélkül elhatározta az egyezség ratifikálását. K r o u s k i szenátor a mentelmi bizottság jelentését terjesztette elő. A szenátus elhatá­rozta, hogy Zimák Ferenc szenátornak, akit az ügyészség sajtó utján elkövetett rágalma­zás miatt kért kiadni, nem függeszti föl a mentelmi jogát Azután elhatározták, hogy az alkotmány- jogi bizottságnak a ruszinszkói és szloven- szkói állami bányák igazgatására vonatkozó javaslatát rövidített eljárásban fogják tár­gyalni. Daxner szenátor előadói jelentésében rámutatott arra, hogy Csehországban az ál­lami bányaüzemek a közmunkaügyi minisz­térium alá tartoznak, a régi Magyarországon azonban nem volt közmunkaügyi minisztéri­um és a bányák fölött a pénzügyminisztérium rendelkezett. Prevrat után a szlovenszkói és ruszinszkói bányaüzemeket a közmunkaügyi minisztérium rendelkezése alá rendelték. A törvények unifikálása céljából szükséges, hogy ezt a kormányrendeletet törvénybe ik­tassák. A szenátus a javaslatot úgy első, mint második olvasásban elfogadta, majd rendes szokás szerint ehrtasitották Dula Máté szlo­vák néppárti szenátor ama kérését, hogy a posta-távirda és vasutügyi miniszterhez in­tézett interpellációját, amelyben az átvett tisztviselők véglegesítését sürgeti, nyilvános ülésen tárgyalják. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés május 29-én délelőtt tizenegy órakor lesz. A köztársasági elnök és a miniszterek fele- lősségrevonásáról szóló javaslat. A szenátus alkotmányjogi bizottságának albizottsága tegnap a késő esti órákban a köztársasági elnök s a miniszterek felelősség- revonásáról szóló törvényjavaslatot tárgyal­ta. Franta szenátor részletesen referált a ja­vaslatról, majd megindult a vita, amelyben Heller német szociáldemokrata, Spiegel né­met demokrata, Krupka cseh néppárti, Witt cseh nemzeti szocialista szenátorok és a kor­Budapest, május 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénz­ügyminiszter londoni tárgyalásairól még nem érkeztek Budapestre részletes jelentések. A miniszterelnök útját természetesen angol la­pok is kommentálják, ezek közül azonban egyelőre csak az Observer cikke érkezett ide. Az Observer értesülése szerint Bethlen István gróf Prágába is ellátogat, ahová a cseh-szlovák kormánytól meghívást kapott. Ezzel szemben Budapest, május 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése. A harminchárams drágasági bizott­ság tegnap délután Heinrich Ferenc elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Daruváry Géze, Búd János, Vialkó Lajos és nagyatádi Szabó István miniszterek és Schandl Károly állam­titkár is megjelentek. Búd miniszter kijelen­tette, hogy a drágaság letörésére a bizottság tagjaitól kér javaslatot. Peyer javasolja, hogy a kiadott hiteleknél a jegyintézet a búza árát vegye alapul. Farkas szociálde­mány kiküldöttei vettek részt. A bizottság egyhangúan, tehát az ellenzék hozzájárulásá­val is elhatározta, hogy a javaslatot további vita tárgyává teszi. Az alkotmányjogi bizott­ság ma délután is ülést tartott, amelyen a cseh pénzérték védelméről szóló javaslatot vette tárgyalás alá. iiietékes helyen kijelentik, hogy a minisz íerelnök a cseh-szlovák kormánytól nem kapott meghívást és Így nem is helyezhette kilátásba Prágába való utazását. Az Ob­server közlése nyomán annak is híre ter­jedt, hogy Bethlen miniszterelnök egy ké­sőbbi időpontban a kisantant valamennyi államának fővárosát is fölkeresi. A minisz­terelnök jövő szándékairól Budapesten ez idő szerint mit sem tudhatnak, de beava­tott körökben eme sorozatos utazást egy­előre nem tartják valószínűnek. mokrata hangozhatta, hogy az indexrend­szerre kell áttérni, hogy a jövedelemelosztás f igazságos legyen. Javasolja, hogy mondják •ki, hogy a fixfizetésekct hozzák arányba a közszükségleti cikkek árával. Biró Pál a ki­vitel fölszabadításával véli megoldhatónak a drágasági kérdést. Vázsonyi szerint a társa­dalomnak két rétege vau: az egyik, amely nem érzi a drágaságot, hanem másokra há­rítja át, a másik pedig, amely nyög és gör­nyed alatta. Javasolja, hogy a kormány ter­jesszen elő kimutatást az elsőrendű közszük­ségleti cikkek áralakulásáról és azokról a cikkekről, amelyeket nem szabad behozni az országba. Valkó miniszter megígéri, hogy a. statisztikai hivataltól bekéri az adatokat Bugyi kisgazda azt állitja, hogy a búzaár külföldi alakulása folytán Magyarországon még most sem elég drága. Búd miniszter élesen visszautasította Bugyi állításait és ki­jelentette, hogy a kormány mai súlyos hely­zetében mindenkitől elvárja, hogy támogassa a kormányt a drágaság ellen való küzde­lemben. Búd miniszter a drágaság elleni küzdelemről Búd János közélelmezési miniszter az Az Est munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a gabona ára a túlhajtott spekuláció folytán átlépte a világparitást s a békebeli áraknál is magasabb. A spekulációt főként a terménytőzsdén űzik és a termény- tőzsde egyik főokozója annak, hogy a ga­bona ára ilyen magasra szökött. A kormány minden eszközzel nieg fogja akadályozni a további drágulást és azon lesz, hogy a jelenlegi tulmagas árakat is leszorítsa. Nem riad vissza szükség ese­tén a terménytőzsde bezárásától sem. Végül kijelentette a miniszter, hogy a ■kormány, bár semmiféle eszközt sem tart elég erélyesnek, nem gondol arra, hogy a gabonaárakat megmaximálja. Vázsonyi Bethlen útjáról A demokrata körben tegnap társasva- j csora volt, amelyen Vázsonyi Bethlen mi­niszterelnök külföldi utjával foglalkozva, ki­jelentette, hogy az ut tartania alatt tartóz­kodni kell minden politikai megmozdulástól. Reméli, hogy Bethlen odakint megérti, hogy abban a megegyezésben van erő, amelyben az embereket a szeretet törvénye, a közös munka ideálja és a jogbiztonság ereje kap­csolja össze. Bizonyára megérti odakirm, hogy az osztály- és felekezeti gyiilölség nem kell senkinek. Ha ezek megértésével jön haza, akkor az ellentétes* elemek összeállítá­sából létre jött tolni'helyett az igazi egységet fogja ker—ni> amely az újjáépítés felé való haladá-5®®®^ kifejezésre. A most hirdetett arany 'Sgp ag* Jjrelyett az igazi kö- i zé-putra kell rá ti#' P” f szombaton döateuek a tisztviselőkérdésb’en A tisztviselőkérdés rendezésére kikül­dött négytagú végrehajtó bizottság napok óta folytatja tanácskozásait. Ma délután öt órakor valamennyi polgári ellenzéki képvi­selő bevonásával értekezletet tartanak a tisztviselőkérdésről. Szombaton újabb ta­nácskozás lesz, amelyen Daruváry Géza he­lyettes miniszterelnök is részt vesz. A szom­bati tanácskozáson végleges döntés történik a tisztviselőkérdésben. Deliden c§ lállatj vasárnap utaznak Rámába. A jóvátétel! bizottság magyar osztálya tanulmányozza a magyar expozét. Páris, május 8. (Saját tudósítónk telefonjelentése Bécsen át.) A jóvátételi bizottság magyar osztálya még nem készült el a magyar javaslat átta­nulmányozásával. Ma délelőtti ülésén is a miniszterelnök és a pénzügyminiszter által előterjesztett expozéval foglalkozott. Ennek következtében Korányi Frigyes báró párisi magyar követ egyelőre nem utazhatik Londonba, mert részvételére a tárgyalásoknál okvetlenül szükség van. A miniszterelnök még Londonban van és onnan vasárnap utazik Rómába. Az olasz hatóságok minden előkészületet megtettek Bethlen miniszterelnök fogadtatására. Mus­solini olasz miniszterelnök a magyar delegá­ció elé őz olasz határra szalonkocsit küld. Bethlen és Kállay cikkei a Timesben mában Bethlen István gróf miniszterelnök nagyobb cikket irt, amely részletesen ismer­teti Magyarország helyzetét. A miniszterel­nök cikkében kijelenti, hogy azok az aggodalmak, mint hogyha Ma­gyarország a szomszédos államokkal ellen­séges magatartást tanúsítana, nem egye­bek rosszakaratn kitalálásnál, hiszen Ma­gyarország saját érdekébe vágónak tartja azt, hogy a szomszédos államokkal a lehető legbarátságosabb viszonyt tartsa fönn. Kállay Tibor pénzügyminiszter ugyan­csak a Times mai számába irt cikket és ab­ban ismerteti a miniszterelnök és az ő utazá­sának célját. Kifejti, hogy Magyarországnak külföldi kölcsönre van szüksége. Fontosnak tartja, hogy úgy a miniszterelnök, mint Ő személyes érintkezésbe lépjen a külföldi kor­mányokkal és pénzügyi kapacitásokkal, hogy előttük valójában megismertesse a magyar- országi helyzetet. London, május 9. (Saját tudósitónk tele­fonjelentése Berlinen át.) A Times mai szá­«t cseli-szlovék «a <sir&gi«Bs4ajÉ csllcm. II barbiere di Ragusa. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. — Irta: Ferenczi Sári. Ragusa, 1923 május. Az Adria fehértarajos hullámai ostro­molják a sziklákat, a kertben érett naran­csokat ráz le a szél a fákról, glioinai szir­moktól Illa a föld az oszlopok között. A szürke égen nehéz felihők rohannak. Reggel óta szünet nélkül esik. Nem csedes eső, vi­haros nyári zápor, patakokban rohan le a víz a kövezett utcákon, amelyek olyan kes­kenyek, hogy ha megállók a középen, ki­nyithatnám egyszerre a jobboldali és a bal­oldali ház kapuját. Erre nem számítottam! Még nem láttam sírni ezt a vidéket, csak mosolyogni láttam, vagy szenvedélyes széllel panaszkodni. Mit csinál az ember Ragusában, ha két perc alatt csurom viz lesz a lába, a ruhája? A ká­véházban már ültem és hiába kértem német, angol vagy francia újságot. Már azt is tu­dom, hogy a korzón a kis cukrászdában ki­tűnő á krémesbéles és a dobostorta. Egy nagyon kedves, élénk magyar hölggyel rándultunk ki ide Spalatóból két napra, de ő sajnos már tegnap este elmondta élete történetét. Kár, mert akkor csillagos volt az ég és a séta anélkül is élvezetes lett volna. Künn állunk az utcán, a korzó üres. Hiába húzódunk a falhoz, a sima kőházaknak nincs ereszük, nincsenek erkélyeik. Na most merre? Szerencsére Vilma asszony igen leiemé nyes hölgy és inig én a házukat nézem és várom az uj benyomásokat, ő az üzletek cimtábláit olvassa és egyszerre boldogan ragadja meg a karomat: — Nézd, nézd mondja és egy kis üvegajtóra mutat. „Damensalon“ olvasom az üveg mögötti táblán. — Mosasd meg a hajad! — ajánlja ö — én meg majd manikűröztetek. Vizsgálódva nézek be a raguzai fod­rászhoz. Apró, nagyon apró helyiség. Éppen csaik két vörös bársonyszék fér el benne. A székekben két ur, az egyik még épen és sér­tetlenül újságot olvas, a másik ijedt, szap­panos arccal töri, hogy lehúzzák arcáról a bőrt. Hol lehet a Damensalon? Nem érek rá soká gondolkozni. Vilma asszony már benn van az üzletben. A borbély legény abba­hagyja egy pillanatra a gyilkolást és a pa­rányi helyiség mélyében egy még annál is parányibb, hosszú tükörre mutat fehér szap­panhabos borotvájával. A tükör pedig fordul a sarkában és egy göndör fekete fej jelenik meg a keskeny résben: — Molim — dalolja egy férfihang horvá­tul. — Prego — énekli olaszul és aztán nem takarékoskodva a nyelvekkel, még hozzá teszi — bitté, please, rnes dames. A fej eltűnik, a tükörajtó kitárul és benn vagyunk a Damensalonban. A göndör fekete fej és egyben a miniatűr üzlet tulajdonosa, mély meghajlással üdvözöl. A mozgékony, élénkszemü emberkén messziről látszik, hogy olasz, de ha még lehetne kétségünk, ő men­ten eloszlatja, udvariasan bemutatkozván: — Giovanni Albrigó. Közöljük vele kívánságainkat és ö sűrűn bólogatva egyezik bele mindenbe. Szétnézek a Damensalonnak nevezett helyiségben, amely öt egymásba Illesztett tükörből áll. Az egész csak akkora, mint egy nagyob­bacska toalettasztal. Az egyik sarokban, számtalan példányban visszatükröződve a tükőrfalakban, egy nagyon csinos, egész fiatal, barna selyem ruhás, fürtös, bodros, kanárisárgára szőkített hajú, rózsás arcú hölgyike ül, aki egy kék selyem harisnya- kötőre varr rá rózsaszínű rózsákat. A maestro hosszú horvát tárgyalásba elegyedik vele, a hangja könyörgő és gyen­géd. A nő lustán feláll és lakkcipős lábát a vörös bársonyliokkerlire helyezve, feltolja a harisnyakötőt szürke selyemharisnyájára. Aztán újra belebujik. cipőjébe és biztatólag mosolyog felénk. A maestro iesegiti kabátunkat és egyen­ként kiadogatja segédjének a másik helyi­ségbe, mert rajtunk kívül még egy kalap sem férne el a Damensalonban. Aztán barátnőmet leszorítja a hokkerli- re, amelyen előbb a szőke ült és boldogan jelenti ki: — Va be ne, va bene! A szőke hölgyike feltolva ruhaujját, már húzza is ki a hajttiiket a hajamból és bele­nyomja fejemet egy levesestányér nagyságú mosdótálba. Miközben állítólag a hajamat mossa, el­mondja, hogy ö orosz, a bolsevizimus elől menekült Ragujába és igen előkelő családból származik. — Contessa! — mondja Giovanni A'lbrl- go komolyan és szerelmes rajongással néz szép alkalmazottjára. Giovanni mester már nem egész fiatal, nem Is szép, fekete cs igénytelen, az orosz nő pedig szép, fiatal és szőke. A maestro mellényén egy medaillon himbálódzik, csúnya fekete nő és két gyer­mek fotográfiája az üveg alatt. Feleség és gyerekek! Szegény Giovanni! A szőke beszappanozza fejemet, távol­ról, óvatosan, nehogy ráfreccsenjen valami a selyemruhájára és* hosszú, rózsaszínű kör­meivel belenyúl a hajamba- Közben magá­ban gyönyörködik a tükörben, be lekenve a csípős habot a szemembe, a fülembe. Szerencsémre kis uijja körmébe bele­akad egy hajszálam, a köröm letörik, mtre ő megelégelve a mosást, egy régi, ezüst cukor­szórótartón át leöblinti fejemet és gondosan törölgetni kezdi a kezei. Csepegő hajjal szétnézek. A maestro szorgalmasan ir a sarokba támaszkodva. Megkérdem, hogy verset ir-e? Giovanni Al- brigo a szőkére néz, aki mögöttem állva pú­dere zi magát és komolyan bólint. Ideálját nem érdekli a dolog, nem is tudja, miről van szó, az orosz contessa csak horvátul tud és ajkát festve, heves vitába elegyedik a tükörfalakon túl, a másik helyi­ségben tartózkodó segéddel. — Va bene — va bene! — mondja a mester és a segéd benyújt még egy hokker- lit. A szőke leül és cigarettára gyújt. Én fejem köré csavarom a törülközőt és megadással várok. Giovanni ur udvariasan biztosit, hogy bellissima vagyok igy. Neve­tek. ö megharagszik és komolyan jelenti ki, hogy nem az szép, ami szép, hanem ami neki tetszik. Végre megjelenik a segéd a száritó gép­pel. A maestro átveszi, bekapcsolja a vil­lanyt és a hajam szárításához fog. A gép alig működik, de ő azt mondja: Va bene! és énekelni kezdi a Trubadúr nagy szerelmi vallomását. Szép tenorhangja van, a szőke mosolyogva bólogat, Giovanni ur egyre szenvedélyesebben dalol, a levegőben hado­nászva a szárítógéppel. Elragadtalak találom a dolgot, váratla­nul egy vígjáték közepébe kerültem, vagy Jobban mondva egy operett szereplője let­tem és mikor a mester befejezve dalát, dia­dalmas mosollyal bocsátja térdéhez a száritó gépet, megkérdem, hogy miért nem lett énekes-?- Mert nem értem rá, signora! szó- ról-szóra ezt feleli és most már elzárva a villanyt, mert a gép zúgása mégis zavarna, elmondja élete történetét. Velencében szüle­tett. Az apja kőfaragó volt, de Igaz! művész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom