Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-17 / 62. (215.) szám

4* Szombat, március 17. A berlini msguarság igic. ■ Berlin, március 16. (Saját tudósítónk tói.) A berlini egyetem múltkori fényes sikerű Petöfi-ünnepe, amely hosszú idő után a magyar kultúra jegyében ismét összeterelte a német főváros magyar­jainak színe-javát, némi optimizmust öntött azokba, akik Berlin magyarságának tömörü­léséért küzdenek. Nagy alkalmak mégis csak összefonó'lag hatnak és tüntetőén utalnak ar­ra, hogy a berlini magyaroknak kultúránk szolgálatában hivatásuk van. De az ilyen rövid öröm kelyhébe sok keserű tapasztalat ürme is vegyül. A berlini magyarság kérdé­se a magyar összesség és jövő szempontjá­ba? nem kevéssé fontos. Hadd álljon itt erről a problémáról néhány őszinte szó. Most, hogy a Föld vagy tizenkét millió magyarjának legalább egyharmad része az anyaországon kívül tartózkodik, a külföldi kolóniák egysége és életrevalósága az eddi­ginél nagyobb mértékben lesz szerves kiegé­szítő részévé a magyar fejlődésnek. Az utód­államok területén élő magyarságnak saját kultúrája védelmében többé-kevésbé súlyos akadályokkal kell megküzdenie. Amerika messze esik tőlünk és a kivándorolt nemzeti­ségeket erős technikai kultúrájával kegyet­lenül asszimilálja, úgy hogy a második gene­ráció már nyelvében és szokásaiban elyan- keesedik. Maradnak a többi európai államok­nak, elsősorban Németországnak és Ausztri­ának tekintélyes számú magyar gyarmatai. Ezek a tömegek ma uj feladatok előtt állnak. Háború előtt megtette néhány bál, majális, ■vagy alkalmi ünnepség. Ma a magyar nyelv és műveltség beható ápolásának szolgálatá­ban álló szervezetekre égető szükség van. Ha szemlét tartunk a magyarok lakta ilyen külföldi gócpontok felett, úgy menten szemünkbe ötlik Berlin kiemelkedő jelentő­sége. Bécsben kétségtelenül több magyar lakik. De ide átcsapnak az otthoni politika hullámai és nem engedik azok megértő ta­lálkozását, akik még röviddel ezelőtt otthon esküdt ellenségek voltak. Amerika — úgy mondottuk — túlságosan távol esik, itt meg a diszancia tulkicsi. Berlin van olyan mesz- sze Budapesttől, hogy itt a hazai események higgadtabban és tárgyilagosaibbaii ítélhetők meg, de nincs olyan messze, hogy a mi nagy bajainkat innem már nem érezhetnök és nem próbálhatnánk meg rajtuk segíteni. A német kultúra nevelő hatása kell, hogy a végleteket csiszolja és tompítsa és békítőieg hasson az ellentétes érzelmű magyarokra is, ha életbe vágó érdekeinkről van szó. Berlin végül központi helyzeténél fogva hivatott arra. hogy kapcsot teremtsen a németországi száz­ezret jóval meghaladó magyarság között. Néhány évvel ezelőtt bizonyos berlini körök meg is kísérelték egy ilyen központnak léte­sítését ,-Bund dér Ungarn in Deutschland" címmel, de sokat Ígérő kezdet után ez a próbálkozás a szervezés hiányossága foly­tán összeomlott. A berlini magyarok száma felöl fantasz­tikus adatok keringenek, Számontartásuk különösen ma, mikor különböző államok pol­gáraiként szerepelnek, alig lehetséges. Sc^kan már évtizedek óta itt laknak, fölvették á né­met állampolgárságot, gyermekeik einéme- ■tesedtek, de azért még mindig többféle kap­csolatban állnak a magyarsággal és tapin­tatos bozzáférkőzés által meg volnának nyer­hetők a mi közös ügyünknek. A német tár­sadalmi. szellemi és gazdasági élet terén egyaránt találkozunk kiváló tehetségű magyarok nevével. Nincs Berlinben valamire való szak, nincs a vállalkozásnak, irodalom­nak, vagy művészetnek olyan ága, amely­nek vezetői között magyar ne akadna. Ön­kéntelenül fölvetődik a kérdés: mi történt és förtémk ezen legkevesebb tizenötezer lélek­ből álló sereg tudatos egybetoborzásának érdekében? Első pillanatra úgy tetszik, hogy túlságo­san sok. A Berlinbe kivándorló magyarnak nem esik könnyen a választás, melyik cso­porthoz csatlakozzék. Berlinben nem kevesebb, mint öt ma­gyar egyesület áll fenn. Ezek közül a „Ber­lini Magyar Egyesület" mar 77 éve létezik és tagjai sorában hajdan történelmi jelentőségű férfiak szerepeltek. Ma ez a nagy múlttal bíró intézmény néhány gazdaságilag jól fún­ái rozo-tt személyiségnek a vezetése alatt, egy egészen kis körnek a találkozó Helye, idönkínti gyűlések alkalmává!. De jótékony­ság terén ez az egylet egy lelkes hölgyosz­tag belevonásával igen dicséretes tevékeny­séget fejt ki, a reprezentáció terén évente egy-két bál rendezése által igyekszik hagyo­mányaihoz hii maradni, — a berlini kolónia kulturális megszervezésére azonban nincs Kjmmxrxmum írnT i i mi »■ ii11 i—m i nmi w 11 iii iw i"> i in— ........................ > r ■ elegend ő befolyása és organizáló ereje. A „Magyar Kereskedők és iparosok Egylete" a kisebb méretű gazdasági exisztenciáknak gyülekező helye. Mig a „Berlini Magyar Egyesület"-nek saját otthona van, addig ez a csapat kávéházban ülésezik. — gyakrabban kedélyesebben, de hasonló célok érdekében s a konkurrenciánaik nem minden célzata nél­kül. Akad azután egy „Duna" nevű sorsjegy­egyesület, egy „Hungária" nevű sportklub, amely a háború előtt szép reményekkel in­dult meg, de ma nagy részvétlenséggel és belső ellentétekkel küzd és végül a magyar munkásság „Petőfi-egylete", amely azonban a szélső és mérsékeltebb munkáselemek tor­zsalkodása folytán szintén válságos hely­zetbe jutott. Egészen más területeken érvényesül a „Berlini Magyar Intézet" működése. Ez az 1917-ben Gragger professzor szellemi veze­tése alatt alakult tudományos intézmény, amely a magyar kultúrának német földön va­ló kiterjesztéséért olyan sokat tett és szer­vezetében egyre fejlődik, természetesen, mint a berlini egyetem egy fiókja, nem tarthat fenn kapcsolatot a berlini magyar kolóniával. Csupán egyszer évenkint, mikor egy-egy ma­gyar tárgyú kulturestélyt rendez, mint két év előtt a magyar népdal, tavaly a magyai népművészet és most Petőfi jegyében egye­síti néhány órára azokat, akik a szó pártpo­litikai jelentésén tol is magyarok tudnak es akarnak tenni. magyarság különböző rendű képviselőin kí­vül az egyletek elnökei is helyet foglaltak. A magyar iskola a múlt ősszel a porosz közok­tatásügyi tanács támogatása mellett megnyi­totta kapuit. A tanulók száma azóta foko­zatosan .nő. Hogy heti két órában, alig négy hónapi tanítás után, tömérdek nehézség mel­lett (a gyermekek túlterhelése a német isko­lában, kölcsönbe kapott helyiségek stb) fogé­kony fiatal telkekbe mennyi magyar tudást és érzést lehet csepegtetni, arról egy Petőíi- ünnepséggel kapcsolatos kis vizsgálat telkes közönségének a minap számolt be. Itt ma­gyar versek, magyar dalok hangzottak el és gyermekek, akik röviddel ezelőtt még egy szét sem .tudtak magyarul, a mi nyelvünkön társalogtak, számoltak, felelték földrajzi és történeti kérdésekre. A tamáskodó egyleti elnökök azonban erről a sikerről nem győződhettek meg, mert egy kivételével nem jelentek meg az ünnepélyen. Az egyletek vezetőinek a takti­kája a magyar iskolával szemben egyáltalán magán viseli a „passzív rezisztencia" minden tünetét. Az iskola híveiül vallják magukat, de eddig még minden alkalommal diszkrétül fél- rehuzódtak, ha az iskoláért tenni keltett va­lamit. Az iskolaszéknek most, hogy az első hó­napok keresztpróbáját kiáltotta, kötelező fel­adatává vált, hogy alapszabályokat létesi-- sen és minél több tag szerzéséről gondoskod­jék. Mi sem természetesebb ennél. Minden in­tézmény csakis hatósági, vagy társasági ala­pon állhat fenn. Már pedig a berlini magyai' iskola mögött nem áll semmiféle hatóság. Egyes-egyedül a berlini magyarságra tá­maszkodhatok, anyagi és erkölcsi értelemben neki tartozik felelősséggel. Hogyan történjék ez statútumok, tagok és közgyűlés nélkül? Ám az egyik berlini magyar egyesület el­nöksége nem átallotta a berlini magyar iskola ellen harci riadót fújni azzal a jelszóval, hogy itt a fennálló egyesületek ellen uj egyesület készül. Mintha egy „iskola" és „társadalmi egyesület" között bárminemű konkurrencia állhatna fönn. Ezek az ellentétek remélhetőleg parla­mentáris utón el fognak simulni. De azt, aki­nek a nagy, közös magyar ügy lebeg szeme előtt és aki a fiatal iskola továbbfejlesztésé­ért szóval, tettel vesződik, csaknem sírásra hangolja, hogy ilyen ellentét egy által ánbatr lehetséges és hogy a németek hazájában, hol nemzeti létkérdésekre mindig egységes front a válasz, a magyarok még a legégetőbb kui­I turkérdés- esetén sem tudnak széthúzás és személyi taktika nélkül megtenni. E, G. licfitj nemzeti Konzervatív pártot alaKit Ezekhez a szervezetekhez járul egy ma- j gyár iskolaszék, amely alig féléves fennállása i óta a város 'különböző részeiben már is több j tanfolyamot létesített, plakátokon szólítja fel i ■a magyar szülőket, hogy járassák gyerme­keiket magyar iskolába és azon van, hogy az clnémetesedés veszedelmével szemben fölvegye a kulturális küzdelmet. Mi már most az egysiiletek álláspontja az ő bevonásukkal, de kebelükön kívül vajúdó kulturális törekvésekkel, elsősorban pedig a berlini magyar iskolával szemben? Közelről nézve ezek az egyletek holmi kis gazdasági érdekcsoportok benyomását keltik, amelyek minden kívülről támadó ma­gyar tömörülési jelszóra a „veszélyeztetett üzletemberek" hallatlan idegességével rea­gálnak. Szélcsendes időben az egyes egyle­tek egymás között konluirrálnak, olykor haj­ba j.s kapnak, elnök alelnö'kkel hadakozik a „két dudás nem fér meg egy csárdában" elve ■alapján. H azután neutrális, helyről megpendí­tik azt a gondolatot, hogy a berlini magya­rok ezreinek összetartozása érdekében va­lami összefogó, egyes személyek hiúságán tulemelkedő organizációra volna szükség, akkor ezek a széthúzó érdekű egyletek óv­szerre ösztönszerüleg trösztöt képeznek, mintha valamennyiök élete ellen törnének. Ez a taktika élénken emlékeztet a francia politikusok rémületére, melyet a német újjá­éledésnek csupán a gondolata kelt. Hol van még az újjáéledő Németország? És hol tar­tunk a berlini magyar egység megvalósítá­sától? De ha az egyletek urad mindamellett úgy látják, hogy az idő és a kényszer foko­zatosan ilyen kulturális egység megszerve­zésének kedvez, nem volna-e észszerű, ha idején megbarátkoznának ezzel az eszmével, amely az ő társas összejöveteleik lehetőségét és elnökségük szereplési ambícióját végered­ményében nem érinti? Szinte maga-magától vetődik fel annak a gondolatnak szükségessége, hogy az egyes rétegek érdekeit szolgáló egyletek a berlini magyar társadalom többi, egyletekbe nem tartozó elemeinek bevonásával egy kultur- szövetséget képeznének, amely irodalmi es­ték létesítésével, a magyar iskola és könyv­tárügy felkarolása által gondoskodnék a kul­turális egység megteremtéséről. Széles ad­minisztráció, körültekintő munkafel osztás és az elnökök gyakori változtatása által el vol­na kerülhető, hogy egy ilyen szövetség egy­oldalú személyi befolyás alá jusson. Csodála­tosképpen ilyen és hasonló tömörülési ideák ahányszor csak felszínre vetődtek, rnighiu- sultak az egyletek vezetőinek ellenállásán, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy a kulturális érdekek ébrentartása az ő fel­adatuk. Hogy ezt a feladatukat ugyancsak lágyítón teljesítik, azt persze nem ismerik be. Miután a kulíurszöveiség terve ellená1- lásra talált, a magyar kultorfejlődés hívei egy olyan terv megvalósítását tűzték ki céljukul, amely minden magyar odaadó támogatására bizton számíthatott: egy berlini magyar is­kola létesítését. Ennek a programnak már év­tizedek óta akadtak Berlinben lelkes szószó­lói — az egyes egyleteken kívül is. Itt persze „házi alapításra" gondoltak. Most, ezekben a magyar nemzetre oly válságos időkben, amikor minden elnémeícsedő gyermek ma­gyar szellemű kiképzése elsőrangú érdekünk, ez a terv végre egységes akarattal tető alá jutott. Iskolaszék alakult, amelyben a berlini A pártot Wmdischgratz herceg kezdeményezte. A kereskedelmi miniszter fedezi Kelety Dénes eljárását. Budapest, március 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A Zichy- párt alakításáról szóló hírekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a tanácskozások holnap fognak befejeződni, úgy hogy a hely­zet csak holnap fog kialakulni. Zichy János az újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy mióta újra a politikai tevékenység terére lé­pett, célja a nemzetgyűlésen szétszórt ama homogén gondolkodású elemek egyesítése, akik a nemzeti szellem és a tradíciók tiszte- letbentartásával a polgári és haladó politika arany középutján járnak. Zichy pártja ebből kitünően konzervatív polgári párt lesz. amelyben Andrássy személyes hívei, vala­mint a konzervál ivek és pártonkivüliek fog­lalnának'helyet. Az uj párt éles harcot indí­tana a szélsőségek ellen. Az uj párt alakulá­sának. gondolatát, amint- már jelentettük, Wmdisdigrátz Lajos herceg kezdeményezte és először Szilágyi Lajossal és Baross Já- , nossal tanácskozott róla. Hús vét után fejeződik be az uj pártcsoportosulás Budapest, március 16. (Budapesti szer­kesztőségünk táviratozza.) Zichy János gróf politikai elvbarátaival tegnap egész napon át tárgyalt. Az Andrássy-pártból Friedrich Ist­ván, Haller István, Haller József, Csik József, Szabó József és Homonay Tivadar kiválik és Wolífékhoz csatlakozik. A megmaradó négy Andrássy-párti képviselő a pártonkivüli cso­portba lép be s ezzel a csoport konzervatív szárnyát erősiti. Szilágyi Lajos hajlandó a ve­zetést Zichy János grófnak átengedni. Ezzel az uj csoportosulással a parlament konzerva­tív elemei közelebb kerülnek egymáshoz, a szélső baloldaliak és a radikálisok pedig j mindjobban elszigetelődnek. A végleges meg- j alakulást husvét utánra várják. Az 1922—23, évi költségvetés j a bizottság előtt j Budapest, március 16. (Budapesti szer-j kész tőségünk totefoujeteirtése.) A nemzet- j gyűlés pénzügyi bizottsága tanácskozni fog az 1922—23. évi költségvetésről- A kor­mány terve, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával meghallgassa a jobb- és- baloldali pártok véleménynyilvánítását arról, hogy milyen megtakarításokat kellene eszközölni. Az így leszűrt tapasztalatok alapján fogják ! összeállítani az 1923—24. évi költségvetést. Keleti körleveléhez a kereskedelmi miniszter is hozzájárult Budapest, március 16. (Budapesti szerkesztö- j ségünk telefonielentése.) A Közalkalmazottak i Nemzeti Szövetség elnökének. Kelety Dénesnek ismert körlevelévé! kapcsolatban tasnádi Szűcs András kereskedelemügyi államtitkár úgy nyi­latkozott, hogy a levél a keresekedelemügyi mi­niszter és a minisztérium intenciói értelmében készült. Az egyes községekben ugyanis olyan magas lakbéreket kellett fizetniük a hajléktalan tisztviselőknek, amelyek messze fölüíhaladják a búza és az aranyparitást. Rassay a polgárság- szervezkedéséről Budapest, március Ki. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefon jelentése.) Az Erzsébetvárosi Kör­ben a Rassay-párt tegnap pártvacsorát rendezeti, amelyen Rassay kijelentette, hogy a márciusi gondolatok megvalósítása a polgárság cliadafra- jutásától függ. Ennek első feltétele a polgárság megszervezése, mert addig nincs elegendő szer­vezett ereje. A munkássággal bizonyos kérdések­ben együtthaladhat a polgárság, arnig annak ér­dekei azonosak a polgárság érdekeivel. A gyárosok megkezdték a tárgyalást a munkásokkal Budapest, március 16. (Budapesti szer­kesztőségünk tefefonjetentése.) Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter közbenjárására ma megkezdődtek a vas- és fémmunkások szervezeteinek és a munkaadók tárgyalásai. Azt remélik, hogy a tárgyalások kedvező eredménnyel fognak végződni. „a Komáromi ftsszeesMiiésl Komárom, március 16. (Saját tudósítónktól.) Komáromban a vá­rosi rendőrség pincéjében két gépfegyvert, töltényeket s kézi bombákat találtak, melynek nyomára névtelen feljelentés vezette az áílamrendőrséget. Roppant nagy apparátussal indult meg a nyomozás, a minisztérium és a pozsonyi rendőrigazgatóság tisztviselői egész detektív dandárral szálltak ki Komáromba a nyomo­zás irányítására, hogy az „összeesküvés" , szálait kibogozzák. Rémes közlések jelentek meg a cseh és szlovák kormánypárti lapokban és méltó társukban: a Reggelben is a komáromi fegy­verarzenálról és messze elágazó „összeeskü­vésről", mely természetesen irredenta mun­ka és a nagy izgalmat fokozta az államrend­őrségnek fellépése is, amely két letartózta­tást eszközölt és vagy ötven házkutatást tar­tott középületekben és magánlakásokban. Most már nyugodtan megállapítható, I hogy kár volt a nagy izgulásért. mert az összeesküvés nem fedezhető fel a legna­gyobb erőfeszítéssel sem és az arzenál sincs sehol. A járási főnök felhívást bocsátott ki, amely szerint a március 15-ig beszolgáltatott lőfegyverek tulajdonosai a büntető követ­kezmények alól mentesek. A házkutatások eredménye összesen két katonafegyver az önkéntes beszolgáltatásé pedig 1 három Flóbert puska ás két revolver olt. Ebből áll a komáromi arzenál, mely A Reggel feltalálásában naponta megjelent. A rendőrségnél talált géppuskák minden való- szinüség szerint 1918. év utolsó forradalmi hónapjaiban kerültek oda, amikor a rend fen- tartását a rendőrségen kívül álló alakulatok végezték, melyek a cseh megszállás előtt a várost elhagyták. A letartóztatott reijdőrörniester és váro­si tanácsnok ügye a bíróság előtt kétségtele nül tisztázódni fog. A nagy port felvert ügyről ma megálla­pítható, hogy szándékosan fújták fel nagy szenzációvá és a város ellen akarják politi­kailag kijátszani. Ez a törekvés azonban ku­darccal végződik. A rendtör vényhez azonban okvetlenül szállítani kellett egy kis irredentát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom