Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-06 / 78. (231.) szám

Péntek, április 6.

35

következőképpen véli megtalálni: A szabad- forgalomhoz való átmenetet az építkezés megindulásának kell megelőznie.

Az ellenzéki szónokok hangoztatták, j hogy az emelésnél bizonyos mértéket kell be-1 tartani, javasolták, hogy a lakások általános felszabadítását, amelyet a rendelet 1926-ra tervezete, tolják ki egy esztendővel és hasonlóképpen járjanak el a többi határidővel is. A lakbéreket csak progresszív utón lehet emelni. Az albérlőket a szabad felmondás biztosításával kiszolgáltatják az uzsorának. Hangoztatták, hogy a kereseti viszonyok nem tartanak lépést a drágasággal. A kormány a kivitellel eddig is nagymérvű drágulást okozott és ezt a lakbéremeléssel csak fokozza. Ugrón Gábor, Rassay Károly, Farkas István, Szabó Imre és Peycr Károly felszólalása után Eckhard Tibor helyeselte a népjóléti miniszter álláspontját. Kijelentette, hogy a szabad- forgalmat helyre kell állítani, sőt még messzebbmenő intézkedésekre Is szükség van. A főváros lakossága ma kényelmesen lakik. A lakásigények megszorításától eredményeket vár. Javasolja, hogy revideáljanak minden eddigi helyzetet, hogy ezáltal a fényűzés e!- kerülíessék. A lakbéreket a békeparitáshoz viszonyítva progressziven kel! megállapítani.- Ez főként az üzlethelyiségekre vonatkozik. A vitát ma délután folytatják.

A szocialisták és az emigráció

likvidálása

A szocialisták újabban az internálás elleni akcióval párhuzamosan a bécsi „emigránsok" hazatérése érdekében akarnak mozgalmat indítani, amire Csilléryék ellenmozgalommal felelnek. A kormány álláspontját ebben a kérdésben Bethlen István miniszterelnök annak idején világosan kifejtette, amikor ki jelen tétté, hogy „mindenki hazajöhet, aki a haza és a nemzet ellen nem vétett".

ftmildevlcz prelálas

CIDI3©$8ÍS©.

Moszkva, április 5.

A lengyel katolikus lelkészek ellen hozott ítéletet Oroszország különböző városainak lengyel kolóniáin élénken vitatják. A pé- tervári és moszkvai egyetemek nem szervezett lengyel diáksága határozati javaslatot fogadott el, amelyben helyeslik azokat az intézkedéseket, amelyek a katolikus papságnak oroszországi ellenforradalmi tevékenysége ellen irányulnak. Tegnap Char-kowban a nem szervezett lengyel munkások gyűlési tartottak, amelyen hasonló határozati javaslatot fogadtak el.A munkások a határozatban kifejezetten tiltakoznak az ellen, hogy a külföld a szovjetköztársaság legfelsőbb bíróságának eljárásába beleavatkozzék. (A tendenciózus jelentésben foglalt adatok egyedüli magyarázata az, hogy az oroszországi lenemlék maradt reánk, fia valaki az ő küzdelmeiket, merész útjaikat és életmódjukat egykoron papírra vetette volna, írását néprajzi és művelődéstörténeti íróink manapság bibliaként forgatnák. Amikor jómagunk is ilyen följegyzések után kutattunk, a győri káptalannak 1611-ben kelt vallatólevelére bukkantunk. Ez a tanúvallomás a régi magyar tőzsér életére nézve megbecsülhetetlen adatokkal szolgál s mivel az efféle följegyzés ritkaságszámba megy, elmondjuk, hogy mi mindent találtunk benne.

Mészáros Ambrus egykoron szegény futott ember volt, de becsületes munkájával pénzt és házközbeli javakat szerzett s mikor a tőzsérséget kitanulta, a győri marhakeres- kedők céhébe magát béadta. Régi magyar szokás szerint a céhbeadáskor az uj mesternek a céh javára bizonyos összeget kellett fizetnie; ezt akkor „körösztölőpénznek", magát a céhbefogadást pedig „megkeresztelés- nek" hívták. Aki a megkeresztelésen szerencsésen túlesett, arról azt mondták, hogy megváltozott. Ilyen megváltozott tőzsér lett Mészáros Ambrus uram is; azontúl egy kereseten lévő cimboráival komplárságra marhát vett s a kereskedésre kijárt. Az 1611. évben több társával együtt a váci sokadalomra. is fölment s miután itt jó vásárt csaptak, a tőzsérek a korcsmának indultak. A vén cözsé- rek itt nagyon megborosodtak s mivel már a mesterkeszkenőjükre sem kaptak bort, bor- ittukban elhatározták, hogy az ifjú Mészáros Ambrust újból megkeresztelik, mert „ez uj császár idejében minden embert meg kel! körös ztöl ni! “ Mészáros Ambrus magyar létére ugyan odaveté, h-Qgy „nem volna az király császár, hanem csak király!", de a megkeres zteléstől ez a kijelentés sem mentette meg. Hiába állította, Iicgy ő már Győrött megváltozott, a tőzsérek a rettegett Mészáros János parancsára megfogták Mészáros Ambrust s hátrakötvén kezeit, felkötözték, hogy kényszerítsék a körösztölőpénz meggyelek ki vannak szolgáltatva a szovjetkor- mány terrorjának. A szerk.)

London, április 5. Az angol közvéleményt nagyon kínosan érintette az a kihívás, amely a moszkvai kormánynak abban a jegyzékében jut kifejezésre, amelyben a két lelkész megkegyelmczését követelte. A szovjetkormány válaszában ugyanis kijelentette, hogy az angol jegyzéknek csak az a célja, hogy kémeket és árulókat védjen. Ezt a feleletei az angol sajtó egyöntetűen kihívásnak minősiti, amelyre angol részről erélyes lépésekkel kell felelni.

A kivégzés részletei.

Varsó, április 5. Még csak ma jutott nyilvánosságra Budkiewitz prelátus kivégzésének részelctei. A lapok jelentése szerint a kivégzés március 31-én délután négy órakor történt a Czerezwyczajka épület pincéiben. A halálraítéltet levezették a p'ncében, ahol a Czerezwyczajka egyik tagja revolverrel hátulról fejbelőtte a szerencsétlen prelátust. Budkiewitz holttestét ismeretlen helyre elszállították. Hir szerint a holttestet a Moszkva melletti Sokolniky nevű községben temették el.

A munkásság tiltakozása.

Varsóban tna valamennyi szociális szervezet egy közös felhívása jelent meg, amely a legélesebb módon elítéli a bolsevisták gyalázatos gyilkosságát. Varsóban, Krakkóban. Lenibcrgbcn, Poseubcn és Lengyelország valamennyi nagyobb városában ma reggel gyászmiséket mondtak a meggyilkolt ^prelá- tus lelkiüdvéért. Ma estére nagyobb utcai tüntetést rendeznek Varsóban a Budkiewitz kivégzése ellen való tiltakozás jeléül.

Lenibcrg, április 5. Az itteni lapok Row- nóból keltezett értesülése szerint a katolikus lelkészeknek Moszkvában való elítélésének Ilire, valamint a Tichon patriarcha ellen bejelentett pör az ukrán földmives lakosságnál a legnagyobb izgalmat keltette. Szovjct-Uk- rajna kisebb városaiban, kíi’önösen Winm- cán, Humánban és Kiew környékén a föld- míves lakosság hirteleuül a szovjettisztviselők ellen fordult és néhány helyiségben zsidó pogromokat rendeztek.

iSIBíaSfZiSlKÍ’iE

I kagdsm törvlnpzék iü€^iüpif§ii® a MMKttef a Htanasz telítse miatt

Prága, április 5.

Erűimből ma szomorú híradást kaptunk. A legfelsőbb törvényszék egy konkrét büntetőügyben ugyanis úgy Ítélt, hogy a Himnusznak, a magyar nemzet szent imádságának éneklése a Btk. 172. és 173. szakaszaiba ütköző izgatás. Az állam legfőbb bíróságának jogi fölfogásával, noha ez néze'ünk szerint tarthatatlan, pörbeszállni nem akarunk. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a legmagasabb birói fórum ítélete, amely a jövőben előreláthatóan irányítani fogja a joggyakorlatot, fájdalmas csalódást keltett bennünk.

Mi, magyarok, amikor a Himnuszt énekeljük, semmiféle hatalmasság ellen nem akarunk \ izgatni, hanem csak imádságos lélekkel fo-! hászkodunk Istenhez. A mi Himnuszunk nem j forradalmi Marseillaise, nem is tettre serkentő Wcmtt am Rhein, hanem egy sokat szenvedett nemzet alázatos zsolozsmája. A bíróság eltilthat attól, hogy nyilvánosan énekeljük Kölcsey fönséges dalát, de nem akadályozhatja meg, hogy lelkünk csöndes templomában, senkit sem zavarva és senkitől nem zavartatva, a jövőben is ez imádságban panaszoljuk föl bánatunkat.

A Himnusz beleütközik a Btk. 172. és 173. szakaszába. — Állami alkalmaztatás súlyosbító körülmény.

Brünn, április 5. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes a sziövneszkói magyarság előtt az a két év óta húzódó pör, amelyet több kassai lakos ellen indítottak azért, mert 1921 augusztus 20-án Szent István napján a kassai székesegyházban az istentisztelet befejezése után a magyar himnuszt elénekelték. Az ügyészség akkoriban a templomban megjelentek közül Szarvassy László dr. orvos Tárcsák Gusztáv. Bölim Rezső és Jaczkó Margit tanítónő ellen izgatás miatt vádat emelt. A kassai törvényszék valamennyi vádlottat azzal a megokolással, hogy Szlo- venszkón a magyar himnusz éneklése nincsen eltiltva, fölmentette a vád alól.

Az államügyész fölebbezése folytán a*

ügy a kassai ítélőtábla elé került, amely a törvényszék ítéletét teljes megokoiásáva! együtt helybenhagyta. A főügyész az ítéletnek Jaczkó Margitra vonatkozó része ellen semmiségi panasszal élt a brünni legfelsőbb bírósághoz, amelyben utalt arra, hogy Jaczkó Margit nem valíálos érzésből, hanem politikai okokból jelent meg a templomban és énekelte cl a himnuszt, mivel ő evangélikus vallása.

A legfelsőbb bíróság tegnap tárgyalta ezt az ügyet és a törvényszék, valamint a tábla ítéletét megsemmisítette és Jaczkó Margltot két heti állatnfogházra, kétszáz korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén pedig további tíz napi államfogházra

fizetésére. A nagyerejti legény felkötése nem ment könnyen, de ellentáííása társait rnég jobban feldühösítette.

A szegény vergődő és káromkodó Mészáros Ambrus védelmére csak egyetlen tőzsér társa, Nagy János mondott néhány szót. Arra kérte társait, hogy bocsássák el Mészáros Ambrust s hogy törvénnyel lássák meg a körösztölés dolgát; de biz senki sem hallgatott rá. Mészáros Ambrus addig függött, míg a kívánt körösztölőpénzt újra le nem tette.

Az igaztalanul megkiiiozott ember nem gondok bosszúra, csak az bántotta öt, hogy társai nem hitték el már Győrben megesett megkereszieltetését. Panaszkodott is emiatt. „Te jól tudod.— mondá György Miklósnak — hogy én emiekelőtte is megváltoztam négy magyar forinton az szokás szerint való tőzsérkörösztöléstől, , de mind Mészáros János dolga, hogy ergemet most ismét három forintra körösztöltek; ha hazamehetünk Győrre, panaszt teszek bíró uramnak." „Ha ott lettem volna — feleié erre György Miklós —, megoltalmaztalak volna, mert jól emlékszem felőle, hogy megváltoztál, nem is ködőit volna bántaniuk-"

Néhány nappal az eset után a győri tőzsérek Becsbe készültek, hogy ott ökreiket megürüljük. A derekas sokadalomra Mészáros Ambrusnak is fel kellett mennie. Azonban a felakasztás óta torka rettentően fájt s igy a hosszú úttól vonogatta magát. Társa, Öodó Mihály, váltig biztatta őt hogy csak Induljon, mert a marhának teléhez társ volna. „Ha ti az én nyavalyámat tudnátok — teleiéi Mészáros Ambrus —. nem k-üideuétek etige- met. ría szintén elmegyek is, nem reményiéin hazajövetelemet; csak én érzem, én tudom az én■ nyavalyámat; még az nyálamat is alig nyelhetem el!"

Társai rábeszélésére mégis utrakelt. A tőzsérek az akkori szokás szerint nem a marhákkal mentek a vásárrá. A lábas jószágot lovászaitokkal és a botoslegényekkel jó előre küldték, ők maguk, szekereken indultak Bécsbe. Az indulás előtt egymás közt bírót választanak, hogy az esetleges kárvallást közönségessé tennék. Mészáros Ambrus felkeress kocsiján harmadmagával indult Bécsbe. A kocsira elegendő szín-szalonnát, kenyeret és egy karikafa bort tevének s miután a gazda a tengely rakoncáját, a rúd förgetyűjét, aztán a késeiét, meg az is áfát renábe- hozta, jól felfegyverkezve útnak indultak. Útjuk Becsig elég szerencsés volt; mindössze csak néminemű német katonákkal találkoztak, akiket a tőzsérek módja szerint hamarosan' eligazítottak. A pénteki bécsi sokada- lom is jól sikerült, de amikor a vásár másnapra haladt, a szegény Mészáros Ambrus már alig bírt magával; tűrhetetlen fájdalom és égető szomjúság kínozta. Amíg társai a hajtők csárdáiban a csaprugó legényekkel a köszönő poharakat forgatták, ő a vásártéren bocsolyá-zotb Majd egy garágya alá vonta magát és ott hörgőit. Fájdalma elviselhetetlenné lévén, tőzsérervosságot próbált; disz- nóvá’yut hozatott és „hasra íekitvék s az torkát háromszor hozzátörülte a végre, hogy az torka fájása elmúljék."

A vásár be végezte vei tőzsér eink hazafelé tartottak. A szerencsétlen Mészáros Ambrus egy szekérre került kínzójával: Mészáros Jánossal, aki öt Vácon felköttette. Az egész utón egyetlen panasz-szó sem esett ajkán kínzója ellen, csak fájdalmai és szomjúsága miatt panaszkodott. Amikor Bruckba érkeztek. Mészáros Ambrus egy itce bort töltetett magának, azzal a szándékkal, hogy megigya. Be már a bort sem bírta lenyelni. Ott aztán köntösét feje alá takarta, hanyatt feküvék és erősen hörgött. A ház asszonya véletlenül odajővén, megkérdő, hogy mi nyavalyája van e magyarnak? Mikor felvilágosították öt, hogy „a torkát fájlalja", a jó asz- szony így szólott' „Netalán az nyakcsapja szállott le, csak az hüvelykét meghajtván,

Ítélte el. Az ítélet megokolása a következőképpen hangzik:

A magyar himnusz éneklése tüntetés volt. A magyar himnusz ugyanis arra kéri az Jstent, hogy a magyart óvja meg ellenségeitől. Már pedig Kassán a magyarnak nem lehet más ellensége, mint a cseh-szlovák. A himnusz eléneklése nemcsak a Btk. 172. szakaszába ütköző izgatás ismérveit fogfaíja át, hanem bc'eiitközik a Btk. 173. szakaszában meghatározott államellenes izgatás kritériumaiba is. Ezt tudnia kellett volna Jaczkó Margitnak. A bíróság súlyosbító körülménynek vette, hogy Jaczkó Margit az állam szolgálatában áll.

Róma, április 5. Tegnap félhivatalos jegyzéket tettek közzé, amely szerint lord Garzon, Bar- rére és óarroni marquese, akik az első Inasaiméi békekonferencián az angol, francia és olasz fő- delegátusok voltak, az ui békekonferencián egyelőre nem vesznek részt Mindenekelőtt bevárják, vájjon az április 15-én Lausanneban összeülő bizottság meg tud-e egyezni a gazdasági és jog5 kérdésekben és különösen a jóvátétel problémájú tekintetében. A római iapűn nagykövet valószínűen elnöke lesz az uj konferencia iapán küldöttségének. a londoni japán nagykövet Havasin Maron pedig csak akkor megy Svájcba, ha a béke- szerződést aláírták.

Vemzelos az ni keleti konferencia egyik delegátusa

Athén, április 5. A görög kormány az uj keleti konferenciára Venizelost és Cacla- manost küldi ki delegátusok gyanánt- A mcssuli petróleum-források

Paris, április 5. (Saját tudósítónk jelentéssé.) Amint a Mátra jelenti, Ghester amerikai tengernagy, aki évekkel ezelőtt koncessziót kapott a mos suli petróleutiiforrások kiaknázására, a szerződést a nemzetgyűlés -elé terjesztette jóváhagyás céljából. A szerződés egy vasúti vona1, valamint egy kikötő építését is kilátásba helyezi. Abban az esetben, ha a nemzetgyűlés jóváhagyja az engedélyt, akkor ez Anglia vereségét jelents. Az amerikai érdekeltek kijelentették, hogy a koncesszió jóváhagyása esetén ■modernül, fölépítik Atigórát.

Az uí torok választói i$g.

Konstantinápoly, április 4. A kant u ra eV határozta, hogy azonnali érvénnyel megváltoztatja a választói jogról szóló törvényt. Az uj törvény értelmében minden húszezer választó után egy képviselő kerül a kamarába. Eddig ötvenezer választóra esett egy mandátum.

Londos:, ápirlis 5. A Times lamsuintmápolyi. levelezője közli, hogy a kamara síitái elfogadott uj török választójogi törvény mindazoknak a férháromszor harapja meg az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében; az haját fölösleg megvouogassa!" A jó asszony mindjárt meg is mutatta, miként kell ezt a betegnek megtennie. Mészáros Ambrus követte a jó tanácsot, de biz az nem enyhítette fájdalmát.. Páodoríná! ismét a szomjúság juta Mészáros Ambrusra .és torkát is erősen fájlalván, nagy nehezen néhány csöpp vizet nyelt. Hogy Czondoriba érének, Mészáros Ambrus felugrott cs társaihoz igy szólott: „Semmi úttal tovább az kocsin nem mehetek; mert el- íuMadok az nagy hóvség m.iá!" Levővé ott mentéjét és kardiát, a falu felé tartott. Társai nem akarták őt az idegenben hagyni- Még Mészáros János is könyörgésre fogta a dolgot. „Jere — monda neki — csak Óvárig is. ott borbélyok vannak, netalán inkább segíthetnek torkodnak; ne maradj itt ez idegen helyen!" A kérlelő szóra Ambrus mit sem felelt, hátára vetvén mentéjét, a falu első házába bement. A ház urai szívesen fogadták a beteg magyart s baja felöl kérdezték. „Az én torkom igen fáj — monda Ambrus — és ha segítségre való orvosságot nem találunk: meg kell miatta halnom!" A háziak szolgáltak is neki mindennel, de baja csak nem javult. Nagy kinok között hörögni és fuldokolni kezdett. A ház népe erre mindenáron ki akarta belőle venni, hogy ki okozta baját. Mészáros Ambrus egy hanggal sem árulta el. Szombaton estvére kelve ért a faluba s mikor gazdái vasárnap reggel utána néztek, szegény Mészáros Ambrus már halott volt, Győrben mondott jóslata tehát beteljesült. Szülőföldjét nem látta többé. Elegendő pénz lévén nála, a falubeliek tisztességesen eltemették . Még szerencse, hogy a faluban érte öt a halál, mert ha útközben esik meg a báj. alighanem a vad madarak gyomra lett volna koporsója. A tőzsérek között az ilyen temetés is gyakori volt.