Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-08 / 54. (207.) szám

Pirrhuszi győzelem. (fi.) Prága, március 7. Aki esztendők óta figyelemmel kiséri a prágai parlament életét, egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy a köztársaság védel­méről szóló javaslatból előbb vagy utóbb megszületik a rendtörvény. A cseh koalíció kíméletlenül kihasználja a hatalom nyújtotta kedvező helyzetet, gondolkozás nélkül visz- szaél azzal a kis többséggel, amely a parla­ment rendelkezésére áll és skrupulus nélkül aknázza ki azokat az előnyöket, amelyeket a forradalmi nemzetgyűlésen ravasz jövőbelá­tással a maga hatalmának biztosítására meg­alkotott. Vakmerő cinizmusában sohasem tö­rődött a parlamenti etikának elveivel, elbizakodottságában mindig fittyet hányt a legtárgyilagosabb érveknek és a nem­zeti kisebbségek ellen érzett gyűlöletében soha semmiféle korlát nem feszélyezte. Meg­születése óta lélek, értelem és szeretet nélküli gépezetnek bizonyult, amelynek egyedüli fel­adata, hogy az elsőtől az utolsó betűig meg­szavazzon minden javaslatot, amelyet a kor­mányban ülő vezérei elébe tálalnak. Bőséges tapasztalataink után egy csep­pet sem tudtunk csodálkozni még azon sem, ami tegnap történt a képviselőházban. A rendtörvény úgynevezett tárgyalásának sem módja, sem eredménye nekünk nem volt meglepetés. Jóelőre tisztában voltunk vele, hogy a koalíció a javaslatot meg íŐgja‘sza­vazni és meg voltunk győződve arról is, hogy a kormány egész hatalmi szervezetét sorom­póba fogja állítani, hogy a közvéleménynek az ellenzékben testet öltött ellentállását — ha kell erőszakkal is — letiporja. A tegnapi viharos ülésen inkább az ellen­zék zömének méltósággal teljes tiltakozása ragadta meg a figyelmünket, mert ez a tilta­kozás elemi erővel fejezte ki az állam külön­féle nemzeteinek, polgárainak és osztályainak mindinkább fokozódó elkeseredését, izgatott­ságát és a jövő miatt érzett nyugtalanságát. Az ellenzék szónokainak tiltakozó nyilatko­zatai messze tuiemelkedtek a hétköznapi pro­fán formáin és ünnepies akkordokban zúgott föl bennük a meggyötört nép jajkiáltása, a magyar, szlovák és német nemzet hét sebből vérző keservét visszhangozták és a lég- komorabb tónusban e nemzetek, polgári és munkástársadalmának a sötét jövőtől való ir- tózatát fejezték ki. Az ellenzéki pártok, ha már megakadályozni nem tudják, nem akar­nak résztvenni e szégyenben fogant törvény megalkotásában, nem vállalnak azzal semmi közösséget, hanem ellenkezőleg, ellene már megszületése előtt a legádázabb harcot hir­detik: ez az elhatározás jutott kifejezésre az ellenzék protestálásában, majd annak hatá­sos kivonulásában. E lépésnek politikai jelen­tősége abban rejlik, hogy az ellenzék nem- kommunista frakciói önvédelmi harcukban végre egységes taktikára határozták el ma­gukat és remélni engedi, hogy a nehéz órák­ban összekovácsolódott egység fönmarad a jövőben és bőven megtenni a maga gyümöl­cseit. Az ellenzéki pártok zömének eme elha­tározását a legjobban igazolja, hogy a kom­munisták, akik szűkkeblű pártérdekből nem akartak a többi ellenzéki párthoz csatlakozni, nem tudtak, mert nem tudhattak megbirkózni a hatalomnak túlsúlyával és erőteljesnek indult obstrukciójuk megtört a koalíció terrorján, amely szolgáinak hadával egymásután dobál­tatta ki az obstruáló képviselőket a parla­mentből. A kormány tegnapi győzelmi pirrhussi. győzelem volt. Még egy ilyen győzelem és elvesztette a háborút, mert az ellenfél, akit legyőzni vélt, csak megerősödve kerül ki a csatából. A rendtörvény meg fogja nehézi- teni az ellenzék szervezkedését, meg fogja akadályozni abban, hogy véleményét szaba­don kifejezhesse a népgyiiléseken és meg fogja bénítani a sajtó működését, de sohasem lesz képes arra, hogy kiölje az emberekből a szabad gondolat, az érzelmek lázongását, a lelkek nyugtalanságát és a bensőjük szenté­lyébe száműzött meggyőződésüket. De pirrhu­szi e győzelem azért is, mert megrepesztette a cseh koalíció szilárdnak vélt falát. Négy cseh nemzeti szocialista képviselő a szabad­ságfosztó javaslat ellen szavazott, ők, aki­ket a pártfegyelem a múltban a kormány en­gedelmes szolgálatára kényszeritett, nem merték vállalni azt az irtózatos felelősséget, amely a rendtörvény minden megalkotójára zudul. A tegnapi szavazás tudomására hozta a kormánynak, hogy még az 5 táborában is akadnak egyesek, akik nem engedik meg, hogy a húrt a végsőkig feszítse. „A cseh-szlovák köztársaság ... a ha­ladásra irányuló állandó törekvésében a lel­kiismeretnek, a vallásnak és tudománynak, az irodalomnak és művészetnek, a nyelvnek, a ■BBBHnHaMHBHMBaraHMHHMMI Prága, március 7. A prágai parlament német törvényhozói közvetlenül az 1920. évi választások uíá:< ti népszövetséghez terjedelmes emlékiratot in­téztek. Mivel a népszövetségnek a kisebbségi kérdésre vonatkozó eljárása még akkor sza­bályozva nem volt és csak az úgynevezett Tittoni-jelentés 1920 október 25-én bekövet­kezett elfogadása tette lehetővé, hogy a nép- szövetség a kisebbségek által közvetlenül elő­terjesztett panaszokat elfogadja és azokat megfelelően tárgyalja, az említett emlékirat­ról a népszövetség érdemben nem tanácsko­zott. A Tittoni-féle jelentés, majd a népszö­vetségi tanácsnak 1922 julius 22-én hozott ha­tározata úgy intézkedtek, hogy a kisebbségek panaszait ki kell adni az érdekelt kormány­nak, amely záros határidőn belül nyilatkozik arról, hogy a maga részéről észrevételeket akar-e tenni, vagy sem. Igenlő esetben az ér­dekelt kormánynak ismét záros határidőn be­lül kell megtennie az észrevételeit. Ezekre az eljárási szabályokra való te­kintettel a prágai parlament német polgári pártjai 1922 nyarán újabb panaszirattal fordultak a népszövetséghez és panasziratukban elő­sorolták azokat a bizonyítékokat, amelyek az 1919 szeptember 10-én Saint-Germin en Layeban a cseh-sz!ovák köztársaság és a szövetséges és társult hatalmak között kö­tött szerződésnek a cseh-szlovák köztársa­ság kormánya által bekövetkezett megsze­gésére vonatkoznak. A panaszirat odairá- nyult, hogy a népszövetség szerezzen ér­vényt a saint-germaini szerződésnek. A prágai kormány igen terjedelmes és a panasziratban fölsorolt sérelmeket túlhaladó formában válaszolt a németek panaszaira. A röviden fogalmazott panasziratra kilenc me­moárral válaszolt, amelyek közül az első a köztársaság közigazgatására, a második az iskolaügyre, a harmadik a földbirtokreformra, a negyedik a nemzetiségi statisztikára, az ötödik pedig a kereskedelmi vállalatok nosz- trifikációjára és a hadiköicsönökre vonatko­zott. A kormánynak egy külön emlékirata foglalkozott a cseh-szlovák köztársaságbin élő magyar és német nemzeti kisebbségeknek az állammal szemben elfoglalt magatartásával. Külön füzetben szólt Magyarországnak a szlo­vákokkal szemben a múltban és a jelenben követett politikájáról, valamint a szloven- sz'kói magyarságnak helyzetéről. Végül a ki­sajtónak és a gyülekezési és kérvényezési jognak tökéletes szabadságát fogja biztosi- tanL“ E szép szavakat olvassuk a cseh­szlovák köztársaság tegnap oly sokszor idé­zett függetlenségi nyilatkozatában. E nyilat­kozatot hárman Írták alá Parisban 1918 októ­ber 18-án: Masaryk, Benes és Stefanik. Ste- fanik Milán meghalt, Benes Eduárd, mint a rendtörvényt benyújtó kormány tagja, magá­ra vállalta a felelősséget. A nyilatkozat har­madik aláírójának véleményét még nem hal­lottuk. Csak akkor iogjuk megismerni, ha a javaslatot, miután a nemzetgyűlés két kama­rája már elfogadta, aláírás végett elébe ter­jesztik. Fölötte tragikus volna, ha a politikai kényszerűség arra kényszerítené őt, hogy ne éljen vétójogával, egy javaslat ellen, amely annyira ellentétben áll az ő demokráciát, hu­manitást, igazságot és erkölcsiséget hirdető múltjával. lencedik füzetben Ruszinszkónak mai helyze­téről és különösen annak kulturális, gazdasá­gi és egészségügyi viszonyairól volt szó. A terjedelmes emlékiratok bőbeszédű ál­lításai, a annak számos ferdítése és gyanúsí­tása miatt a nemzeti kisebbségeknek is vála- szolniok kellett reájuk, nehogy . megtéveszt­hessék a külföldi közvéleményt. , A német polgári pártok ezért szüksé­gesnek találták, hogy panasziratukban elő­adott állításaikat és bizonyítékaikat kiegér szitsék. Hét füzetben bővebben okolták meg panaszukat, válaszoltak a kormány emlék­irataira és igy készült előterjesztésüket a múlt hét folyamán megbízottjuk utján be­nyújtották a népszövetségnél. Értesüléseink szerint a németek eme lépésének szfoven- szkói ellenzéki részről is lesz folytatása. Panaszt fognak benyújtani a cseh-szlovák köztársaság kormánya ellen a sainí-germa- ini szerződés megsértése miatt és ebben a panasziratban részletesen fognak válaszol­ni a kormány kilenc emlékiratának a szlo- venszkói és ruszinszkói nemzeti kisebbsé­geket érintő részeire. Legközelebb részletesen ismertetjük a kormány emlékiratainak bennünket érdeklő részét. Poincaré ragaszkodik a tizennyolc­hónapos szolgálati időhöz. Páris, március 7. (Havas.) A szenátus Taufflieb javaslatát, amely az egy éves kato­nai szolgálati idő bevezetését célozta, 193 sza­vazattal 108 szavazat ellenében elutasította. Poincaré miniszterelnök a javaslat ellen fog­lalt állást és kijelentette, hogy ezt a kérdést bizalmi kérdésként fogja föl. — Elutasították azt a módositó javaslatot is, amely a katonai időnek két esztendős meghosszabbítására irá­nyul. Poincaré kijelentette, hogy ragaszkodik a 18 hónapi szolgálati idő megáltepifásához. Páris, március 7. A szenátus a tizen­nyolchónapos katonai szolgálati időt meg­szavazta. Átszervezik az angol kormányt. London, március 7. (Saját tudósítónktól). Az angol kormány három nap alatt a harmadik vá­lasztási vereséget szenvedte. Tárgyalások foly­nak Bonar Law kormányának átszervezése, kér­désében s ez az átszervezés a Lloyd George kor­mányában résztvett miniszterek bevonásával tör- éntk. Károlyi és a kisantant. Irta: Molnár Béla dr., volt országgyűlési képviselő. Gálszécs, március 7. II. Payer Hugó, Wekcrléről írott emlékezései­ben a következőket közli: „Arra a kérdésre, hogy mért nem törte le a foradalmat, Wekerle azt felelte: én el voltam határozva arra, hogy ha kell, lövetek is. De ki voltam téve annak a veszélynek, hogy mialatt én erélyes rend­szabályokat alkalmazok és lecsukatom Ká­rolyi Mihályt és társait, ezalatt a király a hátam mögött ugyanazt a Károlyit miniszter­elnökké nevezi ki . . . ezért nem lövetek/1 Czernin gróf, a monarchia volt külügyminisz­tere 1922 augusztus 2-án kelt és hozzám inté­zett levelében kérdésemre határozottan meg­cáfolja Jászi urnák azt az állítását, hogy neki Károlyival a pacifista politikára és a külön békére nézve valamely megállapodása lett volna; állítja azonban, hogy amidőn ő Tiszá­val Károlyi elfogatásának eszméjével foglal­kozott, szembe kerültek Andrássyval, aki Ká­rolyi politikai magatartásáért felelősséget vál­lalt. ö — Czernin — kelletlenül bár, de fogad­ta Károlyit, mert a király — nyilván András- sy ajánlására — is állandóan fogadta, ő pedig tudni akarta, hogy mi történik körülötte. Ezzel szemben Windischgraetz Lajos herceg. 1921 május 25-én a Pester Lloydban megjelent sok port fölvert cikkében, azt állítja, hogy. Andrássy Gyula gróf, már 1917 elején bizalmas értesülést kapott arról, hogy Fran­ciaországból a Károlyi-párthoz pacifista és defétista propaganda céljaira, nagyösszegü pénz érkezett. Megírja, hogy a pénzt ki hozta, kinek adta s a konventikulumokon ki vett részt. Andrássy gróf az értesítést közölte Tisza miniszterelnökkel és ezzel elesik az a hazugság, mintha Andrássy Károlyi érdeké­ben interveniált volna, sőt ellenkezőleg, ő már 1917-ben Tiszától követelte Károlyi ártalmat- lánnátételét. A herceg ezt az állítását megdön­ti az, hogy Andrássy gróf 1918 julius 19-én a képviselőház nyílt ülésén elmondott beszédé­ben éppen ellenkezőleg, Tisza erős kezének gunjros aposztrofálása kapcsán, óva intette a kormányt a mártirtcsinálástól és határozottan tiltakozott a Károlyi ellen foganatosítandó rendszabályok ellen. Ki van tehát zárva, hogy Andrássy 1917. év tavaszán olyan rendszabá­lyokat követelt volna Károlyi ellen Tiszától amik ellen 1918 julius 19-én erélyesen tiltako­zott. Nem Andrássy elvhüségét akarom ki­emelni, ments isten, de itt a családtagról, a Tisza elleni küzdelem egjdk szövetségeséről volt szó. Windischgraetz herceg cikkének idevonatkozó része nem állhat meg Andrássy gróf említett parlamenti, felszólalásával és Czernin levelével szemben s nem is tekint­hető másnak, mint egyikének ama könnyel­mű blöffnek, amelyektől a „Vöm rothen zum schwarzen Prinzen“ cimü könyve hemzseg. Nevezetes és Andrássy grófra jellemző az. hogy amíg Windischgráetznek a cikkét tud­tommal szó nélkül hagyta, Czernin grófnak általam közzétett levelét cáfolni igyekezett. Visszatérve Károlyi Mihály gróf belgrádi beszédére, a magyarság legszélesebb rétegei­nek figyelmébe ajánlom azt a szinte mérhe­tetlen perfidiát, amely befelé.azzal dicsekszik, hogy a súlyos békeszerződést nem ők Írták alá, de nem is írták volna alá, tehát a béke- szerződés súlyos voltáért teljesen rosszhisze­100 csen-szl. koronáért fizettek ma, március 7-én: Zürichben(Jrakor)l 5.925 svájci frankot Budapesten 8850.— magyar koronát Bécsben 212200.— osztrák koronát Berlinben 61300.— német márkát A Kormáni) és a nemzeti Kisebbségek a népszövetség fóruma előtt A németek panasza. — A kormány védekezése. — A németek válasza. A szlovenszkói nemzeti kisebbségek is terjedelmes panaszt nyújtanak be. J JJQ ^¥ H. évfolyam 54. (207.) szám. ÉS Prága, csütörtök, 1923 március 8. r ^ —sTm ________ _____________________ ^ Előfizetési Arak bel- és külföldön. 7l ít^¥^íJ?T rTF?TA>T> w fii m m B m JB B Mf £ I8L B . - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliovs jém J SF Ki SSL SBL ulice 18. az„ Telefon 6707. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. -• mi,.mMnniimiimiiij.iii ihiiibhuiii'Hi'i mm mm iiiíh imiim— 'iwmni—' i'll'BMft HW*"|V'lrl^r>IB1,n,|niíTTWr~^BP~*BP>"~nMni ' 'I ^• • • • • • A szlovenszkói és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: B Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom