Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-16 / 61. (214.) szám
Péntek, március 16. 3 A szlovenszkói Könyvkiadás. Beregszász, március közepe. Sziklay Ferenc ’dr. a P. M. H. február 25-iki számában a szlovenszkói magyai könyvkiadás pangásáról elmélkedve, a könyvkiadókat hivta fel, hogy nyilatkozzanak: miképpen lehetne a könyvkiadás holt állapotán segíteni. Nem vagyok könyvkiadó- szakember, de az apró ólombetűkkel immár tezenegy esztendeje tartok fent állandó, barátságos kapcsolatot, ezért gondolom: hivat- lan is megengedtetik nékem, hogy e dolgokhoz hozzászóljak. Mindjárt az elején ki kell jelentenem: nem a könyvnyomdászokon és vállalkozókon főidül meg a szlovenszkói magyar könyvkiadás sorsa, hanem a magyar közönségen. A háború alatt jelentkezett horribilis méretű könyvvásárlási kedvnek manapság reakcióját látjuk: az emberek a könyv tömeges vásárlása után átcsaptak a könyv teljes semmibevevésébe. Ez az egyik oka annak, hogy ezideig még nem akadt merész üzletember, aki szembe mert volna szállni a közönség közönyével. A másik ok: a decentralizáció még nem teljes, sőt: nincsen decentralizáció. Budapest még ma is ellentmondást nemtürőn diktál irodalmikig Szlovenszkónak, Kassáról, vagy Ungvárról elindulva még ma is csak Budapesten keresztül lehet Kassára, vagy Ungvárra elérkezni. A harmadik ok: a pénztelenség, de ezj nem komoly ok és nem állandó, mert a 20 koronás beléptidijjal rendezett bálok, koncertek ma is zsúfoltak mindenfelé. Magánüzleti alapon, teljes bizonyossággal mondhatom, nem fog egyhamar megindulni a szlovenszkói könyvkiadás. (A Kassal Újság próbálkozott egy sorozattal, a második számnál megakadt; a Kassai Napló három éve tervezi a Kassai Napló Könyvtárát, de még mindig nem látja alkalmasnak az időt.) Ide más kell, itt először az első két okot, az első két akadályt kell eltüntetni, akkor a dolog magától megoldódik. Akár várhatnánk is türelemmel, mert a szlovenszkói könyv iránti közöny és előítélet előbb-utóbb úgyis el fog tűnni. De . . . veszedelmesnek vélem ezt a várakozást, mert könnyen belepusztulhat a szépen rügyező szlovenszkói irodalom. Operációs beavatkozásra van szükség, hogy megmenthessük, terebélyessé szökkenthessük itteni irodalmunkat. így gondolom a dolgot: oldjuk meg először a könyvterjesztés problémáját, akkor már megoldottuk a könyvkiadás problémáját is. A közönyt és előítéletet a könyvkereskedők nem fogják tudni eltüntetni, mert erre ők kevesen vannak és éppen mert hivatásuk a könyvárusítás, ezért nem is alkalmasak erre. Vegye kezébe a szlovenszkói termésű magyar könyvek terjesztését a magyarság valamelyik központi szerve, mondjuk a losonci iroda, vagy a P. M. H. szerkesztősége és az összes magyar pártok bevonásával teremtsék meg a magyar kulturszövetséger. Mert mire van szükség? Arra, hogy egy kiadott könyvből 5—600 példány okvetlen elkeljen, mert körülbelül ennyi eladott példánynál már nincsen ráfizetés. Szlovenszkónak és Ruszinszkónak van több, mint egymillió magyar lakosa, ezek közül egész biztosan fog akadni 300 olyan mber, aki szivvei- Iélekkel tagja lesz a kulturszövetségnek. Tagsági dijra nincs szükség, ellenben ilyen njulatkozatót kellene aláírnia 300 embernek és — betartania: „— Alulírott kötelezem magamat, hogy a. kulturszövetség által kiadott minden könyvből két példányt eladásra átveszek és annak árát a könyv átvételekor azonnal kifizetem. Kötelezem továbbá magamat arra, hogy ha bármilyen okból (elköltözés stb.) ki kellene lépnem a kulturszövet- ségből, magam helyett más tagot szerzek, aki ezt a nyilatkozatot aláírja.14 Ezt a kulturszövetséget könnyen megteremthetnék a magyar pártok, mert minden városban akad 8—10 magyar ember, aki lelkén viseli kultúrája sorsát. A további helyi admhrsztrációs teendőket végezhetnék a magyar pártok irodái. (Itt fel kell hívnom a figyelmet különösen a nőkre, akik a férfiaknál sokkal alkalmasabbak erre a kulturmunkára.) Ha már meg lenne a kuiturszövetség, vagyis biztosítva lenne minden megjelenő könyv 5—600 példányának azonnali eladása, akkor a könyvkiadóvállaltot megteremteni könnyű lenne, mert akkor ez már tisztára munkaalkalommá válnék, nem pedig költséges, rizikós vállalkozássá; ily hátvéd mellett akármelyik nyomdatulajdonos vállalkoznék könyvkiadásra. Hangsúlyozom, hogy az ilyeténképpen megalakult kulturszövetség fentartását nem tartom szükségesnek az idők végtelenjéig, csupán arra az időre, amely alatt eltűnne a közöny és az előítélet, mondjuk: egy-két esztendőre, amig a kulturszövetség újra hozzászoktatná az embereket a könyv szeretete- hez és ahhoz, hogy Pest nem kizárólagos forrása az irodalomnak. A további részleteket igy gondolom: amikor a kulturszövetség teljes létszáma megvan (1—2 hónap alatt megteremthető, különösen ha egy arra alkalmas ember — például Sziklay kulturreferens — személyében járna el minden centrumban) inditscn a szövetség központja egy könyvsorozatot, egészen szerény keretekkel, mondjuk: havonta adjon ki egy-egy könyvet, amelynek eladási ára ne legyen több, mint 10 korona. (Ügyelni kel!, hogy a kulturszövetség tagjai ne legyenek túlterhelve az eladásra küldött könyvekkel: havonta két példány, ez évente 24 példány, ami igazán nem sok.) Legyen a sorozatnak három tagból álló szerkesztősége, akik Ítéletet mondanak a kiadásra beküldött kéziratok felett. Az egész vállalat adminisztratív irányítását egyetlen ember könnyen elvégezheti. Ezek után mindegy lenne, hogy melyik mmmdában készülnek a könyvek, fontos az lenne, hogy olcsón, tetszetős formában nyomassanak. Egy 10 ives (160 oldal) könyv elő- áBtási költsége kis nyomdában, 1000 példány esetén példányonkint körülbelül 5 korona, étihez adminisztrációs költség 1 korona. Egy 160 oldalas könyvért lehetne 10 koronát számítani, ahol 600 példány eladásánál, melyet a kulturszövetség eszközölne, már nem lenne ráfizetés, igy a könyvkereskedésekben eladott példányok már tiszta hasznot jelentenének. 400 példány után ez 4000 korona, ebből a könyvkereskedőé 20 százalék, azaz 800 korona, a szerzőé 40 százalék, azaz 1600 kor. üs további tartalékalapra a kulturszövetségnek 40 százalék, azaz 1600 korona. (Feltéve tei- mészetesen, hogy mind az ezer példány elkel, ami alapjában nem fontos, fontos a 600 példány eladása, amit a kulturszövetség biztosítana.) Vázlatosan ilyenképpen gondolom a szlovenszkói könyvkiadás életrekeltését. Szerény keretek, nem tulnagy akarások és mégis milyen előrehaladás lenne ez a mai állapotok mellől! Szlovenszkón és Ruszinszkón összesen nincs több költő, novellista, esztéta történetiró és egyéb kulturember, akinek d nívója elbírná a könyvformát, mint 20—25, Két rövid esztendő alatt az összes számbave- hető kuíturértékünk megszólalhatna ebben a gyűjteményben. Természetesen számitan? kellene az újonnan kipattanó tehetségekre is. akik rha egészen ösmeretlenek. (tm.) YétfrelmHiAKc m liflriMíurozafoRMii. Páris, március 15. Az Oeuvre a megszállott területen bevezetendő uj rendszerre nézve a következő összeállítást közli: 1. Katonai szervezet: A francia katonai kontingenst 15.000, a belgát 5000 emberrel megerősítik. A jövőben tehát a két hadsereg 90.000 emberből áll, ehhez 10.000 mozgósított vasutast kell hozzászámítani. 2. Mérnökbizottság: Ezt közvetlenül Degoutte tábornok ala rendelik. A jövőben két ’ polgári bizottság lesz, egy francia és egy belga. 3. Vasúti igazgatás: A brüsszeli konferencia érteimében semmi változás sem következik be. 4. A szén- és koksz-szervezet A Brüsszelben lefektetett terv szerint a széniközpontban egymásután keresztül visznek rendszabályokat. Ez Foch marsai javaslatának megfelelően történik, aki azt ajánlotta, hogy a német ellenállást úgy törjék meg, hogy kokszot és szenet szállítanak ki a Ruhrvidékröl ahelyett, hogy a megszállást kiterjesztenék, amint ezt Degoutte tábornok kívánta. 5. Kiviteli engedélyek: Brüsszelben sikerült mindama nehézségeket kiküszöbölni, amelyek a külföldi kereskedelem számára mutatkoztak. A francia külügyi hivatalnak egyik tisztviselője Kölnbe utazott, hogy ott a Brüsszelben megállapított uj rendszert bevezesse. Temetések Buerbea Buer, március 15. (Havas.) Tegnap reggel eltemették a németek által meggyilkolt francia tiszteket, Colpin hadnagyot és Joly technikai hivatalnokot. A temetésen Degoutte tábornok, főparancsnok is részt vett, továbbá magasrangu katonatisztek és személyiségek is megjelentek. A temetés rendben folyt le. „Fölkoncolta" Düsseldorf, március 14. (Havas.) Kett- wigben egy francia vasutas felkoncolt egy németet, aki fenyegetőleg lépett vele szemben föl. Angol alattvalóknak tilos a bemenet London, március 14. Mac Neill kijelentette az alsóháziban, hogy angol alattvalóknak a megszállott területre való utazási engedélyt csak fontos üzleti vagy kivételesen sürgős ügyekben adják meg. ................................ A magoar miniszterelnök az oklobrizmnsról Budapest, március 15. (Budapesti szerkesztőségünk távirata.) A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Zsitvay képviselőnek az októbristák m egrends zab ály o z ás át sürgető interpellációjára Bethlen miniszterelnök nyomban válaszolt. Kijelentette, hogy az októbrizmus alatt azt az irányt érti, amelyet régebben Jászl-féle irányzatnak jelöltek meg. Ez az irányzat a radikalizmus, amel ymindent e! akar puszii '.ani, ami nem felel meg nézeteinek, mindent, ami konzer^tiv. 1918-ban láttuk ezt az Irányzatot, amely vallásellenes volt, amely a Galilei-kör működését megindította, amely gazdaságpo'itikai téren nem a gyöngék és a szegények istápolását tartotta szem előtt, hanem tönkre akart tenni mindenkit, akinek birtoka, vagyona van. Láttuk, hogyan tette tönkre ez az irányzat az egységes nemzeti államot. A külpolitika erén pacifizmust kezdjek akkor, amikor a világháború végén fegyverben állottak a határon az ellenségek, amikor mindenki tudta, hogy az ellenségek csak arra várnak, hogy az utolsó lökést megadják, hogy fegyveres erővel seg’tsék az összeomlást. Ennek az irányzó nak a hívei szabadságjogot hirdettek és a va’óságban terror alá helyezték az országot. Az inferpehációra az a válasza, hogy a kormánynak eltökélt szándéka minden törvényes eszközzel megakadályozni azt, hogy az októberi események megismétlődjenek. A kormánynak tudomása van róla, hogy az ország habárain kivük de egyidőben beiül is, propaganda folyik ennek az irányzatnak a föltámasztására, A választ a nemzetgyűlés tudomásul vette. A tisztviselokérdés Budapqpt, március 15. (Budapesti szerkesztőségünk tclcíonjelcmtése.) A nemzetgyűlés tegnapi ülésén a tisztviselőkérdésben több interpelláció hangzott el. Hegymegi Kiss Pál reformpárti képviselő javasolta a tisztviselők létszámának redukálását és azt ajánlotta, hogy az apasztást az udvar maradványain kezdjék és az államtitkári és íőispáni állásokon folytassák. Követelte, hogy a létszám leszállítását parlamenti bizottság ellenőrizze. Perlaky György: A természetbeni ellátás kiterjesztését s a túlórázás eltörlését követelte. Farkas Tibor: Kifogásolta a közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének közgyűlésén elhangzott beszédeket, amelyek szerinte a forradalmi időre emlékeztetnek. Ugyancsak kifogásolta Kelety Dénesnek, a Máv elnökigazgatójának március 3-iki rendeletét, amely azzal fenyegeti meg a községeket, amelyek a vasutasoknak nem biztosítottak kellő lakást, hogy a vonatok ama községekben nem fognak megállani. Gyors és erélyes intézkedéseket sürgetett, követelte a forradalomra és ökölíogra emlékeztető eljárás megszüntetését és arra emlékeztetett, hegy a kormánynak módjában áll a vasutasoknak rekvirálás utján is lakásokat szerezni. W a 1 k ó Lajos kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy a megfelelő intézkedéseket megteszi. A KANSz ama követelését, hogy a kormány a rendkívüli segélyeket száz százalékkal emelje föl, nemcsak rendkívülinek, hanem méltánytalannak is tartja. A kormán3r mindazonáltal hajlandó arra, hogy tekintettel a fokozódó drágaságra, a rendkívüli segélyt egy később megállapítandó skála szerint 33—60 százalékig fölemelje. Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a KANSz működését méltányolja, de ebből még nem következik, hogy a szövetség kormányzati hatáskört akarjon magának biztositann Az ehhez hasonló törekvéseket a kormány teljes erejével meg fogja akadályozni. Meggyőződése szerint a hazafias tisztviselői kar soha sztrájkba nem fog lépni, de ha a sztrájk métíis bekövetkeznék, a kormány módját fogja találni, hogy a legerélyesebben leszerelje. Mihelyt a jóvátételi kérdésekben tisztábban látunk, a korona stabilizálása fog bekövetkezni és akkor a kormánynak könnyebben áll majd módjában, hogy a tisztviselőkérdésben mindenkit kielégítő álláspontot foglaljon el. Az Andrássy-párt bomlása Budapest, március 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Zichy János gróf lakásán tegnap bizalmas értekezlet volt. amelyen az Andrássy-párt ama tagjai vettek részt, akik Andrássy legbizalmasabb környezetéhez tartoznak. A kiszivárgott hirek szerint a pártnak küszöbön álló főloszlatása esetén a párét keresztényszociális tagjai a Wolff-csoporrhoz csatlakoznának. Andrássy személyes környezetéhez tartozó képviselők a pártonkivüliek csoportjába lépnének, amelynek vezetését Zichy i4,nos venné át. Más hírek szerint Zichy akciója a pártonkivüliek csoportjának megbontására irányul és Zichy az Andrássy-párthoz csatlakoznék. E mozgalom irányitója állitólhg Windisch- grátz Lajos herceg. Megemlítjük még, hogy a a pártonkivüliek csoportja tegnap értekezletet tartott, amelyen a bel- és külpolitikai eseményeket beszélték meg. Megkezdődnek a tárgyalások a vasmunkásokkal A kereskedelmi miniszter magához kérette a vasgyárosok megbízottait és fölkérte őket, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat a munkásokkal. A munkaadók étiratot intéznek a munkások szervezeteihez és holnap remélhetőleg megkezdődnek a tárgyalások. A belügyminiszter cikke a rendtor vény-j avaslatról Budapest, március 15. (Budapesti szerkesztőségünk távirata.) Rakovszky Iván belügyminiszter az Echo du Danube cimii budapesti francia lapba cikket irt a magyar rendtörvényjavaslatról. Kifejti a cikkben, hogy a törvényjavaslatot úgy a belföldön, mint a külföldön céltudatosan félrcina- gyarázzák. A belső felforgatok félnek tőle, a külföldön pedig némelyek háborus előkészületnek akarják föltüntetni. A belügyminiszter cikkében szembeszáll mindkét félremagyarázással. Kifejti, hogy a rendtörvény az egyéni szabadság szempontjából az 1914 óta fennálló állapothoz képest könnyítést jelent s hogy szükség van törvényre, amely az esetleg fenyegető földalatti erőkkel szemben védelmet ad a nemzetnek. Egyes külföldiek által terjesztett hamis beállítási hírekkel szemben bebizonyítja a cikk, hogy a békeszerződés folytán minimumra leszállított fegyveres erő mellett a közmunkákra veszély idején pótlást kell szerezni. A javaslatban hátsó gondolat sem befelé, sem kifelé nincsen. Magyarország építkezési programja Budapest, március 15. (Budapesti szei- kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzev gyülés drágasági bizottsága tegnap ülést tartott, amelyen Vázsonyi tiltakozott az ellen, hogy a lakáskérdést rendelettel, nem pedig törvénnyel szabályozzák. Vass József népjóléti miniszter kijelentette, hogy mivel a részletek megállapítva még nincsenek, csak annyit mondhat, hogy április 15-én fog megjelenni a rendelet, amely szerint a lakbéreket március 1-től kezdődően föl lehet emelni. A nagylakásokat és irod'kat november elsején csak abban az esetben fogják szabaddá tenni, ha az építkezési program sikerül és addigra kétezer uj lakást lehet építeni. 1925 ianuár elsején a lakások szabad forgalom tárgyát fogják képezni, ha az építkezési program értelmében addigra hatezer lakást sikerül fölépíteni. Az egész 4iefr@ Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot.
