Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-20 / 90. (243.) szám

£ Péntek, április 20. ilksiftilssiiOTfe Mell vddlolnioR E®HEr®i@si London, április 18. Az angol kereske­delmi kamarák szövetségének most tartott közgyűlésén az elnöklő Benn uniomsta kép­viselő az angol kereskedelem fejlődésének föltételeiről beszélt. Rámutatott arra, hogy Európa jelenleg a kereskedelmi tehetetlen­ség és politikai káosz képét mutatja. Álta­lános az aggodalom, hogy a versaillesi béke a háború által előidézett romlást és közgaz­dasági agóniát csak megnagyobbítja és meghosszabbítja. Az újvilágra vár a föladat, hogy a régi világot helyreállítsa. Az újvilág azonban nem Amerika, hanem az angol birodalom. London, április IS. Benn Arthur lord az angol kereskedelmi kamarák szövetségének 63-ik évi közgyűlésén tartott beszédében hangsúlyozta, hogy a brit imperiumnak jóvá kell tennie a háború pusztításait és Európa romlását, amely remélhetően csak átmeneti lesz. Balfour Arthur határozati javaslatot terjesztett elő, amely kijelenti, hogy a jóvátételek tekintetében uralkodó bi­zonytalanság hátrányára van a világ békéjének és megakadályozza a német gyáripar és ke­reskedelem föllendülését. A határozatban azt a javaslatot teszik, hogy'' hívják össze a nem­zetközi kereskedelmi kamarákat és más ér­dekképviseleteket abból a célból, hogy a ke­reskedelem és pénzügy képviselői vitassák meg a jóvátétel kérdését. A határozati javas­lat hangsúlyozza, hogy Franciaországnak igénye van egy támadás elleni biztonságra, de ezt a jóvátétel! kérdéstől függetlenül kell megoldani. Egy másik kamarai delegátus azt állította, hogy Németország megrövidíti az adózó német népet abból a célból, hogy fon­tokat vásároljon az egész világ ellen irá­nyuló kereskedelmi offenziva céljaira. Liver­pool Edward ezeket mondotta: Franciaor­szág januártól márciusig mintegy négy mil­lió tonna szenet és kokszot veszített és Ang­lia nagyiparának sokat keli szenvednie a megdrágult tüzelőanyagárak folytán. A Ruhrvidéken álló hadsereg költségei uj ve­szélyt jelentenek. Ezek a csapatok havi Öt millió font sterlingjébe kerülnek Franciaor­szágnak, ezt az összeget pedig, a franciák angliai tartozásaiknak törlesztésére fordíthat­nák. A Balfour-féle határozati javaslatot a közgyűlés azután elfogadta. Az angol parlamenti bizottság a Ruhrvidékrői A német munkásság az annexió el'en. — A passzív angol politika csődje. London, április 19. (Wolff.) Az angol parlament munkásképviselőkből álló delegá­ciója, amely a ruhrvidéki tanulmányutjáról most tért vissza, terjedelmes jelentést adott ki útjáról, amely könnyen fontos változást idézhet elő az angol külpolitikában. A jelen­tés beszámol a francia megszállás okozta kaotikus állapotokról a Ruhrvidéken s meg­állapítja, hogy a német munkásság az utolsó emberig el van szánva arra, hogy megaka­dályozza Németország szétdarabolását. A munkásság legnagyobbrészt nacio­nalista érzelmű és pedig korántsem a kormány, vagy a mun­kaadók befolyásának következményeként, hanem belső meggyőződésből. A nép széles rétegei türelmesek úgy a jóvátétel lefizetése, mint a Franciaországnak nyújtandó bizton­sági garanciák tekintetében. A Ruhrvidéken mindenki tudja, hogy a francia imperializmus nem a jóvátételt, hanem a Ruhrvidék an- nexióját akarja. Degouette tábornoknak ama reménye, hogy a németeket rövidesen kapi­tulációra fogja megszigorított intézkedései­vel bírni, nem egyéb jámbor óhajnál. A la­kosságban semmi jele sincs a kapitulációra való kedvnek és a német eüeníállás még beláthatatlan ideig eltarthat. A jelentés megállapítja, hogy a francia és német kormánynak a Ruhrvidéken elő­állott költségei a jóvátétel jelentékeny részét meghaladják. Az angol képviselők végül hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi tétlen angol külpolitikának a folytatása az angol megbí­zottak helyzetét alapjában aláássa. Az olyan politika, mely a jelenlegi krí­zisbe aktive be nem avatkozik, össze- egyezhetetle az angol méltósággal és ér­dekekkel. Paris, április 18. (Havas.) A Le Journal részleteket közöl az angol parlamenti dele­gáció ruhrvidéki jelentéséből. A jelentés ki­mutatja, hogy a német gyárak még legalább őszig el vannak látva nyersanyaggal és a termelés helyett fontos javítási munkálatai­kat végeztetik a munkássággal. Az élelme­zési állapotok kifogástalanok. A német mun­kásság hajlandó bérének 10%-át fölajánlani a jóvátétel céljaira. Az angol munkások döntő bíróságot követelnek London, április 18. Az a munkásküldött­ség, amelyet a Ruhrvidé'kre küldtek ki, a ruhrvidéki helyzetet veszedelmesnek minő­sítette, mert a németek é-s franciák közötti borzalmas harc valószínűségét rejti magá­ban. A küldöttség szerint sürgősen föl kell Franciaországot és Németországot hivm, hogy a jóvátételre és a biztonság kérdésére vonatkozó javaslataikat terjesszék egy nem­zetközi döntőbíróság elé. Angliának a kezde­ményezést világos és határozott s politikáját leszögező nyilatkozattal kell megragadnia. Munkanélküli zavargás Düsseldorfban és Münchenben Düsseldorf, április 18. (Havas.) A mun­kanélküliek száma napról-napra növekszik. Egy menet, amely a Népházból egy gyűlésre igyekezett, összeütközött a rendőrséggel, amely kardját használta. Több egyént letar­tóztattak. Hasonló események történtek Mühllieimben, ahol a rendőrség szétoszlatta a drágaság ellen tiltakozó munkanélkülieket. Egy embert megöltek, tizenötöt megsebesí­tettek. A munkanélküliek a francia hatósá­goktól kértek segélyt. Miihlheim, április 18. (Wolff.) Az ober- hauseni és mühlhaimi keresetnélküliek ma délelőtt kommunista és szindikalista vezetés alatt a városháza elé vonultak, hogy a vá­rosi hatóságtól a szükségmunkák bérének fölemelését kérjék. A tüntetők fölszaggaítáik a járdát és a járdakövekkel betörték a vá­rosháza ablakait. Végül kénytelen volt a rendőrség fegyverét használni. A délután fo­lyamán a rendet helyreállították. A belgák márkazsákmányolásai Duisburg, április 18. (Havas.) Duisburg város megtagadta a belgák által reá szabo­tázs miatt kirótt 75 millió márka pénzbünte­tés megfizetését, mire a belga hatóságok megszállották a városi pénztárt és abban 30 millió márkát „lefoglaltak*4. A belga rendőr­ség a városi telefonközpontban titkos veze­téket fedezett föl, amelyet a német hatósá­gok és szerkesztőségek használtak. A belgák ezért a városháza összes telefonvezetékeit elvágták. Kiterjesztették a mérnökbizottság hatáskörét Párís, április 18. (Havas.) Kofolenzi jelentős szerint a Rajnavidéki bizottság elhatározta', hogy a francia-belga mérnökbizottság a Rajna baípyrt- ján levő megszállott területeken, valamint a híd­fők területein i:s tartozik működését kifejteni. Ez­zel a bányaüzemek vezetését, a robbanóanyag- szállitásokat és a szén-adó beszedéséit is a íran- cia-beitga miérnökibizo ttságn.ál össapóntosdtolták. Koblenz, április 18. (Havas.) Le Trocqueur közmunlkaügyi miniszter és De Lastayrie pénz­ügyminiszter Párába utaztak. Mcrpen-narsellle Honira Hamfeurg-Moiisfaaca. — A franciák ki akarják sajátítani a Rajnát. — A Ruhr-akció újabb kulisszatitkai .— Bu­dapest a világforgaiom egyik fő országúján. A Prágai Magyar Hírlap párisi tudósítójától. Paris, április 17. Az egész viliág 'tudja' már, hogy a Ruhrvidéik megszállása nem a jóvátételnek nevezett hadi- sarc biztosítása miatt -történt. A német szénterü- ie-tak megszerzésién kivül a Rajirra kisajátítása ve­zette a francia kormányt akciója kivitelében, mely egy nagyikoncepcióju terv szolgálatában áll és kivitele esetén .alapjaiban megváltoztatja Kö- zépeuirópa közleike-diési vizonyait. A tervről, melly beláthatatlan fontosságú, Középeurópa közgazda­sága szempontjából is, föltétlenül megbízható forrásból az alábbi összefoglaló ismertetést ad­hatjuk: Rögtön a fegyverszünet után egy Bort in ne­vű francia mérnök tervezetet nyújtott be a párisi tudományos akadémia' elé. A tervezet az Ant­werpen—Marseille közt létesítendő viziutról szál­lót, mely egyesítené a Rajna és Rhone utján az edsasisi csatornákat, a Szajnát, a Genfi tavat és a jobbparti mellékvíz eket és lehetővé tenné az Északi tenger közvetlen kapcsolatát .a Földközi­vel. Hosszas és élénk tanácskozások és viták után a tervet elfogadták és a francia—belga— 9vájci konzorcium meg is alakult ennek kivite­lére, de a munkáltatok megkezdése helyett még mindig csak arról folynak vitáik, hogy a vízta melyik részének kiépítéséhez fognak előbb hozzá. A terv nyilvánosságraiutása után a német nyugati állaimnál, éppen olyan ellenszenvet Né­metországiban, sőt Angliánál is. Az angol—német közeledésnek nem utolsó okozója ennek a csator­nának terve, mert Anglia a maga' hatalmi pozíció­ját félti katonailag a Földközi tengeren. Gibral­tárnak és Sueznek, a Földközi tenger két vég­pontjának jelentésöge nagyot csökken, ha a fran­cia hajóhad uj be- és kijáratot kap a most miéig Angijától őrzött nagy tengerre. A terv nyalvánosságrajutása után a német mérnökök is rögtön munkába álltak és a francia tervre ellentervvel feléltek; a javaslat az Északi tengert a Fekete tengerrel akarja összekötni Hamburgiból német folyókon Svájc érintésével a Duna Igénybevételével A francia terv még mindig vitatás alatt van, a németek azonban már hozzákezdtek saját ter­vük kiviteléhez. Hamburgot már újra a tiz év előtti virágzásba helyezték vissza, sőt óriási ása­tások folynak, hogy a rotterdami forgalom egy részét is idevonjáik. A holland érdekeltség nagy területet kapott a hamburgi kikötőben és a né­met-holand hajózác a Settland-csatornán át köz­vetlen összeköttetésben van Északam erikával. Hamburg mint kiinduló pont után, a csa-torna- mu/nikáJlatok is- haladnak. A Neekar, a Majna és a Duna-Consíanz közti csatorna munkálatai már nagyon előrehaladtak. A Neokar csatornájából ■hét szakaszon folyik a munka, a Majnát Asch ii- fenburgig már csatornázták, a Duna Regensburg és Pass-yu közti szakasza is halod, azonkívül a Weser-Majoa közti csatorna táp'állására egy két­százmillió köbméter iirtartailmu rezervoár elké­szült. Az utóbbi csatorna két szakaszán már ezer- tonnás hajók vannak forgalomban és további Crc szakasz forgalombahelyezése is hetek kérdése. A német terv Oroszország kincseit akiarja Középeurópd-nak hozzáférhetővé tenni és Orosz­országot az újjáépítésihez szüksége anyagokkal ellátni Ennek a nagy viziiutnak fontos állomása lesz Budapest. A „Népújság" közel áll a földművelésügyi minisztériumhoz. (ESŐ) Néhány hét előtt indult meg Pozsonyban a Népújság című hetilap, amely a legdurvább, utszéli, komisz hangon megírt s a szövetkezett ellenzéki pártok és azoknak vezetői ellen irányuló nevetségesen üres rágalmazások­ban s a Magyarország elleni aljas gyű'öletszlrás- ban merült ki eddig. A magyar falvakban hiva­talos aparátussal ingyen osztogatott lapnak a kormánykörökkel fönnálló szoros kapcsolatát már az első szám lehetetlen hangja és magyart ma­gyar ellen uszító leplezetlen célkitűzése elárulta. Hogy a magyar falvak józan népének efelöl sem­mi kétsége se legyen, gondoskodók erről egy hi­vatalos írás, amely a „Magyar Gazda" szerkesz­tőségének kezébe jutott. Ezt a hivatalos írást egy járási főnők az egyik körjegyzőnek küldte s eb­ben a „Népújság" szerkesztősége arra kéri a kör­jegyzőket, hogy a lap plakátjait függesszék ki, még pedig az egyiket feltétlenül a községházára, továbbá, hogy a megküldött hatvan lappéldányt osszák ki a földmives lakosság között. A felhívás alatt vau a pozsonyi „Slovenska Tlacova Kan­od áriá“-.na-k (tehát egy minisztériumi hivatalnak) az az értesítése, hogy a lap közel áll a íö'dmive- lésügyi minisztériumhoz s ezért a lap terjesztésé­re szükséges lépéseket meg kell tenni és egyút­tal be kell jelenteni azoknak a óimét, akik egyet­értenek a lap programjával. Az eset nem kivan bővebb kommentárt. A kérő. — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Tersánszky I. Jenő. A bányafelőrnéről azt beszélték: oly fi- nomlelkü asszony, hogy még a borvizes csacsikat is magázza. Évek óta volt már öz­vegy s még mindig elég helyre asszony, ki­vált akiknek a szelíd, hervaüag szépség az ízlésük. De a feleimé nem akart másodszor férjhez menni s mióta két kis lánya, még fér­je életében meghalt, mindig csak szomorúnak látták. Hiába irigyelték a bányancgyedben gondtalan életéért. A gondtalanságon csak jobban kifog a bánat s az unalom. A felőrnének a sajátján kívül még két másik háza volt s ezeknek bére s nyugdija elég jelentékeny volt jövedelemnek. De taka­rékosságból még a lakóháza udvarán lévő kis házat is kiadta. Ebben egy bányászcsalád lakott. A csa­ládfő megromlott a bányában s a nyomor­tól fia gyámolitása mentette meg. Ez gépész volt a kincstári villanymüveknél. Hatalmas, szép legény s már közelebb a harminchoz, mint a húszhoz. Dicsérettel emlegették felőle, hogy szülei gyámolitása miatt nem siet a há- zasodással. Más, mint ily derék, csöndes családot nem is tűrt volna meg közelében a felőrné, aki a szomszédsággal is keveset közösködött, mert irtózott minden pletykázástól, koeódás- fól, ami ezzel szokott járni s főleg a kikerül­hetetlen javaslatoktól és példálózásoktól, mik újra férjhezmenetelét célozták, mint ahogy ez a keríthetnék már vérében van az embe­reknek. Egyetlen bizalmasa volt a felőrnének Pólika kisasszony. Pólika kisasszony rokonai kegyelemke­nyerén élt. Pólika kisasszony kissé rosszzu- záju volt, csúnya és ducoshátu. Idősebb is volt a fejőménél, de azért a hajadonság jogán ő nénikézte a felőrnét. De Pólika atyja tiszt volt a kincstárnál és fölöttese a néhai felőr­nek, így felörnére még mindig megtisztelő volt Póiika barátsága. És Pólika képviselte a felőrnének az unaloműző hírlapot. Pólika honnan, honnan nem, értesült volt az egész városnegyed legkisebb eseményé­ről. És Pólika minden délután pontosan bebi­cegett a felőrnéhez. Nyájas csókok után he­lyet foglalt, belesziircsölt uzsonakávéjába s visszautasította a negyedik kockacukrot, amit a felőrné következetesen csészéjébe akart erőltetni, aztán Pólika föltette a pápa­szemét, melyet itt ez egyetlen helyen viselt csak otthonán kívül és elővette selyem tarso­lyából horgolását. Azzal elkezdte a mende­mondákon. Majd rendesen a keserű pana­szokra tért atyafiai ellen. A felőrné szerepe, néhány biztató közbe- ámulkodást vagy szörnyüködést leszámítva, többnyire a hallgatóé volt. Azaz még egy ki­vétellel, fia a felőrné lakóiról volt szó s ki­váltkép az udvariakról, a bányászcsaládról. Pólika mindig nagy előszeretettel cseve­gett a gépészről. A gépész, suhanckorában kifutóflu, vagy úgynevezett fickó volt szülei házánál s atyja pártfogásának köszönhette, hogy gépész lett belőle. Pólika a gépészt nagyon szerette ifjúkori játszópajtásául em­legetni, holott nyilvánvaló volt, hogy azidőtt Pólika már rég nem lehetett gyermeklányka. Pólika mindig megvárta idejét a fejőmé­nél, amikor a gépész hazajött a munkából és rendesen az udvaron fogadta a gépész tiszte­letteljes kézcsókját és nagyságos kisasszo- nyomozásait, kissé elbeszélgetve vele. Egyszer aztán Pólika bizalmas vallomást tett a felőrnének. Ö már rég tudja, hogy a gépész szerelmes beléje, de nem meri rá­emelni szemét egykori nagyságos kisasszo­nyára, pedig ő már igazán alig talál kivetni valóra egykori játszópajtásán, kivált ha ro­konai elviselhetetlen bánásmódjára gondol. Ezt tartalmazta a Pól'ika bizalmas vallo­mása, melyet, úgy tetszett, a felőrné egy kis különös döbbenettel hallgatott végig. De aztán nagy jóságában nemcsak megigenlette a Pólika ügyét, hanem egyik szóból a másik­ba, azt is elvállalta magaszántából, hogy a két szerető szív közvetítőjének szegődik, mivelhogy asszonyfővel könnyebb némi buzdítást adni a bátortalan szerelmesnek. így történt, hogy rá másnap, vagy har­madnap, amikor a gépész egy zárat javított a felőrné szobájában, a felőrné ilyen példá- lózásokon kezdte: — Vájjon okos dolog-e az, hogy a gépész igy múlni hagyja az éveket maga felett és nem gondol valami jó hitvestársra. Nem job­ban segltne még a háztartásán is, ha gyönge öreg édsanyja mellé , valami szorgos felesé­get hozna? Hinni lehet-e abban, hogy még nem gondolt valakire? Aki felől, mellesleg, biztosíthatja a kölcsönös vonzalomról! Hogy mivel felelt erre a gépész? A gé­pész erre boldogan és meghatottan borult oda a felőrné kezére: — Rég gondoltam én már ezt. drága ténsasszony, de hogy mertem volna én sze­gény ember létemre megkérni a téns- asszonyt? . . . Ezt makogta a gépész s miután a felőr­né ügyvivő szerepében kissé szinte megha­tódva engedte át neki kezét, a gépész termé­szetesen aztán a felőrné ajkait is megpróbál­ta megcsókolni, mint hát a vallomáshoz dukál. Itt tűnt volna ki a tévedés. De a felőrné meglepetésében legfeljebb már csak vissza­adhatta a gépész csókjait, ha az nem kel­lett neki. 1 Hogyan történt tovább, hogyan nem! Szegény Pólika kisasszony tudja azt min­denki számára legrészletesebben. Holott attól fo.gva a felőrné háza táját is messze elkerül­te, hogy a városháza drótketreces tábláján nyilvánosan is kihlrdettetett a gépész s a fel- őrné jegycssége azzal, ha valakinek kifogása volna-e ellene. Baseli Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindríSska 6. szám KW

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom