Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-05 / 77. (230.) szám

Csütörtök, április 5. 3 ^rJfa(íwR7fmí!& Kivégezték Budkieviez preíátisst Moszkva, április 4. A középponti végrehajtó bizottság megtagadta a legfelsőbb bíróság áltai ha­lálraítélt Budkieviez prelátus megkegyel- mezését és ennek folytán a lengyel kato­likus főpapot nagypénteken kivégezték. A Szentszék fölfogása Róma, április 4. (Havas.) Az Osservato- re Romano Budkieviez prelátus kivégzésé­vel kapcsolatosan ezeket írja: A Szentszé­ket már napok óta nyugtalanította Budkie- vicz prelátus sorsa. A forradalmi törvények áthágása miatt történt ez a vérontás — írja az említett lap — az egész civilizált világon a legmélyebb fájdalmat és a legnagyobb ije­delmet kelti. A keresztény civilizáció bűn­bocsátó szelleme sem tudja ezt a tettet meg­bocsátani. A szovjetkormány jegyzéke Moszkva, április 4. A kivégzés híre táv- irózavarok folytán kétórai késéssel érkezett Varsóba. Obolensky varsói orosz követet utasították, hogy nyújtson át jegyzéket a lengyel kormánynak, amelyben hangoztas­sa, hogy a szovjetkormány Lengyelország­nak abban a kísérletében, hogy beavatko­zott olyan bűnösök perébe, akiket az orosz törvények szerint elítéltek, valamint az Oroszország ellen elhangzott fenyegetések­ben ellenséges aktust és az Oroszország el­len követett agresszív politika egyik jelét látja. A szovjetkormány kijelenti, hogy Si- korsky lengyel miniszterelnök nyilatkozatai­val bővebben foglalkozni nem akar és el­utasítja azt a kísérletet, hogy a miniszter- elnök Oroszországban élő lengyel szárma­zású polgárok protektorának akarja magát •föl tolni. Az orosz jegyzék rámutat arra a tízmillió ukránra és fehéroroszra, akik Len­gyelországban nélkülözik a legelemibb ki­sebbségi jogokat is, A szovjetkormány fele­lőssé teszi a lengyel kormányt ezért az el­járásáért, amely szerinte a nemzetközi jog történetében példátlan. Nem tudták meg-menfem Budkieviczet Varsó, április 4. Knol, moszkvai Jengyei ügyvivő március 30-án, nyomban a közép­ponti végrehajtó bizottság döntésének köz­lése után fölkereste a kiilügyek biztosát, hogy az ítélet ellen közbenjárjon, fíanecky- vel, a biztosság egyik tagjával vajfö érteke­zése során megtudta, hogy az ítélet végle­ges. Knol, aki Budkieviez prelátus életének megmentésében minden lehetőt el akart kö­vetni és akinek nem volt elég ideje arra, hogy kormánya instrukcióját kikérje, nyom­ban fölajánlotta Budklevicznek a Lengyel- országban letartóztatott bolsevikiekkel való kicserélését. fíanecky az ajánlatot kereken elutasította. Csieplak lembergi érsek? Hír szerint a lengyel kormány a Vati­kánnal karöltve erélyes akciót indított a be­börtönzött Czieplak érsek kiadatása iránt. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Cziep- la.kot az elhunyt Bilczewszky lembergi ér­sek helyére nevezik ki. Á Hívási püspöki kar tiltakozása. Kovnó. április 4. A litvániai püspöki kar a külügyminisztermm utján erélyes tiltako­zását fejezte ki a lengyel katolikus lelkészek ellen hozott ítélet ellen. Á lengyel sajtó a kivégzésről Az egész sajtó mély megiindultsággal és ha­tártalan elkeseredéssel fogadta Budkieviez prelá­tus kivégeztetésének hírét. A Kuryer Warsawsky írja: Valóságos irónia, hogy éppen a húsvéti ün­nepeken dördült el Moszkvában a sortüz, amely egy pap életét oltotta ki, akinek egyetlen vétke az volt, hogy nem habozott föfszentelt kötelezett­ségeit az utolsó pillanatig teljesíteni. A Kréméi falai közt nagypénteken kiömlött mártirvér talán siettetni fogja a borzalmak és ocsmánj^ság idő­szakának végét. Nem kételkedünk benne, hogy a világ méltó módon felel majd Moszkvának erre a véres tettére. A Rzecz Pospolita irja: Amikor a szovjet Cieplak érseknek megkegyelmezett, Budkieviczen pedig az ítéletet végrehajtatta, arra számított, hogy Cieplaknak megkegyelinezésével megnyug­tatja a nyugateurópai közvéleményt és büntetle­nül áldozhatja föl Budkievlczet, tehát azt a lel­készt, aki az egyházi hierarchiában a legkisebb állást töltötte be. A szovjetkormány azzal szá­molt, hogy a világ csakhamar elfelejti gonosz­tettét és hogy egy kis engedmény árán nyitva- marad számára a későbbi ut, amely lehetővé te­szi neki, hogy a hatalmának elismertetése tekin­tetében Európával megegyezésre jusson. A lapok közlése szerint Oroszország és » többi ország között péntektől keddig meg volt szakítva a táviróösszeköttetés, amit a Budkieviez prelátus kivégzésével hoznak szoros összefüg­gésbe. Varsó, április 4. A mai reggeli lapok ki­vétel nélkül a legélesebben elítélik a mosz­kvai bűntettet és a sajtó egy része azt kö­veteli, hogy Lengyelország szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést Szovjetorosz- országgaL Holnapra nagy népgyülést -hívtak egy­be, amelyen Budkieviez prelátusnak mosz­kvai agyonlövetése ellen tiltakozni fognak- Különböző szocialista szervezetek ma arról tanácskoztak, hogy milyen magatartást ta­núsítsanak a moszkvai kivégzéssel szemben. Srámek római tárgyalásai. A Lidové Listy, amely tudvalévőén Srámek egészség- ügyi miniszter szócsöve, jelenti, hogy a mi­niszter római tárgyalásai, amelyeket Srá­mek, mint magánember ugyan, de a kor­mány tudtával vett föl, élénken folynak. A Lidové Listy szerint a tárgyalások igen ne­hezen haladnak előre. 1 rtisanjli—PíiiiS beszélgetés fisszhaiigla a budapesti sajtóban. Budapest, április 4. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonje- lentése.) A kormányhoz közel álló 8 Óra! Újság Masaryk cseh-szlovák köztársasági el­nöknek ama nyilatkozatára, amelyet Pályi Ede dr. előtt tett, a következőket jegyzi rfieg: — A magyar közvélemény megnyug­tathatja a cseh-szlovák köztársaság elnö­két, hogy Magyarországon senki sem akar háborút, fölösleges tehát kiélezetten han­goztatni, hogy a megoldás felé az utat há­ború és erőszak nélkül kell megtenni. A magyar kormány már számtalan Ízben ta« mijeiét adta békés készségének , az iránt, hogy a világháború által teremtett gazda­sági és politikai válság megoldására békés utón hajlandó. A középeurópai gazdasági válság megoldását óhajtotta elő’mozditani a magyar kormány azoknak a tárgyalá­soknak a során is, amely az összes bennün­ket környező államokkal, köztük Cseh­szlovákiával Is megindított. Nem a magyar bizottságon múlt, hogy a cseh-szlovák— magyar gazdasági és kereskedelmi egyez­ség megkötése elé akadályok gördülték. Ami viszont a politikai kérdéseket iTetl, ezek közül első helyen áll a nemzeti ki­sebbségek kérdése. A magyar kormánynak e tekintetben többször leszögezett áüás- pontja ismeretes: körömszakadtáig ragasz­kodni a békeszerződésben biztosított jogai­hoz és mindent elkövetni az utódáramok területén élő magvar nemzeti kisebbség ér­dekeknek megvédelmezésére. A magvar kormány nem akar egyebet, mint a béke- szerződések rendelkezéseinek becsületes végrehajtását. A ma reggeli budapesti lapok hangoztat­ják, hogy Masaryk elnök barátságos nyilat­kozatát. amelyben bizonyos megértésre való hajlandóság is mutatkozik, a kormánykörök örömmel veszik tudomásul. Ezt annál inkább megteszik, mert Masaryk elnök kijelentései­ben tulajdonképpen a magyar álláspontot te­szi magáévá. A magyar kormány törekvése állandóan az volt és az ma is. hogy a Közép- európa nyugalmát zavaró kérdéseket békés megegyezés utján oldja meg. Békés és min­den erőszaktól mentes megoldásra törekszik a.magyar kormány akkor is, amikoT — mint Masaryk elnök is említette — a kérdések leg- ikényesehbikében, a kisebbségi kérdésben sem kíván mást, mint az erre vonatkozó szerző­dések pontos és méltányos végrehajtását. Mivel Masaryk elnök szavaiban egyanez a szándék jut kifejezésre, remélhető, hogy a magyar kormány ebbeli törekvése sikerre fog vezetni. Ugyanez a békés szándék vezet­te a magyar kormányt ama igyekezetében Is, amellyel a többi függő kérdés egyetértő és barátságos megoldására törekedett. Szívesen állapítjuk meg — hangoztatják a lapok, — hogy Cseh-Szlovákiával legha­marabb sikerült megkezdeni a tárgyalásokat, amelyek gazdasági téren némi eredménnyel is jártak. Ama reményünket fejezzük ki, hogy abban az esetben, ha a cseh-szlovák köztár­saság elnökének szavaiban kifejezésre jutó előzékenység a tárgyalások során is meg­nyilvánul, az óhajtott többi eredmény sem fog elmaradni. A politikai korok fülfogása a nyilatkozatra5 Budapest, április 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Masaryk elnök nyilatkozatát politikai körökben a követke­zőképpen ítélik meg: „A nyilatkozat igen konciliáns és meg­értő hangú, azonban, sajnos, a gyakorlat­ban éppen a cseh-szlovák állam nem tartja magát ezekhez az elvekhez. A legutóbb folyó tárgyalások is azt bizonyítják, hogy a Masaryk-féle nyilatkozat csak teória, amely a valóságban nem nyer alkalmazási. A eiiogattta a snoggar leleggventési taf&sta @1. Budapest, április 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefon je­lentése.) Berzeviczy Albert egy újságíró előtt a népszövetségi unió március 28—29-iki ülé­séről igy nyilatkozott: — A népszövetségi unió, amely tulaj­donképpen előkészítő fóruma a népszö­vetségnek, Baselben ülésezett. A lefegy­verzésről szóló ismert javaslatomat egy­hangúan elfogadták. Ennek szövege a kö­vetkező: Az unió lefejezi kívánságát hogy a népszövetség mielőbb teljesítse a béke­szerződésekbe iktatott paktumból reá há­ruló feladatot és kezdje meg a fegyverei, erő aránylagos. de általános leszállítását cs ugyanazon elveket alkalmazza valamennyi államra. — Javaslatomnak Gerard francia tá­bornok volt leglelkesebb támogatója, aki hangoztatta, hogy a népszövetség hovato­f v^|yh gúny tárgyává válik, ha a lefegyver­zés kérdésében nem tud pozitívumokat el­érni. Az unió elfogadta a japán delegátus­nak is ama ind'tványát amely szerint egy­es, vagy több állam ellen iránjmló külön szövetség megszüntetendő. — A népszövetség Magyarország helyzete iránt nagy megértéssel és mél­tánylással viseltetik a bizottságban. Általá­ban a legkoncilliánsabb hangulat és az igazi békeszellem uralkodott. Puskaszó és estharang* — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. — Irta: Csermely Gyula* Valahol messze, talán a baranyai eruös hegyek aljában, talán a Rába vagy a Sió partján egy fekete leány a kötényébe zokog­ja szive-lelke bánatát és átkozza a htite’ent, aki őt elhagyta, de fönt az égben, a mennyei trón zsámolyánál egy szelíd fehér lélek áll és az Isten valamennyi áldását kéri arra a hű- télén re. Az az ember, akit az egyik átkoz, a má­sik áld: Sátoros Nagy Imre, volt magyar ki­rályi csendőr. Drávaszeren szolgált legutóbb Sátoros Nagy Imre. Ott őrködött a rend fölött, híven és becsülettel és ha közbe nem ion az a nagy zökkenés, amely élete szekerét útközben ér­te, talán ö is úgy végzi, mint sok száz meg száz a társai közül: három paszománt a ka­bátja bal ujján, azután kivetközés a mondat­ból és nyugodt kis állás valami állami hiva­talban. Azt a nagy zökkenést egy golyó okozta, melyet ő a fegyveréből lőtt ki s melytől ta­lálva Koszó Gábor drávaszeri zsellérember ott ö előtte adta ki a lelkét. Az eset igy történt: Koszó Gábor és Koszó István édes test­vérek voltak. Együtt örököltek az atyjuktól egy kis telket; szántót, kaszálót vagy mit. Megért akkori ár szerint nem egészen két­száz forintot, de ha napszámot vállal az em­ber vagy fuvarba jár. hát egy kis családnak, asszonynak, gyereknek biztos megélhetést nyújt a fele is. Gábornak nyújtott, mert munkás és taka­rékos ember volt. De István „példa" volt, ahogy azon a vidéken mondják. Vagyis er­kölcstelen, rossz ember, huta és iszákos, aki hamar elkészült a maga öröklött kis vagyo­nával. Árverést kért az István földjére a hite­lező. De mert osztatlanul bírta Gáborral együtt és az egésznek becsértéke nem ha­ladta meg a kétszáz forintot, hát az akkori törvény értelmében a Gábor feliét is dobra kellett ütni. Úgy hitták e2t a jogtudósok: in­gatlan árverése a végrehajtási törvény száz- ötvenhafcodik szakaszának joghatályával. Ostoba törvény volt, szívtelen, törvény volt, sok okos embernek sem fért a fejébe, hát hogy értette volna a tanultság nélkül való egyszerű paraszt? Koszó Gábor sem értette meg. Azt üzen­te a hitelezőnek: — Jól vigyázzon. Istvánnal tehet, amit akar, semmi beleszólása abba, de ha az ő ré­szét is dobra üti, akkor baj lesz. ő nem adó­sa senkinek, őt hát ne bántsák, se a földjéhez ne nyúljon senki, de egy ujjal se. És mert Gábor ilyen üzenetet küldött a hitelezőnek és tán szóval is fenyegetőzött, hogy igy meg úgy, hát a hitelező ügyvédje az árveréshez csendőrsegitséget kért. Amely­hez Kapusi Ádám őrmestert rendelték ki és melléje társul Sátoros Nagy Imrét. Az árverésen azután megtörtént, ami tör­tént- A végsőig elkeseredett Koszó Gábor fojtogatni kezdte az ügyvédei és mert Kapusi Ádám ezért le akarta tartóztatni, a vak és süket Koszó Gábor ő ellene fordult. — Hát már a csendőr is a gazokat védi, a szegény ember igazsága meg semmi?! Egy nekiiramodással a földre teperte az őrmestert és el akarta venni tőle a fegyvert. Erre Sátoros Nagy Imre lekapta a magáét és lőtt és szivén találta a szerencsétlen Koszó Gábort. Nagyot szólt a puska, azután csönd lett. Ijesztő csönd, amilyen akkor van, mikor le­csap a villám és az emberek meg dermed ten állanak az égi csattanáétól, dörgéstől ká­bulton. Ez volt az a nagy zökkenés, amely, ki­lóditotta pályájából a Sátoros Nagy Imre éle­tének szekerét. „.. A csendőrök bevonultak az őrtanyá­ba, Kapusi Ádám megtette a jelentést, ahogy kellett, Sátoros Nagy Imre meg az ágyára feküdt, hogy az átélt izgalom után lecsilla­podjék. Gondolkozott az eset fölött. — Mi is történt és miért történt? — ö nem gyilkos. Ő csak kötelességét teljesítette. Koszó Gábor magáról megfeled­kezett állapotban rávetette magát az ő társá­ra és puskáját megragadva, vele dulakodni kezdett, ö nem tehetett egyebet, mint amit az írott parancs szigorúan meghagy. így van ez a szabályzatban és csak a saját fejére gyűjti a bajt, ha másképpen cselekszik. A csendőr: csendőr, nem krumpiiesősz, aki sóra tölti meg a puskáját, nem golyóra. Ezekre gondolt Sátoros Nagy Imre- Igyekezett mentegetni magát és jogos okát adni annak, amit tett, hogy szűnjék meg vég­re a lelke viharos hullámzása. De csak nem bírt lecsillapodni. Mert az már nincsen a szabályzatban, hogy a csendőrnek a fegyver használata után is ne legyen szive. Hogy ne lássa ezután is, akár behunyt szemmel is a halálos sebből kibuggyant vért, ne érezze azt a néma szem­rehányást, mely, mint vak tükörből a homá­lyos fénysugár, a megtörni készülő szemből fáradtan feléje rezgeti és ne hallja azt az utolsó néhány szót, mely az élet és a halál mesgyéjén a vérhabos ajkakról elhangzott: — Édes kis árváim, te veletek mi lészen? Bizony látta ezeket és hallotta ezeket Sátoros Nagy Imre, amint zugó fejjel ott he­vert az ágyán. Látta Koszó Gábort, arrtint halálra sebesitve a földön ült. Jobb kezével a padlóra támaszkodott, bal kezét pedig a szive tájára tapasztotta, talán hogy gátat vessen a rohammal kitörő vérnek. De hiába. Csak szö­kött ki a sebből az élet rejtelmes nedve, a forró piros vér és végigcsurgott az ember kezefején, csuklóján, könyökén, le a száraz agyagos földre­Sátoros Nagy Imre megborzongott, amim leeresztett szemehéján keresztül is látta a Koszó Gábor párolgó piros vérét. — igenis, gyilkos vagy — mondta neki egy szigorú benső szó. — Mert többet tettél, mint ami kötelességed volt. Hiszen puszta kézzel is ártalmatlanná tehetted azt az em­bert. Ha csak ráveted magad, ha csak a két kezét ragadod meg, akkor is elbánsz vele- Miért Ölted meg hát azt a szegény embert? Szemközt az ággyal egy fogason lógott a puskája. A vér ontó, az emberőlő puska. Ahogy rásütött a nap, ahogy fáija, acélja ra­gyogott a ráeső fénysugár aranyában, szinte kérkedni látszott előtte az a puska. — Látod, gazdám — igy vélte, hogy gú­nyolódik a puska —, te puha húsból való em­ber vagy, de én kemény fából, még kemé­nyebb acélból való ölőszerszám vagyok. Én nem szontyolodom el, amiért ma vért láttam. Ma embert öltem és holnap, ha kell, ismét embert fogok ölni. Sátoros Nagy Imre nézte a napsugárban ragyogó fegyvert és úgy érezte, hogy bántja szemét annak a Ktosa. Igenis, bántja: gyűlö­letet, sőt ennél ; többet: undort érez iránta­BeszólitoU .gy tizedest. — Vidd ki azt a fegyvert, komám — ezt mondta neki. — Pihenni akarok. A káplár kivitte a fegyvert és csóválta kissé a fejét. Hát a fegyvertől nincs pihenése? Hiszen nem kurjongat az a fegyver! Sátoros Nagy Imre most már nem látta a gyilkos puskát, de egyre hallotta azt az utol­só néhány szót: — Édes kis árváim, te veletek mi lészen? Édes árváim, te veletek mi lészen: van-e valami, ami nagyobb súllyal nehezedik rá az ember szivére, agyára, mint ez a néhány szó,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom