Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-06 / 103. (256.) szám

Vasárnap, május 6.

ennek a programnak keretébe tartozik az a rágalmazó hadjárat, amelyet e mozgalom vezetői indítottak mindazok ellen, akik a' magyarság politikai harcainak elén állanak. Nagyon igazságtalan és lekicsinylő véleményünk lenne saját nemzetünkről, ha ennek a mozgalomnak komolyságot tulajdonítanánk és tartanánk attól, hogy népünk jelentékenyebb tömegeit képes lesz meghódítani.

De viszont az általános helyzet, népünknek a közszabadsági nemzeti jogaitól való megfosztása, gazdaságilag nyomott helyzete fokozott mértékben teszi kötelességünkké, hogy népünkkel állandóan foglalkozzunk és pártszervezeteink- kulturalis és társadalmi egyesületeinek szünet nélkül népünk szolgálatába és népünk rendelkezésére álljanak.

— Nem számolhattam be politikai eredményekről, nem állapíthatom meg most. amikor előterjesztéseimet befejezem, hogy nemzeteink sorsában az elmúlt idő javulást hozott volna és előrehaladást jelentene, ellenkezően mindenütt szenvedések növekedéséről kell beszámolnunk. Ez azonban csak fokozza a mi erőnket és elszántságunkat a reánk várakozó harcban, amely előbb- vagy később, de elmaradhatatlamil meghozza a mi igazságaink győzelmét

A jelentéshez Törköly József dr. szóit, aki hangoztatta a pártok egységes eljárásának szükségességét és indítványozta, hogy ott, ahol nem ellenzéki pártok is vannak, közös jelölő-listával vegyenek részt a’ szövetkezett pártok a választásokban. Eg'ry Ferenc, Fleischmaiin Gyula és Jat>- looiczky János dr. képviselő felszólalása után a jak ütést tudomásul! vették.

hí. állampolgárság és községi illetőség kérdése

Ezután Fleischmann Gyula dr. tartott előadást az állampolgárság és a községi illetőség kérdésének mai helyzetéről. Rámutatott arra, hogy a magyarság jogait a hatóságok általában nem veszik figyelembe és szükségesnek tartja, hogy a vezérlő bizottság a kormányt figyelmeztesse a békeszerződésben vállalt kötelezettségek betartására. Előadásában fölszólítja mindazokat, akiket a községi, illetőleg az állampolgárság ügyében sérelem ért, hogy a sérelemről tegyenek jelentést pártszervezeteiknek, melyek azt a Központi Irodának fogják továbbítani, A Központi iroda szükség esetén gondoskodjék arról, hogy ezek a sérelmek a Népszövetség tudomására jussanak.

A következő tárgy volt

iának elítélésében, az ellenzéki pártok egységes

taktikának követésében nem tudnak megállapodni még a legfontosabb ügyek tárgyalásánál

sem.

— Az elmúlt időben csupán egy ízben történt reg, hogy aiz clle’nzék egységes lépésre határozta el magát, amikor a német szociáldemokrata járt kezdeményezésére november 8-án az összes sllenzéki pártok képviselőinek aláírásával, összesen 117 aláírással indítványt terjesztettek elő. ímelyben a nemzeti kisebbségek jogainak rendelésére egy bizottság kiküldését indítványozták- K javaslatot a többség leszavazta, de ez a lesza- razás semmikép sem indokolta azt, hogy az ellenzék azóta ilyen közös akcióra kapható nem rolt. Képviselőink parlamenti működése az elmúlt Hőben Is olyan volt, amely megérdemli hogy ar ;gész magyar nemzet fokozódó bizalommal és elismeréssel hálálja meg a nemzet érdekében kifejlett tevékenységüket. Ha parlamenti működésűk rtt a parlamentben nem Is talál visszhangra, működésüknek megvan az az eredménye, hogy fen- íartiák nemzeteinkben a reményt egy jobb iövö- !>en és erősítik őket nemzeti öntudatukban.

— Nagy politikai jelentőséggel bir két ;.re- brrtC-nak az életbeléptetése abban az időben. 9melyről most beszámolok.

\z nj közigazgatás és a remdtorveny

— Az egyik reform, az uj közigazgatási rendszer január elsejével lépett életbe. Ismételten al- calmttnk volt mindnyájunknak véleményünket ezen törvénnyel szemben kifejezésre juttatni, meggyőződésünk volt, hogy a megyercform kaotikus állapotokat fog teremteni és előbb-utóbb a közigazgatás csődbe taszítja. Az trj közigazgatási működése óta szerzett tapasztalataink ezen meggyőződésünket csak megerősítették.

— A másik reform a köztársaság védelméről szóló történynek a meghozatala és életbeléptetése. Nem áh módunkban most, amikor már életbelépett a törvény, a törvény fölött olyan bírálatot mondani, mely meggyőződésünknek megfelel és amilyent ez a törvény és azok az intenciók, amelyek a kormányt e törvény meghozatalánál vezették, a demokrácia és szabadság szempontjából bírálva megérdemelnek. A mi küzdelmeinket ez a törvény nem befolyásolja. Mi megtaláljuk a módját annak, hogy e törvény alttal megszükitett korlátok között is változatlan odaadással és kitartással harcoljunk igazságunkért Nem tarthat vissza bennünket attól annak meggondolása sem, hogy a törvény rejtett útvesztőiben eltévedhetünk; és üldözéseknek lehetünk kiA gazdasági válság

— A már hosszan húzódó gazdasági válság egyre súlyosabb mérveket ölt. A válságnak hosszú tartanra annak állandósulására enged következtetni. Különösen kétségbeejtő Szlovenszkó- nak és Ruszinszkónak gazdasági helyzete. A mezőgazdák megélhetésének életföltételei mindinkább kedvezőtlenebbül alakulnak ki. Az iparválság ma már olyan szimptomákat mutat, amelyek arra vallanak, hogy itt nem a gyárak, ipartelepek és a kisiparnak ideiglenes szüneteléséről beszélhetünk, hanem ezek legnagyobb részének végleges megszűnésével kell számolnunk. Szomorúan tapasztalom, hogy számos helyen nagy ipartelepek tulajdonosai, olyan gyárakat szerelnek le és viszik gépeiket külföldre, amelyek egyenként is több ezer munkáscsaládnak adtak munkát és biztosítottak megélhetést. Ez egész vidékeknek teljes pauperizálását jelenti.

— Szükségesnek találjuk, hogy innen is azt a felhívást és kérést Intézzük a Ipartelepek tulajdonosaihoz, hogy még saját pillanatnyi anyagi érdekeik rovására is álljanak el attól a szándékuktól hogy gyáraikat itt végképp beszüntessék és gondolják meg, hogy az ipartelepek végleges megszüntetésével súlyosan vétkeznek saját otthonuk és főként saját népükkel szemben.

— Kétségbeejtővé teszi ezen gazdasági nyo- niarnságunkat az a körülmény, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer nemcsak, hogy nem akadályozza meg Szlovenszkó iparának leromlását, hanem azt egyenesen tervszerűen előmozdítja. Ezt a tervszerűséget mutatják azok a felelős és vezető állásban lévő államférfiak ajkairól elhangzott nyilatkozatok, amelyek kormányzati programként hirdetik Szlovenszkó és Ruszinszkó dezmdusztriálódását és agtrárizálását.

Az autonómia

— Mindezek, tisztelt Vezérlő Bizottság igazolják annak a programunknak helyességét, amelyet mi kezdettől fogva mint küzdelmeinknek leglényegesebb célját hangoztattunk, a harcot Szlovenszkónak és Ruszinszkónak autonómiájáért! Ez a harc törvényes és alkotmányos, ennek a harcnak a diadala az ittlakó népek életkérdése. Örömmel és megnyugvással állapítjuk meg, hogy ez a harc nő erőben és hogy az autonómiáért való harcban ma már együtt van úgyszólván kivétel nélkül Szlovenszkó és, Ruszinszkó egész őslakossága. Mi ebben a harcban annak kezdetétől fogva becsülettel kivettük részünket. Mindenki barátunk és fegyvertársunk, aki őszintén akarja az autonómiát és biztosíthatjuk mindazokat, akik harcolnak az autonómiáért, hogy benniink hü és odaadó bajtársakat találnak, akire mindenkor számíthatnak.

A kiutasítások

— Politikai pártjaink élénk tevékenységet fejtettek ki az elmúlt időben, igy a keresztényszocialista párt számos népgyülései közül említést érdemel a többi között a Bártfán, Kassán, Nagyszőlősön, Tótmegyeren, Szepes váralján, Doboruszkán megtartott gyűlések, a Kisgazda Pártnak Rimaszombatban, Ipolyságon, Ipolynyé- ken tartott gyűlései, valamint az összes pártok kiküldötteinek jelenlétében megtartott lévai kisgazdapárti pártnap.

— A politikai eseményekkel kapcsolatban meg kell emlékeznem azokról a kiutasításokról, amelyeket a kormány újabban ismét a feszült külügyi helyzetre való hivatkozással foganatosított. Ezek a kiutasítások sok értékes embereinktől fosztottak meg. A kiutasítottak nevei között olvassuk Szappanos Lajos nevét, aki fáradhatatlan önfeláldozással és soha nem csökkent lelkesedéssel szervezte meg iparosainkat, a magyar kulturális mozgalmaknak egyik büszkeségét, uosztonyi Nándor dr. komáromi bencés tanárt és másokar Nem veszünk sem most megnevezett barátainktól, sem velük hasonló sorsban részesült ibajtársainktöl búcsút, mert nem adjuk fel azt a reményünket, hogy ezek a kegyetlen intézkedések rövid időn belül orvoslásra találnak. <

A kormánysaj tó

—A kormánynak ellenünk irányuló rendszabályaik során meg kell emlékeznem a kormány magyar saitópropagandájáiró! és pártszervezési ; munkálatairól. Tudjuk, hogy az Érsekújvárt megjelenő „A Reggel11 és a Kassán megjelenő „Ma- j gyár Hírlap11 napilapokon kívül, újabban „Nép- j újság11 cimen egy hetilapot bocsát ki, amelyet nagy számban ingyen osztogatnak a nép között. Ezen lappropagandával kapcsolatban történik a pártszervezési akció is, amely különösen magyar földmives és kisgazda nép között kíván eredmé- nj'eket elérni. A sajtópropagandáiábau és a pártszervezési akciójában is azokat a szélső demagóg-eszközöket használja föl, amely eszközökkel mindenkor találkozunk, amikor egy bukásban levő kormányzati rendszer hatalmának megmentése érdekében kétségbeesett eszközökhöz nyúl. Ez a mozgalom odairányul, hogy a népet elválassza intelligenciájától, saját intelligenciája ellen felkeltse a gyűlöletet és az irigységet s a népnek földosztás és más anyagi előnyök kilátásbahelye- zésével olyan ígéreteket tesz, amelyeket teljesíteni nem tud,, de nem Is akar. Természetes, hogy

Bevezetésében Tarján rámutat arra, hogy a közgazdaság sérelmei a közgazdasági élet természeténél fogva érintik Szlovenszkó egész őslakosságának érdekeit is és felette alkalmasak arra, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosságát a közös érdekek védelmében a mesterségesen emelt válaszfalak ellenére közelebb hozzák egymáshoz.

A háború és békekötés vázlatos érintése után rátér a forradalmat követő időszak gazdasági méltatására. A forradalmat követő időben csak kevesen ismerték fel azt az ellentét mely a cseh-szlovák köztársaságnak egyrészt kül- és belpolitikája, másrészt gazdasági érdekei között fennállott. Az általános áruhiányból keletkezett átmeneti konjunktúra elkápráztatta az embereket és különösen a kormányt támogató sajtó, politikusok és közgazdák hiredtték világszerte a cseth-sz]uvák köztársaságnak kiapadhatatlan gazdasági erőforrásait.

Az átmeneti konjunktúra okozta mámor hatása alatt a köztársaság felelős politikai irányítói elfeledkeztek arról a kapcsolatról, amely a termelési érdekek és külpolitika között fennáll, különösen egy olyan országban, mely a legfontosabb iparágakban csak akkor tudja termelését fentartani, hogy ha a belföldi fogyasztásnak három, sőt négyszeresét is kivitel utján értékesítheti.

így történt azután, hogy a köztársaság természeti kincsekben való gazdaságain világtermelés szempontjából is fejtett és versenyképes ipara ellenére a termelés megakadt, mert az arra hivatott tényezők elfelejtettek fogyasztópiacokról is gondoskodni.

Elismerjük, hogy a világgazdasági krízis hullámai nem kímélték volna meg a köztársaságot sem, de a gazdasági érdekeket respektáló külpolitika mellett a krízis nem rázkód- tatta volna meg ennyire közgazdasági életünket.

Gazdasági érdekeinket azonban a csehszlovák külpolitika alárendelte a politikai

szempontoknak. Kifelé pózolva leplezi a belső elégedetlenséget, hisztérikus félelemmel kapaszkodik a francia külpolitika uszályába és megfeledkezik arról, hogy a katonai konvenciók végrehajtásához és a középeurópai politikai pozíció biztosításéihoz gazdasági erőforrásokra és belső konszolidációra is szükség van.

Hogy ez állításom nem túlzás, hogy nemcsak a magyar relációra gondolok és hogy nem állok véleményemmel pillanatnyi behatások alatt azt Benes külügyminiszter ur néhány nap előtti nyilatkozatával igazolhatom. A külügyminiszter ur a kormányt támogató Hayn dr. érdeklődésére Lengyelországhoz való viszonyunkról nyilatkozott és megállapította, hogy Lengyelországgal két év alatt nem sikerült kereskedelmi szerződést kötnünk és hogy Lengyelországnak Franciaországgal, Olaszországgal és Svájccal kötött kereskpdelmi szerződések a köztársaság érdekeit súlyosan sértik. Ennél lesujtóbb kritikát a saját működéséről felelős állásban lévő államférfin még alig mondott. Miféle külpolitika az, amely egy olyan állammal szemben. amely ugyanahoz az érdekcsoprthoz tartozik, ennyire nem képes a saját érdekeit meg védelmezni.

Nem is kell tehát Magyarországról szólnunk, nern kell Ausztriát említenünk, mert hiszen nem sok örömünk lehet a kisántánthoz tartozó Romániával és Jugoszláviával, valamint a távolabb Balkánnal fennálló kapcsolatainkban sem.

A cseh-szlovák külpolitika gazdasági koncepciójának /ismertetése után csak természetes következményként állapíthatjuk meg mindazt, ami a köztársaság gazdasági életén belül történik és aminek hatása alatt mindnyájan évek óta sínylődünk. Miután kezd az illetékes körökben a valóság felismerése utat törni, miután kezdik belátni a mai helyzet tarthatatlanságát, miután tudtára ébredtek annak, hogy az 53 millió lakossal bíró

monarchia szükségletének kielégítésére létesült ipar teljesítő képessége nagyobb, mint kívánatos és miután a gazdasági érdekekre alapított külpolitikai érvényesítéstől a köztársaság politikai függetlenségét féltik, természetes, hogy annak az iparnak az érdekeit védelmezik, amely a ma uralmon lévők érdekeihez közelebb áll és azt engedik elpusztulni, amelynek romlása anyagi érdekeiket kevésbé érinti, politikai érdekeiket pedig tán egyenesen előmozdítja.

Ez annak a gazdasági politikának a nyitja. amelyet Szlovenszkóval és Ruszinszkóva! szemben Prágában alkalmaznak. Ezért nem történt négy esztendő óta elvi okokból semmiféle intézkedés a történelmi államok é* Szio' enszkó, valamint Ruszinszkó termelési különbségeinek kiegyenlitésére, ezért eredménytelen a szlovenszkói és mszinszkói érdekképviseletnek a kormánynál tett minden lépése, ezért nem szállítják le a szlovenszkói

5-1 százalékkal magasabb vasúti díjtételeket nagyobb mértékben, mint a csehországiakat, ezért nem részeltetne iparunkat az őt megillető kulcs szerint az állami szállításokban és fosztanak meg ezáltal körülbelül évi 500 millió korona munkabértől, ami a mai bérek mellet mintegy 50.000 ipari munkás állandó foglalkoztatását biztosítaná. Ezért nem unifikáb ják .azokat a törvényeket (például az adótörvényeket), melyeknek egységesítéséből nekünk is hasznunk volna, ezért nagyobbak nálunk a szociális terhek, mint Csehországban.

Hiába tehát Kállay miniszter jó akaratú optimizmusa, hiába örül a textil- és vasipar- nak a Ruhrváíság következtében beállott átmeneti foglalkoztatásának mindez csak csalóka látszat. A valóság az, hogy a belföldi fogyasztás és iparunk teljesítőképessége között az arány egészségtelen, hogy piacokat kivitelünk részére nem biztosítottunk. hogy iparunk régi piacai az utódállamok iparfejlesztési politikája következtében számunkra végképp elveszni látszanak, hogy a létfentar- tásért folytatandó küzdelemben a fiatalabb, kedvezőtlenebb feltételekkel rendelkező és a kormány által mostohán kezelt szlovenszkói ipar nem tudott érdekeinek védelmére suly- lyal biró szószólókat találni. Bár a kormányt támogató polgári és a munkásság bizalmából a nemzetgyűlésbe került szociáldemokrata képviselők mindezeket a bajokat ismerik, orvoslásuk érdekében semmit sem cselekszenek.

Lehetetlen fel nem ismerni azt, hogy érdekeinkkel lelkiismeretlen játék folyik és érthetetlen, hogy a köztársaságban élő kisebbségek, melyeknek intellektuális ereje és a köztársaságban elfoglalt gazdasági pozíciója iákkor is megfelelő befolyást keltene, hogy biztosítson számunkra, hogy ha a parlamenti erőviszonyok rája nézve kedvezőtlenebbek is volnának s a hatalom birtokosai politikájukat nem 12, vagy nem tudom hány főnyi többségükre alapítanák, és különösen csodálatos, hogy ez a játék még ma is folytatható, akkor, amidőn a nemzetgyűlési választások nregejtése óta az elégedetleneknek amugyis tekintélyes táborához a szlovenszkói lakosság túlnyomó része is csatlakozott, amikor tehát az önrendelkezési jogukat követelő németekhez és magyarokhoz Szlovenszkó őslakosságának úgyszólván egyetemét is hozzászámíthatjuk.

A gazdasági krízis akadémikus megvílá—-----------——----------------ÍT

«i5r§€ÍB&

mm igMHri vdMsdfcf&NH.

Az egész éléire

síél# óra

3: 2 vf&

11 - l/gip <41/ AHA JfMfeí! előtti korszakba vezethető vissza az Igmándi VÍZ*}

jjj |S LM í g C* Ja iTJ f; Hp gin ÍJ dfjfi «|A 111 1 HB SS Ilii képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a földia

S&í, fi %Jt fitt M&jr & Üft- Mit W Il« gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mini ilyenki ......... -------- páratlan természetes gyógyszere a $BI©!!í©r-. ÖéS- s egyéb S)€lSé betegségeknek fej

Ka

pható minden gyógyszertárban és jobb fiiszerüzletben. 1010 Rendszeres ada£ reggelizés előtt lel pohárral. Az ^qmaNDI" nem tévesztendő össze másfajta keserű vizekké 1$