Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-18 / 88. (241.) szám
^/&cétrJiaG$m7/mrAF Szerda, április 18. leülni Iár#lpaH u poi§©iB?ji Robinsonnal* története. — A Prágai Magyar Hírlap regénye. — 04) Miután pár napon át élveztem enyéim szeretőiét s kissé összeszedtem magamat, bemutattak a királynak. Amikor elmondtam neki a velem történt eseményeket, a nemes uralkodó nagyon meg volt hatva, vigasztalt, nagyon kegyesen bánt velem s valóban kirá- lyilag megajándékozott. De irántam való kegyessége határtalan volt; nem törődött azzal, hogy már elárasztott jótéteményeivel, még kinevezett Marseillebe konzulnak. Ez egy oly állás, amely nemcsak díszes, hanem nagy jövedelemmel is jár. Egészen elragadtatva és csodálattal telve e nemes fejedelem iránt, aki oly nagylelkűen pártfogásába vett. hazasiettem, hogy tudassam szeretteimmel is ez örvendetes hirt. Elképzeltem, mily nagy örömet fognak mindnyájan érezni, mert annyira egymttéreznek velem s részt vesznek sorsomban. De csalódtam, mert tudósításom hallattára sötét bánat rajzolódott arcukra és könny hullott szemükből. Csodálkozva kérdeztem, hogy mi ennek az oka? De a fájdalom megnémitotta őket. Minden tőlem telhető nyugalommal, szelíden figyelmeztettem őket kisíelkü magatartásukra; kérdeztem, hogy kezdődő szerencsémet csirájában fojtsam-e meg? Eléjük tártam, hogy ha itt a királyi jóakaratot elvesztem, nehezen élek meg s öreg koromban meg leszek fosztva attól a vigasztalástól, hogy hasznosan töltöttem be emberi rendeltetésemet. Okaim végre meggyőzték őket, megnyugodtak s elrendeztük családi ügyeinket. Mivel Marseillebe való utazásom nem tűrt halasztást s ha az enyémeket mind magammal akartam volna vinni, ez eltartott volna egy ideig, azért úgy határoztam, hogy egyedül indulok útnak; ők ezalatt mindent rendbe hoznak s utánam vitorláznak. S ott tartottuk volna meg esküvőnket, amelyet már oly óhajtva vártam. Menyasszonyom szüleit, bármily öregek is voltak, nem tudtam rábeszélni, hogy itt maradjanak. Kértek, engedném meg nekik, hogy engem kövessenek. És ki tudna ilyen tiszteletreméltó kérelmezőknek tagadó választ adni? Nekik, akik irántam való szeretető öl, magas koruk dacára, nem féltek az utazás veszélyeitől. A hajó, amelyen Franciaországba indultam, már utrakészen állott. Szükséges holmijaim már a fedélzeten voltak s a következő napon kellett volna indulnom. E rövid időt arra használtam föl, hogy búcsút vegyek barátaimtól; nem feledkeztem el főként jótevőmről, a bankárról, akinek mindent köszönhettem s aki rendkívül szeretett. Megható és drága lesz nekem mindig erre az időre való visszaemlékezés. Atyai tanácsokkal látott el és ezer font sterlinget ajándékozott nekem. Mégegyszer emlékébe ajánltam magamat s fájdalommal telve búcsúztam tőle. De már elég sok szomorú jelenetről írtam, azért nem akarok többet beszélni arról a fájdalomról sem, amit a kedveseimtől való bucsuzáskor éreztem. Nyomasztó előérzet támadt bennem, amikor utoljára magamhoz szorítottam őket, mintha azt éreztem volna, hogy soha többet nem látom őket viszont. Végre elszakítottam magam tőlük s a hajó elvitorlázott. Alig mentünk két óra hosszat, amikor szörnyű vihar támadt s minket a csatornából a nyílt tengerre hajtott. Pár napig ide-oda bolyongtunk, hogy utunkat ismét megtaláljuk, de hiába, mindig távolabbra jutottunk tőle. Bolyongásunk hatodik napján egy hajót vettünk észre, amely duzzadt vitorlákkal egyenesen felénk tartott. A legcsekélyebb veszélytől sem tartottunk és védekezésünkre semmi előkészületet nem tettünk. Amint a hajó közelebb jött, minden további nélkül egy hatalmas lövéssel üdvözölt. E váratlan támadáson megijedve, mindenki sietett magát fölfegyverezni; de ez a korzikai kalózhajó nem igen adott időt a védekezésre, hanem meg- csáklyázott minket s körülbelül ötven ember kivont karddal hajónkra ugrott. A védekezés egyértelmű lett volna a halállal, igy meg kellett magunkat adni. Képtelen vagyok leírni lelkiállapotomat; csak most szabadultam a rabszolgaságból s már is ugyanaz a sors ért. E barbárok kegyetlenül bántak velünk, kettesével összekötözve a legalsó hajóürbe zártak. Oly szorosan voltunk Összezsúfolva, hogy lehetetlen volt leülnünk, vagy csak kezünket is használnunk; hangosan jajgattunk. A kalózhajó Tunisz felé vitorlázott, itt kiraktak minket s áruba bocsátottak. Különböző tunisziak alkudtak rám, akiknek talán tetszettem. Én sóhajtottam szomorú sorsomon s esdvc könyörögtem az égnek, hogy jő gazdához kerüljek. Nemsokára jelezték, hogy kövessek valakit; reszketve engedelmeskedtem. Uj gazdám, egy tekintélyes török, házába vezetett. Beléptekor első parancsa az volt, hogy rakjanak reám bilincseket. E kemény, emberhez nem méltó bánásmód a leg- szomorubb jövőt sejttette velem. Nem sokkal utóbb még tizenötöt hoztak társaim közül, akiket hasonlóképpen megvasaltak. E napon megkíméltek a munkától. Másnap hajnalban fölkeltettek. Bármily rossz is volt nyughelyünk, mert a kopasz földön feküdtünk, mégsem hagytuk ott szívesen. Szétosztottak minket. Néhánynak a kertet kellett ásnia, mások házimunkát végeztek. Engem, négy másik társammal, a tengerpartra vittek, hajógerendákat fűrészelni. Tizennégy napig voltunk igy bilincsekben, de akkor levették rólunk a nehéz vasakat s csak könnyen láncoltak meg. Már ez is jótétemény volt számunkra, de én reám a szerencse még különösen is mosolyogni látszott. Egyik napon, amikor, mint rendesen, a tengerparton dolgoztunk, urunk hozzánk jött, hogy utánunk nézzen. A szép idő arra ösztönözte, hogy a vizen egy kis kirándulást tegyen. Egy e célra szánt csónakba szállt néhány evezőssel. Elindultak. Alig voltak kis távolságban, amikor az evezősök ügyetlensége miatt fölborult a csónak s gazdáin a tengerbe esett. Senki sem sietett segítségére az evezősök közül, mindenki csak a saját megmentésére gondolt. Szelim, igy hívták gazdámat, öreg volt és nem tudott úszni. Egy lélek sem volt a partnak ezen az elhagyatott részén az öt foglyon kívül. Szelim egyszer fölnyujtotta kezét segítséget kérőn; ezt látva, a habok közé ugrottam, nem gondolva arra, hogy meg vagyok láncolva, sem arra, hogy akit én meg akarok menteni, az tulajdonképpen az én kínzóm! Angliában csupa mulatságból úszni tanultam a Themzén; ennek most nagy hasznát láttam, mert láncaim ellenére, amelyek az úszást nagyon nehézzé tették, mégis Szeli míg dolgoztam magam. Nehezen tudta magát addig is föntartani; éppen sülyedni kezdett, amikor közeledtem. Erőm minden megfeszítésével megragadtam, karját megfogtam s a part felé húztam; több Ízben azt hittem, hogy sorsára kell őt hagynom, ha magam életben akarok maradni. De a legfőbb Lény, aki minden jótetthez segítséget ad, akár keresztényen, akár törökön gyakoroljuk azt, erőt adott nekem, hogy a partot elérjem. Kimerülve a hidegtől és nedvességtől, dermedten vezettek haza társaim. Szellmet Letten vitték haza a vállukon. Megérkezésünkön az egész szolgasereg nagyon csodálkozott. Szelim fia rögtön sietett, hogy atyját minden lehető segítséggel ellássa. E fáradozását siker kísérte, mert nemsokára fölnyitotta szemét. Első kérdése az volt, hogy ki mentette meg; megmondták nevemet s rögtön megparancsolta, hogy előhívjanak. Más ruhát adtak rám s én ágyához léptem. Most a következő párbeszéd folyt le köztünk: Szelim: Te keresztény vagy? Én: Igen! Szelim: Melyik a szülővárosod? Én: Pozsony, Magyarországban. Szelim: Mi indított téged arra, hogy engem megments, holott már közel voltam a halálhoz? Én: Keresztény és emberbaráti kötelesség. Szelim: Nem számitasz-e jutalomra? Én: Jótettek magukban hordják jutalmukat; ha nem is lettél volna uram és parancsolni s ha legutolsó rabszolgád járt volna igy, én akkor is éppen ezt cselekedtem volna. Szelim: Minden keresztény igy gondolkozik-e? Én: Mind, aki nem csak névleg keresztény, hanem tetteiben is megmutatja, hogy az. Szelim: Te valótlanságot beszélsz! Én: Én? Szelim: Igen, te! Már sok keresztény rabszolgám volt, de egyet sem találtam köztük, aki igy gondolkozott volna. Ahelyett, hogy hasznomra lettek volna, azon iparkodtak, hogy minden lehető alkalommal kárt okozzanak. Én: Bocsásd meg merészségemet, de meg kell mondanom, hogy ha ezt tették, úgy annak csakis saíát magad vagy az oka. Szelim: AJilyen módon? Én: Lehet-e valakit szeretni, aki naponta bántalmaz, kínoz minket? Silány élelem mellett. láncokban, sok verést tűrve kell életüket eltölteniök: az jlveo bánásmód föllazítja a legszelídebb és legjobb szivet is. Szelim: Látom, nagyon pártolod a vallásodon lévőket, bár a rabszolgákra nézve mondtál némi igazat. De én magam is jártam Franciaországban, üzleti ügyek miatt; megtanultam az ország nyelvét, iparkodtam, hogy senkit meg ne sértsek és mégis megcsaltak. Én: Én magam is mondtam, hogy a keresztények között is vannak rosszak és gonoszak; téged sorsod ilyenek kezébe Juttatott, Szelim: Válaszod nem elégít ki, még beszélnünk kell róla! El kellett neki mondanom életem történetét \S ő különféle dolgokat kérdezett Angliáról s megparancsolta, hogy vegyék le rólam a bilincseket; jobb szobát rendeztetek be számomra s jó ételeket kaptam. Jótéteménye a többi rabszolgára is kiterjedt; róluk is levétette a láncokat s tisztességes szobába helyeztette őket. Szívből jövő hálájuk — mert mindezen változásoknak én voltam előidézője — jobban megörvendeztetett, mintha gazdagon megjutalmaztak volna. Amint Szelim teljesen fölgyógyult, elvárhatatlan társa lettem. Gyakran próbált rábeszélni, hogy vegyem föl a muzulmán vallást, amikor is — úgymond — bőségben élhetem le napjaimat. De süket füleknek beszélt. ígéretei nem vakítottak el, csak jó alkalomra vártam, hogy szabadságomat kérjem tőle. (Folyt, köv.) Kiadja: Flachbarth Ernő dr. Nyomatott a Deutsche Zeltungs-Aktien-Gesell- schaft nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: O. Holik, HwrHiKér*) Abbáziában Pcusi# lolanűa kitűnő magyaros ellátást ad 20 lírától kezdve. Cím: HötS! JöISIMIBj &S)1)3ZÍ3 *) E rovatban közéltekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. PRAGA II., NeKázanlsa. Menü 4.50 KC. [ BRATISLAVA (POZSONY) f \ MELY-ÜT 1 r t ► Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fiziko- 3 t terápiás intézet ideg- és belbetegeknek * t Sebészet, nőgyógyászat, test- i ► egyenészet. Szem-, orr-, fül- és 3 £ bőrgyógyászat. — Röntgen- 3 ► kezelés. — Vegyilaboratórium 3 t Napi pausálár Ké. 55-tól. 3 E Szülési pausálár (8 nap) 1100 KC.-!ó! 1800 KMg 3 l Szabad orvosválasztás 2 J AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-3 faiariácsapok Fenyőfa- és bélíacsapok, harántcsapok hársfából, égerfábóí, és fenyőfából. — Raktárhordócsapokat és sajtolócsapokat szállít sörgyárak, bornagykereskedések, petróleumfinornitók stb. számára: Ü€1%MÍ€ íiirészmüvek és facsapgyár LoscMiz, (Morvaország) Biztos eredményt csak akkor ér el, ha hirdetést a Prágai Magyarban ad fel imáiig mmMticl flipet a 'karcagi róm. kát. iskolaszék aniraJk, alki a háború miatt félbemaradt öt tantér-mii és egy tanítói lakással tervezett iskoláját a meglévő tervrajz szerint a nyár folyamán felépíti vagy feléipitteti. Az épület falai már csaknem a teljes magasságig fel vannak hu zva. Tégla, tetőszerkezethez a gerendák nagyrészt megvannak. A teljes felépítésihez; még körülbelül 15 millió kell. Előnyben az iskolaszék azt az ajánlkozót részesíti, aki minél több, de legalább 15 éven át fizetendő bizonyos mennyiségű búza ellenében hajlandó az építésre és osak ilyen ajánlat hiányában építteti földért. Ajánlatok tételére határidő: május hö 1. fürdetéseket a „Prágai Magyar Hírlapi részére eredeti áron felvesz HERHANN KOMAROMI Ili Mnpck megrendelhetők lapunk kiadóhivatala útján utánvét mellett vagy az összeg előzetes beküldése mellett. — Portóra 1—2 könyvnél 3 Ke., több könyv megrendelése esetén 5 Ké. küldendő be. COURTS-MAHLER: Ne ítélj! 7.— Forgószél kisasszony 7.— Vergődő szerelem 7.— Virág a kövek közt 7.— Kata házassága 7.— Apja leánya 7.— Férfi sorsa a nő 7.— Koldus grófkisasszony • 7.— Színlelt házasság 7.— A kis libapásztor 7.— Szegény fecske 7.— Löwensen Frida 7.— A béres fia 7.— A végrendelet 7.— Napsugár kisasszony 7.— Felszabadult élet 7.— Id. DUMAS: Húsz év múlva. A három testőr folytatása. 12 ives munka 21.— FORRÓ PÁL: A szenvedély 7.— Az erkölcstelen Omár 7.— HEIMBURG: Télién Lóri 6.50 LEHNE: Doktor kisasszony 5.— Miivészszerelem 5.— Jolánta házassága 5.— Egy csók 5.— Az uj kisasszony 5.— Bűnös szerelem 5.— Három szép gróíkisasszony 5.— A próbaév 5.— Vergődő szivek 5.— Régi dal 5.— !+ OKOS + {ASSZONYOK • nem félhetnek, ha a sokszorosan kipróbált óvszeremet használják. Különös esetemben » kérjék azonnal biztosan ható, teljesen ártatlan j hOSOmiegessegem. S Kérdezősködéshez 4.— Ké. válaszbélyeg » melléklendő. Szétküldés titoktartás mellett \ Elültük, Wien, VI, GumpendorlerstraOe 109/14 ; luü2 A dunai államok magyar / közgazdasági újságja / Á Állandó és kimerítő cseh- / / j jj szlovák, román, jugo- / / 8 szláv és német-osztr. / Jfij8 / 0 j / vks#/ S rovatok. Megjelenik / ♦ I | hetenként. Pontoy^ AEIőfize- I I zavartalan pós- / / tés 1 évre | I tai szállítás a^r/ 200 Kő. A I I összes utód-y ^^ViMagyar Lloyd | államok- / /a. legolcsóbb és | ba. // legalkalmasabb I f / / hirdetési ^orgánum [ I I / bankok, gyárak, ex- I / / Portörök stb. számára. I I / Szerk. és kiadóhivatal: I r ^0/ WIEN.HL,SiebenstemgasseIr. 13 / BUDAPEST. Vili, Ráköczi-úl 73, szám
