Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-07 / 53. (206.) szám

Uj macchiavellizmus. (o) Berlin, március 6. 'Négyszáz esztendőnél alig kevesebb idő múlt el azóta, hogy Nicolo dii Bernardo dei Macchiavelli hírhedt könyve, a „Fejedelem11, Rómában megjelent. A könyv és szerzője a köntudatban még ma is úgy szerepelnek, mint a minden erkölcsi alap híjával való ál- lammüvészet megtestesítői, a kíméletlen á tout prix politika örök szimbólumai. Hi­szen Nagy Frigyes az ugyancsak híres „Anti-Macchiavelii“-ben a Fejedelem cimü munkát minden idők egyik legveszedelme­sebb írásának tartotta. Herdernek és Ranke- nak jutott a feladat, hogy Macchiavelliben meglássák a lángoló hazafiasságot s a renais- sance modorában megírt miiben rámutassa­nak arra a nagy törekvésre, amelyet csak háromszáz évvel később valósítottak meg: az „Italia unita“ megteremtésére. Macchiavellit a jelentékeny ember para­dox tragédiája érte utói: közte és müve kö­zött egyre nagyobb lesz a távolság, az alko­tótól elválik a tett s önálló életet él. Hiába tudjuk, hogy Macchiavelli mint ember jó és tisztalelkü volt, hogy finom komédiákat irt, amelyeket talán többre becsült az „II Prin- cipe“-nél — a mindent legázoló és felrúgó politikának szellemi ősapavoltát akarva nem akarva vállalnia keik Mert a macchiavelliz- mus újból aktuális, a pacifizmus, humanitás és civilizáció rettenetese*- dtszkfeditatr jel­szavai után ma ismét és szinte felnyitott sisakrostéllyai van otthon Európában. ,Si fecisti — nega; ha tetted, tagadd le“ — ki hitte volna még 1914-ben is, hogy ez a jelszó valaha is kibújik a történelmi emlékek beszáradt múmiái közül s részt kér az eleven politikai irányelvek életéből? Ki hitte volna, hogy az erőszak keményöklü politikája, me­lyet — úgy véltük — nemzetközi szerződé­sek, nemzetközi jog és — kast bút nőt Teást — a sokat emlegetett civilizáció végleg meg­fékeztek, még egyszer államrezon lehessen? Ki ne esett volna kétségbeesésbe a mai Európa egész jövője felett, ha történetesen 1900 körül meglátta volna az emberi, társa­dalmi és nemzetközi kapcsolatoknak jelen­legi katasztrofális meglazul ás át? Macchia­velli tevékenysége a 16. század derekára esik, mikor a pápai tekintély hanyatlásával párhuzamosan a számtalan apró hercegségre és fejedelemségre szakadt Olaszországban minden tekintély, kapcsolat, magasabbrendü összefüggés felbomlóban volt; mert a Cesare Borgiák uralmát mindenütt a teljes felbom­lás, a rabláncokkal összetartott rendet a fel- tarthatatian lezülíés követi. Vájjon nem macchiavellizmus volt-e a szövetséges hatalmak politikája Görögor­szággal szemben? A közvélemény már nem emlékszik arra, hogy 1919-ben Francia- ország és Anglia megbízásából szállották meg a görögök Szmirnát, hogy a Török­ország elleni háborút ugyancsak a két hata­lom teljes erkölcsi és anyagi segítségével in­dították meg. A háború elveszett — Francia- ország habozás nélkül megállapította teljes désinteressement-ját Görögországgal szem­ben s minden diplomáciai szépitgetés nélkül Törökország felé fordult. A miértre, amelyet itt fel kell tenni, a válasz sztereotyp és egy­szerű: a megváltozott helyzet más feladatok elé állította a politikusokat. Hogy ezt néhány hitszegés, többrendbeli cserbenhagyás árával kellett megfizetni — az ártatlanul kivégzett görög miniszterelnökről nem is szólva —, ez a francia urak politikai lelkiismerete számára quantité négligeabie. Oroszország ellen Franciaország három esztendőn keresztül hivatalosan és nem hiva­talosan a legerősebb támadásokat folytatta; támogatott minden ellenforradalmi táborno­kot s „jólértesült forrásai11 megtöltötték a la­pokat az orosz borzalmak ecsetelésével. Az erkölcsi felháborodás mögött természetesen a kölcsönzött és nagyon bizonytalan sors-u francia aranymilliárdokért való félelem ál­lott; hiszen Herriot útja után egyszerre más hangon írtak a francia lapok s Rollin, a i Temps moszkvai tudósítója újabban egészen l más színben látja a szovjetbirodalmat. De ez | a frissen sült megértés naftától és petróleum­tól bűzlik. Mindennek betetőzése a ruhrvidéki betö­rés, amely már egészen nyílt és úgy találja, hogy nincs is takargatni valója. Ezt a politi- co-moráiis lezüllést mi sem bizonyítja jobban annál hogy ma már a francia politikában a principiáMs és végrehajtott politika között nincs is különbség; a rabióhadijáratot igazolni nem is kell, hiszen a kizsarolandó eredmé­nyek amugyis igazolni fognak mindent. Mikor Spengler hires munkája, az „Un- jtergang des Abendiandes11 megjelent, a fran- ; cia sajtó szinte egyértelmű gúnnyal állapitot- ' ta meg: „Németországot megverték, tehát a ' nyugati kultúra elvérzett. Mintha a nyugati kultúra egyetlen letéteményese Németország ; lenne!11 A gúny korai és indokolatlan volt. A j nyugati kultúra talán nem pusztul el, de el- j pusztítását már megkezdték s ma már alig kétséges többé, hogy a pusztulás útját kik egyengetik. És ezen semmiféle nyilvános kéz­mosással többé nem lehet segíteni. Prága, március 6. A képviselőház mai ülését eddig soha nem tapasztalt izgalmas érdeklődés előzte meg, mert a mai ülés napirendijére volt ki­tűzve a köztársaság védelméről és az állami törvényszék szervezéséről szóló törvény- javaslat. Az ülésre úgy a cseh koalíció, mint az ellenzék majdnem teljes számban meg­jelent A kormány és a petka már jóelőre be­rendelte a koalíciós képviselőket hogy az el­lenzék részéről valami meglepetés ne érje őket. Az ellenzék tagjainak izgalmát pedig eléggé megokolja az, hogy a kormány nép­ellenes, szabadságtipró és az osztrák abszo­lutizmus hagyományaira emlékeztető javas­latával szemben ő neki kellett a lakosság közvéleményének, elítélésének és megbot­ránkozásának kifejezést adni. A hangulat már az ülés megkezdése előtt igen forró volt En­nek tanujele volt az is, hogy a karzatok és a diplomaták, valamint az újságírók páholyai roskadásig megtelitek. Az érdeklődőket szo­katlanul szigorúan ellenőrizték, a képviselő- ház és melléképületének folyosóját pedig a parlamenti alkalmazottak egész tömegével árasztották el. Az ülést délután negyed három órakor nyitotta meg Tomas-ek elnök. Az ülésterem­ben a kormánypártok, valamint a szlovák néppárt, a kommunista párt és a cseh ellen­zéki pártok tagjai majdnem kivétel nélkül je­len voltak, míg a német polgári pártok, a né­met szociáldemokraták, a keresztényszociális és a magyar kisgazdapárt padsorai csaknem teljesen üresek voltak. Az utóbbi pártoknak ama képviselői, akik az ülés megezdésekor bent voltak a teremben, pár perccel később eltávoztak. Kommurisia obstrukdó Mikor a beérkezett iratok fölolvasása vé­get ért és az elnök bejelentette, hogy a ház áttér a napirend első pontjára: a köztársaság védelméről szóló javaslat tanácskozására, a kommunistk soraiban fülsiketítő lárma kelet­kezett. A kommunisták zajos „Szégyen!11 és „Fuj!“ kiáltásokkal fogadták az elnök bejelen­tését, majd kezükkel meg aktatáskájukkal ütögették a padjukat. Némelyik képviselő asztalának fiókjával dörömbölt Az igy oko­zott monoton lármába egy-egy vasúti sip fütyülése szólt bele. Touzil képviselő kis trombitáját szólaltatta meg. Ebben a lármá­ban egy szót sem lehetett hallani. Medvecky Lajos, az alkotmányjogi bizott­ság előadója, az előadói asztalhoz lépett, de hangja teljesen elveszett a nagy lármában. A gyorsírók sem hallottak semmit és ezért kénytelenek voltak fölmenni az előadói emel­vényre, ahol Medvecky a fülükbe diktálta előre elkészített beszédét. Tomasek elnök többször fölállott, hogy elnöki enunciációt te­gyen, azonban az ő szavaiból sem lehetett megérteni semmit. Csak a gyorsírói jegyze­tekből tűnt ki, hogy Taussig, Blazsek, Miku- licka és Haken képviselőket háromszor, Ska- lákot, Touzilt és Koutnyt kétszer, Svetliket és Housert pedig egyszer rendreutasitotta. Az elnök minden erőlködése kárba- veszett, mert az irtózatos lárma csak egyre fokozódott. Az egyik cseh agrárius képviselő | odaszaladt a kommunisták felé és provokáló hangon valamit feléjük kiáltott. A lárma egy-'■ re nőtt- A sipok hangja egyre élesebben rikol- tozott bele a monoton zajba, Touzil trombi­tája egyre erősebben szólt Az ülést fölfüggesztik Tizenöt percig tarthatott már a fülsiketí­tő hangzavar, amikor az elnök fölállt és el­távozott. Majdnem ugyanabban a pillanatban a parlamenti őrség több embere jelent meg az ülésteremben. A távozó elnököt a kor­mánypárti képviselők megtapsolták és közü­lük számosán követték őt. A kommunisták ilyen kiáltásokkal kisérték az útját: „Ez a törvény szégyene a demokráciának!11 „Hív­játok ide a boxmestereket!11 stb. Amikor az elnök eltávozott, kitűnt, hogy kivonulása azzal, állott összefüggésben, hogy az ülést fölfüggesztette és Tausig, Blazsek. Mikulicsek és Haken képviselőket nyolc nap­ra kizárta az ülésről és fölszólította őket, hogy azonnal hagyják el az üléstermet. Az elnök egyszersmind fölszólította Masata képviselőt, a Ház egyik rendezőjét, hogy — ha kell — a parlamenti őrség igénybevételével szerezzen érvényt az ő intézkedésének. Kivezetik a kommunistákat A kommunista kpviselők, amikor látták, hogy feléjük körzeledik a mintegy tizenkét főnyi parlamenti őrség, amelyet Prasek és Masata kormánypárti képviselők vezettek, a legnagyobb fölháborodással fogadták őket. „Ez szégyene a demokráciának11, „a mai rendszer rosszabb Ausztriánál11, „a demo­krácia a diszkussziót jelenti11. Ilyen kiáltások hallatszottak. A lármában fölhalatszott Tausik Ármin éles hangja, aki azt kiáltotta az őrség felé „ti spiclik, gummibotos szociálde­mokraták11. A parlamenti őrséget vezető kép­viselők percekig kapacitálták a kiutasított kommunista törvényhozókat, hogy hagyják el a termet, majd az őrök közéjük furakodtax és eltávolítani próbálták őket, de a kiutasitott kommunisták nyugodtan ültek a helyükön. Végül az őröknek mégis csak sikerült kimelni Blazseket és kituszkolták az egyik ajtón. Er­re Haíkenre került a sor, akit szintén erőszak­kal eltávoTitattak a teremből. Egy kommunis­ta képviselőnő az elnököt persziflálva csen­getett azalatt, amig a két képviselőt kivezet­ték. Ellenben Tausiket és Miro'licseket sem rábeszéléssel, sem erőszakkal nem tudták el­távolítani. Amikor az őrség próbálkozása Tausikkal és társával szemben teheielennck bizonyult, Iassan-lassan visszatért a csend a felizgatott Házban. Az őrség vezetője kivo­nult, majd nemsokára követték őt az őrség tagjai is. Két szociáldemokrata képviselőnő­nek kiáltozását és hadonászását gúnyos ka­cajjal fogadták a kommunisták, akik közül az egyik megjegyezte, hogy milyen szomorúan néz a köztársasági elnök szobra. Újból fölfüggesztik az ülést Egynegyed négy órakor Tomasek elnök újból belépett a Házba és bejelentette, hogy az ülés felfüggesztése előtt Blazsek, Tausik, Mikulicsek és Haken képviselőket nyolc ülés tartamára kiutasította a Házból. A rendezők azonban arról értesítették, hogy Koutny és Tausik képviselők elene szegültek rendelke­zésének és megakadályozták társaik kiveze­tését. Ezért e két képviselőt tiz ülés tarta­mára 'kiutasította és fölszóiiotta a rendező­ket, hogy ennek a rendelkezésének foganatot szerezzenek. A kommunisták között erre újból óriási lárma tört ki. Újból a rázták a padokat, fütyöltek, sípoltak, trombitáltak és csenget­tek. A parlamenti őrség ismét megjelent az ülésteremben, amire az elnök fölfüggesztette az ülést. A parlamenti őrség erre Koutny felé vonult és erőszakkal ki akarták emelni a te­remből. Koutny elentállott, végre az öröknek sikerült őt a padja alatt kiemelni és azután fejénél és lábánál fogva vitték ki az üléste­remből. Tausikot erőszakkal tuszkolták ki a padjából és azután az ő állandó ellenkezése kö: he vitték ki a bálból. Ezután Touz.sH és Mikulicsek kerültek sorra, akiket a legna­gyobb erőszakkal szinték kivittek az üléste­remből. Ez a jelenét egyike volt a legszo- morubbaknak, amelyeket a botrányokban oly gazdag prágai parlamentben láttunk. Kivonulnak a kommunisták Mikor ez a szomorú jelenet befejeződött, a kommunista képviselők a „Vörös zászló " kezdetű dal éneklése és elkeseredett kifaka- dások közben kivonultak a teremből és csak az ülés későbbi folyamán tértek vissza. Lárma a szlovák néppárt soraiban Tomasek elnök félnégy órakor ismét megnyitotta az ülést és bejelentette, hogy Tausik, Minlisek és Blazsek képviselőket nyolc ülés tartamára kiutasította a házból, ugyancsak kiutasította Koutnyt és Touzsilt, mivel meg akarták akadályozni az elnök ha­tározatának érvényesítését. Mivel a kiutasí­tott képviselők nem engedelmeskedtek az elnö krendeletének, a tárgyalási ügyrend 52. szakasza értelmében a legközelebbi hónap tartamára automatikusan ki vannak zárva az ülésekről. A kormánypártok tüntető taps­sal fogadták az elnöknek eme bejelentését mig a szlovák néppárt nagy zajjal és a pa­dok csapkodásával adott kifejezést tiltakozá­sának a parlamenti tárgyalás ilyetén módja ellen. A szlovákoknak állandó lármája köz­ben megszavazták az elnöki inditványt. Furcsa előadói jelentés A lárma egyre tartott akkor is, amikor Medvecky Lajos bizottsági előadó újból hozzáfogott a bizottság jelentésének ismer­tetéséhez. A szlovák néppártiak állandóan verték a padokat és Ephialtes-nak nevezték Medveckyt. A cseh nemzeti demokraták és <a-z előttük ülő szlovák néppártiak között köz­ben szóváltás támadt. Az egyre tartó zsivaj­ban fölállt Buday és stentori hangon kiabált valamit. Juriga erősen verte a padját és .Tu­dásoknak mondta a kormány szlovák csatló­mMM»il.ll BMKWMMHBtBSWMBBWWIIIIBIi IIWiWW—M— 100 íscii-szl. Koronáért fizettek ma, március 6-án: Zürichben (“r”) 15.845 svájci frankot Budapesten 8800.— magyar koronát Bécsben —osztrák koronát Berlinben 67000.— német márkát \~JxL Prága, szerda, 1923 március 7. I 1 sr M ff* I f ÜT JW*W m É& $3 jST M JS? ü Éff Jir páusfeá-nlioe 40. I. Telefon: 30349. I •• dW Jr lL.Jf m. Jm m Jm Jir W m Jr ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova ■ "mm M WA ulice 18_ Telefon 6707. szám I- Sürgönyeim: Hírlap, Prnha. — ■ A Szlovenszkól es Bnszlnszhól szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja I Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I Mm eltoláséit Kivonulj Hat kommunistát kivezettek és kiutasítottak. Az ellenzéki pártok nyilat­kozatai. Nem vesznek részt a további tárgyalásnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom