Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-08 / 54. (207.) szám

Csütörtök, március 7. miien a mostani magyar kormányra hárítja 'a felelősséget. Kifelé pedig hirdeti a békeszer-,, ződés igazságos voltát és érintethetetlenségét Magyarországnak megcsonkított . állapotában is életképességét és gazdagságát, valamint a szomszédok iránti keresztény szeretetek Hol van egy szemernyi jóhiszeműség, vagy igaz­ság abban az álláspontban, amely csak Ma­gyarországtól követeli a békeszerződés be- töszerinti betartását, a szomszédokhoz azon­ban a kisebbségi jogok cltiprásáért egy szava sincs. Károly iék annak idején azzal a hazug­sággal ragadták magukhoz a hatalmat, hogy ők az antantbarátok, azok, akik Magyaror­szágnak a legkedvezőbb békét hozhatják. Hogy ez mennyire hazugság volt, rövidesen kiderült a híres belgrádi fogadtatás alkalmá­val. Azt hiszem Franchet d'Esperay tábornok Károlyinak mondta, hogy álljon a lámpa elé, mert nem látja az arcát s úgyszintén nekik mondta: „Alivous etes dones tombés aibas- que cela“, midőn a hősies magyar hadsereg meggyalázására odavitt Tiszagyilkos Cser- nyákot a szobából kikergette. De nehéz lesz letagadni azt is, hogy a híres Vyx-féle jegy­zéket, amely ultimátumszerűén állapítja meg a békeszerződésben meghatározott határokat, a Károlyi elnöklete alatti „népköztársaság11 kormánya kapta. Igaz, hogy az urak aztán a felelősség elől gyáván megugrottak, de ezzel csak még nagyobb veszedelmet hoztak az országra, mert reászabaditották a vörös rém­uralmat. Emlékezzünk vissza arra az időre; midőn 1916 derekán a román betörés előre­vetette árnyékát és Károlyi Mihály gróf a ma­gyar parlamentben kijelentette, hogy ha a románok támadása valóra válik, Erdély bér­ceiért mindnyájan úgy fognak harcolni, mint a tigrisek. A nagy pacifistának ugyan soha egy percig sem volt szándékában tigrisként Erdély bércei közt küzdeni, általában gondo­san fcerölte Ő a harctér minden pontját, ahol puskaport lehetet szagolni, de 1916-ban még kockázatos vállalkozás lett volna a magyar parlamentben előáilani azzal az indítvánnyal, hogy Erdély egy részének átengedésével biz­tosítsuk Románia semlegességét. Sőt meg­győződésem, hogy ha Tisza István állott vol­na elő ezzel az ideával, amelytől különben a németek nem is nagyon idegenkedtek, a paci­fista vezér leit volna az, aki a hazafias felhá­borodástól hörögve, igyekezett volna forra­dalmat szítani, a haza szent földjét feláldozó gyáva kormánya ellen. A hős tigrist tehát Mába keressük Erdély bércei között és Fal- kenhayn diadalmas csatáiban. Ez a hős tig­ris ma doromboló macskává vedlett, amely íázatosan nyalja a talpát azoknak, kik eltipor­ták Magyarországot. Az októbrista miniszte­rek a Károlyi-pör folyamán diadallal hirdet­ték, hogy akkor minden ellenállás lehetetlen vöt, hivatkoztak Kövessre stb.* ez azonban mind hazugság. Ha a vörösök rövid három hét alatt össze tudtak hozni egy olyan had­sereget, amely eleinte számottevő sikereket tudott elérni, mennyivel inkább meg tudták volna ezt csinálni Károlyiék, csak fenn kel­lett volna tartani az országban a rendet és nem volt szabad a hadseregnek még érintet­lenül hazaérkező részeit szétkergetni. Itt . 7bRÁffArMAemK7fmjm> ....................................................i ....................mumu iifir-T mrn azonban b aj van, az urak nem az ország ér­dekét nézték, hanem egy erős nemzeti hadse­regtől a saját uralmukat féltették, azért kel­lett a hadseregnek a nemzeti irányhoz hü es érintetlen részeit s az összeszedet csürhe fö­lötti döntő befolyást Pogány-Schwarcz ur kezére játszani. Az október ideáljának itt, különösen új­ságírói körökben, sok Ilivé van, különösen a mióta a bolsevizmus lelkes hívei is ide kon­centrálódtak. Az október fenkölt ideáljai tel­jes mértékben diskutábilisok, csak az a baj, hogy az urak a tiszta ideálokat azonosítják az egyáltalán nem tiszta és nem ideális vezérek­kel. Ezek a vezérek pedig ad oculos demonst­rálták, hogy az októbert, ha meg akar állani a lábán, másképpen kell csinálni, mert igy leg­följebb a bolsevizmus örvényébe jut az or­szág. Nem az elvek teremtik a vezéreket, ha­nem az elveket képviselő emberek jelleme, akaratereje, tudása és önzetlensége viszi dia­dalra az elveket. Silány kalandorok, vagy közveszélyes dilletánsok a legideálisabb el­veket is csak kompromittálni tudják. Kör- mendy-Ékes a prágai alkotmányjogi bizott­ságban, néhány nappal ezelőtt októbrista tyúkszemekre talált lépni és erre furcsa visz- hang jött az emigráció bécsi berkeiből. Ami­lyen a berek, olyan a visszhang is. Károlyi Mihály gróf a vörös uralom alatt BSBBBBBBBBBB'aBBBBBBBBBBBBBBBBBBB egy „Kedves Landlerhez11 intézett levélben két személyes őrzésére kirendelt rendőrt, mint „ellenfeleit14 denunciálta, mert megjegyzéseik­ből kivette, hogy nem lelkesednek a proltár- diktaturáért és Tiszát dicsérik. Most már tár­saival „en gros“ csinálja: Magyarországot és a magyar kormányt denunciálja, hol a nagy-, hol a irisantantnál. így akarták megakadá­lyozni Baranya kiürítését, Nyugatmagyaro- szág kérdésében a békés megegyezést és a soproni népszavazást. Ahogy ezek a „haza­fias44 vállalkozások nem sikerültek, reméljük ezentúl sem fognak sikerülni, különösen most, mindön minden oldalról a béke fentartásának szükségét hagsulyozzák s a világhatalmakat a Ruhrakció erőszakossága, mint a béke ko­moly akadálya, erősen nyugtalanítani kezdi. Károlyi és társai külföldi segély után való há­zalásának és denunciáló hadjáratának csak örvendeni tudok, mert akadtak itt az október ideáljainak jóhiszemű hívei, akik a nagy esz­mékkel a^ok törpe képviselőit sajnosán ösz- szetévesztették s ezért a budapesti vagyon- elkobzási perben hozott ítélet igazságtalan­nak tartották. Most azonban ennek a számnak lényegesen kellett apadnia, mert hiszen gyá­szos külföldi Szereplésével Károlyi Mihály gróf maga szállítja a budapesti ítélethez a legjobb megokolásí. IBSBBB Első olvasásban megszavazták a rendtörvényt. Négy cseh nemzeti szocialista a kormány ellen. Minden módosító javaslatot elvetettek. Prága, március 7. A képviselőház tegnap éjjel, miután a keresztényszociális, a magyar kisgazda- párti, a német polgári, a német szociálde­mokrata és a szlovák néppárti képviselők kivonultak, folytatta a köztársaság védelmé­ről szóló javaslat tárgyalását. Az ellenzéki képviselők közül csak a kommunisták vol­tak az ülésteremben, de a szavazás során ők is tüntetőleg eltávoztak. A szavazástól tartózkodtak még a cseh centralista szocia­listák (Brodeeky-írakció) és a haladó szocia­listák (Modracsek-csoport) is. A vitában, amely az ellenzék zömének távolmaradása miatt lélektelen formasággá sülyedt, a kor­mánypártok részéről Patejdl, Kratnár, Meiss- ner és Vanovics vettek részt. A cseh iparos­párt nevében pedig Mícsoch és Klein vettek részt. A kommunisták nevében csak Budán szólalt föl, aki rendkívül éles formában ele­venítette föl Micstira kis táp öles ányi műkö­dését. Az ellenzék kivonulása után az ülés­nek legjelentősebb eseménye az volt, hogy négy cseh nemzeti szocialista képvi­selő: Vrbensky volt egészségügyi minisz­ter, Bartosek, Draxl és Landová-Stychová asszony elhatározták, hogy a kormány ja­vaslata ellen fognak szavazni, ha módo­sító javaslataikat nem fogadják ef. A négy képviselőnek fölfogását Bartosek tolmá­csolta a ház előtt. Slavicek, a nemzed szo­cialisták klubjának elnöke, rögtön Barto­sek után fölszólalt és iüojalitássai vádolva klubjának kisebbségét, szemükre vetette, íiogy módosító javaslataikhoz az aláíráso­kat nem klubtársaiktól, hanem a kommu­nistáktól szerezték be, amiért is a klub néni hajlandó Bertosekék módosító javas­lataihoz hozzájárulni. A négy képviselőnek a klubból való kizárásáról ma dönt párt­juk végrehajtó bizottsága. Ilyen előzmények után éjjel háromne­gyed egy órakor megkezdődött a szavazás. A kommunisták, miután négy módositó ja­vaslatukat egymásután elvetették, újabb ob- strukció után kivonultak a teremből. A ma­gukra maradt koaliciós pártok azután a ja­vaslatot elvetették. I A renitenseket kizárták A cseh nemzeti szocialista párt képvlse- I löinek klubja mai üléséről kommünikét adott i ki, melyben kijelenti, hogy a klubban szaka­dás következett be, mivel a klubnak négy tagja a pártfegyelmet durva módon megsér­tette az által, hogy szándékosan, tüntető for­mában nem vetette magát alá a klub ama ha­tározatának, hogy valamennyi tagja köteles a köztársaság védelméről szóló javaslat mellett szavazni. A nyilatkozat szerint Vrbensky né­hány órával a szavazás előtt kijelentette, hogy ő és hívei a javaslatot csak akkor fo­gadhatják el, a klub azt a huszonhárom módo­sító javaslatot, amelyet Battosek fogalmazott meg, elfogadja. Mivel ezeket a módosításokat nem sikerült elfogadtatni, a klub többsége húsz szavazattal négy ellenében arra köte­lezte tagjait, hogy a javaslat és annak az al­kotmányjogi bizottságban elfogadott változat­lan szövegezése mellett szavazzanak. E hatá­rozat után a klub említett négy tagja, a klub elnökének, Szlavicsek dr.-nak értesítése nél­kül módositó javaslatait a kommunista kép­viselőkkel és pedig nemcsak a esek, hanem a német és a magyar kommunistákkal is aláírat­ta. A nyilatkozat szerint ezzel az eljárásukkal durván megsértették a pártfegyelmet, a kép­viselőház plénumában íedig a pártot, amely­től mandátumot kaptak, Bartosek ellenzéki beszédével és a párt többi tagjaitól eltérő sza- vaztaikkal a közvélemény elítélésének tették ki. A klubnak ma délelőtt tartott teljes ülése ezért, miután Szlavicsek elnöknek tegnapi nyilatkozatát jóváhagyta, az elnöki jelentés alapján tudomásul veszi, hogy Bartosek, Draxl, Landova-Stychova és Vrbensky kép­viselők a klubból önként kilépnek. Mandátumfoszlás ? A Vecer jelenti, hogy a nmzeti szocialis­ták klubja lépéseket fog tenni, hogy Bartosek, Draxl, Landova-Stychova és Vrbensky kép­viselőket a választási bíróság a választási rend értelmében fossza meg a mandátu­muktól. Titokban folyik a római német követség betörői ellen a vizsgálat. Róma, március 7. A német követségnél elkövetett betörés körüli vizsgálat eredmé­nyét nagy titokban tartják. A betörök kije­lentették, hogy pénzt akartak ellopni, ezzel szemben tény az, hogy a pénzszekrényben lévő hatvanezer lírához nem nyúltak, de ak­tákat vettek magukhoz, ügy hírlik, hogy az egyik megszökött betörő a hátába lövést ka­pott. A Havas-ügynökség jelentése szerint az egész betörési a német kormány szervezte, hogy egy olasz-francia incidenst idézzen elő. és ezzel a két állam jóviszonyát megzavarja.- Megérkezett Prágába a francia propa­ganda-bizottság, Tegnap birt adtunk arról, hogy francia propaganda-küldöttség keresi fel Cseb- Szlovákia nagyobb városait. A küldöttség ma reggel nyolc órakor érkezett Pozsonyból Prá­gába. A pályaudvaron a kormány és a cseh tes­tületek és intézmények képviselői fogadták. Az elszásziak és a csehek közös sorsát hangoztató hivatalos szónoklatok mindkét részről elhangzot­tak. y$[fndewKn<scg9 add át a l€£$p&t e&y tétováseá más meg nem arwát. fzogz; a tfeájfoi Jííffé«ar Jíte­ffflP £g mtx^tgarsá^ ssoSgáQot f Petőfi. (Hubay Jenő szimfónlkus oratóriumának előadása a budapesti Városi Színházban). Irta: Farkass Jenő dr. Budapest, március eleje­A Géniusz- Csodálatos valami. Oly erős. mint a leghatalmasabb hegy, oly sokszínű, mint a sík mező virágos selyme. Természe­tesen ősi, mint a föld és művészi faragások­kal terhelt, mint egy katedrális. Egyszerűen zengő, mint a pinty és sokszavu, mint a vi­har ezerkürtös, sivóhuros orgonája. Egység és összetettség. Ellenímondásokkal telt és érthető. Szeretnünk kell, csodálnunk kell, be­csülnünk kell, tisztelnünk és ünnepelnünk kell a géniuszt. Nem sok az ünnepből. Mert az ünnep lassan felidéz bennünk minden emléket, az ünnep újra belénk ébreszti a költő ezer szí­nes álmát, az ünnep örömmel tölt el, az ün­nep büszkeséggel övez fel, hogy van mit, van kit ünnepelnünk. Es a sok színből, szó­ból, sok atomból összeforrott költő más-más oldalról más-más fényben újra ég és élettel- jesebben fog tovább lángolni előttünk, mert nem sajnáltuk tőle, ki tőlünk nem sajnálta — a ragyogó meleget, energia e! nem vész, ma­gunkat ajándékoztuk meg Tyrtaeusunk ün­neplésével. A Petöfl-társaság jubileumi ünnepén he- tedíélezer ember előtt lobogott fel az áldo­zati máglya, — nem sok egy világhoz ké­pest, mégis mérhetetlenül sok az érzés inten­zitásában, a lélek szárnyas útja magasba vhz és nemzetek szivének egy magasztos fájdalma termékenyebb, mint Kalifornia ligetei. Hubay ünnepi müve négy részből ál!. Az első tétel: Születés. Nemzet öröme. Hon- szerelem- — Ejfél: Petőfi születése. Megkon- dul az éjféli harang, az uj óv, az uj élet, a diadalmas ut küszöbe. Felvonulnak a motívu­mok. Tragikus motívum. £s jön a fötéma, a géniusz motívuma. Hegedűk tremolóira jön a szó: szabadság, szerelem, e kettő kell ne­kem ... A kar inagasralendülő himnuszban zengi a jelmondatot mind erősebben fokozó­dik a hang ereje, míg az a dur-vonal egy ha­talmas codával lezárul. Patétikus, csillogó bevezetés, a fötéma átvonul az egész alkotá­son. A második tétel: Szülőföld. A nagy ma­gyar síkság, mit nekem te Kárpátoknak . •. Fényben úszó határ, vetés és mező, a róna, délibáb, ágas és messzi falvak apró tornya- Virág és madár, elzümmögő bogár, csere­bogár. sárga cserebogár, Kis Túr, rekettyés, pipacs és búza... Ez a rész Berlioz, Liszt és Erkel magyar zenéjét folytató sima, kelleme­sen ritmikus haugiTiyelven van megírva, bár nem keres uj utakat, szép részletekben bő­velkedik. Kissé vontatottan indul, de néhol egy bájos népdalba oldódik, disszonanciák buknak fel és érnek hamar harmóniába. Nyu­godt, természetes és spontán lesz a Goethé­vel rokon: Über allén Gipfeln ist Rüh... A nap lement. Kijött a csend. Szellő űzött Felhők között Merengve jár A holdsugár. Mint rom felett A képzelet Magyar táj, végtelen pusztaság, idegen- j nek érthetetlen és unalmas steppe, de halfaa- | tatlanná dalolta a puszta dalnoka. És itt a j második rész végén az ihletett költő szavait egy másik ihletett lélek, nem magyar fajú egyik sem, méltón álmodta zenére. Petőfi az aratókhoz szól szomorún: Mulassatok, ti bol­dogok! Mért köztetek nem lehetek?.-. Most emelkedik a mü fel- A halál előtt rövid, de csodás boldogság adatott az embernek, a ' szerelem isteni mámora. Harmadik tétel: Szerelem Júlia iránt. |Nagy lendülettel induló, hatalmas és forró j eroszi himnusz. Ha Tristan és Izolde szerel- jme az emberiség kincse lett, rokon vele ! mind, ez mégis magyar és alföldi szerelem. | Nem a tölgyerdős várban, nem a germán völgyek fölött száll a szó, ez a puszta érzel­me. „Minek nevezzelek*1... kérdi az ifjú, gyönyörű lírai csalogánydal, tökéletesen ki­fejező és ráfelel a nő. Aztán a meglepően összevont duett, bravúrosan hangszerelt ének befejezi a boldogság tételét. Negyedik tétel, apotheozis: Szabadság­harc. Búcsú- Halál. Megdicsőülés* Ez az utolsó rész emelkedik a. legmagasabbra. Ha­talmas eroi'ka. Bizonyos, hogy Hubay egy müvében sem jutott odáig, mint itt. A nemzet sorsdöntő óráit éli. Fojtó mollakkordok hoz­zák a sors szelét, fekete felhőkben vész. Ke­mény férfikar harsogja a Talpra magyart. Mind a két kar folytatja. A nagy riadó a har­ci fanfárokon át zug fel. A költő megszűnik egyéni életet élni, érzi a jövőt: lobogóul fej- I fámra akaszd ... Búcsúzik az asszonytól és | gyermektől. Elmegy a viharba. A sereg már I ftlypiml és szól a csatadal1: Véres a főid lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. Előre! Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Most az egész hatalmas orkeszter, négy Wagner-toba, harmonium, zongorák, dobok, cimbalom, hárfák, tárogatpk, harangok, ko- lompok, hegedűk, brácsák, csellók, oboák, fagottok, klarinétek, csengők százötven ze­nésze, férfi és női kar kétszázötven hangja megszólal. A tábori élet zajg és készül az üt­közetre. Az ütközet, az utolsó, hol ftrjó pari­pák száguldva rohannak — de nem a diadal­ra, át holttetemeken, véren — vereségre. Dobpergés és rá megszólalnak a Gábor Áron csövei és belepattog a puska, trombita, jaj, recsegés, ropogás... ez a vég... És a költő ott marad a csatatéren- Abból a földből nő ki az örök hír fája. A feltámadásé. Megszólal a Halál- Úgy látszott, elveszett minden, de ott a vigasz'- csodálatosan felépített, grandiózus finálé, most már százötven gyermek ajkáról csendül fel a megdicsőülés motívuma: Anyám, az álmok nem hazudnak: ['akarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám soká, örökkön él. És a hatszáz hang elhallgat. Vége a szimfóniának. $ Mahler Vili. szimfóniáján kívül ekkora aparátussal zeneköltö nem dolgozott. Nálunk ilyen arányú alkotást még nem adtak. Maga a mü sem szimfónia, sem oratórium, sem kantáié, talán még leginkább szimiónikus oratóriumnak volna nevezhető. Külső be-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom