Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-24 / 115. (267.) szám

2

r&iosziafott

lutgar kisgazdapárti sfsjiilés.

Kivonul a csend Örs ég. — A munkásság Iiely- ze térül nem szabad beszélni.

Érsekújvár, május 23.

Május 21-én Picza József szenátor Tor- noc községet látogatta meg Prohászka Lajos osztály titkár, Majzon István, Istenes Lajos, Sefcsik András és Honffy János szervező választmányi tagokkal.

Délután 3 órakor Aíaiksiza Gyula helyi etaok megnyitotta a gyűlést. Flicza szenátor tartalmas beszédben vázolta a párt megalakulásának körülményeit és a törvényhozás házában a magyar képviselők helyzetét s eddigi tevékenységét. Végűi kérte a polgárságot, hogy becsülje meg magyar a magyart vallás- és ősztálykülönbség nélkül, mert ez a jelen könyörtelen parancsszava. Nagy tetszésnyilvánítás mellett fejezte be beszédét a népszerű szenátor.

Ezjután Pnohászka Lajos osztálytitkár vette át a szót s midőn a gazdaságú válság okaival foglalkozott, a hatóságot képviselő közeg azzal vágott közbe, hogy ez nem tartozik ide. A szónok beszédét folytatva rámutatott arra, hogy a párt programja nemcsak vallási és kulturális, hanem gazdasági kérdésekre is kiterjed s ennek alapján — habár joga van a gazdasággal kapcsolatos körülményekre részletesen kiterjeszkedni — arról, hogy ez idetartozik-e vagy sem, nem hajlandó vitába bocsátkozni, mert e.z tényleg nem tartozik telte.

Mikor pedig a munkásság helyzetéről beszélt, kivonult a csendőrség s „ihned ukon- ctt“ vezényszó mellett felsőbb rendelkezésre felosztatta a gyűlést. A csendőri közbelépésre a megértő hallgatóság részéről egy elfojtott moraj volt a válasz.

Midőn a szónok sajnálkozását fejezte ki az események fölött és felkérte a polgárságot, hogy magyarságaihoz méltó magatartással vegye ezt tudomásai!' s oszoljon szét, bizonyos ünnepélyes elszántsággal tört ki a párt éltetése.

Hogy a szerveset meg nem áfákul!, az kteá/rólag a hatósági közeg túlbuzgóságának tudható be.

A nemzetgyűlés juiüus második felében ülésezik. A Prager Presse értesülése szerint a nemzetgyűlés junius második felében előreláthatóan nem rövid tanácskozásokra, hanem egy tizennégynapos ülésszakra iM össze, amely julius végéig eltarthat A májusban elnapolt fontos problémák ügyében a koalíciós pártok megegyezése várható.

3íiindenftor é» mindeníttí liérd ew <?*trk&ai IJTmuíUU* JfírfopofF

Tárcarovatunk:

PSrrtek: Kerényi Rezső Edgár: Régi kották közt (Vers.) Gérecz Ödön: Szabó

Dezső II.

Sasomba!: Qórecz Ödön: Szabó Dezső II. Vasárnap: Mécs László: Sötétség (Vers.) Kersék Jáoo dr.: Szeressétek egwnúst. (Páros jelenet)

Beszámoló.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Brncknemé Farkas Gizella.

A nyitott terrasz a Balatonra nézett. Odagyülitek a vendégek, ráérő vasárnap estefelé. Nevető, hangos társaság, sok asszony, kevés férfi s egyetlen fiatalember; fáradt- szemű szőke fiú; katonatiszt, kiről leritt a dávförolha. Még éppen, hogy kitavaszodott s a fürdőkben alíig veit élet, de a nevető kis villák máir kimyitogatták lezárt szempiliMikat s itt is, o»tt is nevetés, zongoraszó hallaszott ki a kitárt zsaluk mögül.

Ida vitte a szót, a háziasszony; gazdag özvegy, aki zajos pesti teteit kipihenni rendesen jókor tavasszal beköltözött ide a nyaralóba. Három dologról tilos volt beszélni: ebben az összeszokott kis kompániában: a drágaságról, a gyerekekről s a cselédekről. Az első téma roem igen értetette őket, akik megszerezhették maguknak a balatoni nyaralás tekszusát s a mások baján mégis csak el busái az ember, amilyen lágysziivü. A másodikról tudták, hogy kiapadhatatlan s untatja azokat, akiknek nincsen gyermekük, a harmadikat petitig igein közmaplasnaik és magáikhoz nem méltónak ittál!ék. De hát ezeken kívül annyi érdekes témát találtaik, hogy sokszor négyen is beszéltek egyszerre; egymás szavába vágtak, tuKkiáitotta a másikat az, aki jobban győzte hanggal s csodálatos, liogy nagyjában mégis megértették, ki mit mondott.

A Balaton felől hűvös szél fujdogáiít. A fjatakuinber megborzongott hirtelen. Észébe jutott, hogy ma délben 37.6 fokot mutatott a

A magyar kereskedelem és gyáripar vezetői a magyar—csek-sziovák gazdasági viszonyról.

Balkányi Kálmán dr. az OMKE igazgatója és Biró Pál dr. a Rimamtirányi- Salgótarjáni Vasmű r.-t. vezérigazgatója nyilatkoznak a Prágai Magyar

Hírlap számára.

Prága, május 23.

A Prágai Magyar Hírlap közgazdasági szerkesztőjének alkalma volt a prágai parlamentközi kereskedelmi konferencia magyar delegátusaival beszélgetni a magyar—csehszlovák gazdasági viszonyról.

A magyar kereskedelem képviseletében Balkányi Kálmán dr., az OMKL igazgatója nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlapnak, a magya r gyáripar nevében pedig Biró Pál nemzetgyűlési képviselő, a magyar gyáripar egyik legszámottevőbb reprezentánsa mondotta el véleményét Magyarország és Cseh-Szlovákia kereskedelmi k apcsolatai n ak uj r a főivé teléről.

Az OMKE igazgatója az érdekképviseletekre!

Balkányi Kálmán dr. ezeket mondotta:

— A magyarországi érdekképviseletek úgyszólván a háború megszűnése óta a legnagyobb érdeklődéssel foglalkoznak azokkal a kérdésekkel, amelyek az utódállamokkal való gazdasági összeköttetés ujrafölvételére vonatkoznak.

— A magyar kormány is ismételten bevonta őket az erre vonatkozó tárgyalások előkészítésébe és mindegyik vezető érdekképviseletnek alkalma volt, hogy a maga érdekkörének fölfogását alaposan és részletesen kifejezésre juttassa az előkészítő munkálatok során.

— Természetesen az érdekképviseletek fölfogásai nem voltak egyöntetűek, mivel a nagyipart képviselő szerveze ek, önként értetődően, nem egyeztek mindenben a kereskedelmi körök fölfogásával, még pedig azoknál a természetes ellentéteknél fogva, amelyek a kereskedelem és ipar között a külföldi relációk szempontjából sok tekintetben fönnállanak.

— A kereskedelmi érdekeltségek, melyek az OMKE-ben tömörü’nek, évek óta hangoztatják az utódállamokkal való gazdasági megértés szükségességét és amikor a tárgyalások akutabb stádiumba kerültek, a kereskedelmi érdekképviseletek kívánságaikat konkrétabb formában is előterjesztettek. Ez a gazdasági politika logikai foly^- tatása volt azoknak a törekvéseknek, melyeket kereskedelmi részről a háború megszűnte óta tartott valamennyi gazdasági

lázmérője s abbahagyta azt a páratlanul! jó viccet, amit a Iáimra védelme alatt kezdett mesélni a szomszédjának, egy vidéki fiskálisnak, aki „nagy kujou“ hírében állt- A vicc helyett egyszerre ama gondolt, hogy jobb volna föMhözvtág’ni minden lázmérőt, mellyel három évié naponta négyszer gyötri és keseríti magát s élni, ameddig lehet... Az uzsöki szorosra gondolt, hol sebesülten feküdt egy fél éjszakám át a hóban s a szibériai telekre...

Egy beesett me;0ü öregedő asszony, akinél lakott, észrevette elhallgatását. Anyás mozdulattal terítette a fiira válMma sáliját s fölkelt .nemsokára.

— Jó tesz hazamenni, Karcsi — mondta —. hüvösödik már.

Haragudtak rá. hogy megbontja a társaságot, de lassanként belátták, hogy elég volt mára. Nemsokára csak ketten. maradtak a terraszon, Ida, meg régi barátnője, Erna. egy már nem fiatal, barna leány, aki nála töltötte a nyarat.

— Hogyan mulattál, kedve sem? — kérdezte a háziasszony a vendégétől!', miikor az üvegbu rokka! védett gyertyák fényénél együtt üldögéltek még egy darabig. Eélek, hogy nem jól érezted magadat, alig hatottuk a szavadat, oly csendes voltál...

— Igazán nem mulattam valami jól — szólt csendesen Erna —, de magam vagyok az oka. Vagy inkább az én rossz magányos természetem, remetebaiUumom, amiért' már sokszor kiosufoltotok. De hát az meg természetes, hogy ilyenné lettem. Istenem, hogy telt el az én ifjúságom!

— Igaz, nehéz és öröm télén volt eddig az életed — folytatta a háziasszony —, abban a régi házban, szegény nagybeteg apáddal, ott egy eldugott kis falu végén. Sokszor gondoltam rád: hogyan bírod azt az életet? Te, aki az intézetben olyan élénk voltál, olyan ötletes, akj annyit vártál a jövőd tői; s annyi szép terved volt...

— Megváltoztam — sóhajtott Erna. — Nem lehet az ember biz éven át büntetlenül

I konferencia alkalmával kifejezésre jut- ) tattak.

— Már Genuába azért küldte el a magyar kereskedelmi világ a maga képviselőit, hogy az ottani tanácskozások obszer- válása mellett: igyekezzék elsősorban a szomszédos államok részéről megjelent tényezőkkel személyes és közvetetten érintkezést keresni. Erre nézve el nem felejthető emlékeink közé tartozik, hogy úgy a cseh-szlovák köztársaság legnevesebb reprezentánsai, élükön B e n e s külügyminiszter úrral, mint a jugoszláv küldöttség gazdasági exponensével, Jankovics volt jugoszláv kereskedelmi miniszter úrral barátságos érintkezést találtunk és a gazdasági kapcsolatok ujrafölvételére vonatkozóan részletes eszmecserét folytathattunk. t

— Azt hiszem, hogy ha a mostani prágai tanácskozás a maga gazdag anyagával végez, reánk, magyarokra nézve talán majdnem akkora fontossága van annak, hogy ez a konferencia alkalmat nyújtott a kereskedelem és ipari világhoz tartozó politikusainknak arra, hogy az itteni számottevő tényezőkkel találkozzanak és ezzel is közelebb jutottunk egy megfelelő atmoszféra megteremtéséhez, amelyben előbb-utóbb meg kell születnie a két ország között elkerülhetetlen, természetes gazdasági kapcsolatoknak.

— Az itteni testvérérdekképviseletekkel már az elmúlt évben sikerült fölujitani a háború előtti években sürü érintkezésen alapuló kollegiális jóviszonyt. Erre különösen a magyar—cseh-szlovák követelések és tartozások rendezése adott alkalmat. Úgy az OMKE, mint a budapesti kereskedelmi és iparkamara érintkezést keresett a prágai testvérszervezetekkel és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ennek során igen lojális fogadtatásban volt részünk.

A Rimamurány-SaJgőtariáni Vasmű rí. vesérigazgai ójánál

Biró Pál dr. nemzetgyűlési képviselő a következő nagyérdekü kijelentéseket tette a P. M. H. számára:

— A magyar nemzetgyűlés a legnagyobb örömmel fogadta az interparlamentáris kereskedelmi konferenciára szóló meghívást, nemcsak azért, mert örömmel

bete*gápóló. S ott faluin, tudod, annyira magáimnak, befelé éltem, hogy elveszítettem miniden érzékemet, érdeklődésemet a felszínen usizó dolgok iránt. Ha beszédet hallok, a szavak elsuhannak a fülem mellett, mint üres sablonok. Valami mást keresek mindenki mondásaiban,, a mélyét mindennek, a lelkét annak, akii szól. Mert csak beszélM — szavaikat és mondatokat összerakná nem érdemes és odahalilgatni is kár.

A háziasszony nevetett:

— Nia, akkor ma igazán kevés kedvedre va’ó beszéd folyt Itt. Léháskodtunk eleget, de hát a filozofálás meg nagyon unalmas, nieim is ért hozzá mindenki.

— Istien ments attól, liogy „filozofáltak" volna a veodiégeid! — mondta tréfás meg- rémüliéstsiel a leány. Csak ne beszéltek volna olyan sokat — csak igaz abba k lettek volna s mutattak vciilma meg valamit a lelkűikből,..

EflíhaUgattak. A gyertyafény körűi ott lézengett egy csomó apró fehér pille, éjjeli bogár. A hegyoldalon csendes volt már minden.; a villák elsötétülitek, csak a tóparton sugárzott fehér viiiülaoyfléoiy itt-ott, mint apró csillagok. Néhol valóságos bejant támadt a csillagokból, ahol egy-egy fürdőhelyet lehetett sejteni. Tihany komor nagyszerűségben sötétített a keleti égen.

— Mit kívánsz? — mondta Ida, ki már álmos volt és indult befelé. A lélek is szégyenkezik feltárni magát, akárcsak a test. És soknak m'tncs is feltárni valója-..

— Éppen azt szeretném, ha egyszer ellőttem mindenki elmondaná, egyetlen rövid mondatba foglalva, életének legfőbb tartalmát. Amit legfontosabbnak tart minden közül, amit valaha jót-rosszat megért. S abból, hogy mit tartana legfőbbetek, megtudnánk, hogy ő mag,a kicsoda...

— Bizarr, csodá latos kívánság s nem hiszem, hogy valaha teljesülhessen. De jó éjszakát! már nagyon későre jár. Künn maradsz még?

— Egy kicsit győnyörfkődöm még a szép estében. Jó éjt!

használ föl minden alkalmat, hogy a nemzetközki gazdasági kapcsolatok kiépítésének munkájában résztvegyen, hanem azért is, mert a magyar nemzetgyűlés tagjai is a magyar gazdasági közvéleménnyel egyöntetűen nagy súlyt helyeznek arra, hogy az utódállamokkal való gazdasági együttműködés mihamarább a gyakorlatban is megvalósuljon.

— Ebből a szempontból a Prágába való meghívást megfelelően értékelte, kiváltképpen annál a domináló szempontnál fogva, amelyet Cseh-Szlovákia gazdasági téren a szomszédos államok között elfoglal.

— A prágai konferencia napirendjén szereplő tárgyak és a hozott határozatok alapján megállapítható, hogy azoknak a politikai ellentéteknek ellenére, amelyek a két állam között fönnállanak, gazdaság! téren tulajdonképpen már meglehetősen köze! jutottunk egymáshoz.

— Hiszen például a kereskedelempolitika, a kettős megadóztatás és a vasúti forgalom kérdéseiben a konferencia határozati javaslatai olyan óhajokat fejeznek ki, amelyek Magyarország és Cseh-SzJo- váíkia között a gyakorlatban sok tekintetben már meg is oldattak.

— A gazdasági természetes egymásrautaltság tehát meghozza a maga gyümölcsét és ha ez eddig csak némely gazdasági vonatkozásban észlelhető, úgy mégis azt a reményt keltheti, hogy kellő belátás, kölcsönös jóakarat és engedékenység mellett talán hamarább találhatjuk meg azt a platformot, amelyen az egymás mellett való békés működés alapján Középeurópa békéje biztosítható.

— Az az álláspont, amelyre a magyar delegáció a kereskedelempolitika tekintetében a tegnapi tárgyaláson helyezkedett, bizonysága annak, hogy az a némely részről a magyar gyáripar ellen hangoztatott vád, mintha a magyar gyáripar elzárkózó tendenciájával hátráltatója volna a szomszéd államokhoz való gazdasági közeledésnek, nem felel meg a tényeknek.

— A magyar gyáripar a maga részére nem kíván egyebet, mint azt a védelmet, amelyet igényelnie keH elsősorban nem a saját maga, hanem az ország gazdasági exisztenciája érdekében. Aki csak némiképpen is be van avatva Magyarország pénzügyi és szociális viszonyaiba, az előtt ezt a tételt bővebben magyarázni nem is szükséges.

— A magyar állam a gyáripar helyeslése mellett már évek óta hangsúlyozza, hogy a kereskedelmet és gazdasági érintkezést gátló minden akadályt le kell bonIda nesztelen bement a házba.

Erna kihajolt a térrasz korlátján. Adatta méter ut kanyarodott, felfelé a hegyre- Most nem járt rajta senki, de egy-e<gy sötét bokor mintha megmozdulna... Könnyű reszketés futott át a leány fáraóm, karcsú alakján, pedig mám fázott s félni nem szokott. Egy kicsit felizgatta az, amit mondott: szeretne hallani •most már ilyen leM beszámolókat...

A hold igézete betöltötte rejtelemmel az erdlőt. Erna lehunyta a szemét s homlokát a tertasz párkányára hajtva, sokáig ült csöndben, elveszetten. Már messze látott, megnyílt előtte a világ s a csodálatos éjszakában egymásután mondották el hüs vallomásukat az életében előbukkant sorsok, étetek. Ida hangját hallotta messziről:

— Sok férfit szerettem és egyiknél sem találtam boldogságot*

Erna megrázkódott. Vallomás volt az Idáé, egy életnek leszűrt keserűsége. És a hold tovább sírta a bánatot. Kertészéé s»zólt:

— öt gyermekem volt s egyet sem tudtom fölnevelni.

Karcsi szólt:

— Huszonkét éves vagyok s hiába halok meg.

S a hold ezüst utján lehajtott fővel lépdel t a boldogtalanok regimentje. Az írigj^elt pesti szépasszony, ki sírva sóhajtott gyermek után, kit táplálni szeretett volna formás, hófehér, die meddő keblén. Etgy szép szőke lány, menyasszony, ki irtózva suttogott valamit egy szörnyű bucsuéjszakóiról, egy gonosz öregasszonyról és egy legényszoba gyötrelmes titkairól Kút volt a lelkűk, rne-. Ivekbe Erna most belepillantott $ mélyükben meglátta a halált.

Úgy érezte, hogy ő is tartozik most már a beszámolással; neki is fe? kell nyitnia 'büszke lelkének bezárt ajtait. Égő homlokát raekifaszMette a holdas égnek és elsóhajtotta hervadó életének tragikumát:

— Megvémiilök — és nem szeretett en- gemet férfi soha!

Csütörtök, május 24