Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-31 / 121. (274.) szám

Egy esztendő. (fi.) Prága, május 30. A parlamenti tribün és ia népgyülések pódiuma mellett a sajtó az a harmadik rez­gési föHilet, amely hangot ád a vörös-fehér határcölöpökön belül élő magyarság pana­szainak és követeléseinek, ezeket közli a nemzet minden tagjával és kikiáltja a nagy­világba. Ezt a nemzeti hivatását a sajtó azonban csak akkor teljesítheti igazán, ha együttérez nemzetével, fájdalmában vele zo­kog, örömében vele ujong, továbbá, ha min­den betűjét az elhivatott kötelességtudás szelleme hatja át. A nemzet joggal megköve­teli a sajtójától, hogy magyar, amellett pedig becsületes legyen. Magyar legyen nemcsak nyelvében, ha­nem a szellemében is. Küzdelmes években, mint amilyeneket a mi nemzedékünknek kel­lett megélnie, minden sor nyomtatott Írásnak fokozott jelentősége van. A biztató és báto­rító ige lelket önt a csüggedésnek induló tá­borba, a kétkedés mérgébe mártott toll el­lenben egykönnyen teljes reménytelenségbe taszíthatja a népet. Mindenkinek, aki fekete ólombetűkön át akar szólni a magyarsághoz, lebegjen szeme előtt ez az aranyigazság. Mégis mennyi, de mennyi ujságpéldány fo­rog közkézen, amely magyar nyelven hada­kozik a szlovenszkói és ruszinszkói magyar­ság ellen. Egyik részüket Becsből szórják miközénk: luciferi szellemükről fogalmat al­kothatsz magadnak, ha azt látod, hogy Ma­gyarországra, saját hazájukra minden rosz- szat ráfognak, ellenben soha' egy szavuk sin­csen azok ellen az állapotok ellen, emelyek- nek súlyát mindennap nyögjük mi, a cseh­szlovák köztársaságban élő magyarok. A másik részük a belföldön készül. Pozsony­ban, Érsekújvárt, Kassán és Ungvári Írják pénzért mindenre kapható sajtókondotiérik. Minden betűjök mindmegannyi támadás a magyarság legszentebb érzelmei, létérdekei és vezérei ellen, minden egyes soruk szent­ségiben tömjénezés a mai cseh-szlovák kor­mányzati rendszer aranybálványa előtt, mely eddig rnég semmi jót nem nyújtott nekünk, de annál több keserűségben részesített ben­nünket. Külön kategóriába kell sorozni a bá­ránybőrbe bujtatott farkasokat, amelyek megrontásunkra ólálkodnak körülöttünk. Fáj­dalmas tudat, hogy a magyar nyelvvel any- nyirn visszaélnek a magyarság ellenségei. A védekezés egyedüli eszköze, hogy csak olyan újságokat olvass, amelynek magyar szelleméről meggyőződtél. A sajtó csak akkor tölthet be valóban nemzeti hivatást, ha a modern hirlapirás' tel­jes szellemi és technikai készültségén kívül az erkölcsi intégerség hófehér vértezete ol­talmazza a reá váró küzdelemben. A magyar sajtó előtt a becsületesség ideálja lebegjen sarkcsillag gyanánt. Az újságírói tisztesség első föltétele, hogy a sajtó munkása megkö­zelíti) etetlen legyen, azaz meggyőződését, politikai fölfogását, de különösen nemzete érdekeit áruba ne bocsássa. A csehek valóban joggal büszkék arra, hogy közöttük nem volt újságíró, aki az elmúlt évtizedek politikai harcaiban elárulta volna a nemzetét. A szé­gyen pírja önti cl arcunkat, ha arra gondo­lunk, hogy a magyar újságírók között számo­sán akadtak az utolsó években, akik hit­vány pénzért képesek voltak testüket és lel­kűket eladni a hatalomnak, amelynek most még bőségesebb jutalom reményében telje­sítenek nemtelen pribékszolgálatot. A tisz­tességes újságírásnak első alapföltétele, hogy a toli munkása meggyőződését és csakis a meggyőződését kövesse, mert hiszen a . liir- Iapirásra is vonatkozik a római rétor in­telme: „si vis rne flere, dolendum est primurn jpsi t.ibi“. Ahogy az újságíró minden írását az egyéni meggyőződésnek kel! áthatnia, úgy a lap minden közlését is a legteljesebb jóhi­szeműség jellemezze. A modern zsurnalisz­tika száguldó irama mellett a tévedések le­hetősége önmagától adódik, de ezekre min­dig van mentség, ha bona fide követték el őket. Csak a rosszhiszeműségre, a való té­nyek szándékos elferdítésére nincsen bocsá­nat. Sokat vétkeztek ez ellen az elv ellen is, amelynek legalább viszonylagos érvényt csak akkor lehetne szerezni, ha ujságiró- karrrarák létesítésével igyekeznénk megszün­tetni a mai anarchiát. Ebben a vonatkozás­ban ki kell emelnünk a szellemi tulajdon szentségét is, amelyet lelkiismeretlen sajtó­kalózok oly gyakran megsértenek. Tisztes­ség kicsiben és tisztesség nagyban, ez az a mottó, amelynek becsületes követése újból megteremtheti a hirlapirás renaiissanceát és a júniusok és Rákosi Jenők nimbuszával övezheti az újságírói kar minden egyes tagját. Ezek a gondolatok töltenek el bennünket a mai napon, amikor lezárjuk a Prágai Ma­gyar Hírlap történetének első esztendejét és bizó lélekkel haladunk át a most megnyíló második esztendő kapuján. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság meleg szeretete arról biztosit, hogy az előttünk lebegő esz­mékkel egyetért. Szeretnők remélni, hogy az elkövetkező időben a tisztességes magyar újságírás munkáját teljes győzelem fogja I koronázni. A szövetkezett ellenzéki pártok fölteijesztése a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének ügyében. Losonc, május 30. (ESŐ.) A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok közös bizott­ságának ungvári ülése elhatározta, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendeletének ki­adása érdekében sürgős fölterjesztést intéz az államfőhöz és a kormányhoz. A losonci Központi Iroda e határozathoz híven, a föl- terjesztést megszerkesztette s azt a minisz­terelnöknek megküldte és egyúttal megfelelő kísérőirattal a köztársasági elnök irodájához is beterjesztette. A közérdekű fölírat a kö­vetkezőképpen szólt Miuisctóerelinöík Ut! A szloivanszkói és Tuszánszlcói szövetkezett ellenzéki pártoík közös bdizottoáigánolk május 5-én Ungvórt megtanított Ölésién egyhántguiag elfogadott határozata .alapján azt az utasítást kaptuk, hogy e pártok névéiben Miuisztereluöík Úrihoz tisztelet- teljes fölterjesztést inltéztzünfk és arra kérjük, hogy az .1920. évi február 29-én kelt s a cseh-szlovák köztársaságban a nyekvi jogok alapél veinek rrtegáll api tusáról initézked'ő törvény 8. szakasza .állapján e törvény végrehajtási rendeletét a kormány mi előíbib adja ki és hogy ennek végfe- g>es megszövegezése előtt adjon módot a kor­mány a nemzeti kisebbségeik képviselőinek, hogy e rendéliet megszerk’eszités'éniól közrernü- kötíij.eniek és 'előterjesztése ilket meigiteihiesisék. Miniszterelnök U.r! A nyelvi jogok .alapelveit megáÉaiplitö törvénynél a kormány és az alkotó- mán ylbizicittság indokolása kiemeli, hogy ,a szövet­séges és társult főhatóaltmalk és a köztársaság kö­zött Saini-Gormain cn Layeben megkötött szer­ződés kötelezte a törvényhozást arra, hogy a köztársaságban élő remízetek jogegyenlőségét a nyelvi jogok terén is biztosítsa. A megokoilás ehhez hozzáfűzi, hogy a törvényhozás e kötele­zettségétől függ étimül is megteszi ezt. miivel ogy demokratikus köztársaság miniden polgáréinak tel­jes egyenlőségéit — tehát .a nyelvhasználati jogát is — elismeri és igy csupán ennek az elvnek gyakorlati keres ztál vitele lelhet megfontolás tár­gya. Erőteljesen reámutat ez a megokoláis arra, hogy a törvényhozás végzetes pollitóiikiai túlkapást követnie el, ha a hatalmi viszonyok változása folytán csak biz elnyomás irányában tenne változ­tatást, egyébként a régi hibás rendszert fönitartaná. A megokoilás magyarázatát -adja annak is, hogy a törvény mért ál'I'apiitjia meg csupán az alapelvie­ket; ugyanis e törvény alkotmány törvén y és igy­ál enn lehet kiaziiisztlkus s ezért bízta a törvény­hozás e törvény a lap elveinek 'keresztülviteléit a kormányra'. A forradalmi törvényhozás tehát helyesen már legelte a nyelvi jogok szabályozásának élet­bevágó fontosságát. Helyes álláspontot foglalt el, amikor ezt .a kérdést — a demokrácia és szabad­ság természetes következményeként' — a teljes jogegyenlőség alapján kívánta’ megoldani. Ez az álláspontja nagyjában érvényesült is e törvény­ben, amely az alapelveket megáJiapiitiotta. E tör­vény megokolása félre nem érthető módon tük­rözi vissza.' a törvényhozásnak azt a felfogását, hogy a közál lápotok egészséges kialakulása, a konszolidáció csakis aiz esetben várható. ha a törvényihozás álláspontja a' gyakorlati éleiben Is teljes mértékben érvényesül. Az alapelvekmek puszta prokllaímállása azon­ban még nehi jelenti a kérdés szabályozását, az alaipeí.veknek gyakorlati alkalmazását. Sajnálattal, panaszoljuk fél, hogy —- bár a köztársaiság meg­születése óta immár aiz ötödik esztendő Van le­tevőiben és több mlitat három éve annak, hogy a nyelvi jogok alapelv élt miegáfflapitóó törvényt a köztársaság törvénytá r álba beiktatták és ez a törvény a kormányra kiszabta azt a kötelezett­séget, hogy a végrehajtásra vonatkozó rendele­tét bocsássa ki, — a nyelvhasználat jogát még ma sem szabályozták. A kormány ugyanis e tör­vénnyel reálhériftott kötéleziettségét mtég a mlaö na- rf'z sem teHjesitette és a végrehajtási remdeligtet még ia mai napiig sem bocsátotta ki. E rendeltet Hiányában a nemzeti kisebbségek e nyelvhasználati jogai terén teljes jogbizonytalanság és 'tényleges jogtalanság uralkodik. Bíróságoknál, hivataloknál oly területeken, a mélyeken az idézett törvény 2. szakasza értel­mében a nem cseh-szlovák nyelven beszélő pol­gároknak joguk van saját nyelvüknek használa­tára, olyan tisztviselőket és bírákat alkalmaznak, akik az úgynevezett kisebbség nyelvéit nem értik és igy .a nyelvtörvényben előirt köteliezetitséigekneik megfelelni nem tudnak. Az áHamiügyéSzséigek vádiimataikait, valamint a bíróságok végzéseiket és ítéleteiket tiszta mia­gyar és német v-idlékeken is kizárólag cseh vagy szlovák nyelven adják ki az érdekelteknek. A társas bíróságoknál az egyes tanácsokat több he­lyein úgy állítják össze, hogy a kisebbség nyel­vén valló tárgyalás lehetetlen, miivel a tanácsnak egy vagy kiét tágja — sőt előfordul, hogy mind a három tágja — a kisebbségi nyelvet nem érti. Több helyen a nyeivtörvényt úgy magyaráznák, hogy a kisebbségi jog alkalmazása csak a beadvá­nyokra vonatkozik de nem egyúttal a tárgyalás nyelvére is. A hfatíbíróságoknál a kisebbségi nyelvűiasználati jogot egyáltalán nem respektál­ják. A magyar nemzetiségű vádlottak a kikézíbesi- teitt cseh nyelvű iratokat nem értik, a vádat nem ismerik és a tárgyalásokon is tolmácsokként gyakran oly egyéneket alkalmaznak, aíkik felada­tuknak nem tudnak megfelelni részben azért, mert a magyar nyelvet csak niaigyon fogyatékos mér­tékben •ismerik s részben azért, miért néni is r.en- détkeznék kisülő intelligenciával A közigazgatásnál a magyar nyelvű elintézést alig ismerik. A vasútnál, postánál és egyéb állami hivatalokban és vállalatokban a törvény világos rendelkezése ellenére a nyelvi jogokat egyáltalán nem veszik figyelembe. Jellemző esetként emel­jük ki, hogy Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyű­lési képviselő internéi! ációána — amelyben pana­szolta’, ho.g 3'' a kassai postahivatalokban a magyar nyelv jogait mellőzve a felírásokat és hirdetmé­nyeket csupán cseh-szlovák nyelven teszik ki, — a postaügyi miniszter válaszában azt közölte, hogy az illető hivatali önök nem követett el tör­vénysértést, mert . a nyelv törvény végrehajtási renddé te még nem jelent meg. Ezenkivnl a luatóságoik a nyelvhasználatnak olyan jogait, amelyek teljesen egyéni jogok és igy azoknak használata nem függ attól, hogy vala­mely. járás területén az illető nemzet az össz­lakosságnak 20 százalékát alkotja-e. nem enge­délyezik arra való hivatkozással, hogy a nép­számlálás adatai sz/eiriint c nemzethez tartozók száma a járás területén kevesebb minit 20 százalék. Ilyen címem tiltják meg magániskoláknak a’ felállí­tását, nem engedélyeznek kultúr egyesületeket, kaszinókat és egyéb társadalmi köröket, illetőleg ha ilyenek léteznek, azok feloszlatását rendelik el. Nem engedik ilyen helyem, hogy a szülők tanköte­les gyermekeiket magyar vagy. német nyelvű oktatásban részesítsék. Különböző, számtalanszor fel panaszolt címeiken megakadályozzák, hogy a szülők szabadon választhassák meg az iskolát, flietőlleg az iskola tannyelvét, amelyben gyer­mekeiket kiképezni óhajtják. Mindezen csak példaként felpanaszolt iogtx- liainságok és az ezeknek nyomába lépő jogbizony­talanság kizárólag annak a következménye, hogy a kormány kötelességét surimsan megszegve, a nyelvförvény végrehajtási rendeletét mai napig sem bocsátotta ki. Kénytelenek vagyunk kifejezést adni tér Ur előtt ama feltevésünknek is, hogy a végre­hajtási rendelet kibocsátásának elmaradása szán­dékos. E feltevésünknek alapot ad az a körűimén3’, hogy az idézett törvény 8. szakasza 3. bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Rende- letóflteg engedői yezhe tőik e törvény hutái3rossága napjától számított első öt év tartamára ennek rendelkezései alól a zavartalan kormányzás ér­dekében szükséges kivételek.11 A törvény 9. sza­kasza érteiméiben kihirdetésének napján lépett élet­be, a kihirdetés pedig 1920. évii március hó 6-án történt mieg. így joggal élbe tünk azzal a föltevés­sel, hogy a kormány azért halasztja a végrehaj­tási rendeletnek kiadását, hogy egyrészt — ellen­tétben a törvényihozás eredeti intencióival — e rendelet hiányában keletkező helytelen és a ki­sebbségek jogaira1 káros gyakorlatot állandósítsa, másrészt a törvényben megállapított öt esztendő átmeneti idő elteljen e rendeltet megjelenése nélkül és igy .a kormány ne legyen kénytelen beváltani azokat az ígéreteket, atmeb'ieket a nemzeti kisebb­ségeknek az alkotómén3^0 nemzetgyűlés tett és ameíyéktáek béváltását a nemzeti kisebbségek jog- igial várhatták. Gyakran hangzanak el panaszok, hog3‘ a köz- tánsaság nemzeti kisebbségei biztámáflltansággal vfistettetuek az egész kormányzati rendszerrel szemben. E bizallrnatólamság tényleg fönnáll s ennek egyik legsúlyosabb oka a kormán3maik mostan panaszolt mulasztása. Mi állampolgár! köt élességünknek teszünk eleget, amikor sérelmünket föltárjuk és annak a mtég lehletsláges miérvben való orvoslását kérjük. Az a kérésünk, hogy .a végrehajtás: rendeletnek ki­bocsátása előtt a magas kormány hallgassa meg a kisebbségek képvfelőiít is, nem szorul bővebb megokoilásra. A demokrácia követeli meg. hogy amikor a nemzeti kisebbségek jogairól döntenek, a döntés előtt abba nekik beleszólásuk legyen s ha már nem kérdezték meg őket ti törvény meg­hozatalánál, pótolják ezt a mulasztást a törvény gyakorlati alkalmazását megállapító rendelet ki­adásánál. Losonc, 1923 május 17. Teljes tisztelettel Petrogalli Oszkár dr. Szilassy Béla dr. ■ti Körző. Iroda igazgatója, a Közp. Iroda elnöke. Amerika és az osztrák kölcsön. Páfis, május 30. A nagy amerikai lapok képviselői ma megbeszélést tartottak Mor­gan párisi palotájában. Lamont Morgan és az amerikai szindikátus képviselője, valamint Frankenstein követ referáltak az osztrák köl­csön mai állásáról. Lamont bejelentette, hogy éppen ma kötöttek meg egy további amerikai részesedésre vonatkozó egyez­ményt. Morgan maga jelentette be New- Yorkban, hogy az amerikai részesedés ősz- szege 25 millió dollár lesz. A kölcsönkötelez- vémyek kibocsátási árfolyama és feltételei még nincsenek fixirozva. New-Yorkban 10 napon ebiül történik e tekintetben döntés. A’ kötelezvények 7 százalékkal fognak kama­tozni Lamont ma délután Londonba utazik, hol folytatja a szükséges tárgyalásokat. 100 cseti-szl. Koronáért fizettek ma, május 30-án: Zürichben 16.5375 svájci frankot Budapesten 15 550.— magyar koronát Bécsbcn 211900.— osztrák koronát Berlinben 180500.— német márkát évfolyam 121. (274.) szám. Prága, csütörtök, 1923 május 31. f ^ ÜT* ___ ___ _____ Mái MM —_______________ ______ - . Előfizetési árak bel- és külföldön. Mf JW egész évre 300 Ke, félévre 150 Ké, 7 üli war MMaE Msr i&Br soB Ha 3Sa HH pánská-ulice 40, I. Telefon: 30349. W jW JM 1L_ÍW m w &W JM lm Mr . - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova M JW fM JKJK ulice 18. sz„ Telefon 6797. szám __— Sürgönyeim: Hírlap, Prahn. -■ X S zlovenszkúl és Roszlnszkól Szöfetkezetl Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: ti Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. .. imii ...................................................ni Imii ....................................................................................................... ii ■rína—in.................... — 111 iiniinii ii i —■ 11 ii in mi niii ii ii m'TiiTiwiii mm in innia unni un • V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom