Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-13 / 108. (261.) szám
& Qppozició és opportunizmus. * Irta: Rétyi Gazda Elemér. Taracköz, május 12. A csli-szlovák köztársaság kereteiben élő magyar nemzeti kisebbség, immár negyedik esztendeje folytatja a maga faji létének biztosítását és föntartását célzó politikai küzdelmet. E hosszú idő óta tartó s mindenkor szigorúan a törvényesség és alkotmányosság keretei között mozgó harc azonban, fájdalom, még ma sem hozhatta meg azokat a várt eredményeket, amiket népünknek eme kényszerű megmozdulásához füzttink. De nemcsak, hogy az óhajtott siker és eredmény nem koszoruzta eddig Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságának önérzetes és öntudatos erőkifejtését, — hanem nyíltan megállapithat- juk, hogy a mindenkori kormányok szűkmarkúsága és minden magyar üggyel szembeni merev elzárkózása, úgy szólván semmit sem juttatott részünkre azokból a népjogokból, melyek a békeszerződésekben és az állam alkotmányában gyökerezve, bennünket — mint elismert nemzeti kisebbséget — az állam keretein belül minden körülmények között megilletnek. A magyarság politikai, kulturális és gazdasági mozgalmának ezek az aránytlanu] csekély tárgyi eredményei alkalmai kínálkoztak egyeseknek arra, hogy a magyarság küzdő sorai, közé a politikai opportunizmus gondolatát igyekezzenek beplántálni. Azt az opportunizmust, mely a csen-szlovákiai magyarság nemzeti küzdelmének leszerelésével óhajtaná megteremteni és előrevinni a mindenáron való megegyezés és megbékülés ügyét. Különösen az utóbbi idők folyamán, szórványosan bár és rendszerint kétes jelentőségű helyekről, de itt-ott megnyilvánultak ily tendenciák s mi, akik fajunk vitális érdekeiért állottunk és állunk sorompóba, nem mulaszthatjuk el, hogy a jól Ismert „reáipoli- tíka“ eme bontogatóival és az ő opportumis hajlandóságaikkal szemben, a magunk észrevételeit meg ne tegyük. Tekintsünk végig az elmúlt évek politikai küzdelmeiből leszűrt tapasztalatokon s kizárólag az itt élő magyarság létérdekeit tartva szem előtt, állítsuk magunk elé a népünk érvényesülésére számba jöhető utakat és módokat s higgadt megfontolással boncolgassuk ennek az opportunizmusnak a jelentőségét. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága nem a puszta ellenzékieskedés kedvteléséből és meddő harckeresésből lépett a politikai küzdelem rögös útjaira. A szükségszerűség és adott helyzet józan mérlegelése irányította népünk egységes megmozdulását, midőn a kisebbségi jogoknak mondhatni teljes negációjáva! szemben, mintegy ösztön- szerüleg teremtette meg az egyedül lehető Prága! hold. irta: Merényi Gyula, Vencel terén fekete szél üget, Nyargalja éjfél, vad, k-omolt. Bús kopjavégén halotti fö ing: A hold, a hold ... Vencel terén fekete szél üget. És elvesztették műiden szivüket, Szükölö utcán, torz sikátoron Dermedve néz a látomásra Száz vén torony. És elvesztették minden szivüket. Nagy égen ordas álom, zord, süket! A véred elíolyt titfcos-valshcl. Kapuk ebe borzolt inakkal Feléd csahol. Nagy égen ordas álom. zord süket... Az én szemem is elfogy, rom üveg. Halott-magadra ha néz, sajog: Hold. világok szent, szender hite, Vágy. sóhajok! Az én szemem is elfogy, rom üveg.., ... A Hernád partján lengnek szent füvek, Harapja táltos álom, őrzi hii folyó, Ott más a hold: csoda, nagy éjül nap. Bús, lángoló!.,. Vencel terén fekete szel üget... Alkonyat. Irta: Csaímay. Mosolyogva néz be nyíló ablakunkon A láibujjhegyen lépő alkonyat; Én bebocsátoin. — hátha visszahozza Nappal elillant hűtlen álmomat. Az ablak alján cseresznye virágzik, Szerelmes bokron bimbófakadás, A tavasz olyan — amilyen volt hajdan ' És mégis minden • isten tudja! - más... A tova ringó aranyfelleg alján Az esti csillag lopva ott terem, t>»S^'*WW3H0BnCE Vasárnap, május 13. magyar oppoziciós politikát. Nem terjeszkedhetünk ki most, ezeknek a soroknak a keretében, a magsmrságot akkor és azóta is állandóan ért számtalan sérelmeknek taxatíve való felsorolására; — de minden körülmények között le kell szegeznünk, hogy a mindenkori kormányoknak a magyarsággal szemben nem is rejtegetett animozitása, egyedüli lehetőségként kényszeritette rá Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar népére az önvédelmi harcot. És ezt a reánk kényszeri- tett küzdelmet a köztársaság milliónyi magyarsága állja ma is! Állja ma és állani fogja ezután is nrndaddig, míg a hatalom a maga emberiesebb belátásával, a demokratikus elveknek és népjogoknak, a magyarságra leendő egyenlő kiterjesztésével, rá nem lép a megértésnek arra az útjára, melyen az alkotó mu nkában ta 1 ál kozhatunk. Ha majd ez a tisztultabb felfogás válik úrrá a sovinizmus türelmetlenségével telitett atmoszféra nyomasztó légköre felett; maid csak akkor bontakozhatnak ki a jövő megbékélésének rna még ki sem vehető körvonalai. Addig minden kísérletezés — jöjjön az bármely oldalról is — biztos hajótörést fog szenvedni, a jogaiért egységesen küzdő magyarság elutasító álláspontján. És hogy ez igy van. annak fényes bizonyítéka az a kétségtelen tény, hogy a. ma op-portumstái a magyarság széles rétegei között sehol sem tudtak maguknak talajt biztosi tani. A magyarság megbonthatatlan, nagy tömegei kipróbált politikai iskolázottságuknak, bölcsességüknek és helyes életösztönü'knek ismételten is példás tanujelét adták, midőn a megérdemelt bizalmatlansággal fordultak el azoktól. az ..úttörőkétől, kik .,nemzeímentő“ munkájukban, egyedül magyar véreiknek szóban forgó nagy életérdekeit hagyták számításon kívül. A mi nézetünk szerint a mindenkori kormányok magatartása és a magyarság részére biztosított kisebbségi jogok mikénti kezelése döntheti csak el a magyarság politikai állás- foglalásának taktikai kérdését. A nemzeti, társadalmi és emberi jogok liberális kezelése, megszorítása, avagy egyszerű megtagadása, a legérzékenyebb fokmérője az államhatalom és az illető állam polgárai közötti viszonynak. Mig a jogok’ egyoldalú megszorítása, megvonása, avagy nemzetiségi államokban egyes nemzeteknek alárendelése és fejlődési lehetőségük erőszakos akadályozása, — bizonyos kulturíokra emlkedett, öntudatos népeknél önkéntelenül váltja ki az ellenállás gondolatát; addig az egyéni, nemzeti jogokat tiszteletben tartó és az állami élet egész vonalán fejlődést, megelégedettséget és közboldogulást munkáló kormányzati ténykedés — megnyugvást teremt. Mindaddig, míg ezek a kézenfekvő igazságok át nem mennek a köztársaság sorsának irányításáért felelős kormányzati tényezők köztudatába: csakis népünk elleni rosszirjdulUMuiMi '.'Min i* MMmrwffJwrJwwiiCM.w'i'.íiiMWBMWWBiiuwMWwmMiaxwawaciirtnsn I iatu próbálkozás jellegével bírhat — és ha I jóhiszeműség és tiszta szándék is irányítja — akkor is a felhinálkozás s behódolás színezetével hat minden oly lépés, mely a magyarság mai oppoziciós politikai állásfoglalásának irányváltoztatását célozza. A köztársaság magyarságának mai alárendelt helyzetében, a nemzet ellen elkövetett legnagyobb bűn minden oly kísérlet, mely törvényekben biztosított nemzeti létünk feltételeinek feláldozása árán óhajt megelégedni a gazdag ember asztala morzsáival. A békeszerződések és az állam alaptörvényei amúgy is eléggé szűkkeblűén bántak a kisebbségeket megillető nemzeti jogok adornáMunkács, május 12. (Kiküldött szerkesztőnk jelentése.) Puritán egyszerűség és meleg meghittség hatja át a munkácsi református lelkészi lakot, a ruszinszkói kálvinista egyházkerület első püspökének lakását. A magyar protestáns papok megszokott, meleg, kedves otthona. Semmi cifraság, semmi cikornya. Az egyik falon Bocskay István robusztus képmása, alatta a fejedelem facsimiléje. Koratavaszi vasárnap délután, a májusi verőíény aranyosan ömlik be a szobába. Az uj püspökön és nején kívül a beregi kálvinisták két egyházi és egy világi előkelősége ül benne, amikor belépünk. Meggratuláljuk az uj püspököt és a helyzet úgy hozza magával, hogy rövidesen az egyházi ügyekre terelődik át a beszélgetés. Bertók Béla viszi a szót. Körülbelül ötven esztendős férfiú, feje őszbe borult már, arcának vonásai kemények, határozottak, mondatait csupa logika jellemzi, kijelentésein meglátszik, hogy tárgyukon huzamosabb ideig gondolkodott és tépelődötí. Beszélgetésüknek csak egy része érett meg a nyilvánosság számára és ezért meg kell elégednünk azzal, hogy ezeket a részleteket közöljük. — Beiktatásom — kezdi a püspök — valószínűen május végén lesz, de minden bizonnyal a lévai református zsinat összeillése előtt, mivel előbb még el kell rendelni a zsinati választásokat.' A zsinatot előkészítő konventen a ruszinszkói gyülekezetek nem voltak képviselve. A lévai zsinatra szóló meghívót sem kaptuk még meg. A zsinaton való részvételt illetőleg két szempont ütközik össze. A saint ger- mami szerződés Ruszinszkónak a helyi közigazgatásban, továbbá a nyelvi és iskolai, végül pedig vallási kérdésekben autonómiát biztosított. Abban az esetben tehát, ha a lévai zsinaton, amely a szlovenszkói nyomásával. Midőn tehát egyesek az egyéni érvényesülés Önző céljaiból, avagy rövidlátásból, ezeket a minimális javakat is készek feláldozni a pillanatnyi nyugalom látszatáért; egyúttal évezredes nemzeti létünk alapjai ellen intéznek lelketlen merényletet. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságában azonban mindig lesz annyi józan megfontolás és energia, hogy kellő értékükre leszállítva ezeket a tendenciózus kísérleteket, — ne engedje magát letériteni arról, a bár kiizde- lemtcljes útról, melyen az önfeláldozó kitartás és fajszeretet előbb, vagy utóbb, de mégis meg fogják teremni a maguk megérdemelt gyümölcsei. reformátusok összehívására gyűl össze, mi is részt veszünk és az ott hozott törvényeknek alávetjük magunkat, bizonyos körök azt a következtetést vonhatnák le, hogy a ruszinszkói reformátusok a maguk résiéről nem helyeznek súlyt Ruszinszkónak a saint-germaini szerződésben és a csehszlovák alkotmánylevélben biztosított ama jogára, hogy egyházi ügyekben az önkormányzat jogával bír és szembehelyezked- ' nek azzal az elvvel, hogy ez a terület vallási kérdésekben független, zárt egységet alkot. A másik szempont viszont az, hogy szlovenszkói református testvéreink a kormány óhajtására hívták össze a zsinatot abból a célból, hogy rajta a megváltozott viszonyoknak megfelelő módon szabályozzák a református egyház szervezetét és rendezzék annak az államhoz való viszonyát. Ha tehát mi a zsinaton részt nem vennénk, akkor lehetetlenné tennők a szlovenszkói református egyház függő viszonyainak rendezését. Az utóbbi szempont a mellett szól, hogy a zsinaton résztvegyünk, de ez nem zárja ki azt, hogy a zsinaton alkalmas módon kifejezést ne adjunk a ruszinszkói egyházi önkormányzat elvéhez való ragaszkodásunknak is. Kérdésünkre a püspök azután elmondotta, hogy az újonnan alakított ruszinszkói református egyházkerülethez, amelynek megalakulását kissé korainak vélte, hetvenezer kálvinista tartozik, akik mindannyian tősgyö- keres magyarok. Az egyházkerületben egyetlenegy szlovák református gyülekezet sincsen. Hetvenkilenc gyülekezet tartozik beléje, de tizenhárom gyülekezet sorsa még vitás. E tizenhárom eklézsia Russzinszkó területén fekszik, de a tiszáninneni (szlovenszkói).kerület magának követeli őket, mivel az ungi egyházmegyéhez tartoznak. Álláspontját a Résztvesznok-e a ruszinszkói kálvinisták a lévai zsinaton ? — Az egyház- kerület gondjai, — Berták Béla otthonában. Mint hogyha mécset gyujtna apró bárka Az opálszhrü égi tengeren. Ah -— fenn kigyúrnak fényes valóságok — Nekünk jut itt lenn a nagy álmodás... Az esti csillag főikéi minden este — És mégis minden — isten tudja — más! Az ősi tornyon világlik az óra, Bármily ködösek lettek az egek. Az av-e-t kongja s hirdeti kegyetlen: „Akármi fáj lenn — én tovább megyeik"... És nézem — hallom néma gyűlölettel — Megállj, megállj, te lassú elmúlás! Nem érzed, kedves Ősi toronyóra, Hogy itt lenn minden — isten tudja — más?! És mellém ülnek szürkülő szobámba Az árvuló hit, füstbe ment remény; — Belép az asszony — és a zongorához Odább suhan, mint fehér tünemény. Alvó hurokból régi nóta jajdul, Rívó regékből sírva vigadás... Hogy sirdogált a Nagy Bercsényi Miklós-. Hogy sirdogált azóta annyi más! A billentyűkből vágy kiált az égre, Mely annyiszor vitt már a ri-ap felé... Karulymadárnak hallom suhanását, Mely honi üszkön szárnyát perzselé... Ujjongva indul — és egy jajba csendül Száz nagy törekvés — elnémult csata... Szivembe mintha százezer magyarnak Tolulna minden búja-bánata. S midőn orcámon fáradt féri lösznek Égy-egy harmatja csöndben lepereg — Az én leventém: fiam áll elémbe, A félig férfi, félig még gyerek. Kezemet hosszan, szófián megszorítja. Szemében alkony nincs — csak virradásKöszönöm, bajtárs, ezt a kézszoritást. Mert tőle nékem minden újra más! Pozsony, május. Egy aranymisés fehérpap. Kegyek között, kis tót falucska szivén magában él egy Ősz premontrei Fehér a lelke, köntöse s fejére fehér Síavat szitáltak évei. Hetvenhat éve elfutott folyamként, mely kincses sziklát görget hangfalxi: kimosta már belőle, ami földi tapadt az ércre: mostan szlttarany. Arany kehely lett áldott életéből, azzá ötvözte öröm, szenvedés. Szent bölcsesség borát gyűjtötte benne s most avval áldoz mint aranymlsés. Insbruck nagyhírű, régi egyetemien tanult mint szittya szerzetes-diák: szilárdan álljon Szent Péter szikláján, iia csábltnák szirén-melódiák. Aztán Jászóvár ős! klasíromában ö lett a Mester: ifjú léviták vadóc leikébe égi rozsaidról csirákat oltott sok-sok éven át. Majd eldugott szlovák falucska hozta szívét, hogy lelkipásztora legyein; azóta ott él, az eget tükörként mutatva, mint a tó magas begyen... Egy polyhls-tor tudománya lappang a lelkipásztor köntöse alatt: az éj csöndjében csUlágvlzsgálójáu Hgyelget! az égi tájakat, Isten örök törvényeit böngészi: lepkét gyűjt, ritka plántákat kutat, a természettan, számtan lámpásává! jár élet-erdőn s keres kiutat. Sok nyelvet ért A népek Bábelében vezérének választhatná a nép: v arabs, görög, héber, spanyol könyvekből az örök Ember asztalára lép. Halál-zlmankós tél-időn a rózsák üvegházáhan bimbót hajtanak — Iilvek lelkében égi rózsát csal ki, ha bün-vlhar jár s bnjdokol a Nap .. A lelke közben Péter sziklájába mélyen fúródott s nőtt, esek egyre nőtt, mint a mustármag terebéllyé terpedi s majd-nsajd eléri már az ég-tetőt. Lombjára száll sok tarka égi szárnyas, ezüst szirmokról égi méz csepeg, a Végtelenség csöndet ttarmaíoz rá, harmóniát, derűt & ünnepet Körötte nőit a rend sok újabb sarja, mint ifjú erdő, szálas cédrusok, sok tanítványa ősz már: az apát fe, sok eldőlt már s a lombja nem susog,., Sok mindent látott: rendje főívirultát. midőn ml. drága, Örőkéltti, szép, ápolta és ni, friss rőzsóvel rakta sok száz esztendős kultúránk tü/.éí. És látta végül Iskoláink vesztét: elvették Rozsnyót, Kassát, Váradot a három főág, mely gyümölcsöt hordott, az ősi törzsről most leszáradott... A poklos Ármány vad vihart kavargat, szivekből vér, szemekből könny pereg, trágár nótát kurjant a klastromcsöndbe s meg'-megremeg a kis galambsereg... Ézt b megérte az ősz pátriárka a kis fahicska csöndesük szivén, KI hozzá megy, kincsekkel tér meg önnön, vigasztalást és balzsamot vivén. Arany kehely lett áldott életéből, azzá ötvözte öröm, szenvedés. Szent bölcsesség borát gyűjtötte be:: s most avval áldoz intnt aranymisés. A szeretet ünnepli és csodálja. — S a gyűlölet mind, mind e sok csudás értékre egy szót lek a lelke mélyén: „Csali ás.. .** .Mécs László.
