Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-01 / 75. (228.) szám

s A valorizált korona. Pozsony, március 31. A húsvéti ünnepek után állítólag gyor­sabb tempóban fog előrehaladni a kot év óta vajúdó magyar — cseh-szlovák pénzügyi egyezmény. Ámbár a jelek erre vallanak, az „áililiitólag44 szót alá kell húznom, mert ha a megegyezésnek eddig is nagy akadályai vol­tak, úgy mindenesetre nagyobb lett a nehéz­ség a magyar korona újabb jelentős elértékte­lenedése által. S ha még mindig van okunk a megegyezés lehetőségében kételkedni, úgy még inkább nehezebb a felelet arra a kér­désre, hogy mi lesz a valorizált korona értéke? A valorizált korona alatt azoknak a ma­gyarországi tartozásoknak és követelések­nek kiegyenlítési valutáját értem, melyek a koronavaluta szétválasztása előtt, vagyis 1919 február 26-itea előtt keletkeztek cseh­szlovák hitelezővel, illetve adóssal szemben, feltéve, hogy e kötelezettségeket időközi magánegyezséggel azóta meg nem szüntet­ték. E valorizált korona értéke tekintetében még csak jóslásokba sem lehet bocsátkozni, mert a két valuta között a dísz-paritás oly nagy és nopról-napra annyira változik, hogy senki sem láthatja előre az ezirányban meg­indult tárgyalások eredményét Ha ezeket a régi koronakötelezettségeket magyar koro­nában valorizáljuk, ez az itteni hitelezők romlását idézné elő. Ha pedig cseh-szlovák koronában valorizáljuk azokat, úgy ez a ma­gyar adósok tönkretételét jelentené. Ez a veszedelem, mely mindkét érdekelt fél szeme előtt lebeg, legnagyobb akadálya annak, hogy a megegyezés cddigelé nem sikerült. Két évvel ezelőtt egy javaslatot tettünk, melyet akkor elutasítottak. Mos ismét szóba hozom ezt, nemcsak azért, mert az idő ne­künk adott igazat, hanem azért is, mert most már csakis ez az egy megoldás van és ez a megoldás semmiesetre sem jelenthet oly! nagy veszedelmet, mely indokolná a további] huzavonát. Elutasított javaslatunk az volt ] hogy a követeléseket a két érdekeit állam kölcsönösen kicserélje, kompenzálja és csu-1 pán a mutatkozó sza'dóra redukálja a meg- j állapodásí. Ez mindenesetre nem okozott ] volna oly nagy gondot, különösen, ha fárad-1 ságot vettünk volna pontos statisztika össze-1 állítására. Sajnos, bár mindkét oldalon belátják en- ] nek szükségességét, ezideig sem nálunk, sem j Magyarországon nem irtaik össze a régi ko- j ronakötelezettségeket. így csak hozzávető- i leges becsléseket és néhány a Jednota által összegyűjtött adatot vehetek alapul akkor, amidőn képét akarom adni a még fennálló kötelezettségeknek és ezek kiegyenlítési ér­tékének. Ezek az adatok a következők: A Jézust kereső fiúcska, — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Babits Mihály. Ez a mese a Bibliából való, és arról a kis­gyerekről szól, akit nem eresztettek a Jézus­hoz. Az időben Jézus elindula Galileából és méné Judeának határiba, a Jordánon általkei- vén. A Tanítványok vele mentek. Történt pedig útközben, hogy ScythopoÜs városában, mely már Samarának szélén vagyon, Jézus prédikálván a népnek, nagy tömeg sereglett körébe, s a tömeg között nagyszámú kisebb- n agy óbb gyerek is, mind látni szeretett volna valamit ... Mert tudvalevő, hogy minden gyerek kiváncsi. De a Tanítványok haragud­tak a gyerekekre, s mérges -szavakkal akar­ták szelkergetni őket. — Erreggyetek innen: ti úgysem értitek, amit a Mester mond! A gyerekek persze nem sokat adtak ezekre a beszédekre, és mindig uira meg újra elő tolakodtak. Csak a hétesztendős kis Ára­mlás — ő olyan szelíd, félénk fiúcska volt, mert a mostohaapja* a foltozóvarga, tnindg ütötte — ő nem mert közel menni. Messziről, az utca túlsó végéről nézte az édes, fehér- ruhás Jézust. Úgy ragyogott a fehér ruhája! Kegyetlenül égett, sütött a nap. vakított a kékség, tüzeltek a sétányos tetejű házak. De ez mind semmi se volt a Jézus ruhájának fehérsége mellett, óh bizonnyal Áramlás semmit sem értett volna a beszédéből! de mégis úgy szerette volna hallani. — Engedjétek hoszám jönni a kicsinyeket! — mondta az édes, szelíd hang; de épen ekkor jöttek le a Tanítók és Farizeusok a felső utcá­ból: köntösük széles, sárga sávjai bekia­báltak a házak fehérségébe: hosszú szakaink reszketett: nem mentek közel azokhoz, akik a Jézus körül álltak, de Áramlást útban érték és rá is mordultak: — S te mit ácsorogsz itt, takarodj haza, gonosz kis csavargó! ' )• ■ ' ■ ^RiGAíAílufARftlRTAP-----------------1----rrn—i—it—ib— ...... 11 ni —n »■ 1. Cseh-szlovák pénzintézetek követelé­sei magyarországi lakosok és cégek ellen: Mill. K a) jelzálogos kölcsönök elmén 20 b) iombardk ölesönök címén 30 c) leszámítolt váltók alapján 15 d) folyószámlái követelések 80 vagyis összesen 145 2. Cseh-szlovák pénzintézetek tartozásai magyarországi lakosokkal és cégekkel szem­ben: Mi!!. I< a) folyószámlái és takarékbetétek 35 ö) engedmény, jel zálogkölcsönök 4 c) Iombardk öles önök 5 d) egyéb tartozások 5 vagy is Összesen 49 A cseh-szlovák pénzintézetek kötelezett­ségei régi koronában 96 niiíiiiió aktív szaldót mutatnak ki Magyarországgal szemben. Ez a szaldó a pénzlebélyegzés után egy fél mil­liárd volt. S hogy ez az ötödére rendukáló- dotf, annak oka, hogy mintegy 250 millió ko­ronát a Tébe -Jedn ota-m e gáti apod-ás ból ío- lyóan a két kormány hozzájárulásával idő­közben rendeztek a szloven-szkói és buda­pesti pénzintézetek között. Mintegy 100 mil­lió cseh-szlovák korona követelést részben kompenzáció utján, részben közvetlen meg­egyezéssel szüntettek meg. Hasonlóképp aktív s-zaidőt tüntetnek fel a cseh-szlovák egyéb érdekeltek régi koro- nakötetezettségéi is magyar pénzintézetek­kel szemben. Ezeknek a hozzávetőleges becslése a következőt t. Magyarországi pénzintézetek követe­lései cseh-szlovák lakosok és cégek elten: a) jelzálogos és községi kölcsönök 220 mii. K b) Iombardk ölesönök 50 mii, K c) váltóleszámítolásból eredő köve­telések 5 mű. K d) egyéb követelések címén __ 15 mii. K vagyis összesen 290 mii. K 2. Magyarországi pénzintézetek tartozá­sai cseh-szlovák lakosok és cégekkel szem­ben: a) folyószámlái és takarékbetétek 300 mill. K b) egyéb tartozások óimén __50 mii, K vagyis összesen 350 műk K Meg kell jegyeznem, hogy a magyaroy • szági pénzintézetek tartozásaira nézve sem­mi adat sem ál! rendelkezésünkre, annál ke­vésbé, mert a budapesti pénzintézeteknél el­helyezett betétek túlnyomó része elömutató- ra szól és így ez csak a hitelezők bejelenté­sei alapján lesz megállapítható. Én a cseh­szlovák pénzintézetek eredeti folyószámlát követelését (300 millió) és azt a körülményt vettem figyelembe, hogy a jelenlegi Magyar­oi'Szág határvárosainak (Esztergom, Mis­kolc, Sátoraljaújhely stb.) pénzintézeteinél csaknem ugyanannyi a mi betétkövetelésünk Budapest nélkül, mint amennyi a mi pénzin­tézeteink tartozása e címen. Ezért egész bát­ran állíthatjuk, hogy itt is a javunkra leg­alább 60 millió aktív szaldó mutatkozik. Ezek alapján láthatjuk, hogy mindazok a kötelezettségek, melyek pénzintézetekkel szemben állnak fenn, a kővetkező képet adják: a) a cseh-szlováik követelések összege 495 mii. K b) a magyarországi követelések összege 339 mik K vagyis Magyarország terhére mu tatkozik 156 mii. R passzív szaldó. Azok a kötelezettségek, melyeknél egyik oldalon sincsenek pénzintézetek érdekelve, erre a szaldóra nem lehetnek lényeges befo­lyással. Tudjuk, hogy ezeknek legnagyobb j részét hallgatólagosan, vagy niagánegyez-! meny utján megszüntették. A szaldó itt min- j denkor elenyésző csekély volt, melynek ki­egyenlítése tekintetében hamar megtalálják az érdekelt kormányok a megegyezést ha a tömegből a pénzintézetek kötelezettségei egy külön megegyezéssel kikapcsolódnak. A követelések kölcsönös kicserélése folytán, feltéve, hogy ezek mindkét állam te­rületén egyenlő arányban romlottak, a fél milliárd, csefi-szlovák követelésre körülbelül rniHiárd cseh-szlovák korona folyna be, mely már maga 75 százalékos ktelégitést je­lentene. Ha a magyarországi adósok a pasz- sziv szaldó összeget cseh-szlovák koronában fizetnék meg, úgy. hogy a cseh-szlovák hi­telezők 100 százalékos kielégítést nyerhes­senek, úgy a magyar adósoknak körülbelül 35 magyar koronát kellene fizetni minden 1919 február 26. előtt keletkezett 1 korona régi tartozásért. Ezt már maga sem jelentene veszélyt, mert jól tudjuk, hogy ugv a pénz­intézetek. mint az egyéb adósok birtokában levő aktívák értéke sokkal nagyobb arány­ban növekedett. Az,. hogy Magyarország kötelezettséget ily aránylag csekély összegre redukálódtak, csak egy módon volt lehetséges, hogy Szlö- venszkó és Ruszinszkó pénzintézetei a fen­ébb emliretí külön-egyezményiikkel tmiibgv 300 millió régi koronakövetelésüket rendkí­vül súlyos anyagi áldozattal kikapcsolták. Ha ez be nem következik, kompenzáció ese­tén is körülbelül fél milliárd passzív szaldó mutatkoznék Magyarország terhére, melyet csakis úgy lehetne rendezni, ha mindkét ol­dalon súlyos anyagi áldozatokat hoznának. Azonban köztudomású, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó pénzintézetei túlnyomó részben — Avagy nincs dolgod a csirizestül mel­lett, apád műhelyében? — Nii, és ha nem volna? Én, mikor ekkora voltam, ott ültem a zsinagóbán . . . — Ott ültünk egész nap a zsinagógában, a tudós rabbik lábainál, akik a szent Betűkre oktattak . . . Aramiás ijedten sompolygott tovább, mert látta már a sanda a 1 e p h^et és a többi betűket, amint a szétcsavart sárga lapból ki­mászva, kunkorodott testű nagy, kegyetlen hangyák, mind sorban az ö szegény kis fejébe igyekszik . . . Szerencsére a Tanítók Jézusról kezdtek beszélni, nagyon haragosan és nem törődtek már vele . . . Aramiás elkanyaro­dott egy hosszú fal mellett, a mezők felé, messze kerülve a zsingógát; de megjárta vele, mert egyszerre a mostohaapja állt előtte, aki épen a szőllők között nyaraló latin urnák vitte volt haza az ni saruit: duít-fult a mé­regtől. — Hol jártál? hé! — ordított Áramlásra én vigyem haza a lábbeliket? hé! — Es a füiinél fogta meg Áramlást, mint abc gy a sarukat szokta a zsinoruknál. Aramiás nézett jobbra-balra, hol surran­hatna ki? de a körmök kapcsai kitünően zá­rultak cimipáin, és nem volt sehonnan segít­ség. A tücskök iszonyú éles csufnótát zengtek a mezőről. — Az anyád se dogozik; te se dógozol —- folytatta a varga- — Az anyádat kitelte a hideg, te meg elcsavarogsz. Minek eszitek a kenyeremet? No megállj, csak legyünk egyszer otthon! Hol az istenbe vótál, gazem­ber? Az asszony - megrázkódva kínlódott a vackán; a varga — amint hazaértek — bele­rúgott: erre aztán elcsendesült és mozdulatlan maradt. A varga akkor a fiúhoz látott: sze­gény Aramiás először bőgött nagyon és or­dított; de később ő is dlesőndesült és mozdu­latlan maradt. A varga pedig áldomást ivott a munkára: borostömlőt hozott a pincéből, és jattól legelőbb is énekelni kezdett; de a végén jö is elesőndesült és mozdulatlan maradt Etelközben este lett A tücskök zenéje az egekig csapkodott; 1 Jézus pedig megindult a tanítványokkal, me­zítláb az esteli harmaton, Jeruzsálem felé. Aramiás csodálatos fehérségeket látott álmá­ban, és reggel tájban fölnyitotta szemeit. Csöndben, hogy a vargát föl ne ébressze, kílopózott a házból, és ment a piacnak. A piacon nyoma se volt a feliér Jézus­nak: üres volt még minden, csak Zaffira, az öreg galambárus kofa, tákolta a sátrát mert ünnepek közeledtek, s ilyenkor nagyban veszik az áldozathoz való galambokat. — Nini. a vargáék kis Áramlása, — kiáltott Zaffira. — Mit keresel te itt ily ko­rán, naplopó? — A Jézust keresem, — felelt Aramiás. — Noépen, a Jézust! keresed biz-onv az [áldozati kalácsokat, hogy csenhess belőlük! i Hiszen a Jézus már az éjjel elindult a hősben, S és meg sem áll Jeruzsálemig! Takarodj innen! jnem kel! nekem ilyen kalácsok-körül - se tt en- ilcedö! Aramiás ijedten húzódott vissza a harcias hölgytől aki egy hosszú sátor rudat lengetett kezében; éhes kis szeme édes kalácsok emlé­két vitte magával. A hosszú fal mentén leszaladt a város vegéig, ahol két sovány pálmafa még ebben a reggeli órában egy csipet árnyékot is vetett. A pálmákon nem volt már egy szem datolya se. Aramiás lenézett a jeruzsálami útra: messze, az ég alján, úgy tűnt föl neki, mintha fákat látna és valami fehérséget a fák között. Áramlás elin­dult az utón . . . Apró gyíkok surrantak szét előle a porban, de ö meg se látta. Mély tűnő­désbe merülve sietett, sietett Azon tűnődött, hogy jól emlékszik-e? Mert úgy emlékezett, hogy tegnap Jézus apró kalácsteákat adott azoknak a gyerekeknek, akik a közelébe jutottak. Nagyon, nagyon éhes volt Aramiás. i igen válságos helyzetben vannak a nagy ha- dikölcsönállomány és egyéb nehézségek miatt, úgy hogy ezektől több áldozatot kí­vánni inár nem lehet Ezzel szemben le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a magyaror­szági adósok az általam felvett kiegyenlítési módot szívesen fogják venni, mert már egy év előtt is számos egyezségi ajánlat került kezembe, amelyben a magyar adósok tiz- huzszoros pénzt kínáltak cseh-szlovák hite­lezőiknek. Ez az oka annak, hogy én e kérdés 'méltányos megoldását lehetségesnek tartom és erősen bizakodom abban, hogy a valori­zált korona nálunk egyenlő lesz a csehszlo­vák koronával. Sclmildt Imre. nnssoitni ésSetpei Konferenciái Milánó, március 30. Ma délután találko­zott Mussolini és Seipel a prefekturán. ahol hosszú megbeszélést folytattak. Seipel meg­köszönte Mussolini miniszterelnöknek mind­azt, amit Olaszország Ausztria talpraállító sa érdekében tett és annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövőben is számíthat az olasz kormány támogatására mindazokban a kérdésekben, amelyek Ausztria ujjá-éni+é'ét érintik. Seipel kancellár tehát azt ajánlotta, hogy fejezzék be mielőbb a két ország keres­kedelmi kapcsolatainak helyreállítására irá­nyuló római tárgyalásokat. A szövetségi kancellár azután minden­féle politikai kérdéseket vitatott meg Musso­linival, de különösen azokat, amelyek a két országot egyaránt érdeklik. Mussoknl bizto­sította a szövetségi kancellárt arról, hogy Olaszország élénken érdeklődte űz Au-zteia újjáépítésével kapcsolatos valamennyi gaz­dasági kérdés kedvező megoldása iránt és annak a reményének adott kífetezé'ü. hogy Ausztria a béke eleme marad Közéeuróná- ban. Mussolini kijelentette továbbá, hogy a római tárcnmkteok kéte^vteteuti] mind’-'^f-' ál­lamot kielégítő kereskedelmi egyezmény megkötésére fognak vezetni. A beszélgetés folyamán még más politikai kérdéseke! vitattak meg, amelveknek sürgős megoldását kezdeményezni fogják. Vasárnap, április !. Krejcsi szenátort kizárják a cseh nemzed (Szocialista pártból ? Cseh lapok írják, hogy a ! cseh nemzeti szocialista párti szenátorok : klubja legközelebbi ü’ésén Krejcsi szemb-or ügyével fog foglalkozni, aki bár a rend-tör­vény mellett szavazott, mégis azt a beszé­dét, amelyet a szenátusban nem mondhatott ei és amelyben állást foglalt a rendtörvény ellen, a hírlapok utján közzétette. Hm sze­rint Krejcsi szenátort nemcsak a klubból, í hanem a pártból is ki fogják zárni. Alig tudott .menni. Minden csontja fájt még a tegnapi veréstől. Aztán amint a nap egyre íöilebb jött — a Nap, ez a kérlelhetet­len ellenség — a meleg tűrhetetlenné kezdett válni. Sehol egy fa, sehol egy kis felhő. Ara­miás felhőről ábrándozott, nagy lengő fel­hőről, amely olyan, mintha az Isten legyezőt emelne, fehér toll-legyezőt. mint amilyent a latin ur gyaloghintaja mellett szoktak a rab­szolgák tartam. Aztán addig tűnődött erről a fehérségről, míg Jézust képzelte az égen, a fehér ruháiban, édes kalácstkákkal az ölében. Fölemelte a fejét, de egyszerre elvakult, el- szédülí: mintha az egész ég csupa nap volna, egyetlen tüztenger! Már az a gyér növényzet is eltűnt, a széíestevelü lapuk, poros giz-gazok. Már kiért a kosivá tagra. Itt az uí som volt látható többé: egyforma, fehér, kiégett, lapos, töre­dezett sziklák mindenfelé, melyek százszoro­sán verték vissza a nap sugarát. Akármerre nézett Aramiás. egyforma fehérségek villan­tak elébe, és a fény táncolt, mint a tükrök kö­zött. A fiúcska elkáprázva és támolyogva ámult ide-oda. — Itt, itt a Jézus! — gondolta magában; és csaíkirgyan, mintha minden oldalról tiz-husz fehérruhás Jézus lebbent volna elé, csak hogy abban a minutában tovasuhanjanak. — Merre lehet itt Jeruzsálem? — kérdezte magától Aramiás. • Ebben a pillanatban egyszerre valami csengett fel előtte, egy csengetyii hangja, min­dig tisztábban, mindig élesebben. Oly édes, ezjíistös csengés volt! Itt, itt a Jézus! Aramiás megindult, arra, ahonnan a hangot hallotta. A csengés játszott vele, hol itt, hol ott hangzott, néha egyszerre több irányból is. Az ut már tökélétesen elveszett, a ködök egyre rögösebbek lettek, barlangok és sza­kadékok nyíltak mindenfelé. Aramiás erőtlenül bukdácsolt a csengő után, mig egyszer csak megbotlott, elesett és nem is tudott rögtön fölkelni. Ekkor a csengés feléje közeledett;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom