Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-14 / 85. (238.) szám

A községi választások. (p.) Losonc, április 13. Hosszú id)ö múltán — már évek teltek el — ismét kóimtóly formáiban merült fel a köz­ségi választások kérdése. Miniszteri nyilat­kozatok, hivatalos hírlapi közlések, zsupáni fogadkozások erős ügetik, hogy szeptember 15-ike és október 15-ike között egészen biz­tosan megtartják a községi választásokat­így igazán csak mérni habozás után me­rem papírra vetni azt az aggályomat, hogy mégsem lesznek meg a hirdetett időiben ezek a választások. Nem tudom ugyanis, hogy most, a védötörvény életbelépése után sza­bad-e egy szegény állampolgárnak kételkedő mié miniszterek, zsupánok és kormánylapok kijelentéseinek valódiságában? Szabad-e in­dokolni a kétkedést? Mégis csak meg kell próbálni. Talán szabad visszaemlékezni arra, toogy 1921 februárjának 27. napjára hivatalo­san kitűzték a községi választások idejét. Ez oly határozottsággal és komolysággal tör­tént, hogy amikor beléptünk február hónap­ba és még mindig mint a kormány megmá­síthatatlan elhatározása szerepelt a február 27-iki dátum, nekünk is eloszlott minden két­ségünk és megkezdtük a szervezkedést, ko­molyan hozzáláttunk az alkotmányos küzde­lemhez, kiadásaink is voltak. Egysemre vá­ratlanul a február 27-iki dátum elkezdett in­gadozni, eleinte csak egy rövid, márciusra szóló halasztásról beszéltek, azután egy szép napon egy nagyot zuhant s megjelent a meg nem felébb eshető hivatalos határozat. A községi választásokat 1921 szeptember hó 25-én fogják megtartani. Emlékszem a meg- okolásra: el kellett halasztani, mert az elő­készületi munkálatokat nem lehetett befejez­ni, azután meg a közigazgatási reform vég­rehajtására is várni kell; azt is mondták, hogy eleinte csak junius hónapra kívánják kitolni, mégis a szeptember hónapra való halasztást határozták el, nehogy a nép a vá­lasztásokban a mezei munka miatt akadá­lyozva legyen.. Természetesen hozzáfűzték azt is, de szeptemberben minden körülmé­nyek között meglesznek a választások. Szep­temberben már nem is tartották szükséges­nek azt, hogy indokoljanak. Egyszerűen nem rendelték el s azóta két év 'telt el s a kineve­zett vyboro'k rendületlenül tovább működ­nek. S minél inkább távolodott a közvéle­mény és a. nép akarata az 1920. évi törvény­hozói választások eredményétől és a parla­menti pártok számarányától, annál termé­szetesebbnek találták, hogy ne legyeinek községi választások. Tudom, nem illik ma ilyen régi dolgokat feleleveníteni és nem egészen lojális dolog ilyen előzményekre hivatkozni, de azért mégis megtettem, mert tisztázni akarom ma­gam az alól a vád alól, hogy könnyelműen vonom kétségbe az államférfim kijelentések komolyságát. Igaz, ma a helyzet más, mint volt 1921-ben — aminthogy mindig más a helyzet ma, mint volt tegnap —, a közigaz­gatási reformot végrehajtották, a városok ma már szerény kis községek, az önkor­mányzati testületeknek hatásköre erősen megcsappant. Dehát szeptember 15-ike messze van s addig mennyf»indok és ürügy adódik majd, amelyek a kormányt arra kényszerítik, hogy nagy szívfájdalmak kö­zött a már kitűzött terminust megint levegye a napirendről. Mindezt tehát én nem „ellenzéki viszke- tegböl“, vagy — amint rólam már többször elmondották és megírták — azért írom, mert minidig aknamunkát végzek és örömöm telik a hatóságok tekintélyének a rombolásában, de mert komoly meggyőződéseim, hogy, ha a kormány szabadon dönthet ebben a kér­désiben, úgy nem fogja megtartani sem szep­temberben, sem októberben, sem később belátható időn belül a választásokat. Remélem azonban, hogy a kormánynak nem fog módjában áldani, tovább is kineve­zett vyborokkal dolgozni és a választásokat újból a végtelenbe kitolni. Nem fogják ezt megengedni a belpolitikai viszonyok. A neim szűnő, de folyton növekvő gazdasági válság, a községek háztartásának teljes len omlása, a közigazgatással való általános elégedetlen- kéig a nép elkeseredését a végsőkig fokozza. IE hangulattal szemben aligha lesz a kor- (nánynak elegendő ereje, hogy azzal szembe­helyezkedjék és továbbra is megakadályoz­na a nép akaratának megnyilvánulását. Ki­felé sem lehet már sokáig ezt a játékot foly­tatni, állandóan hirdetni a demokráciát és a Szabadságot, amint ez állam minden intézmé­nyéinek a fundamentumát és fentartani egy •rendszert, amely tagadása a demokráciának fés szabadságnak. Nem lehet elhitetni, hogy (önkormányzat van ott, ahol az önkormány- (zati testületek tagjait a hatóságok nevezik ki, I Nekünk készülnünk kell- a választásokra! lAzoknak eredménye fontos jelentőséggel fog bármi a mi jövömfcre. Ha a községi választá­sok eredménye a mostani kormányzati rend- íszeír ellen nyilatkozik meg, úgy ez a rend­szer megbukott. Ennek a rendszernek a bu­kása — bármilyen következzék utána, rosz- iszaib-b a mostaninál nem lehet — igy köze­lebb visz minket a magunk elé tűzött cé­lokhoz. < A köztársaság első kormányát a cseh- országi községi választások buktatták meg. £ választásoknál a szociáldemokrata párt nyomult előre és ennek folyományaként kénytelen volt a polgári párti Kiramár mi­niszterelnöki székét átadni a szociáldemo­Párls, április 13. (Saját tudósítónkból.) A Matin egy jóvátétel! tervezetet közöl, melyet ál­lítólag a francia—belga konferencián tárgyaltak meg és amelynek programja így foglalható össze: A német adósság összege theoretikusan 132 mil­liárd aranymárkában állapittatlk meg, de a gya­korlatban csökkenés áll be. Franciaország meg­kapja az A és B kategóriához tartozó kötelezvé­nyekből a 25 milliárdot az elpusztított területek újjáépítésére. Ehhez jön 14 milliárd a jugoszláviai és romániai újjáépítésre, a belga prioritásra és a megszállási költségekre. Ezt a negyven milliárdot tiz esztendő aiatt nemzetközi kölcsön utján kel! fedezni. Az egész összeg 50 milliárdot tesz kJ. A Pár is, április 13. Jaspar és Theunis ma délben egy órakor megérkeztek. Megérkezé­sük után Poincaré látta őket vendégül. Ez­után megkezdődött a konferencia, amelyen Le Trocqueur, Maginott, Delasteyrie és Rey- bel vesznek részt. A konferenciával a reggeli lapok behatóan foglalkoznak. Az Echo de Pa­ris szerint a konferenciának nincs hivatalos tárgysorozata, de bizonyos az, hogy azon oly rendszabályokat fognak megbeszélni, knata Tusátrnak. Elsőrangú politikai érdekünk ■tehát, hogy e választások meglegyenek és •azokban mi teljes erővel, felkészültséggel •résztveh-essünk. De szükebb otthonunknak, városaink­nak, községeinknek is vitális érdeke, hogy e választások eredménye a mi embereinknek döntő szerepet adjon a község összes ügyei­nek elintézésében. A község vagyonát, de egyúttal saját mágiám vagy ormukat és tisztes­séges megélhetésünket védelmezzük, amikor •résztvesizünk a választásokban és teljes oda­adással harcolunk -azért, hogy a mi embe­reink kapjanak helyet a képviselőtestületek­ben, Áztok, akik nem tegnap jöttek, de holnap is, meg évek múltán is ott akarnak maradni s a-zt akarják, hogy gyermekeik is ott éljenek. A szervezkedéssel nem szabad késni. Ne feledjük ©1, hogy a kormány -meglepetésekkel szokott dolgozni- Hátha ez egyszer változtat a szokásán és nem halaszt, hanem váratlanul rövid időre tűzi a választás .napját? A szer­vezkedés hosszú időt és alapos munkát igé­nyel. Nem szabad, hogy csak egy község is szervezetlen legyen a választás napján. Min­den- polgárnak tudnia kell, milyen kérdéseket dönt el ez a választás. Innen intézzük a felhívást az egész ma­gyar közönséghez: készüljön mindenki a községi választásokra! A központi szerveze­tek gondoskodjanak, hogy minden községben ismerjék a választási törvények minden ren- aVcezéséi, minden magyar polgár ismerje kötelességét és jogait. Osak igy érhetünk el eredményt, igy érhetjük el azt, hogy e vá­lasztások utján jobb sorsot küldjünk ki ma­gunknak. hátralevő tíz ínilliárdra, amely Angliára esnék, Németországnak haladék adható, ha Anglia bele­egyezik. Ezzel szemben Németország köteles len­ne <q Anglia által Amerikának fizetendő hadiadós- sági részleteket — évente 3300—600 millió arany márkát megfizetni. A C kategóriába tartozó köt­vényeket a szövetségközi adósságok kölcsönös kiegyenlítésére használnák föl. Mivel Franciaor­szág részesedési igénye sokkal magasabb, mint az adóssága, Németország köteles tartósan bá- nyakocessziókat biztosítani. A megszállási határ­idő letelte után a Rajnavidékét ellenőrzés alá he­lyezik és a stratégiailag fontos pontokat tartósan meg kell szállni. amelyek útiján a szén és koksz lefoglalását fokozni lehet. Meg fogják tárgyalni az elosz­tási kulcsot is, továbbá a megszállási költsé­geknek az egyes államokra eső részét. A Ma-, tin a konferenciáról Írva közli a lapunk más helyén ismertetett francia jóvátételi tervet s megjegyzi, hogy a francia szakértők és a Loucheur javaslatai között differenciák van­nak. körökben kijelentik, hogy semmit sem tud­nak arról, hogy Klotz Londonban tartózko­dott. Klotz ma reggel elutazott Londonból. Paris, április 13. (Havas.) Lap jelentések szerint Klotz volt pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy angliai utjának semmi hivatalos vagy félhivatalos jelleige nem volt. London, április 12. A francia követ ma találkozik Bonar LawvaJ. Anglia kereskedelme Németországban London, április 12. Az alsóháziban több kép­viselő szóba hoztta a Rajna vidéken az amgroB ke­reskedőkkel szemben foilyta-tott eljárásit. A keres­kedelmi hivatal elnöke Philip Uoyd Greame vála­szában utalt -azokra az engedményekre, melyeket a franciáik az angol kereskedelem érdekében a Ruhxvidékem tettek és k£jelentette, hogy a fran­ciáik egyetértenek aazial, hogy a megszáloitt te­rületen ugyanazok a rendelkezések és iilletékkö- iteleze<tts)ége'k alkalmaztassanak, amelyek a meg­szállás előtt voltak szokásban. Hozzájárultak a franciák ahhoz, hogy azok az áruk, melyeket a miegnemiszálilott Németországbóü a megszállott te­rületre és Angliába szóililtiamak, a megszálloitt te­rületen minden illeték alól mentesek. Ez az eljá­rás te bizonyltja, hagy a franciák nem kívánják azt, hogy az angol kereskedelem akadályoztassak, de hiajiiandók az angol kereskedelemnek Németor­szágban méltányos könnyebbségeket biztosrtanl Anglia érdekében át, amennyire csak lehetséges, szövetségeseivel együttműködni. Az angol keres­kedelmet a megszállott területen nem a francia, d-e a német kormány akadályozza, mert elutasí­totta áffi-ampoilgáráülik kiviteli engedélyek iránti kérelmét. Megszállások-letartóztatások­kiutasitások Bochum, április 12. (W-olff.) A franciák állítólag egy megtagadott rekviziciós pa­rancs miatt megszállották a városházát és a városi igazgatási épületeket. A hivatalnoko­kat elűzték. Hornéban is megszállották a vá­rosházát. A Rochumban megjelenő West- fáhlische Volkszeitungot nyolc napra be­tiltották. Köln, április 12. (Wolff.) Neussban laká­saikból harminchat vasutascsaládot űztek el. Stolbergben 20 szolgálati lakást a főpályaud­varon kiürítettek. Hasonló intézkedést tettek öt tisztviselőre nézve Hönningenben. Berlin, április 13. A Vőssische Zeitung koblenzi jelentése szerint Brand dr. koblenzi kormánybiztost lakásán a franciák letartóz­tatták és kiutasították. Német tiltakozás Berlin, április 13. (Wolff.) A párisi német ügyvivő utasítást kapott, hogy terjesszen a francia kormány elé tiltakozó jegyzéket Giesbert volt birodalmi postaügyi miniszter, Stergerwald volt porosz miniszterelnök és Hamm államtitkár letartóztatása miatt. Olasz munkástiltakozás a franciák ellen Róma, április 12. Az olasz munkások szervezete tiltakozó táviratot intézett Poin- caréhoz a német munkások katonai megtá- madtatása miatt 100 cseh-szi. koronáén fizettek ma, április 13-án: Zürichben(-rikör)l 6*41 svájci frankot Budapesten 13400.— magyar koronát Bécsben 212500.— osztrák koronát Berlinben 62950.— német márkát A MnéranasÉ szocfiúldcsinolttrafálc €ai«rfiw sno.lfttiilc4M Berlin, április 12. A szociáldemokraták parlamenti kőnyomatosa hosszabb fejtege­tésben ir arról, hogy nem állhat meg az a föl evés, hogy egy esetleges német akciót fran­cia részről úgy intéznek el, mint a párisi konferencia alkalmával a német javaslatot. A német nép jelentős része komoly aktiy politikát követel a birodalmi kormánytól. Ezt a kö­ve jelest a kabinet tagjainak egy része és a birodalmi gyűlés mértékadó tagjai is oszt­ják. Csak a német nemzetiek kívánják a védelmi harcot az összeomlásig. Bizonyos az, hogy Németország jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy többet, vagy csak azt is föl­ajánlja, ami a párisi konferencián előterjesztett javaslatnak megfelel. Mégis abban a hely­zetben van Németország, hogy megmondhatja, mi az, amit a francia—belga Ruhr-akcióná! szenvedett veszteségeket tekintetbe véve, nyújthat. Ezt meg kell mondani. Páris, április 13. Klotz, Clemenceau kabi­netjének volt pénzügyminisztere Londonban tartózkodott. A Havas-ügynökség jelentése szerint ottartózkodását az újságírók csak utolsó nap fedezték föl. A lapok Klotz londoni tartózkodását élénken kommentálják és ösz- szefiiggésbe hozzák Loucheur londoni utazá­sával. Klotz állítólag hivatalos angol szemé­lyiségekkel folytatott tárgyalásokat. Ezek a hírek nincsenek megerősítve, sőt kormány­UJ francia jóvátétel! tervezet. — ........ —BBn—--------------­mm tmmm a Iranciabelga miniszteri Konferencia. Jjr ü. évfolyam 85. (238.) szám. Prájf3* szombat* 1923 április 14 A Sziovenszköl és Ruszlnszhól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkői szerkesztő: * Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. Loncbnwznak pária akadt

Next

/
Oldalképek
Tartalom