Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-16 / 61. (214.) szám
^/tátíAljiiátííAiM:tríH/yW Péntek. 16. Tessék pályázni. — Egy ípolyba került prolisapka nyílt levele a „Prágai Magyar Hírlap" szerkesztőségéhez. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Ama reményben, hogy a rend-törvény még nem lépett életbe, levelem még szabadlábon találja, keresem fel soraimmal, kérve ügyemnek hathatós támogatását. Dolgom ugy esett, hogy viselőin aki a „Gom- doild meg és igyál" asztaltársaság hol rendes, hol nem, hol tiszteletbeli hol meg nem tisztelt tagja, az elmúlt farsang utolsó éjszakáján a fölött tűnődött, vájjon miért is van a'z ugy, hogy a világ örökké nem áll, hanem olykor-olykor mozog alattunk és körülöttünk is. Eközben egyszerre az Ipoly hidjávi találtuk magunkat. Ö nem gondolta meg és előbb ívott, én előbb meggondoltam s .azóta egyre iszom. A föld meg nem állt, én pedig egy merész lendülettel, toi-ltév* magam minden korláton, a szél szárnyaira s az Ipoly habjaira bíztam magamat. Azóta ió pár nap telt el s én a tárosimilyadi kanyarulat egy csonka füzesektől védett öblében, miután időközben tiltott határátlépés vétségébe, estem, hidegvizkurát folytatok s remegve várom illetőségem megállapítását. Az alábbiak be fogják bizonyítani, hogy a'z én honosságom kérdése any- nyira bonyolult, hogy a Tiirócszentmártonhan lefolyó ügyvédi vizsgák valamely cseh-szlovák Szilágyi Dezsője kabinetkérdést alkothat belőle. Születtem- ugyanis Újpesten, a múlt század mllléni- umi éveiben. Ifjúkori emlékeim a Váci-utcához kötnek, ahol előbb mint Queuzer-kalap, utóbb mint Girardi sebeztem halálra a fonnyadó és virító női sziveket. Hogy hamisítatlan budapesti vagyok, ezt még a központi zálogház irodája is elkönyvelte rólam. Ekkor azonban, egy holdvilágos, őszi éjszakán, miközben a zene szólt s a leányok áldozatra kész kebellel itták a francia pezsgővé előléptetett szódafröccsöket, engem a Helvécia kávákáz egyik bizalmas, suttogásra berendezett rózsalugá- sá-ban elcseréltek. így kerültem Nagyváradra (jelenleg remén terület), mint Pestről leszármazott hamisítatlan panama. Nem tudom, van-e tudomása Szerkesztő urnák amaz egy pár esztendővel ezelőtt hangos tettlegességgel végződött kedélyes kártyaparti lefolyásáról, melyben én mint súlyosan érintett kor- pusdelikti szerepeltem, előbb Blau ur fején, azután a Pfeffermami-kávéház üvegajtajában, végül az aszfalton, no meg a járásbíróság előtt, ahol is Blau ur öt koronával látta helyreigazítva a rai- tam röpülésem közben esett börfolytonossági hiányt. Ugyanekkor egy véletlenül más zsebéből belém csempészett aranyóra ügyéből kifolyólag a nagyváradi rendőrkapitány mint büntető hatóság illetőségemet 342^1913. szám alatt elismerte. Közben mint gyüj-tőpersely is szerepeltem a romániai menküit zsidók felsegélyezésére rendezett, szigorúan zártkörű, péntek esti összejövetel alkalmával. De kitört a háború s a tizenharmadik marsul elindítottak engem is. Nagybecskerekig mint iölvirágzott honvédsapka integettem a siró asz- szony- meg leánynépeknek, ott azonban újból átalakultam, hogy mint rettenthetetlen rolrmsisak álljak egész 1918 október 31-ig a haditermény szolgálatában. Azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy illetőségemet, mint olyanét, aki az egész háború alatt Nagybecskerékről ki nem mozdult, Jugoszlávia is beigazoltalak találja. 1918 november 3-tól mint radikálist és hamisítatlan demokrata békepártit lelkesedéssel lebegtettek Jász! Oszkár, Böhrn Vilmos és Károlyi Mihály diadalmenetében. Nem csoda, hogy annyi imn-epeltetés hevében színem egészen elváltozott s tavaszra teljesen vörös lettem. Utóbb lekerülve Szamueli elvfcársam piros autójáról, jónak láttam Somoskőnél a cseh-szlovák republiki területére átrándulni, hogy azóta mint emigráns demokrata s hangosan .megelégedett kisebbség élvezzem ennek vendégszeretetét. Eltekintve attól, hogy a nyári hónapokban mint munkanélküli korcsolyapálya-felügyelő vagy ródlimester, a téli hónapokban pedig mint munkanélküli kőműves vagy kertészsegéd iparkodom a műnk anélküli segélyösszegeket forgalomba hozni, emellett más utón is igyekszem hálámat kimutatni vendéglátóim iránySban. Ezért olykor kl- kiránduloik, hogy szóval és tettel is terjeszthessem a „Bécsi Magyar Újság" eszme csiráit. Egy ilyen épp oly kedélyes, mint hangos kirándulás alkalmával ért utó! végzetem. A közönség nagy volt, de nem elkelő, a bor nem volt jó, de a pálinka annál ielkesithb. A hölgyek és ifjak szivet, pénztárcát és keszkenőt, mi sipkát, kalapot, esernyőt vagy egyebet cseréltünk ki, akarva, nem akrva egymás között. S mikor az éjfél, a lelkek órája elérkezett, én is m csereztem, hogy prolisapkából valódi, hamisítatlan bagósüveg lettem. Aki elcserélt, annak hazamenet az a régi nóta juthatott eszébe, arról a bojtár- gyerekről, aki Tarnócára szegődött volt vala. Ám a közbiztonság őre nem tűrhette el annak hangos konstaitálását, hogy egy jól rendezett államban egy bojtárnak csak tiz forint és húsz krajcár volna évi béTe s miközben én csak anyuvá liállottám, hogy „Sakral", már egyszerre röpülő hollandus -lettem, evezve egy ismeretlen állomás felé. Éjszakai utazásom minden nevezetesebb incidens nélkül folyt le. reggel azonban, alighogy beleütődtem a Durenda-hid jégtörőjébe, a liidftr- sig hangos vezényszava ébresztett fe1 tompa ká- lnil-1.Ságomból. Rögtön szigorú őrizet alá helyezlek. Hiába' való volt a nyitrai klsbiró minden erős- köd lse, hogy én a csuka király feje volnék, csak nem engedtek u-tamra s visszavonulva jól fedett állásaikba, várták előrelátható elpukkanásorgat. Gsaík később, másnap, amikor a persi harangozó évekkel ezelőtt vizbefulladt anyósának visszajáró lelkét vélte felismerni bennem, s én akikor serit akartam felrobbanni, csak akkor sikerült bebizonyítanom, hogy akaratomon kívüli jámbor utazókucsma volnék s nem az ungvári bomba testvére. Végiül útra bocsátottak. Az Ipolyiba kerültem. . Hála a Rapp és Tarnóc között lefolyó szabad kereskedelemnek, mely főleg az Ipoly medrében talál a 'legkedvezőbb lebonyolításra, szerencsésen leúsztam a rárosi teker vénye sig. Itt ■azonban a magyarok vesztegzár alá helyeztek. Jelenleg áz a veszély fenyeget, hogy tavasszal határszéli szolgálatra kényszerítenek s hogy karó- végre vagy veteményes kertbe, vagy pedig valamely kukoricacsősz kunyhója elé kerülök. Pedig, ha belőlem itt a határra entén madárijesztő föveg lesz, ebből igen ko moly pol itikai bonyodalmak ..támadhatnak. Ki tudja, nem -fognak-e ellenséges megfigyelőnek nézni s én, -aki -az egész háború alatt sohasem jártaim arrafelé, amerre a mars, öreg napjaimra akarva, nem akarva, politikai * d-erban- előidézöie leszek. Mindezeket tekintetbe véve, ismételteit leérem a Szerkesztő urat, tegye ' -lehetővé illetőségem törvényes megállapítását. Kérelmem támogatására ünnepélyesen megígérem, hogy hazatérésem urán annyi magyar brutalitást, annyi ellenséges szándékot Iifcrálok a „Bécsi Magyar" riporter osztályának, hogy Jászfék négy külön rendkívüli kiadást is adhatnak naponta. Elmondom, hogy miképpen gyártják a' pillny} magyarok az aj fojtó gázokat a felfalusi határban. Hogy rendezték be a magyarok titkos hadi kikötőjüket a halászi tóban. Le fogom leplezni, hogy az egész Karanes •egy óriási kávémévá van ki-vájva, melyben egy fél millió -magyar tartja hadifelszerelését és gyakorlatait. Tekintettel a magyar jóvátételre, felhívom majd -a-z illetékes körök figyelmét a-r-ra is, hogy Szent György napján a palócok több milliárd fel- vetődését várják. Állítólag Szanda Hollókő romPrága, március 15. ) Amiko-r kezünkbe vettük a cseh-szlovák köztársaságnak a nép-szövetséghez beadott válaszát és annak ahhoz a füzetéhez értünk, amelyet a kormány a ruszins2kói ügyeknek szentelt, kíváncsian vártuk a feleletet arra a kérdésre, hogy a kormány mivel fogja' megokolni, a népszövetségnél azt a mulasztását,, hogy Ruszinszkónak a saint-germaini szerződésben biztosított autonóm iáját nem léptette életbe, hogy a választásokat nem ejtette meg és mivel védekezik ama jogos vád ellen, hogy az alkotmányba nem szóról-szóra vette föl a saint-germaini szerződés rendelkezéseit, hanem csak bizonyos változtatásokkal — a cseh jogászok szerint parafrázisokkal — iktatta törvénybe. Ezekre a kérdésekre, -amelyek pedig gerincét alkotják a ruszi-n- szkói problémának, hiába keressük a választ a kormány emlékiratában, amely nagyban, egészben csak megismétli azt, amit á. Prager Presse, a Gazette de Prague és a kormány egyéb prop a g andalapjai ban számtalanszor olvashattunk Ruszinszkó szociális, kulturális és gazdasági viszonyairól és azokról a tervekről, amelyeket e téren a kormány állítólag megvalósítani igyekszik* Az emlékirat, amint már megszoktuk, a cseh-szlovák kormányzatot természetesen a kultúra pionírjának tetszetős szerepében tünteti föl* Érdekes megemlíteni, hogy a kormány válasza következetesen Ruszinszkó kormányzatának helyreállításáról és reorganizálásáról beszél, noha a békeszerződés nem ezt, hanem az autonómiának, széleskörű kiépítését tette a kormány kötelességévé. Az emlékirat gondolatmenetéből kiemeljük az alábbiakat: A kormány mindenekelőtt arra hivatkozik, 'hogy az 1910. évi nép számi ál ás szerint Ruszin*. szkó területén 572,000 lakos közül csak 319,000 ruszint, addig az 1921. évi népszámlálás szerint 604,670 lakosból 370,368 ruszint mutat ki. (Ugy hisszük, hogy a népszámlálásnál tapasztalt anomáliákra fölösleges külön fölhívnunk olvasóink figyelmét. A ruszinok kulturális viszonyait a múltban ugy jellemzi a kormány, hogy Magyar- országon „a nemzeti kisebbségek rendszeres elnyomásnak és erőszakos magyarosításnak voltak a tárgyai" és azt állítja, hogy a jelenlegi Ruszin- szkó területén még w felekezeti iskolákban is hetenként huszonhét órában tanítottak magyarul, noha ezek az állítások távolról sem felelnek meg •a valóságnak. Majd azt mondja az emlékirat, hogy a magyar rezsim alatt sohasem Írták össze az iskolaköteles gyermekeket, noha tudvalevő, hogy az 1868. évi 38. törvérprci'kk és az 1906. évi 308. számú tanügyi utasítás részletes rendelkezéseket tartalmaz az iskolaköteles gycrm-ckek összeírásáról és beiskolázásáról Az analfabéták számáról szólva, a „Ruszinsz’kói Magyar Hírlapnak" 1922 február 22-iki számában „Válasz Vecsey statisztikájára" cliifü cikkében ön-maga megcáfolta hai között fog pontban éjféli tizenkét órakor fel- lobbanni a lidérctüz, mely megmérhetetlen kincsek helyét jelzi a megszorult utódok számára. Arról is kevesen tudnak, hogy Rimócon oly hadianyagot készítenek a magyarok, amelytől az ellenség napokon sem nem lát, sem nem hall, hanem csak pislog. Mindezekről emigráns kötelességemnek megfelelve, az illetékes köröket behatóan informálni erős szándékom. Ugyebár, eléggé rászolgáltam arra, hogy hazatérésem, állampolgár ságom vagy illetőségem kérdését a tisztelt közönség szives figyelmére méltassam. De hogy ,a-z igen tisztelt Szerkesztő úrral szemben is már eleve lerójjam hálámat, felajánlom és kitűzöm a Prágai Magyar Hírlápnak a következő nyereménypályázatot: 1. Aki az elmondottak alapján az illetőségemet minden kétséget kizáróan igazoló okiratot nekem kézbesíti, annak jelenlegi üdülőhelyemet a legnagyobb készséggel átengedem. 2. Ingyen utazás Magyarország egész területére Jászi Oszkár, Gábor Andor s a „Bécsi Magyar Újság" szerkesztőségének ajánló leveleivel. Az. útirány magában foglalja a Balaton vidékét, ahol Gömbös Gyűl a s a kecskeméti tanyákat, ahol a' szerencsés nyerőt és utazót Fiéjjas Iván fogja kalauzolni s mindennel ellátni. 3. 2—6 hónapig való ingyen üdülés a festői Vág völgyében. Gyönyörű kilátással az „Oroszlánköre" s Baross Gábor mauzóleumára. Az üdülök -személybiztonságáról válogatott őrcsapatok gondoskodnak. A -régi monarchia minden részéből odasereglett, válogatott társaság. 4. Főpénztárosi állás Síiberer-Sós Andor szlo- v en szkói lap vállalatain á'J. 5. Külön, párnázott szoba a bratislavai Granü Sanatórium hidegvíz gyógyintézetében. A szmokingot és a szükséges másságét az erre felfogadott személyzet ingyen szolgáltatja. 6. Magyar főpiacén állás a ziiinni állomás vendéglőjében. 7. Kolportázsjog egész Szlovenszkó területére magyar politikusok arcképeinek darusításához. A pályázat lejár 1923 április éleseién. előbbi cikkét. A kormány azzal okolja meg a ru-- szinszkói' tanerők csekély számát, hogy az ős-lakók közül igen kevesen alkalmasak arra, hogy a nép nyelvén tanítsanak, amiért is helyükbe idegen tanerőket kellett alkalmazni. A kormány -azzal dicsekszik, hogy három miagyar középiskola helyébe négy ruszin középiskolát létesített és hogy egy •magyar középiskolánál, valamint két ruszin középiskola magyar osztályaiban tovább is. tűri a magyar nyelvoktatást* Majd azzal az állitásáva-l igyekszik . hangulatot kelteni, hogy léét kereskedelmi akadémiát létesített, noha tudnivaló, hogy a kormány uj' iskolákat egyáltalán nem szervezett, hanem legfeljebb -az eddigi három osztályú kereskedelmi iskolákat bővítette ki egy negyedik osztállyal. A felekezeti viszonyokról azt állítja a kormány, hogy a vallásszabadság Ruszíns-zkóban biztosítva vau. A magyarság iskola-ügyéről pedig azt mondja, hogy a kisebbségeknek biztosítja az: a lehetőséget, hogy kulturális tekintetben fejlődjenek és gyarapodjanak. A pravoszlávok működéséről. -a görög katolikus papság ki nem fizetett kong,májáról -stb. persze egy szót sem szól ék nem tartja szükségesnek, hogy bővebben foglalkozzék .azokkal az áldásokkal, amelyekben a magyar iskolaügyet részesítette. A gazdasági viszonyokról azt írja az emlékirat, hogy a ruszin népet a magyar kormányzat a mértéktelen alkoholélvezetnek engedte át és kiszolgáltatta az országban elterjedt számos zsidó kizsákmányolásának. Az emlékirat szerint Ung- megyében érte el a kivándorlás a legmagasabb mértéket. (Judtunkkal ez tévedés, mert Szenesben és Sárosban több volt a kivándorló.) Azután azt mondja a memoár, hogy a magyar kisebbség gazdasági teikntetben most is uralkodik és hogy a cseh-szlovák kormány ama törekvése, hogy a ruszin lakosság gazdasági nívóját emelje, csak hosszabb idő múlva fog eredményeket elérni. A kormány kizáróan a magyar kormányzat számlájára írja azt, hogy a lakosság lehetetlen egészségügyi viszonyok között él. A tényekkel ellentétben azt állítja, hogy Ruszinszkó területén sehol spin volt vízvezeték. Azzal az állításával, hogy „1921 végén már négy állami kórház volt Rusziu- szkóban", azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha a magyar a magyar kormányzat alatt nem lett volna Ungvári, Nagyszőlősön, Beregszászon és Munkácson kórház. Noha az utolsó években számos helyen nem gondozzák eléggé a kutakta. a kormány mégis azt állítja, hogy a kutakat jó állapotban tartja főim. Az emlékirat bőbeszédiien, de egész általánosságban fölsorolja a mezőgazdasági igazgatás, az erdők kezelése, az állatorvosi szolgálat, a mezőgazdasági oktatás, a műszaki szolgálat. a földbirtokreform, a mezőgazdasági egyesülési ügy és a munkások érdekében állítólag elért eredményeit. Azután azt állítja, hogy a lakosság élelmezése előbb nem volt kielégítő,, inig ma a városi és a falusi lakosság egyaránt kellőképpen el van látva. (Azt persze nem mondja cl, hogy a hiányos élelmezés oka a háború volt.) Közigazgatási és politikai tekintetben azt állítja, hogy a nemzeti kisebbségeknek régebben semmiféle joguk nem volt és hogy tisztviselő csak az [ehetett, aki a magyar nemzethez tartozott, vagy magyarnak vallotta magát, az asszonyokat megfosztották értelmiségi osztályuktól. A forradalom után a magyar tisztviselők legnagyobb része megtagadta az engedelmességet és számos helyen elhagyta a szolgálatot... és a kormány a volt magyar tisztviselőkkel szemben jóakaratu magatartást tanúsít... és az igazságos képviseleti arány alapján ismét fölveszi őket a szolgálatba". A régi magyar politikát ugy jellemzi a kormány, hogy a ruszin nép rabszolgaságban való tartása volt. Szerinte a templom is a magyarosítás eszköze volt. A magyar rendszer — a memoár szerint — a Kárpátok erdeiből a zsarnokilag kezelt ruszin nemzet jajszavát nem engedte kijutni a világba. Majd azt állítja a kormány, hogy a négyszáz- ezer ruszinnak a magyar országgyűlésen csak egyetlen egy képviselőjük volt.-A magyar értelmiség a kormány állítása szerint ellenséges ma'» gatartást követett a demokratikus cseh-szlovák köztársasággal szemben. A megmaradt tisztviselők legnagyobb része szabotált és meg akarta hiúsítani a közigazgatás működését. A magyar elemek állam-ellenes agitációia — az emlékirat szerint — párhuzamosan haladt Magyarország külföldi propagandájával, miért is intézkedni kellett a bűnösök ellen. Az emlékirat egy közelebbről meg nem jelzett beregszászi esetről beszél, ahol szerinte magyar hivatalnokok a magyar arisztokrácia segítségével vezették az agitációt és terrorizálni akarták a népet, főképpen a munkásakat. Kutkafalvyék agitációia — a kormány állítása szerint — visszhangra talált a cseh-szlovákiai magyaroknál is és • támogatta őket fölborító törekvéseiben. A sajtó is a cseh-szlovák köztársaság elleni propaganda szolgálatába szegődött. Az emlékirat ter-mészetesnek mondja, hogy a francia' parancsnok elrendelte a kivételes állapotot. Azután újból azt erősitgeti a kormány, hogy a magyar kisebbségek teljes egyenjogúságot élveznek és panaszaik csak következményei előbbi gondolkodásmódjuknak és szellemi nívójuknak, amely magasabb, mint a másnyelvü kisebbségeknek. (Az utóbbi bőkért köszönetjárakorimánynak.) Csokorba kötöttünk cgV párat azokból a-ferdítésekből, amelyeket a külügyminisztérium propagandája a külföldi közvélemény elé diktált. A kormány emlékirataira adandó válasz föladat*’ lesz, hogy a kormány minden helytelen állítását megcáfolja. «®©ooö©©öo©»&9®©©o©eoeo©ö@s©&&qq VrbcnsktjéSf fellemiése a pdkéról. Prága, március 15. Megírtuk, hogy a cseh nemzeti szocialista pártból kizárt képviselők: Vrbensky és három társa uj lapot indítanak. A lap, melynek címe: „Ceskoslovensky Sozialista", első száma tegnap jelent meg. Mindjárt az első vezércikk, ■ amely a cseh-szlovák válságról szól,- élesen támadja a kormánykoalíciót. A koalíciós politika eleni harca — mondja a cikk — azért vöt szükséges, mert a koalíció működése mindinkább sietteti az államválság kitöréséi. A válság okozója a petka. Ez az intézmény a szociáldemokrata párt szétszakadása után a többségi pártok közötti. megegyezést tűzte ki fél- adatául. A petka azonban egyre jobban eltávolodott kitűzött céljától. Törvényeket készített elő, beleszólt az állami ügyeik vezetésébe s állandóan bizalmas üléseken tárgyalt, amelyekre senkit sem engedtek be. A petka tagjai, ahelyett, hogy pártjuk céljait, képviselték volna, saját akaratukat akarták a pártra ráoktrojálni. A köztársaságban nem a kormány, hanem a petka vette át a kormányzást s meghamisította demokráciát. A nép maga is -belátta, hogy fölösleges ülésekre eljárni és szervezkedni, amikor annak ugy sincsen semmi értelme. A petka másik bűne az, hogy a pártok nem láthatták, hogy a képviselők mennyiben követik a párt elveit. Ezért az elégedetlenség a koalíciós pártok keretén belül nőttön nőtt. De nemcsak politikai téren történtek mulasztások. Az érdekelt szervezeteket még akkor sem hallgatták meg, amikor saját tagjaik érdekéről volt szó. így amikor a tisztviselők Fizetésének leszállítását tárgyalták, a petka x tisztviselőik szervezetével szóba sem állt. Beties alatt nemcsak a pártokat terrorizálta a petka. hanem a kormányt is. A pártokon belül elnyomta' a vélemény szabad megnyilatkozását. majd kiterjesztette ezt a módszert az egész államra. A valóság ma az, hogy a demokratikus jogokat felfüggesztették, az oligarchia pedig egyre no. Ezért erősbödlietett x reakció is, amely megbontja a többséget, ugy hogy a jövő választásoknál az esetleg kisebbséggé válik Ezért beszélnek ma már a „nemzeti" diktatúráról. Hétfőn döntenek Vrbensky ék ügyében. A nemzeti szocialista párt központi végrehajtó bizottsága hétfőre hívta össze a párt közgyűlését. A napirenden szerepel x Vrbe-nsky-csoiportnak a kizárása miatt beadott föllebbezése is Srámek romai útja. A Venkov azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Srámek egészségügyi miniszter pártja képviseletében Rómába utazik, a Szentszék ama dekrétumával hozza összefüggésbe, amely a felsőbb papi méltóságok viselőinek meghagyja, hogy a. törvényhozó testületekben csak mint virilisták vegyenek részt. A Venkov szerint Srámek a cseh-szlovák episzkopátus Rómában meg akarják okolni az álláspontjukat. Az ünnepek kérdése és az egyház és állam viszonya Srámek utazásánál mellékes szerepet játszik. Jl magkor jíondofahrtaft a ml íwpunft *m fkavitfodőfof HIMBMSBIBaHSMBBMHBIIBBBBBnHnBBBMMBHMBMIíMMBIMBIB BBBBBBKBBBBB Stiszinszftú ügije a népszövetség előtt. A kormány védekezése. — Egy szóval sememlékezik meg az autonómiáról. -- A ruszin- szkói kulturális és gazdasági viszonyok,amint a kormány festi őket.
