Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-08 / 104. (257.) szám
Bethlen útja. Cg.) Prága, má jas 7. A magyar miniszterelnök és pé nzügy - miniszter tegnap Parisból Londonba utaztak. Útjuk célja az antant kormányai előtt sötét, de nem túlzott képét megfesteni Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetének, a Jianyatló valuta Scillája és az elfojtott termelés Charybdise44 között vergődő magyar gazdasági élet talpraálításához szükséges külföldi kölcsön föltételeinek megteremtése s mindezek révén a „miniatűr 44 Magyarországnak Bnfeníartó európai gazdasági egyeddé történő átformálása. A magyar kormány Európát járó miniszterei nem vették magukra a kolduló cigány rongyos gúnyáját, amint azt a Bethlen külföldi utazásának hirére egy cseh vicclap karikatúrába rajzolta, nem mentek kéztördelve az európai gazdasági élet fölött diktáló jóvátételi bizottság elé, de egyenes, őszinte és raöulisz- tikátlan célkitűzést mutattak be. Bethlen Parisban elmondta, hogy a békeszerződések nyomán bekövetkezett gazdasági eltolódások következtében Magyarország gazdasági éíete nem más, mint küzdelem a létért Ezt egyszerű és világos számokkal igazolta s kijelentette, hogy Magyarország minden centime-ot ki akar fizetni, - amivei tartozik, de hogy ezt megtehesse, segítsék tatpra- áííarti, gazdaságilag reorganizálódré. A magyar kormányt tehát nem citálták a jóvátéíeM bizottság Ítélés zeke elé — amint azt 'egyes lapok híresztelték —, a magyar kormány lépése önkéntes elhatározásból és az ország érdekeinek parancsszava nyomán történt. A magyar kormány nem akarja bevárni, hogy odasülyedjen az országa, ahová Ausztria eljutott s nem akarja bevárni, hogy a jóvátételt terhek kiszabásánál egy fulladozó gazdasági organizmus kapkodjon az utolsó lélegzés után. Erre a bekövetkező időre egy erősebb, rendezettebb és produktívabb gazdasági helyzetet akar teremtem. A francia sajtó bőven kommentáija Bethlenek párisi szereplését és a siker elé nem rajzolja a kétkedés perspektíváit. A többi világlap sem pesszimisztfkus s a jóvátételt bizottság pénteki határozatát minden elfogulatlan érdeklődő csak úgy magyarázhatja, hogy a bizottság azért nem teljesítette azonnal a magyar kormánynak ama kérelmét, hogy a trianoni békeszerződés 180. szakaszában megállapított garanciákat egy bizonyos időre oldja föl, hogy Magyarország ■egy rövidebb és egy hosszabb lejáratú kölcsönt vehessen igénybe, mert a bizottságnak van egy külön, a magyar ügyekre vonatkozó albizottsága, amelynek hivatása az, hogy a bizottság számára javaslatot tegyen. Hogy a határozatihoz hozzáfűzte a bizottság azt is, hogy teszi ezt azért, mert a kérdés rendkívül komoly, ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy a bizottság a magyar előterjesztés alapján komolynak látja a helyzetet és a komolysághoz mért körültekintéssel kíván eljárni. Ezt igy magyarázzuk mi, akik közvetlen érdekeltség nélkül tekinthetjük és tekintjük a helyzetet és — úgy hisszük — igy magyarázhatja mindenki, akinek nem célja a sorok közé tendenciákat bemagyarázni. Nem igy a Prager Presse. Ö az első oldalon hirdeti, hogy a magyar kölcsönkérelmet a jóvátételt bizottság visszavetette s a . kommüniké végén konstatálja, hogy a jóvátételt bizottságban a kis antantnak egy szavazata van a többi nép ellenében, a magyar albizottságban öt szavazattal bir a kisantant a többi hattal szemben. Önkéntelenül is azt kell föltennünk, hogy a P. P. (vagy ha ez a tűr a cseh-szlovák sajtóirodától származik, akkor ez .a hírforrás) ezzel előreveti annak lehetőségét hogy a magyar ügyek albizottságában a kisantant könnyen fel ülker ekedbe tik és keresztülhúzhatja a magyar kormány terveit. Mi nem kételkedünk ebben, mert ez tényleg bekövetkezhetik. És ha azt mondjuk: ha ez bekövetkezik, akkor a kisantant vétkes politikumot csinál egy merően gazdasági kérdésből1 s a középeurópai konszolidációt destruálja. akkor mi egyedül a kö- zépeurópai gazdasági élet észszerű érdekeit védelmezzük. Nem Magyarország szószólói vagyunk, mikor megállapítjuk, hogy Csehszlovákiának és a benne élő népeknek fontos érdeke az, hogy a magyar kormány terve sikerüljön. A megokolást elmondtuk százszor. A megokolást a praktikus, politikátlan gazdasági élet emberei elsiránkozták ezerszer. A megoldást a politika vékája alá rejteni bűn lenne. Hiszen látniuk, érezniük kell a politika mindenhatóságára esküvő prágai kor- mártyf érfiaknak. hogy a magyarországi gazdasági élet f-ejbeütöttségétől megtántorodott és elvágódott a cseh-szlovák gazdasági életnek egyik jelentős része: a szíovenszkói termelés és piac, hogy a magyarországi gazdasági élet bénulása eleven erőforrásokra hat ki, melyeknek kezdő vagy végpontja a csch-sziovák gazdasági életbe vezet. Hogy a boruló gazdasági organizmus a határon tűi is inficiál, hogy a megbontott középeurópai gazdasági harmónia következménye fulladó- zás itt is, ott is. Itt a termelés bősége fullaszt, ott a termelés lehetetlensége szorítja a torkokat. És meg kellene értendők, hogy a szomszédság annyit jelent kulin r í og álmák szerint, mint egymás mellett való élés és nem azt, hogy egymás ellen való gyürkö- zés. Hogy a szomszédság csak akkor lehet barátságos és békés, ha mindkét szomszéd lelke nyugalmas egymással szemben. Ezt a nyugalmat nem- kereste eddig a prágai kormány. Ha ma jóakarattal fogadná a Bethlen fáradozásait, úgy nagy lépést tenne ennek érdekében. Hozzájárulna ahhoz, hogy a történelem és gazdasági nyomorúság által föl- izgatott magyar kedély lecsillapuljon,, hogy a szomszéd kezében i's legyen kenyér, mikor az övében 'kalács van, hogy a politikai béke ébredne föl a gazdasági egoizmus kínai falainak ledöntése után. Ezért, csak ezért nézzük aggodalmasan azt: mit szól Bethlen külföldi útjához Benes. MiMfkács* május 7.. (KiküMőff szerkesztőnk távirati jelentése.) A szíovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közős bizottságának tagjak élükön Körmendy-Ékes Lajos képviselővel, Szi- fassy Béla elnökkel és Petrogalli Oszkár igazgatóval vasárnap reggel Ungvárrói Munkácsra utaztak, ahol az állomáson a város és a környék lakosságának kiküldöttei fogadták ünneplésén az érkezőket, óriási néptömeg jelent meg a fogadtatásnál, lovasok, magyarruhás leányok tarkították az impozáns képet A fogadtatás. A vonatnál Bíró István igazgatótanitó üdvözölte a politikai vezéreket Munkács város magyarsága nevében, Bakó Gábor dr. pedig a ruszinszkói magyar kisgazdapárt és annak be reg megyei körzete nevében mondott üdvözlőbeszédet. Az üdvözlésekre Petrogalli Oszkár dr. válaszolt és ezeket mondotta: — A magyar nemzet történetének legszomo- rubb korszakában jöttünk Munkács magyar lakosságának meghívására, hogy nemzetünkért folytatott nehéz harcunkban erőt és bizalmat merítsünk és a jövő feladatainak útját kijelöljük. A harc nehéz és egyenlőtlen fegyverekkel folyik, de azért nincsen okunk kétségbeesésre. — Öntudatos és elszánt nemzeteket az elnyomatás nem tör meg, hanem ellenkezőleg, az elnyomatással szemben kifejtett elientáűás fokozta a nemzeteknek erőit. — Erősen hiszem, hogy nemzetünk most a megpróbál tatások és üldöztetések nehéz idejében uj fejlődésnek és haladásnak útjait tapossa és a mi küzdelmeinknek eredményeként az utánunk jövő nemzedék egy hatalmas, boldog, szabad nemzetnek tagja lesz. —- Ezért munkálkodni érdemes és. ensiek a munkának szolgálatában fogunk álla ni városuk vendégszerető falai között. —Magyaros szívvel köszöntjük a szives üdvözlést! Ezután Bónicz Mihály német gazda lelkes szavakkal üdvözölte a szepesi német párt kiküldötteit és a velük testvéri fronton küzdő magyar vezetőket. Az üdvözlésre Klem Géza a szepesi német párt nevében- válaszolt, hangoztatva, hogy a magyarságnak és németségnek együtt kefl működnie. Megindul a menet. Ezután megindult a menet a vasúti állomásról a városba. A menet élén a pósaházai német rezesbanda vonult, amely a „Fel, fel, vitézek...44 indulót játszotta. A rezesbanda után a magyarruhás lányok festői csoportja következett, majd hatszáz beregmegyei magyar gazda, akiknek élén Egry Ferenc, a beregi magyar gazdák lelkes vezére és Bakó Gábor dr. haladtak. A vezérek előtt buzo- gányos zászlóvivők lépkedtek. A bereg- megyeiek zöld zászlója mellett a keresz- tényszocialisták fehér zászlaját lengette a könnyű májusi szellő. A hatalmas menet négyessorokban vonult a Csillagszálló elé s a szálló udvarán helyezkedett el, ahol tíz órakor vette kezdetét a ruszinszkói magyar nemzeti kongresszus. A kongresszus megnyitása. A kongresszuson több mint háromezer ember vett részt, többen nem fértek el az udvaron és kiszorultak az utcára. A gyűlést Boner .Tákó helyi elnök nyitotta meg s üdvözölte és lelkes szavakkal köszöntötte a kongresszus résztvevőit. SSaitli'gs «Ir. SMSsaecHde. Korláth Endre dr., a ruszinszkói magyar pártok szövetségének ügyvezetője mondott ezután hatalmas beszédet. Le szögezte, hogy a ruszinszkói magyarság nem csinál irredenta politikát s hogy viselkedése a kötelességteljesités terén a köztársasággal szemben általánosságban korrekt és kifogástalan. A mi politikánk első perctől fogva számolt az adottságókkal — mondotta. — Mindig öntudatos, jogai érvényesítése tekintetében határozott volt; sem gyávaságból, sem meghunyászkodásból egy jottányit sem adott fel soha. Politikánk első perctől egyet követel s ez az, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányzata az alkotmány okirat I. szakaszának ahhoz a kijelentéséhez, hogy „a csehszlovák állam demokratikus köztársaság44 —- hü maradjon. Éppen ezért tartjuk nevetségesnek egyes Ruszinszkóba küldött cseh politikusóknak azt a kijelentését, hogy „a magyarság nem tud köztársasági alapra helyezkedni44. Ha a cseh kormányzat azt tartja szükségesnek, hogy a magyarság s a magyar nép hangulata a köztársasági eszmekor felé terelődjék, akkor mindenekelőtt a kormányhatalomra hárul a feladat, hogy a köztársasági államformát a nép kulturális, gazdasági és nemzeti szabadságának minél tágabb kiterjesztésével, vagyis az őszinte, becsületes demokratikus állapot megteremtésével szimpatikussá tegye. A kalandor sorboutók. Szélhámoskodás és kalasndorkodás a kormány szolgálatában álló, magyar nyeíven megjelenő ujsgoknak az a megfizetett ravasz- kodása, hogy a demokratikus érzést a maguk részére igyekeznek kisajátítani. Ezeket az újságokat legnagyobbrészt olyan egyének írják, akik a magyarországi bolsevista zsarnokuralom alatt a zsarnokság végrehajtó szervei voltak s most éppen e zsarnoki ténykedésük miatt voltak kénytelenek a megmaradt Magyarország területéről szökni. A prágai kormányzathoz közel álló férfiaknak és a kormány megfizetett magyarnyelvű sajtó- orgánumainak ez a beállítás csak arra való ürügy, hogy népszerűtlenné tegyék és lejárassák a magyarság jelenlegi komoly és öntudatos vezetőinek azt a politikáját, amelyet ellenzéki alapon folytatnak. Helytelen és céltalan a prágai kormányzatnak az a politikája is. amely a bécsi nemzetárulók támogatásával igyekszik az itteni magyar közönséget megmételyezni. Céltalan azért, mert amióta az úgynevezett emigráns sajtó a szíovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai vezetőit — csak a'Zért, hogy a prágai kormányhatalomnak kedveskedjék — megrágalmazta — jó érzésű magyar ember ezekről a köpködésekről ugy sem vesz tudomást s ezeket a hazudó zásokat ugy sem olvassa el. Teljes a harmónia. Megnyugvással kell megállapítani, hogy az eddig felsorolt sorbontóknak nem sikerült a magyarság táborában semmiféle eredményt elérni. Ez egészen természetes is! Hiszen ennek a területnek talán a levegőjében, de mindenesetre nagyon mélyen az emberek szivében s az őslakosság vérében, agyának minden sejtjében megvan a szabadság iránt való ellenállhatatlan vágy és törekvés, amely mindig kiinduló pontja volt az elmúlt századokban is itt békésen együtt élő, együtt érző magyarság és ruszinság szabadságharcainak. Ez az együttérzés a magyarság és ruszinság között meg volt a múltban és meg van ma is. Még a forradalom ágenseinek sem sikerült ezt megzavarni. Meg vagyunk győződve arról, hogy e területen a ruszin nép szimpátiájával találkozó politikának helyes útját csak az a ruszin politikai pártvezér találta meg és találhatja meg, aki az egész őslakossággal összefogva küzd e terület részére a békeszerződésekben is biztosított — nem kizárólag a „ruszin", hanem „ruszinszkói autonómia" megvalósításáért, amelyet mi is az első perctől zászlónkra irtunk. „Magyar a magyar ellen." Végig nézve azonban' a kongresszus tagjain, kis mértékben látom képveiselve itt a munkásságot és zsidó vallásu mágia rókát. A magyar ipari munkásság a világháborút követő társadalmi forradalmakban az in- ternaoionálé karjaiba vetette magát. Magyar ember természetéhez híven ezt az eszmét is — ha a saját kárára és nemzetének kárára is, de teljes becsületeséggel igyekezett szolgálni. Abban a naiv és becsületes hitben ringatta magát, hogy az uralomra került cseh nemzet munkássága hasonló lelkiismeretességgel fogja értelmezni a nemzetköziség fogalmát és sietni fog a magyar munkásságnak magyar kultúrát és a magyar gazdasági élet fejlődését követelő igényeit kielégíteni. 100 csch-szl. Koronáért fizettek ma, május 7-én: Zürichben(friko316.50 svájci frankot Budapesten 15 450.— magyar koronát Bécsben 211500.— osztrák koronát Berlinben 111300.— német márkát r — Prága, kedd, 1923 május 8. ^ ^ jSf _ _____ ... KWfieettet ánJt b«l- és külföldön V JÉ? Iw i JÓT MBS J&W fiSg JSBr jsjm }8$S ÉBrn l mBf pánská-nliee 40. I. Telefon: 80S49. *M7 %mM %-^r mMJL lj/ Tiyr^ ^ - Sürgönyeim: Hírlap, Traha. —• * * A Szíovenszkói és Ruszinszkói szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szíovenszkói szerkesztői o Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszeifcesztd| PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ............... ....................mii—iiiiiMi Ilim iniimíbmii mii i i un ..............mi HPiiw Ilin i' -mr nr irm-irn— iiiiij 11 ii wriiTiiPnwriTTTTrrTirrrm“”-T>rwr'iTT —— ai——t—agawBM—MMBwe—iwaBB A ItuszliftsziMM l*Iag9«nr N<eimi»eü !€®®®tgta,«ssmi®s
