Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-16 / 61. (214.) szám
Péntek, március tff. 5> X hassa! fóbia elnöke és a Szlovák Általános Hitelbank. Micsura elnöke a banknak is. — Súlyos ösz- szeférhetetlenségi eset. Kassa, március 15(Saját tudósítónk jelentése-) Micsura Márton volt szlovenszkói teljhatalmú miniszter nemcsak a kassai Ítélőtábla elnöke, hanem a Szlovák Általános Hitelbank jól jövedelmező elnöki tisztségét is betölti, noha az alkotmány törvény 100. szakasza értelmében „hivatásos bírák, nem láthatnak el más, akár állandó, akár időszaki fizetéssel járó ténykedést, hacsak a törvény kivételt nem állapit meg“ és noha ,a bírói függetlenség magma chartája: az 1869. évi IV. törvénycikk 12. szakasza úgy szók hogy a bíróság tagjai nem lehetnek valamely részvénytársaság, kereskedelmi vagy ipari társaság elnökei vagy igazgatói, illetőleg a vállalatok igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának tagjai. Mivel nincsen tudomásunk arról, hogy a cseh-szlovák törvényhozás az utóbbi intézkedést megváltoztatta, illetőleg a bírói függetlenség alkotmányos elvét valamely kivételes törvénnyel áttörte volna, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy Micsura Márton, a kassai Ítélőtábla elnöke, olyan közgazdasági tevékenységet fejt ki, amely bírói állásával összeférhetetlen. Kassai ügyvédi körökben élénken tárgyalják, hogy mi történnék abban az esetben, ha a kassai Ítélőtábla területén működő valamely bíróságnál port indítanának a Szlovák Általános Hitelbank ellen. Ebben az esetben ugyanis a bíróságok ítéletük meghozatalában befolyásolva volnának. Itt. említjük meg azt is, hogy az itélő- tá'bla palotájában, ahol eddig magánlakás nem volt, negyvenezer korona költséggel a Kassán csak ritkán tartózkodó Micsura részére állami pénzből lakást építettek. 99999999999999999999999999999999 Pnszfulnah a snagpr falvak, csakjajszó Hallatszik belőlük A. kassai keresztényszocialisíák látogatása a szepesi magyar községekben. Kassa, március 15. (Saját tudósítónktól.) Még reggeli márciusi pára nehezedett a városra, amikor fölültünk a Kassa és Pelsőe között közlekedő autóbuszra. Az idő barátságtalannak mutatkozott. A Kassa és Burinka közötti országút igen siralmas állapotban van. A töltés már hónapok óta fölázott és valóságos életveszedelem fenyegeti az utast. A hatalmas útadó, úgy látszik, csak arra jó, hogy beszedjék, de nem arra. hogy az utakat tényleg meg is javítsák érte. Egy kis karambol. Hosszú szekérsor áll előttünk az utón. Az egyik szekérnek a kereke besüppedt a sárba. A bak őrs bennünket is utolért. Egyszerre csak érezzük, hogy a gépkocsi kerekei forognak ugyan, de nem előre, hanem inkább a föld mélye felé nyomulnak. Egy perc és megíeneklünk. Nem mehetünk tovább. Átszállunk egy másik kocsira és folytatjuk utunkat. A tavaszi munka még nem kezdődött meg, a falusiak kiállnak a kapuba — öregje és fiatalja — és-, tisztességtudóan köszöntének. — Adj1 Isten, az urnák, — hangzik kemény magyarsággal a szó. A magyar falu minden szépsége elénk tárul. A községjelző táblák mindenütt szlovák nyelvűek, de ez a külszín nem tudja a falu konok, kemény magyarságát eltüntetni. Elhagyunk két szinmagyar falut: Burin, kát és Csécset és megérkezünk Makrancra. Már várnak. A falu gazdái — mind jóképű, egészséges magyar ember — szívesen fogadnak. Egy kis megbeszélést tartunk. Derfinyák Gusztáv, a keresztényszociális párt földmüvesszövetség’ének a titkára, a vagyondézsma és az értéknövekedési adó igazságtalanságairól beszélt. Előadja, hogy ezek az adók csak az elnemzeíienitő politika céljait szolgálják. A kormány koldusbotot akar a magyar gazda kezébe nyomni, kivándorlásra akarja kényszeríteni, hogy helyébe az anyaországból való telepeseket ültessen. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után panaszaik felől kérdeztük ki a gazdákat. Mintha zsilipet nyitottunk volna meg: ömlött a panasz. El akarják venni a magyarságunkat! — szól elkeseredetten az egyik. Én pedig már magyarnak születtem és magyarnak is akarok meghalni! — mondja a másik elsötétült arccal. Se szeri, se hossza a sok panasznak. A községben kétszer volt népszámlálás. Először 1919-ben. Akkor kisütötték, hogy a községben nyolcvan százalék szlovák és húsz százalék magyar van. Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő interpellációban tette szóvá az ügyet. Elrendelték az uj nép- számlálást. Eredményét még nem tették közzé, csak a cseh népszámláló-biztosok egyik kifa'kadása árulta el a községi biró előtt. — Sajnos, csak tiz százalék szlovák van ebben a faluban, — mondották. Panaszkodnak a gyerekek is. A község tehát kilencven százalékban magyar. A gyerekek csak magyarul tudnak, de az iskolában a tanítási nyelv mégis a szlovák. Szót sem tanítanak ott magyarul. Megmutatták az iskolásgyermekek irkáit. Egy magyar szó sincs benne. Es a szegény gyerekek panaszkodnak: — Nem értünk, bácsi, abból egy szót sem, amit leiratnak velünk. „Magyar királyi állatok." A tanítót Rákos Józsefnek hívják és légionista volt. A neve magyarul cseng, de m2igyarul csak akkor beszél, amikor arra figyelmezteti a tanulóit, hogy: — Most szlovákul kell tanulnotok, mert nem vagytok magyar királyi állatok. A tanító egyébként igen kézzelfoghatóan tanít. Volt eset arra is, hogy egyeseket súlyoson megvert. A tanrendet nem tartja be. Nyolctól féiegyig és félkettőtől olykor-olykor este hét-nyolcig is ott tartja a gyerekeket. A magyar, gyermekek nyelve nem igen hajlik az idegen szóra. Nem haladnak a tudásban és a tanító nem fukarkodik fenyegetésekkel: — Jó, ne tanuljatok. Maid eljön az az idő, amikor minden magyart ki fogunk innen zsuppolni. A gazdák szava sir és jajgat az elfojtott fájdalomtól, mikor ezeket elmesélik. — En azért mégis magyar maradok! — tör elő egyikükből a magyar kétségbeesés. Jegyzőkönyvet veszünk ezekről a sérelmekről. Negyven gazda irta alá. De ezzel még nem fejeződtek be a panaszok. Küldöttséggel keresték föl Gara-Si- rnecsek János kassai'tanfelügyelőt, hogy adjon nekik magyar tanítót. Azt is elpanaszolták, hogy az állam a szerződés értelmében római katolikus tanítót lenne köteles a szín- katolikus községbe küldeni. A tanító ugyan katolikus, de nem tanít vallástant, a tanítónő pedig evangélikus. A nagy magyarból hangos szlovákká vedlett tanfelügyelő fogadni sem akarta .őket. „Kötelet... de nem iskolát!" A község lakossága még egyszer menesztett küldöttséget a tanfelügyelőhöz, amikor műkedvelői előadást akartak rendezni és az iskolát kérték erre a célra. — Kötelet kaphatnak, de iskolát nem, — üzente ki Gara-Simecsek ur. Az adók. Az adózásoknál szintén súlyos sérelmek érik a magyar gazdaközönséget. Fizetni kötelesék. de mikor megkérdik, hogy miért kell fizetniük, mikor kérik, hogy részletezzék adóikat, akkor síiket fülekre találnak. Makranc volt az első községek egyike, ahol irgalmatlanul vetették ki a büntetéseket a gabonakontingens be nem szolgáltatásáért. A gazdák pedig nem voltak hibásak. A bolse- viki megszállás, jégeső és egyéb elemi csapás tette lehetetlenné, hogy kötelességüknek eleget tegyenek. Ilyen a helyzet az egész szepsii járásban. Húsz—ötvenezer koronát követelnek tőlük és a jövő, ki tudja, mi lesz? Nem-e fogják kis vagyonkájukat dobra ütni. A falu egyre szegényebb lesz. Terményeit nem tudja értékesíteni. Kassa lenne az egyetlen fogyasztópiac, de ez oly messze van és az útiköltség oly drága, hogy fölemésztené mindazt a pénzt, amit esetleg kapnának holmijukért. Halódik, pusztul a magyar falu. csak jajszó hallatszik belőle. (bl.) SgaSKIBiiSniSXaBSBBSBlBBRBnHKHKBSBIBB Budapest, március 15. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonjelenté- se.) Budapest székesfővárosban nagy ünnepségek között ünnepelték meg 1848 március 15-lkének emléket. Az ünnepségek sorát a. főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése nyitotta meg. amelyen Sipőc Jenő főpolgármester emlékezett meg Petőfi Sándorról. A Petőfi szobor előtt a délelőtt folyamán összegyűltek a társadalmi egyesületek és iskolák képviselői és megkoszorúzták a föfdiszitett szobrot. Az Országház téren riz órakor megjelent a kormányzó, József főherceg családjával, valamint a miniszter- elnök a kormány tagjainak kíséretében, azonkívül pedig számos társadalmi előkelőség és több külföldi vendég. Az ünnepséget, amelyet a főváros rendezett, Sipőc Jenő főpolgármester nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter mondotta. — Balassa és Petőfi Sándor — igy szólt — olyan nagyszerű halált haltak, mint az utóbbi időben Tisza István. Tragédiájuk nem a megsemmisülés és az elmúlás tragédiája, hanem az örök életé. Félre a kishitüekkel ős baljósokkal! Olyan emberekre van szükség, akik nagy hittel és nagy bizalommal küzdenek és belcjutnak az örökkévalóság templomába. Majd Pékár Gyula beszélt, utána pedig Jászai Mari és Bakó László Petőfi ve>- seket adtak elő. Az üzleteket délelőtt féltizenegy órakor bezárták és csak a délutáni órákban nyitották meg ismét. na! Ha! ha és la! la! la! — Folyik az obsírukció a bukaresti parlamentben. — Prága, március 15. A cseh-szlovák sajtóiroda bukaresti tudósítója megnémult. Egy mukkot sem jelent arról, ami az alkotmánytörvény tárgyalásánál a bukaresti parlamentben történik. Ezért kel! bevárnunk, amíg a posta elhozza bukaresti tudósítónk levélbeli jelentését azokról a viharos napokról, amelyeket a román belpolitika átél. Tudósítónk jelentése szerint a keddi parlamenti ülés — a két napon át tartó elkeseredett parlamenti kéziharc után — aránylag nyugodtan folyt le. Az ellenzék kiállította a maga szónokait s amíg azok beszéltek, nyugodtan, türelmesen viselkedett. Csönd ugyan nem.volt a teremben, állandó zúgásban mondották el. a szónokok szónoklataikat, de any- nyi eredményt mégis mutatott föl az ülés, hogy a képviselők legalább beszélhettek, addig. amíg tartott az ellenzéki szóból, amint azonban a liberális párti képviselő kezdett beszélni, az artikulálatlan hangok tömege zúgott a teremben s megakadályozott minden normális tanácskozást. Az ellenzék verekedés helyett a hangzavar obstrnkciós eszközéhez fordult s mikor a liberális Bogdán dr. szólásra nyitotta ajkát, az ellenzék taktusban zenditett rá: . — Ha-ha-ha, ta-ta-ta. Ha-ha-ha, tatata. így tartott ez szakadatlanul teljes harmadfélóra hosszat, mig az elnök elunta a dolgot és bezárta az ülést. A keleti béke előkonferenciája lesz Londonban. London, március 15. (Reuter.) Egyes londoni körökben arról tudnak, hogy Londonban elökonferencia lesz, amelyen a szövetségesek álláspontját fogják Törökországgal szemben megállapítani. Ez a hir korainak tekinthető. Anglia mindazonáltal nem támasztana semmi akadályt, ha Franciaország és Olaszország ama kívánságuknak adnának kifejezést, hogy képviselőket küldjenek Londonba, akik a török ellenjavaslaíok alapján megvizsgálnák a jelenlegi helyzetet. Lloyd George a forradalmi elemek ellen. London, március 14. A nemzeti liberális alsóházi tagok reggelijénél Lloyd George beszédet mondott, amelyben nyomatékosan 'hangsúlyozta a liberálisok egyesülésének szükségességét. Kijelentette, hogy az utóbbi időben nem volt kormány, amely oly gyorsan ás oly teljesen elvesztette volna a presztízsét, mint a mostani. Ha a liberálisok nem egyesülnek, ugyanez az ut vár reájuk. A kormány politikája megerősít ette a forradalmi elemeket- A liberálisok nem ellenségei a munkáspártnak s csak a munkásság forradalmi elemei ellen veszik föl a harcot. A kontinens helyzetére nézve kijelentette Lloyd George, hogy a mai állapotok továbbtartása föltétlenül szerencsétlenségbe fogja sodorni Európát. — (Az államvasutak tarifaleszállitásához.) Brünnben most tartotta a cseh-szlovák államvasutak tarifabizottsága 23-ik ülését a különböző érdekképviseletek részvételével. A tarifabizottság további lényeges szállítási díjcsökkentéseket határozott e.l a takarmányokra, növényekre, élőállatokra, papírra, olajokra és gyantára. A tarifatételek legtöbbjét a háború előtti osztályozásra átosztályozták. Azonkívül számos érc- és ásvány- termék szállítási diját is csökkenteni fogják. I4PIHIRCK Hajnali repülés. A télvizet már beitta a föld cs agyagosán cuppogott lábunk alatt, amint a széles inczön átvágtunk. A szürke csendben, a töltésen túl, néhány gyárkéményből most bodrozodott fel az első füst és mint olvashatatlan, hatalmas betűk szétnyultak a vékony felhők alatt. A hangár nagyot ásított, kitátotta széles ajtaját, bent egy. repülőgép, mint egy kiterjesztett szárnyú, hatalmas, fehér madár csendben bóbiskolt. Csengett a villamos, fütyültek a mozdonyok, emberek sietve rótták az utat, nagy nyüzsgés, a mindennél fontosabb hajsza az életért izzott a felébredt város minden zugában. A gépet nagy erőlködéssel tolták a mezőre, kerekeit szorosan megmarkolta a puhult agyag Idegenül néztem a fényes csavarokat, feszülő drótokat, szépen iveit szárnyat, az első repülés öröme vagv talán félelme volt az a felszeg mozdulat, amellyel kezem a légcsavar sima fáját vé- gigsimitotta. Felültünk. A pilóta elöl, éu meg mögötte. Most, mintha egy másodpercre minden megállóit volna, hangtalanná döbbenne az éiö világ és alig egy szivverésnyi idővel később, a gép nagy rezdüléssel munkára indult. Zökkent a kerék, kilódult a nehéz sárágyból és a föld felelt sima siklásba indult. Sűrű rovásban rohantak el mellettünk a gyér fák, a hangár messzire elhagyva sárga folttá lapult, a gép kereke utolsót simított zizegve a föld néhány kiálló rögén és a magasba billent. Előttem kitárult az ég végtelen, felhővel pety- tyezett kéke, mögöttem a két fehér szárny fejezte be a mindenségit, a levegő irama duruzsolva siklott a csavar pergő ütése alatt. Nagy köröket, széles ábrákat irtunk a föld felett, a felhők felé karikázva, az utakon alig látszottak már az emberek, a nagy sietés már alig volt más. mint egy pagy, embertíiskévcl sűrűn benőtt testű hatalmas kígyó, lázas vonagiása. A gyárkémények kinyújtott karjukat leeresztették, csak tompa, apró, kormos szemükkel bámultak föl felénk, a házak tetősapkájukat mélyen magukra húzták és a széles utcák övei kis rovátkákká soványodtak. A köd mélyen ereszkedett a város fölé, berregve siklottunk a tejut közepén, eltűnt alattunk a zajongó, siető, síró, nevető világ, altatón, hangos egyhangúan dorombolt az ég felé siető hatalmas, fehér madár. Behunytam szemem, száguldó esés érzése kápráztatott. Mintha a fejünket boltozó végtelen kék mögött láthatatlan, idegen égitestek vonzatúinak, meredt-egyenesén bukunk feléje. Az élet vergődő rohanása, mint egy messzi álom, elveszett a semmiben, érzések minden apró rezzenése elnémult „és. mint egy az életből kizökkent, magányos .bolygó. kerengtünk a tiapsugár-gyémántos ködök alatt. Arcomat sziszegve simította a hideg levegő és szabadon, tisztán, végtelent ölelő karokkal bcleniósolyogtam az aranyfényt áldozó napba ... Fordult a kormány, buktunk lefelé. Kibomlott a ködtakaró, dombok, völgyek, gyárkémények, házak, utak lassan előtűntek és végre a sok színes folt között megláttam: az Embert! Mint a kártyát, ami egy percre kihullott a csomagból, a nagy kártyás, az Elet. ismét a többiek közé kevert. Megy a szerencsejáték tovább, egymás mellett, egymás ellen, ráduplázunk egymásra, viszünk, vagy visznek, feljájdnlunk, felnevetünk, keverve, rohanva forgunk, amíg a kártyánk e! nem kopik... Strelisky József. — (A prágai meteorologiai intézet jelentése.) Idöjőslás: Váltakozóan felhős, enyhe, változó időjárás várható. — (A közmunkaügyi miniszter fogadó napjai.) A kozmunkaügyi minisztérium figyelmezteti a közönséget arra, hogy a miniszter hetenként csak kétszer és pedig kedden és pénteken fogadja a feleket. Minden látogatást a .cél megjelölésével idejekorán be kell jelenteni, hogy a minisztérium információkat szerezhessen a ügyről. A kérvényezőt irásbelileg fogja értesíteni, hogy mikor fogadja a miniszter, esetleg arra. hogy az ügyet miképpen lehet személyes közbenjárás nélkül is elintézni. — (Az uj huszkoroiiások és a cseh-szlovák kereskedelmi tallérok.) Félhivatalosan közük: Benda tanárt megbízták, hogy az uj huszkoroná- sok rajzában a tervezett Palacky-arckép helyet: Rasin dr. elhunyt miniszter arcképét rajzolja meg. Az uj bankjegyet még ebben az évben kibocsátják. — A cseh-szlovák tallérok vereteséről szóló törvényjavaslatnak a köztársasági elnök által történő jóváhagyása után a pénzügyminisztérium pályázatot fog hirdetni ezeknek az érméknek művészi kivitelének biztosítására. A tallérokat a zsűri által javaslatba hozott és a pénzügyminisztérium részéről elfogadott terv szerint veretni. A próbák előreláthatóan néhány hónapig tartanak, de lehetséges, hogy bizonyos mennyiséget már október 28-ára forgalomba hoznak. — (Harc a pozsonyi betegsegélyzo pénztárban.) Pozsonyi tudósítónk jelenti’ A kereskedelmi alkalmazottak szervezetének tegnap tartott közgyűlésén elhatározták. - hogy támogatják a munkásságot. amely a betegsegélyző pénztár u.i vezetőségével nincsen megelégedve. Az ülésen Wit- tich képviselő elnökölt, aki a pénztár igazgatója.
