Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-04 / 51. (204.) szám
Vasárnap, március 4. S%i(teiJfa(WúffiRrAP M$ÍáKl&BcÍ$«9SS2E<»mi9€»BC — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja. — Budapest, február vége. Kint a MaigJődü’-ut elhagyatott területén vígan szaladgál a szól ós tréfásain cibálja a lomíbtialan iáik ágait, zörget a kis, régi módú ablaküvegeiken, de Báthory Nándorné gazdasszony képe-zdéfeben megembereli magát és elcsendesül. Semmi sem zavarja a feedi munkát a tóHikertökben, ahol idegen és magyar növényeket apótok. > Egy erős termetű, napbarnított arcú leányka meglepő otthonossággal ejti ki a virágok latin névéit Nevetve beszéli el, hogy hat felsőbb leányisíkoiát végzett Szegeden, de nem akart a gimnáziumiban érettségizni, mert az értdmisógi pályán protekció kelil, soká kellene tanulni és az idegek tönkremennek. — Inkább hazamegyek a birtokra és azt fogom vezetni. Hangja nyugodt, biztos; ilyennek képzeljük el a régi magyar asszonyok típusait. Egy másik, fekete leány az isfcií'óba kalauzol, otthonosan belép és becézve simogatja meg a fekete lovat. — Nem fél tőle? — (kérdeztem ijedtén. — Már hogy félnék, hiszen jó pajtások vk’- gyunlk; én vakarom naiponita ilyen simára, én tisztítom az istállóját és én abrakolom, A kis piTosikendős most tovább sétál velem, a nraíacólfba megy és a hízóval barátkozik, mint gye rmok a galambbal; itt is ő az ól tisztító, etető. A tyúkketrecekben óvatosan emeli fel az ajtót s magyaráz tyukélettanról, tojásk cm zer vágást ól. A trágyát tercgietik utánit barna. — most a nap tüzétöl bizonyosan fénylő takarót — s egy leányka plasztikusain emelgeti a hosszú fa-villát. Eközben odajön az igazgatónő: Ida néni és büszkén meséli: — Ez a kislány egyszer éppen trágyát dobált le a kocsiról, mikor a család megbízásából eljött egy katonailiszt rokona, hogy megnézze, mit csinál Esztike, milyen könyvekből tanulmányozza a gazdaságtant? Mikor fehér ingujjban, piros kendősen, lábain papuccsal fö'fedoztc a kocsi előtt, bejött hozzám méiltatlan/kodiiL, hogy cselédnek tartom ezt a kis urrleányt? Nem akarta el- liiimi, hogy a munkát gyakorlatból tanulják és nem könyvekből. De mikor Kámzsán elbeszélte, mit csinál itt Esztike, ott annyira imponált, hogy a kislányt szünidőre ihögimdtáíták az etákeíő szalonokba, is. — Tehenet is fejünk, tej gazdaságtant fs tano- lunk szaktanárok vezetése alatt és el is adjuk a termékeket c piacon, ahová magam kísérem él a kisasszonyokat; Istenem, ha vesmi nem sxé- srt-'éru miért volna szégyen eladni azt, amf láz' enyém? Megmutatják a feataimais, feketeíoítos, Tózsa- szinszáju svájci teheneket s miikor bemegyek a házba, az ajtó előtti nagy fa mellett nevetve áll egy kis leány; — Ezt meg én Irernyázitam, — beszéli — sok gyümölcsöt terem ez még! — Szeretettel simogatja meg az erős fatörzset és fölnéz a száraz lombokra; most egy kis veréb csipog le rá panaszosain. A kislány megérti és bemegy a konyhába morzsáikért. A konyhában nagy a sürgés-forgás. Különféle sülteket, fantasztikus tésztáikat tanulnak ott egy szalkácsné felügyelete alatt. A csábitó illatok kábulatától frissen mosott ruha rázása térit magamhoz a másik teremben. SzoboTSizerü szép leány — tavaly még gimnázrsta — vasalja, rakosgatja ezeket a ragyogó fehérruha-garnradákat. E héten fejezte be a mosás, foltozás tudományát, jövő héten tér át a baromfitenyésztés gyakorlatára. Végire bemegyünk a szalonba, mely exota'kns kényelemmel berendezett s amint leülök egy remekbe faragott székre, kezembe akad Mi oh el An- gelo gyík nagyon szép kiadása. — A múltkor az olasz renaissanoeról tartottak előadást a leányaimnak. Jól esik szép dolgokról társalogni munka' közben, — magyaráz Ida néni. — Tegnap egy politikus csevegett ebéd alatt, a jövő héten az Akadémiára megyünk felolvasást hallgatni, ma este a' Nemzetibe, holnap az Operába vagyunk híva. — Hát úgy éldegélünk itt nyugodtan. A magyar, városokban már elszegényedett urinő vísz- szatér az anyMö'dhöz, melyet egykor e'hagyott és a tudományok helyett azt fogja művelni. Ez nem olyan jelenség, mint a diploma-vágy volt a háború eJőüt, ez kényszerhelyzet is. A termelő- pálya kezd előtérbe nyomulni az rntellektuell pályával szemben, mo-st a föld felé tekintenek a megélhetést keresők. De én csak azokat képezem ki az iskolámban, akik „haza“ mennek. Mun- kásnőt nem nevelek, ment nem akarok a tömeg- nyomor előkészítője lenni. Eközben bejön két leányka és rendkívül kedves, fegyelmezett módon valami utasítást kérnek Ida nénitől. Az igazgatónő megsimogatja az állát: — Ez egy kis dolíárkirálynővel társul most. A Balaton mentén három holdnyi birtokot vesznek. Az amerikai leány pénze a1 magyar leány ■munkája egyesülnek. Emez meg menyasszony Katonatiszt a vőlegénye, hazam ennek, gazdálkodnak. Mind erős, egészségtől duzzadó leányok Ida néni növendékei. — Vézna, városi leányt nem lehet a gazdaság ■számára kiképezni, ahhoz erei. talán őserő kell, mely most úgy mosolyog le a sóik fiatal leány arcáról, mint a' tarka virágok csokrának élénk szsn!ő. Barendy Katalin. ■BnannnnnraaMaHMUHMUMnm innnn ■■■■* AMüar ncmictggOlfó ünnep! ülésen oroura meg Petőn cmiehet. Egaelftre nem hon szünetet a Ráz. — Nem tárgyalják a VM stúwttst Ji. mi mflnft a te éideftedf Budapest, március 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Mig tegnap úgy tudták, hogy a képviselöház a jövő hét elején megkezdi tiz- napi szünetét, addig mára úgy fordult a helyzet, hogy a szünetről legjobb esetben hetek múlva lehet szó. A házat ugyanis most legalább március 15-ig együtt akarják tartani. Március 15-én a nemzetgyűlés ünneplés gyűlést tart, amelyen elfogadják és törvénybe iktatják azt a javaslatot, amely Petőfi Sándornak, a lánglelkfi magyar poétának emlékét ünneppé teszi* Az ünnepies ülésen minden párt vezérszónokkal képviselteti magát és mindannyian kegyeletes szavakkal fognak adózni a nagy költő emlékének. Nem tárgyalják a költségvetést? Politikai körökben ma hire járt, hogy a kormány a költségvetést egyáltalán nem fogja tárgyaltaim, hanem a mostani javaslat csak előkészítése az 1923—24. évi költségvetésnek. A kormány a közbeeső időre további fölhatalmazást fog magának megszavaztatni. A költségvetés tárgyalása annál inkább nem szükséges, mert mire törvényerőre emelkedne, hatálya úgyis lejárna. Ellenzéki körökben a kormánynak ezt a tervét viszszautasitják és kijelentették, hogy ragaszkodnak a költségvetés letárgyalásához. Lukács László a költségvetésről A nemzeti polgári párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen Lukács László volt miniszterelnök foglalkozott a költségvetési javaslattal. Kijelentette, hogy Magyarország pénzügyi helyzete igen szomorú és tiltakozott az ellen, hogy a pénzügyminiszter nem akarja a következményekért vállalni a felelősséget, holott ez elől nem lehet kitérnie. Nem kapnak pótlékot a tisztviselők Tegnap este minisztertanács volt, amely a hajnali órákig tartott A minisztertanácson Bethlen István gróf elnökölt és főként a tisztviselőknek azt a memorandumát tárgyalták, amelyet a pénzügyminiszterhez terjesztettek be és amelyben újabb drágasági pótlékot ■kértek. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy abban az esetben, ha ezt a kérést teljesítenék, akkor az állampénztárt újabb harminc milliárd koronával terhelnék meg. Ezt nem teheti, mert nem tud rá fedezetet találni és a szükséges összeget csakis a bankóprés megindításával- tudná előteremteni, egy különb emberrózsa nyílása mellett Hogy ez milyen, már tudjuk. Hogy az milyen lehetne, remélhetjük. És ha semmilyen setn lesz, még akkor is. Akkor is. Akkor is. Eldőlt a fiók mellett, karját, fejét beleejtette a puha ruhácskába. 'Gyerek, kisgyerek... Kisanya, anya! Anya! Anyának lenni. Szülni, jónak lenni. Mit ér a fa, ha nincs gyümölcse, mit ér a nő, ha nem áldja meg ió szülés •.. — Helén fiam •.. mi az? — hallatszott fölötte, meleg, jóindulatú hangon. — Alszik? Nem jól érzi magát? Felriadt. Belökte a fiókot és talpra- ugrott, arcát vénhullám borította el, két kezét maga elé kulcsolta, mint szégyenkező kislány. — Nem, semmi. Csak a ruhát rakom el. Milyen friss a tanár ur! Pápaszeme helyett ma a csillogó csiptetöjét vette elő, .arca. frissen borotvált, kékesen fénylik, elegáns kék saccójából finom illat árad. Készü-' lödrk! Milyen eleven, milyen jókedvű, milyen ünnepélyes! Milyen undorító... Nem ke’le- ne-e kiseprüzni azt a vékony macskát? Aztán menjen vele ez is, ha vele akar. De tűrnie kell, hogy itt, az ő szeme előtt, áz ő házában? — Aludtál, fiam? — kérdezte összeszorított fogsorán át a férfitől, aki mosolyogva, de szemét lesütve, pislogva állott előtte— Igen, szundikáltam egy kicsit. Jólesett. — Nem volt zaj, nem zavartak? — Nem, csönd volt- Az Anna ma nem verte egymáshoz a tányérokat. Hiába, én szólhatok, tekintélyed néked van... Izé, Irén kisasszony ma kijön. — S már hadart. — Hozza a friss levonatokat, a második kötet Tudod, úgy féltem, hogy az a Veronese- reprodukció.. • — Igen, uzsonna? — Velünk uzsonnázol? Ugy-e? . Van málna? — Van, fiam, van! Nem felejtem el, hogy a kisasszony szereti. Meg te is. — Kinevetsz? — Kis nyalánk, te •.. — s megveregette férje finom, telt, kissé nőiesen gömbölyű arcát. — Utána nézek — s már ki is sietett Könnyek gyűltek a szemébe. Nem kellene fülönfogni ezt a mosolygó kisdiákot, mint aki csínyt követett el? Az orrára koppintani: hazudsz! Tilosban jársz... Rohant le a konyhába s rendelkezett- Az uzsonna. Egyszerre csak belenyúlt a mosogató medencébe s elkezdte törölgetni a tányérokat. — Méltóságom asszony, kérem... — Hagyja csak, olyan soká tart ez maguknál. És dolgozott tisztogatott, rendezgetett- Verejtékezett a haja kibomlott. Érezte, hogy arcán fénylő zsírossá válik a bőr. Nem baj. Már fáradtan lihegett. Egy jó félóra múlva a tanár ur leüzent, kéreti az uzsonnát. Az uzsonna. •. Kissé rendbeszedte magát s a szobalánnyal együtt jelent meg a verandán. A kisasszony már ott volt. Háttal a lépcsőnek ültek, közel egymás mellétt, a fejük összeért ahogy a képek, levonatok fölé hajoltak. Két gyerekfej... A kisasszony hollófekete, rövidre vágott fürtjei beleolvadtak a tanár ur hosszú, göndörkés hajába. Mert fönt ugyan már kopasz volt a tanár ur feje, de oldalt és hátul még csigásán omlottak le régi dús hajának emlékei. Úgy látszik, megismerték a lépteit, mert szétrebbentek. A tanár ur vérvörös arcához kapta a kezét, a kisasszony felugrott s Helén' elé sietett. Ajka reszketett, a keze is, ahogy most tétován meghajolva Helén felé nyújtotta. És hogyan történt, hogyan nern, alig hallhatóan ez a kis szó röppent el a doktorkisasszony ajkairól : r— Kezét csók . *. — s zavart pirulással elhallgatott. Helén is elpirult — Csak tessék ... Ne zavartassák ... Az uzsonna... A szobalány abroszt terített a kerek asztalra, a kisasszony féltő gonddal kapta össze a széthulló levonatokat, betördelt iveket. kliséket. A tanár ur megfogta Helén kezét s gyantássárga fényben áímelegedö szemmel nézett tel felesége sápadt, remegő arcába- Az ö szeméből is kiszólt a kérés, az alázat, a gyónás, a bocsánatkérés: kezét csókolom... Nem volt szavuk egymáshoz. Csak kínálták egymást csokoládéval, málnával, tejszínnel, kaláccsal és mosolyogtak, mint sápadt, vörös lárvák. Helén maga elé nézett. A torka égön száraz volt, szemére szürke röpdöső fátyol ereszkedett, fülében ott dobolt a kicsi kis szó: kezét csókolom. Kezét csókolom, az emberi hang, az emberi szív ezer húrján. Sértőn és sebzőn, gyilkosán és kegyetlenül. Lágyan és sirba'hullón. Kézit I csókolom: halj meg. öreg vagy. Kézit csókoarrri viszont a kororua romlását vonná maga után. A minisztertanács úgy döntött, hogy a memorandumban foglalt követeléseket nem teljesíti. Ellenzéki oldalról sem rokonszenveznek a tisztviselők újabb mozgalmával. Keleti Dénes, a köztisztviselők országos szövetségének elnöke ugyanis, mikor a memorandumot átnyújtotta a miniszternek, kijelentette, hogy abban az esetben, ha követeléseiket nem teljesiti. lemond az elnökségről és a tisztviselők sztrájkba lépnek. Ezt a föllépést ellenzéki oldalon is terrorizálásnak tekintik. A komáromi választás A komáromi kerületben az egységes párt Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi minisztert jelölte. Az ellenzéki pártszövetség jelöltje Beniczky Ödön keresztény ellenzéki (legitimista) politikus. A szociáldemokrata párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen elhatározták, hogy a komáromi választás alkalmával Beniczkyt fogják támogatni. Hasontóan döntöttek a többi ellenzéki pártok is. Komáromban tehát, az előjeleket tekintve, heves választási küzdelemre van kilátna. A kalocsai érseki szék A kalocsai érsekség betöltése erősen foglalkoztatja a politikai köröket. Ma arról beszélnek, hogy nem Rótt Nándor veszprémi püspököt, hanem Prohászka Ottokár székes- fehérvári püspököt jelöli a kormány erre a méltóságra. Az azonban befejezett dolog, hogy akárhogy is alakul a helyzet, a megüresedő püspökséget Vass József dr. népjóléti miniszterrel töltik be. Sohioppa Lőrinc budapesti pápai nuncius Rómába utazott. Útja állítólag a kalocsai érseki szék betöltésé' vei van összefüggésben. Angol hang Magyarországról London, március 3. (Saját tudósitónk távirata.) Sir Sidney Fremantle tengernagy, aki most tért vissza bécsi, prágai és budapesti útjáról, tapasztalatait a FTontnightyly Reviev tekintélyes angol folyóiratban Írja le. Magyarországról azt mondja, hogy érthetetlenek a reakciók kormányról és a fehér terrorról szóló mesék és különösen az érthetetlen, hogy ezek még mindig hitelre találnak. A valóság az, hogy Magyarországon mérsékelt kormány van uralmon. A magyarság most nagy áldozattal a pénzügyi egyensúlyt akarja helyreállítani. A magyarság monarchikus szellemű, de tudja, hogy inonarchista terveket a messze jövőben lehet megvalósítani. A magyarság önérzetét a sok csapás alatt sem veszítette el. Az országot gazdaságilag súlyosan érintik a jóvátétele kérdésben jí moávar éondofaínalit a mi fapunH a ftanáuddjol lom: öreg vagy, menj és ne ügyelj fölöttünk, Kézit csókolom: az élet köszönt, az ifjúság, nevetséges vagy, ha útjában állsz. Kézit csókolom: kinevetlek, kigunyollak, átrepülök rajtad- Kézit csókolom: szeretlek, alázatos vagyok, meghajtok előtted, ne bánts, ne verj meg, te vagy az erős, de ne élj a hatalmaddal, te vagy az úrnő, de ne légy rossz egy kis cselédhez, aki örülni akar és örömet visz a házadba, melyet te úgysem tudsz már megadni neki. Kézit csókolom: ne haragudj, hogy élünk, ne haragudj, hogy nevetünk, ne haragudj, hogy gyerekek vagyunk, akik rosszak vagyunk hozzád. Kézit csókolom, ne haragudj a gyerekekbe... Könnyek gyűltek a szemébe. Megenyhült. A visszafojtott könnyek meghozták,a szavait, egyszerre beszédes lett. — Sok munkájuk van? Mikor lesz kész a könyv? Hallom, nagyon szép lesz... Alig tudtak válaszolni sok kérdésére, megjegyzésére. És hirtelen felállt- Szédült, habozott. Aztán már maga sem tudta, mit csinál. Maga is csak messziről látta, hogy odalép hozzájuk s megcsókolja a kisasszony homlokát és megcsókolja a tanár ur arcát. Röpkén, anyásán, mint a gyerekeket. S már siet is. — Csak ti... Nekem a ruhát kell elraknom ... S karcsú, sovány alakja eltűnt a verandáról. Ment a hüs szobába, ment elrakni a friss fehérneműt. A gyerekruhákat is elrakta. Összekapta őket egy csomóba s szépen elrejtette a szekrény mélyébe. Többet már nem fognak vele utazni. A gyerekek... kint ülnek a verandán. ■■■uni—éiiii ii m i ■! "" M—«——waw—————i————finn i mm————r------------—r i ■ ■■ M 1 w f 1 ■ ■ 1 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van egy üveg SCIH*11DTnAUEIM£l€ fi Sí |C II V íl IC Ott OOI1 ItMlUUld! keserüviz, mert szükség esetén reggeHZÉS CIÖI0 Sélpokárr at SlöSZ ^ (Iáivá, gyorsan és alaposan eltávolítja fájdalom nélkül a gyomorban és belekben SllllllVfi^ rejtőző csiráját számtalan komoly betegségnek s elejét veszi ezáltal a baj további fejlődésének a szervezetben Kapható minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben. 1019 Az „íglílálHSS" nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel
