Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-05 / 77. (230.) szám

S^(WJfa<Wűi7fÍREvp

3

Kisért a vérvád Kassán és környékén.

Egy cseh “Szlovák őrmester és egy vénieány rémrneséi. — A remdőrlgazgaíóság erélyesen nyomozza a hírek terjesztőit.

Kassa, április 4.

(Saját tudósítónktól.) A húsvéti ünnepek alatt titokzatos hírek terjedtek el Kassa környékén. A városba érkező falusiak körében egyebet sem hallott az ember, mint a „lesak- terolt“ fiatal leányról, akit válogatott kinzá- sok között öltek meg szeffard-zsidók. A rejtélyes hír mindjobban terjedt, a mende-mon- dából valóságos legendakor támadt. Nem csoda tehát, hogy a kassai zsidó polgárság akciót indított, hogy a babonás hirterjesztők- nek nyomára akadjanak, mivel félő volt — különösen a faluhelyeken —, hegy a vérvád meséitől fölizgatott nép olyan kilengésekre ragadtatja magát, melyek a közbéke érdekében csöppet sem kívánatosak.

Kiima dr. min. tanácsos, kassai rendőrigazgató Tverdy dr. rendőrfelügyelőt bízta meg, hogy a vérvádmesék ügyében széleskörű vizsgálatot indítson. A detektívek egész raja szállott ki ia falvakba s Kassán is megindult a nyomozás az után, hogy kik terjesztik e hireket s honnan erednek azok.

A vizsgálatnak rövid idő alatt eredményei mutatkoztak. A rendőrség megállapította, hogy e hírek kassai terjesztője a többi között egy cseh-szlovák őrmester, aki a rendőrség előtt tett vallomásában a következőket mondja:

— Falusi emberektől hallottam a piacon:

I. M. kassavidéki gazdálkodó a nagyhét szerdáján elküldötte 18 eves viruló leányát a korcsmába dohányért. A leány elment, de csakhamar visszaérkezett, hogy a zsidó korcsmárosnak nincsen dohánya. Az öreg erre másodszor is elküldte a leányt, aki ekkor szeretőjével találkozott s ez egész a korcsma udvaráig elkísérte. A leány bement az épületbe. Eltelt egy félóra, egy óra és nem jelentkezett. A legény elunta a várakozást, bement a korcsmába, ahol az első szobában három zsidó vénasszonyt talált.

— Láttátok bejönni a szeretőmet? — kérdezte a fiú.

— Ide egyáltalában nem jött be senki, — felelték a vénasszonyok.

— A legény meglepődött a különösnek -tetsző válaszon. Visszasietett a faluba s egy sereg pajtásával tért vissza. Behatoltak a korcsmába, vallatóra fogták a vénasszonyokat, akik hosszas ütlegelés után bevallották, hogy a leány a pincében van elrejtve.

— A legények azonnal a pincéhez rohantak. Az ajtónál őrködő egyik saktert félreta- szitva, lenyomultak a lépcsőkön. A pince mélyén kísérteties látvány tárult szemeik elé. A sötét helyiség közepén, fekete lepellel

mikor tudjuk, hogy annak, aki mondta, mi tettük árvákká az ártatlan gyerekeit?

— Bizony-bizony: szegény árvákkal mi lészen? Három gyerek sir az agyonlőtt'Koszó Gábor után; a legidősebb nyolc, a legifjabb tán három éves. Ezekkel mi lészen? Anyjuk gyámoltalan, tehetetlen, mint a legtöbb asz- szonyféíe és eröskezü rérfirokona nincsen. A sógora, Koszó István? Eizüillött ember az; hogy bírná az három gyereknek gondját viselni?

— El fognak pusztulni azok a gyermekek. Éhezni fognak, rongyosak lesznek, télen megveszi őket az Isten hidege és egy-két esztendő múlva a föld alatt lesz mind a három. De ha meg is maradnak: akkor is vájjon mi lesz belőlük? Drávaszer szegény falu, nem bír dolgozni akaró kéznek munkát adni. Tehát el fognak széledni, ki ebbe, ki abba a környékbeli rác vagy horvát faluba, rácok és horvátok közé, szolgának, pásztornak, minek. Ott azután meg fognak ragadni és ők is rácokká, horvátokká lesznek.

Horvátokká lesznek! Becsületes magyar lelkét mélv fájdalom töltötte el, ezekre gondolván- Az alsóbbrendű, kisebb műveltségű embernek kevés érzéke van az ilyesmik iránt, de azért Sátoros Nagy Imre mindig nagy szomorúsággal látta azt a rettenetes pusztítást, amit a magyarság rovására a környékbeli horvát falvak müveitek. Tele vannak ' azok elhorváto-sodott magyarokkal. Akik otthon meg nem é'hetvén, már kicsi korukban idegenbe szakadtak s ott talán azt is elfelejtették, hogy van-e magyar a világon? Csak a nevük őrizte meg, hogy valamikor a mieink voltak: Viski, Halmos, Kolompár.

Berki. Gyúró Viski, Pásó Kolompár; bizony elszomorodik ezen az egyszerű csendőr is, nemcsak a müveit, nemzete jövőjére gondoló m agyar.

— És most úgy lehet — szőtte gondolatait Sátoros Nagy Imre —, hogy magyar apábevont asztalon hét ezüstgyertyatartóban lobogtak a lángok. Az asztalt hét szakállas zsidó ülte körül, akik a legényeket megpillantva, megdöbbenten meredtek egymásra..

— Az egyik sarokban pőrére vetköz- tetve, levágott hajjal és kiszakított körmökkel, egy kád fenekén összekötözve, hevert a leány. A legények azonnal kiszabadították s haz-avitték, de előbb irtózatosan összeverték a pincében lévő zsidókat. (A história itt még nem ért véget.) A leány apja, amikor értesült a dologról, fölrohant a padlásra s a kéménybe akasztotta föl magát. Hátrahagyott levelében pedig azt irta, hogy leányát 4000 koronáért eladta a zsidóknak, ezért vetett véget életének.

A ponyvaregényekbe illő vallomás alapján lázas izgalommal nyomozott tovább a kassai rendőrség. Sikerült rátalálni arra a falura, ahová a tanú vallomásának szálai vezettek. Itt azonban ismét eltűnt a nyom. A gazda, a leánya, a szeretője, a három vénasszony, a hét zsidó, a véres kád és az őrködő sakter sehogyan sem akartak előkerülni. Mindenki hallott róluk. Pozitiv adatok nem voltak.

A rendőrség tiivé tette az egész vidéket.

■ Az egész mese, amilyen titokzatosan jött, eltűnt. Csak annyit sikerült megtudni, hogy a község lakói igen haragusznak a jegyzőjükre, mert az — amint ők mondották — pártolja a zsidókat. A jegyző haragosai között akadt egy-két „jószáju“ asszony. A többit elintézte a pletyka... így született meg a kassavidéki vérvád első meséje.

De van egy második. A kassai rendőrség felelősségre vonta M. A. kassai háztartásbelit, mert az az előbbihez hasonló vér- vácks hireket terjesztett. Az öreg kisasz- szonyt, aki gölnicbányai származású, megidézték a rendőrségre.

ML A. nem tagadta, hogy rituális gyilkosságokról beszélt ismerőseinek. Elmondta, hogy ő a piacon hallotta falusiaktól, hogy egy férfi eladta a leányát a sakternek. A leányt a zsidók a lábánál fogva fölakasztották s apró tüszurásokkal halálra kínozták. M. A. hangsulyozta, hogy neki az esetet igy beszélték el. Pozitiv adatokkal szolgálni nem tudott.

A P. M. H. kassai munkatársának volt alkalma megtekinteni M. A. vallomását, melynek utolsó szakasza a következő kitételeket tartalmazza:

— Tizennégyéves koromban velem történt a következő eset: Gölnicbányán egy

zsidó családnál voltam alkalmazásban. Hus- vét előtt az asszonyom befüttetett a mosó- konyhába. Megkérdeztem tőle:

— Mosni akar?

— Semmi köze hozzá, — volt; a válasz.

— Minthogy asszonyomnak tényleg az- időben nem volt mosnivaló ruhája, különösnek tetszett előttem a dolog. Elmondtam az esetet barátnőimnek. Azok figyelmeztettek,

nak, magyar anyának egyszerre három gyermeke is idegenbe kell, hogy szakadjon. Magyar fának magyar hajtásai idegen földbe kerülnek, ott fákká terebélyesednek tán ők is, de azok a fák már nem magyar fák lesznek!

— Nem egy magyart, négy magyart öltél meg, Imre. — Ezt mondta magának az ágyán heverő csendőr. — Az Írott parancs szerint cselekedtél, igaz, de vájjon föiér-e ez négy magyarral? Mondd?

Nem tudott magának igennel felelni. Belebámult az üres levegőbe; hol a padmalyon, hol a szoba falain jártatta a szemét, mintha ott keresett volna valamit, amibe belekapaszkodjék.

Mikor az ember vádat emel saját maga ellen; mikor furdalja a lelkiismeret s mikor mentséget, igazolást keres és se égen, se földön nem talál: végül mindig saját magához tér vissza. Önző lelke keresi-kutatja, vájjon ha abbahagyja azt, amit tett, nem magamagának okozott volna-e kárt és kellemetlenséget?

Sátoros Nagy Imre is újra és ismét a borzalmas esetre gondolván, végül saját magához tért vissza. Ismét azzal igyekezett megnyugtatni magát, hogy úgy kellett, hogy cselekedjék, ahogy cselekedett- Csak a saját fejére gyűjti a bajt, ha nem igy cselekszik.

De nyomban felébredt benne az ellen- mondás.

— Gyönge mentség — igy cáfolt rá a szigorú benső szó. — Ugyan mi bajt gyüjtesz a fejedre, ha nem lövöd le azt a szegény embert? Véredet nem veszik, de még be sem csuknak érte. Legfö’lebb kilöknek a csendőrségből. Hát aztán? Fiatal vagy és erős, kenyeredet más utón is keresheted. Kevés pénzed is van, kilett esz áz forint apai örökséged ott kamatoz a takarékban már mióta!

A pénzről eszébe jutott az ő élete jövője, ahogy azt tervezte-gondolta. Úgy gondolta, hogy még egy-két évig szolgál, azután valami állásért folyamodik s ha megkapja, a pénliogy vigyázzak magamra, mert bizonyára le akarnak sakterolni... Ezért megszöktem szolgálatadómtól. Ma is erősen hiszem, hogy igazuk volt barátnőimnek.

Mondanunk sem kell, hogy ez a vallomás sem egyéb egy ostoba babonáktól félrevezetett öreg kisasszony rémlátomásainál.

fi'üsmfefis M«0iseiro«i®á SiEfá.

Az miranzigeffisek a miniszterelnöknél. — Bethlen és Gömbosék kibékültek — Betiltották a reformpárt zászlóbontó gyűlését. —

Budapest, április 4.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Politikai körökben valószínűnek tartják, hogy az egységes párt április 9-iki értekezletén a kormánypárt két frakciója: az intranzigensek és a mérsékeltek között nem fog leszámolásra kerülni sor. Kormánypárti oldalról nyert információink szerint az egységes párt legexponáltabb szélső jobboldali politikusai Gömbös Gyula vezetésével husvét hétfőién vacsorán voltak Bethlen István gróf miniszterelnökkel és ezen a vacsorán állítólag sikerült volna fiz ellentéteket elsimítani.

Gömbös Gyula Ígéretet tett arra, hogy a kormány ellen nem fog küzdeni és kijelentette, hogy eszeágában sincs az egységes párt egységét megbontani. Egyúttal előterjesztette az intranzigensek kívánságait is, amelyekre a miniszterelnök megjegyezte, hogy azoknak több pontját hajlandó teljesíteni. Ezek között szerepel hir szerint a pénzügyi politikára vonatkozó kívánság is- A szélső jobboldaliak nemcsak Ká'Iayt szeretnék a pénzügyminiszteri székből eltávolítani, hanem az egész pénzügyi politika megváltoztatását követelik. Ezt a kívánságukat azzal támogatják alá, hogy a nagyatádi Szabó István földművelési miniszter vezetése alatt álló kisgazdák is ugyanezt akarják. A pénzügyi politikát különösen a mezőgazdasági és ipari hitelek nyújtása terén akarják megváltoztatni.

Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a középút politikájától nem hajlandó eltérni s továbbra is kitart azon az utón, amelyen eddig haladt. A pénzügy- miniszter személyét sem ejti el a kormány, azonban nem zárkózik el az elől, hogy a szélső jobboldaliak kívánságainak, amennyiben azok jogosak, helyt adjon. A pénzügy- miniszter egyébként — mint ismeretes — uj programot dolgozott ki, amelyben tekintettel van a kisgazdaképviselök részéről fölmerült kívánságokra is.

Politikai körökben — bár ellenzéki oldalon nem jó szemmel nézik a kibékülést — úgy fogják föl a dolgot, hogy Gömbösék voltak azok, akik takarodót fújtak. A miniszter- elnök nem hajlott meg előttük és kormányával együtt továbbra is a szélsőségek ellen fog küzdeni.

Gombos Bethlen mellett

Wild József egységespárti képviselő tegnap viszonválaszképpen újabb nyílt levelet intézett Gömbös Gyuláihoz, amelyre Gömbös a Szózat mai számában válaszolt. Válaszában kijelenti, hogy nem fogad el Wildtól tanácsokat é$ különösen gazdasági téren nem szorul oktatásra attól a Wildtól, aki gazdasági ismereteit és tapasztalatait liberális oldalról nyerte. Wild azt mondja, hogy ő a háttérből szemléli az eseményeket. Most azonban saját magával kerül ellentmondásba, amikor a középút és a liberalizmus politikája mellett tőr lándzsát és amikor ezeknek érdekében föl akarja venni a szélső jobboldaliakkal a küa- delmet. Nem szándékszik vitatkozni Wild ama argumentumával, amely a külföld véleményére vonatkozik. Kijelenti azonban, hogy neki és pártbi- veinek nem célja a közrend felforgatása és a konszolidáció megbuktatása. Az intranzingensek ugyanazt akarják, mtnt az ellenzék: a konszolidációt, csakhogy nem liberális és nemzetközi, hanem keresztény nemzeti alapon. Ez tisztára Magyarország belfigye és rossz szolgálatot tesz az országnak az, aki ezekre a belpolitikai törekvésekre mint rendbontó kísérletekre hívja fel a külföld figyelmét. Nyilatkozatát a következőképpen fejezi be:

— Azt hiszem, fölösleges megcáfolni azokat a hireket, mintha én Bethlen István gróf miniszterelnök ellen Küzdenek Kijelentem, hogy a miniszterelnököt nagyra becsülöm és nem Bethlen gróf, hanem ama környezetében lévő emberek megbuktatására törekszünk, akik a keresztény gondolat érvényre juttatását megakadályozzák. Egyébként az egész állítólagos konfliktust személyesen fogom elintézni a miniszterelnökkel, anélkül, hogy errő' bárkinek is felvilágosítással tartoznék szolgáin'

Politikai körökben Gömbös eme kétségtelenül érdekes nyilatkozatát a megindított támadás lefújásának tekintik. Ma még nincsen eldőlve, hogy a kibékülés őszinte és tartós lesz-e, de megállapítható, hogy a helyzet pillanatnyilag igen sokat veszített kiélc- zettségéből.

Betiltották a reformpárt zászlóbontását

Jelentettük, hogy a Giesswein vezetése alatt álló reformpárt április 8-ikára Kisko- máromba zászlóbontó gyűlést hivott egybe

zen kis házat, kertet szerez és elveszi az ő szive Juliskáját. Elveszi, gyerekei is lesznek és nyugodt, boldog életet fog élni.

A könny csordult ki Sátoros Nagy Imre szeméből, mikor ezekre gondolt.

— Vége az én boldogságomnak — igy nyögött fel. — Nem vehetem el az én lelkem Juliskámat* Kezemhez ártatlan ember vére tapad; hogy karoljam át az Ő tiszta szűz testét? Valahányszor megölelném, mindig eszembe jutna az, akit én tettem özveggyé. És ahányszor gyermekeimet csókolnám, mindig hallanám a Koszó-gyerekek sírását:

— Hát minket vájjon ki csókol meg?

A káplár visszahozta a puskát,

— Megtisztítottam, bajtárs — mondta' és visszaakasztotta a szegre.

Sátoros Nagy Imre, mint a megőrült vadállat, odaugrott a puskához és úgy a földhöz csapta, hogy szinte rengett belé a ház. Azután levetette magát az ágyra és csukló zokogásba tört ki.

A káplár odament hozzá és olyan gyöngédséggel, amilyenre csak magyar a magyarral szemben képes, megvigasztalta:

Ne vedd a szivedre, bajtárs — igy beszélt hozzá halk hangon és szeretettel. — Ne emésszed magad, hiszen nem vagy te az oka semminek. Megtörtént ez már akárhányunk- kal is ... majd elfelejted.

Sátoros Nagy Imre kezét nyújtotta a tizedesnek— Köszönöm szives szavadat, András, Majd megnyugszom. De most kérlek, hagyj magamra és ne mondd el senkinek, hogy mit láttál.

A káplár kiment és Sátoros Nagy Imre ismét csak a puskát nézte. A leáldozó nap éppen a csövére, ravaszára esett és a fényes acél hidegen ragyogott a sárga sugarak özönében. Egypár porszem is uszott a levegőben; ezek egy darabig ide-oda libbentek, hol megközelítették a puska vasát, fáját, hol meg

eltávolodtak tőle, végre egyik a másik után, mintegy vonzatva az acél fényétől, egyre lassúdé lebegés után a fémhez tapadt.

— Éhes vagy, kutya? — nevetett fel elkeseredetten a csendőr. — Vért ittál s most port eszel hozzá? No hát, jóllakatlak én mindjárt. Egy magyart, négy magyart öltél meg? Megölöd te mindjárt az ötödiket is!

Hirtelen, minden átmenet nélkül, hogy előbb csak eszébe is jutott volna, az öngyilkosságra gondolt. Ejh, minek eméssze magát? A tönkretett életnek jobb véget vetni mennél előbb. ítéljen fölötte az, aki most már Koszó Gábor fölött is Ítél.

Föltáipászkodott, az asztalhoz ült és egy levél írásába fogott— Édes jó öcsém — igy kezdte — mondd meg az én lelkem Juliskámnak, hogy ne várjon rám. Embert öltem, gyilkossá lettem, asszonyt özveggyé, három gyereket árvává tettem. Sohse lehetnék vele boldog, igy hát elhatároztam, hogy ...

Kintről behallatszott az estéli harangszó. Az az édes, lágy, szívhez szóló esteli harang- szó, mely sokszor borongó érzést kelt az emberben, de mindig megvigasztal, mindig megnyugtat és sorsunkkal mindig megbékít.

Sátoros Nagy Imre letette a tollat és az ablakhoz ment.

— Ilyenkor mindenki imádkozik — gondolta. — Hadd imádkozzam én is .. • utoljára ez életben.

És beléfogott a Miatyánkba.

Lassan, sóhajtásoktól megszakitottan. mély érzéssel imádkozott, mintha minden szó nem az agyából, hanem a szive fenekéről jött volna az ajkára. így csak azok imádkoznak, akik nem megszokásból teszik, hanem azért, mert a lelkűk állapota igy kívánja.

.... és bocsád meg a mi vétkeinket: ennél a mondatnál hirtelen megállót! Sátoros Nagy Imre. Ö most azért imádkozik, hogy bocsássa meg néki Isten az ő vétkeit, leginCsütörtök, április 5.

Szinte megdöbben az ember, ha ilyen képtelenségről nem fércmüvekből, hanem emberek szájából értesül. A kassai rendőrigazga- i tóság ezen kívül egy sereg tanút hallgatott ki, mivel Kiima dr. rendőrigazgató a legerélyesebb módon akarja a babonás és rosszin- iddulatu hírek terjesztőit kinyomozni.