Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-24 / 115. (267.) szám

Bukik-e Benes? (g.) Prága, május 23. 'A cseh-szlovák külső politika most föl­tűnően csöndes. Nem szól bele az európai válságos helyzetbe, nem illeszti bele önma­gát a nyugati és keleti konfliktusok súlyos és veszedelmesnek látszó malomkövei közé, nem hangoskodik és nem osztogat tanácso­kat, Benes mintha visszahúzódott volna az európai politika első és exponált frontjáról Még a külső megnyilatkozásokban is észrevehető ez a föltűnő jelenség. Itt volt Foch, kimondottan és hangoztatottan nem udvariassági, de politikai misszióban utazott, kimondottan külpolitikai megbízatásokkal kelt útra. S az egész látogatás alatt Benes igyekezett a második glédába rukkolni és átadta helyét a miniszterelnököt helyettesítő belügyminiszternek, vagy a nemzetvédelmi miniszternek, holott a külpolitikai kérdések ő reá tartoznak s egy külpolitikai marsrutá­val utazó francia még akkor is elsősorban őt érdekli, ha történetesen nem f vkkos, de aranvsujtásos és kardos diplomata. Benes külsőleg is és a politikai aktivitás egyes látható frontjain is visszahúzódik. Ez a jelenség kétségkívül szemet szúr és nem lehet csodálkoznunk azon, hogy ebből kom­binációk fakadnak, melyek Benes közeli bu­kását vetítik előre. Joggal? Igazak ezek a kombinációk? Tényleg inog a Benes pozíciója? Ezekre a kérdésekre az, aki a benesi polnhfca taktikás kártyakeverését ismeri és aki a prágai poli­tika lehetőségeivel számolni tud, körülbelül így koncipiálhatja és fűzheti egybe gondo­latait: Az érdektelen külföldi sajtó, sőt a kisan- tant kebelén belül is egyes lapok — így egy zágrábi horvát lap — nyiltan arról Írnak, hogy Foch marsall missziójának az a része, mely Varsó és Prága között a Javorina-kér- désben megegyezést akart létrehozni, nem járt sikerrel. Foch kosarat kapott Varsóban Értésére adták, hogy a lengyel politika nem tudja elfelejteni Berregnek lengyellenes intri­káit s hogy a lengyel kormány belső politi­kai stabilitásának veszélyeztetése nélkül nem deferálhat Benes előtt. Mikor Foch Prágába jött, Benes már tisztában volt a helyzettel és tudta azt, hogy a lengyelek legújabb mar- sailjának prágai útja már tisztán udvarias- sági tény. egv előre elkészített program le- morzsolása. Mert Foch politikai missziója már Varsóban csütörtököt mondott. Nagyon valószínű és jogosan tehető föl az, hogy Benes ezért tanúsított rezerváltságot Foch prágai tartózkodása alkalmával. Az a nyilatkozat, melyet Benes Foch lá­togatása után egy francia újságíró előtt tett és amely föltűnően hangsúlyozza, hogy a presztizspolitikának nincs jogosultsága, Varsó felé volt irányítva. Benes szerint Varsó csi­nált presztízskérdést a Javorinából, Varsó szerint Benest köti a presztízs ehhez az alap­jában véve lényegtelen kérdéshez. A presz­tízs kérdését erősen kiélezik a cseh nemzeti demokarták, akik a Javorinából szent nem­zeti ügyet csináltak, de akiknek a kezében az egész kérdés csak arra szolgált, hogy esetleg kihasználhassák Benes megbuktatására. A nyilatkozat tehát nekik is szólhatott. — Tragikus politikai végzet az, hogy egy kétségkívül nagyobb koncepciójú kiilpo- fitikusnak ily apró határkérdésen kel! elvé­reznie, — mondotta minap egy a diplomáciai kulisszák mögött ismerős egyén. Mi két­kedve fogadtuk ezt a kijelentést, inért nem látjuk Benes bukását annyira az aktualitás előterében, amint az sok jelből következnék. A külpolitikai események láncszerüsége a Javorina kérdéséről átvezet bennünket más etappékra. Bizonyosra vehetjük azt, hogy Benes azt a Javorina-kudarcot, ami már megvan és ami bizonyosan elkövetkezik a nagykőveti konferencia döntésének normájá­ban is, igyekezni fog más fronton produká­landó sikerrel parírozni. Máris hangoztatja propagandája utján, hogy keresztülviszi majd Párisban, hogy a magyar kormány kérését ne intézzék el a kisantant meghallgatása és föltételei nélkül *s minden iel arra vall, hogy ezt igyekszik is kierőszakolni, hogy mint diplomáciai sikert aknázhassa ki a nemzeti demokraták leszerelésére és tűnő napjának megaranyozására. A kierőszakolás megtör­ténhetik. Mert nem lehetetlen az, hogy Be­nes saját maga lanszirozza és szcenirozza taktikai célokból mai helyzetét, nem lehetet­len. hogy saját pozíciójának érdekében van szüksége arra, hogy Poincaré aggodalmasan lássa, hogy a Keletre kitolt őrszeme alatt inog a talaj. Benes tudja, hogy Poincaré nem engedheti őt elbukni s tudja, hogy ha veszé­lyeztetett helyzetet mutat Paris felé, akkor Paris igyekezni fog a legelső alkalommal se­gíteni pozícióján. Ha másért nem, a Benes presztízsének kedvéért, mert Benes sajtó- nyilatkozata a presztizspolitika ellen nem jelenti azt, hogy az ő presztízsét a francia politika ne tartsa kötelességének védelmébe venni Ezt Benes annál inkább is remélheti, mert a cseh-szlovák szociáldemokraták egy­általában nem titkolják abbeli szándékukat, hogy abban az esetben, ha Benes megy, az ő diplomáciai exponensüknek kel! jönnie. Be­nes bizonyára gondoskodott arról, hogy Poincaré tudomást szerezzen erről a készülő akcióról és a szociáldemokratáknak ez a ter- vezgetése semmiképpen sem tetszhetik Poincarénak, mert a kombinációba vett kül­ügyminiszter német politikája sokban eltér a francia kormány fölfogásától és mert a szo­ciáldemokrata külügyminiszter hamarosan megtalálná a bolseviki Oroszországgal azt a kapcsolatot, amely kellemetlen lehetne a francia politikára és annak Prágánál is kele­tibb expoziturájára: Varsóra. Nehogy ez be­következzék, inkább hajlandó adni Poincaré egy presztizs-szépségt apaszt Benes szá­mára. De, úgy látszik, hogy ez az utóbbi meg­gondolás osittitotta el a Kramár embereinek hangos akcióit is, mert bármennyire unszirn- patikus is Kramár előtt Benes, mégis jobb és kellemesebb, mint egy olyan külügymi­niszter, aki meg tud alkudni azzal a mai orosz rezsimmel, mely még a külföldi állam­polgárok földbirtokait is kommunizálja. — Benes csak akkor bukik meg, mikor Poincaré, — ezt a megjegyzést hallottuk a minap egy jólinformált európai politikustól. — Poincaré a legjobb esetben tizenegy hónap múlva bukik, az uj francia választá­soknál, — olvastuk a napokban egy .angol lapban. Tessék a kettőt összekombinálni és a Benes bukásáról szóló szállingózó híreket a belső és külső politika esélyei nyomán mér­legelni. Scotus Viator tárgyalása Petrogalli Oszkár dr.-ral. A besztercebányai hivatalos fogadtatás* — Szerdán és csütörtökön újabb tárgyalás Scotus Viator és a Prágai Magyar Hirlap főszerkesztője kozott. Besztercebánya, máj/us 23. (Beszíereebánytai tudósítónk jelentése.) ■Szombaton délelőtt lázas izgalom vett erőt a besztercebányai hivatalos apparátus min­den közegén és városi rendőrök jártak ház- ról-házra, hogy felhívják a háziurakat, hogy házaikat azonnal lobogózzák fel, mert pün­kösd vasárnapján Besztercebányára érke­zik a szlovákok önzetlen, nagynevű barátja, Scotus Viator, a hires angol publicista. A hivatalos parancsra Besztercebánya zászJó- 'diszbe öltözött. A szlovákok egy része zo- korcvette ugyan, hogy az állami tanítók épe z- de és a törvényszék épületére csupán a cseh zászlót tűzték ki s a szlovák rmmzetí- szinü zászlóról megteledkeztek, ez azonban csak befelé érzett szomorúság volt, amely a hivatalosan megrendezett örömbe nem cse­pegtetett látható ürömesöppeket. Az üdvözlések. Pünkösd vasárnap délutánján négy óra­ikor a városháza előtt gyülekeztek a foga­dásra felöltözött hivatalos egyéniségek és a képviselőtestület tagjai. Négy órától türel­mesen vártak. Már régen elmuílt öt óra, amíiikor Rózsahegyről a Stureeen át megér­kezett autón a zólyomi nagyzsupán társa­ságában Scotus Viator. A hivatalos üdvöz­lés Besztercebánya város ősi tanácstermé­ben folyt ic, ahol Scotus Viator tiszteletére összegyűltek körülbelül százötvenen. Az üdvözléseket a zsupán nyitotta meg, majd a járási főnök beszélt s végül a községi bíró mondott hivatalos üdvözlő beszédet. Besztercebánya községi bírája üdvözlő be­szédében szólt az ezeréves elnyomásról, az ezeréves járomról és a nagy felszabadulás­ról Scotus Viator* a besztercebányai bíró hivatalos frázisaira nem válaszolt, de he­lyette a zólyomi zsupán beszélt. Megemlí­tette, hogy Scotus Viator ütem volt elké­szülve ily ünneplésre, hogy úgy meg van hatva, hogy nem is tud válaszolni s hogy azért sem válaszolhat, mert tjein bárja sem a cseh, sem a szlovák nyelvet. Helyette te­hát ő kö&zönl meg az üdvözlő beszédet. Ez­után Kohut apátplébános, Kmety János nyugalmazott tanár és Sztelik evangélikus lelkész üdvözölték néhány szóval német nyelven Scotus Viatort. Kmety János nyu­galmazott tanár szintén szükségesnek tar­totta Scotus Viatort figyelmeztetni arra. hogy a magyarok ezer éven át elnyomták a szlovákokat. Programon kívül. Már vége volt a hivatalos programnak, amikor előlépett egy Hunnia nevű beszter­cebányai cipészmester és a már kifelé in­duló Scotus Viator elé lépett s egyszerű, keresletién szavakkal üdvözölte őt s az ezeréves rabság lény eke rget t gramof ón- melódiája helyett meg rázó an ecsetelte a szlovák iparosok szörnyű gazdasági helyze­tét és beszélt azokról az adókról, amelyeket a kisiparos-osztály tovább már el nem visel­het. Ezt a beszédet nem tolmácsolták Sco­tus Viatomak. A kaszinóban. A városházáról a zsupán társaságában az erdészeti palotába ment Scotus Viator. Amerre ment. mindenütt csak mosolygó, megelégedett embereket láthatott, akárcsak Katalin cámő, aki előtt annak idején a pé- tervári színház ruhatárából kikölcsönzött ruhákba felöltöztetett emberek álltak sor­falat. Volt ugyan az utcán néhány kopott- ruiháju, kétségbeesett arca munkanélküli, de ezeket .gyorsan kotr ódákra bírták a rend­őrök. Este a városi kaszinóban, majd a Rák- szálló éttermében időzött Scotus Viator. Az áliiamfentartó elemek, illetőleg az állam által önmagukat fentartató elemek körülzsoogtaík a nagy angol publicistát s a kaszinóban a pénzűgyigazgató óriási aktacsomóból ma­gyarázott valamit Scotus Viatomak. Ugyan milyen nyelven? Ugyan arról beszélt-e. hogy Hunnia cipészmestei* adóterhei meny­nyire rúgnak és mennyi lehet egy szlovák kisiparos keresete? Este még hosszabb ideig értekezett Bobok ár. néppárti kép­viselővel­Pünkösd hétfőjén. Másnap, pünkösd hétfő délelőtt meg­látogatta Bobok dr. képviselőt lakásán. ahol egynegyed tizenkét óráig bizalmas tárgyalást folytattak. Innen a járási főnök kíséretében Petrogalli Oszkár dr.-nak, a Prágai Ma­gyar Hirlap főszerkesztőjének lakására ment, ahol másfél óra hosszat időzött és folytatott tárgyalást. A hivatalos appará­tus kisebb és nagyobb szervei idegesen tárgyalták azt a bírt, hogy Scotus Viator PeírogaEHt fölkereste a lakásán. Csák ke­vés híjjá volt, hogy Scotus Viator a P. M. ff, főszerkesztőjének lakásán nem találkozott a cseh-szlovák csendőrökkel és detoktívekkel. Petrogsüi távoHétébeu ugyanis — amint megírtuk — három nap előtt házkutatást tartottál: és lepecsétel­ték a bezárt íróasztal fiókjait. PcírogaíU hazaérkezése után, pünkösd hétfőjén, reg­gel nyolc óraikor volt az úgynevezett utánpótió házkutatás. Ha a csendőrök egy kicsit később jöttek volna s ha Sco­tus Viator előbb Petrogatíit és nőm ÍJ eb ti­kot keresi fel, akkor a kisebbségi jogok pozitív érvényesüléséről épületes jelenet formájában győződhetett volna meg Sco­tus Viator. Scotus Viator és Petrogalli Oszkár eszmecserét folytattak a nemzeti kisebbségi kérdésről, a szíovenszkói és ruszinszkói magyarság jogi és politikai helyzetéről, az angol politikai viszonyok­ról és a Petrogalli lakásán történt ház­kutatásról. Scotus Viator pünkösd hétfő­jén egy órakor autón elutazott Beszterce­bányáról. Szerdán este és csütörtök reggel is­mét találkozik Scotus Viator Petrogalli Oszkár dr.-ra! és a szíovenszkói magyar politika több vezető egyéniségével Loson­con és folytatják a hétfőn megkezdett ta­nácskozást Losoncról Kassára távozik Scotus Via­tor, ahol a magyarság vezetőivel érintkezést fog keresni, hogy a kisebbségek kulturális- és politikai jogaira vonatkozóan feiivilágosi- tást kaphasson. K. E. i----------------------------------------------------------------­A szíovenszkói magyar színészet ügye. A nemze.tgyüilé'sib&n a múlt héten osztották szét Kátlay és Bcchyne minisztereik válaszét arra az Biterpenációra, amelyet Borovszlky képviselő ter­jesztett elő Panagó kassai számiigazgató ügyében. A válasz a következőket, mondja: — A magyar színészeket elsősorban a magyar polgárságnak kell támogatnia. A polgárság pedig közönnyel viseltetik a magyar színház sorsa iránt, ezt a magyar újságok közleményeiből látjuk, amelyek nagy cikkeket szentelnek a polgárság közönyé­nek. A koncesszió megadásának ez évi tárgyalá­sakor tapasztaltuk, hogy Faragó igazgató a szín­társulatnál idegen állampolgárokat ailkaimölz, mialatt a magyar nemzetiségű cseh-szlovák szí­nészek egész sora állás nélkül van. Nekünk meg loeíN maradnunk amellett az álláspont mellett, hogy a miagyar színház koncesszióját olyan igazgató­nak adjuk, aki elsősorban a hazai magyar mű­vészek szociális érdekeit fogja respektálni és nem hoz Szlovén szkon külföldi színészeket ak­kor, almikor a mii áltempolgáraink állás nélkül éheznek. Az htferpellácnónak arra a pontjára, hogy a magyar színházat a kerületek beosztásá­nál sérelem érte, a miniszterek azt válaszolják, hogy a’ magyar szünitársnlat magyar városokban és ott, ahol Memtékeny magyar kisebbség van, működhet. A válasz végén a miniszterek kije­lentették, hogy a szíovenszkói színészet kérdésé­nek végleges rendezésére még nem érett meg az idő és jelenleg nincs meg az ehhez szükséges pénz. — Az interpellációra adott válasz a ma­gyar kultúra elleni machinációkat a ..hazai ma­gyar művészek szociális érdekeinek" eziisípa'pi- rosába burkolja s Mzisokibal igyekszik mente­getni a kormány eljárását. ni ................ J»« if fiO csch-sii. keniaMrf fizettek ma, május 23-án: Zürichben 16.525svájci frankot Budapesten 15 550.— magyar koronát Bécsben 212100.— osztrák koronát Berlinben 163700.— német márka! jáfff ___ Jsar jaff ______________________ ■ _______ Előfizetési árak bel- és külföldön. M K P® JgP esés* 300 Kg>félévrc 150 sí^ff ff “HElakTrSfII ¥ Jm wST' JEr Isi mf Mff am fft M? Jgr pánská-nllce 40. I. Telefon: 30349. ’SkXjr JUJ XM 1/ áJiJ& 33^ ~ Sürgönyeim: Hirlap, Prahn. ­A Szíovenszkói es Rnszlnszkói Szövetkezett menzáid Pártok politikai napilapja Szíovenszkói szerkesztő: Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI ÓSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. Jár Prága, csütörtök, 1923 május 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom