Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-27 / 118. (270.) szám

Vasárnap, május 27. & álló jelenségnek, hanem az egyetemes művé­szet egyik megnyilvánulásának tekinti, mely­nek központjába az erkölcs örök eszméjét állítja. Aki ilyen magas horizonton áll, arra a reményre jogosít föl, hogy az első értékes eredmény után uj értékekkel fogja gazdagi- tani az esztétikát, valamennyi művészetnek a szépet kereső tanát. h. Ő. A pozsonyi képkiállítás. Pozsony, május 26. (Pozsonyi művészi tudósítónktól.) Megemlé­keztünk arról, hogy három neves pozsonyi mii- vész, Schubert Gyula festő, Jánoska Tivadar grafikus és Szalatnai Arthur épitész legjellem- zőbib müveikből kiállítást nyitottak meg a Savoy- szálló 'télikertjében. Schubert 28 akvarellt és há­rom portrét állított ki. Képei eredeti, egyéni fel­fogást tiikröztetnek vissza. Leginkább pozsonyi cs környéki, Dunámén ti tájakat ábrázolnak, lilá­ban tobzódó alkonyától, a zöld változó árnyala­taiban pompázó parti ligeteket, a fény és árnyék szeszélyes játékait a Duna tükrén, háttérben a pozsonyi, a dévényi vár álmodozó kontúrjaival. Schubert modern utakon halad, anélkül, hogy a hagyományokat figyelmen kivtll hagyná. Különö­sen a szón problémák foglalkoztatják. Arcképei erős, jellemző tehetségéről tanúskodnak. ,,Re- yiczky fája a ligetben" citnü képe az ecsettel való rajznak bravúros terméke. Tanulságos a ki­állításnak különösen az a része, melyben Schu­bert a helyszínen felvett vázlatokon mutatja be. hogyan rögzíti meg emlékezetében a művész a természeti jelenségeket, melyeket aztán lelkén átszűrve otthonában művészetté formál. Jánoska nagyobbrészt grafikai munkákká;! szerepel a kiállításon. Valamennyi e nemű alko­tásán megérzik a biztos kéz, a nagy technikai készség. Nem megrajzolt, hanem szinte a ceru­zával aríisztikus finomsággal kivésett dolgok az övéi. Bibliai tárgyú monotipiái elsőrendüek a maguk nemében. Pár, az impresszionista irány­ban készült akvarellje rendkívül hangulatos és a színharmóniák szerencsés megtalálásában je­leskedik. Szalatnai a most készülő ortodox zsidó­templom külsejének, belsejének tervrajzait és né­hány síremlék-tervezetet állított ki. E templom- tervrajzokkal nyerte el annak idején Szalatnai pályázó társaival szemben a babért. A tervrajzok uj nyomokat törő művészi egyéniségnek tolmá- csolói. A stílust nemcsak a külső, kiképzésben juttatja kifejezésre, de az egész szerkezetben és az összes motívumokban. A kiállítás megérdemelné, hogy a közönség több érdeklődéssel viseltessék iránta. ÍP.) * (Francia művészeti kiállítás Prágában.) Ma délelőtt 11 órakor nyílt meg a prágai reprezen­tációs épületben a tizenkilencedik és huszadik század francia művészetének kiállítása a köztár­sasági elnök jelenlété mellett. A kiállítást a Ma- nes müvészegyesület rendezi s az egyesület et- ftöke, Novotny építész fogadta és üdvözölte a irregnyitó ünnepség résztvevőit, kik között ott láttuk Benes dr., Habrmann, Malypetr, Marko- vics minisztereket, Couget francia minisztert, To- masek nemzetgyűlési elnököt és Baxa főpolgár­mestert. Az üdvözlő beszédre a francia minisz­ter, Benes és Markovies válaszoltak. A kiállítás­ról keddi számunk tárcarovatában hozunk beszá­molót. * (Teleky Pál berlini székfoglalója.) Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Teleky Pál grófot, a közgazdasági egyetem gazdaság- földrajzi tanárát, a Berlini Földrajzi Táraság tisz­teletbeli tagjává választotta. Teleky Berlinben a társaság szakülésein zsúfolt teremben tartotta meg székfoglalóját. Németország legkiválóbb tu­dósai nagy figyelemmel hallgatták az előadási, amelyet hosszú vita követett. (Hajnali harangszó.) Mécs László ver­ses könyvének ez lesz a címe: Hajnali ha- ra/ng-SiZÓ. A szlovenszkói és ruszmszkói ma-, gyár irodalom virradni kezdő, niapíényt bontogató hajnalában a Mécs László versei úgy bong art ak, mint a kedves, ébresztő első harangmiuzsiikia. A Prágai Magyar Hírlap ol­vasói előtt nem kell képet rajzolni arról, ki az a Mécs László és mit jelent a mi magyar életűinkben az ö rímekbe és verses muzsiká­ba öntött szava. Hétről-hétre szól hozzánk, szól a lelkűnkhöz és a magyar életűnkhöz. Szó1!, mint a tiszta, meleg jószándék, testvéri ölelkezés, anyás sün ogat ás és friss, édes ta­vaszi csók. Szól, mint .a magyar 1 élikíisime tét és magyar akarat mindenkihez, aki magyar és magyar akar mardni. A Mécs László ver­seskönyve elé szeretettel és várakozással nézünk... a Hajnali harangszót várjuk... lé­lekkel várjuk. SZ1MHÁZ ÉS ZK1S­Dobpergés az éjszakában. (Beirtott Brecht drámája, Előadta a prágai Német Színház 1923 május 25-én.) Prága, május 26. Bér tolt Brecht huszonötéves, tavaly a Kleist- dijat kapta s a imát héten gázbombás és füttyös tüntetésibe fűlt legújabb darabjának müncheni be­mutató előadása. Ennyit az íróról, akinek öt képbe ileSztett drámáját tegnap végignéztem. A dráma a legfia­talabb német irodalom korán érett, mesterséges napfény segítségével színbe éredett gyümölcse. Egy túlfűtött kor idegbomilottságában vánszorgó, a gondolat élszabadult lihegő táltosán száguldó író első alkotása. Viharos és mozgalmas, mint az élet, amelyben megtanult mondatokat Írni a drá­ma írója, goromba, durva és sokszor piszkos, mint az a lélek, amelyen keresztülgázoltak az elmúlt evek. Több, mint puszta expresszionizmus ... az életnek nagy és sohasem gondolt mélysé­geibe belebukó vonala ez a dráma. A meséjében nincsenek komplikált történé­sek. Andeas Kragler német frontkatona 4 évi afri­kai fogságából hazajön. Az afrikai nap kiszívta az agyvelejét, a négyévi kínlódás 'és piszok lezül- lesztette Kraglerben az embert s mikor beállít haza, menyasszonyának akkor van egy második­kal, egy konjunkturás szerelmes fickóval az el­jegyzése. A leány a régi szerelem szavára hall­gatna és menne a hazatérttel, ha az uj menyasz- szonyságában nem fordult volna meg az a ter­mészetes sorrend: eljegyzés, házasság — gyer­mek. S mikor emiatt nem megy s mikor Berlin­ben a spartakusz-napok dörögnek, vörös a hold és az ujságnegyedbem dúl a harc, Kragler bele­veti magát az utca őrületébe. De az utcán meg­találja a leányt és mikor rátalál, nem kell neki forradalom, nem kell Spartacus, nem kell semmi, csak a leány és egy ágy . . . egy nagy, széles, fehér ágy . . . Mindez rapszodikusan, erőfoszlányokkal van színpadra dobva, Az élet szennyese, szemetje kavarog a színen. A színpad az író elgondolásá­hoz megfelelő volt. Különleges volt a dlszletezés. szcenirozás, játék. Kraglert Hoffmann játszotta. Csendes és vi­haros színekkel, emberiesen és állatiasan — aliogy az író írta. A lányit Anita Vosz adta. En­nek a