Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-08 / 104. (257.) szám

55 in ■ lm w—wihwibi———wwBroBPMKM^^varttiri ».—rr,r..utíVjCui^JUBi Kedd, májas 8. Késeibb a munkásság politikája szöges ellen­tétbe került a magyarság politikájával. A prágai kormányzatnak szüksége volt — kül­politikai okokból — a magyar munkásság ilyetén magatartására, a megmaradt Magyar- ország ellen. Ez az állapot azonban nem tar­tott sokáig. A prágai kormányt a magyar munkásságot, mint a kifacsart citromot má­ról-holnapra sarokba dobta. A kormányhata­lomnak sikerült a munkásságot megosztani a második és a harmadik internacionálé között. Ettől az időtől kezdve a szociáldemokraták és kommunisták egymás ellen küzdenek. Szó­val a kormányhatalom politikája: magyart a magyar ellen uszítani — ez alkalommal is fé­nyesen bevált. Két ut állott a munkásság vezetői előtt kezdettől fogva: vagy a kormányt támogatni, vagy pedig ellenzékbe menni. A munkásság vezetői, a prágai kormányzat Ígéretei által vezettetve a kormány támogatását választot­ták s nem vették észre, hogy az Ígérgetések dacára és az ígérgetések ideje alatt a kor­mány Szlovenszkónak s Ruszinszkónak gyár­iparát lassacskán dezindusztriálja, a gyárakat leszereli, a valuta felemelésével beszüntet minden exportot, megszünteti a termelést, a munkaalkalom hiányának beáltával letöri a munkabéreket, sőt munkanélkülivé és ke- nyértclenné teszi a munkást s ami munka akad is, nem benszülött vállalkozók, nem benszül'ött munkásokkal végeztetik azt. S mindezt tette az a kormányzat, amely­ben a szociáldemokrata pártvezetők által tá­mogatott szociáldemokrata pártvezérek van­nak. A kommunista párt ellenzékben van. Most már nem hallunk magyar gyalázást, de a pol­gári pártokkal való együttműködés náluk elvileg ki van zárva, bár ma már kulturális kérdésekben az együttműködés jelei mutat­koznak. Hiszem azonban és megvagyok győ­ződve róla, hogy a magyar munkásság életé­ben a jelen időszak csak egy átmenetet képez és a magyar munkásság is be fogja látni nem­sokára. hogy a politikai internacionálét neki is csak akkor szabad készpénznek vennie, ha ezt az ellenkező oldalon a cseli szocatisták is lelkiismeretesen fogják kezelni. A zsidóságról. Meg kell emlékeznem még a zsidó val­lása magyarság magatartásáról is. A zsidó­ságról az volt a fölfogás, hogy a zsidók tu­lajdonképpen izraelita vallásu magyarok. Meglepetve és őszintén szólva szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy a trianoni „béke“ életbeléptetése után a zsidóság egy töredéke a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság tes­téről leválni és a magyarságtól elszakadni igyekezett. Ezt a törekvésűket a kormányzat szívesen látta és támogatással csábítgatta is, A magyarság az elszakadást joggal maga el­len irányúiénak minősíti. Meg vagyok győződ­ve arról, hogy az elszakadó zsidó vallásu magyarság számára ez az elszakadás csak pillanatnyilag hozott előnyöket, mert máris vannak a közelmúltból bizonyítékaink arra nézve, hogy az őslakosság ama rétegeire, amelyek a kormány vizeken próbálnak evez­ni, előbb-utóbb a kifacsarva félredobott cit­rom sorsa vár. Megelégedéssel és örömmel állapítom meg, hogy a zsidóságnak jelentékeny többsé­ge hű maradt múltjához és részt vesz a ma­gyarságnak léiéért folytatott nehéz küzdel­mében. Erről a helyről, ahol a magyarság egye­temének képviselői sereglettek össze osztály- és valláskülönbség nélkül emlékeztetem a zsidóvallásu polgártársaimat, hogy a múltban az itteni egész zsidóság magyarnak vallotta magát és tiszteletre méltó szerepe volt a ma­gyar nemzet gazdasági és kulturális fejlődé­sében és ez a múlt most a jelenben is köte­lességet hárít rájuk. A sovinizmus ellen. Megemlékezve igy röviden a magyarság küzdelmét kellemetlenül érintő momentumok­ról, ismét azokhoz a magyarokhoz térek visz- sza, akik nem ismerve íelekezíi osztályt és pártérde­keket, egyedül a magyarság kisebbségi jo­gainak az érvényesitését írták zászlójukra. Es kérdem, hogy a kétkedő és csüggedők nemtörődömségén kívül, mi a gátja a mi. jogos törekvéseink megvalósulásának és mi aka­dályozza meg a mi megnyugvásunkat e te­rületen. És meg is adom rá mindjárt a választ. Egyszóval, egyszerűen, de határozottan: a cseh-szk>vák kormányzat sovinizmusa. Beszédét igy fejezte be: A magyarság a rettenetes világháborúban megmutatta, hogy a szövetségi hűségért, becsületéért meg tud halni. Mutassuk meg most, hogy jövünkért él­ni is tudunk és ha kell jogaink és igazsá­gaink védelméért öntudattal s méltóságtelje­sen várni és szenvedni fogunk, de azokból semmit föl nem adunk soha! Óriási lelkesedés és zugó ta.ps volt a válasz Korláth nagy koncepciójú beszédére. A gazdasági sérelmek. Ezután Tarján Ödön dr., a szlovenszkói jogpárt losonci elnöke szólt és beszédében ismertette a szlovenszkói és ruszinszkói magyarságot egyaránt sértő közgazdasági politikát. Majd Pántlik János dr. ungi kis­gazdapárti főtitkár az ipari és kereskedelmi sérelmekről adott áttekintő és megdöbbentő képet. Utána Jaross Gyula kisgazdapárti fő­titkár a mezőgazdasági sérelmeket ismer­tette­A kulturális sérelmek Ez-utáu Ilokky Károly bér. szoc. fő titkár is­mertette ;v' magyarság kultur sérelmeit. Rámutatott arra, hogy ,az óvodákat már alig ta­láljuk valahol, legfeljebb csak mutatóba. IJagyá­ron, Munkácson, Nagyszőlősön, Técsőn, a hot mindenütt megvan a kisebbségi százalék, nincs magyar ovoda. Pedig a köztársaság törvényei elő­írják, az 1919. évi 189. számú népiskolai törvény kimondja, hogy mindenütt, ahol évi átlagban 40 óvoda- és tanköteles gyermek van, tíz illető nem­zetiségi nyelvét használó óvoda, illetve iskola ál­lítandó fel. Az egész Ugocsában csak egy óvoda van, Ti szánj lakon. Elemi iskolai tanítás sok magyar hél yen egy­általán nincs, sok .helyen hosszabb ideje szünetéi, sőt még az is efőfórdnl, hogy katonaság, csend­őrség vagy pénzügyőrség tartja megszállva.. Sok helyt szinimagyar vidékeken sínes magyar iskola'. A felekezeti iskoláik fejlesztését sem engedélyezik. Sok helyt düledeznek az üresen álló iskolák. A hnszti óvodának is csak négy fala mieredezik ég­nek. A felekezeteket kényszerítik, hogy ruszin tannyelvű iskolában a hittan .ruszinul tanittassék. A régi rezsim ezt sohasem követelte, a hittant mindig a gyermek a-nyanyelvén tanították. A poll- gári iskolák jórészt megszűntek. A középiskolák közül az egyetlen a bereg­szászi, amely magyarnak van keresztelve. Azon­ban ez sem egyéb, mint egy ruszin gimnázium veik, ha vannak, szándékos ferdítések s magyar- léképpen megszűntek. A felsőkereskedelmi iskolá­kat egy kivételével hasonló sors érte. Tanító- é tanftónőképxök, papnevelő intézetek nincsenek. Le keű szögezni, hogy a cseh-szlovák áfám egyet,len uj iskolaépületet sem emelt Ruszirrszkö- batn. Gyönyörű szőlőhegyeink vannak, — mon­dotta — de nincsenek vincellér-iskoláirrk, remek szántóföldeink vannak, de nincsenek gzdasági is­koláink, pompás erdőiink vannak, de hiányzanak erdészeti iskoláink. Egyetlen ipariskolánkat az agyag-ipariskolát hasonlóiképpen megszüntették. Még a kosárfonóinkat is halálra Ítélték. A Skodái Odgyilltó.l nem várhatjuk jogos igé­nyeink teljesítését, ha tudjuk azt, hogy 24 tiszt­viselője közül 17 cseh, 3 ukrán, 3 ruszin és egy szlovák s egyetlenegy som magyar. A magyar iskolák könyvtárait eltüntetik. Az uj magyar iskoláknak nincsenek tanköny­veik, ha vannak, szándéos ferdítések s magyar- gyalázások. Nagy Kálmán dr. beszéde Nagy Kálmán dr. beszédének elején rámutat arra az igazságra, hogy az alkotmányjogi és ál­lamjogi berendezkedéseket a társadalom erői de­terminálják, majd kidomborítja a kulturember ön­érzetének és nemzeti érzésének fölényét a sovi- nistákkn'l szemben. Ezután igy folytatja: — A ma már politikai táborrá tömörült ke­resztényszocialista párt az őslakosság pártjának gyűjtő csoportjában mint pártszövetséges lépett be, mert a tisztult nemzeti érzések és nemzeti tö­rekvések zászlóhordozója, mert látta és ma még inkább tapasztalja, hogy az őslakosság közül a legelnyomottabb, a legszerencsétlenebb a magyar, mel ya hitetlenség, a minmen szépet, nemeset, jót és igazat összerombolni akaró destruktív tö­rekvések miatt elvesztvén az őt tápláló édesany­ját, hazájában őt meg nem értő szívtelen mosto­hára talált. A szövetség bekapcsolódott még azért is, mivel becsületes meggyőződéssel hiszi és vallja, hogy miként a múltban nem volt, úgy most a nehéz küzdés teljes jelenben még pillanat­nyilag sem lehet kétség aziránt, hogy az őslakos­ság békeszerződésbeli jogainak kiszolgálásánál az itt élő nemzetiségek között különbség tétethet­nek. Feltevéseink helyességét bármennyire is el­lenkezőnek bizonyítják a lefolyt és ma is jelent­kező kínos megpróbáltatások, mi erősen a Krisz­tus tanításaiból fakadó erkölcsi meggyőződéssel hirdetjük tovább is, hogy évszázadokra vissza­menő együttélés, a közös családok alapítása által vérbclilcg csaknem egybeforrt, ennélfogva lelkileg még kevésbé elválasztható őslakosság, mint egy­ség igenis megszületik. És akkor jönnie kel! an­nak az időnek, melyben az oktalan indulatok, igaztalan feltevéseknek mindannyiunkat sújtó sár­kány csapásai megszűnnek, mert a mostoha, az éretté fejlődött ifin erejét látva és jobbik eszére térve, az elveszett édesanya pótlására fog töre­kedni. A kitűnő szónok végül az irredenta váddá' szállt sziembe és egy jobb jövő reményének igéi­vel zárta nemesveretü beszédét. A határozati javaslat. Ezután R. Vozáry Aladár fölolvasta a határozati javaslatot. A határozati javaslat­hoz Boner Jákó és Jabloniczky János dr. képviselő szóltak hozzá, Jabloniczky han­goztatta az igazságos földbirtokreform szük­ségességét és hozzászólásában sürgette az autonómiát és fölhívta a magyarságot, hogy mindenki vegye ki részét a küzdelemből. Ezután Fiissy Kálmán nemzetgyűlési kép­viselő üdvözölte a magyar férfiakat és buz­dító szavakkal szólt az asszonyokhoz, akik elé Szilágyi Erzsébet dicső példáját állította. Javasolta, hogy a kongresszus sürgesse az önálló mezőgazdasági munkáspénztárak föl­állítását. Árky Ákos beszéde Árky Ákos, az őslakos Autonóm Párt ügyvezetője beszélt ezután. — Mi tisztában vagyunk azzal — mon­dotta —> hogy a cseh-szlovák köztársaság­hoz való tartozásunk oly világtörténelmi ese­ményeknek a következménye, amelyen vál­toztatni nem tudunk, tehát számítva az adott helyzettel^ dacára annak, hogy ezek az adottságoj»élkülünk jötte kiétre, semmi te­kintetben sem rekri-minálunk, mi a romboló munkát befejezettnek akarjuk látni, a romo­kat eltakarítani, az erkölcsi és kulturális ér­tékek fejlődési lehetőségeit biztosítani, az újraépítés nehéz föladatára szeretnék Ru- szinszkó őslakosságának minden értékét egyesíteni. Ennek szellemében programunk: 1. Ruszinszkő összlakossága politikai, gazdasági és kulturális érdekeinek egyenlő és igazságos védelme; 2. a szociális és gazdasági életnek valódi demokratikus alapon való kifejlesztése; 3. a Rusziuszkóban élő nemzetek között az igaz testvéri érzelem ápolása; 4. Ruszinszkó részére a békeszerződés­ben biztosított jogoknak megvédése. — És miután ezt tűztük ki föladatul, ha­tározottan reálpolirtikát folytatunk. Minden politikai cselekedetünk valamely a cseh-szlo­vák köztársaság által kötött szerződés, vagy a cseh-szlovák köztársaság által hozott tör­vényre támaszkodik. Minek legjobb bizonyí­téka Ruszinszkó őslakosságának általános magatartása, mely a köztársasággal szemben minden vonatkozásban korrekt és kifogásta­lan. Korrekt és kifogástalan, mert pontosan fizeti a képviseltetése nélküli nemzetgyűlés által reá szabott adók pontosan rója le vér­adóját, nagy, kimondhatatlan nagy türelem­mel várja szerződésileg biztosított önrendel­kezési jogainak életbeléptetését és elismeré­sét annak, hogy ő is ,,n é p“. A kongresszus az indítványokat és a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A határozati javaslat követeli Ruszinszkó határainak megálla- pitását, ugy hogy Ruszinszkó gazdasági­lag életképes lehessen, követeli az auto­nómiát és a szojm megalakítását és a kormányzati testületek megválasztását Tiltakozik az ellen, hogy a kormányzás a magyarság sérelmére tesz intézkedése­Ungvár, május 6. (Kiküldött szerkesztőnk jelentése.) Füssy Kálmán az Országos Magyar Kisgazda-, Fökknives- és Kisiparos Párt nemzetgyűlési képviselője a szlovenszkói és ruszinszkói szö­vetkezett ellenzéki pártok vezérlőbizottságá- nak tegnapi ülésén a mezőgazdasági válság­ról ezeket mondotta. — Gazdasági életünk minden ága nehéz -küzdelmet folytat a reá nehezedő, soszor hi­vatalos helyekről csökkenőnek hiresztelt, de a valóságban teljes egészében fönnálló gaz­dasági válsággal. A válság ezuttal nem egyes foglalkozási ágakat, hanem a kenyérkereső foglalkozások összeségét érinti s okát nem egyedül a háborúban és az azt követeő átala­kulásokban kell keresnünk, hanem azoknak nagy része, sőt a mezőgazdaságnál oroszlán­része van a kormányok helytelen gazdasági-, vám- és pénzügyi politikájának is. A válság­nak minden foglalkozási ágra kiterjedő voltá­nál fogva részemről csakis a mezőgazdaság válságával kívánok foglalkozni. A mezőgazdaság az államalakulástól kezdve, a többségben levő legtöbbször kímé­letlenül az ipari munkásság érdekeit szolgáló szocialista pártok befolyása mostoha gyerme­ke volt a kormányzatnak. Míg más foglal­kozási ágak, legalább részben a kereslet és kínálat szerint kialakuló árak alapján dolgoz­hattak, addig a mezőgazdaságot mindig kor­látokba szorították, mely vérveszteség az­után a válság kitörésével fokozottan érezteti magát és a mezőgazdaság ellenálló képessé­gét a minimumra csökkentette. — A mezőgazdaság válsága már 1921- ben előrevetette árnyékát, mikor az állatbe­hozatal részére teljesen felszabaditott hatá­rok miatt az állatárak mélyen a termelési költség alá süllyedtek. Ez moroghatni végző­ket és jóváfeaígyja a pártszövetség eljárá­sát s bizalmat szavaz és köszönetét mond a szövetség és a pártok vezetőinek. A ha­tározat kimondja, hogy kívánja a szövet­ség további föntariását és fölhívja a szö­vetséget, hogy készítse elő a választáso­kat, amelyeken egységes listává? kíván a magyarság résztvenn?. Kormendy-Ekes Lajos beszéde Ezután Körmendy-Ékes Lajos nemzet­gyűlési képvis-elő mondott szellemes humor­ral vegyitett politikai beszédet, amely oly óriási tetszést váltott ki, hogy a beszéd •egyes részeinél a gyűlésen résztvevő höl­gyek virágesővel borították el a képviselőt. Beszédében bírálta a kormányzati rend­szert, hangoztatta az őslakosság egységének szükségét. Kitért beszédében arra is, hogy a zsidók panaszkodnak a magyar országi anti­szemitizmus ellen és erről szólva kijelen­tette, hogy a helyzet úgy áLI, hogy amíg Magyarországon kifognak a halastóból egy­két halat, itt lecsapolják az 'egész halastavat. Kijelentette, hogy a magyarság korrektül és lojálisán teljesíti az állammal szemben köte­lességét, a kormányhatalom azonban ezt a kötelességteljesitést nem viszonozza. Ezután Eg.ry Ferenc a kisgazdapárt ne­vében mondott nagy beszédet és visszauta­sította azokat a nemtelen támadásokat, me­lyek az utóbbi időben személyét érték. Klein Géza dr. a szepesiek nevében né­metül üdvözölte a kongresszust és biztosí­totta a magyarságot arról, hogy a szepesi németség szívvel, lélekkel együtt halad a szlovenszkói és ruszinszkói magyarokkal. Utána Szabó Lajos munkácsi római ka­tolikus esperes-plébános mondott gyújtó be­szédet. Üdvözölte a megjelent képviselőket és összetartásra hívta föl az őslakosságot. Emlékeztetett arra, hogy a magyar nemzet a csehire! együtt küzdött szabadságáért s hogy a magyarság más népekkel mindig bé­késen élt együtt és mégis mi lett jutalma? Földes József kisgazda a kisgazdák sé­relmeit ismertette és tiltakozott a kormány konkolyhintése ellem A kongresszust R. Vozáry Aladár len­dületes beszéde zárta be, aki kitartásra és összetartásra buzdította a magyarságot Majd ismét fölcsendült a rezesbanda induló­ja s a magyarruhás lányok és a kisgazdák éneke zárta be a kongresszust. . t 2-8* ­Tilos a pofiárköszöntő. A kongresszus után háromszáz terítékű közebéd volt, melyen pohár köszöntők nem hangzottak el, mert a munkácsi rendőrség írásbeli intézkedésével betiltotta a pohár- köszöntőket Ez a körülmény a közebéd résztvevői között nagy fölháborodást vál­tott ki. tes hatással volt a mezőgazdaságra, mert a rekvirálások és maximálások folytán a me­zőgazdaság egyedüli jövedelmi forrása, az állattenyésztés volt s igy a nagyobb állatál­lomány folytán gazdáink az állattartásra rá­fizették azt, amit a magasabb gabonaárak mellett kereshettek volna. — A mezőgazdaság válsága azonban tel­jes erejével tulajdonképpen 1922-ben tört ki. A mesterségesen felhajtott valuta módot nyújtott a kormánynak arra, hogy a már niegkönnyebült világforgalom segítségével tetszés szerinti mennyiségben hozhasson be kenyérmagvakat. A régi termelési költségek, nem csökkenő közterhek, a szükségleti cik­keknek 1922-ben még alig számbavehető ár­esése mellett, a teljesen szabadon, minden vámvédelem nélkül beözönlő gabona kataszt­rofálisan sújtotta a mezőgazdaságot. Ehhez járult még a különféle eddig ki nem vetett adópótlékoknak évekre visszamenőleg egy összegben való kirovása, A földművelő egész évi nagyobb vásárlásait, befektetéseit, adó­ját ősszel szokta fizetni, amire a negyedére, ötödére esett árak mellett teljesen képtelen volt s igy kezdetét vette a mai viszonyok mellett a pusztulásba kergető adósságcsi- nálás. — A gyümölcs, zöldség és főzelékfélék ér­tékesítése teljesen lehetetlenné Vált. Cseh- cs Morvaország bővelkedik ezekben, Szloven- szkón is túltermelés van, a kivitelnek a kor­mány intézkedései vetnek gátat. A buda­pesti, bécsi és berlini piacokon elhelyezett termények ma nem találnak. vevőt s igy az eddig zöldségtermeléssel foglalkozó falvak lakói, kiket pedig épp a rendelkezésre álló föld csekélysége szorított erre a termelési ágra, kénytelen ezzel felhagyni. Népes falvak nyomora és pusztulása a következmény. mm Kálmán a mezőgazdasági válságról. A kormány agrárpolitikái ássak kritikája. — Ma a földműves tönkre megy, az állam alapjai rendülnek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom