Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-10 / 56. (209.) szám
fejgeí éri m hépvtoeMilriiz illl ÍÍlé$fS%€SÍ€€B. A távirdai törvény a rendtörvény kiegészítése. — A szórakozott Benes. .... —1 1 ■ ér dekeltség tervei sík örülnek, akkor egy kis csoport fog uralikockii a kontinens egész fémipari és mechanikai gyáripara felett. Ilyen módon vas- monopólium alakul ki, amely az egész kontmens- re kiírat. Nitti rámutat arra is, hogy Franciaország a fegyvertelen ellenséggel szemben légi ereiét és tengeralattjáróit állandóan fejleszti. Kinek szól ez a készülődés, amikor a tegnapi ellenségek már fegyvertelenek és a tegnapi barátok is jo részt leszereltek? Ez a kérdés — ina Nitti — talán kellemetlen, de az igazságot a barátoknak is meg kell mondani. Nitti végül .kijelent!,, hogy a megszállás akikor is súlyos következményekkel iárhat, ha a francia yasérdekoltség tervei nem sikerülnének. Kiszámít Íratlan, hogy ez az eljárás Németországban milyen érzelmeket támaszt. Senki sem láthatja 'előre, mi történik akkor, ha a kontinens gazdasági épülete összeomlik és az agyonsanyargatotf, bosszúra áhítozó német nép sarkára áll. Németország problémája most egész Európának, sőt az egész kereskedövUág- nak problémája. fia a képtelen jótátJéteii követelésekhez xü- gaszkodnak, a v-ersa illési szerződés lehetetlen rendelkezéseit fontat tjük és a fegyveres megszát- lást állandósítják, akikor a keratinén s egész gazdasági rendszere összedől. Megoldásra csaík akkor van remény, ha Amerika és Anglia, ez a két nagy nép, amely a hálboru sorsát eldöntőt te, incsí vállvetve sirkraszáH és a békét biztosítva megmenti a civilizációt. Franciaország mossa kezeit Paris, március 9. A H&via$-<ügy.nöfcség közli: A francia külügymmfezterhari ama jegyzékét, amelyet válaszképpen adott a német kormány február 13-M és a .külképvisefetekoek átadott német memorandumára. Németország azt áMötJai, hogy a fa- és szénszállitásak elmaradása csak azzal a követeléssel jártat, hogy' Németország köteles utólag eme száörtáisolk értékét készpénzben megfizetni. A jótátéfteüi bizottság 1922 március 21-én értesítette a német kormányt, hogy az esetben, ha Németország ellenáMsá következtében megállapítják az áruszállítások be nem tartását, a nem szállított áruk értékének megfelelő összeget készpénzben 1922 végéig kell megfizetnie. A helyzet azonban tigyugy áll, hogy emez utólagos készipén-zfizetéSek telj esi lés ét nem lehetett Németországtól követeM, mert az 192a jirrrius 12-én teljes moratóriumot kért mrndbma fizetésekre, amelyeket 1922-ben teljesítenie kell és november 14-én az 1923-24. é:v összes készpénzfizetési és áruszállítási kötelességetre. Nem lehet tel iáit azt áütatü, hogy a jóvtítéteB lnzofteág követelhette volna a nem szállító ti áru e-ftanérékének 'készpénzibeni kifizetését. miikor Németország előre kijelentette, hogy nem ksépea fizetni. Németország tagadja azt, hogy a szövetségeseknek joguk volt katonai renxlszabályokát aíkafortazni. Itt emlékeztetni keli arra, hogy a Versailles* szerződés a szövetségeseket Németország tudatos mulasztása esetére felbatalma’zza. hogy oly rend szabó 1 yaldioz nyúljon, mezeket eredmé- süknek tart és amelyeket Németország részéről nem lehet ellenséges mdulatu cselekedetnek minős'! teni. A spaai jegyzőkönyvben beimfogtaltátik, hogy a szövetségesek Németország további részeit meg fogják szállói, ta bizonyos szállítások a: Németország nem teljesít. Ez ellen Németország nem tiltakozott. A szövetségesek muh évi május 5-én kelt lütunáturnia bejelenti, hogy lra Németország nem teljesíti a követelt feltéteteket, a Rubrvidéík megszállása és más rendszabályok következnek. Németország ez ellen sem tiltakozott és az ultimátumot elfogadta. Arra az pajtásra, hogy a’ jóvátételi bizottság részéről megáíía- pitertt mulasztások jelentéktelenek, kijelenti * jegyzék, hogy 1922 augusztus 31-én Németországinak 100, illetve a jóvátétel bizottság mér- sékílése folytán 66 m'ilIHó tonna szenet kellett volna szálHtani és ezzel szemben csak 45 millió tonna szenet szálliitott. 1921 május 1-én Németországnak 20 milliárd arany márkát kellett volna' fizetnie, amelyet a bizottság 15 és féi rrtilMárára csökkentett. Németország csak 3 mlili&rdot fizetett. A 1 orr-doni fizetési terv szerint 1921 május l-tfi: 1922 december 3i-jg Németországnak 4431 millió aranymárkát kellett volna fizetnie és csak 3888 milliót fizetett. A rubnv'idéfkl megszállás tehát jogos. Hibáztatja a' német kormány Ffasuciaorszá- got és Belgiumot, hogy önállóan kezdte meg aa akciót. Utal a jegyzék ar.ra, "hogy Németország nem tiHakozoüt, mikor 1920 október 29-én Anglia lemondott ama jogaiból, amelyek az egyesült királyságiban levő német nemzeti vagyonnak lefoglalására vonatkoztak. Pedig akikor is egyetlen szövetséges izolált akciójáról volt szó. Számiba kell venni azt is, hogy a jóvátétel! bizottság álltak micgídlarpitott mulasztáisok oly •szálHtások körű', történtek, melyek FirancfaoTSzágot és Belgiumot illetik. A rubrvcd'éki szénrekvrrá’ást a német kormány utalásainak eüenrerdszabályáu 1 kellett elrendelni. Horgy erre a célra követelték a német tisztviselők és magánvállaMok közrcnrüködését, ez a Ramavidék ka torjai megtszáliására vonatkozó egyezmény értelmében történt, mely kötelezi n német hatóságokat, hogy a szövotségközl főbiztosság intézik edé-seit telj esi tsók. A kiutasításokon és a német tisztviselők elitédéséTe nézve kijelenti a jegyzők, ezek a köveik ezután y cl aonak a szabotázsnak, amelyek a lakosság életét és a szövetséges csapatok lóztonsáigiit veszélyeztetik. Ez a szabotázs is a ltomét kormány munkája. A kb vtteli tfliglom ö^iTtangflran van a bők eszerződév- •■el. Oppenbung és A.ppenworilcr megszállása. a nemzetközi vonatok bőszüntetőse miatt történt. Végül tei/ngoztatja a Jegyzék, hogy a íráncán 'kormány a sziítevóges rondszabdyolftit mérsékelt irió- ckm hatotta vóíCDe, J8 Prága, március 9. A! képviselőház mad rövid ülésének legfontosabb tárgya a távirdai törvény volt, a mely nem egy tekintetben hozzásimul a rendtörvény intézkedéseihez. Az ellenzéki szónokok a javaslatnak erre a burkolt céljára élesen reámutattak, de — egy módosító javaslatot kivéve — lényegesebb változtatást kieszközölni nem tudtak, ami az eddig szerzett szomorú tapasztalatok után nem lephet meg, A különben egyhangú ülésen derültséget keltett, hogy Benes és Dérer szórakozottságból Kaffka Brúnó német képviselőnek egy olyan módosító javaslata mellett szavaztak, amelyre a petka már előre, kimondotta a halálos ítéletet. Az ülés részletes menete az alábbi volt: A távirdai törvény Tomásek elnök az ülést tíz órakor megnyitotta. A napirend első pontja a távirdai törvény volt. Patejdl előadó szerint a javaslat csak a távirdai jog kodifikálása és unifikálása. Ezzel szemben Hackenberg (német szociáldemokrata) kifejtette, hogy a javaslat a rendtörvénjr kiegészítése, mivel legfőbb célja nem a közlekedés szabályozása, hanem annak cenzúrázása és beszüntetése. Kaffka Brúnó (német demokrata) szerint a javaslat a régi távirdai regálét kiterjeszti a telefonra és rádióra is és a termelést, megőrzést, eladást és bevitelt állami ellenőrzés és engedélyezés alá helyezi, ami sérti a szabad kereskedelem és közlekedés elvét és egyszersmind a rádió olcsóbbodása és technikai tökületesbedése ellen is irányul. Veszélyesnek tartja, hogy az engedély megadása a kereskedelemügyi miniszter belátásától függ és hogy a közigazgatási bíróság jogorvoslata ki van zárva. Még veszélyesebb a javaslat ama rendelkezése, hogy a postaigazgatóságok arra kényszeríthetik az állomások tulajdonosait, hogy felszerelésüket meghatározott cégektől szerezzék be, ami tág teret nyit a proBiniiHiiiRnniiinBiBniiiiiii Prága, március 9. A kormány a prágai parlament német törvényhozóinak a népszövetség elé terjesztett panasziratára adott válaszában külön füzetben foglalkozott a kisebbségek helyzetével a közigazgatásban. E füzet öt részre oszlik és az alábbi kérdésekkel foglalkozik: 1. Miképpen biztosították a cseh-szlovák köztársaságban az alkotmány törvények utján a kisebbségek védelmét? Ebben a fejezetben a kormány ismerteti a nyelvtörrény 2. és 8. szakaszait, valamint «aiz alkotmány 121., 122., 124., 155., 128. és 132. §-ait és megkockáztatja azt a merész áMitást, hogy a kormány jóval tűiment azokon a határokon, amelyeket a kisebbségek igényelhetnek. Hogy állításai mennyire helytállóak, azt eléggé megvilágítja a következő mondat: „Az idézett törvények (a megyék és járások igazgatásáról, vafmmnt a megyei és járási önkormányzat jogi igazgatásáról szóló törvény) lehetővé teszik a nemzeti kisebbségeknek, hogy saját ügyeikben a maguk kezébe vegyék az igazgatást és esetleg befolyást is gyakoroljanak reá. E törvények életbeléptetésének előkészítése most van folyamatban. Igen érdekes ez a mondat 'is: „Még ott is, hol valamely állampolgárnak nem áll jogában, hogy saját nyelvét használja a hatóságokkal való érintkezésben, maga az állam őrködik szervei utján afölött, hogy a hivatalos nyelv nemismeréséből semmiféle hátrány ne érje őt.“ (Milyen jóságos Őrangyalunk nekünk a kormány!) 2. Mily megoldást nyert a nemzeti kisebbségi kérdés a kamarai és a községi választási rendben? Az emlékirat itt ismerteti a választási rendszert, elmondja, hogy a németek állítólag 0.04 százalék mandátummal többet kaptak, mint amennyi szavazat esett rájuk (ebbe a vonatkozásban a magyarságról bölcsen hallgat), azután úgy véli, hogy aránylag kevesebb németre jutott egy mandátum (a magyarokról ismét nem esik szó), végül pedig ismerteti a választási rendet a községekben. Mindezekből azt a meglepő következtetést vonja le, hogy, hála az igazságos és demokratikus választási törvényeknek, a kisebbségeknek a parlamentben és a tekciónak. A törvény a szónok szerint szintén rendtörvény, mivel a súlyt a büntetésekre helyezi. Több módosító javaslatot terjesztett elő. Beszéde végén kijelentette, hogy ebben az államban csak egy rendtörvény képzelhető és ez az alkotmány megváltoztatása úgy, hogy minden nemzetnek biztosítják ama jogokat, amelyek az emberiség jogelvei alapján megilletik. Patejdl előadó zárszavai után a javaslatot első olvasásban elfogadták és a módo- itó javaslatokat — Kaffka egy indítványának kivételével — elvetették. Az elfogadott módosító javaslat úgy szól, hogy a távirdai és telefontitoktartás alól való fölmentésnek csak a bíróságok érdeében lehet helye. Mindjárt ezután elhatározták a javaslat gyorsított tárgyalását és nyomban második olvasásban is elfogadták. Mentelmi ügyek és második olvasások Dérer és Maetra mentelmi bizottsági előadók indítványára a Ház úgy határozott, hogy Cermák Károly német szociáldemokrata és Fischer József német agrárius képviselőket nem adja ki. Második olvasásban elfogadták a szükségleti cikkek kiviteli tilalmának fölfüggesz- téséről, azután a csőd- és egyezségi rendelet megváltoztatásáról, majd a népszövetségi jegyzőkönyvek ratifikálásáról, továbbá a népszövetségi bojkott esetére kiadandó kormányrendeletekről és végül a büntetőjogi jogsegélyre vonatkozóan Németországgal kötött szerződés ratifikálásáról szóló javaslatot. Zierknt német agrárius képviselőnek azt az indítványát, hogy a földbirtokreform ellenőrzése céljából tizenhat tagból álló parlamenti bizottságot küldjenek ki, elvetették. Ezzel az ülés véget ért. Az elnök bejelentette, hogy ez az őszi ülésszak utolsó ülése. A tavaszi ülésszak első ülésére irásbelileg fogják meghívni a képviselőket községekben (!) igazságos képviseletet biztosítottak. (Szlovenszkóban és Ruszinszkó- ban is?) 3. Miként vannak képviselve a kisebbségek a parlamentiben? A kormány itt közK a különböző nemzetiségű pártokra esett szavazatok és a nekik jutott mandátumok számát valamint a csehországi községi választások szavazatainak megoszlását és ismét arra a következtetésre jut, hogy a kisebbségek a parlamentben és a községi képviselőtestületekben (!) megszerezték a számbeli erejüknek megfelelő befolyást 4. Miképpen alkalmazták a gyakorlatban az alkotmány 128. szakaszát? Ez a szakasz tudvalévőé előírja, hogy a nyelv különbsége egyik állampolgár számára sem jelenthet nehézséget különösen nem a közhivatalba való belépés tekintetében. E fejtegetések mindjárt a kö1vetkező szép megállapítással kezdődnek: „A központi igazgatásban, vágj” fontosabb ténykedéseknél nem lehet olyan személyeket alkalmazni, akik nem birják a hivatalos nyelvet és megfordítva, olyan tevékenységeknél, amelyeket egy a kisebbség által lakott terűiden kell kifejteni, nem lehet alkalmazni olyan személyeket akik a kisebbségnek nyelvét nem bírják." (Ugyan hányszor vétettek mimálunk ez ellen az elv ellen!) Az emlékirat azután ellenőrizhetetlen statisztikai adatokat közöl arról, hogy hány magyar ember van alkalmazva az igazgatás egyes ágaiban, de még ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a magyaT tisztviselők száma tudvalévőén előírja, hogy a nyelv különbsége számának. Annyit elismer a kormány is, hogy a központi hatóságoknál mindaddig, amíg a kormányzati gépezetet meg nem szervezték, csak azoknak a nemzeteknek a tagjait vették föl, akik az államot megalapították és csak később gondoltak arra, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok képességeit vizsgálják. Azonban bizonyos — mondja az emlékirat —, hogy a központi igazgatásban ma alkalmazva vámnak (tudniillik a kisebbségek), sőt előfordult olyan eset is, ltf>gy némely állás megüresedésc esetén nem akadt kellő minősítéssel bíró jelölt. (A magyarok között sem?) 5l Miképpen a!U(ahm#záic a bár óságok és Szombat, március 10. más szervek a nyelv törvény rendelkezéseit? A kormány valóságos áriát zeng a nyelvtörvény „lelkiismeretes" betartásáról. Állításai! azzal igyekszik bizonyítani, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároktól nagyon kevés, a nyelvtörvény megsértésére vonatkozó panasz érkezett a központi hatóságokhoz. Egy ellenőrizhetetlen statisztikai adatot is közöl, amely szerint az igazságügy- minisztériumhoz a nyelvtörvény életbeléptetését követő két esztendőn belül csak harminc panasz érkezett. E panaszokat égés 2 egyszerűen azzal intézi el, hogy a legtöbb panaszt nem azért nyújtották be a kisebbség tagjai, hogy velük gítoegsértett jog helyreállítását elérjék, hanroi hogy a cseh-szlovák köztársaság érvényben lévő törvényeivel szemben dlcnzékieskedjenek. Majd arra is hivatkozik a kormány, hogy az 1920—1922 években összesen csak huszonhat panasz! nyújtottak be a közigazgatási bírósághoz s nyelvi törvény megsértése miatt és ezek közül 11 panasz magyar emberektől származott Ebből az érvelésből a magyarság minden egyes tagjának azt a tanulságot kell levonnia, hogy minden esetben, amikor í nyelvtörvényben biztosított jogait sőréién érte, nemzetének tartozó kötelessége, hogj haladéktalanul panaszt eme’jen a közigazgatási hatóságoknál és panaszát — ha ke? — fölvigye a minisztériumokig, sőt, ha ezef is elutasítják, egészen a közigazgatási bíróságig. A kormány azt állítja a többi között hogy „a bíróságok és közigazgatási hatóságok a jegyzőkönyveket — a nyelv törvény kereté, között — a fél nyelvén veszik föl és határozataikat nemcsak a hivatalos nyelven, hanem a beadvány nyelvén is megszövegezik", nohs -Köztudomású, hogy a bíróságok Szlovén- szkon és Ruszinszkóban magyar jegyzőkönyvet sohasem vesznek föl, ítéleteiket magyői nyelven soha ki nem adják és magyarnyelvű végzéseiket sohasem kézbesittetnek. Még furcsább ez a megállapítás: „a gyakorlatban még tovább is haladnak a kisebbségeknek való kedvezésben, mert némely esetben a kisebbség nyelvén beadott iratokat még akkoi is elfogadják, ha a megkövetelt föltételek nincsenek is meg, sőt azokat eme nyelven is intézik el". Ezt a túlzott jóakaratot mi — sajnos — bizony sohasem tapasztalhattuk eb bee ; * a köztársaságban. Kötetek kellenének ahhoz, hogy a kormány állításait az élet valóságából merheti adatok végtelen sorával megcáfoljuk. Erre azonban nincs is szükség, mert minden magyar ember a saját tapasztalataival tudja őket megcáfolni. A Magyar Népszövetségi Liga visszautasít?: a Slovenská Politika rágalmait. (ESŐ). A Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Ligs február 18-iki újjáalakulása alkalmából a Slovea- ská Politika ismét felvonultatja légből kapott rosszakaratú, magyarellenes vádjait Azokat : vádakat amelyekkel a cseh-szlovák sajtó nég5 esztendő óta minden magyar mozgalmat agyői1 akar csapni, de amelyek az igazság fényében mindenkor a legcsekélyebb bizonyítékot is nélkülöző, rosszindulatú rágalmakká zsugorodnak ősz- sze. Magával a Siovenská Politikával nem szokásunk foglalkozni, azonban ezek mellett a rendszeresen visszatérő vádak mellett nem haladhatunk el szó nélkül. Tudatában vagyunk annak hogy ezeknek az alaptalan vádaknak állandó hangoztatásával a Slovenská Politika és társai a kormányköröket minden magyar egyesület megfojtására kívánják hangolni. — A Slovenská Politika február 2S-iki 47-iik szamában a Magyal Népszövetségi Ligával kapcsolatban többek között ezeket iria: „Kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérjük magyar polgártársaink mozgalmait: tudjuk, hogy mire szolgálnak az ő egyesületeik. Bizonyítékaink vannak, hogy a mi magyarjaink minden szervezete, minden egyesülete többé-kevésbé Pestnek szolgáló emberek vállalkozása, akik kihasználják a magyar ember bizalmát, azt kívánva tőle, hogy lelkesedjék az önmagukat kinevezett vezérek jelszavaiért, akik sanda céljaiknak vakeszközéül akarják őt fölhasználni. Bizonyítani tudjuk, hogy a magvar egyesületeknek, amelyek a köztársaság területén létesültek, Pesten ringott a bölcsője s ott alapították azokat, mint a pesti irredenta egyesületek itteni fiókjait a m.i békés fejlődésünk tönkretételére.., Amennyiben a szlovenszkói minisztérium nem erősíti meg ezúttal sem a Népszövetségi Liga alapszabályait, ez nem azért fog történni, mivei nálunk nincs demokrácia, hanem azért, mivel £ minisztérium nagyon jól tudja, hogy a Népszövetségi Liga Apponyi fejében született meg. ak* Szüljön és más magyar vezetőkön keresztül hamis anyaggal operálva s úgyszólván a mi központunkból akar a Népszövetség előtt ránktámadni." — A Cseh-szlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetői annak közlésére hatalmazták fel az Ellenzéki Sajtóirodát, hogy n Slovenská Politika idézett sorainak minden áli- tása valótlanság, minden vádin alaptalan gyanúsítás és kijelentik, hogy a Slovenská Politikát, mindaddig, arnig a fenti vádakat nem tudja bizonyítani, közönséges rágalmazónak tekintik s amennyiben tovább folytatná c rágdmarási hadjáratát, módját fogiák ölteni annak, hogy bíróság előtt felelősségre vonassék. Kisebbségi jogaink és a közigazgatás. \ Kőiméiig íeiMíendözHS optimizmusa. — Látszat és valóság.