drámai erőt és 'lélekvibtációt könnyen és természetesen játszó művésznőnek tegnap nehéz és újszerű feladata volt. Hogy nem volt tökéle­tes — azt nem neki rójjuk föl. A többi szereplő küzdött az uj dráma sok kificamodott testrészé­vel. fe*) Színházi levél PdzsonybóL Pozsony, május 26. (Pozsonyi színházi tudósítónktól.) Az ui igazgatás alá került pozsonyi magyar színház kedvező külső auspiciumok mellett indult útnak. A közönség nap-nap mellett vagy egészen, vagy nagyrészben megtölti a színházat, ami rendkívül örvendetes jelenség nemcsak a színészek szem­pontjából, de a kritikusra nézve is, mert legalább minden tekintet nélkül megmondhatja a művészi nivóról véleményét. A közönség szinházéhsége a háborús idők legforróbb estéire emlékeztet bennünket. Kitűnik ez a szinházéhség különösen abból, hogy mig Faragó tavalyi nyáTi szezonja idején mindennap uj darab előadása mellett sem tudott zöldágra vergődni, Földes egy-egy ope­rettnek négyszer-ötször egymásután való meg­ismétlésével is csinos tartalékot szerezhetett akár a hét szűk esztendőre ás. Hogy mi ennek az oka? Oh. ne htgyjük. hogy tisztán az, hogy a színház vezetősége né­hány uj erővel rendelkezik, hogy nagyobb gondot fordit a kiállításra s hogy a rendezés lelemérryé- ben s a betanítás precizitásában kétségkívül fe­lülmúlja Faragóéba! Még csak az sem kellő in­dok, hogy a télapó szekeréről lemaradt Pongrác. Szervác, Bonifác és környezete meglehetős hű­vösen űzte vissza a virágzó májusban s‘zabadba- vágyókat, Szerintünk Földesék anyagi sikerének föoka eleddig albban van, hogy a közönség nagy rétegének rossz Ízlését és tavaszi erotikus haj­lamát tudták üstökön ragadni. Nem számítva a „Bor"-! amely valóban klasszikus előadás volt, eddig nyolc napon át csak két darab ment, két operett: a Bajadér és az Aranymadár. A Bajadér a magát immár tel­jesen kiélt opcrettmüfajnnk még a java termesé­ből való. van meglehetős librettója, van figye­lemreméltó, kedves muzsikája, a Kálmán Imre zenéje. Az Aranymadár azonban még a vérsze­gény operetteknek is 1 egcsapn 1 valóbb ja. szellem­telen, üres tucattermék, egyikét zeneslágcre, az ismert Zerkovitz-sláger, pedig csak néhány napig tud élni zongoráinkban és künn a ligetben korsó sör mellett. Abban azonban mind a Bajadér. mind az Aranymadár megegyeznek, hogy mind­kettő egyformán telestell van a liegbántóbib sze- méremsértő Ízléstelenségekkel, nyílt és kétértel­mű malaeságokkal. Az úri kórus mindkettőben félmeztelen s ami van a mezből, az is csak úgy­nevezett Tutpnkliamen-iiTez. Még bántóbb az, mi­kor a szereplők egyikc-másika nagyobb hatás kedvéért még külön is hangsúlyozza, ezt az íz­léstelenséget. Ott van például a társulat uj tán- coskómlkttsa, Latabár Rezső. Latabár, ugylátszlk. egészen elfeledi, hogy a művészet első törvénye az Ízlés és hogy a kémikust is kötelezik a mű­vészet törvényei, Az a túlságos szabadosság, amit megenged magának a karzat kedvéért, nem a magyar múzsa templomába való és emez erősza­kos hatáskeresés következtében sokat vészit súlyban különben tagadhatatlanul erős tehetsége. Ha már Latabáríól van szó. hát folytassuk az operett-együttes főbb alakjai felett való szem­lénket. A primadonna: Bnday Ilonka izig-vérig vidéki oporettdiva. Nincs különösebb jelessége és vonzóereje. „Jól“ játszik, a szó megszokott, hétköznapi értelmében, szépen énekel, kelleme­sen táncol, édesen mosolyog. Az operett egy kaptafára ütött szerencsétlen műfaja kevés al­kalmat nyújt az egyénitésire, azért nem rójuk fel hibának, hogy Buday Ilonka a színpadon is. meg az életben is mindig csak ugyanaz marad: a megszokott, kedves Buday Ilonka. Ami azon­ban fővárosi rangra emeli ezt az ambiciózus, rutinos, mindig jókedvvel játszó művésznőt, az toalettjeinek káprázatos pazarsága. E tekintet­ben versenyen kívül áll. A színház vezetősége el is árasztja figyelmességének kedves jeleivel: mikor a Bajadériben először lépett ki a színpad­ra, a zsiinórpadlásró! rózsaeső hullott reá-s nem is állott meg addig ez az illatot verő eső, amed­dig Darimonde Odette bokáiig nem gázolt finom cipellőjével a virágban. Mihályi Lici, az ideiglenesen szerződtetett szubrett. Földesék második kedvence. A művész­nő nagyon megnyerő jelenség, üde fiatalságának kik éle ti nyilad ozásában. Hogy azonban necsak a szépséglével lopja magát a szivünkbe, ahhoz még utat kell neki tennie. A Bajadérban a férjét cse­reberélő, mindig elégedetlen, forrószivü asszony­kát alakította, az Aranymadárban pedig egy pá­risi kökott szerepét juttatták neki. Látszik, hogy valahogy idegenül érzi magát Mihályi ezekben a szerepekben. Benne sok van még az ennlva- lóan édes bakfisból s miikor a bűnös vagy üzleti szerelem szerepeit kapja, nem tudja, mit csinál­jon. Összekeveri a bakfis fonákságait a szerelem papnőinek túlzó féktelenségeivel. Mihályira vo­natkozó végleges véleményünket íöntartjuk ad­dig, mig — reméljük — a színház vezetősége végi-e megadja az egyéniségének megfelelő sze­repet. Mihályi Lidinek művészi értékmérőjét tehát még nem tudjuk megállapítani, pedig Földesék az ő favorizálásában mindjárt a színi idény meg­kezdésekor meglehetős tapintatlanságot követtek el. Miatta nem engedték előre kiosztott szerepé­hez a társulat szerződtetett szubrettjét, Mende Klárit, a Saladéiban. A megsértett Mende ezért megvált a társulattól s így történt, hogy sze­gény Mihályinak be kellett ugrania az Aranyma­dár olyan szerepébe, mély egy csöpp dicsőséget sem hozott neki. Különben nemcsak Menőével történt Ilyen meflőztetés, hanem Demény Arthurral, a társulat második bonvivautjával is. Deménynek és Ga­lériának, az első bonvivántnak felváltva kellett volna a szereposztás értelmében játszani a Ba­jadér férfi főszerepét. Földesek azonban az első előadás után Deményitől is visszavonta a szere­pet Demény is megsértődött s alighanem ő is tá­vozik a társulattól. Ez az incidens hamar kikerült a színházi kulissszák világából a közönsége nyil­vánossága elé és nem érdektelen, hogy csakha­mar mindenfele hírek kaptak szárnyra. így pél­dául, hogy a nem szltovenszkói illetőségű Mende és Demény lakásán detektívek jelentek meg. No, de kissé elkalandoztunk, pedig nekünk Galetta Ferencről, a színház bonviváltjáról kell véleményt nyilvánítanunk. Galetta Feténéről az itteni sajtó egyik kritikusa azt állította, hogy ö volt Magyarországnak legnagyobb bonvivántja. Nem szükséges kétségbevonni ennek az állítás­nak kissé tnlkapottságát, mert hozzá vagyunk szokva, hogy egyik-másik kritikus szeret az ő kedvenceinek magas Jelzőket osztogatni, talán meggyőződésből, talán udvariasságból. Galetta Ferenc egyéniségéről az eddigi tapasztalatok nyomán az>a nézetünk, hogy játékánál többet ér elegáns megjelenése és kiváló hanganyaga, amely bársonyosan ömlik ajkáról. Táncai Is finoman elő­kelők, Ízlésesen mértéktartók. Egyelőre ennyit. A kórusszemélyzet meglehetős kicsiny és ne­hezen mozgó. A zenekar fegyelmezett és általá­ban kitűnő teljesítményt végez. Arni a további programját illeti a színháznak, jogosan elvárhatnék, hogy hagyjon fel az igaz­gatóság az ízléstelen és megdöbbentően szellem­telen operetteknek szinte kizárólagos kultiválásá­val. A magyarság jogosan elvárja azt, hogy szín­házából ne csináljanak varietét, hanem olyan ma- gasabbrendil intézményt, ahol jót is tanulhatunk és nemcsak élvezhetünk. Van nekünk és a világ­irodalomnak elég klasszikus terméke, amelyből válogathatnak. Nem kell abban bízni, hogy a kö­zönség mindvégig kjelégül a színpadi szerzők iiz- lctszagu álirodalmával. Operett is van — ha már nyáron ezt erőltetik — igen sok jobb termék, mint amit a programon tartanak. Es miért nem adják elő a János vitéz-t, amelynek felújítása a Petőfl-centennárium alkalmából nagyon is cél­szerű volna? Bár Földes igazgató kijelentette, hogy a Já­nos vitéz-t nem adatja elő, nehogy ..bizonyos kö­rök félremagyarázzák", a magyarság mégis sze­retné hínmi, hogy a magyar színház létkérdése nincsen a magyarság kulturigényeít csorbító megalkuvásoknak kiszolgáltatva. (P.) (*) A Négy ír akik. Budapesti szciikie<si/, tősé­günk táviratozza. Ma szombaton mutatja. be n. Vígszínház Lakatos Lászlónak „Négy frakk" cii- irtliü Vágtáiéivá'!:. A Négy frakk mégy udvariét je­lent. alWík egy szép asszony körül se Mienkcdhidk 6s titkon örök szeretemről suttognak az asszony füléibe. A baji és veszély pil tanultában azonban gyáváin cser befagyják aa a sszonyt. A férj észre­veszi, hogy félesége körül négy frakk ólálkodik s számító cselszövésből maga konstruál ilyen ka­tasztrófát, hogy kellő megvilágításba helyezze a lovagokat. A második felvonás*végén lehull a le­pel s ezzel vége is lenne a darabnak, ha az asz- szony uj'aíbb feMkeriekedéssel nem építene hidat a harmadük felvonásnak. A főpróba ma folyt le s annak nyomán a kritika megállapítja, hogy a da­rab egy keserűen megfigyelő, de szeretettel meg­bocsátó káirikaiíiuiásta kezemiunkájja. Egy-egy helyzet, sőt egy-egy mondás is mélységesebb perspektívát nyit s úgy hat néha, mint egy tár­sadalmi korriaijz, noha a mü a maga jóleső igény­telenségével csupán mulattatni akar. A darabról részöetes kritikát keddi számunkban hozunk. (*) Ábrányi Emil lesz a budapesti Opera igazgatója. Budapestről távtóbozza szerkesztő­ségiünk: Mádéi Rezső helyett az Operához igaz­gatója Ábrányi Emil lesz. Mivel Madár szerző­dése még egy évig tart, amniak lejártáig helyén mailad é's addig Ábrányi Emil a Városi színházat fogja vezetni. D,e hogy az Operaházihoz való tar­tozását dokumentálják, a jövő évadban néhány opera-újdonságot Ábrányi fog -betanítani és diri­gálni. (*) Táttel leszerződött a budapesti Operaház­hoz. Budapestről jelentük: Titesl Bemát, a bécsi állami opera] karmestere, több hangversenyen és néhány előadáson vendégszerepelt Budapesten. Az Ismert bécsi karmester igazi színházi vér, kö- válóan képzett muzsikus, aki kaimagyi pálcájának hazájában i-s sok hívet szerzett, a mi közönsé­günket és a zenei sajtó -túlnyomó részét is meghó­dította. Az Operaház vezetősége, az égető Heair- mesterkiéráiés megoldására 'szerződési ajánlatot tett Titteinefc, aki hosszabb tárgyalás után meg­kötötte .a szerződést ifflj. Wliassías Gyula báró fő­igazgató val. Tffttel első soriban Wagneir-díriigens, de az Aida vezetésével bebizonyította!, hogy aiz oíiaisz műsor felfrissítésében is haiszmos munkát végezhet (*) Egyed Aí-adár: Dalok. Egyed Aladár, aki­nek valamikor kenyeres pajtása voíitaim Eperjesen, akivel együtt álmodtuk és daloltuk az életet, mag- jie&entette kottaifüzetben négy dalát. Megürtam már néked . . ., Eljössz-e, mond . „ Menyasszony és Virágos kiért: e.z a mégy dal elme. A dalok kedive- siek, frissek és eredetitek. Aki leül velük a zongo­rához, az meleg és simogató luanguliatot szerez­het magának. Aki eMudolja őket, az szárnyait ad egy percre a 'Mlkértók. A fkottlalftizet ára 10 koro­na s ebből busz százalékot a magyar kiisgiazda- párt kulturáfe alapjának ád a Sajigömörön lak-ó szerző. (g.) (*) Botrányos tüntetés a bukaresti Nemzeti Színházban. Bukarestből jelentik: Jorga egye­temi tanár és ismert történetíró drámájának teg­napelőtt! bemutató-előadásán a bukaresti Nem­zeti Színházban antiszemita egyetemi hallgatók botrányos tüntetést rendeztek. A diákok köveket dobáltak a színpadra, úgy hogy az előadás per­cekig megakadt. A rendőrség a tetteseket letar­tóztatta. A tüntetésnek az volt az oka, hogy Jor­ga drámájában az egyik veze főszer epét egy zsi­dó szinész játszotta. (*) Ostobaságok színháza. Münchenben uj színház nyit meg pünkösd vasárnapján. Ostoba­ságok Szlimihózia az uj intézet neve, a programja pedig .az, hogy nevetségesen buta darabokat ad­jon elő komoly képpel. A színházat oiyain emberek oshiáílsák, alldik tejesen elrugaszkodnak minden józanságtól és csiak tíz értelem teljes kiforgatá- sában és megcsúfolásában taP.áilQák örömüket. A színház művészi vezetését Valentin Károly komi­kus 'színészre bízták, ő szállítja a humort. Asz őrültséget la színház írói fogják száliitanfi. A prágai német színház műsora: Vasárnap délután: Stuart Mária. Vasárnap este: Marinka, a táncosnő. H-éitfő: Cavalleria—Bajazzó. Kutala vendégjátéka. Kedd: Mahler Vili. Szimfóniája. A prágai német kís-szinpad műsora: Vasárnap: Leonoa és Lem. Hétfő: Casanova fia. A pozsonyi magyar színház műsora: Vasárnap délután: A falu rossza. Vasárnap este: Cigányprímás: Hétfő: Az ártatlan Don Juan. Kedd: Tatárjárás. Szerda: Az ártatlan Don Juan. Az ungvári magyar színház műsora: Vasárnap délután: Aranymadár. Vasárnap este: Rip van Vinkle. Horváth Kálmán fellépte. Hétfő: Bűn és Biinhödés. Kedd: Börégér. Járay Boriké első fellépte. tomi*9999Q®®®®®99999999999999Q$99 I lii éttéréin Prágában: f DEVYSCMlt I TnEATEROARTE* li \ Elsőrendű menü. . . Kf. 7.50 Előfizetés 10 adagra Ke. 70.— ! A színi előadás előtt és JI } után friss meleg konyha j j aaaociittoflwpoiit ' omnconp • ! RIWIOÍ Mi 1 egy levelezőlapon 4> % Mécs László | |[ sajtó alatt lévő g hiijiíili mmmí 2 <}. varam kötct'it, melyet ni,áiívcU.cl kiild m«K © X „HnMzinuzkől Mawyar Hírlap" kiadóliiva- 2? { tála, ÜZhorofl (tJngvár),'riilcky-n. 5. Lvcch- ^ kötetet inirnlon mn«yar enilinriiek rnc.y kell. 9 hz.ereznie! Ara. az előre i'endolőkuek Í2 Ki. 0 99999999999999999*999999994

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom