Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-10 / 56. (209.) szám
A rendtörvény és a külpolitika. Irta: Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő. Prága, március 9. A köztársaság védelméről szóló törvény képviselőházi előadója beszédében a különféle belpolitikai indokokon kivül, külpolitikai vonatkozású nyilatkozatokat is tett. Ezek közül nekünk leginkább az a kijelentés ragadta meg a figyelmünket, amely szerint „az ellentétek annyira megsokasodtak, hogy azokat csak fegyverrel lehet kiküszöbölni1*. A köztársaság költségvetésének száraz számtömeged élénken tárják elénk mennyit fordít a kormány a hadsereg föntartására. Nem mi állapítjuk meg első Ízben, hogy ezek a számok messze fölülmúlják az állam belső és külső biztonságának szükségleteit és nyilvánvalóvá teszik, hogy a külpolitika céljai sokkal távolabbiak. semmint azt egy uj államalakulás okos politikai vezetése és államközi elhelyezése kívánatossá teszi. A köztársaság megalkotói ma már ugy- látszik elérkezettnek látják az időt arra, hogy kellő pillanatban passzivitásukból kilépve érvényesítsék a diplomácia utján előkészített terveiket Középeurópát illetően. Egyfelől Németország felé, mint a francia politika uszályhordozói, másfelől Magyarország felé, melyet mint Középeurópa békéjének állandó veszélyeztetőjét szeret feltüntetni a kisantant külföldi propagandája úgy a Ili-' vatalos diplomácia utján, mint a külföldi sajtó és más propaganda szervek segítségével. A cseh-szlovák külpolitikának távolabbi célja ennek az általuk tűzfészeknek nevezett országnak béklyóba verése, teljes és tökéletes leigázása. A trianoni szerződéssel alaposan megnyirbált Magyarország az őt környező államokra veszedelmet, legalább is olyan veszedelmet nem jelenthet, amely ellen való védekezés a kisantant államaiban tapasztalható militarizmust megokolttá tenné. Egészen kétségtelen, hogy a köztársaság külpolitikája az agresszív föllépés gondolatával erősen foglalkozik sha hivatalos színezetűnek fogjuk föl az előadó szavait, úgy ennek csak megerősítését látjuk benne. Mi elismerjük, hogy Magyarország politikai levegője ma nyugtalan benyomást tesz, de ugyanakkor azt is megállapítjuk, hogy ez a tömeges felelőtlen honmentés lélektanilag egészen természetes következménye az elmúlt éveknek és hogy az állam hivatalos politikája az egyedül lehetséges és helyes irányban halad, mert számolni látszik a helyzettel, melyet a háborús béke teremtett. És ha ez így van, akkor adva van a kisantantbeli államok Magyarországgal szemben való külpolitikájának az útja is. Fejleszteni és minden eszközzel elősegíteni a két egymásra utalt állam jó viszonyát, hogy a belátás segítségével keressék meg az ellentétek kiegyenlítődésének útjait és akkor nem fog kelleni az előadó szavai szerint fegyverrel intézni el azokat. Akkor nem fog a cseh-szlováikiai magyarság abba a helyzetbe kerülni, hogy a testvér- harcokat előkészítő agresszív külpolitika tekintetében állást foglaljon és miután azt támogatnia mindenkor erkölcsi lehetetlenség lesz, az állam törvényeivel komoly ellenkezésbe jusson. Talán egyszer már irányadó lehetne a cseh külpolitikára az a le nem tagadható tény, hogy az állam területét egyharmad részben magyarok és németek lakják és hogy a Benesék által inaugurált — bár leplezett — külpolitika eleve is kizárja a belső nemzeti béke létrejöttét. A küiSnbéki terve foglalkoztatta a francia politikát. Bonar Law a különbekéről. — Anglia tiltakozása az uj megszállás miatt* Berlin, március 9. (Bérűim szerkesztőségim:; teleianjelenfcése.) Megbízható helyről vett értesülés szerint Parisból oiy híreik érkeznek, melyek szerint mértékadó francia politikusok készek Németországgal külön megegyezést létesíteni. A francia-német különszerződést egy konferencia elé terjesztenék, amelyen a versaillesi szerződést aláíró hatalmak vennének részt. Franciaországnak a* ellen sem lenne kifogása, ha más antanthatalmak szintén külön megegyezésre jutnának Németországgal. Ezeket a szerződéseket tulajdonképpen nem kellene konferencia elé terjeszteni, mert ezek a versaillesi szerződés revízióját alkotják. Ennek föféltéte!e az, hogy a német kormány közvetlenül a francia kormányhoz javaslatot tegyen. London, március 8. Az alsóházban a kormányhoz azt a kérdést intézték, vájjon van-e egyezmény Anglia és Franciaország között, amely megalk'adályozhatná, hogy Franciaország a versaillesi békét kiegészítő különbékét kössön. Bonar Law ezt válaszolta: Nincs. De egy kiegészítő szerződéshez, mely megváltoztatja a versaillesi szerződést, a békét aláíró többi hatalmak hozzájárulása szükséges. London, március 8. (Reuter.) Az a hír, hogy az angol kormány formálisan tiltakozott volna a francia kormánynál a Rajna-h'dfők közötti terület megszállása miatt, nem fedi a valóságot. Az angol kormány csak szóbeli észrevételeket tett és utalt azokra a komoly tarthatatlanságokra, amelybe az rigói hatóságok a Rajna vidékén a francia eljárás folytán jutottak. m ^cizdcisdkgiSi. rendeaéséi’©. Világkonferencia, terve. — A jóvátétel! kérdés megoldása. — Oroszországgá! gazdasági megegyezés. London, március 8. A Times szerint a parlament tagjaiból álló „nemzeí-k-özi cso- port“ a nemzetközi adósságok rendezésének kérdéséről emlékiratot dolgozik ki, amely kifejti, hogy a köze! jövőben az Oroszországban uralkodó politikai rendszer változása folytán Oroszországgal gazdasági megegyezés lesz létesíthető- Pillanatnyilag igen nehéznek látszik Franciaországgal praktikus megegyezésre jutni, mert Anglia Európát gazdasági szempontból óhajtja helyreállítani, ezzel szemben Franciaország a saját politikai biztonságát akarja megteremteni. Anglia, Oroszország, Németország és az Egyesült Államok gazdasági szövetségével szemben Európa első katonai hatalmai sem lesznek képesek ellenállást kifejteni. A nemzetközi adósságok kérdésében lehetne a legkönnyebben a mentési akciót megkezdeni. Angliának vagy7 a népszövetség utján, vagy7 pedig közvetlenül meg kel! keresnie Amerikát egy világkonferencia összehívása ügyében, amelyre úgy mint a többi hatalmakat, Németországot .és Oroszországot is meg kell hívni. Ha egy ilyen konferencián az álláspontok összeegyeztetése elérhető, akkor a gazdasági nyomás megerősödnék. Az adósságok kérdése ' alapjában véve a német jóvátételek szabályozásával függ össze. Jelenleg valószínűleg teljesen lehetetlen az, hogy Németország egyáltalában valamit fizessen. Hogy alapot lehessen találni, a helyzetet ama föltevés alapján kell megvizsgálni, hogy az Angliával szemben fönnálló német adósságot az Amerikával szemben fönnálló angol adósság, vagyis 920 millió font sterling ősz- szegében állapítják meg. A következő szerződést javasolják: 1. Németország hozzájárul ahhoz, hogy a következő összegeket fizeti .jóvátételekre, kivéve az elpusztított francia, belga és olasz területek újraépítésére megállapítandó összegek ■' Angliának 920 rtjillió font sterlinget, Franciaországnak 776 mi'lió font sted’"g''t, Olaszországnak 391 millió font sterlinget,, Belgiumnak 185 millió font sterlinget, a többi államoknak 391 millió font sterlinget, vagyis összesen 2663 millió font sterlinget. 2. Anglia tartozik az Egyesült Államoknak 920 millió font sterlinggel, a szövetségesek és a gyarmatok tartoznak Angliának 1280 millió font sterlinggel. Ha Németország megfizeti Angliának a 920 millió font sterlinget, akkor Anglia kész mindama követeléseket törölni, amelyek a háborúból származnak; ha Amerika a 920 millió font sterlinget, amellyel Anglia tartozik neki, megka.p’a. akkor kész az összes háborús adósságokat, amelyekkel a többi államok — kivéve Angliát — tartoznak neki, törölni. 3- Törölve lesznek tehát a következők: Anglia 1280 millió font sterling, az Egyesült Államok 1380 millió font sterling, Franciaország 421 millió font sterling, Olaszország 15 millió font sterling, a gyarmatok 33 millió font sterling, a többi államok 6 millió font sterling. 4. Németországnak kielégítő biztosítékokat kell adnia., 5. Németország összadósságát fundálják és legalább kétévi moratóriumot biztosítanak neki pénzügyeinek rendezésére. 6. A különböző államok garantálják Franciaország keleti határait a békeszerződéssel megegyezően- Franciaország visszavonul arra a vonalra, amelyet a Ruhrvidék- re történt betörés előtt tartott. 7. A fentieket, ha Anglia jóváhagyja, az Egyesült Államokhoz az elfogadás iránti kérelem kapcsán küldik meg. Amerika jóváhagyása után megkeresik az Egyesült Államokat, hogy hivjon egybe egy világkonferenciát, vagy működjék közre Angliával együtt egy ily konferencia egy behívásánál és tegye meg a szükséges előmtézkedése- ket. Oroszországra nézve kijelenti a memorandum, hogy nem hiányoznak bizonyítékok arra. hogy az orosz kormánv politikájában változás megy végbe és föl lehet tenni azt, hogy Oroszország most hajlandó lesz oly biztosítékokat adni, amelyek arra adnak módot a többi nemzeteknek, hogy a de jure elismerést megadják. Az ezzel kapcsolatban szükséges főfeltételeket igy lehet összefoglalni: 1. A többi államok nem avatkoznak bele Oroszország szuverénitásába és Oroszország nem avatkozik az övékbe. • 2. Oroszország az idegen alattvalók számára a magánvállalkozásban az összes privilégiumokat biztosítja. 3. Abban az esetben, amikor idegen alattvalók tulajdonát sajátították ki, igazságos visszatérítést nyújt. 4. Abban az esetben, amikor idegen alattvalók pénzt előlegeztek, amely orosz alattvalók tulajdonával volt biztosítva és ezt a tulajdont elkobozták, igazságos kárpótlás biztosittatik. A memorandum végső konklúziója ez: Ha a fenti módon szabályoztatok a pénzügyi helyzet, akkor valószínű, hogy Anglia, Amerika, Németország és a többi államok képviselői között kereskedelmi és ipari ösz- szeköttetés létesül, amely kész lesz arra, hogy a világ újraépítésénél közreműködjékMIMI €£ ii%€é$zálfiásré! m francia fervekrél. A kontinens egész gazdasági rendszere ossz edü!. — Ki ellen fegyverkezik Franciaország? (Saját tudósitónwtól.) Most jelent meg Nitti volt olasz miniszterelnöknek ismert könyve második kiadásban. A könyvhöz irt előszóból a Manchester Guardian hosszabb részleteket közöl. Az előszóban Nitti a franciáik ruhrvidéki akciójával foglalkozik és megállapítja, hogy ez az akció, amely nemcsak a világ békéjét fenyegeti, de egész Európát veszélybe döntheti, ellentétben áll a ver- saillesi szerződéssel és lehetetlenné tesz minden közlekedést a béke felé. Megmléksztik arról, hogy a béketárgyalások során a katonai fiatal másságok, valamint a vas- és acélérdekeltségek részéről erős nyomást gyakoroltak abban az irányban, hogy egyrészt a Rajna balpartját élsz akiit ják Németországtól és vagy Franciaország közvetlen uralma alá helyeznék, vagy pedig autonóm állammá formálják, másrészt kezükbe kerítsék az egész német széntermelést, úgy hogy Németország vas- hanyáinak elvesztése után a ruhrvidéki szénbányáik kihasználása tekintetében rs francia ellenőrzés alá kerüljön és a francia vas- és acél érdekeltségek kényének legyen kiszolgáltatva. A versaillesi szerződés megkötése után a sajtó állandóan napirenden tartotta a ruhrvidákre való bevonulás ügyét. A megszálláson kívül azonban az ellenőrzés más módozatai is szobákéi-ültek. így 1921 végén Lotuoheur francia miniszter azt a javaslatot tette Londonban, hogy jóvátétel címén vegyék el valamennyi német iparvállalat tőikéi ének huszonöt százalékát. Ezt a tervet, melyet az angol kormány tárgyalásra sem érdemesített, később Taróieux az amerikai sajtó számára tett nyilatkozatában újbóli felelevenítette. A francia katonai bizottság múlt évi május 25-ifci jelentéséből kitűnik, hogy a katonák is teljes figyelemmel voltak az ipari érdekekre és jól tudták, hogy Németország ütőerét vágják el, amikor a Ruhrvidéket lefoglalják. Ez a jelentés bőséges gazdaságstatisztikai adatok kíséretéiben arra a végső következtetésre juh hogy a fizetésképtelen német állam helyett a ruhrvidéki német gyárosoknak kell tize tülök és ezért / Franciaországnak zálogba kell vennie a Ruhríerületet. A jelentés behatóan foglalkozik a kérdés politikai részével is és a Rajnavídék el- szakitása érdekében nem tiz vagy tizenöt évre, hanem hosszú időre terjedő megszállás* * * 4 5 6 javasol, Ez a jelentés rácáfol Poincaréra. aki Lloyd Geor- genak válaszolva tagadta azt. hogy a frnoíak Németország szét tagolására, rajnai terület elszakt- tására gondolnának. Nitti azután kifejti, hogy ha a francia vas100 csensz!. Koronáért fizettek ma, március 9-én: Zürichben(Jréikdr)15.90 svájci frankot Budapesten 8650.— magyar koronát Bécsben 61520.— osztrák koronát Berlinben 21220.— német márkát évfolyam 56. (209.) szám. Prága, szombat, 1923 március 10. r — „„ ju . .. ——. . éMBc' iSKr — ............... Előfizetési árak bel- és külföldön. yf fSTM^? iissssii ~ értek M VmrdEík W Jy ifoj ^ nlice 18. sz.. Telefon 6797. szám A Szlovenszkófi és Rnszlnszkó! Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
