Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-16 / 61. (214.) szám

^/tátíAljiiátííAiM:tríH/yW Péntek. 16. Tessék pályázni. — Egy ípolyba került prolisapka nyílt levele a „Prágai Magyar Hírlap" szerkesztőségéhez. — Igen tisztelt Szerkesztő ur! Ama reményben, hogy a rend-törvény még nem lépett életbe, levelem még szabadlábon ta­lálja, keresem fel soraimmal, kérve ügyemnek hathatós támogatását. Dolgom ugy esett, hogy viselőin aki a „Gom- doild meg és igyál" asztaltársaság hol rendes, hol nem, hol tiszteletbeli hol meg nem tisztelt tagja, az elmúlt farsang utolsó éjszakáján a fölött tűnő­dött, vájjon miért is van a'z ugy, hogy a világ örökké nem áll, hanem olykor-olykor mozog alat­tunk és körülöttünk is. Eközben egyszerre az Ipoly hidjávi találtuk magunkat. Ö nem gondolta meg és előbb ívott, én előbb meggondoltam s .azóta egyre iszom. A föld meg nem állt, én pedig egy merész lendülettel, toi-ltév* magam minden korláton, a szél szárnyaira s az Ipoly habjaira bíztam magamat. Azóta ió pár nap telt el s én a tárosimilyadi kanyarulat egy csonka füzesektől védett öblében, miután időközben tiltott határátlépés vétségébe, estem, hidegvizkurát folytatok s remegve várom illetőségem megállapítását. Az alábbiak be fogják bizonyítani, hogy a'z én honosságom kérdése any- nyira bonyolult, hogy a Tiirócszentmártonhan le­folyó ügyvédi vizsgák valamely cseh-szlovák Szi­lágyi Dezsője kabinetkérdést alkothat belőle. Szü­lettem- ugyanis Újpesten, a múlt század mllléni- umi éveiben. Ifjúkori emlékeim a Váci-utcához kötnek, ahol előbb mint Queuzer-kalap, utóbb mint Girardi sebeztem halálra a fonnyadó és virító női sziveket. Hogy hamisítatlan budapesti va­gyok, ezt még a központi zálogház irodája is el­könyvelte rólam. Ekkor azonban, egy holdvilágos, őszi éjsza­kán, miközben a zene szólt s a leányok áldozatra kész kebellel itták a francia pezsgővé előlépte­tett szódafröccsöket, engem a Helvécia kávákáz egyik bizalmas, suttogásra berendezett rózsalugá- sá-ban elcseréltek. így kerültem Nagyváradra (jelenleg remén terület), mint Pestről leszármazott hamisítatlan panama. Nem tudom, van-e tudomása Szerkesztő ur­nák amaz egy pár esztendővel ezelőtt hangos tettlegességgel végződött kedélyes kártyaparti le­folyásáról, melyben én mint súlyosan érintett kor- pusdelikti szerepeltem, előbb Blau ur fején, az­után a Pfeffermami-kávéház üvegajtajában, végül az aszfalton, no meg a járásbíróság előtt, ahol is Blau ur öt koronával látta helyreigazítva a rai- tam röpülésem közben esett börfolytonossági hiányt. Ugyanekkor egy véletlenül más zsebéből belém csempészett aranyóra ügyéből kifolyólag a nagyváradi rendőrkapitány mint büntető ható­ság illetőségemet 342^1913. szám alatt elismerte. Közben mint gyüj-tőpersely is szerepeltem a ro­mániai menküit zsidók felsegélyezésére rendezett, szigorúan zártkörű, péntek esti összejövetel al­kalmával. De kitört a háború s a tizenharmadik mars­ul elindítottak engem is. Nagybecskerekig mint iölvirágzott honvédsapka integettem a siró asz- szony- meg leánynépeknek, ott azonban újból át­alakultam, hogy mint rettenthetetlen rolrmsisak álljak egész 1918 október 31-ig a haditermény szolgálatában. Azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy illetőségemet, mint olyanét, aki az egész há­ború alatt Nagybecskerékről ki nem mozdult, Jugoszlávia is beigazoltalak találja. 1918 november 3-tól mint radikálist és ha­misítatlan demokrata békepártit lelkesedéssel le­begtettek Jász! Oszkár, Böhrn Vilmos és Károlyi Mihály diadalmenetében. Nem csoda, hogy annyi imn-epeltetés hevében színem egészen elváltozott s tavaszra teljesen vörös lettem. Utóbb lekerülve Szamueli elvfcársam piros autójáról, jónak láttam Somoskőnél a cseh-szlovák republiki területére átrándulni, hogy azóta mint emigráns demokrata s hangosan .megelégedett kisebbség élvezzem en­nek vendégszeretetét. Eltekintve attól, hogy a nyári hónapokban mint munkanélküli korcsolyapálya-felügyelő vagy ródlimester, a téli hónapokban pedig mint mun­kanélküli kőműves vagy kertészsegéd iparkodom a műnk anélküli segélyösszegeket forgalomba hoz­ni, emellett más utón is igyekszem hálámat ki­mutatni vendéglátóim iránySban. Ezért olykor kl- kiránduloik, hogy szóval és tettel is terjeszthes­sem a „Bécsi Magyar Újság" eszme csiráit. Egy ilyen épp oly kedélyes, mint hangos kirándulás al­kalmával ért utó! végzetem. A közönség nagy volt, de nem elkelő, a bor nem volt jó, de a pálinka annál ielkesithb. A hölgyek és ifjak szivet, pénztárcát és keszkenőt, mi sipkát, kalapot, esernyőt vagy egyebet cserél­tünk ki, akarva, nem akrva egymás között. S mi­kor az éjfél, a lelkek órája elérkezett, én is m cs­ereztem, hogy prolisapkából valódi, hamisítatlan bagósüveg lettem. Aki elcserélt, annak hazamenet az a régi nóta juthatott eszébe, arról a bojtár- gyerekről, aki Tarnócára szegődött volt vala. Ám a közbiztonság őre nem tűrhette el annak hangos konstaitálását, hogy egy jól rendezett ál­lamban egy bojtárnak csak tiz forint és húsz krajcár volna évi béTe s miközben én csak any­uvá liállottám, hogy „Sakral", már egyszerre röpülő hollandus -lettem, evezve egy ismeretlen állomás felé. Éjszakai utazásom minden nevezetesebb inci­dens nélkül folyt le. reggel azonban, alighogy beleütődtem a Durenda-hid jégtörőjébe, a liidftr- sig hangos vezényszava ébresztett fe1 tompa ká- lnil-1.Ságomból. Rögtön szigorú őrizet alá helyez­lek. Hiába' való volt a nyitrai klsbiró minden erős- köd lse, hogy én a csuka király feje volnék, csak nem engedtek u-tamra s visszavonulva jól fedett állásaikba, várták előrelátható elpukkanásorgat. Gsaík később, másnap, amikor a persi harangozó évekkel ezelőtt vizbefulladt anyósának visszajáró lelkét vélte felismerni bennem, s én akikor serit akartam felrobbanni, csak akkor sikerült bebizo­nyítanom, hogy akaratomon kívüli jámbor utazó­kucsma volnék s nem az ungvári bomba testvére. Végiül útra bocsátottak. Az Ipolyiba kerültem. . Hála a Rapp és Tarnóc között lefolyó sza­bad kereskedelemnek, mely főleg az Ipoly med­rében talál a 'legkedvezőbb lebonyolításra, sze­rencsésen leúsztam a rárosi teker vénye sig. Itt ■azonban a magyarok vesztegzár alá helyeztek. Jelenleg áz a veszély fenyeget, hogy tavasszal határszéli szolgálatra kényszerítenek s hogy karó- végre vagy veteményes kertbe, vagy pedig vala­mely kukoricacsősz kunyhója elé kerülök. Pedig, ha belőlem itt a határra entén madárijesztő föveg lesz, ebből igen ko moly pol itikai bonyodalmak ..tá­madhatnak. Ki tudja, nem -fognak-e ellenséges meg­figyelőnek nézni s én, -aki -az egész háború alatt sohasem jártaim arrafelé, amerre a mars, öreg napjaimra akarva, nem akarva, politikai * d-erban- előidézöie leszek. Mindezeket tekintetbe véve, ismételteit leérem a Szerkesztő urat, tegye ' -lehetővé illetőségem törvényes megállapítását. Kérelmem támogatására ünnepélyesen megígérem, hogy hazatérésem urán annyi magyar brutalitást, annyi ellenséges szán­dékot Iifcrálok a „Bécsi Magyar" riporter osztá­lyának, hogy Jászfék négy külön rendkívüli ki­adást is adhatnak naponta. Elmondom, hogy mi­képpen gyártják a' pillny} magyarok az aj fojtó gázokat a felfalusi határban. Hogy rendezték be a magyarok titkos hadi kikötőjüket a halászi tó­ban. Le fogom leplezni, hogy az egész Karanes •egy óriási kávémévá van ki-vájva, melyben egy fél millió -magyar tartja hadifelszerelését és gya­korlatait. Tekintettel a magyar jóvátételre, felhívom majd -a-z illetékes körök figyelmét a-r-ra is, hogy Szent György napján a palócok több milliárd fel- vetődését várják. Állítólag Szanda Hollókő rom­Prága, március 15. ) Amiko-r kezünkbe vettük a cseh-szlovák köztársaságnak a nép-szövetséghez beadott válaszát és annak ahhoz a füzetéhez értünk, amelyet a kormány a ruszins2kói ügyeknek szentelt, kíváncsian vártuk a feleletet arra a kérdésre, hogy a kormány mivel fogja' meg­okolni, a népszövetségnél azt a mulasztását,, hogy Ruszinszkónak a saint-germaini szer­ződésben biztosított autonóm iáját nem lép­tette életbe, hogy a választásokat nem ejtet­te meg és mivel védekezik ama jogos vád ellen, hogy az alkotmányba nem szóról-szóra vette föl a saint-germaini szerződés rendel­kezéseit, hanem csak bizonyos változtatások­kal — a cseh jogászok szerint parafrázisok­kal — iktatta törvénybe. Ezekre a kérdések­re, -amelyek pedig gerincét alkotják a ruszi-n- szkói problémának, hiába keressük a választ a kormány emlékiratában, amely nagyban, egészben csak megismétli azt, amit á. Prager Presse, a Gazette de Prague és a kormány egyéb prop a g andalapjai ban számtalanszor ol­vashattunk Ruszinszkó szociális, kulturális és gazdasági viszonyairól és azokról a tervek­ről, amelyeket e téren a kormány állítólag megvalósítani igyekszik* Az emlékirat, amint már megszoktuk, a cseh-szlovák kormány­zatot természetesen a kultúra pionírjának tetszetős szerepében tünteti föl* Érdekes megemlíteni, hogy a kormány válasza kö­vetkezetesen Ruszinszkó kormányzatának helyreállításáról és reorganizálásáról beszél, noha a békeszerződés nem ezt, hanem az autonómiának, széleskörű kiépítését tette a kormány kötelességévé. Az emlékirat gondolatmenetéből kiemel­jük az alábbiakat: A kormány mindenekelőtt arra hivatkozik, 'hogy az 1910. évi nép számi ál ás szerint Ruszin*. szkó területén 572,000 lakos közül csak 319,000 ruszint, addig az 1921. évi népszámlálás szerint 604,670 lakosból 370,368 ruszint mutat ki. (Ugy hisszük, hogy a népszámlálásnál tapasztalt ano­máliákra fölösleges külön fölhívnunk olvasóink figyelmét. A ruszinok kulturális viszonyait a múltban ugy jellemzi a kormány, hogy Magyar- országon „a nemzeti kisebbségek rendszeres el­nyomásnak és erőszakos magyarosításnak voltak a tárgyai" és azt állítja, hogy a jelenlegi Ruszin- szkó területén még w felekezeti iskolákban is he­tenként huszonhét órában tanítottak magyarul, noha ezek az állítások távolról sem felelnek meg •a valóságnak. Majd azt mondja az emlékirat, hogy a magyar rezsim alatt sohasem Írták össze az iskolaköteles gyermekeket, noha tudvalevő, hogy az 1868. évi 38. törvérprci'kk és az 1906. évi 308. számú tanügyi utasítás részletes rendelkezéseket tartalmaz az iskolaköteles gycrm-ckek összeírá­sáról és beiskolázásáról Az analfabéták számá­ról szólva, a „Ruszinsz’kói Magyar Hírlapnak" 1922 február 22-iki számában „Válasz Vecsey statisztikájára" cliifü cikkében ön-maga megcáfolta hai között fog pontban éjféli tizenkét órakor fel- lobbanni a lidérctüz, mely megmérhetetlen kin­csek helyét jelzi a megszorult utódok számára. Arról is kevesen tudnak, hogy Rimócon oly hadianyagot készítenek a magyarok, amelytől az ellenség napokon sem nem lát, sem nem hall, ha­nem csak pislog. Mindezekről emigráns kötelességemnek meg­felelve, az illetékes köröket behatóan informálni erős szándékom. Ugyebár, eléggé rászolgáltam arra, hogy ha­zatérésem, állampolgár ságom vagy illetőségem kérdését a tisztelt közönség szives figyelmére méltassam. De hogy ,a-z igen tisztelt Szerkesztő úrral szemben is már eleve lerójjam hálámat, fel­ajánlom és kitűzöm a Prágai Magyar Hírlápnak a következő nyereménypályázatot: 1. Aki az elmondottak alapján az illetősége­met minden kétséget kizáróan igazoló okiratot nekem kézbesíti, annak jelenlegi üdülőhelyemet a legnagyobb készséggel átengedem. 2. Ingyen utazás Magyarország egész terü­letére Jászi Oszkár, Gábor Andor s a „Bécsi Magyar Újság" szerkesztőségének ajánló levelei­vel. Az. útirány magában foglalja a Balaton vidé­két, ahol Gömbös Gyűl a s a kecskeméti tanyákat, ahol a' szerencsés nyerőt és utazót Fiéjjas Iván fogja kalauzolni s mindennel ellátni. 3. 2—6 hónapig való ingyen üdülés a festői Vág völgyében. Gyönyörű kilátással az „Orosz­lánköre" s Baross Gábor mauzóleumára. Az üdü­lök -személybiztonságáról válogatott őrcsapatok gondoskodnak. A -régi monarchia minden részéből odasereglett, válogatott társaság. 4. Főpénztárosi állás Síiberer-Sós Andor szlo- v en szkói lap vállalatain á'J. 5. Külön, párnázott szoba a bratislavai Granü Sanatórium hidegvíz gyógyintézetében. A szmo­kingot és a szükséges másságét az erre felfoga­dott személyzet ingyen szolgáltatja. 6. Magyar főpiacén állás a ziiinni állomás vendéglőjében. 7. Kolportázsjog egész Szlovenszkó területére magyar politikusok arcképeinek darusításához. A pályázat lejár 1923 április éleseién. előbbi cikkét. A kormány azzal okolja meg a ru-- szinszkói' tanerők csekély számát, hogy az ős-lakók közül igen kevesen alkalmasak arra, hogy a nép nyelvén tanítsanak, amiért is helyükbe idegen tanerőket kellett alkalmazni. A kormány -azzal di­csekszik, hogy három miagyar középiskola helyébe négy ruszin középiskolát létesített és hogy egy •magyar középiskolánál, valamint két ruszin kö­zépiskola magyar osztályaiban tovább is. tűri a magyar nyelvoktatást* Majd azzal az állitásáva-l igyekszik . hangulatot kelteni, hogy léét kereske­delmi akadémiát létesített, noha tudnivaló, hogy a kormány uj' iskolákat egyáltalán nem szerve­zett, hanem legfeljebb -az eddigi három osztályú kereskedelmi iskolákat bővítette ki egy negyedik osztállyal. A felekezeti viszonyokról azt állítja a kor­mány, hogy a vallásszabadság Ruszíns-zkóban biztosítva vau. A magyarság iskola-ügyéről pedig azt mondja, hogy a kisebbségeknek biztosítja az: a lehetőséget, hogy kulturális tekintetben fejlőd­jenek és gyarapodjanak. A pravoszlávok műkö­déséről. -a görög katolikus papság ki nem fizetett kong,májáról -stb. persze egy szót sem szól ék nem tartja szükségesnek, hogy bővebben foglalkozzék .azokkal az áldásokkal, amelyekben a magyar is­kolaügyet részesítette. A gazdasági viszonyokról azt írja az emlék­irat, hogy a ruszin népet a magyar kormányzat a mértéktelen alkoholélvezetnek engedte át és ki­szolgáltatta az országban elterjedt számos zsidó kizsákmányolásának. Az emlékirat szerint Ung- megyében érte el a kivándorlás a legmagasabb mértéket. (Judtunkkal ez tévedés, mert Szenes­ben és Sárosban több volt a kivándorló.) Azután azt mondja a memoár, hogy a magyar kisebbség gazdasági teikntetben most is uralkodik és hogy a cseh-szlovák kormány ama törekvése, hogy a ruszin lakosság gazdasági nívóját emelje, csak hosszabb idő múlva fog eredményeket elérni. A kormány kizáróan a magyar kormányzat szám­lájára írja azt, hogy a lakosság lehetetlen egész­ségügyi viszonyok között él. A tényekkel ellen­tétben azt állítja, hogy Ruszinszkó területén sehol spin volt vízvezeték. Azzal az állításával, hogy „1921 végén már négy állami kórház volt Rusziu- szkóban", azt a látszatot igyekszik kelteni, mint­ha a magyar a magyar kormányzat alatt nem lett volna Ungvári, Nagyszőlősön, Beregszászon és Munkácson kórház. Noha az utolsó években szá­mos helyen nem gondozzák eléggé a kutakta. a kormány mégis azt állítja, hogy a kutakat jó álla­potban tartja főim. Az emlékirat bőbeszédiien, de egész általánosságban fölsorolja a mezőgazdasági igazgatás, az erdők kezelése, az állatorvosi szol­gálat, a mezőgazdasági oktatás, a műszaki szol­gálat. a földbirtokreform, a mezőgazdasági egye­sülési ügy és a munkások érdekében állítólag el­ért eredményeit. Azután azt állítja, hogy a lakos­ság élelmezése előbb nem volt kielégítő,, inig ma a városi és a falusi lakosság egyaránt kellőkép­pen el van látva. (Azt persze nem mondja cl, hogy a hiányos élelmezés oka a háború volt.) Közigazgatási és politikai tekintetben azt állítja, hogy a nemzeti kisebbségeknek régebben semmi­féle joguk nem volt és hogy tisztviselő csak az [ehetett, aki a magyar nemzethez tartozott, vagy magyarnak vallotta magát, az asszonyokat meg­fosztották értelmiségi osztályuktól. A forradalom után a magyar tisztviselők legnagyobb része meg­tagadta az engedelmességet és számos helyen el­hagyta a szolgálatot... és a kormány a volt ma­gyar tisztviselőkkel szemben jóakaratu magatar­tást tanúsít... és az igazságos képviseleti arány alapján ismét fölveszi őket a szolgálatba". A régi magyar politikát ugy jellemzi a kormány, hogy a ruszin nép rabszolgaságban való tartása volt. Szerinte a templom is a magyarosítás eszköze volt. A magyar rendszer — a memoár szerint — a Kárpátok erdeiből a zsarnokilag kezelt ruszin nemzet jajszavát nem engedte kijutni a világba. Majd azt állítja a kormány, hogy a négyszáz- ezer ruszinnak a magyar országgyűlésen csak egyetlen egy képviselőjük volt.-A magyar értel­miség a kormány állítása szerint ellenséges ma'» gatartást követett a demokratikus cseh-szlovák köztársasággal szemben. A megmaradt tisztvise­lők legnagyobb része szabotált és meg akarta hiú­sítani a közigazgatás működését. A magyar ele­mek állam-ellenes agitációia — az emlékirat sze­rint — párhuzamosan haladt Magyarország kül­földi propagandájával, miért is intézkedni kellett a bűnösök ellen. Az emlékirat egy közelebbről meg nem jelzett beregszászi esetről beszél, ahol szerinte magyar hivatalnokok a magyar ariszto­krácia segítségével vezették az agitációt és ter­rorizálni akarták a népet, főképpen a munkásakat. Kutkafalvyék agitációia — a kormány állítása szerint — visszhangra talált a cseh-szlovákiai magyaroknál is és • támogatta őket fölborító tö­rekvéseiben. A sajtó is a cseh-szlovák köztársaság elleni propaganda szolgálatába szegődött. Az em­lékirat ter-mészetesnek mondja, hogy a francia' parancsnok elrendelte a kivételes állapotot. Az­után újból azt erősitgeti a kormány, hogy a ma­gyar kisebbségek teljes egyenjogúságot élveznek és panaszaik csak következményei előbbi gondol­kodásmódjuknak és szellemi nívójuknak, amely magasabb, mint a másnyelvü kisebbségeknek. (Az utóbbi bőkért köszönetjárakorimánynak.) Csokorba kötöttünk cgV párat azokból a-fer­dítésekből, amelyeket a külügyminisztérium pro­pagandája a külföldi közvélemény elé diktált. A kormány emlékirataira adandó válasz föladat*’ lesz, hogy a kormány minden helytelen állítását megcáfolja. «®©ooö©©öo©»&9®©©o©eoeo©ö@s©&&qq VrbcnsktjéSf fellemiése a pdkéról. Prága, március 15. Megírtuk, hogy a cseh nemzeti szocialista pártból kizárt képviselők: Vrbensky és három társa uj lapot indítanak. A lap, melynek címe: „Ceskoslovensky Sozialista", első száma tegnap jelent meg. Mindjárt az első vezércikk, ■ amely a cseh-szlovák válságról szól,- élesen támadja a kormánykoalíciót. A koalíciós politika eleni harca — mondja a cikk — azért vöt szükséges, mert a koalíció mű­ködése mindinkább sietteti az államválság kitö­réséi. A válság okozója a petka. Ez az intézmény a szociáldemokrata párt szétszakadása után a többségi pártok közötti. megegyezést tűzte ki fél- adatául. A petka azonban egyre jobban eltávolo­dott kitűzött céljától. Törvényeket készített elő, beleszólt az állami ügyeik vezetésébe s állandóan bizalmas üléseken tárgyalt, amelyekre senkit sem engedtek be. A petka tagjai, ahelyett, hogy párt­juk céljait, képviselték volna, saját akaratukat akarták a pártra ráoktrojálni. A köztársaságban nem a kormány, hanem a petka vette át a kor­mányzást s meghamisította demokráciát. A nép maga is -belátta, hogy fölösleges ülésekre eljárni és szervezkedni, amikor annak ugy sincsen semmi értelme. A petka másik bűne az, hogy a pártok nem láthatták, hogy a képviselők mennyiben kö­vetik a párt elveit. Ezért az elégedetlenség a koa­líciós pártok keretén belül nőttön nőtt. De nem­csak politikai téren történtek mulasztások. Az ér­dekelt szervezeteket még akkor sem hallgatták meg, amikor saját tagjaik érdekéről volt szó. így amikor a tisztviselők Fizetésének leszállítását tár­gyalták, a petka x tisztviselőik szervezetével szó­ba sem állt. Beties alatt nemcsak a pártokat ter­rorizálta a petka. hanem a kormányt is. A párto­kon belül elnyomta' a vélemény szabad megnyilat­kozását. majd kiterjesztette ezt a módszert az egész államra. A valóság ma az, hogy a demokra­tikus jogokat felfüggesztették, az oligarchia pedig egyre no. Ezért erősbödlietett x reakció is, amely megbontja a többséget, ugy hogy a jövő válasz­tásoknál az esetleg kisebbséggé válik Ezért be­szélnek ma már a „nemzeti" diktatúráról. Hétfőn döntenek Vrbensky ék ügyében. A nemzeti szocialista párt központi végrehajtó bizottsága hétfőre hívta össze a párt közgyűlé­sét. A napirenden szerepel x Vrbe-nsky-csoiportnak a kizárása miatt beadott föllebbezése is Srámek romai útja. A Venkov azzal a hírrel kapcsolatban, hogy Srámek egész­ségügyi miniszter pártja képviseletében Ró­mába utazik, a Szentszék ama dekrétumával hozza összefüggésbe, amely a felsőbb papi méltóságok viselőinek meghagyja, hogy a. törvényhozó testületekben csak mint virilis­ták vegyenek részt. A Venkov szerint Srá­mek a cseh-szlovák episzkopátus Rómában meg akarják okolni az álláspontjukat. Az ünnepek kérdése és az egyház és állam vi­szonya Srámek utazásánál mellékes szere­pet játszik. Jl magkor jíondofahrtaft a ml íwpunft *m fkavitfodőfof HIMBMSBIBaHSMBBMHBIIBBBBBnHnBBBMMBHMBMIíMMBIMBIB BBBBBBKBBBBB Stiszinszftú ügije a népszövetség előtt. A kormány védekezése. — Egy szóval sememlékezik meg az autonómiáról. -- A ruszin- szkói kulturális és gazdasági viszonyok,amint a kormány festi őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom