Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-15 / 86. (239.) szám
Vasárnap, április 15. ^RÁ&lMA(Wtí^RM£ ___________________________5 Az első elkobzás a reudtörvény alapján. „Átcsoportosítás" a pozsonyi állam- ügyészségen. Pozsony, április 14. (Saiját tudósítónktól.) A rendtörvény életbelépése óta még csak egy-két nap telt el, de az ügyészségek máris mindenütt lázas munkában vannak. A pozsonyi államügyészségen például valóságos „átcsoportosítása44 folyik az aktáknak. A szigorú ügyész urak mindent a rendtörvény szemüvegén át néznek 1923 április 8-iika óta. Megérkezett az első fecske is. A rendtörvény alapján megtörtént e héten az első elkobzás. Tomanek Flóris és Juriga Nándor nemzetgyűlési képviselők harcos kis hetilapját, a „Slovenskej Ludove Noviny(“ kobozta el a pozsonyi államügyészség. Az elkobzás indoka: a lap egyik cikke „aggályos*4 a köztársaságra... A rendtörvénnyel kapcsolatosan tudósítónk érdeklődött a pozsonyi törvényszéken, milyen uj intézkedés történt az egyes büntetőtanácsoknál. Ezt az információt kaptuk: — A külön tanácsok megszervezéséről szóló hírek valótlanok. A rendtörvénybe ütköző bűncselekmények közül csak a nagyobbakat, a felségsértésre vonatkozóa'kat tárgyalja a Brünnben fölállítandó állami törvényszék, a többi ügyeket a rendes büntetőtanácsok fogják letárgyalni. (Tehát nem kell minden apró-cseprő ügyben Brünnbe loholni. Pozsonyban, Kassán is elítélhetik az embert.) Atörvényszéki bírák most tanulmányozzák a törvényt, nehogy készületlenül találja őket egy-egy adott eset. A nagymegyerendszer áldásai. Kassa, április 14. (Saját tudósítónktól.) Amint ismeretes, a nagymegyerendszerről szóló törvény értelmében Felsővizköz is járási székhely. Azok a tisztviselők, akiket a felsővizközi járási hivatalhoz osztottak be, uj állomáshelyükkel egyáltalában nincsenek megelégedve és mindenáron azon vannak, hogy Sztropkó legyen a járás székhelye. A gölnicbányai járás ősidők óta a Sze- pességhez tartozott. A nagymegyerendszer azonban a kassai nagymegyéhez csatolta és ezzel a gölnicvölgyi német lakosságot elszakította a többi szepesi németektől bizonyosan azért, mert az volt a szándéka, hogy a liptó- szentrniklósi nagymegyében a németség kellő súllyal ne bírhasson. A Lidové Novinyval szemben meg kell álapitanunk, hogy a gölhic- bányai járás lakossága sohasem követelte azt, hogy járásukat a kassai nagymegyéhez csatolják, hanem ellenkezően az utolsó pillanatig arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szepesmegyét tartsák fönn a jövőben és hogy a gölnicbányai járás osztozzék a többi sze- pesmegyei járás sorsában. Az utóbbi időben a lakosság körében ismét fölmerült az az óhaj, hogy járást a tátraaljai nagymegyéhez csatolják. Több cseh lap foglalkozik ezzel a kérdéssel és abbeli meggyőződésének ad kifejezést, hogy a mai állapoton semmit se változtassanak. Mégy esküdtszéki tárgyalás Lőcsén. Lőcse, április 15. (Saját tudósítónktól.) E héten kezdődtek meg a lőcsei esküdtbiróság előtt a tárgyalások. Az első napon Koperdák József haraszti lakos rablás! ügye foglalkoztatta az esküdteket. Tavaly ősszel történt, hogy Koperdák József fiarasztról gabonát és juhsajtot vitt be Iglóra, ahonnan vonaton akart hazatérni. Az állomáson összeakadt Mikler József hetvenéves illésfalvi munkanélkülivel, ki szóba elegyedett vele. Szó szót váltott, Koperdák végezetül azt mondta az öregnek, hogy próbáljon szerencsét Haraszton és amíg munkája nem akad, addig háza vendégszeretetét ajánlotta fel neki. Mikler megörült az ajánlatnak és örömében mindjárt áldomással pecsételte meg a frissen született barátságot. Három d-eci rumot fizetett Koperdáknak, ki a fizetés alkalmával észrevette, hogy Mikler tekintélyes összeggel rendelkezik. Amint Harasztira érkeztek, leszálltak az állomással ellenkező oldalon. Koperdák a faluval ellenkező irányban vezette az öreget. Miklernek gyanússá kezdett válni kísérője, félelem fogta el és ott akarta hagyni Kopcrdákot. Ez azonban rátámadt, leteperte, botját ráfogta és pénzét kérve, fenyegetőkig számolt: Egy, kettő... A hármat ki sem mondta, a megfélemlített öreg, átadta neki 610 koronáját. Az esküdtek verdiktje alapján a bíróság rablás vétsége miatt az enyliitő körülmények figyelembevételével három 6vi íegyházra Ítélte Koperdákot. Azután Ondrizsál János és két társa gyilkossági ügyét tárgyalta az esküdtszék. Múlt év novemberében négy legény mulatott az egyik sze- pesolaszii korcsmában, kártyáztak, majd a játék hevében összeszólalkoztak. Ferkó Mihály elhagyta a korcsmát, mire a többi három utána lo- pózott és ütlegelni kezdték. Verekedés közben Ondrizsál János egy nagy konyhakéssel úgy szúrta mellbe Ferkét, hogy a kés testét átjárta. Ferkó három nap múlva belehalt a sebbe, mely az orvosi szakértők véleménye szerint halálos volt. Ondrizsál tagadta, hogy a szúrást Ferkón ő ejtette. Az esküdtek azonban a tanúvallomások alapján a vádat beigazolnak látták. A bíróság a vádlottat négyévi fogházra Ítélte. A harmadik napra kitűzött sajtópör a felel megbékiilésével végződött. A Nasa Pravda hírhedt sajtópöreinek egyike lett volna ez is. A lap ugyanis egyik számában Kulik őrnagy viselkedését botrányosnak és az egész szlovák népre sértőnek bélyegezte. A tárgyaláson a sértett megbé- kült Babilonsky és Nobodry szerkesztőkkel, akiket a biróság csupán a perköltségekben marasztalt el. A negyedik nap Simánszky Henrik gyilkossági kísérlete foglalkoztatta az eskiidtbiróságot. Még tavaly ősszel történt, hogy Teitelbaum Salamon, egy sárosmegyei korcsmáros és Simánszky Henrik között félreértés támadt. Simánszky öt koronával tartozott a korcsmárosnak, ez azonban huszonötöt akart megvenni rajta. Simánsszky ezért bosszút esküdött és halállal fenyegette meg Tertelbaumot. Egy éjjel tizenegy óra tájban csakugyan belopódzott a korcsmába, onnan a hálószobába és fojtogatni kezdte az alvó korcsmá- rost, akinek Berta nevű leánya azonban felébredt a zajra, lármát csapott, mire a gyilkos kereket oldott. A korcsmáros állítólag a fojtogatás folytán szevedett sériilásekbe 3 hónap múltán belehalt. Az államügyész szándékos gyilkosság vagy emberölés kísérletével vádolta Simánszkyt. Ko- paz dr. védő azt kérte, hogy csak testi sértés, illetően magánlaksértés bűntettéért mondják vétkesnek a vádlottat, miután nem bizonyos az előre megfontolt szándék és a személyazonosság sincs kétséget kizáróan igazolva. Érdekes volt a vádlott védekezése. Elfogatása után, mint előadta, csak azért ismerte be a tettet, mert lengyel katonaszökevény létére félnie kellett attól, hogy hazatoloncolják, ott pedig a bitó várt reá. Időközben azonban tudomást szerzett a katonaszökevények számára kiadott amnesztiáról, épp •ezért nem akarja a súlyos bűntettet magára venni és vallomását visszavonja. Az esküdtek magánlaksértés bűntettében mondották ki vétkesnek és veidiktj.k alapján a bíróság tíz havi fogházra Ítélte Simánszkyt. Akassal rendőrség inior macié] a a innal üsaíárinciúensrol. A rendörigazgatóság véleménye szerint a támadók magyar katonák voltak. Kassa, április 14. (Saját tudósítónktól.) A kassai rendőr- igazgatóság a Him és Perény községek között történt határincidens megvizsgálására harminctagu bizottságot küldött ki a helyszínére, ahol beható vizsgálat alá vették az ügyet és számos tanút hallgattak ki. A rendőrigazgatóság a nyomozás adatainak figyelembevételével igy informálta munkatársunkat a véres esetről. A gyilkosság a nyomozás adatai szerint a következőképpen történhetett: Április kilencedikéről tizedikére virradó éjjel, tiz óra körül Szedlacsek és Berka cseh-szlovák pénzügyőrök a Him és Perény között a határut mentén teljesítettek járőrszolgálatot. Amint a kocsiút északi részén fekvő fenyőerdö közelébe jutottak, Szedlacsek egy csoportban álló alakokat pillantott meg néhány száz lépésnyire. Odaszólt társának, hogy valószínűleg csempészek ólálkodnak a közelben s hogy bekerítsék a társaságot, Szedlacsek elválva társától az alakokat megkerülni igyekezett, mig Berka óvatosan az erdő szélén osont előre. Az éjszaka ugyancsak sötét volt — uj hold előtt lévén — a pénzügyőrök elvesztették egymást a szem elől. Ami ezután történt, arra az egyetlen tanú maga az áldozat lehetne. Valószínűleg úgy történt, hogy Szedlacsek rákiáltott a gyanús alakokra, mire azok sortiizzel fogadták. A lövéseket Berka halottá, futni •kezdett a hangok irányába s ismét megpillantotta Szedlacseket, aki a földön hasalt és éppen tölteni akart, midőn egy ismeretlen egyén hátulról leszúrta. Az egész dolog olyan megdöbbentő gyorsasággal történt, hogy Berkának már nem volt ideje társa segítségére sietni, hátrálni kezdett s ezután csak annyit sikerült megállapítani, hogy Szedlacseket az ismeretlen támadók magukkal cipelték. Néhány pillanat múlva már csak a gályák recsegése hallatszott, amerre a támadók eltűntek. Berka visszarohant Hímbe; alarmiroz- ta a csendőrséget, átkutatták a környéket, a támadóknak nyoma veszett, csak a helyszínen maradt vérfoltok tanúskodtak a gyilkoságról. A rendőrigazgatóság véleménye szerint Szedlacseket egy órai járásnyira hurcolták be a magyar területre s ott végeztek véle. A hull sorsát már tudjuk, a rendőrigazgatóság szerint a támadók magyar katonák lehettek. Hogy miért követték el tettüket, azt még homály fedi. Szedlacsek először volt szolgálaton e perényi szakaszon, igy személyes bosszúból elkövetett merényletről nem lehet szó. Szedlacsek meggyilkolásának további részletei felöl a még folyamatban levő vizsgálat fog érdekes részleteket közölni. A meggyilkolt őrmester temetése. Kassa, április, 14. (Saját tudósítónk íe- Iefonjelentése.) Szedlacsek őrmestert ma temették a cseh és szlovák közönség nagy részvéte mellett. Rendzavarás nern fordult elő. Klíma rendőrigazgató munkatársunk előtt kijelentette, hogy minden rendzavarsát megakadályoz. ©©O0©©9®©99©ÖÖ©Ö«®ö®®0S©©©®e®©€MÍ' ioiiiisitej igaisága$ptgin!szfór szerepe a soheiaia-banirass. Prága, április 14. Hivatalosan jelentik: Doláuszkyt mint brünni ügyvédet az 1921. évi közgyűlésen a bank morvaországi érdekeltségére való tekintettel a Bohe- mia-bank igazgatóságába választották. Mint uj tagot 1921 julius 30-án vezették be a cégjegyzékbe. 1921 szeptember 27-én, tehát két hónappal később, Dolánszkyt meghívták Benes kabinetjébe, mire ő, amint az alkotmánytörvény elöirja, lemondott igazgatósági tagságáról és személyesen elbúcsúzott a banktól. Ettől az időtől kezdve nem vett részt a bank igazgatásában, nem gyakorolt befolyást annak határozataira és azt nem is érvényesíthette. Az igazgatóság tagjainak az igazgatóság újjászervezése után bekövetkezett tömeges lemondását, valamint az uj igazgatóság megalakulását keresztülvezették a cégjegyzékben. A már előbb lemondott igazságiigyminiszter tagságának törlése azonban nem következett be. A megindított vizsgálat fogja megmutatni, hogy kit terhel elnézés vagy mulasztás. A svéd kormányválság. Stockholm, április 14. (Havas.) A király ma reggel viszaérkezett és tanácskozást folytatott a képviselüház és a szenátus elnökeivel a kormányválságról. • BBBBHMBanaM^oEiBnBaKBnnBnBnMBBBBanHMBBBiEMnussaHnEsnaasaeHnnBanDBBHaa sn saau5iü!S!flnB«!HaHiSB3S sasé Pillanatnyi fölvétel hiras emberekről, a Rih'ssállö ialliSban. Barkéwé — Chélardné as2staiaa — A Prágai Magyar Hirlap eredeti riportja. — ' Budapest, április közepe. A takarítónők serényen mossák, törlik a finom re zvere t tel keretezett üvegajtókat, melyeknek faragott rézkilmcsei mögött a „Ped- lo.w-sizegények44 érdes kezel kikoptatták az üveget két hosszú év alatt. ' Fürge szobalányok megöntözik a márvány kályih a mellett is csodálatosan zöldelő „.délszakit44, eligazgatják a díszedényeket, a linói eumimial bevont asztalra olcsó pléhtányé- 'rokat dobnak. A portások nyugodtak és hallgatagok, Imint egykor, boldogabb időiben a bécsi udvar fagyos mosolyai lakájai Hiszen csak tiz óra! Ki kel föl ilyen korán, ki jön ilyenkor az elegáns Ritz pazar kis termeibe? ...Máir síziáíilingóiznak a hallban. Bizonyosan Marczinkó plébános kéregétől, de lázért olyan nyugodtan süppednek be a bár- isony fotelekbe újságot olvasni, mintha tanácskozásra hívott bankárok lennének. Bánják is őík, hogy >a takarító személyzet ide-oda szaladgál, hogy a dunai oldalról szél fütyül be a nyitva hagyott üvegajtókon át! Igazi pesti flegma jellemzi őket. , Egy ügynök szalad ki a reggelizőből:, miután az egyik írakkos pincér rásegítette régi felöltőjét, öntelten nevet, hogy kiszolgáltatta magát egy előkelő helyen, mielőtt a kevésbé előkelő helyeken ki fogják dobni az ajtón reggeltől napestig. A börzkinerek iis locamimogmak a hotel- lépcsőn. Szájukban okvetlenül szivar. Közönyös arcot vágnak, mintha észre se vennék, hogy a portások elfelejtenek köszönni... Egy cin ege termetű, fiatal nőeske tipeg magassarku topánban, valamelyik — ki tudja melyik — szobából libbent ki egy perccel előbb; szigorúan angolos ruhája csak térdig födi vékonyka lábszárait, terebélyes francia kalapja széle viszont váltig lekonyul, hogy árnyékba boritsa pikáns kis arcát, melyet orra tövéig egy széles boa is igyekszik elrejteni — mig .az utcáira ér. Mindenki úgy tesz, míintiha nem látná, pedig még a hátsó termek takarítónői is át- pillamtamak egymásra, mikor átmegy a halion. Egyszerre hangos zsivaj lepi el az egész hotelt. Berkó D. Gézámé, a Horthyékkal lefoto- grafált amerikai szerkesztő felesége toppant be egy angol barátnőjével. Velük van Kende Géza is, aki asztaltól asztalhoz szaladgál; kiderül, hogy mindenkit ismer, mindenre emlékszik, mindenkihez van egy nyájas szava, de csak egy, mert a másikat már esetleg angolul vagy németül intézi egy más valakihez. Még a levélül ondó is Kendét keresi. Bérkéné megbízza, hogy szerezzen neki egy olyan utikosarat, melyet Szászy államtitkár ajánlott a hajón. Fegyemcek csinálják és olcsó. — Azonnal megmondja, hol kapni efféle kosarat! — parancsol rá Kende tréfásan egy mellette ülő magyar hölgyre. — Maga újságíró, magának mindenről kiéli tudni! Berkóné félvállra csapja- milliókat érő bundagalliérját és szép nyakát kinyújtva, várak ozás teljesen nfz a másikra. — M'iindent tudok, Szerkesztő ur — felel a hölgy —, csak azt az egyet nem, lilái4 istennek, hol adják a kosarat. Mert azt még sohase kaptam. Kende agy tesz, mintha nem hallaná. Berkóné nevetve elfordul,, csak elegáns barettjének csionttollai ragyognak az ablaküveg tükrében; már kil.ibbent, már autóban is ül. Már nyoma sincs a hotelben, de Kende még mindig tudakozódik a kosár felöl. A portásoknak, az újságíróié kisasszonyának, a pincéreknek is híven elbeszéli, hogy ,a íe- gyenckosár, melyről Szászy államtitkár ur Öméltósága beszélt Berkóné őnagyságának... Nézik a teliefőnkönyvet, végül belenyugszik a vakok kosarábaEzalatt berohan eg;y hölgy és nyílegyenest a jóságos Marczinkó plébánost rohanja meg. Hadarva, futástól kifulladva beszéli, hogy ketten menekültek a nővérével, mindegyiküknek négy gyereke van és segítség kellene, segítség!... Már megint Kende Géza hangja rendül föl szokott nyájas-haragos ionjában: — Plébános ur, kénem, fáradjon a szomszéd asztalhoz, mert muszáj e4 kicsit káromkodni, azt a békés isteinfáját... Maga előtt nem merek káromkodni... — Ne isi! Dehát a nők előtt szabad? — fedd! kérlelhetetlenül a derék pap. — Bánom is én a nőket! — Nia na! Marczinkó Kende háta mögé néz erősen. Kende észreveszi, hogy mögötte egy hölgy ül- A plébános kisegíti zavarából: — Nagyságod, ugy-e bár, nem hallotta? — Nem, nem — erősködik :a hölgy udvariasan és most már visszasapad elpirult arca. — Mondtam, hogy nem hallotta — felel Kende és cigarettával kínálja. Mindjárt meg is barátkozik vele; egy pillanatra. Kissé elörenyujtott nyakkal egy nagyon előkelőnek látszó ur megy le a lépcsőn a kijárat felé, nagyokat lép, zajtalanul, könnyedén, észrevétlenül igyekszik kifelé. De minden portás észreveszi, egyszerre futnak a kijárathoz. bár mérsékelt mozdulatokkal, fejüket mellűig lekonyitjlák, mint egykor az udvari lakájok a fejedelmi urak előtt: — Bonj our monsaieur le compte! — Bomjour monsieur le compte GMgny! Békebeli előkelőségekhez, egykori „incognito44 főhercegekhez szokott lakájmodo- ru'k .egyszerre kitör belőlük, szinte megszagolják, megérzik róla az „urat44, csalhatatlan ösztönnel és sietnek kiszolgálná. — Est ce qu‘11 y'eu a peut-étre? — kérdi egy hölgy, aki egyszerre benn termett a hallban fiatal kísérőjével. Minden pincért felzavar, minden asztalt megnéz a lengne t-t éjén át és egyre kérdezősködik : — Cecil? Est ceci? A!őrs ceci peut-étre. — O'ui, oni madame Qbélard — felei udvariasan a pincér a híres francia kereskedelmi kamarai attaché feleségének. — Ceci sera bon peut-étre, n‘est ce pás? — Oh oui madame — felel a kísérő— Pour cinqu personnes á 5 heures — magyaráz még az asszony és nyugodtan kifelé megy. Még Kende Géza is elhallgatott, mig a francia nő beszélt. De madame Chélard ügyet se vet senkire, észre se látszik venni a köszönéseket, megvan, amfiért jött, az asztal, 5 órára, öt személyre, más nem érdekli. Erős, határozott, csaknem nehézkes lépésekkel távozik... — y —n.
