Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-13 / 108. (261.) szám

Mégegyszer Scotus Viatornak. (p.) Besztercebánya, május 11. Megnyugtatjuk Mr. R. W. Seton-Wat- sont, mi magyarok nem fogjuk itteni tar­tózkodását megzavarni, -nem fogjuk öt zak­latni, nem tárjuk fel panaszainkat, nem is fogjuk tőle számon kérni, hogy a múltban kifejtett működésével szemben, amikor a mi nemzetünket odahurcolta nemcsak saját nemzete, hanem az egész világ itélőszéke elé, miért hallgat most, miért nem mér most ugyanazzal a mértékkel? Holott európaszerte olyanok a közállapotok, hogy ugyancsak tág tere volna újból a szabad­ság, haladás és a népek egyenlőségének apostolaként, elnyomott népek patrónusa- ként föllépni. Nem ismerjük el őt biránknak, nem tartjuk őt hivatottnak arra, hogy igazságos és elfogulatlan Ítéletet mondjon., ha a . mi nemzetünkről van szó. Nem akarjuk, hogy félreértsenek. Ml Mr. Seton-Watson tiszte­letreméltó egyéniségét nem bántjuk, tudjuk róla, hogy amit tett, azt önzetlenül és jó­hiszeműen tette s magyar fölfogás szerint saját becsületünk követeli meg, hogy rnég legádázabb ellenségünknek is becsületét és jóhiszeműségét tiszteletben tartsuk. Mr. Se- ton-Watson derült önérzettel szonda . el­fogadni az üdvözléseket, amelyeket' azon a címen osztanak ki neki, hogy jelentékeny része volt az itteni állapotok uj kialakulásá­ban, amelyek a mi nemzetünk bukását és mostani szerencsétlen sorsát vonták maguk után. Elismerjük, az ő szubjektív érzése az volt, hogy amikor minket mint egy „kegyet­len, elnyomó fajt** bélyegzett meg, ő a né­pek egyenlőségéért és az elnyomatás ellen harcolt. Pedig már akkor sem volt tárgyila­gos, működését a volt monarchia szláv né­pei és a román nép iránt érzett szeretete és a magyar nemzet ellen táplált gyűlölete ve­zette. Ezt a gyűlöletét változatlanul megtar­totta most is, balsorsunkban- Ez mindenképp sajnálatos, de hát a reánk szakadt sok sze­rencsétlenségünkben csak elviseljük Scotus Viator gyűlöletét is. Mi nyugodtan nézzük az események fejlődését s nyugodtan vár­juk a jövőt, amely minden ellenségünkkel s igy Scotus Via torral szemben is nemzetünk­nek igazságot fog szolgáltatni. Még választ sem kérünk, nem fogunk megütközni, ha itt Mr. Seton-Watson alkal­mazkodik a cseh-szlovák felfogáshoz, amely nem tartja szükségesnek és érdemesnek, hogy az itteni magyar politika exponensei­nek bírálatára, vádjaira, panaszára normális utón adjon választ. Ha ad is választ, abban sincs köszönet. Gyakran a címzettek helyett az államügyész válaszol vádirat alakjában. Mr. Seton-Watson tollából a Prager Pressében egy cikk jelent meg „Magya­rt sebe Propaganda in England44 címen. A cikk éles támadás a szerinte Magyarország­ból irányított angolországi magyar propa­ganda ellen. Elmondja, hogy e propaganda lapjai képtelen valótlanságokkal vádolják meg az utódállamokat és ő hosszú időn át ignorálmi akarta az egészet, de miután ez a propaganda szívósan folytatja munkáját és úgy látszik -komoly és tekintélyes embere­ket is megtévesztett, szükségesnek . tartja, hogy most a nyilvánosság előtt megbélye­gezze s megállapítsa, hogy a propaganda részesei vagy nem ismerik a magyar viszo­nyokat, vagy pedig rosszhiszeműen dolgoz­nak. Magával ezzel a bírálattal mi nenr fog­lalkozhatunk, mert a propagandához semmi közünk, abban semmi részünk és mert ezt a propagandái nem ismerjük. S igy egyrészt nincs jogcíműnk annak védelmére kelni, másrészt nem is tudjuk ellenőrizni azt. váj­jon az a beállítás, amit arról Mr- Seton-Wat­son ad, tárgyilagos és igazságos-e. De meg­engedjük magunknak azt a tiszteletteljes megjegyzést, hogy mi tudunk propagandák­ról, amelyeket Angliában is, másutt is Ma­gyarország és általában a magyarság ellen folytatnak és Mr. Seton-Watsonnak, aki azt gondolja magáról, hogy a magyar és általá­ban az utódállamokban létező viszonyokat ismeri, tudnia keli azt, hogy ez a propagan­da hemzseg a tendenciózus és valótlan vá­daktól s ezek a vádaskodások sok komoly, tekintélyes és hatalmas embert félrevezet­tek. Hát miért ignorálja Mr. Seton-Watson ezt a propagandát, miért tartózkodik annak megbélyegzésétől? Felpanaszolja Mr. Seton-Watson. hogy „Európa uj rendijének ellenségei44 táborából egy jól megszervezett propaganda indult meg, amely nem kevesebbet akar, mint ezt a rendet feldönteni. Talán szabad azt a kér­dést felvetni, hogy kik az uj rendnek a ba­rátai? A négyes tanácsnak, amely ezt az uj rendet létrehozta, tagjai voltak Clemenceau, Wilson, Lloyd George és Orlando, majd en­nek kiválása után Nitti. Clemenceau duzzog és hallgat Orla-ndótól mi semmit sem hal­lunk. Wilson, akit azért mert nagy része volt az uj rend kialakulásában, nemzete el­ejtett, mos-t rendezi és bocsátja a nyilvános­ság elé okmányait amelyekkel igazolni akarja, hogy az uj rendért.a felelősség nem őt terheli. Lloyd George és Nitti hangosan beszélnek, de nem az uj rend mellett. A no­vemberi képviselőválasztások idejében vé­letlenül Angliában tartózkodtam s ott tapasztaltam, hogy- a képviselőjelöltek kö­zött bármilyen párthoz is tartoztak, alig akadt, aki dicsérő szavaikat talált volna az uj rend mellett Ha ez igy van, miért hasz­nál Mr. Seton-Watson olyan beállítást, mintha ezért a szerinte helytelen és káros propagandáért a felelősség megint csak azt a magyarságot terhelné, amely letiportan, elaléltan fekszik, amely nemzet mindenéből kivetkőztetve, koldusszegény és amely nem­zetnek nincsenek rokonai, összeköttetései, patróitusai? Miért száll velünk perbe ezért és. miért nem támadja Lloyd George-ot, Asquitih-t, Keynes-t, lord Newtont és többi honfitársait? S főképp miért nem keresi a propagandának főokozóját abban a politi­kai, erkölcsi és gazdasági züllésben, amely az uj berendezkedésű Európát magával ránt­ja a hanyatlás utjain? Egy guzsbakötözött, elhagyott nemzetet támadni nem nagy vir­tus, de angol urak nem is szoktak ilyen tá­madásokat csinálni. Azt mondja -e cikkben Scotus Viator, hogy Magyarország feldarabolása igazságos volt, erre rászolgált azért a kegyetlen, el­nyomó politikáért, amelyet három nemzedé­ken át elkövetett. Helyes, tudomásul vész- szűk. Ez az uj rendnek a bosszu teóriája alapján való igazolása. Ezzel az állásponttal már találkoztunk, ez nem Scotus Viator kü­lön véleménye. De ez a mentalitás igazolja azt is, hogy mi' legalább három nemzedéken át — ám vannak itt sokan, akik azt állítják, hogy mi ezer éven át voltunk rabszolgatar­tók — elnyomottak legyünk és zokszó nél­kül Kimünk kell minden elnyomást. Támadja . cikk Magyarország mosta íi reakciós berendezését, különösen a válasz­tási törvényt és eljárást, továbbá a reakciós mágnások zsidóellenes uralmát, a numerusz •klauzuszt és végül a reakciós, minden sza­badságot elnyomó rendtörvényí. Hát ehhez a kérdéshez nehéz hozzá­szólnunk. Nem védhetjük az ottani közálla­potokat, mert akkor itt gyűl meg a bajunk. Nem Ítélhetjük el, még ha van is, nézetünk szerint, bírálatra okunk, mert ezt tiltja a politikai morál, annak a meggondolása, hogy még a legenyhébb bírálat mellett is a meg­maradt, kis Magyarországnak amugyis vál­ságos helyzetét nehezíti meg és az ellensé­gei támadásainak ad újabb tápot. De kérd­őnk. igazán nem hallott Mr- Seton-Watson semmit a legutóbbi román és jugoszláv vá­lasztásokról, az ott elkövetett visszaéléseié­ről? Nem tudja, hogy Jugoszláviában éve­ken át a magyar nemzet ki volt zárva a vá-1 laszfói jogból és most sem vehetett részt választásokban? Magyarország politikája reakciós és zsidóellenes? Nem vitatkozom,, de arra tisz­tán emlékszem, hogy amikor még a régi rend alatt, majd a háború idejében, sőt ez­után is egy darabig folyt a harc a régi Ma­gyarország s az.egész magyar nemzet ellen s ennek a harcoló tábornak legtekintélye­sebb vezetője, büszkesége Scotus Viator volt, akkor a uh nevünk „Judeo-Magyaren44 volt s az volt a fŐvád, hogy nálunk minden elzsidósodott és elkorrumpálódott. Végül a rendtörvény! Mr. Seton-Wat­son erről a törvényről úgy emlékszik meg, .hogy egyedül Magyarországnak van a nyil­vános rend védelméről címzett olyan törvé­nye, amely, minden személyes és sajtó- szabadságot elfojt. Hát itt Mr. Seton-Watson igen súlyos beszámítás alá eső tévedést kö­vetett el. Magyarországon nincs rendtör­vény, csak javaslatot terjesztett elő a kor­mány, de az ellenzék ellenállásának hatása alatt azt levette a napirendről. Ellenben van rendtörvény itten. Ennek keresztülvitele, mint általában bármilyen a kormánypártok bizalmi emberei által elhatározott javaslat­nak változás nélküli keresztülvitele, nem okozott nehézséget. Gondoskodik erről a parlamentnek demokratikus ügyrendje. A néhány képviselőt, akik kormánypártiságuk g'-icára. nem tartották jónak a törvényt, ki- 1 zárták pártjukból, az ellenzék, amely pedig alig pár fővel kisebb a kormánykoaiicióhái, a kilátástalan küzdelmet nem vette fel, egy­szerűen kivonult és távollétében egy-két nap alatt készen volt a törvény. Mr- Seton- Watson valószínűleg a prágai eseményeket és a cseh-szlovák rendtörvény ismertetését olvasta és mert az ő propagandája keretébe úgy illik be, az egészet applikálta Magyar- országra. Scotus Viatornak ez a tévedése erősen árt állításai megbízhatóságának. Mi­lyen értékkel bírnak állításai, ha ilyen köz­ismert dolgokról ilyen vastag tévedéseket mond el? Végűi még egyet. Mr. Seton-Watson nagyon megbotránkozik azon, hogy az állí­tólagos magyar propaganda az utódállamok népességi statisztikájáról hamis, tendenció­zus számarányokat tesz közé és pedig olyan alapon, hogy a szerb, horvát és szlovén né­pekről, úgyszintén a csebekről és szlovákok­ról azt állítja, .hogy ezek külön nemzetek s mindeniknek külön nyelve is van. Hát itt megint nem vehetünk részt a vitában, mert itt az a felfogás, hogy ehhez a kérdéshez hozzászólhat Mr. Seton-Watson, mert ő an­gol, nekünk azonban nem szabad, bár •egy évezrede együtt élünk a szlovákokkal, mert mi magyarok vagyunk. De annyit mégis megkockáztatunk, hogy elmondjuk azt a né­zetünket. hogy azt a kérdést, hogy7 a szerb, horvát és szlovén, a cseh és szlovák egy nemzet-e, vagy mindegyik külön nemzet és mindeniknek saját külön nyelve van, diktá­tumokkal, hatalmi szóval elintézni nem le­het, tudományos fejtegetésekkel is bajos. A kérdést az dönti el, hogy a horvát, szlovén és szlovák nép önálló nemzetnek érzi és tudja-e magát s vájjon önálló nemzet akar-e maradni, ragaszkodik-e saját nemzeti nyel­véhez? Ismételjük, v Scotus Viator — az irói ál­név mögött áll Mr. Seton-Watson tiszteletre­méltó egyénisége — ne törődjön velünk. Mi nem akarjuk, hogy a mi nemzetünk sorsával bajlódjék, nem kérünk tőle szimpátiát, .leg­kevésbé sajnálatot- De múltja kötelezi, hogy törődjék a horvátokkal és szlovénekkel és itten törődjék a szlovákokkal. E népek pa­tron usaként szerepelt s e népek jótevőjük­nek nevezték. Az a mód, ahogy velük törődni fog, dönti majd cl azt a kérdést, hogy ml volt Scotus Viator harcaiban erősebb vezérlő uiotivum: e népek szeretete, vagy pedig a magyar nemzet gyűlölete? A „pacifista44 marsai Prágába jön. Prága, május 12. A francia ginbe első katonai szúTibóiluma: Foch. marsall hétfőn ideérkezik. Noha a poli­tika zavaros együtteséből furcsa és az isten­hozotthoz egyáltalában nem hasonlatos han-, gok hallatszottak az elmúlt napokban a fran-; cia generalisszirrras látogatásával összefüg­gően, a hivatalos Prága és Cseh-Szlovákia fényes és pompás fogadtatást készít elő. A defilirungok és a hivatalos cécók meg­rendezett külsőségeinél bennünket jobban és közelebbről érdekel az a kérdés, miért jön Varsóból Prágába a francia kard hőse: Födi tábornok. Hogy nem csupán udvariassági ak- tus ez a látogatás, ez bizonyos. Naivság és politikai szimplicitás lenne, ha kérdést igy. fognánk föl és intéznénk el. Foch marsa® varsói és prágai útja kizárólagosan politika! természetű nt és nem más, mint a francia po- litikának fokozottabb aktivitása a középeurőé pai politika bizonyos tekintetben önállósított frontja felé. A nagy cécók ba öltöztetett politikai Iá-: togatást, min politikai akciót méltatják a kfflk földi lapok is. A kisantant politikájával rokon­szenvező L‘Európe Noirvelle legutóbbi szá-; mában terjedelmesen foglalkozik ezzel azs A francia cikk nyomán világo­san áíf előttünk Foch utjának jelentősége. Nem más ez, mint a francia politika két keleti; ■exponens faktorának összehangolására és a® öszehangoít két álkm szorosabb és biztosabb francia orientációjú politikájának megterem-; tésére irányuló törekvés. A cikk játszi köny- nyeőséggel intézi e! a Lengyelország és Cseh-Szlovákia között tornyosuló problémá-; kát: az orosz kérdést és a Javorina-ügyet. Az| orosz .kérdéssel kapcsolatban a testvéri de­mokrácia csodatevő jelszavát játsza ki, a Ja­vorina-ügyet pedig egy nagy horizontot ka~ pott kicsi kérdésnek tartja. Mindkét problé-| ma megoldása — úgy látszik — ma a Foch kezében van. Úgy látszik a két kérdés ren­dezése utjának pozitívumot alkotó célja s emellett a Franciaországgal fennálló politika! szerződéseknek katonai konvenciókkal történt megfejelése. Furcsa és különös dolog, hogy erre a ki­mondottan diplomáciai misszióra egy kimon­dottan katonai notabilitást szemeltek ki Paris- i bán. Udrzal szerint Foch a legnagyobb paci­fista — valószínűleg a szónak a prágai kor­mány körében megszokott értelmezésében. Udrzal szerint a francia uniformis békét je­lent. Nem tehetünk arról, hogy mi furcsának' és komikusnak tartjuk a katonai defilirungok közötti diplomáciai kártyakeverés újfajta pa­cifizmusát. A hadsköícsöntörvény noveílálása. Mint a Csl. Denik jól informált forrásból értesül, a kormány a németek követelésének engedve, az osztrák liadikölcsöntörvény novellálását késziti elő. A novellálást abban az értelem­ben hajtanák végre, hogy az uj államkölcső­nek címleteit az osztrák hadikölcsönérí 70 százalékos értékben adják ki, amelyek ötven éven belül fizetendők, kisorsolhatok és 5 szá­zalékkal kamatoztatnak. A kisebb hadiköl- csöntulajdonosoknak 20.000 koronáig terjedő kötvényállományát kedvezőbben, valószínűen 75 százalékkal fogják honorálni. A törvény kiegészítésén már eddig is dolgoztak. SIS# c$eh-$zl. Koronftfirt fizettek ma, máfus 12-én: Zíkichlseii(^y316.555 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Berlinben 1285GÖ.— német márkát Ww ^Prága, vasárnap, 1923 május 13. _____ _ ^8^ ... _____ Mj? Mg r iniri 1,11111, obbm mmm BMHbwtéri árak bel- és külföldŐE. |ííWm7 3S5 — Sürgönyeim: Hírlap, Prnhrí. ­X Szlovenszköl ts Boszlnszkél Szövetkezett Ellenzéki portok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: á Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLl OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom